Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-01 / 102. szám

1953 MÁJUS 1, PÉNTEK

NÉPLAP

7

Szabolcs-Szatmár nyolcéves gyümölcsfásílási terve

dúsan termo gyümoicsöskertté változtatja a megyét

Dolgosok írják a népfront választási felhívásáral

Suba ilyen szép célok, felemelő tervek nem álltak alkotó ember előtt, mint most

Nagy öröm ért legutóbb. Szakszervezeti üdültetésben részesültem a gyönyörű Mátra legszebb üdülőjében: Galyatetőn. Kellemes napokra emlékszem vissza, ahogy az üdülésemre gondolok. De eszembejutnak a tizenöt esztendővel ezelőtti napok is, amikor a mátrai utak építésénél dolgoztam: Az útépítés zaját a legkisebbre kellett csökkenteni, hogy a gyönyörű üdülőben — a dolgozók véres, verejtékes munkájából kisajtolt pénzen — a nagytőkések, földbirtokosok, a semmittevők háborítatlanul tobzódhassanak, mulathassanak. Boldog és felemelő érzés volt most újra,'végighaladni ezen az úton. Akkor a felső tízezer kisajátított útja volt, most az egész dolgozó népé — az enyém is! Húsz évig voltaim a hárommillió koldus országának megalázott dolgozója. A felszabadulás után sztahanovista lettem. Soha ilyen széli célok, felemelő tervek nem állottak tervező és alkotó embeiek. mérnökök előtt, mint ma. Hogyne lelkesedne ezekért a célokért, tervekért minden liecsiiletes ember, aki szereti az életet, a népet?! Én Ígérem, hogy a választási békeversenyben is megmutatom: szívvellélekkel ott haladok a párt, Ilákosi elvtárs szavára hallgatva a népfrontba tömörült dolgozókkal egy ült. Győzelemre visszük közös összefogással a szocializmus zászlaját.

71 ff éi l/i T rí 0^7/ f.'!n,XeiwGr

A „sötét Szabolcs“, ahogy országosan ismerték ezt a megyét, nemcsak az analfabétizmus nagy százaléka, a kultúra alacsony volta miatt volt „sötét*“. Sötét volt itt a dolgozó ember számára a hétágra sütő nap is, sötét a fcöl- fcsőtől a koporsóig az élet minden perce. Mikecz István 1925 évi alispán! jelentése az egészségügyről minden kommentár nélkül elárulja, hogy milyen volt a dolgozók életszínvonala ebben a megyében. Az összes halottak számának 40.3 százaléka egy éven aluli kisgyermek volt. A hét éven aluliak a halottak 54-7 százalékát tették ki. Az egy éven aluli gyermekek 42 százaléka „veleszületett gyengeség“ folytán halt meg, az összes halottak 12 százaléka tüdővészben pusztult el. Ehhez még csak annyit, hogy a jelentés szerint „a korlátozások miatt“ 1925-ben „csak*“ 1549 család vándorolt ki a megyéből idegen országokba.

,.A mezőgazdaságunkra a napról napra jobban érezhető pénzhiány súlyos teherként nehezedik, s ennek következtében különösen az adótartozások miatt, a zálogo- lások és árverések kitűzése napirenden van.“ A javaslat az volt a nyomor enyhítésére, hogy „a kivándorlás kapuit szélesebbre kell nyitni“. A kevesebb nép számára pedig a „nagyobb darab kenye- Tet‘‘. a „terméshozam emelését“ Mikecz István alispán a következőképpen- fogalmazta meg: „Számos község van vármegyénkben, melyeknek . határa könnyű sárga homok, mely a rozsot, burgonyát is legfeljebb úgy termi meg, : hu minden harmadik évbén ugarnak lesz meghagyva.““ Tehát fogyasztani kell a népet és parlagon kell hagyni („pihentetni“ kell) a földet.

A nyomort Mikeczékkel együtt 1945-ben a szovjet katonák űzték el örökre erről a tájról. A mi vezetőink terve már nem a lakosság csökkentése és a földterületek parlagon való pihentetése. — Népünk életszínvonalának emelése érdekében 1951-ben többek között egy 8 éves erdősítési és gyümölcsfásítási tervet dolgozott ki a Megyei Pártbizottság és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. E terv megvalósításával befolyásoljuk maid megyénkben az időjárást, emeljük a szántóföldön is a terméshozamokat, tisztábbá, egészségesebbé tesszük a levegőt és ami közvetlen hasznunk lesz: bőségesen ellátjuk ?z ország dolgozóit gyümö’ccse!.

Megyénkben több. mint 100.000 ho'd az a homokterület, ami rozsból — kedvező időjárás mellett is — 3—4 mázsát terem, burgonyából pedig 25—30 mázsát holdanként. Ezt a területet fele-fele arányban nyolc év alatt gyümö'cs- fákka' fogjuk betelepíteni és er- dősávokat ültetünk rajtuk.

A homokot leggazdaságosabban kihasználni csak a gyümölcstermeléssel lehet. Ha nem a 4—5 mázsás rozstermést vesszük ala pul, hanem egy olyan termését'a- got. amit nagyüzemi gazdálkodás mellett, átlagosan rövid időn belül el kell érnünk, mondjuk 10 mázsát, 60 forintos áron ez csak 600 for'nt. Vagy ha 50 mázsás burgonyatermést számolunk 25 forintos árral, ez is csak 1250 forint bruttó bevételt je'ént. Almából közepes, 50 mázsás termést alapul véve, kétszázforíntos mázsánként! árat számolva, 10.000 forint a nyers bevétel. Természetesen az almára sokkal több termelési költséget kell számítani, mint a rozsra, vagy burgonyára. Ha a fele bevételt termelési költségnek számítjuk, akkor is 5000 forint bevételt jelent az almster- melés ho’dankint.

A hodászi vagy nyírmadai határban, ahol még a dolgozó parasztok is azt mondták, hogy erre a területre csak bukfencet lehet vetni, az állami gazdaságnak és a termelőcsoportoknak 65—70 mázsás almatermésük van azon a földön.

A 'gyümölcs fontos ntuéle’me- zési cikké vált már eddig is. de még' igen "messze vagyunk attól, hogy a dolgozók idényeit kielégítettük volna. Nyolcéves tervünk megvalósításával hatalmasan elősegítjük ezt. Felszabadulás óta nemcsak azért 1eít egészségesebb népünk, kevesebb a gyermekhalandóság. mert jobb az eprészség- ügyi hálózatunk, mint a Horthy- rendszer idején volt, hanem több kenyér, több gyümölcs kerül a gyermekek és általában az egész dolgozó nép asztalára. Ha az eddi gyümölcstelepítéseínk termését nem számoljuk, csak azt

az 50.000 holdat, amit 8 éves tervünk megva’ósításával eletettünk, .holdanként 50 mázsájával számolva, Magyarország minden lakójának évi 25 kiló almával emeljük meg gyümölcsadagját!

Az életszínvonal közvetlen emelése, a g-yümö’cs egy főre eső mennyiségének növe'ése mellett igen sok közvetett haszna is van a gyümölcsösiíésnek és erdősítésnek. Csapadékosabb lesz az időjárás megyénkben, ami majd a gabona, kukorica és cukorrépa tíz- és tízezer mázsáiban fog jelentkezni. Az erdősávokkal megtörjük. a szelet, megkötjük a homokot és sok szélveréstől mentjük meg növényeinket, tisztább, egészségesebb lesz a levegő. A nagymennyiségű gyümölcstermés megkívánja, hogy kiépüljön megyénkben is a fejlett konzervipar, hatalmas tárolóháza.kkai, foglalkoztatva újabb munkások százait és ezreit.

Ez a terv megkívánja, hogy megyénkben 1960-ig 300 gyümölcstermelési egyetemet végzett szakember álljon munkába, 1500 technikusi képesítéssel rendelkező szakemberre és több mint 2000 olyan szakemberre lesz szükség, aki a brigádvezetői teendőket el tudja látni.

Megyénk gyümölcstermelési terve máris a megvalósulás útján halad. Az első évben, 1952-ben az előirányzott tervet 107 százalékra teljesítettük. Az idén 3 mázsa vad meggymagot ültettünk el és

24.000 darab vadalma növekszik a nyírteleki gyümö’csfaiskolában.

A terv teljesítéséért, túlteljesítéséért minden szakembernek, minden gyümölcstermelőnek a legnagyobb odaadással kell harcolni, hogy minél előbb gyönyörű virágoskertté, dús termést hozó gyümölc8öskertté vá’toztassu': az egykori „sötét Szabolcsot““, ahol a nagy földbirtokok uraitól, kulákoktól, papoktól, s ráadásul aszálytól, homokveréstől oly sokat szenvedett falusi nép nagyszerű jövője válik valósággá.

Amikor a népfront választási felhívását olvastam, mindjárt arra gondoltam, mit tehetek én a győzelemért. Először beadási kötelezettségemnek lettem eleget és megmagyaráztam gazda társaimnak,

hogy az ő számukra is ez az előnyös. Tojásból egész évi kötelezettségemet teljesítettem 101 százalékban. Baromfiból 100 százalék az eredményem. Nem tartozom semmivel államunknak, adómat is teljesen kifizettem. Igyekszem még jobb eredményeket elérni, mint a múlt évben, amikor begyűjtési és adófizetési kötelezettségeim teljesítéséért oklevelet is kaptam.

öregember vagyok már, de a nálam öregebbek is azt mondják, hogy SS éve nem volt olyan rossz esztendő,'mint a múlt évi. Nekem

mégis megtermett az átlagos 10 mázsa gabonám és a kukorica beadásnál is megdicsértek a szép terményért. Jól dolgoztam. A beadás ulán maradt elég magamnak is, sőt az idén többen, abból kértek vetőmagot tőlem. Most is földijén van már minden elvetni való. Bízok benne, hogy jobb eredményeket érek el, mint tavaly. Olvastam a, népfront választási felhívását, hogy több évre állapítják meg beadási kötelezettségeinket, örülök, ennek, mert előre tervezhetek. ígérem, hogy mindenben tartom magam a kormány határozataihoz. így harcolok a népfront győzelméért.

Török Mihály

nyíregyházi dolgozó paraszt.

Boldog vagyok, hogy első szavazatommal

épülő szocialista hazámat erősítem

Szüleim a lvlár-féle birtokon voltak cselédek. Tizenegyen voltunk gyerekek. Egyetlen „szobában” laktunk, melynek minden fala nedves, penészes volt. Szüleim hajnaltól késő estig dolgoztak, s még sem volt elég kenyerük. Életük a felszabadulás után változott meg. 8 hold földet,- házat, gazdasági felszereléseket, tehenet kaptunk. Jelentősen megváltozott ai helyzetünk azóta. Valamennyiünknek szép új ruhája,

cipője Tan, és egy kerékpárt is magunkénak mondhatunk. 1950-ben beléptünk az Alkotmány termelőcsoportba. A fiataljaink nagy lei.ke* des&el dolgoznak és készülnek mindannyian a választásra. Mi mind* annyian cselédemberek gyermekei voltunk. Apáinknak a múltban nem volt szavazati joguk. Nekünk sem lett volna. De népi demokráciánk lehetővé lelte, hogy nyilvánítsuk véleményünket. Hatalmas eredmény ez a mi életünkben. Mi 18—19 éves éves fiatalok az urnához járulhatunk, s szavazatunkat adhatjuk azokra a képviselőjelöltekre, akiket mi jelöltünk, akik a mi érdekeinket fogják szolgálni. Boldog vagyok, hogy első szavazatommal épülő szocialista hazámat erősítem.

Kozsla, Erzsébet Ibrány, Alkotmány tsz.

Ötvös Lajos képviselőjelölt

Mostani munkájukat az előre elkészített terv szerint csak május elseje utánra fejezték volna be. S ahogy egyre jobban közeledett május elseje, a munkásosztály ünnepnapja, ahogy egyre jobban kibontakozott a választási békcverseny: hosszallsni, sokaim kezdte a határidőt. Mint az építkezés egyik vezetője, egyenként kezdetű elbeszélgetni dolgozó társaival; „Csak egy kicsit nagyobb ■ c dii'et, lelkesedés keli hozzá,

elvtársak!'1 — mondotta. — , Jobban kell megszervezni a munkát, még részletesebben kell felpor- cióznunk a munkaidőt és meglátjátok, elvtársak: meglesz! Én a

magam részéről vállalom a munka jobb megszervezését, a munkaidő jobb beosztását.'' Éles Ferenc, a kubikosbrigád vezetője, kissé hitetlenkedve csóválta a fejét; „Nem hiszem, ötvös elv társ, hogy meglenne..." ötvös nem vesztette el a türelmét; magyarázott, beszélt, számításokat végzett és néhány nap múlva az irodájuk előtti táblára ezt írták fel; ,.Itteni építkezésünket május 1 tiszteletére befejezzük! Ezzel is szavazunk a népfrontra!“ És valóban, április 29-én este, a munkaidő után Éles elvtárs, brigádvezető büszke nevetéssel szó t oda

ötvös Lajos elvtársnak: „Holnap valóban végzünk, ötvös elvtárs! Május elsejét jó munkával ünnepeljük ... Ezzel a befejezett építkezésünkkel■ is szebb és gazdagabb lesz a mi hazánk.'1

Ölvös Lajos elvtársat, a 6-os számú Mé'yépítő Vállalat dolgozói képviselőjelöltjüknek jelölték. A vállalat dolgozói így beszélnek róla: ..Országos látókörű ember." Nem járta be pedig ötvös elvtárs az egész országot s nem utazgatta azt kér észt ü’-kssul. Hacsak így nem mondhatnánk: 1 őnyveken, újságokon keresztül.,. Mert így meg nemcsak a saját országát, hanem a világ jóegy- néhány jionlját is „bejárta". Legszívesebben a Szovjetunióban szeretett ..megismerkedni‘‘ emberekkel. tájokkal, hatalmas nap-n alkotásokkal: Még 1950-ben olvasta Ázsajev: Távol Moszkvától című könyvét. Nagyszerű „utazás" voll ez Ötvös elvtárs számára.

1950 őszén a Tiszalöki Erőműnél dolgozott. Itt kőműves szakmájában nagyjelentőségű újítást vezetett be. A központi fűtés kéményrakásán azelőtt függővel dolgoztak. Ő sablont csinál. Az épülő kémény sarkain vékony drótot feszített ki, amelyek a sok időt pocsékoló, munkát hátráltató függőzést helyettesítették. Ennél a munkánál az átlagos 80 százalékos t-ljesiiményt 200 százalékra emelte. S ugyanakkor a falak rakódnál kalodát — zsinóros állványt — készített. Ezzel az újításával 200 százalék felé emelte teljesítményét. Ezeket a ‘nagyjelentőségű újításait nem hagyta „ma- gti~.il“,■ vem falazta be maga körül.. Munkzmódszerátadó órákat rendezett. Szabados László kömií- véssefjéd, aki vele együtt dolgozott. r~ elmúlt évben Kossuth- díjat kapott. Palló András, akinek a zsinóros állványozás mód- szerét adta át, 1951-ben sztahanovista lett.

Az elmű t lélen megint nagy szeretettel vette elő könyvtárából a Távol Moszkvától-t. Megint elolvasta. Utána az ,,Ötéves tervünk béketerv'“ című könyvet tanulmányozta. Naponta három újságot ad he lakására a postás: a Szabad Népet. Népszavát, Néplapot. így járja, könyveken, ujeé- gokon keresztül Ötvös ehtárs állandóan az országot és a nagyvilágot is.

1951 tavaszán Pesten volt többhónapos munkavezetői iskolán. —. Első szabadidejében a földalatti

gyorsvasút építkezéséhez ment. A nagyszerű munka, a biztos, ragyogó jövőt látó képzelete nem engedte elmenni addig, amíg az egyik fiatal mérnökkel el nem magyaráztatta magának az építkezés technikai módszereit. Különösen az izgatta kíváncsiságát, hogy hogyan fogják az alagutat átjuttat- ni a Duna vize aratt. Megtudta: a Duna alsó vizének részbeni fagyasztásával, szovjet gépekkel, műszerekkel, tapasztalatok, módszerek segítségével.

Kilencszázötvenegyben, a gyorsvasút építésének láttán úgy érezte magát 53 éves korában, mintha évtizedeket fiatalodott volna.

Felesége a multkorábgn így fo. gadta az egyik párt-taggyűlés után; „Hol a~ ördögben voltál már megint olyan, soká, te Lajos?" 0 mosolygott: „A párt gyűlésen feleségem, amelyiken népünk boldog jövőjéről beszélgettünk.“ Aztán mindketten erről folytatták a beszédet otthon.

Sztálinvárosrót, Inotáról, Diósgyőrről, Tiszalökröh S még az egyébként zsörtölődő asszony is megenyhült. Boldog volt, hogy olyan ember a férje, aki ezért a jövőért becsülettel harcol. Mondta is nevetve; „Lajos, komolyam mondom neked, rádszavazok május 17-én."

A kép halszélén éli ötlös elvtárs.

Betartom a kormány határozatait