Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-01 / 102. szám
I KCFLA? „Szönyüscges“ dolog történt 1925 augusztus 8-án Üjfehértóm. A görögkalolikus anyaszentegy- ház helybeli egyháztanácsának tagjai, félretéve minden jámbor, alázatos engedelmességet papjuk iránt, panaszos kérvényt intéztek a méltóságos püspök úrhoz, Mik- lóssy Istvánhoz s ebben a panaszos kérvényben kiöntötték szívük minden keserűségét. Panaszt tettek Volovcsák Miklós esperes- lelkész ellen, „a hívekkel szemben tanúsított hitbeli és anyagi károkat okozó megbotránkoztató, tűrhetetlen magatartása és cselekedetei ellen“. Megírták, hogy Volovcsák soha nem hívja össze az egyháztanács ülését, nem kéri ki a hívek véleményét. A földbérletből 210.000 koronát sikkasztott el, azután ugyancsak a fö'.d- bérleíből újabb 7 millió koronának hágott a nyakára. Harangvásárlásra gyűjtött pénzt, abból 600.000 koronát tett a saját „zse- bébe. Az egyik család 180 liter bort adományozott az egyháznak szertartási célokra, — 120 litert a saját torkán csúsztatott le „olyan lelkész, kinek 85 hold föld haszonélvezete és más rendkívüli szolgálata, után beszedett évi 18— 20 millió korona jövedelme vnntC. Megírta azt is Seregi József, Pap Mihály, ifjú Müller János, Margithai János, Budai Mihály, Pap Ferenc, B. Sz. Pap Miklós, meg a többiek, hogy nagyértékű régi templomkönyveket adott el Volovcsák 90-000 koronáért, — ezt a pénzt szintén elsikkasztotta. Az egyik kisparaszti földbérlőt becsapta, sőt haimistanúzással elérte, hogy azt megbüntessék. Mindezek után húsvét első napján felvett magára egy rossz mise- rufaát és így prédikált a hívők előtt, azok legnagyobb megbotránkozására: „Igazán szégyenletes, hogy edy 4000 lelket számláló hitközség papja ilyen rongyos ruhában kénytelen misézni húsvétban. Az itteni hívek nem gondolnak arra, hogy papjuknak egy boldog ünnepet szerezzenek. A papnak mindenhol pászkapénz jár. Ezt nem azért mondom, hogy nekem fizessetek a szentelésért, de a pap nem köteles senkit ingyen kiszolgálni..." Elment a panaszos kérvény s aztán nemsokára, augusztus 31-én egy kiegészítés is arról, hogy Volovcsák felesége durván megtámadta a panaszttevő Seregit: „Megálljon, Seregi, amiért bennünket a püspökségnek teljelentett, ezért a börtönben fog elrothadni“ A püspöki vizsgálat Szörnyűséges dolog, szörnyűséges dolog, — hüledezett a méltóságos püspök. De mint kiderült, nem azért, mert az isten egyik méltatlan, de hivatalos ezo gája ilyen dolgokat követett ei, hanem azért, mert „békétlenséget szítanak a hívek az egyház kebelé- ben‘‘. Megbízta gyorsan Bányai Jenő kanonokot: „keressen igazságot pártatlanul“, — azaz. nehogy véletlenül a békéllenkedők pártjára álljon. A kanonok, akire a püspök a kivizsgálást bízta, reverendájához méltóan oldotta meg feladatát. Megállapította, hogy vannak ugyan rendellenességek, azonban ezek nem nagyok s ami pénzhiány van, azt be kell vezetni a bevételi naplóba, némely tételt vissza kell fizetni, s így rendben lesz minden. Beter jesztette jelentését a püspökhöz az pedig kihirdette az ítéletet. — Szószerint így: ..Volovcsák Miklós újfehértói lelkész urat mélységesen figyelmeztetem, hogy az egyház törvényei, felett éberen őrködjék, azok végrehajtása körül a legnagyobb gonddal és körültekintéssel járjon el és a kölcsönös jóviszony csak úgy képzelhető el. ha a hívek lelkészükkel szemben neki engedelmeskednek ..." A panaszttevőknek ezt Va a pártatlan igazságot kereső püspöki ítélet: „mint a lelkek őre, óva intem nevezetteket, hogy a világ minden kincséért se te- avék kockára lelki üdvüket, örök üdvösségüket, mert Jézus Krisztus szavai szerint: mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja“. Hol az igazság Bizony, bizony! Milyen csúnya dolog is irigykedni a papra, az egyház alázatos szolgájára, akinek esetleg egy kicsit több csúszik a zsebébe! Az újfehértói hívek azonban keveset törődtek a püspöki intelemmel a lelki üdvös- séget illetően. 1926 március 15-én újból írtak a püspöknek: „Az 1925 augusztus hó 8-án és 31-én beadott panaszunkra hozott püs- pöks zent széki határozat értelmében hiányzó pénzösszegek vissza- fizetését fenti esperes-lelkész akként intézte el, hogy a hiányoslátású és hallású, gyenge számoló Seregi József főgondnokot rábírta a kettőiük köznff számolásra és a főgondnok ceruzával írt naplójából az esperes a neki nem tetsző tételeket kiradírozta és he- lyette a neki megfelelőket írti be...“ A püspök hallgatott, füle botiát sem mozdította. A hívek pedig most már végképp elvesztették türelmüket: „A március hó 15-én beküldött panasz előterjesztésünkre a mai napig semmiféle intézkedését nem tudjuk a püspöki szentszéknek. Amiből az következtethető, hogy méltóságod nem veszi komolyan egyházi ügyünket, sem hitbeli, sem anyagi szempontból, s mintha nem tartozna hatáskörébe, vagy nem tudná, hogy mit kell tennie ez ügyben. Vagy csak azért nem vesz komolyan minket méltóságod, mert nem vagyunk kegyelmes urak?... Ha tehát még nyolc nap alatt sem intézkedik méltóságod. lépéseket teszünk az ügyben ott, ahol tudnak és akarnak is gyertyát gyújtani és rendet csinálni.“ A püspök a haját tépte. Ilyen engedetlenség! Azonnal utasította Volovcsákot, hogy tegyen erélyes lépéseket. Volovcsák aztán kerített öt-hat embert; az áldozócsütörtök előtti éjjelen leitatta őket, hajnalban beküldte a hajdúböszörményi kerületi espereshez valamennyiüket. Azok jelentést tettek az esperesnek: Volovcsák Miklós becsületes, szerény, jó lelkipásztor, el enben Seregi és társai izgága emberek. A nyilatkozat azonnal befutott a püspökhöz, aki ismételt atyai jóindulattal írt ki az újfehértói híveknek: „felszólítja az egyházmegyei kormány a panaszttevőket, hogy hagyjanak fel lelkészük ellen intéseit indokolatlan támadásokkal, erélyes, rendszeretö és kötelességtudó lelki atyjolz iránt ne ellenszenvvel és gyűlölettel, hanem keVö tisztelettel és szeretettel viseltessenek s hogy lelkészükkel együtt békében, szeretetten és együttértésben munkálkodjanak Isten dicsőségére, egyházunk javára és saját lelki üdvük elnyerésére.“ — Úgyláfszik azonban, hogy a méltóságos püspök úr ezúttal már nem nagyon bízott a le'kiüdvösség emlegeti- j sében. Utasította az egyházmegye ügyészét, hogy tegyen feljelentést Seregiék ellen „ártatlan“ ember hatóság előtti rágalmazásáért. S megtörtént az, ami csak az úri és papi Magyarországon, a „különös házasság“ Magyarországán történhetett meg! Pert indítottak azok ellen, akik az igazságot megmondták! Az új fehértói hívek először nagyot néztek, a'ig akartak hinni a szemüknek. Ilyet tesz a püspök? Elkeseredésükben újból írtak egy panaszos kérvényt s azt beadták a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Ezt a helyet gondolták ők annak, ahol „tudnak és akarnak is gyertyát gyújtani" Hosszul gondolták. A miniszter a kérvényt, úgy ahogy volt, elküldte a püspöknek „saját hatáskörében va'ó elintézés végett“. A* ítélet A püspök azután el is intézte az ügyet saját szentséges hatáskörében! Megindu't a különös per, amelyben a bűnös volt a vádló és az ártatlanok ültek a vádlottak padján. Eltelt egy esztendő. Seregük makacsul kitartottak igazuk mellett. Egy időben már-már úgy ■átszőtt, hogy ők kerekednek felül. hiába bármífé'e mesterkedés. Ez 1927 decemberében volt. Ekkor a püspökség felajánlotta nekik: hajlandó a vádat elejteni ha bocsánatot kérnek Volovcsák- tól. Seregiék kijelentették: folytatják a tárgyalást. Folytatták. — Mindaddig, amíg ki nem hirdették az íté'etet. Az íté'et 1928 novemberében, kétévi pereskedés utétn hangzott el „a hatóság előtti rágalmazás vétsége miatt vádolt Seregi József és 54 társa elleni bűnügy- ben“. — ahogy a nyíregyházi járásbíróság iratai elárulják. A vádlottak padjára hurcolták az akkor nyolcvanéves Mosolygó Józsefet is. A tanúk egybehangzó val omása a’apján hirdették ki a hivatalos bírósági ítéletet. A tanúk többek között Bányay Jenő görögkatolikus kanonok, Nagy József kincstári uradalmi intéző, dr. Nánássy Andor földbirtokos, órszággyülési képviselő voltak. A vádlottakat — valamennyien kisparasztok és nincstelenek voltak, — köteleztél: a két évig tartó per községeinek megfizetésére s ugyanakkor valamennyiüket fejenként 120—120 pengőre büntették meg. Egy-egy embernek, nincstelen cselédnek évi keresete alig érte el a 10 pengőt. Dehát az igazság az igazság!, azazhogy: az egyház és pap tekintélyének minden körülmények között meg kel] maradni tisztaságban, mennyei d’csfényben. Megmaradt. A különös per sok újfehértói dolgozó parasztnak segített megérteni azt, hogy az urak országában az igazságot nem lehet meg. talá'ni sem a püspöki palotában, sem a minisztériumokban, sem r. Nemrégiben Olaszországban az cgvili ui&ág kérdést intézett az olasz gyermekekhez: mire vágyik „ legiobban. A gyermekek ilyen feleleteket adtak; „Szeretnék egyszer lóllakni” — „Szeretném, ha rendes lakásunk lenne és ana munkát kapna" — „Szeretném ha iskolába jár- halnék ..“ Szomorú, szivet facsarj lo feleletet adtak a kicsiny olasz gyermekek. Mennyire más a mi néni demokratikus hazánkban az élet. Szerkesztőségünk kérdést intézett a megye úttörőihez: Milyennek képzelitek cl » lövőtöket? Sokszáz levél, válasz érkezett a kérdésire s özek a válaszok világosan visszatükrözik: a mi gyermekeink élete szén és gondtalan .a mi gyermekeink előtt ragyogó, szén lövö áll. Nehéz meghatódottság nélkül olvasni az úttörők leveleit s aki elolvassa őket. arra gondol: becsületbeli kötelessége mindönkinek újw dolgozni és harcolni, hogy gyermekeink vágya mielőbb valóra váljék! Gépeket gyártok cdcsapániéknak „Gépészmérnök akarok ler.ni. Egyszerű dolgozóember fia vagyok. A múltban szüleim nem tudták volna megtenni, hogy iskolába járhattam volna. Azt. hogy most iskolába járhatok és tanú hatok kedvem szerint, a Szovjetuniónak köszönhetem. Előre elképzelem, hogyan fogom gyártani a gépeket a dolgozóknak, hogy hamarabb végezzék el az aratást, szántást és a különböző nehéz munkákat. Édesapám is:tszcs-ben dolgozik, így rá is gondolok ak- kor, mikor dolgozó parasztjaink munkáját akarom könnyebbé tenni.^ Édesapám örömmel fog dolgozni, mert tudja, hogy fia is hozzájárul munkájának megkönnyítéséhez.“ PETHE LAJOS. tiszavasvári úttörő. l'apácsi Katalin a második ötéves terv 4. esztendejében 1958-at írunk. A nyíregyházi á!- lomás hangosbeszélője szól: 10 perc múlva indul a vonat. — Sok-sok utas özönlik a vonat felé. Köztük egy fiatal leány is. A vonat lassan elindul, s röpíti az embereket egy gyönyörű város, Budapest felé. A szántóföldek egymásután tűnnek el. pirosarcú, bekötöttfejű asszonyok, lányok integetnek a vonat ablakaiban á ló utasok felé. Ezek a boldog parasztok a tszcs-k tagjai. _ Eltelik az idő. s nemsokára Pesten van a vonat. A nagy üvegtetős pályaudvarra dohogva érkezik a mozdony. Az emberek kiszállnak. s mindenki a maga útjára siet. Az a fiatal leány az orvosi egyetemre megy. Orvostanhallgató. Nagyon szereti az embereket s nagyon sok beteget szeretne megmenteni ázjé'etnek. — Egy pár évvel továbbhaladunk. Az a fiatal leány e végezte az egyetemet. Elhelyezték ?z egyik pesti kórházba. A kórház gyer- mekosrtálj’én dolgozik. Csendes téli éjszaka van. a szél csak néha rázza meg a kórterem ablakát. Halvány lámpahely vi’ágít, egy fehérköpenyes 25 év körüli orvosnő jár ágytól ágyig, s fé tő gondoskodással takargatja a kicsiny gyermekeket. Reggel türelemmel vizsgálgatja a sírós, v?gy nevetős kicsinyeket. Türelemmel beszél a kicsiknek. S m'n'ha nem is orvosságot kellene inni, olyan gyorsan beveszik a doktornéni kezéből. — Lassan elmúlik a tél, tavaszodik. Újabb betegek jöttek. Minden gyermekért éjt, nappa’át egybekötve dolgozik az orvosnő, — hiszen ha dolgozik, hazáját szol. gálja. A jövő nemzedékét menti meg. Munkájának megvan a gyii- mö’cse. Amikor c ■—■ nvári délutánon kisétál a Marg't-szigetrr. egyszerre csak sok kisgyermek veszi körül. Azok. akiket ő gyógyított. Megismerik, s boldogan fínco’nrk, énekelnek neki. Régen egy munkásgyermek még gondolni sem merte volna, hogy orvos legyen. Most miénk a jö"ő! Én i'yennek látom jövőmet, így szeretném szolgálni hazámat! PAP ÁCSI KATALIN, a nyíregyházi V. sz. isk. úttörője. Erőm íí gyártásvezető íeehnikiimba akarok menni. Nálunk 3 pajtás kivételével, minden pajtás lovább- tanu'ásra iratkozott. Mint jó úttörő, bátran és meggondolt észszel írtuk alá a továbbtanulási íveket. Él az erőmügépgyártásvezető technikumba iratkozom. De tudom, hogy akármilyen iskolába megyek, akkor is a nép ügyét szóigá'om. Megfogadom: hazám hűséges katonája leszek, míg egy csepp vér van bennem. SIPOS GÁBOR, telektanyai VIII. oszt. ú'lörö. Tanítón«» akarok lenni „VI. osztályba járok. Kitűnő tanuló vagyok. Boldogan és vidáman élek. Sok tantárgyat megta- nu'hatok. Nem úgy, mint édesapám és édesanyám. Ök nem tudták megtanulni ezt a sok szépet és jót. Nem tudták, mi a boldogság. Nem mehettek továbbtanulni. Én már szabadon vá'.asztha. tóm pályámat, a tanítónői pályát. A kislányokat és kisfiúkat akarom megtanítani a sok jóra és a szépre. Úgy mint engem a tanítóim.“ LOVAS KATALIN, pelneházi úttörő. Írónak készülök „Sokszor e1 gondolkodom, hogyan vihetnem előbbre hazám fejlődését? Én írónak készülök. Szeretném megmutatni a magyar népnek a további fejlődéshez vezető utat. Sok nehézséget legyőzök, hogy jó tanuló lehessek. Minden tantárgyat szeretek, de kiválók a magyarból, számtanból, fö'drajzból, történelemből. Bízok önmagam erejében. Körű utazom az országot és meg fogom ismerni hazám tájait és r/péri kor ' jól cs igazán tudjak írni a néprő'." SZABOLCSI MARIA, pefneházi útfö-ő. bíróságon. És a különös perre visszaemlékezve. az újfehértói dolgozó parasztok még inkább örülnek annak, hogy a dolgozók hazájában élhetnek, dolgozhatnak. Olyan hazában, ahol szent és sérthetetlen a dolgozó nén igazsága! S. I. „A népi demokrácia olyan lehetőséget adott, hogy azt a pályát választhatom, amelyikhez kedvem van. Úgy határoztam, hogy a legszebb pályát fogom választani, de nekem csak a tanítói pálya tetszik legiobban. Én azt szeretném, hogy mindenben az én tályem '.enne az e ső. Jó úttörőknek nevelném tanítványaimat, hogy szeressék hazájukat. Én így képze. lem el a jövőmet. Tudom, hogy beleljesül a kívánság'om, mert a népi demokrácia teljesíti minden gyermek kívánságát. FISCHER ERZSÉBET, .-tengeri VI. osztályos últör". KÜLÖNÖS PÉK Milyennek képzelem el a jövőmet tanítónő leszek- ■'1, - á..i'Eií
