Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-31 / 126. szám
o NÉPLAP 11)53 MÁJUS 31, VASAK .NAP A béke hadseregének fáradhatatlan harcosa, Pak Den Aj Levél Pak Den Aj kos a nyírmeggyesi Petőfi termelőszövetkezet női doigozóitói Forrón szeretett Pak Den Aj vöt est vérünk! 1\/Ti, a nyírmeggyesi Petőfi ter1 melöszövetkezet minden (gyes női dolgozója, igen nagy megtiszteltetésnek és kitüntetésnek vettük azt, hogy a Béke.Világtanács szelhetett hazánk fővárosáén, a mi büszkeségünkben, szép Budapestünkben tartja június 15-töl üléseit. Drága Pak Den Aj! Soha nem tudjuk elfelejteni azt a sok szén• •védést, keservessorsú életünket, amiben felszabadulásunk előtt élni kényszerítettek bennünket a mi hatalmaskodó. bitang uraink. Soha nem tudjuk elfelejteni azt a sok kínt hozó nappalokat, éjszakákat. amiket át. kellett é'nünk a második világháborúban■ Sok anya itt, a mi községünkben is hiába várta vissza kedves élet varját; az árván maradt gyermekeknek nem volt többé kinek mondani: apám. T}oldog életünk útjára igazában véve 1949-ben léptünk, amikor megalakítottuk termelő- szövetkezetünket. Erre a boldog útra a párt, szeretett Rákosi apánk vezetett bennünket, akit bizonyára Te is jól ismersz, kedves Pak Den Aj. Mert ha csak meglátnád a mi szövetkezetünket! Hogy mi mindenünk van nekünk már közös. gazdaságunkban, a mi nagy vagyonúnkban!? Csak í(jv nagyjából soroljuk fel Neked, mert igen hosszú lenne minded leírni. Van 85 lovunk, 327 ser- tésünk, 667 juhunk, 2050 kiscsi- bénk. Van sok szép méhcsaládunk. nemesített házinyúltörzseink. 3.327 katasztrális hold földünk ran. Ebből 238 hold búzavetésünk, 660 hold rozsvetésünk van. De milyen szép ez és mennyi kenyér lesz ebből! Soha nem volt i’yen még a mi határunkban. A rozsunk két méter negyven centi- méter magas! Nagyon sok és szép termésünk ígérkezik még a többszáz hold burgonyából, kukoricából, napraforgóból; a cukorrépánk is nagyon szén, meg a may- kenderünk. gyümölcsösünk, szőlőnk, erdőnk. Szóval minden reiß- ménkűnk gazdag termést Ígér. Q -orgal másán dolgozunk nagy gazdaságunkba. Most az egyik nagy tábla krumplinkat ka- d ál juh. Munkánk közben határoztuk el, mi asszonyok, lányok kö- zösen, hogy jó munkánk me’Ielt ezzel a leveliinkkel is megajándékozunk Téged. Simon Józscfné asszonytársunk, az MNDSz. szervezetünk titkára mondta: ,,Boldogok lehetünk. Nem kell minden pillanatban attól réttegnünk, hogy a mi kék egünkön is felbukkan a gyilkosok repülőgépe, hogy megöljön bennünket, ahogy ott teszik, a Te szép ha- zádban.‘‘ Bánki Pálné azt mondta: minden erejével dolgozik kél kis gyermeke békéjéért, özvegy Bagi Mihálynénak négy kicsi gyermeke maradt árván. Most a veje a mi szövetkezetünk elnöke. Másik fia miniszterinmban dolgozik. De bri- gádvezetö fia is van most özvegy Baginénak. aki minden erejével, jó munkájával harcol a békéért. Nemcsak a rni gyermekeinkre gondolnak. Balogh Erzsébet azt mondotta: azért igyekszik most a kapálással, mert tudja, hogy ezzel is védi a békét. És azt kívánja, hogy a koreai anyák és leányok minél hamarabb békességben éljenek, munkálkodjanak. Csaméli Mihdlyné azt kívánja Nektek: mielőbb olyan boldog életetek legyen, mint neki van. Kovács Ilonka azt üzeni, hogyha a mi békés életünkre is rá mernének támadni a háborús gyilkosok, olyan hősiesen harcolna a szabadságért, békéért, mostani éleiéért, mint a Ti hős leányaitok karcolnak. Jj1 tataijaink éppen a tegnap- esti DISz-gyülésükön határozták el, hogy június 15-e nagy napjának tiszteletére azon fognak munkálkodni, hogy szövetkezetünk tojás, és baromfibeadását álla- munkkal szemben rendezze. Nagy Andróané, öt gyermek édesanyja már 152 munkaegységet teljesített! Tudjuk, drága Pak Den Aj, hogy Ti nem do’gozhattok, nem építkezhettek olyan békességben, mint mi. Tudjuk, hogy Ti csak éjszaka inkább, mint nappal, a holdvilágnál munkálkodhattok csak földjeiteken. Nawról napra olvassuk az újságokból, hallgatjuk a rádión keresztül hőstetteiteket, ahogy harcoltok, védelmezitek szabad hazátokat, függetíenségete- két a betolakodókkal, a háború hiénáival szemben. Tudjuk azt, hogy Nektek most romokban van■ nak hajlékaitok, nagyon-nagyon sok feldúlt országotokban a síró árvagyermek, a férjét, gyermekeit elvesztett édesanya, a megrokkant beteg harcos. De még többen, sokkal többen vannak hö* seitek, akik el fogják űzni hazátok földjéről a gyilkosokat, a béke ellenségeit! El fogjátok űzni őket és győzni fogtok, mert a Ti olda1 ötökön van az igazság! igazság mellett, a Ti oldatotokon vagyunk mi is, a nyírmeggyesi Petőfi termelöszö- vetkezet asszonyai, leányainkká, férjeinkkel, fiainkkal, egész országunkkal együtt! A Ti o dalotokon, az igazság o'dalán van a nagg szovjet nép. az egész világ békeszerető emberének sok-sok százmilliós seregével együtt! Az ’gazság o’dalún vannak a világ legnagyobb békeharcosai is, akikkel jún'us 15-én a mi szép fővárosunkban Te is együtt fogsz tárgyalni. Nyírmeggyes, 1953 május 30-án. A Petőfi termelőszövetkezet, dolgozó asszonyai és leányai Pak Den Aj a gépkocsiban ült és az ablakon át a nyugtalanító felhős égbo'tra tekintett, ahonnan tompa motorzú^ás hallatszott. — Hat amerikai lökhajtásos vadászgép harci alakzatban húzott el valamerre észak felé. Pak Den Aj odaszólt a gépkocsivezetőnek: — Páli, pali. .. (gyorsabban, gyorsabban). Este volt, mire Pak Den Aj megérkezett a tábori kórházba, a néphadsereg sebesült harcosaihoz és tisztjeihez. A katonák barátságosan, nagy szeretettel fogadták kedves vendégüket. A koreai hazafiakat mindennél jobban érdekli a béke. a békéért, a háborús gyújtogatok ellen vívott harc témája és. feszült figyelemmel hal gatták Pak Den Aj tartalmas beszámolóját. ,.. Éjszaka borult a dombokra. IcU.ie, hogy Pak Den Aj felké szüljön a visszautazásra. Meleg búcsút vesz háta sebesültektől és Szc ruszinba utazik. a szomszéd faluba. Ott várják őt a Demokratikus Nőszövetség aktivistái. A Demokratikus NőszövetsÓT bizottságának rövid éjszakai gyűlése után Pak Den Aj elindult abba a faluba, ahol munkahelye van: a Koreai Demokratikus Nő- szövetség Központi Bizottsága.*— Alig tudott ajtót nyitni, úgy megtöltötték a szobát barátai és munkatársai. Mindnyájan baráti’ag feléje nyújtották kezüket éi büszkén csengő fe kiáltás hallatszott: — gratulálunk, szívből gra- tulálun.k, kedves! Az egj'szerű, szerény koreai asz- szonv csodálkozó pillantással nézte vég'sr barátait s megkérdezte: — Mi’yen kitüntetésről van SZÓ? — Hát még nem tudja? Hiszen Önt Nemzetközi Sztálin békedíjjal tüntették ki. .. Már tudja <tz egész világ, csak egyedü; Ön nem hallott róla? Örömkönnyek borították el az asszony szemet. Vájjon álmodhatott volna egy koreai asszony valaha a múltban arról, hogy érdemeiért ilyen világraszóló elismerést kap. Pak , Den Aj meghatot- tan mondotta: — Köszönöm, nagyon köszö- nőm a béke minden barátjának... Végte énül hálás vagyok nekik. Ez a díj, amelyet a Világ legzseniálisabb embere 70. születésnap- jának tiszteletére alapítottak, nagyon, nagyon sokra kötelez engem. A béke és igazság diadalának érdekében, az emberek bot- dogságának érdekében nem sajnálok semmi erőfeszítést. Ezért az ügyért, ha kell, az életemet is feáldozom. PRk Den Aj, mint a népek közötti béke és barátság odaadó harcosa, hat évvel ezelőtt, 1947- ben kezdett tevékeny munkába. Ekkor utazott Prágába, ahol a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség' tanácsa ülésszakának szónoki emelvényéről lángoló felhívást intézett a vi'ág asszonyaihoz. A következő években Pak Den Aj a Koreai Demokratikus Nőszövetség elnöke és az Országos Békebizottság~ alelnöke, tevékenyen résztvett Prárában és Pá- rizsban az első Béke-Vi-ágkongresszus munkájában, résztvett az ázsiai országok asszonyainak pekingi konferenciáján, a Nemzetközi Nőszövetség Tanácsa moszkvai ülésszakának és a szövetség végrehajtó bizottsága helsín-ki ülésszakának munkájában, a Varsóban megrendezett második Béke-Világkongresszus munkájában. Az energikus, alkotó elgondolásokban gazdag Path Den Aj a legnagyobb erőfeszítéssel végzi munkáját, A kitűzött cél elérésére irányuló rendílhstetlen akarata. a vi ágbéke diadalának iegvé- ben végzett munkája lelkesítő példa lett a koreai leányok, a világ minden asszonya számára. A béke nyírparasziiyai ellensége: Mólnál* Aulai, görögkatolikus pap A nyírparasznyai görögkatolikus hívek 1950-ben cseberből vederbe estek a papjukat illetően. Nagyot lélegeztek, amikor meg szabadultak Bihari Bertalantól. — <le kaptak helyette egy Molnár Antalt. Bihari Bertalan az urak lakája, a fasiszták barátja volt. Pap létére leventesapkát tett a fejébe, reverendája alatt pisztolyt hor- dott: ő volt a leventefőoktató, lc- génynyúzó, Horthyék idejében, Ura és parancsolja, a község egyik földbirtokosa, az ungvári körzeti leventeparancsnok. Nagy György százados volt. aki időn- kínt megjelent fogatos homokfutójával, fehér kesztyűjét sáp- kajához emelte és fogadta a tisztelendő alázatos jelentését: „Minden a legnagyobb rendben...!“ Bihari Bertalan idővel sok mindent eltanult az uraktó1. Több. mint 100 holdas egyházi birtokára harangszóval hajtotta ki a napszámosokat, cselédeket, — aztán, aki nem fizetett egyházi adót, azt csendőrkézre adta. Amikor köze. fedtek a szabadságot hozó szovjet katonák, a leventepap elfüstölt a faluból, csak később settenkedett vissza. Persze, nem azért, hogv a néppel együtt hozzálásson az új világ felépítéséhez. Szó sincs róla! Belepett Pfeiffer fasiszta párt- íjba és uszított a nép állama ellen ... Egyszóval, nagyot lé'egzett a falu, amikor megszabadult ettől a Biharitól. De akkor még nem tudták. hogy Molnár Antal tisztelen- dősége sem különb egy cseppet sem. Legfeljebb annyiban hogy Molnár Antal szemtől szembe, utcán, vagy temp'ómban nem mon- dana egyetlen ártó, hangos szót a nép ellen, a bék* ellen, a begyűjtés eben. sőt dicséri mindezt. Ám gyónás közben, a hal’gatag papi szobák mélyén egészen másképpen beszél és főleg, amit mindenki tapasztalhat Nyírpa- rasznyán: másképpen cselekszik, mint ahogy beszéh 'Molnár Antal csakhamar bemutatkozott Nyír- parasznyán a község: színe előtt. Kántorjánosiból jött új állomáshelyére. Kántorján osiban a papi hivatás mellett lókupecke- déssel foglalkozott s ügynökeit a faluszéli cigányok közül toborozta. Nem vo’t olyan lóvásár Mátészalkán, vagy a környéken, ahol ne cs-rélt volna gazdát Molnár t'szte’endő néhány lova. A felesé ge, Kricsfahtssy. volt hedászi kétszázholdas földbrlokcs lánya. Vérszerinti rokonok, első unoka- testvérek. A vagyon m att házasodtak ö'sze beszé ik az emberek faluszerte. Kegyetlenül pénzéhes kapzsi emb?r. 1951-ben történt. Lengyel Péter öreg, hetven* év körüli szegémmaraszt halálos ágyán feküdt. Molnár sietve felkereste, hogy feladja neki az utol- só kenetet. Közben rábeszélte Lengyel bácsit, hogy h^yvomá- nyo7za rá két hold fö’djét. ő azért minden hónapban mond egy misét a lelki üdvéért. Képes lett volna megkaparintani a két hold föMet. ha hagyták volna az örökösök ! A volt urak cimborája Az ilyen kapzsi ember szíve nem i a do’gozókhoz húz. Ezt kü’ön- ben kimutatta nemsokára, hogy Nyírparasznyára került. Nagy György, a volt fötdb'rtckos — aki nem tudni, mi okná’ fogva most tanító Käntoritmosibsn (!) _ mostohaanyjának díszes kriptát építtetett, még amikor áz meghalt. Molnár Arjai, hogv megmutassa kivel. űrt. Nagy Győrén b”- teegyezésével k'nyittatta a díszes kriptát s három álló héten keresztül, minden áldott reggel ott misézett, Oda harangoztatta a falu népét. Arra kényszerítette a népet, hogy térdenállva imádkozzanak annak a gya'ázatos. földbir. tokosnőnek a sírjánál, aki a Parasztok vérét is kiszívta volna! Mindenesetre megmutatta, hogy kit tart barátjának. Éppenhogy ki nem mondta: ..Jöjjön vissza a te országod, nsgysá^os Nagy Téré- zia, méltóságos Perényi báró úr. Uray báró úr, vegyétek vissza a földeket a parasztoktól, legyen Nyírparasznya újra elhagyatott, sivár fa’ucsk.'i. ahol minden két haláleset közűi egy csecsemőhalál vo't, ahol a született bimbók közül 30 százalék zsenge korában kicsi koporsóba került.. ■“ Nem mondta ki egyszer sem ezeket a szörnyű szavakat, de m’nden cselekedetével azt mutatja: a régi világot szeretné visz- szahozni! A hívei közül főembereknek teszi meg azokat is. akik a nép ellen vannak. Ott settenkedik a faluban a pap rémhíreivel Kis Mária, aki Máriapócson volt apáca. A fő rózsafűzércsek közé tartozik Toronicza József né, akinek a fia, a Hcríhy-világ rendőr- pribékje, T'lo fasiszta Jugoszláviájába szökött ki S az anyja hí- résztél!: „jó do’ga van. Amerikába is elutazik nemsokára .. (Annyiban igaza van, hogv a tolvajoknak és fasiszta rendőrpribékeknek valóban ió dolguk van Tito Jugoszláviájában.) — A pap va’csávgal megfertőzi a kö"nye zetét. Az egyházi képviselőtestü let tagjai nagyrészt hátralékosok a bsadás; kötelezettségekkel. Drsbik Gyula, ifjú Jurkánya Mihály, F. Kiss Miklós kurátor, középparaszt 10 kiló tojással. 4.40 kiló baromfival, 30 liter tejjel vau há tr? 1 é kbati. Az új élet, a béke ellensége Nyírparasznya, ez a múltban oly annyira e1 feledett és eltemetett falucska szépen fej ödik. Van egy hely a községben, Kokodvár. Erről a régi öregek azt tartották, hogy sok kincs van itt elrejtve. Még a szomszédos falvakból is jártak ide kincset keresni. Most nem kell a parasznyaiaknak nem- létező kincsekről álmodni, azok után futni bsbonás mesék nyomán. A kincs most ott van a falu- ban. minden becsületes ember örömére és javára. Vagy talán nem kincs az, hogy két isko át felszereltek s ma már Öt tanító tanít három helyett? Nem ér-e kincset az új szivattyúshút, a kultúrház 75 új széke, a telefon, a tanácsháza?! Ügyes-bajos dől- gokat intézni nem kell most k’lo- métereket talpalni, akár esik, akár fúj. Nem k’ncs az talán, hogy a község 16 parasztfiatalia tanul közéoisko‘áb3n, hogy Kiss György szegényparaszt gyermeke a pesti agrártudományi egyetem padjai között nevelkedik tudós embernek? Nem kincs az, hozv most már nem Nagy György földbirtokos. ..nagyságos“ százados v’zitál a faluban fehér kesztyűben, lovag tópálcával, hanem olyan katonatiszttel szoríthatnak kezet a fa’u- beli legények, mint Csucsi Mihály hatho’das, hétgyermek-s dolgozó paraszt gyermeke? Nagy kincs az is, hogv van egé-zséeház. körzeti orvos és védőnő, hogy 1950 óta 1 — írva és mondva egy — százalékos a csecsemőhalandóság! Ks nagy kincs a jövő. amelyik már 1954-ben villanyt és bekötőutat ad többek között a községnek! Nagy szégyen az F. Kis Miklósra. Drabik Gyufára. Jurki- r.ya Mihályro, hogy ennek az emberséges életnek az építéséhez nem járu'nak hozzá becsületes kötelességteljesítésseh dolgozó ember létükre s inkább hallgatruak Molnárra., az Uray, Perényi ..bárók“, Nagtf Györgyök cimborájára. az új élet kerékkötőjére! Azt sem lehet mondani, hogy Molnár valójában emberszámba veszi a hajdani kisemmizett, most felemelkedő népet. Mindenütt csak bajt okoz. Jurkinya Sándor boidog házasságot kötött egy református leánnyal. Molnár Anlal kerülő úton, más emberek szájával összeveszejtette őket s majd- nem válóperre került a sor, ha a tanács nem lép közbe békítőié?, Aztán, hogv bánik a dolgozók gyermekeivel. Kertje szomszédos az iskola udvarával. Ha a játszó gyermekek labdáia véletlenül átrepül. a leselkedő Molnár nyomban összevágja a labdákat. A hittanórákon pofozkodik. Tavaly aratáskor Orosz Sanyit verte meg ’-egyetlenül. Most pedig legutóbb Laczkó József fiával csinált gya- ’ázatot. A gyerek labdája átesett a kertbe, a kis Laczkó utána- ment. Molnár nekiesett, pofonverte, aztán mint az á1 latot, becsukta a pincébe. Úgy szabadították ki a gyereket onnan a hivatalos közegek. Van egy népi mondás: aki at embereket nem becsüli, az nem t'szteli a békét sem! Molnár Antal a béke ellensége! Nemcsak azért, mert annakidején nem akart békekölcsönt jegyezni, hanem legfőképpen azért, mert minden erejével, cselekedetével a régi világot húzza vissza, a földbirtokosokat akarja vísszaü’tetni a nép nyakára, — ha kell. háború árán is. Alszenteskedve duruzsolja szüntelenül, hogy ő a béke ba-, rátja. a béke papja. Ám mosh már a nyírparasznyaiak közül is egyre többen felismerik: ő a háború papja, a nép. a béke el'en- sége 1 S. I.