Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 78-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

NÉPL8P 1053 ÁPRILIS 26, VASÁRNAP BÜSZKESÉGEINK, A NÉP JELÖLTJEI A Tisza löki Erőma jelöltje Szülei gyárimunkások voltak Pesten. De többet voltak, munkanélküliek, mint gyári dolgo­zók. Soha nem tudja elfelejteni azt az esetet sem, amikor az egyik hűvös, hideg őszi regge­len már nem engedték be édesanyját az újpesti szövőgyárba. Csak ennyit mondtak neki röviden kegyetlenül: „Nincs munka. Nem tudjuk tovább alkalmazni !“ Anyja ekkor elkeseredésében a Du­nára gondolt: „Azt kellene csak... belevetnem magara és..', és vége lenne ennek a földi kálvá­riának.'* Pesten már nem bírták tovább. Makóra men­tek hát, ebbe a gazdag vidéki városba, hogy to­vább birkózzanak az élettel. Ekkor a kis Pista ötéves volt. A következő évben itt lépte át elő­ször az iskola küszöbét. Dehát, a szegényember gyermekét még innen is kiűzte az akkori élet. így került az ötödik osztály helyett az egyik gazdag makói kólákhoz líbapásztornak Tucsányi Pista. ÄZ egyik nyáron egy nagy tüzesgép csé­pelte a kuiak hatalmas asztagjait. Pista nem tu­dott betelni a gép nézésével. Minduntalan mel­léje lopakodott. Ekkor született meg benne éle­tében először egy önálló „nagy“ gondolat: „Ha cn megnövök, gépész leszek!“ Kucses Károly gépjavító műhelyében tanulta ki a géplakatos szakmát. Itt se kapott egy fillért se. Hanem an­nál több nyaklevest, pofont a „mester úr" hat segédétől, szidást a mestertől, meg mindég az étel maradékát a .nagyságos asszonytól“. Kibíi-- ta, átszenvedte. Tizenkilenc éves volt, amikor segédlevéllel a zsebében, felment Pestre munkát keresni. Hetekig ácsorgóit minden reggel a WM csepeli gyárkapuja előtt. Hasztalan. Végü'is nem volt más hátra, mint kifutó munkát, zsákolást, meg minden egyebet vállalni, hogy fenn tudja tartani magát. Mint tényleges katona került Tiszalökre. Itt ismerkedett meg feleségével. Kölcsönösen meg­szerették egymást s amikor Jeteit a katonaideje, megesküdtek. Mivel most sem volt munkája, pár évig apósának segített a bádogos szakmában. De fiatalember létére, vő létére, nagyon sze­gyeibe magát, hogy apósának amúgyis szegé- nyes konyháján élösködnek. Pestre utaztak. — Valami nehezen jutott csak be a WM-gyárba, ahol mitsem törődtek segédlevelével : udvari se­gédmunkásnak osztották be. Örökös, testei-leiket romboló volt mindig a holnapra való gondola­tuk: „Jaj, lesz-e még munka holnap is? Vájjon nem adják-e holnap ki a munkakönyvét? Mert akkor!?..." * 1945. Mennyivel más lett minden, de min­den. Felragyogott a párt csillaga és mutatta az új életet. A célt. Negyvenöt óta? Hej, azóta nagy a megtett út és gazdag állomásai vannak. Egyik ilyen a Tiszalöki Erőmű építése is. Mun­ka közben a hatalmas építkezés mélységeiben, vagy a betonépítmények tetején, mint szorgal­mas hangyák, látszanak csak az alkotó emberek. Tucsányi István is köztük van. Tucsányi István. amikor a Tiszalöki Erőmű építkezéséhez került 1951-ben, akkor már sokat l-aüott a szovjet dolgozók kiváló munbahöseiről. Nem hagyta egy percre se nyugodni a gondolat: éltó lenni hozzájuk! Úgy kell nekünk js dol­' goztii, mint ahogyan ők dolgoznak!“ Tltcson?! gondolatai most már akörül I kezdte« »orogai: miképp lehetne könnyebbé ten- ! ní a munkát, meggyorsítani az építkezés ütemét. ■ Munkatársai mind sűrűbben látták, hogy egyre j többet olvas, tanul. Ennek a kitartó, tervszerű | munkának az lett az eredménye, hogy több újí- j tást vezetett be munkájában, Dolgozó társait is j segítette. Átadta nekik is tapasztalatait, munka- módszerét. Nevét csakhamar a legjobb munká­sok között emlegették. Mindenki örömmel ismer­te meg és szerette Tucsányi Istvánt. Dolgozó társai bizalommal fordultak hozzá tanácsért, út­mutatásért. Már állandóan 200 százalék fölött teljesített, amikor 1951 tavaszán eredményes, jó munkájáért megkapta a sztahanovista kitünte­tést. Egyenes, nyílt becsületességéért, a munkás- osztályhoz való hűséges ragaszkodásáért a párt is felvette ekkor sorai közé. Ez a kettős meg­tiszteltetés még jobb munkára serkentette. A párt nem csalódott benne. Teljesítményét tovább nö­velte, tudását szorgalmas tanulással egyre inkább gyarapította. 1951 őszén jelvényes sztahanovista lett. Kinti munkájáról az építés vezetősége a műhelybe helyezte át. Itt is előre tört, minőségi ellenőr lett. Nem csalódtak Tucsányi István elvtársban, minden megbízatását maradéktalanul, öntudatos becsülettel teljesítette, jt; A szépen feldíszített kultúrházban Szívós Imre, a vízkotró-részleg idős dolgozója ezt mon­dotta: „... Tucsányi elvtársat 1950 óta ismerem, az itt kezdődött építkezés első napjaitól. Soha sem riadt vissza a nehézségektől. Mi is so­kat tanultunk tőle. Ezért javasolom én a nii ne­vünkben képviselőjelöltnek!“ És most nevétől lett hangos egyszerre a kultúrház nagyterme. Őt éljenezték, a nevét kiáltották: „Tucsányi!“ — „Éljen Tucsányi!" — „Szóljál, Tucsányi elv- társ !“ „Eredj az emelvényre Tucsányi elvtárs!“ S akit abban a másik világban már a negyedik osztályból kulák markába kergetett a szegény­ség, akit annyiszor megpofoztak Kucses segé­dei, aki annyiszor álldogált munkáért a gyárak kapui előtt, aki segédlevéllel a zsebében, kifutó, zsákoló, meg mindenféle szolga volt a betevő falatért, negyvenöt után a párt megfogta a kezét és ... idáig ért. — most kicsit elpirosodott barna arca a meghatottságtól, ahogy az emel­vénye lépett. Kék kezeslábasát Olajfáitok tarkítot­ták. Munkáskeze is olajos volt. Együtt jött be a képviselöjelölő gyűlésre a munkából a többiek­kel. És amikor a szabadon futó örömujjongás megcsendesedett, kicsit elmosolyodott, amikor beszélni kezdett: „Kedves dolgozó társaim. Mi­vel engem abban a nagy megtiszteltetésben ré­szesítettetek, hogy engem jelöltetek képviselőnek, azt mondom, amit érzek, hogy szivem a tieteké­vel dobban együtt.,. Hozzátok, a párthoz, Rá­kosi elv társunkhoz életem utolsó leheletéig hű maradok!" A Tiszalöki Erőmű hős építői tudják. hogy jól jelö’tek. Tudják, hogy Tucsányi István elv­társ megtartja szavát és hozzájuk, a munkás- osztályhoz, a párthoz élete végéig hű marad. Nekik pedig ilyen képviselő kell!- A. B. ­Kaptur Margit, a húszéves képviselőjelölt Barnahajú, pirosar­cú, húszéves trakto­rista Kaptur Margit, a nyírt éti gépálomás és a nyírbogdányi MASZOLAJ Vállalat képviselőjelöltje. Húsz ével élt ed­dig, ebből tizenkettőt sanyarúságban. Apja cseléd volt. 1941-ben halt meg, összetapos­ták az uraság lovai. Édesanyja egyedül maradi a családdal Mosott, napszámos- kodott a falu kulák- jainál, hogy családja számára soványka ke­nyeret tudjon adni. Margit is korán kezd­te a munkát — az ura­ság jószágait őrizte kenyérért. 1945-ben földet kap­tak. Könnyebb lett számukra az élet. Na­gyobb darab kenyér jutott az asztalra, be­csületesebb ruha a család minden tagjá­nak. 1949-ben belép­tek a termelőszövet­kezeti csoportba. — Margit hamarosan munkacsapatvezetö lett. 1952-ben, amikor a gépállomás trakio. rosokat kért a terme­lőszövetkezeti cso­porttól, Margit is je­lentkezett. Nem akar­ták engedni, azt mon­dották: ,u4 gépállo­más traktorosokat kér, nem lányokat''. De Margit nem tágí­tott. Addig védte az igazát a csoport veze­tősége, édesanyja, meg a többi lányok előtt, míg ö került ki győztesen, Januárban traktorosiskolára ment, ahol jó eredménnyel. felelős vezetőként végzett. Az iskola elvégzése után úgyszólván elöl­ről kezdődött a harc. A termelőszövetkeze­ti csoportok nem akartak munkát adni nekik. Ha nem is mondták az elnökök, de mégis azt tartot­ták: fakanál való a lányok kezébe, ném pedig traktorkor­mány, Margit elhatá­rozta, hogy nem vi­tatkozik szavakkal! Tettekkel válaszol! Termetet verekedett ki magának és csat ta­nús választ adott a kételkedőknek. Az ötödik héten műszak­normáját már 200 százalékra teljesítet- te. Ahol dolgozott, megszerették jó mun­kajáért, kedves sza­váért. Ma már nem egyszer történik meg, hogy a reggelenként szántani induló Mar- gitot a falubeliek me­zei virágokból kötött csokorral üdvözHk. — Kivívta brigádjának a megtisztelő Beloian- nisz-brigád elneve­zést is. A felszabadulási hé­ten újabb sikereket, ért el. Műszaknormá­ját naponta kétszere­sen, háromszorosan teljesítette, a válasz­tás tiszteletére pedig újabb felajánlást tett. Szeretik és tisztelik a gépállomás dolgo­zói, s a MASZOLAJ munkásai is büszkék rá. A jelölőgyűlésen így beszélt róla Ju­ci, barátnője és vál­tótársa: — Én együtt dolgo­zom Kaptur Margit- tat. Javaslom öt kép­viselőjelöltnek. mert tudom, hogy a parla­mentben is úgy meg­állja a helyét, mint a traktoron: Amikor befejezte h ozzászólású t, meg­csókolta a fiatal kép­viselőjelöltet. Édesanyja nem tu­dott elmenni a gyű­lésre. mert beteges­kedett, Margitot a já­rási pártbizottság szervezőtitkára kísér­te haza. Édesanyja a kapuban várta. Jakab elvtárs mát messziről kiáltotta; • — Kaptur mama! Meghoztam a képvi­selőjelölt-lányát. Az anyja nem tu­dott szólni, csak né­zett fátyolos szemek­kel, hol a lányára, hol a mellette lépkedő elvtársra. Eléjük sza­ladt, átölelte mindket­tőjüket. Sírt a kicsi öreg­asszony nagydiagy örömében. A kis család később egyedül maradt. Sze­rettek volna sokat be­szélni, de a megha­tottságtól sokáig nem tudott szólni egyikük sem, Másnap i tg gél — még alig virradt — Kaptur Margit újra gépen ült. Még len­dületesebben dolgozik tovább, hogy becsü­lettel teljesítse vá­lasztási felajánlását. Tiltva Ferenc képviselőjelölt ! kemecsei járás dolgozóinak egyik képviselőjelöltje Hli- . Ferenc, * székelyt Bókéért crcoló tsz. növénytermesztési ■ zádvezetöje. a dolgozók bi- z árna nem véletlenül jutott az t ykori gazdasági, cselédnek, s a jelen egyik legdolffosabh szövet­kezeti parasztjának, akinek a múlt­ban. szavazati joga sem volt. HUva Ferenc kemény, görön­gyös úton járt élete nagyobb ré­szén. 1908-ban szülelelt Napko- ror. Szüleinek nem volt földjük. Cselédek voltak. Rajta kívül még két gyermeknek adott életet any­ja. Már S éves korában magával ritte apja áz uraság földjére ka­pálni a pár filléres napszámért. Nagyon kellett a kereset. Hármó­juknak volt egy pár cipőjük s té­len felváltva járlak iskolába a gyerekek. Apja a sok nélkülözés közepette gyakran változtatta he­lyét az uradalmakban, de sorjuk ugyanaz maradt mindig. Az éven­kénti vándorlás után, 1928-ban Székely községbe szegődtek Bür­ger György 1000 holdjára cseléd­nek. 1931-ben itt nősült meg Hli­ra Ferenc, különvált a családtól, „önálló“ cseléd lett. Itt ment tőnkre az emberfeletti munkában mindkét lába és hiába kérte, hogy könnyebb munkára osszák, szavai nvm talállak meghallgatásra. Fe­lesége a szülészlő és orvos hiá­nyában szülés alkalmával megbe­tegedett. Étele még az előbbinél is szomorúbbá lett, s hiába dol­gozott látástól vakulási.g, nem tu­dott javítani életük során. J 944 őszén vele együtt sok A tig- és százezer elnyomott cseléd nyerte el az emberhez mél­tó szabad életet. Amikor a régi időktől fogva kisemmizett széke- lyi nincstelen parasztok megkap­ták jogos jussukat, a földet, Hli- va Ferencnek is 4 holdat mértek az úri birtokból. Hej, milyen örömmel szántotta az első baráz­dát és vetette az első magot a saját fö’djébe. A sok megpróbál­tatás- után sem érezte magát so­ha fáradtnak, s alig két éri gaz­dálkodása után dicsérő oklevelet kapott a termelésben elért ered­ményeiért. Erős természete elle­nére is könny szökött a szemébe, amikor átvette az oklevelet. az egykor semmibevett cseléd, a most megbecsült HUva Ferenc. — Rövid és egyszerű szavakkal telt Ígéretet; a munkám után való megbecsülésért, ezután még job­ban fogok dolgozni! Úgy ápo'gáttá földjét, hogv 1948-ban újra kitüntették kiváló gazdálkodásáért s hazafias kötelességének pontos teljesítésé- éri. A 4 holdjáról 7 mázsa tér- ‘ mór-’y* többet a házának, viszonzásul a megbecsülésért, — Egyre megbecsültebb ember lett szomszédai és az egész község dolgozói előtt. Fáradhatatlan munkáját a termés hozamának ál­landó emeléséért, az egész község előtt tanúsított példamutatását újabb megtiszteléssel jutalmaz­ták: tanácstagnak választották. Még jobban érezte munkája irán­ti felelősségét s azt, hogy valóban a nép vette kezébe sorsa irányi tását, jól is irányítja azt. Mint ta­nácstag, sokat tanult, s jól dolgo- -ott a nép hasznára. 7 952. februárjában a község valamennyi dolgozó paraszt ja, HUva Ferenc is, a Békéért Harcoló tsz. tagja lett. Becsületes munkájának lendületéből egy szikrúnyit sem vesztett, sőt foko­zódott munkakedve. A tsz-he való belépésének első napjától minden nap dolgozott s szorgalmas mun­kájáért, június 15-én brigádvezető­nek választották. 36 tagú növény- termesztési brigádot hízott rá a szövetkezet, 370 hold területtel. Sok hiba volt a brigádban, ami­kor ennek vezetője lett. A terület em volt egyénekre osztva, laza volt a munkafegyelem s mind­ezek következtében el volt kanya­rgóivá a vélemény, csupa gaz volt minden. Gyorsan közeledett az aratás és sok mindent el kellett addig végezni, hogy az aratást időben meg tudják kezdeni. HU va Ferenc éjt-nappalt eggyé téve dolgozott, egyénekre osztotta a kapásnövények területét, kialakí­totta a munkacsapatokat s a mun­kafegyelem megszilárdításával, mire eljött az aratás, minden nö­vényt megtisztítottak a gyomtól. Állandóan figyelemmel kísérte a kalászosok érését és az addig ke­véslétszámú brigádja egy kora hajnalban 22 kaszával vonult ki a viaszérésben lévő búzatáblára. A négy növénytermelési brigád kö­zül elsőnek fejezték be az ara­iőst, amivel nemcsak a megye, de az egész ország dolgozói megbe­csülését nyerték el. Aratás után is megtartották a brigádok kö­zötti versenyben az első helyet egészen, a betakarításig. A 185 hold őszi kalászos elvetését is el­sőként végezték e', melyből 50 hold búzát keresztsor osan vetet­lek Hliva Ferenc, a brigádvezetö l-v-slatára. L’zév tavaszán is megtartotta a multévi lendületét a bri­gád. 27 hold csillagfürtöt, 25 hold napraforgót 30 hold burgo- . yát és 25 hold kukoricát jóval a határidő előtt elvetettek. A 25' hold napraforgóból W hold volt tervezve négyzetes vetésre, de ők 16 holdan végezték azt el. A 25 hold kukoricából 12 holdat ter­veztek négyzetes vetésre, ezzel szemben 20 holdon végezték el a négyzetes vetést fészektrágyával. Brigádja 5 hold szőlőt is művel; minden munkát befejeztek már a szőlőben a karózással együtt. Mi­után a brigád minden szántás­vetési munkát befejezett, a nö­vényápolást szervezik. A 13 hol­das répaföldön alig várják, hogy darabolni lehessen, úgyszintén a 4 és fél holdnyi máktáblán is. Az a számításuk, hogy a választás tisz­teletére a kapásnövények földjén egyszer elvégzik a kapálást, hogy a Rákosi, elvtársnak tett. fogadal­mak szerint megsokszorozzák a terméshozamot, Ifj- Lóci János, özv. Hamik Pálné a brigád 98 családjával együtt és az egész tagság büszke­séggel beszél Hliva Ferenc érde­meiről. példamutató, eredményes munkájáról. De még nagyobb büszkeség tölti ei szívüket, ami­kor arra gondolnak, hogy Székely szövetkezeti község is választhat képviselőjelöltet, aki olyan be­csületesen képviseli majd ügyüket az országgyűlésben, mint eddig Hliva Ferenc munkájával lelte. (NAGY)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents