Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 78-101. szám)

1953-04-04 / 80. szám

JN e V L A P 1U5S ÁPRILIS 4, SZOMBAT Urak országából dolgosók hazája ! Dolgozóink írják KÉT JELENTÉS Magosligetrol Községünk a felszabadulás előtt talán az. or­szág legeldugottabb helye volt. Cselédfalu vol­tunk. A legközelebbi vasútállomás 45 kilomé­terre, postahivatal 10 kilométerre, jegyzői híva• tál 4 kilométerre volt tőlünk. Éveken keresztül nem volt a falunkban tanító. A felszabadulás utón indult fejlődésnek a mi kis községünk is. Tanácsházat, postát kaptunk, autóbuszjáratunk is van. Iskolánkban két tanító tanít állandóan. Az árvíztől új töltés véd ben­nünket. Az új élet visszatükröződik a dolgozó parasztcsaládok életéber. is. Kis Gergely a ter­melőszövetkezeti csoport tagja. Új házat épített. Zsigmond fia a néphadsereg hadnagya, unokája a kisvárdai gépipari technikum hallgatója. Ma­darász Zsigmond a múltban uradalmi munkás volt, ma színién termelő szövetkezeti csoporttag. ő is új házait épített a felszabadulás után s az ő fia is tiszt a Néphadseregben. Lánya a csahold állami gazdaságban dolgozik. Legkisebbik fia még úttörő, de ö is felsőbb iskolába készül. SIMON JENŐ, tanácselnök. Nyírinihálydiból A felszabadulás előtt 10—15 kerékpár volt a községben és 5 rádió — a kulákok, kereskedők, főjegyző tulajdonában. Most van 72 kerékpá­runk, 22 rádiónk. A mienk, a dolgozó parasztoké. A felszabadulás előtt nyomorúságos viskók hú­zódtak meg a Gencsy-kastély árnyékában. A há­roméves és az ötéves tervtől kaptunk új lakóhá­zakat, napköziotthonos óvodát, új sportpályát. Kijavítottuk az úthálózatot, villanyhálózatot, há­rom fúrottkutat. Nyolc dolgozó paraszt gyerme­ke tanul középiskolában, tizenegy fiatal néphad­seregünk tisztje. Össze sem lehet hasonlítani a múltbeli és mos­tani életünket. Akkoriban a „méttóságos úr" nem adott semmit a községnek, csak rabolta, nyúzta a parasztokat.., azaz mégis adott: csendőrörsöt lélesített közvetlenül a kastély szomszédságában. Most népi államunk bőkezűen ad számunkra ajándékot, hogy egyre jobban és vidámabban élhessünk. BÍRÓ IMRE, tanácselnök. Szenvedtem eleget Szenvedtem a szabadságén eleget. Nem is magyar, ki azért nem szenvedett; Nem magyar az, ninos is annak hazája, Hitvány szolga, vagy a német kutyája. Nincsen hazám, mert Görgey eladta. Nincs törvényem, a zsarnok eltiporta; eltiporta; Melyik törvény itéllen hát telettem. Ha nincs hazám, kit oly forrón szerettem? Elszáradt a fának ága. lombtalan: Boldogságom szép reménye oda van. Olyan vagyok mint a madár az ágon, Nincs már nekem senkim a nagy világon. (Szabolcsi népdal 1850-böl) Kivirul a remény fája Érdő-mező, minden fehér. Elborítja a hó leple. Minden igaz magyar szive Sötét bánattal van telve. De a tavasz ismét eljön, Nem lesz a föld ilyen fagyos, Kivirul a remény fája: Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos. (Szabó Boldizsár hetei dol­gozó paraszt költötte a Horthy-fasizmus idején.) Építsük hazánkat .,. Nemrég lett készen az új betonjárda Mint a szobánk földjén, úgy járhatunk rajta. A kis embereknek többszáz ú] lakása Épült s most is készül, ezt mindenki látja. Tísza-csatorna! Hej, rég kellett volna, Sokkal többet teremne azóta a róna, UJ lendülettel hát ónltsük hazánkat, Köszöntsük e napon Felszabadítónkat! (Magyar József tiszavasvárj dolgozó paraszt rigmusaiból.) Örök hálával gondolunk a felszabadító Szovjet Hősökre 1945 április 4 lángbetűkkel ég a magyar történelemben. Ezer­éves történelmünk századaiból tündöklő fénnyel magaslik ki e nap. Ezen a napon történt a magyar nép igazi honfoglalása, amikor az urak Magyarországát egyszer s mindenkorra birtokba vette annak jogos tulajdonosa, a magyar nép a Szovjet Hősök segítségével. A szovjet hadilobogók fényében virradt fel a történe'mi nagy nap és örök hálával gondolunk mindig a 'dicsőséges Vöröshadse­regre. A 25 éves Horthy-terror, a magyar úri bitangok fertőjéből kikerült ország boldogan lélegzett fel. A szovjet emberek példája nyomán egyre inkább kibontakozott előttünk annak a büszke jö­vőnek képe, melynek győze'mes megva’ósítóí mi vagyunk, magyar dolgozók. Nem váltunk méltatlanokká drága szovjet testvéreink véréhez, mely hazánk felszabadítása érdekében kiömlött Kiérde­meltük azt, hogy eredményeinkre felfigyel a viláv, de a legértéke­sebb számunkra, hogy mi is kiérdemeltük Sztálin elvtárstól a megtisztelő „rohambrigád'’ elnevezést. Eredményeink nem tesznek azonban elbizakodottá bennünket s elszánt elhatározásunk; kiví­vott eredményeinket még is védiük. Mi tudjuk azt, hogy a harma­dik világháborúra speiku'áló imperalísta banditák minden eszközt meg fognak ragadni elkerülhetetlen bukásuk megakadá’yozására. Felszabadulásunk évfordulóján sokkal erősebben érezzük szabad­ságunk tényét, azt. hogy most már van hazánk, van mit megvéde­nünk. Ezért tömörülünk egy emberként a párt és szeretett Rákosi elvtárs köré és haladunk a fe’emelkedés útján Lenin és Sztálin elvtársak útmutatásával, Rákosi e’vtárs vezetésével, a szovjet néppel és a népi demokráciákkal szoros barátságban, egyetértés­ben a szocializmus megvalósítása felé. KOCSIS LÁSZLÓNÉ, a kisvárdai gépállomás dolgozója. ^.„hogy földkunyhót áshassak... 66 Nagyságos Polgármester Uram! „Alulírott azon legalázatosabb kérésemmel járulok Nagyságod magas színe elé, hogy részemre megengedni méltóztassék azt, hogy a kemecsei út mentén levő úgynevezett homokbányában je­len kérvény vétele után. a szabad ég alá való kilakoltatás vesze­delmét elkerülendő, egy földkunyhót áshassak. Kérésem támogatására alázatos tisztelettel bátorkodom fel­hozni, hogy én foglalkozásra nézve havi 25 pengős fizetéssel ko­csis vágyóit Ezen jövedelmem annyira kevés, hogy belőle a ma­gam, feleségem és a gondozásom alatt levő három gyermekem eltartásán kívül lakbért képtelen vagyok fizetni. Jelenlegi lakó­helyemen is háziasszonyomnak hathavi lakbérrel tartozom... Nyíregyháza. 1937 augusztus hó 13. VADAI JÓZSEF, Nyíregyháza, örökösföld I. szakasz, 17. szám alatti lakos, kocsis." * Szohor Pál polgármester válasza; .. a város kérelmének eleget nem tehet, mert a város földjét ilyen célra felhasználni sen­kinek nem szabad.“ Töbhmillió forint lakóházépítésre Nyíregyházán a hároméves terv­ben s az ötéves terv első három évében jelentős beruházások tör­téntek a lakóházépítés terén. A hároméves tervben mintegy 600 ezer forint költséggel állították helyre az Egyház-utcai bérháza­kat s másfélmillió forintos költ­séggel építettek fel két új bérhá­zat a Vasgyár-utcán. Az ötéves terv során eddig egymillió forin­tot kapott a város kislakásépí­tésre. 1953-ban és 1954-ben új, modem bérházak épülnek, ame­lyek végeredményben megszünte­tik a lakásproblémákat. Elkövetkezett a nagy nap, fel. szabadu’ásunk évfordulója. Ápri­lis 4 a legszebb ünnep. Felszaba­dulás, — ez a szó nem olyan, mint a többi. Ebben az egy szó­ban minden benne van. Az, hogy mi szabadon dolgozhatunk, tanul­hatunk, gyermekeink iskolába jár­hatnak, hogy megbecsült dolgo­zók vagyunk. A nőknek kettős ünnep a felszabadulás ünnepe. — kettős elnyomás alól szabadultak fel a nők. Nyolc év milyen rövid idő és mégis, mikor először ün­nepeltük április 4-ét. még' kevés gyár kéménye füstölt, még alig szántott traktor a földeken. S ahogy az évek teltek, évről évre emelkedtek az új gyárak, nyíltak az iskolák kapui, egyre több me­zőgazdasági gép segített a dolgo­zó parasztoknak. S mindezt a Szovjetunió fiainak, a mi nagy tanítómesterünknek, a‘ nagy és halhatatlan Sztálin elvtársnak kö­szönhetjük. A Szovjetunió nem csak felszabadított bennünket, ha­nem állandóan segít nyersanyag­gal, az élenjáró munkatapasztala­tokkal. Ezt a nagy segítséget úg* tudjuk legjobban meghálálni, ha követjük a Szovjetuniót úgy a termelésben, mint a békeharcban. SZEMŐK MIHÁLYNÉ. a Tiszamenti Vizmüépítő Vállalat munkásrtője „A segélyt nem véleményezem..." 1939 május 5-én Pázmány Menyhériné, pátrohai szegény asszony tizenötödik gyermekének születése alkalmából némi se­gélyért folyamodott Jékey főis­pánhoz. A főispán a segélykérést visszautasította, a kérvényre kö­nyörtelenül ráírta: „A segélyt nem véleményezem. . (A megyei levéltár- adata.) A nép államának szerető gondoskodása „ ... A mezőgazdasági társadalombiztosításba bevont dolgozó nők. akik a terhességi és gyermekágyi segély helyett egységes anyasági segélyben részesülnek... 1953 március 1-től kezdve 1400 forintot, az első gyermek után 1500 forintot kapnak... a minisz­tertanács kiterjeszti a családi pótlékra való jogosultságot 1953. évi március hó 1. napjától kezdve az önálló termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjaira, amennyi­ben 3, vagy ennél több 10 éven aluli gyermekük van és ha az előző évben 120 munkaegységet teljesítettek. Ha az anyának sa­ját tagsága után jár a családi pótlék, 80 munkaegység igazolása elegendő... A termelőszövetkezeti (tszcs.) tagok, valamint a köz­ségi. városi legeltetési bizottságok állandó alkalmazásában ál'.ó pásztorai részére járó családi pótlék összege... 10 éven aluli hat gyermek után havi 360 forint. Minden további 10 éven aluli gyer­mek után havi 60 forinttal emelkedik a csa'ádi pótlék...*’ (Kivonat a Magyar Népköztársaság minisztertanácsá­nak az anya- és csecsemövédelem továbbfejlesztéséről szóló határozatából.) „Megváltozott az életem' Az életein nagyrészét két ura­dalomban töltöttem, mint gazda­gé gi cseléd. Az egyik a 28.000 'holdas káptalani birtok volt. Én református vallású voltam snyo’c évi szolgálat után elzavartak, mert az egyik kanonoknak nem csókoltam kezet, csak jónapot köszöntem. Ezen a papi birtokon nyomorúságos volt az élet. Lá­tástól vakulásig kellett dolgozni, sem ünnepnap, sem vasarnap nem volt. Ha valaki megütött egy, jó­szágot, attól az évi 8 pengő án- gáriát teljesen megvonták. A má- sodik szo’gálati helyem Deine- cserben Elek Mária földbirtokos­nál volt. A béremet ez sem akar­ta sohasem kifizetni. Télvíz ide­jén járt volna például két szekér galyfa — sohasem kaptam meg. 1945-ben vége lett a cselédi nyomorúságnak. A felszabadulás után öt hold földet kaptam s az­óta tehenet, lovat, sertést tudtam beállítani gazdaságomba. Sőt, la­kást is építettem. Megváltozott az életem. Most igyekezek jól dolgozni, hogy minél gazdagabbá tegyem népi demokráciánkat. (Elmondta ózsvári Ferenc demdese i a ózó par ’ J Felszabadulásunk tiszteletére ISO százalékban teljesítetten] felajánlásomat Felszabadulásunk nagy ünnepét csak úgy tudjuk méltóképpen, megünnepelni, ha napi tervünket teljesítjük, túlteljesítjük. Ezzel köszönhetjük meg a Szovjetuniónak, a hős szovjet katonáknak azt, hogy boldog hazában nevelhetjük gyermekeinket és építhetjük szo­cialista hazánkat. Én, mint dohánygyári munkás, felszabadulásunk 8-ik évfordu­lójának tiszteletére tett felajánlásomat 150 százalékban teljesítet* tem. ígéretet teszek arra, hogy munkámban igyekezni fogok még nagyobb eredmények elérésére, mert ezzel bebizonyítom: élni tu­dok azzal a szabadsággal, mely a nagy októberi harcban született és melyet a szovjet nép fiai hoztak el nekem is. Mi, dohánygyári munkások, egy szívvel és lélekkel kiáltjuk} Éljen a Szovjet Hadsereg! Éljen a magyar-szovjet barátság! BALOGH ANDRAS, *■nyíregyházi dohánygyári munkás. Mindennapi új győzelmekkel köszöntjük április 4-ét Gazdaságunk dolgozói április 4. méltó megünneplésére lelkes munkafelajánlásokat tettek. A ki­értékelés szerint dolgozóink vál­lalásaikat nemcsak teljesítették, hanem egyes munkák végzésében túl is teljesítették. A gyümölcsösben a fáik metszé­si munkálatait befejezték. Ugyan­csak befejezték a szőlő metszését is. A metszési munkában élenjár Vezse István és Cseszlai István, akik 120 százalékos vállalásukat 146 százalékra teljesítették. Kiss György 115 százalékos vállalását 126 százalékra teljesítette, de Vaskó László, Jóriás István, Ros- kó János is 112 százalékos telje­sítéssel végezték munkájukat. — Teljes lendülettel folyik a perme­tezés. Hadari Gedeon motoros permetezővel 180 százalékos mun­kateljesítménnyel dolgozik. Tóth Sándor munkacsapata 115 száza- é’os ’’alását 125 százalékra teljesíti. A tavaszi vetések alá való szántást teljes egészében ej. végeztük. A szántási munkáknál kiváló eredményt ért el Nagy Béla DISz-títkár, aki G 35-ös traktorával 150 százalékos válla* lását túlszárnyalva, 190 százalé­kos átlagteljesítményt ért el. A felszabadulási hét 5 napján 22S százalékra teljesítette normáját s ekkor naponkint 111.54 forintot keresett. A tavaszárpa vetését 100 százalékban elvégeztük. A takarmány és magcsillagfürt ve­tését március 25-én fejeztük be. A borsó vetését április 1-én, a lucerna, zab, szöszösbükköny ve­tését április 3 án fejeztük be. Gazdaságunk dolgozói megfo­gadták. hogy április 4-e utáa is olyan lelkesedéssel és eredmény­nyel fogják végezni munkájukat, mint a felszabadulási héten. PISZÄR ANDRAS, nyírmadai Néplap-levelező. * ------------------------------------------------ ■ ■ ----------— Április 4 a legszebb ünnep

Next

/
Thumbnails
Contents