Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-11 / 35. szám
19Ö3 FEBRUÁR 11, SZERDAHtPL AP H Vlko Cservenkov elvtárs beszéde Kapitalista országok dolgozói a bekéért és jobb életért Vlko Cservenkov elvtúrs, a bolgár minisztertanács elnöke, a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, a Hazafias Arcvonal Országos Tanácsa ás a bolgár nemzetgyűlés együttes záróülésén beszédet mondott. Vlko Cservenkov elvtárs kiemelte, a' Hazafias Arcvónal Országos Tanácsának ülésszakán végzett munka jelentőségét és rámutatott, hogy nagy sikereket értek el a Hazafias Arcvonal III. kongresszusán hozott határozatok valóraváltásában. Síkraszállt amellett, hogy megkétszerezett erővel folytassák a munkát a kongresszust határozatok szellemében, ne ragadtassák el magukat a sikerektől és számolják fel a munkában felmerülő hiányosságokat és hibákat. A december 1-1 választásokon aratott ragyogó győzelem — hangsúlyozta Vlko Cservenkov — közülünk, a Hazafias Arcvonal és A’ép- köztársaságunk vezetői közül senkinek nem ad okot, senkit sem jogosít fel szájtátlságra, vagy arra. hogy megpihenjünk e győzelem babérjain, hogy lankadó figyelemmel kísérjük a munkában felmerülő hiányosságokat. Kötelességünk fokozni éberségünket, kötelességünk, hogy felismerjük: az ellenséget még nem számoltuk fel végérvényesen. Vlko Cservenkov ezután áttért a bolgár nép előtt álló feladatokra. Elengedhetetlen — hangsúlyozta Vlko Cservenkov —-, hogy fokozzuk a harcot minden olyan han-[ gulatnak és jelenségnek végérvé- j Dyes felszámolásáért, amely lebecsüli a Hazafias Arcvonal szerepét és feladatait. A kommunista pártnak és az igrársssövetséfenek nagyobb, együttes erőfeszítéseket kell tennie, hogy kiterjessze és megszilárdítsa a falun a Hazafias Arcvonal munkáját. Még nagyobb mértékben fo- koznunk kell a felvilágosító wun-í kát a nők körében. Fokozni kell í az új tagok felvételét a Hazafias Arcvonalba. Vlko Cservenkov befejezésül felhívta a bolgár népet, hogy lankadatlanul és gyümölcsözően munkálkodjék a kitűzött feladatok feltétlen teljesítése érdekében. Kém- és szubotázs-bamla a ploesti bíróság előtt Február O-én, Ploesti városában megkezdődött az amerikai és angol szolgálatba szegődött kémek és sza'botőrök huszonnégy tagú esc* portja ellen indított per tárgyalása, A vádirat szerint a csoport tagjai, mint amerikai és angol kémek fejtettek ki bűnös tevékenységet és szabotázscselekmónyeket követtek el Románia olajiparában, A február 9-1 délelőtti tárgyaláson Ismertetett vádirat kiemeli, hogy az olajipar államosítása előtt négy nagy angol és amerikai érdekeltségű olajtársaság kezében volt a román olaj. Az amerikai monopolisták az amerikai és angol katonai misszió képviselőinek cégére alatt küldték Romániába az olaj- társaságok' vezetőit szerteágazó kémhálózat megszervezése és szabó- »dzecselekmények végrehajtása céljából. Az amerikai imperialisták Mihály volt király, valamint a nemzeti — caranlsta és a nemzeti — szabadelvű párt képviselői, úgyszintén a Ta tarescu-csoport képviselői, továbbá a vádlottak padjára került árulók és kémek segítségévei kém- és szabotörhálózatot szerveztek Romániában. A kémek — emeli ki a vádirat — havonta kaptak pénzösszegeket a londoni kémközponttól. A szabotázscselekmények következtében a romániai olajtermelés a kémek leleplezéséig felére csökkent. A kémek és szabotörök kártevést követtek el az olajipar finanszírozása terén is és díjtalanul szállítottak olajat nyugati országokba. A vádirat végül rámutat, hogy a vádlottakat hazaárulásért és összo esküvésért, valamint hazaárulókkal való szövetkezés vádjával állítják bíróság elé. A vádirat Ismertetése után a bíróság megkezdte a vádlottak kihallgatását. Bordeaux város kikötő- munkásai megtagadták a hadi. anyag berakását egy Casablancába induló szállítóhajóba. Olaszország különböző vidékein folytatódnak a tömeges munkáselbocsátások. A livornói Sac' Marco üveggyár fokozatos leszerelése következtében további háromszáz munkást bocsátottak el. A SNIA Műselyemgyár torinói telepé, nek százötven dolgozóját sújtotta az elbocsátás. Igen nagyarányú munkáséi bocsátások folynak a piombinoi „Magona” gépgyárnál is, ahonnan már ötezer munkást elbocsátottal;. A tőkések be akarják zárni a Mazssa-Oarrara megyében lévő .tini kőszénbányát is, de ez a törekvésük a dolgozók elszánt ellenállásába ütközik. Háromszáz bányász már 'tizenhat napja a bánya mélyén tartózkodik, hogy megakadályozza a bánya bezárását. A hatóságok fci- éheztetéssol akarják megtörni a bú- nyászok hősi ellenállását. La Pazból érkezett jelentések szerint Bolíviában sok paraszt — köztük indiánok — Cochabamba térségében földeket foglal el gazdag földbirtokosoktól. Az „El Pueblo’1 című bolíviai lap a parasztok megmozdulását azzal indokolja, hogy a kormány nem váltotta be a földreform végrehajtására előlegezett ígéretét Amsterdam A „De Waai- heid”, Hollandia Kommunista Pártjának lapja írja többi között: A teDger kiáradása többezer holland dolgozót tett földönfutóvá, ez. rek vesztettük életüket. A károkért elsősorban a holland kormány felelős mert nem gondoskodott a gátak karbantartásáról és megerősítéséről. Drees miniszterelnök a második kamarában megható beszédet mon-. dott az árvízkár sulink megsegítéséről, azonban a károsultaiknak nyújtandó támogatás mérvéről hallgatott . Ezzel sz ín u nolinndia Kommunista Fártja, az általános holland ifjúsági szövetség, az egységes szakszervezetí központ és más haladó szervezetek máris mozgósították Hollandia népét az úrvíz- károsutak megsegítésére és a men-« tési munkálatok fokozására. A Kommunista Párt helyi szervezetei bizottságokat alakítottak a mc. wjkiiltek támogatására és Hollandia városaiban és falvaiban máris .öbbezer hollaud forintot juttattak a menekülteknek. A pénzadományokon klviil ruházati cikkeket, élelmiszert és különböző háztartási cikkeket gyűjtöttek a. károsultak részére. Az egységes szakszervezeti központ vezetősége felszólította a kormányt az árvízsujtotta területek lakosságának fokozott támoga. fására és ugyanakkor az ország több vidékén megszervezte a gyűjtési akciót és a menekülték elhelyezését Az ADM-müvek ezernyolcszáz dolgozója bejelentette, egy napi béréről lemond az árvízkárosulta^- javára. A holland üzemek dolgozói tömegesen csatlakoznak ehhez • a kezdeményezéshez. A holland fővárosiból a különböző iparágakhoz tartozó munkások és munkanélküliek számos önkéntes csoportja utazott az á-rv íz- sújtottá vidéki-e, hogy részt vegyen a mentési munkálatokban. Veliko itongyoenitiájú, mezítlábas gyer- mek-csapait bandukolt az országúton. A legnagyobb közülük alig roult ej tízesztendős. Éhesek voltak. Hasonló látvánnyal mindenütt, találkozni most Jugoszláviában, a títodsta szörnyetegek országában. Otthontalan gyermekek csatangolnak ezerszámra az országutakon. Hogy merre-hová, maguk sem tudják! Sem apjuk, sem anyjuk. Azok börtönben, vagy koncentrációs táborokban sínylődnek, vagy elpusztultak már. A gyermekek vita nélkül elfogn. dott vezetője Peter volt. ő volt a legnagyobb, tiz és félesztendős. A legkisebb Veldiko, hétéves. S csodá latos, a legnagyobb és legkisebb között mély barátság szövődött, Peter minden falatját megosztotta a kicsivel, aztán mikor Veliko fel* sebezte lábát, a nagyobbik gyöngéden támogatta, cipelte. Most 1« így gyalogoltak . S ahogy elérték a gyermekek az egyik kanyarban messziről integető szilvafát, melynek kék gyümölcsei csábítóan mosolyogtak, szörnyűséges dolog történt. Négy CDB-ás toppant hirtelen eléjük. — Állj! — ordították. Nem tudni miért, úgylátszik nagy rémületében, az egyik leányka futárnak eredt. Az udbások egyike felemelte fegyverét. Dör- rent a puska, Jajkiáltást vertél; vissza a távoli sziklák, az erdő, a lányka szétcsapta karjait s teste leguralt az átmenti árokba. Véres lett az út, a fü. A kicsinyek dermedt rémülettel nézték végig a pillanatok alatt lejátszódó jelenetet. Az udbások ügyet sein vetettek az árokba gurult holttestre, terelni kezdték a gyermekeket. Megérkeztek egy faluba. A Ms csavargókat az elöljáróság udvarára hajtották. Értesítették a módos gazdákat, a minden úgy történt, ahogy történni szokott. Meg őrkez’ak a kulákok és kezd tét r«M a *y«m*’;rá*ár. ügy gu$z táltte őket, mint fiz állatokat. Élből lesz jó Igavonó. Peter ítaszekűződott, hogy ne halála lássák erősebbnek és nagyobbnak a többinél, ám az egyik küldik gyakorlott szeme rövidesen ráakadt. Magáihoz intette. VégigmuMaálta Pétért, aki kézenfogva vezette Ve- ükot, Non hagyta el egy percre sem. — öcséd1?! — mordult rá a kutak. Péter hirtelen bólintott s még jobban megszorította .öccse” kezét. A gazda megrándította vállát, sarkon ford ült. — Gyertek utánam. így lépett Péter és Veliko a falták szolgálatába. Hazaérve, a gazda a hátsó udvarba vezette őket. Hosszú drót volt ott kifeszítve s rajta pórázon köt hatalmas szelindek. Amint meglátták a parasztot, öles ugrá sokkal közeledtek. Vlcsorgatták pofájukat s még üdvözlő morgásuk Is megrémítette a gyermekeket. Vellitoo majdihogy elsírta magát. — Peter 1« remegett A kulák felrö- högött — Ezeket uszítom nyomotokba, ha megszöktök! Ilyen bevezetéssel kezdte meg hát a cselédsorsot a két gyermek. Látszólag nem volt nehéz munkája VelAkonak. Csak ő érezte Igazán terhét aki nap mint nap hordozta. Amikor még hajnali harmat didergőbe a földet, nekiindult a hegyeknek a kuláik teheneivel. Mint a szédültek, úgy rohantak a barmok a köves, hacskarin- gós hegyi úton, ki ül robogtak oldalra s mire felértek a legelőre, a felkelő nap sír ó-vérző gyermeket talált kuporogva, sebeit áztatva a forrásnál. Ahogy teltek a napok, úgy szaporodtak sebei. Ha egy begyógyult, kettő lett helyette. Egyre hidegebb lett az idő. Ruhája nem volt rendes. Rongyos Inge még a test melegét Is kiengedte. Este hazahajtotta a csordát. Kifulladva érkezett meg mindenkor. Hajtás után a fejősnél etetésnél kellett segédkeznie. Ha nem '.olt fürge, odorral ugratta a mogorva kulík. Mindetek után répát, szecskát vágott Péterrel ‘együtt késő éjszakáig. Való,sfiggnl ájtiltan zuhant a vackára munka után, hogy kora hajnalban újra talpon legyen. Leg1x>rznlma«abb dolog volt a felkelés. Testének minden, porcl- kája szörnyűségesen fájt a legkisebb mozdulatra is. mintha millió tűvel szurkálnáik, késsel hasogatnák. A hajnali dermesztő hideg pedig valósággal kábulttá tette. Az első percekben csak bámult maga elé félig Kteuderülten, ernyedten, gombóccá gúbózva, majdahogy meg. hallotta a gaiada lépteit, a rémület leiket vert belé, felugrott és meztelen talpával végigrohant az Istállón sorra oldani a jószágokat. Ahogy teltek a napok, egyre ui rübben ötlöttek fel emlékezetében azok az idők, amikor toég együttélt szüleivel. Jól emlékezett rájuk. Apja és ainyja egy gyárba jártak dolgozni. Ahogy hazatérték a munkából, csodálatos szép történeteket meséltek arról, hogy lesz fürdőszobájuk, új bútoraik s a gyermekek minden kívánsága teljesül. Oly vidám volt az Cietiik. Aztán később nemhogy szaporodott volna, a kenyér, egyre kevesebb lett. Az ő számára volt ugyan elegendő, azon. ban észrevette, hogy anyja és apja ritkán esznek, s apja sem mesélt már. Éjszakánként elment bar zulról s csak hajnaftájt tért haza. így ment ez mindaddig, míg egy éjszaka betörtek a házukba az udbások s elhurcolták apját, anyját, ő kiszaladt az utcára, jajgatva rohant... * most itt van... Ezek az emlékek még elviselhetetlenebbé tették az életét Éjszakánként sí rva-nyíi sző rögve bújt Péter mellé és úgy kérdezgette : — Mikor mehetek már haza... Peter ilyenkor szenvedélyesen szorította magához ..öccsét”, vigasztaló szavakat mondott Maga Is nehezen tudta visszatartani köny- nyeit Leesett az első hó. Még örült Is volna Veliko a szál- língó hópihőknek, amelyekből apja olyan hetyke és vidám krumpliorrú hóembereket tudott faragni, ha nem vette volna el minden kod vét a cdkorgó hideg. A itu’ák még az ócska ruhát ta sajnálta töltik. örüljetek, hogy meghúzódhattok nálam 1 Az egyik reggel aztán Veliko úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Aló!tan feküdt hajnalban a vackán, mintha kezón-lűbán hatalmas ölomsúlyok lettek volna. Mozdulni sem bírt. Amint meghallotta, hogy gazdája közeleg az istálló felé, teste megrándult. Fájdalom nyilallott végig testén, visszalm- nyatlott a szalmára. Erőtlen, tehetetlen volt, A hideg, aa éhség legyőzte, a kíméletlen robot megbénította. , A kulák besépett az Istállóba. Péter rémülten tokintgetett Vélik» vacka Sdé és kétségbeesetten integetett, aztán amikor látta, hogy „öccse” nem mozdul, maga rohant eloldani a teheneket. A gazda nyomban észrevette, hogy Veliko nincs talpon. ■— Mi van hé? ’ — kiáltotta és az istálló sarka felé indult. Veliko nyöszörgőt,t, könyökével felemelte ványadt testét. A kulák közeledett. Peter, maga sem tudta, hogyan szánta el magát, Veil koboz szaladt, védelmezőén hajolt le hozzá. Ez még jattban fellngerelite a gazdát felfutotta a harag, vörös lett a® arca s oly gyorsan rángatta száját, mintha idegsokkot kapott volna, öklével hadonászott és a vasvilla nyele után kapott, hogy azzal lesújtson a két gyermekre. VeKko felsikoltott, szörnyű ijedelmében talpraugrott, de utána rögtön Pater vállára hanyatlott. Pe. tér minden erejét megfeszítve ölelte át „öccsét”. Elindultak tántorogva, botladozva menekültek a kulák haragja elől. Mindez szinte másodperceik alatt játszódott le. A kulák káromkodva követte őket — Mégis egészséges a disznó, a lusta fajzatja — üvöltözte. A két gyerek kiért az udvarra. A csípős hideg végigszaladt Veliko testén. Szíve úgy vert, mint a rabságba került madárka szárnya. Nem bírtak továbbmenni. Szemüket az ajtóra szegezték. Az istálló félhomályából eld’épet.t a gazda, kezében egy veder vízzel. — Majd én ktgyógyíttak a lustaságból ! A vedér vizet n gyermekek re zúdította» A fagy néhány pillanat alatt zörgőer» fagyasztotta rajtuk á rongyokat. Veliko ájultan zuhant a hóra. A kulák egy percre meghökkent, aztán ügyet sem vetve rájuk, szitkozódva indult a ház felé. Még oeyszer visszafordult s öklét rázva kiáltotta feléjük: — Ha nem Igyekezték, eTWipok veletek gazfickók! Vellkot Főtér bevonazolta a szalmára, az istállóba, ahol meleg *pá- rät lehelt a trágya. Hosszú heteken keresztül feküdt itt Veliko lázasan gyötrődve. Egyre sápadtüttb, bágyadtabb lett. Só. várogva nézett vackáról az ajtó felé, ahonnan néha napfény szökött be. Erőtlen téli napfény, ám a beteg .számára ez is elérhetetlen álom. Ennivalót nőm adott a kutak. orvost sem bocsátott hozzá. — Aki nem dolgozik, annak nem jár semmi — kiáltott, valahányszor meglátta a gyermeket az istállóban. Peter osztotta meg velő sraegó- nyeg falatjait Éjszakánként pedig saját testével melengette „öccsét’1. A fiúcskát újra megrohanták az otthoni emlékek s a nap minden órájában ott Időzött nála apja és anyja képe. Egyre forróbban kívánta, hogy meggyógyuljon és hazatérjen. Erre azonban semmi re- mány nem volt. A remény úgy fogyott, mint az olvadó hó, ‘tavasz 'leköszön tűsével. A tavasz a tüdőbetegek halála. Ahogy kibújtak a zöld füvek, az első virágok megmutatták tarka köntösüket, ahogy az első tavaszi napsugarak rávetették fényüket a beteg sápadt arcára, fojtogató fájdalmak leptek meg Ve- Mfeot. Egyre gyakrabban tört elő a köhögéssel a piros vér. S egy hajnalon rémülten vette észre Poter. hogy Vel'lko máskor lázban égő teste lúdeg, mint a jóg. Veliko meghalt mielőtt hazamehetott volna. Peteriíől kitört a fájdalmas zokogás. Ezen a napon oly szörnyű dolog terhelt« meg emlékezetét, amelyet soha — de soha nem lehet onnan kitörölni I ynlMu- r*t)‘C|7.
