Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-10 / 34. szám
2 NÉPLAP 1953 FEBRUAR 10, KEDD A nyíregyházi dohányfermentáló tündérbircda'mébcn „Boldogság anyának lenni44 Valóban tündér birodalom. Rögtön a második szoba olyan, mint egy mesevár, A kicsi asztalok, polcok telislele vannak hajasbabdval, építőkockával, várral, autókával, színes karikával, csodálatos mese- könyvvel. Van egy olyan autó, hogy még a kis Kőszegi Gyuri is nyugodtan bele tud ülni. És ez ■mind mind a gyermekeké — olyan gyermekeké, akiknek szülei a nyíregyházi dohányfermentálóban dolgoznak. Nemcsak a szép, büszkehomlokú, ezüst falú gyár épült fel az ötéves tervben, hanem a tövében felnőtt a kicsinyek szépséges birodalma, is, játék szobával^ f ehér pár n ás, dgtjacs- Jcás hálószobával, ebédlővel, kicsi mosdókkal, konyhával. Rabócsik elvtársnő, as üzem egyik sztahanovistája visszaemlékezik még arra az időre, amikor a terhes asszonyok titkolták drága terhüket az üzem vezetői előtt. Ez a fasiszta időkben volt, amikor az urak könyörtelensége még a meg- nemszülctctt magzatra is lesújtott: „Alég a mmkástársnőmnek sem mertem elárulni, hogy gyermekem lesz, nehogy kitudódjon valahogy. Takargattam, rejtegettem terhemei s húztam az igát, amíg csak bírtam. Ha valakin észrevették, hogy ’várandós, azonnal felmondtak neki. Minden nélkül kidobták az utcára. Aa uraktól akár százszámra is éhenhaltak az ártatlan magzatok, magukkal tehetetlen édesanyák. Egy alkalommal Gyurkó Mihályné val mentem felvételre a munka- idény kezdetén. Gyurkóné terhes volt, észrevették. Valóságos káromkodással ripakodtak rá: „Maga terhes, nem vesszük fel!” Mit tehetett mást Gyurkóné, minthogy sír- ■va fordult ki az ajtón.'’ Nen sírnak, most a dohányfermentáló asszonyai, lányai. Hahó- esik Györgyné, aki a múlt rendszerben tíz gyermeknek adott életet, tréfásan mondja: „Bár csak 18 esztendős lehetnék, akkor majd még jobban példát mutatnék, a fiataloknak.” Molnámé., a napközi i otthon szakácsnője mosolyogva uj sdgólja, hogy a húga gyermeket vár: „Azt mondtam neki tegnap, amikor meghallottuk, hogy a minisztertanács új rendelete szerint mi mindent kapnak a szülő anyák, bír csak ikrei születnének.” Takdcsné sem sírt akkor, amikor két gyermekét, Katicát■ és Karcsit behozta az üzem napközi otthonába. A férje fermentőr az üzemben, régi szakmunkás már és természetes dolog, hogy amikor népi államunk, Rákosi elvtárs oly messzemenően gondoskodik a gyermekek ■rőt és édesanyákról, beállított az üzemi bizottsághoz egy írással, amelyben megfogadta: kiváló munkával köszönti április 4~én azt az országot, amelyben derűs az élelük a gyermekeknek és az édesanyáknak. Most napközi otthon, 1,00 forin. tos yclengye, felemelt családi pót lék, szabadság s ki is tudná, elsorolni azt a sok mindent, amit az üzem- édesanyái, gyermekei kapnak. Mrizné, Melikné, Gardáné, Szelik elvtársnő gyermeket várnak, Könyvig ebb munkabeosztást kaptuk. S ha megnőnek a kicsik, ők is bekerülnek Takács Katica, Varga Pali, Kovács Sanyi, Kőszegi Gyuri, Koczka Laci, Stefán Juliska, megii a többi napköziotthonos apróságok közé. Egy forintot kell fizetni egy napra azért, hogy a kicsinyekre egész nap vigyáznak. Ed romszor esznek az apróságok. Tegnap ez volt az étrend: tízóraira vajaskenyér, ebédre burgonyaleves, lekvárosmetélt, uzsonnára kávé vajaskenyérrel. Ma ez a menü: tízóraira lekváros kenyér, ebédre hús- leves, Ms burgonyával, megy szósz, uzsonnára tea ' zsiroskenyérrcl. Nem töltik haszontalanul az ülőt cm. Játszanál: rengeteget, aztán versikéket, dalokat tanulnak. Olyan szépen csilingel a hangjuk, amikor éneklik, hogy „tej haj, úttörő nék/fenni szép...” Iga*, hogy még unn ■ úttörők, de azok lesznek. Aztán alusznak nagyot, egészségeset a heverőkön, ágyacskákon. Biztosan szép még az álmuk is. Az 5 kicsiny életű: et nem keseríti már el sem az éhezés, sem a hideg, sem a hasztalan sóvárgás egy hajasbaba után, sem a ruhátlansdg. S ha valakinek szép az élete, szép az álma is. Aludjatok jól Katica, Pali, Laci, Gyurka, szö’.e,1 barnq ápróságok. Ti vagytok ennek az országún’ szemefényei, féltve őrzött drága- kincsei. Boldog büszkeséggel néz végig a kerekarcú vidám gyerekseregen Tasi Lajosné, akinek hat gyermeke van és férje a nyíregyházi Bel- sped dolgozója: „Nekünk még mindig megadta a demokrácia, amire szükségünk volt, most pedig csak csalátfl pótlékot 450 forintot fogunk kapni. Gyermekeim még soha sem hiányoztak az iskolából efpő vagy ni halnánk miatt — kapcsolódik a beszélgetésbe az éppen hazatérő apa — Mindnyájan tanulnak és olyan szakmát választanak A nyíregyház! fermentáló na.nköiiotthonának kicsiny lakói vidáman szartak Kiss Zoltánná ovónéniveJ. Játflk titán következik a pcmoás ebéd. Kovács Sanyi, Kőszegi Pista meg Cvuri, Koczka Lac», Síerán Uuüka. istványí Kati jó étvággyal falatozik, Takács Katicának, Varga Palinak is izük az ennivaló. Cwnrt borul « «orósáxoK birodalmára. A napkSziotthen lakói ebéd után aludni térnek. majd, ami tehetségüknek legjobban megfelel. Feleségem már megkapta a szülési-segélyt, de még a szakszervezettől is kapunk’’ — mondja. Szeretettel nézi népes családját egyik gyermekét felveszi, másikat megslmogatja, a harmadik már türleszkedik is hozzá, „Apu, adjál kenyeret, de ne csupasszt”. Segíteni kell egy kicsit a gyermekgondozásban, mert felesége gyenge még, a legifjabb Tasi mindössze 2 hetes. „ Minden intézkedésből látszik, hogy kormányunk mennyi szc- rető gondoskodással fordul a családok felé, — mondja Jasku Mi- Mlyné sokgyermekes anya, MÁV fűtő felesége. — Nekem 8 gyermekem van, de azért 9-et nevelek. A legidősebb lányom 18 éves, a mujt évben férjhez ment, s mert a család együtt maradt, hát a kis unoka a kilencedik. X felszabadulás előtt még orvosi kezelést sem kapott, különösen a vidéki anya. Most íredig majdnem 000 forintot kapunk esaiádi-pótlékként és az elmúlt évben kormány ki tüntetés ben részesültem.” óriási visszhangja van pártunk és kormányunk új intézkedésének. Bármerre járunk, az édesanyák pár szó beszélgetés után, erre térnek rá. Bogár Lajosné, a nyíregyházi Ruhagyár dolgozója mondja : „Boldogság anyának lenni, különösen most, amikor pártunk és a minisztertanács ilyen nagyjelentőségű rendelettel segít bennünket, fin a születési szabadság alatt a segéllyel együtt 2173 forintot kaptam, De ezután még jobb lesz a szülőanya helyzete. Uj szülőotthonok Albániában Skodra körzetében 30 millió lelkes befektetéssel számos helyi jel- legű építkezés indult meg. Ezeknek során Skodra városában 12 nagy munkáslakóház épül, Dukágyinban 3 híd és kórház, Qnf Itardheban öntözőcsatorna létesül. A körzet iskoláinak karbantartására és felszerelésére ebben az évben 300 százalékkal nagyobb összeget fordítanak, mint tavaly. Az év végérj 3 falusi és egy városi szülőotthon Is elkészül. Növekszik a ^yenuck!iaIaimIópst•> •Fűk osz Iá v i á hun Belgrádnak ma több mint 400.000 lakosa van, A csaknem félmilliós város mindössze öt szülőotthonnali rendelkezik, összesen 220 ággyal A statisztika szerint az utolsó kilenc hónapban Belgrádban 3000 gyermek született kórházon kívül, orvosi segítség nélkül. A szülőotthonokban gyakran egy ágyban két szülőasszony is fekszik. A szülés előtt álló anyákat egyik kórházból a másikba küldik, gyakran előfordul, hogy az utcán szülik meg gyermekeiket. Ennek a gyászos helyzetnek következtében igen nagy a csecsemőhalandóság. Míg az újszülöttek százai halnak üveg orvosi segítség hiányában, addig Tito bandája nagy hűhóval jelenti be, hogy Zemnn közelében új hadi- repülőtér épül. Ez jellemző a Tito- fasisztákra, akik hűségesen teljesítik amerikai gazdáik utasításait és nem gondoskodnak az újszülöttekről, minden gondjuk az, hogy a jugoszláv anyák felnőtt gyermekeit az amerikai imperialisták ágyútöl- telékévé változtassák. Indiai gyermekek, akik éhenhaltak Uhattacmrija hindu író, aki „Éhség” c-ímű regényében megrázóan írta meg a bengállal katasztrófát, a „Lite- raturnaja Gazét a'' ,szerkesztőségének felkérésére elmondotta, mi késztette őt a regény megírására.-— Tél volt. Böngóljában éhínség tize- lelte az embereket, az angol hatóságok azonban szájkosarat \ tét lek a sajtóra. Kétszáz nérföldiiyire éltem attól a tartománytól, de ■ onatra ültem és Katiul tába utaztam. Amikor kiszálltam a vonatból, a kalkutta! pá- yattdvar perronján 10—12 év körüli fiúcska feküdt a hátán. I ’zömei tágranyíltak s teste fölött valóággal rajzottak a le- ryek, már arra sem volt ereje, hogy elkergesse őket. Rémületet, sok kínt. és szenvedést dvaslam gi tekintetéből. '— Később még na- you sokszor láttam haldokló gyermekeket, ■'rflakat és asszonyokat, de ezt a fiúcskát itt a vasúti permim ; soha nem tudtam elfelejteni. Láttam élő csontvázakat kiálló bordákkal, vékony kezekkel, lábakkal, mélyen beesett szemekbe felfújt hassal. És hallottam rimánkodó, síró hangokat: „Csak egy csepp rlzslevest kérünk, különben éhenhalunk!” Láttam szülő nők gyötrődését a város utcáin és senki nem sietett segítségükre. Láttam gyermekeket marakodni kutyákkal a szemétdombokon egy-egy darabka száraz kenyérhéjért és tanúja voltam az erkölcsi lealja- sodásnak is. — A legjobban megdöbbentett az a tény, hogy a bengáli éhínséget mesterségesen idézték elő. Indiában példátlanul bő termést takarítottak be. Az éhínséget az okozta, hogy az indiai gazdaságot akkor állították át hadi vágányokra. Ekkor kezdődött meg a gabona és a szállítóeszközök tömeges összevásárlása, mégpedig kimondhatatlan spekulációs okokból. Angol gs amerikai w ■fiitalisták, hindu kereskedőn és magasállású kormányzati hivatalnokok népellenes ösz- szeeskilvése okozta a bcngáliai éhínséget. Jó „üzlet" volt ez számukra : valaki kiszámította, hogy minden elpusztult, éhenhalt ember után tízezer rúpiát kerestek a rizs- üzérek. Voltak, akik még ennél Is többet vágtak zsebre: egy kalkutta! orvos például nz utcákon (ősz- szószedett halottak csontvázait busás haszonért eladta amerikai kórházaknak. Az élő ember fabatkát s»*m ért, a csontvázakért azonban arany, nyal fizettek az amerikaiak, akik még az UNRRA-segélyt iff megtagadták népünk tői. Churchill, híven vadállati ösztöneihez, kijelentette: egyetlen hajót sem enged át élelmiszerszállítási célokra. Ezek után világos. miért írtam könyvemet; milllókw milliók szavát hallottam, amikor átszenvedve kínjaikat, átél-, re érzéseiket, megírtam a vádiratot az Íme; perializmus ellen.
