Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-08 / 33. szám
1953 FEBRUAR S, VASÁRNAP n e p i> A p Haladéktalanul vonják felelősségre Lentz Józsefet a nagykállói gépállomás igazgatóját! A nagykállói gépállomás több, mint hetven dolgozója között csak öt női dolgozót találunk, s ha megnézzük, ennél több nem is volt az utóbbi esztendőkben sem. Ezek sem töltöttek sok időt a gépállomáson. Ez elsősorban a gépállomás igazgatójának. Lerdz József hanyag, nemtörődöm munkájának tudható be. Nem véletlenül bírálta meg a Szabad Nép január 12-i száma Lentz Józsefet a női dolgozók lebecsüléséért s azért, hogy semmi gondot nem fordított és nem is fordít a női do gozók nevelésére. Lentz ezt mondja: „Ide ne hozzanak nőket, én nem bajlódok velük. Ez gépállomás és nem óvoda“ — vagyis nem ért egyet pártunk és kormányunk határozatával, amely felhívta figyelmünket a nők fokozottabb munkábavonására s arra, hogy becsüljük meg női dolgozóinkat, adjunk meg minden segítséget további fejlődésükhöz. 1950-ben Páter Hona, Tóth Margit, Riskó Ilona, Zámbó Mária a nagykál’ói gépállomás dolgozói lettek. Nem ismerték a gépeket, de akaratuk, szilárd elhatározásuk. tanulnivágyásuk azt eredményezte, hogy rövid idő •múlva traktorra ülhettek. Tanu'á suk azonban abbamaradt. Nem tanította senki tovább őket. Lentz József nem gondoskodott a női dolgozók külön szállásáról. Még brigádszál’ást sem biztosított a gépállomás dolgozóinak, és még a feje sem fájt érte, hogy hol húzódnak meg a hűvös őszi éjszakákon a női traktorosok.^ — Ezért hagyták el a gépá’lomást a női dolgozók rövid egy esztendő alatt. Hiába hívott a pártszervezet újabb traktoroslányokat, nem Sokáig maradtak meg a gépállomáson. Mérőfi Erzsébet 1950 márciusában lett traktoros és már decemberben e’hagyta a gépállomást, mert Lentz József nem gondoskodott megfelelő szállásró’, megfázott, beteg lett. Lentz József 1951 tavaszán már annyira vitte, hogy rendkívüli üzemi értekezletet hívott össze, amelyen azt a- felháborító javaslatot tette: „el kell engedni a női dolgozóka!, mert nem á'lják meg a helyüket”. Ma sem különb a helyzet, mint 1950-ben. Most sincs biztosítva a női dolgozóknak a brigádszállás mert az igazgató „kiadta bérlet, be” a brigádszállást és ezért kell Bodnár Piroskának minden nap 14—15 kilométert kerékpározni, vagy gyalogolni a szomszédos Biri községbe a hideg téli napokon. Bodnár Piroska e’mor.dja, hogy ezen a gépállomáson, amióta itt van, nem tanult semmit. — Szakmai, vagy politikai oktatásban nem vesz részt. Csak akkor olvas újságot, vagy szakmai könyvet, ha hazamegy. Bodnár Piroska a balkányi gépállomásról jött át Nagykállóba. Kiss András, a balkányi gépállomás főgépésze sokszor leült mellé és szívesen magyarázta meg, amit Bodnár elvtársnő nem tudott. Itt tanították meg írni és olvasni, mert bizony a három elemi isko’ában nem nagyon tanult meg. Amióta Nagykállóban van, nem törődnek vele. Nem is csoda, ha nem tud lépést tartani a fejlődéssel, es nem tud megfelelni Lentz József igazgató kérdéseire. Decemberben behívták „káderezésre” az irodába és különböző szakmai kérdéseket tettek fel Bodnár elvtársnőnek. Hogyan is tudott volna megfe’elni, amikor egyáltalán nem tanítják. Nem szóltak neki semmit, csak három hét múlva mástól hallotta meg, hogy leváltották a brigádvezetői teendők elvégzéséről. Ezért vo’t hát a „ká- derezes”. Könnyű egy női traktorost „elbuktatni”, akit nem részesítenek semmi szakmai oktatásban. Felháborító az is, hogv Lentz egyetlen női dolgozónak sem adatott ki té’i ruhát. Amikor a téli ruhát osztották, Bodnár. Piroska még brigádvezető volt és ezek szerint „neki nem ’árt”. De akkor nem járt volna Boros József és Kocs&n Ferenc brigádvezetőknek sem. Vagy a férfiak falán könnyebben megfáznak? — Még a mai napig sem kapott téli ruhát Bodnár elvtársnő, pedig a raktárban van jónéhány. Ezeket a hibákat Bodnár elvtársnő nem is meri még csak említeni sem az igazgató e’őtt. Azt mondi'a: „félek még szólni is hozzá. Még ha mondom is neki, hogy nincs női szálló és sokat kell fáradozni minden nap, míg hazaérek, vagy bejövök, vagy a téli ruhát mondom, csak a fejét forgatja és azt mondja: sose hagynak békét". A Szabad Nép bírálata után azt a feladatot kapta Lentz József a megyei gépállomás politikai osztályától hogy a január 17-én Uj- fehértón kezdődő 3 hónapos traktorosnőképző iskolára a gépállomás körzetéből szervezzen be öt nő! iskolára. Lentz nagy hangon ígérte, hogy „erre biztosan számíthatnak, magam fogok utánanézni". Már jóval elmúlt 17-e és még most sincs beszervezve senki. Nemcsak ezen a téren van hiba Lentz József munkájában. A gépállomás párttitkárával semmit nem közölt, mindent saját feje szerint végzett. A járási pártbizottság munkatársait hátuk mögött csúfolta, gúnyolta. A párthoz való viszonya másból is kitűnt: az elmúlt hónapban a járási párt- bizottságtól azt a feladatot kapta hogy tartson szemináriumot a gépállomáson, segítsen a megszervezésében. Lentz a pártbizottság határozata ellenére üzemi értekezletet tartott aznap este. Mint párttag, semmiféle pártmunkát nem végez. Semilyen po’itikai ok tatásban nem vesz részt. Pedig az a megtiszteltetés érte, hogy elsőéves hallgatójaként tanulmányozhatja az SzKP. történetét A múlt hónapban a konferenciát Száraz elvtárs, a járási bizottság titkára és Szabó Júlia elvtársnő, a járási pártbizottság szervező titkára ellenőrizték. Kérdezték Lentz elvtárs hol van? Lentz e’vtárs beteget jelentett Száraz elvtárs és Szabó elvtársnő személyesen mentek el a lakására, hogv meggyőződjenek az .igazságról. Va’óban, otthon találták a „beteget”. A lábától a fejéig mindene fájt, de az orvoshoz nem volt hajlandó elmenni, nehogy kide- rü’jön az igazság. Pór András elvtárs párttitkár helyesen vetette fel az igazgató hibáit. Rámutatott arra, hogy a gépállomásnak rfincS jó kapcsolata a termelőtsoportokkal. A nagykállói járásban jelenleg csak 2 tszcs-tag traktoros. Felhívta Lentz figyelmét, hogv illő lenne már, ha a traktorosokat meglátogatná a munkahelyükön, mert soha nem mozdult ki az irodából. Egy másik súlyos Hibáját is megmutatta a párttitkár elvtárs. A csoporttag-traktorosokat nem osztotta be saját szövetkezetükbe. Súlyos h’:ba. hogy a megyei tanács gépesítési csoportja régen tudta, hogy Lentz József magatartása nem egyeztethető össze funkciójával s mindmáig nem vonta felelősségre! N. T. •Tói dolgozik a rakassmzi dohánybeváltó üzem az 1953-as évi terv megvalósításáért A rakamazi dohánybeváltó üzem dolgozói a limit évben is szép eredményeket értek el. Jól kezdték meg munkájukat az új évben is. Januárhavi begyűjtési tervüket 12ü százalékra teljesítették. Jól dolgoznak a körzeti felügyelők. Például Kovács József 176 százalékot, Nyíri Pál 165 százalékot, Halász Géza 115 százalékot és Hegedűs Árpád 110 százalékot teljesített a múlt hónapban. Az üzem dolgozói, az üzemvezetőség, a pártszervezet és a szak- szervezet segítsége folytán szállítási tervüket 103 százalékra teljesítették. De nemcsak a termelésben járnak ölen, hanem az újítómozgalom területén is jó munkát végeznek. A Tiszántúli Dohánybeváltó Vállalat 12 üzeme közül az 1952. évi újítási versenyzászlót 'a raka- naazi üzem kapta meg. Az üzem újítási felelőle, Nyíri Pál maga is többszörös újító, aki dolgozótársait állandó felvilágosító munkával ser. kent! arra, hogy mőg több újítást és észsaerüsítósi javaslatot adjanak be. Tóth IAszlónC üzemvezető. T fi kör Az úri MagyarorsráB né- nőnek elnyomatásáról, szenvedéseiről közlünk okmányokat ebben a rovatban s bennük mini a tükörben láthatják a dolgozók, milyen nagy a különbség a múlt és a Jelén közölt. liiváudorlás A Harthy-eInyomás terrorja elől tízezerszámra vándoroltak ki Magyarorszá.gból a dolgozók. —- Egykorú hivatalos adatok szerint .Szabolcsból 1920-tól 25-ig mintegy 17.000 ember menekült “1 a nyomor és terror elől az Óceánon túlra. Hogy mi'yen sors vári rft a kivándorlókra, arról hű képet ad Fiáth miniszteri osztálytanácsos jelentése 1925, május 8-án. A jelentést a megyékhez küldték el: „... egy sao-paolói (brazíliai) kivándorlási ügynökség megbízottja, illetve ügynöke, névleg Völgyesi Kálmán a napokban Magyarországra érkezik és két-három hónapot Budapesten szándékozik tartózkodni azon ’célból, hogy kivándorlókat gyűjtsön, kiket azután, Braziliába kiszállítva, vagyonuktól megfosztva, tűrhetetlen beteg éghajlatú területek megművelésére úgyszólván eladjon, vagy vedig nevezettekkel a magukkal •ritt pénzösszeg ellenében h-s na- vehetetlen területeket vetessen, vagy béreltessen. Ilyen módon a kivándorlási ügynökök már sok magyar embert csábítottak és szállítottak ki Brazíliába, kiket Sao Paoloba irányítanak, — onnan azon ürügy alatt, hogy kiválóbb bérletet, vagy eladó farmot tudnak, a távolabb fekvő, alig lakott és betegségek csiráját magukban hordozó területekre viszik őket, ott néger lovaskatonákkal körülfogják és kényszerítik hiányos élelem ellenében megerőltető munka végzésére, amelyért díjazást egyáltalán nem, hanem annál több üldöztetést, megkinoztatist és brutális elbánást nyújtsanak... Az odakerült nagyobbszámú magyar családok menekülni egyáltalán nem ‘udnak, s akik a súlyos megpróbáltatások után a szökést megkísérlik, azokat a néger lovasok üldözőbe veszik és lemészárolják ...” hint hull a hó, fagyos dér csípi az emberek arcát, de a szabadságbokori építkezésről nem szünetel, a munka. Jókedvű dal fogadja a jövevényt a meleg munkahelyen. Jí. • • Ifjúmunkás csak rajta, rajta, mutassuk meg, hogy mit tudunk”, — hallani már messziről a dalt, —- A fiatalok énekelnek, — mondja magában Rusznyák elvtárs munkavezető. — Hiába, jó ezeknek, nem úgy, mint nekem volt inaskoromban. Az embernek a keze akart lefagyni munka közben .., — így beszélt tovább, felidézve magában a rosszemlékű múltat. Visnyik elvtárs tanítja a fiatalokat a falazás tudományára. Ahogy dolgoznak, állandóan be- széf hozzájuk. Mindegyikhez van egy kedves szava. — Ezt a téglát ne úgy tedd, — mondja és már mutatja is a helyes módot.-— Ezt jól csináltad. Csak még azt a kiálló részt vako'd le... __ És megelégedetten mosolyog magában. Nemhiába törődöm velük, — gondolja. De meg is van a látszatja. Ezek a fiatalok jól végzik munkájukat! Nem is kell őket „zavarni". A brigád minden tagja szívén viseli az építkezés sorsát. Tudják, hogy minden tégla, amelyet leraknak, egyre szépülő hazánk épületének falait növeli magasra. Ezért dolgoznak olyan szorgalmasan. ' * A% építkezésnél még ma is emlegetik a dolgozók az ifjú- brigád győzelmét a selejttégla felett. Nemrég történt. Márkus László, Peimli József, Vojvoda István, Csákányi László és Har da Tibor ifjúmunkások már reggel hatkor ott voltak munkahelyükön. Megálltak, körülnéztek. Szinte megörültek a piros téglacsomónak, amely jó ismerősük volt. Peimli elvtárs, a, brigád legidősebbje, rámutatott a téglacsomóra: fiúk, ezt ma felhasználjuk és aztán vége a selejttéglával való munkának. Ezentúl mi is rendes téglával dolgozunk! Hogy a munka jobban menjen, rögtön fel is osztották egymás között a kijjönbözö munkafolyamatokat. Márkus elvtárs elosztotta a brigád tagjait és a fiatalok megindultak, hogy Maximenkó-mód- szerrel rohamozzák meg a termelés várát. Délutánra elkészültek a munkával. Nem kis örömmel nézik a magas falat, amely az ő munkájukat dicséri. A napi kiértékelés szerint 95 százalékot teljesítettek, ami ipari tanulóknál 127 százalék. Körülveszik Visnyik elvtársat, aki együtt örül velük. Büszkeség lölti el mindannyivkat, kiegyenesednek, arcuk mosolyra derül... — Sikerült! — mondja Csákányi elvtárs és megtörli izzadt homlokát. — Sikerült! — mondják utána a brigádtagok. 1 jól végzett munka tudatúban örömmel mennek a tanú. lóotthonba tanulni, pihenni, szórakozni. Márkus László elvtárs szakérettségire készül. Ha sikerül, építészmérnök lesz, hisz ma már nyitva áll előttük minden úti .4 többiek is tovább akarnak tanulni. Peimli elvtárs építőipari technikumban van, művezető akar lenni, így akarják minél eredményesebben építeni szabad hazájukat. Másnap reggel útnak indultak, hogy újabb győzelmeket érjenek el a termelés frontján. Már mcsz- sziről látták, hogy nagy rakás tégla áll munkahelyükön, ott, ahol tegnap már semmi sem volt. Jókedvük rögtön elillan. Újra selejttégla. — Hát mi már rendes téglával akartunk ma dolgozni, — mondják. Visnyik elvtárs ott áll a hátuk mögött és nézi, ahogy a brigád tagjai lehorgasztott fővel állják körül a téglacsomót. — Csak nem történt valami baj. elvtársak? — kérdezi lölük. — A selejtes tégladarabok felhasználása szép feladat. Ha mi ilyen téglákkal falazunk, új értéket termelünk. És ha már ezzel így tudr lek dolgozni. akkor jó téglával még nagyobb eredményeket érhetünk el! A tanulóbrigád hozzáfogott a munkához. Egy hónap alatt 50 köbméter selejttéglát raktak falba. Ezzel ugyanannyi téglát takarítottak meg népgazdaságunknak. Fizetésük havonkint 500—550 forintra emelkedett. Elérkezett a nagy nap, november 7-e. Kiértékelték versenyüket. Büszke öröm töltötte el a brigád tagjait, amikor az építésvezető elvtárs átadta a brigád jutalomkönyvét. lí'íost még jobb munkát végez a brigád, hogy teljesítse pártunknak, és dolgozó népünknek adott szavát, hody meghálálja mindazt a szépet és jól, amit eddig kapott. Meghálálja az ipari tanulóiskolát, ahol ma már valóban a szakmára tanítják őket nevelőik, az új tanulóotthont, ahol minden lehetőségük megvan a tanulásra, pihenésre és szórakozásra, de nem utolsó sorbarí meg akarják hálál ni a Szovjetuniótól kapott szabad, boldog életüket. . Április 4. tiszteletére tett fel- ajánlásuk szívből jövő vállalás volt, s ezt most teljesíteni akarják. Meg akarják mutatni ezután is, hogy még szebb eredményeket érnek el az anyagtakarékosságnál. Visnyik elvtárs kőmüvestamdó brigádja valóban megmutatta és minden nap újra megmutatja, milyen lelkes győzni akarással kell dolgozni. Ilyen del kés munkára csak felszabadult ország ifjúsága képes. — KOPKA — ílcfjénk több gépállomása, lemaradt a teli gépjavítás! miinUálatokkal! A téli gépjavítási munkák központi fe’adatként állanak most gépállomásaink előtt. A minisztertanács határozata leszögezi, hogy a téli gépjavítás! munkálatokat február 15-re be kell fejezni. A szabolcs-szatmárj gépállomások eddig mindössze 68.4 százalékra teljesítették téli gépjaví- tási tervüket. Több. mint 30 száza’ék van még hátra a gépjavítási munkálatokból. Pedig már mindössze 7 nap van csak a határidőig. Egyes gépállomásainkon nemtörődömség akadályozza a gépjavítási munkát. Különösen vonatkozik ez azokra a gépállomásokra, ahol még 50 százalékra sem teljesítették gépjavííási tervüket. Ilyen például a fehérgyarmati gépá’lomás, ahol 48.7 százainkban vég' ték el a gépjavítást A csahold gépállomás is a hátul, kullogok sorában van. Még eddig mindössze csak félig javították ki a gépeket. Különösen rossz munkát végez a nyírteleki gépállomás Pedig ez a gépállomás a jó nyári munkáért elnyerte az országos elsőséget. Éliizem-jelvénnyel tüntet, ték ki őket és most a hátulsók közt vannak, 23-ikok a gépállo- mások javítási versenyében! A mátészalkai gépállomáson, is rosszul szervezték meg a té i gépjavítási munkát. Megalakították ugyan a gépjavító brigádokat, de a brigádvezetők maguk se ismerik tervüket. Ugyanez a helyzet a lyukodi és gebei gépállomá son is. A gépjavítási munkákban élenjárnak a tiszavasvári, mándobi, nagyecsedi, nyírtéti és a nyírma- dai gépállomások. A többi gépállomásokon haladéktalanul meg kell gyorsítani a gépek javítását, mert jórészt ezen múlik a terme lési tervek jó teljesítése. (MT, sajtócsoport.) 5 DCömííúeLtaiuilék