Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-03 / 28. szám
1953 FEBRt'ÁB S, KEDD NÉPLAP Az Ikrán SZSZK 1952. évi tervjelciitése Kiev, (TASZSZ.) Az Ukrán SZSZK Statisztikai Hivatala jelentést közül az 1952. évi terv teljesítéséről. Az ukrán ipar tervét globálisan 101 százalékra teljesítette. 1951-hez viszonyítva az ipari termelés 14 százalékkal nőtt. A vetésterület 1952-ben 17.000 hektárral nőtt. Sikeresen elvégezték az 1952. évi őszi vetést. — A kolhozok öszibúza-vetés terület ükét a múlt évben 1,020.000 hektárral növelték. A gép- és traktorállomások az el. múlt évben hat százalékkal több munkát végeztek, mint 1951-ben. • • Üzlet amerikai módim A Lett SZSZK tcrvjelentése Riga, (TASZSZ.) A Lett SZSZK Statisztikai Hivatala jelentése szerint a lett ipar globális tervét 105 százalékra teljesítette. Az elmúlt évben az összipari termelés 1951hez viszonyítva 13 százalékkal nőtt. A köztársaság kolhozaiban 12 százalékkal emelkedett a búza, 47 százalékkal a zöldségfélék és 10 százalékkal az ipari növények vetésterülete, Az 1952. évi áruforgalmi tervet 103 százalékra teljesítették. Washington (TASZSZ.) Az ume- 1 rikaí szenátus mezőgazdasági kér- désekkel foglalkozó bizottságának a napokban tartott ülésén kiderült, hogy több amerikai cég haszonlesés céljából romlott, vagy silányminő- ségü búzát importál Kanadából, összekeveri jobbminöségüvel és ezt a „keveréket” kitűnő minőségű gabonaként szállítják több országba. Icy pi. a „Transit Grain Company” nevű cég körülbelül egymillió bushel „felhígított” búzát szállított Indiába és Nyugat- Németországba és ezzel a szélhámosságával egy év alatt hatszáz- ezer dollár nyereségre tett szert. A romlott gabona és liszt exportálásául kapcsolatos szélhámosságban 22 amerikai cég vett részit. Aláíriúk i* magyar-csehszioTák kulturális cg-yczinénj 1059. évi munkatervét A magyar-csehszlovák kulturális vegyesbizotitság baráti szellemben lefolyt tárgyalásainak eredménye, ként hétfőn délben a külügyminisztériumban aláírták a magyar- csehszlovák kulturális egyezmény 1953. évi munkatervét. A munka- lervet magyar részről Mihályit Ernő népművelési miniszterhelyettes, csehszlovák részről Andrej Ivlokoc tájékoztatási és népművelési megbízott írt« alá. Az aláírásnál jelen voltak Molnár Erik külügyminiszter, Herei Andor, a külügyminiszter első helyettese, Ligeti Lajos a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Hajlat Jolán, a kultűrkapcsolafok intézetének íő. titkára, valamint Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság budapesti követe, a vegyesbizottság magyar és csehszlovák tagozatának és a budapesti csehszlovák követségnek a tagjai. (MTI) Sztrájkok, lázadások a tőkés országokban Ujabl) lázadások a szuezi angol katonai táborokban Kairó. (TASZSZ) Az „Al-Miezri" című egyiptomi lap tudósítója a Szuezi-csatorna övezetéből jelenti, hogy az angol katonai táborokban lévő és hazaszállításukat követelő Mauritius szigetéről származó katonáik fellázadtak, tiltakozásul több társuk bíróság elé állítása ellen. Sztrájk Indokínában Berlin. (TASZSZ) Uttar Praties államban sztrájkolnak a közüzemi vállalatok munkásai. A rendőrség kíméletlenül bántalmazza a satráj. kólókat. Allahabadban 30 munkást letartóztattak. Több mint 125.000 delhi építő- mumkás memorandumot intézett az indiai kormány munkaügyi miniszteréhez és bejelentette, hogy sztrájkot indít, tiltakozásul az épí. tőmunkások alacsony bére miatt. Sztrájk a newyorki kikötőben New York, (TASZSZ). Sajtójelentések szerint amerikai vontató- és uszályhajók háromezerötszáz mun. kása február 1-én sztrájkot indított. A sztrájkolok béremelést követelnek. A sztrájk előreláthatólag komoly mértékben csökkenti a tüzelöszállítáwt és a gyorsan romló élelmiszerek szállítását New York. ha és megakadályozza a vontatógőzösöket igénybevevő óceánjárók ■befutását a newyorki kikötőbe. Keményebb kézzel bánjon a nyíregyházi és rakamazi tanács a beadást szabotáló kulákokkal A kulák népünk legádázabb ellensége. Minden alkalmat felhasznál arra, hogy kárt tehessen. Nagy hiba, hogy több helyen tanácsaink is elnézik, hogy a kulák tartozzon a dolgozó nép államának, szabotálja a beadást. így van ez például a nyíregyházi városi tanácsnál is. Megtűrik, hogy még mindig 25 olyan kulák van a város belterületén, aki csak részben, vagy még úgysem teljesítette multévi beadását. Ilyen például Dobránszki Gusztávné Kalinin-utca 20. szám alatt lakó kulák, akinek a hátraléka 172 kiló kenyérgabona, 174 kiló kukorica, 352 kiló napraforgó, 541 kiló burgonya, 34 kiló baromfi, 560 darab tojás és 260 kiló kövérsertés. Dobránszki Gusztávné minden igyekezetével azon van, hogy minél nagyobb kárt okozhasson, ennek érdekében a tavaszon csak 1504 ölet szántott fel a 12 holdból, a többit parlagon hagyta. Ezt az aljas szabotáló munkáját a városi tanács is csak akkor vette észre, amikor a bedás teljesítését követelte. Dobránszki Gusztávnét ezért 8 havi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. De még mindig szabadlábon van! Nemkülönb a helyzet Kakama« zon sem. 30 kulák közül egy se tett eleget beadási kötelezettségének. 19 kulák meg éppen hogy teljesített valamit. Ilyen például a 41 holdas Jung Györgyné, aki 27 mázsa burgonyával, 301 kiló sertéssel, 65 kiló baromfival, 104 darab tojással, 1434 liter tejjel tartozik a dolgozó népnek. Ugyancsak Kakamazon Pergel István 37 holdas kulák burgonyából 120 mázsával, forgóból 12 mázsával, szénából 14 mázsával, sertésből 859 kilóval, marhából 769 kilóval, barom, fiból 181 kilóval, tojásból 2185 darabbal tartozik a dolgozó nép államának. Pergel István akadályozza állattenyésztési tervünk teljesítését is. Egyáltalán nem tart jószágot és mindezt elnézi a rakamazi tanács! Tanácsaink sürgősen javítsák meg munkájukat, változtassanak opportunista magatartásukon! Ne tűrjék meg azt, hogy a kulá- kok szabotálják a begyűjtési és állattenyésztési terv teljesítését! (MT sajtócsoport.) KULÁK... Kopott, erősen viseltes ruhában hájas, lombatesttartású ember baktat a kállósemjénl Kossutirutcán. Vastag eres nyakán ülő tömzsi fejét erősen behúzza meggörnyesztett vállai közé. A mellette elhaladóknak hangosan oda-odaköszöu. Néha meg is áll egyik-másik emberrel, parolázik: — Na, hogy vagytok? Hát az öregek nem betegek? — kérdezi nyájas, szíves hangon. S míg ezt teszi, sunyi, vizenyős nagy szemével óvatosan néz körül, aztán közelebb hajolva súg a másik ember fiilébe: „ — ...Szóval, így van az. Na, isteu áldjon.” — Továbbmegy behúzott DyaUkai, köszön get ve. sugdolőzva. Vájjon ugyanolyan ember ez, mint a többi kállósemjéni? Nem. A kopott gúnya alatt, a szíves köszönés, nyájas beszéd mögött a csaló, sikkasztó, tolvaj kulák Kőth Elek rejtőzik megbújva. Már a kulák-apai portát is több. mint harmincöt katasztrális hold termése pöffesztette évről-évre. Traktor, cséplőgép, harmados- részes munkások keresete ömlött zsebbe, ládafiába, kamrába, padlásra, színbe, meg minden zugába a kulákudvarnak. Nem 1s kellett ehhez az „olcsó” földi jóhoz más egyéb, mint egy .megfelelő hivatal: a főbírósúg. Ugyan ki ne emlékezne még Kdllósemjén idősebbkorú, becsületes dolgozói közül Kóth „főbíró úrra”?! Rangos, nagy gazda volt akkor Kóth főbíró „úr!’’ Ilyen kulákcsalád legényfia Kőth Elek. Harmados munkásaikat már süldőfiú korában is csak olyasvalakiknek tekintette, akik csupán azért születtek, hogy az ő földjüket megmunkálják. Legénykorában szóba sem állott volna semmi kincsért a szegényebb sorsú legényekkel, lányokkal. A kivagyiságot nem laposhomlokú fejével, az eszével, vagy erejével adta tudtára a többi legényn§Jj, lánynak. Hanem csak amúgy, menés közben, ahogy tükörfényes csizmás lábait emelgette, meg letelte, csüngő karjainak himbálúz- tatáaával. Ha hálok, mulatságok voltak, akkor Kóth Elek kuláklegény nem hízelkedett a cigányok felé sem. csak vizenyős tekintetű nagy szemeivel intett, miközben kezével a kabátja elejét simogatta, a belsőzsebben lapuló buksza tájékán. Nem egy dolgozó család volt Kállósemjénben, aki egy életen át sem tudott egy hold földre szert tenni a múltban. A tejben, vajban fürösztött kulák Kóth Elek meg ahogy megnősült, mindjárt tizennyolc holddal kezdhette a családos életet, A hozomány mellett még mindketten alapos ravaszságot, fondorlatos „tapasztalatokat” örököltek a kulákságban megvénült, meg csontosodott szülőktől. Mindjárt, a házasság után néhány évvel eladták a fiatalok a kapott juss egy részét, hogy aztán huszonkét holdat vegyenek egy darabban. Ezen kezdett dolgoztatni Kóth Elek. o meg közben járta a vásárokat, állatokat venni-eladni, szóval: kupeekedni. Mért hiszen egy igazi kulákgazda nem azt nézi, szégyen vagy nem szégyen a jószágokkal való üzérkedés, hanem a nyereséget a könnyű üzleten. Csak egy kissé viseltes ruha kell hozzá, — nehogy sok pénzt sejtsen az eladó, mert akkor nehezebb az alku. A harmincas években sok-sok szegényparaszt ember csak annyit tudott a nagy világgazdasági válságról, hogy egyre követelőzőbbek lettek az urak: a végrehajtók, jegyzők, csendőrök. Meg a bank is. S az urak, bankok által agyonszorongatott szegényparasztoknak nem volt más mentség, minthogy tehénkéiket, üszőiket, csikajalkat, süldőiket vásárra hajtsák. Csak ráérő, olcsókoncra éhes ember kellett, aki az árverési dobszótól megijedt szegényemberek utolsó jószágát is potompénzért megvegye, aztán pár heti tartás után jó summa összegeket nyerészkedve, túl adjon rajtuk. Nahát, kulák Kóth Elek meg éppen ilyen volt. Megveszet- ten csökönyös akarattal szimatolt mindég olyasmi után, ahol könnyűszerrel, minden nagyobb testi fáradság nélkül lehetett valamit kaparintani. Persze, kulúkapja meg éppenséggel nem azért volt főbíró, hogy az ennyire „életrevaló” magzatát valamilyen pozícióhoz, tekintélyes hivatalhoz ne segítse. Mert a vagyonhoz rang is jár. A harmincas években esküdtté vátaszttatfa hűt kulák fiát is. f-ppen aratási időszak volt. A legnagyobb nyári dologidő, amikor az egyik vasárnap délelőtt néhány ember körben álldogált a két templom közötti kis térségen, fis talán azért éppen körben, mintha ezzel is jelezni akarták volna, hogy más „hívatlant” nem szívesen látnak most maguk körűi. Mind ku- láknagygazdák voltak ezek egytől- egyik. Az öreg kulák Kóth főbíró vezette a beszélgetést. — Szóval, így kell azt a választást megcsinálni..., a kódus- parasztok nélkül — tette hozzá és szemeivel Elek fiára hunyorított. Ennek meg az eskiidtség hallatára még a nyála is csorogni kezdett málészú,iából. — Úgy bizony, hadd arassanak, kinn a határban, mi meg addig nyélbeütjük a választást — mondta gúnyosan nevetve Pál Ferenc kulák is, aki „vitézségéért” egy darabban huszonöt magyar holdat gyűrt a talpa alá! — A többit én majd elintézem a főjegyző úrral... — mondta az öreg kulák főbíró. Így is lett ez az eskiidtválasz- tús, ahogy a kulákok előre kitervezték. Akkor, amikor a kállósemjéni dolgozók véres verejtékkel arattak kinn a határban, addig a kuláknagygazdák szinte egymást jelölgették esküdtnek, pénztárosnak. Csak amikor este az aratásból hazakerültek nagy fáradtan a dolgozó semjéniek. hallották, hogy Kóth Elek is esküdt lett, Pál Ferenc meg pénztáros. Minden tisztségbe nagygazda került. — Úgy megtetszett kulák Kótli Eleknek a „hivatalok” viselése, az, hogy innen is, onnan Is cseppen valami, hogy már meg sem tudott nyugodni. A közbirtokossághoz is nagygazdák „törekvő” emberek valók — mondta. Majd megmutatja ő, hogyan kell kezelni a birtokosság, a köz vagyonát. S megmutatta! Amikor itt elérte az elnöki széket, egy jogot kétszer, háromszor is el tudóit adni! Persze, nem kis dolog volt ez, mert egv jogra csak egy jószág mehetett, de ő mégis „megtudta csinálni”, hogy több is mehet egy jog után. S az így ördögi ravaszsággal szerzett pénzzel kulákportáját tömködte. Meg még a kállósemjénl (»ecsiiletes parasztok által befizetett keserves pénzecskékből is ellopott. Mint a felpuffadt hasú mérgespók, — amelyiknek marásra készen mindig van méreg zacskójában, — szövögette hálóit a kulák Kóth Elek. Addig, amíg ő, a kulálc- vérszopó a linráesolás „hivatalos” dolgait végezte, addig az általa megvetett, lenézett harmadosai, Lipcsék László, Kóródi József, meg a többiek hullatták verejtékeiket az ő földjén. Az aratnivalóját tizenegyedén adta. Persze ezt is azzal a kikötéssel, hogy a részesaratóknak egész évben hol ezt, hol azt a munkát kellett, elvégezni. Amihez emberek kellettek. Csak úgy ingyen. Köszönömért. A kállósemjéni becsületes dolgozók láttáik mindent, tudtak mindent kulák Kóth Elek szennyes üzekneiről,' kizsákmányolásáról, hatalomvágyáról, szegén y gy ű leletéről Csak a népelnyomó Horrhy-rend- szerben nem merték nyiltan felemelni szavú kait ellene, mert közr tudom ásü volt, hogy a kulák fattyú a főjegyzőnek, csendőröknek hűséges cimborája. * A felszabadulás napjaiban úgy álldogált kulák Kóth Elek duzzadt, püffeteg ábrázatával háza tornácán. minit a veszélyt érző görény a likjában. Mert a görény is ha bajt érez, szemmel kifelé sunyit tikjából, körmeit marásra, fogait harapásra, bűzös nyálát köpködőre készen tartva, hogy megvédje lopással, telhetetilenül mohó ösztönével összeharácsolt éléskamráját. Nade, nem azért kulák Kóth Elek, hogy sokáig tudott volna a® eresz alatt álldogálni, s szó nélkül tétlenül nézni a kállósemjéni dolgozók új ‘életet kezdő sürgés-forgását. Hiszen nem is tudta jó szemmel nézni kulák létére hogy Kálié, semjénben is egy egészen más világról más életről kezdtek beszélni az emberek. Alacsony liomioka, mögött sötét gondolatok rajzoltak. Ragadozóra emlékeztető éhes ábrázatára felhúzta a szerénység álarcát. A kisgazda pártban meg a pa. rasztszövetiség helyi szervezetében kezdett „munkához”, mindennek az elgáncsülásá'hoz, ami jót jelentett a káillósemjé! dolgozóknak. A földos;. áakot: — Tudjátok mi volt tizenkilencben is? — sziszegte sunyi tekintettel harmadosai, Kóródi József, meg Lipcsék László fülébe: — Ez se tart igy, csak pár hétig, esetleg hónapig, akkor jönnek vissza megint a németek.,. Úgy lesz itt minden, a-bogy volt..., akkor aztán kötelet kap az is, aki osztja a földet, meg az la, aki kér belőle.., Hát csak a«ért mondom !... (Egy év múlva persze gúnyos kárörvendéssel vigyorgott a kulák Kóth Elek, amikor Lipcsék László ráébredt arra, hogy bizony jó lett volna nem a ku Iákra hallgatni. Mikor aztán a hatalom véglegesen a dolgozó nép 'kezébe került, már összébb kuporodott egy kicsit. Olyanformán, hogy azért mindég készen álljon a gáncsoökodásra, aknamunkára. Még a templomba is sűrűbben kezdett eljárni. Mindcuki. hez szíves „jó ember” lőtt egyszeriben. Csak az amúgy sem valami nagy munka kedve szállott ol még- jobban. Hiszen kiknek dolgoz»», termeljen. Bizony jó volt hallgatni az ,,ő világába“ az állatok szöszmö. fülesét az istállóban; a hízók, süldők röfögését az udvaron. A sok terményt méricskélni a padláson, kamrában. De most kulák Kóth Elek máskép gondolkozik: minél kevesebbet aka.r termelni, adni. Ha nem szorítják rá, nem is ad. Még most is tartozik a nép államé, nak kétszáz! izén nyolc liter borral. Akkor, amikor Kallóséinjén becsi!le. tes dolgozó parasztsága mindenből teljesíti beadását. Esténként sunyi tekintettel ballag dr. Tóth Miklós volt nyilas segéd ügyvédhez, ahol a többi k illákkal közösen szövögetik terveiket. Néha az ő házánál jönnek össze. Egy re megy. hiszen egy a céljuk: Amerika hangjának mocskos rágalmait, egyéb ocsműny rémhírekkel fűszerezve útnak indítani. Most ötvenöt éves kulák Kóth Elek. Nagy, lomha testén ócska,, kopottas ruha lóz. De Kállósemjén dolgozóit nem tudja félrevezetni, nagyon is emlékeznek még a fényes öltözetű Kóth Elekre, aki nagy garral forgolódott a községházán, a birtokossági kassza körül. S most a szerénység álarca mögé bújt. rongyos ruhába öltözött vérszopó minden lépését, cselekedetét éberen figyelik a kállósemjéni dolgozó parasztok, mert: tudják, a kutyából nem lesz szalonna. Asztalos Bálint.
