Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

Műi avúmunkbót s A DISZ MEGYEI VÁLASZTMÁ­NYÁNAK ÜLÉSE ELÉ (2. old.) — A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK HA­TÁROZATA az 1953. évi Tava­szi MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK előkészítéséről és végre­hajtásáról. (3. oldal) — PÁROSVERSENY AZ ALKALOI­DA II AN (5. oldal) ' X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM. ARA 50 FILLER 1953 FEBRUÁR 1, VASÁRNAP A MAGYAR SAJTÓ NAPJA A Szabad Nép első száma meg­jelenésének évfordulóján ünnepli minden évben dolgozó népünk a magyar sajtó napját. Népünk sze- íetete és ragaszkodása a kommu­nista sajtó, a népi demokratikus sajtó iránt, — ünneppé avatta ezt a napot. Valóban, népünk szeret a szabad Magyarország sajtóját, s elsősorban a Szabad Nép-et, a kommunista sajtót, amely pé da- képének a szovjet sajtót, a Prav­dái tekinti. A Nagy Honvédő Há­ború idején történt Ukrajnában, Charkovban, a német megszállás ideje alatt a következő eset: a náci banditák felakasztottak egy öreg könyvtárosnőt, aki a kis já­rási könyvtárban szovjet újságok, folyóiratok régi évfolyamait őriz­te s azokat titokban olvasásra ad­ta ki. Éjszaka a nép, a partizá­nok holtteste mellé táblát tettek ezzel a felírással: „Meghalt az igazságért!” A Pravda annyit je­lent, mint — Igazság. A szovjet sajtó, a kommunista sajtó legfőbb jellemvonása az igazság — a nép igaz ügyéért való rendíthetetlen bátor, következetes harc. 1942- ben, amikor a Szabad Nép első száma megjelent, nem beszélhet­tünk semmiféle sajtószabadság­ról. Az 1938-as „sajtóreformot“ jellemezve, így írt 1938 április 26-j vezércikkében a Nyírvidék- Szabolcsi Hírlap: „Sajtószabad ságról amúgy sem lehet beszélni, mert Hiszen a legideálisabb sajtó- szabadság is... komoly és fontos korlát között mozog... a jogos magánérdek korlátja között. En­nek ... a korlátnak az öntudatos és erős fenntartását és hatóerejé­nek általánossá tételét célozza a törvényjavaslat, amelynek éppen a mai történelmi időkben külön nagy feladata az, hogy biztosítja az ország rendjét, a társadalom nyugalmát...” Jól tudjuk, hogy mit jelent az idézett cikkben ez a szó: „magánérdek“. A földes­urak, a tőkések és püspökök jo­gát, érdekét jelentette az elnyo­másra, a kizsákmányolásra. S ad­dig van „sajtószabadság”, amed­dig a sajtó ezt az érdeket szol­gálja. Ilyen körülmények között har­colt a Szabad Nép az igazságért a Horthy-fasizmus idején, börtön­nel, bitóval dacolva. Az illegális Szabad Nép munkatársai retten- hetetlen bátorsággal néztek szem­be a fasiszta elnyomással. A Szabad Nép szerkesztői, mun­katársai életüket kockáztatva vit­ték el a dolgozó tömegek közé a párt, az igazság szavát. A fasisz­ta pribékek, akik olyan nagy han­gon tudtak a „sajtószabadságról“ üvöltözni, kínhalállal ölték meg a Szabad Nép első szerkesztőjét, Rózsa Ferenc elvtársat. A párt hangja azonban nem halkult le, a párt szava nem hallgatott el. Pe­nészvirágos, nyomorúságos prole­tárnegyedekben, az üzemek kor­mos falai között, a falvak sze­gényparaszti viskóiban élesztette a nép reménységét. Fénysugár volt, amely megmutatta a jövőt s a fényes jövő elérésének útját. A legvadabb fasiszta üldöztetések közepette is bátran hirdette a szé­les nemzeti összefogás szükséges­ségét a háború, a szolgaság, a fasizmus ellen. Az igazság! Ez az elsősorban, amely a kommunista sajtó, demo­kratikus sajtó köré tömöríti a dolgozókat. Ez az elsősorban, amely megkülönbözteti a mi saj­tónkat az imperialista, burzsoá j sajtótól. A mi sajtónk munkásai a nép és a béke ügyéért küzdő bátor harcosok. Az imperialista sajtó bértollnokai hazug fecse- gők, véresszájú háborús uszítok, erkölcstelen dollárbérencek, aki­ket azért vásárolt meg gazdájuk, hogy félrevezessék, becsapják a dolgozó tömegeket, A kapitalista sajtó bértollnokának lenni meg­vetésre méitó, becstelen, erkölcs­iéin foglalkozás, — a kommunis­ta, haladó sajtó katonájának len­ni felemelő, gyönyörű hivatás! — Lehet-e szebb feladat újságíró számára, mint a növekvő, szépülő, terebélyesedő élet krónikásának lenni, megörökítő je lenni népünk újabb és újabb győzelmének?! — Lehet-e felelősségteljesebb fel­adat újságíró számára, mint kímé­letlenül leleplezni a nép és a bé­ke gálád, gonosz ellenségeit, mint mélyen feltárni a hibákat, me’yek gátolják szocialista hazánk fel­építését, a tartós béke biztosítá­sát?! A magyar sajtó napja kife­jezése annak a megbecsülésnek, amellyel pártunk, népünk támo­gatja az újságírók szép és felelős­ségteljes munkáját. Sztálin elvtárs arra tanít ben­nünket: „A sajtó a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a párt a maga, neki szükséges nyel­vén minden nap, minden órában beszél a munkásosztállyal." A kommunista sajtó ereje éppen eb­ben, a tömegekkel való szoros, el- téphetetlen kapcsolatban var. A kommunista sajtó s így a mi me­gyei sajtónk legfőbb feladata is az; széleskörű felvilágosító és szervező munkát folytatni a dol­gozók között, megmagyarázni a dolgozóknak világos, egyszerű nyelven a párt és a kormány ha­tározatait s mozgósítani e hatá­rozatok végrehajtására. A kom­munista sajtó feladata, hogy szün­telenül erősítse kapcsolatait a munkás- és parasztlevelezők szé­les táborával. A munkás- és pa- rasztlevelezők tábora olyan had­sereg, amely nélkül a kommunista sajtó képtelen lenne fe^datát megoldani. Szeretettel üdvözöljük a magyar sajtó napja alkalmából lapunk harcostársait, munkás- és parasztlevelezőinket, dolgozóin­kat, akik leveleikkel segítették a kommunista sajtó munkáját. Üd­vözöljük Szemök Mihályné elv- társnő, nyíregyházi munkáslevele­zőnket, Virág Istvánt, a tiszada- dai Béke termelőszövetkezeti cso­port levelezőjét, Keresztesi An­nát, a tiszaszalkai Dózsa termelő­szövetkezeti csoport levelezőjét Horváth István rohodi pedagó­gust s társaikat. A Néplap köré egyre több levelező tömörül. Míg 1950-ben 858 levél érkezett szer­kesztőségünkhöz, 1952-ben már 4375. Legfontosabb feladatunknak tartjuk: munkás- és parasztlevele­zőink táborának kiszé’esítését. Népünk szereti és megbecsüli a kommunista sajtót, mert szereti és követi a pártot. A szovjet sajtó szüntelenül tanít bennünket arra. hogyan kell még nagyobb tettek forrásává tenni a párt és a haza iránti szeretetet. A bolsevik sajtó nyomdokain haladva, dolgozunk és harcolunk úgy, hogy mind ered­ményesebben betölthessük a Rákosi elvtárs által elénktűzött feladatot, hogy „a tömegnevelés és nemzetnevelés legfontosabb eszközévé váljék“ a sajtó Ä nagyecsedi és tiszavasvári gépállomások befejezték a téli gépjavítást December 21. előtt, amikor a tiszavasvári és a nagyecsedi gép­állomások dolgozói Sztálin elv­társ születésnapjára felajánlották, hogy a téli gépjavítást február el­sejére befejezik, tudatában voltak annak, hogy milyen nagy jelentő ségű munka a gépek gyors kijaví­tása. Tudták a traktoristák, hogy most a műhelyekben ugyanúgy a nagyobb kenyérért, a bő termés­ért harcolnak, mint amikor a szántóföldön becsületes munkát végeznek. A téli gépjavítás az alapja, hogy egész esztendőben jó munkát végezhessen a traktoros. A tiszavasvári gépállomáson a brigádokat úgy szervezték meg, hogy szakosították az egyes cso­portokat. Egy csoport például a motorokat javította, másik cso­port az alvázat, a harmadik cso­port a kormányszerkezetet. A munka olyan nagy ütemben ha. iadt, hogy az esztergapad nem győzte a sok esztergálnivalót. — Ezen úgy segítettek, hogy az esz­tergályosok két műszakban dol­goztak. A hiányzó alkatrészeket nagyrészt használt anyagból ké­szítették, így a gépjavítási idény­ben 10.000 forintot takarítottak meg. A gépállomás dolgozóinak ió eredményét nemcsak a ió munka- szervezés lendítette előre, hanem a verseny is. Versenyük a’appont ia a minőségi munka volt. így jelenthették, a vállalt határidőnél egy nappal hamarabb, hogy minő ségben és mennyiségben teljesí­tették téli gépjavítási tervüket. Ugyancsak január 30-án jelen­tették a nagyecsedi gépállomás dolgozói is, hogy javítási tervü- két teljesítették! A «•vőríüleki dol^o/ó piira§x(ok már 102 százalékra teljesítették a baromfibeg'yiiitési tervet A györ teleki baromfiíelvásárló telepen állandóan 10—15 dolgozó parasztot látni, akik vagy barom­fit, vagy tojást adnak át az állam­nak. A község elsönegyedévi ba- romfibeadását eddig 192 százalékra teljesítette, tojásból 3000 darabot gyűjtöttek be. Orgován József né, Nehéz György egészévi baromfi- beadásukat teljesítették, Sándor Lajos, Egresi János, Koncz J<5- zsefné a három negj»e<l<bíi' haromfi­beadásnfcnak tettek eleget. Gebe község nem is olyan messze van Győrietektől, de eredmények­ben olyan távol vannak egymástól, hogy össze sem lehet őket hasonlí­tani. Ebben az évben még egyetlen darab baromfit sem adtak be a gebei dolgozó parasztok. A begyűj­tési nyilvántartó, Szemelszki Er­zsébet olyan hanyag munkát végez, hogy a gazdalajstromot is a járási tanácsnak kellett helyette megcsi­nálni. De nemcsak a nyilvántartó, hanem az egész tanács arra vár, hogy a járási tanács végezze el a begyűjtést helyettük. A gebei ve­zetők vájjon gondol kozta'k-e már azon, hogy januárban mennyi ipar­cikket és élelmiszert kaptak, ók pedig nem adtak semmit a nép államának?! Jávor Kornél megyei tudósító. II kisiétai gépállomás dolgozói versenyfelhívásukban vállalták, hogy évi tervüket 105 százalékra teljesítik A ki&létai gépállomás dolgozói január 30-án üzemi értekezletet tartottak. Az üzemi értekezleten megvitatták a megyei gépesítési csoport által a gépállomás részé­re kiadott tervet és a Szovjetunió traktorállomásainak példáján el­lentervet készítettek, melyből ver­seny vállalásuk született. Verseny- felhívásukban csatlakozásra szó­lítják a megye valamennyi gépál­lomását. Vállalják, hogy a gépjavítást február 15-e helyett 10-én befeje­zik. Vállalják, hogy a megenge­dett gépkiesési öt százalék he­lyett gondos gépjavítás segítségé­vel elérik, hogy a gépkiesési szá­zalékot öt helyett négy százalék alá szorítják. Az egész évre meg­állapított üzemanyagmennyiség­nek csak 96 százalékát használják fel. Vállalják, hogy két darab ve­tőgépet készítenek négyzetes ku­koricavetésre és a 30 soros vető­gépeket az általuk bevezetett újí tás szerint úgy egyszerűsítik, hogy az eddig szükséges 12 darab fogaskerékből csak kettőt hagy­nak a gépen és ugyanazt a mun­kafolyamatot kevesebb hibalehe­tőséggel elvégzik. Cséplésre 3 da­rab J?recf/z(i-csép!őgépet készíte­nek. Vállalják, hogy a körzetükbe tartozó termelőcsoportokban a szakszerűen végzett munkájuk és szaktanácsuk nyomán a búza hol- dankinti átlaga 9 mázsa lesz, rozs­ból 8, őszíárpából 12 mázsát ér­nek el. A termelőszövetkezetek tervében szereplő kukoricatermés­átlagot 10 százalékkal megemelik, burgonyából 70 mázsát, cukorré­pából pedig 120 mázsát vállalnak. Harcolnak azért, hogy a pótbe- porzási tervet minden csoport tel­jesítse. A járási tanács által meg­szabott silózásí tervet 135 száza­lékra teljesítik. A körzeti mezőgazdászok fel- világosító szaktanácsai nyomán minden csoportban bevezetik a szakszerű trágyakezelést. A meg­lévő gépekkel 3.500 holdon tud­nak gépi kapálást végezni, úgy szervezik a vetést, hogy a cso­portokban legalább annyi terület legyen, amit géppel tudnak ka­pálni. A vállalásban egyes brigádok külön vállalást tettek. Például a Dézsa-brigád vezetője, Sípos Ist­ván versenyre hívja a balkányi gépállomás IVezó'-brigádját. Az egész évben végzendő munkálato­kat a minisztertanács határozatá­ban előírt határidők előtt két nap­pal teljesíti. Tervét 110 százalék­ra teljesíti, üzemanyagfogyasztá­sát pedig 98 százalékra csök­kenti. Végül az összdolgozók nevében a vezetőség vállalja, hogy évi ter­vüket 105 százalékra teljesítik. — Vállalják, hogy a szakszervezet, a pártszervezet irányításával az ed­diginél sokkal jobban kiszélesítik a versenyt a gépállomáson belül. — Minden dolgozóval ismertetik a vállalást és a teljesítést a hangos híradón, a versenytáblán állan­dóan nyilvánosságra hozzák. Az eredményeket havonkint a Nép­lapnak is megküldik, hogy ver­senytársaik tájékozódjanak a ver­seny állásáról. fl iánkmajtisi Petőfi tszcs, és Fehérgyarmat község csatlakoztak a nyírbátori Lenin tsz. és Nyírbátor község felhívásához A nyírbátori járás községeiből, csoportjaiból kiinduló területi versenyhez mind több termelőcso­port és község csatlakozik. Első­nek a fehérgyarmati járásból a jánkmajtisi Petőfi termelőcsoport válaszolt, A majtisiak, amikor el­fogadták a nyírbátori Lenin fel­hívását, egyben versenyre hívták járásuk valamennyi termelőcso- portját. A Petőfi tszcs, tagsága válla’ta, hogy a tervben előírt 10 mázsa búza helyett 11.5 mázsát termelnek holdankint. Valamennyi növényüknél a vállalás során a tervezett átlagterméssel szemben 15—20 százalékos terméstöbblet elérését vállalták. Vállalásukban leírják azt is, miként akarják el­érni ezeket a termésátlagokat. A vetőmagot minden tavaszi növényükhöz saját erejükből te­remtik elő, — így a kukoricánál is. Március egyig minden vetőma­got kitisztítanak. A tervezett 12 mázsa kukorica helyett 18 má­zsát vállalnak. Az állattenyésztés fejlesztésére is hasonló válla'á- sokat tettek. Begyűjtési tervüket november 7-re minden termény­ből, állatból és termékből 110 szá­zaikra teljesítik. Fehérgyarmat község dolgozó parasztjai, amikor elfogadták Nyírbátor felhívását, egyidejűleg az adottságaiknak megfelelő ver­senyfelhívást feszítettek, aminek alapján a járás minden községét versenyre hívták, a munkák vég­zésénél különös hangsúlyt fektet­nek az új módszerek bevezetésére és a kaláka-munkára az egyéni dolgozó parasztok között. A hor­dást pé'dául kalákában végzik és hat nap alatt közös szerűre hord ják a terményeiket. Az állattenyésztésnél az új módszerek bevezetése melleti nagy gondot fordítanak az állat­egészségügyi előírások betartásá­ra is, Begyűjtésben a tervek ma­radéktalan és ütemes teljesítésére tettek vállalást.

Next

/
Thumbnails
Contents