Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 11-26. szám)

1953-01-25 / 21. szám

4968 JANUÁR 25, TASARNAP NÉPEAP 5 A császárszállást Uj Alkotmány tsz. vezetősége fordítson nagyobb gondot az állattenyésztésre! Párádon üdül Bariba Károly, a beadás Jövőpetri élenjárója ,,Az Alia11any észtésncl a hozam növelésének fő kérdése a. he­lyes takarmánygazdálkodás, é,i a takarmánykezelés megszervezése, valamint a tenyésztői munka meg­javítása; vagyis mindenekelőtt an­nak biztosítása, hogy a magas ter­melékenységű állatok Icszárinuzot- iaiból történjék az anya- és apa­állatok utánpótlása. EmeUett min­denekelőtt az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben komoly erőfeszítéseket kell tenni a napi háromszori fejős é* mestersé­ges borjúnevelés elterjesztésére." ( a erő.) * Ai óra ötöt mutat. Császári János állatgondozó még most kifezül kimenni az Istállóba, hogy omit adjon a teheneknek, 24 darab tehenet hízott gondjaira a szövetkezeit Már kétévc annak, hogy állandóan gondját viselte a közönség I állatainak. Szereti is tűket. Hisz eddig minden szabadidő, jót out töltötte az istállóba®. Tisz­togatta a jószágot, almot hordott alájuk, Mmosogatta á farkukat,— miikor miit csinált, de mindig volt valami tennivalója, A szorgalmas munka erediménnyel is járt. ősz- szel a bekötés után silót etettek a teheneikkel, éppúgy, mint most és papi 110 liter tejáüaggal számol­tak a 24 darab tehén után. De akkor már 3 órakor talpon volt Császári János ia, meg a többi két éJlaitgondoBó is. Most meg mintha valami tlitök- zatoe dolog történt volna, még 5 órakor is nehezen esik a felkelés. Napközben meg soha sincsenek a gondozók az istállóban, „nem ta­lálnak munkát”. Volna pedig mit elvégezni, mert txágyah'-lefolyó sincs és mindig vízben állnak a tehenek! Meg ami a tisztaságot il­leti, arról Is csak úgy lehet be- ífzólui: „volt., nincs...” Némelyik te. i , —aanagaa ....................... beszéd, itt ugyan sóba magyar ké­met nem láttunk. Márkó azonban hőstettre ké­szült 8 ezért finomabb volt a füle. Előrébbvonult, vérbeborult sze­meit kimeresztette és úgy lesett a ködbe, mely vaskos hengerek­ben guruit a síkon. És valóban! Szeme nem csalt. A drótakadá­lyok előtt két homályos alakot lá­tott, akik a vízzel telt lövészár­kokat kerülgették s mindenáron út akartak jutni rajta. Márkónak gúnyos mosoly torzította el ábrá­zatát, szájának árka kiszáradt, mint a karszt. Csattant fegyveré­nek biztosítékja, foga csikordult, pillája erőlködött, amikor célzott. Szinte öntudat nélkül rántotta meg a ravaszt, s a géppisztoly kele- pelni kezdett. — Jaj, jaj, ne löjje- tek! — hallatszott egy iszonyú si­koltás, Anyja aikoltott úgy, ami­kor a németek rájukgyujtolták fa­házukat Alig sikerüli akkor a májkót a lángok közül kimente­nie. — Jjhi, mit csináltok, ne lőjj! _- hallatszott újra a velötrázó si­koly. Márké megtdntorodott. De azr tán hirtelen megint erőt vett ma- cián; — Vesszen még az írmagja is az árulóknak! — ordította bele a ködbe és újra odalött. A két alak elbukott és már a földön fet- rengett vérében. Akkorra már a másik bajtársa is odaért. Elkapta fegyverét és rákiáltott; — Mit csinálsz, le örültI Saját véredet lövöd ezekért a bitangokért! Márkó reszkető kezéből kiesett a fegyver s elhaló hangon dadog­ta; _ Az anyámért teszem és Szmi!jáért. Látni akarom őket, S mint akit démonok kergetnek, szaladt meztelen kézzel álrozataj felé. Ott feküdtek azok a lövész- irok szélén. Az egyik fek te gu­banc volt, nyakáig lógott a fekete ongy, mely át volt itatva vérrel. Feje sárba lógott, mintha a föld­be akart volna menekülni, csak héti talán már egy hete is van, hogy utoljára látott vakarát, meg kefét..,! Császári János és társai mégsem lelnek napközben munkát Vájjon mi lehet ennek az oka? Mikor közeledik az etetés ideje, a jószággondozók félnek az áltatok közé menüd, mert hiába biztosítot­ták a termelőszövetkezetben aiz ál­latok: tiabarmányszllksógletöt, mégis éhen sírnak — különösen akkor, ha meglátják gondozóikat. Ugyanis Hidasi Mihály, a fogatos brigád- vezető azt teszi, amit akar. Már pedig ő most nem akar fogatot adni, hogy a másik szövetkezeti tanyáról takarmányt és almot hoz­zanak be, így aztán éheznek a tehenek. Az állatgondozók most­mér a türelem legfelső határára értele. Nem bírják tovább. Császári János elment az elnökhöz, Baasák Jánost»« és a sok hiábavaló vá­rás, bosszúság egyszerre robbant ki bélőle nagy haraggal: —- Elnök elvtárs! Hoznak ta­karmányt, vagy nem hoznak?! Se, etetini, se1 aljaani nem tudunk ren­desen, mert ha hoznak is alomnak valót, tiszta víz ... Be se’ visszük az istállóba, már trágya! Azt hi­szik maguk, hogy így is lehet jó­szágot nevelni?! Nézze meg azt a tehenet, amelyik a mátészalkai vá­sáron díjat nyert! 32 liter helyett most már 3 litert se ad...! Meg kell nézni azokat a kisborjókat, hiába szopnak, el vannak satnyul- va ... t Milyen tehén, vagy apaál­lat lesz azokból...? Semilyen! Ha jószágot alkarunk tartani, annak enni kell adni, meg gondját vi­selni.. ! Az elnök csak bólint, hogy mindezt 'tudja ő. Császári pedig folytatja tovább: — ...Ha tudja, akkor intézked­jen! Alj kell, takarmány keil...! Ha nem gondoskodnak minderről, ml itthagy.iuk a jószágot! Keressenek más állatgondozót! Hisz már még szuhos kezeszára nyúlt az ég felé, nmánkodva, de teriyerét is golyó lyukgatta. A másik színesebb ru­hában feküdt ott. És a vér is csak még színesítette o varottas házi posztót, mely domború kebleit ta­karta. Dús szőke haja beleszólt a sárba, mely pirog volt feje alatt, arcát azonban nem érte találat, oly tisztán feküdt ott, akár az ágyban. Márkó ressketőszájjal ha­jol föléje, lÁlságos mélyen, túlsá­gos kíváncsisággal, mint az első gyilkosok. És ekkor borzalmas ki­áltás hagyta el torkát, csak a seb­zett barom üvölthet így: — Szmil- jám! Drága kicsi feleségem, hát téged öltelek le,.. Ah! rettene­tes,., szét vesztve bukott a másik halotthoz; — Ez meg a májkó! Istenem, anyám fekszik itt e vörös batyuban... Jaj, mit lettem, én átkozott! Földre esett és térdencsúszva szőkéit a két halott között, hangja is, mint az ebeké, vonított sírásá­ban. — Mit tettél? — szörnyülkö- dött a homlokához kapva bajtár- Sa is. — Tán anyádat ölted? Márkó, mint aki koncot cibál, úgy hámozta ki anyja arcát a sárból. S mintha a test megmoz­dult volna. A sár maszkja felsza­kadt a szeme táján. Márkó csók­kal borította el a sárlevest rimán, kodva: — Kelj fel, édesanyám, csak mégegyszer kelj fel, ó én gyilkosod! S az anya valóban felnyitotta szemét, szája, melyen vér csordult ki, szintén megmozdult. Eszmé­letre tért s jó sokára tiszta hang töri elő sárral l , '.ült ajkai kö­zül : — Légy átkozott-------piheg­le, felismervén fiát, — látogatni jöttünk és te golyóval vártál. Oh, Szmilja, téged is megölt ez a ret­tenetes. Ég legyen kegyelmes ne­ked, gyermekem! — hörögte utol- szór és átlyuggatott kezével még- egyszen fia felé nyúlt, mintha meg akarná simogatni kétszer se tudunk fejni, nemhogy a háromszori fejőst megvalósít, suk... A rossz takarmányén átás miatt már eddig Is több kána származott ;i. saövetikie^tnek. a 11.0 literes tej., üftliag 50 literre csü&ketrvt. Még ha forintjával íb számoljuk, nupattba 00 forint kárt jelent ez a termelö- szövelkezetuek, havi 1S00 formt veszteséget tesz ld! Másnap két fogat állt az istálló előtt. Az egyik aljnnkvalót, a má­sik takarmányt hozott. Igen ám, de „éles volt a bírálat’*... Császári János megmondta a valóságot, azt is mondta, ha a vezetőség nem gondoskodik mindenről rendesen, otthagyják az állatgondozást. A szövetkezet vezetősége pedig jegy­zőkönyvbe foglalta fel mondásukat. Most aztán vau takarmány, csak az állatgondozók vannak bizonyta­lanságban* nem tudják, marad."' maik-e, vagy nem kellenek ... így aztán semmit sem javítottak mun. kéjükön. A termelőszö vetkezet vezetősége szívlelje meg Császári János bírá­latát és minden Igyekezettel azon legyen, hogy az állattenyésztésben rend legyen. De ne úgy szívleljék meg, hogy „ma adunk takarmányt, aljnaikvalót, de azoknak Is a fejé­re imiuk, akik a szemünkbe mond­ták a sok hibát.’’ Mert a jegyző­könyv, amit Császári János kifa- kadásával felvettek, nem igeB azért készült, hogy Bazsák elv- társ, az cfinök hibáit megörökííse az utókornak. Hanem inkább azárt, hogy a vezetőség — Igen helytelenül — megijessze azokat, akik meg akarják mondani az iga­zat! Támogassák a tsz. vezetői az alulról jövő bírálatot —■ mert ez előmozdítja a fejlődést! •— Tapp — Akkorra már a bunkerek irányá­ból, a szállás felöl sokan odaro­hantak a lövöldözésre. Sibalin hadnagy is megérkezett. Kezdet, ben nem értette az eléje táruló látványt, ezért odament Márké­hoz cs ráütött a hátára; — Jól van, Márkó. meglesz a szabadság. Holnap jelenteni fogom Tito elv­társnak. Márkó megrázkódott az érintés­től. majd lassacskán felállt. A töb­biek, a hadnagy kivételével, ön­kéntelen visszahúzódtak rettenetes tekintetétől; — Na, mi baj, Már­ké? — szeppent meg a hadnagy is, — nem örülsz? Hiszen más jobb újságot is mondhatok. Tele­fonon értesítést kaptam, hogy még a mai nap folyamán megér, kezik anyád és a feleséged, akik meg fognak látogatni! Aztán egykedvűen odalépett a halott anyához és csizmájával be­lerúgott; — Nicsak, egy banya! UgyUtszik, magyar! Szökni akart ... Örülni fog Tito! Ekkor azonban mégegyszer hal­latszott Márkó ajkáról az a ször­nyű üvöltés! Villámgyorsan kira­gadta a mellette álló bajtársának kezéből a géppisztolyt és egyetlen mozdulattal kinyitotta a biztosí­tékot. — Átkozott Tito! — ordi. lőtt fel és fél sorozatot a had­nagyba eresztett. Sibalin, mint egy zsák. úgv omlott össze. Már­kó leeresztette géppisztolyát, de aztán megint égig emelte és úgy Hallotta; — Megfizetek neked is. Tito! S így, ebben a helyzetben, érle széles mellét az a lövéssorozal, mely kioltotta az ő életét is- Oda bukott le Szmilja vérrel mintázott kebleire. * Két magyar határőr a drótaka- dá’y túlsó old’lán hátborzongva nézőéit messzelátójával, melyet minduntalan elhomályosított a sű­rű köd, Pártunk és kormányunk szerető gondoskodása jut kifejezésre ab­ban, hogy ingyenes üdülésben ré­szesítik azokat a becsületes dolgo­zó parasztokat, akik beadási köte lezettsógük túlteljesítésével tesz. nek bizonyságot pártunkhoz és népi demokráciánkhoz való hűsé. gükről és ragaszkodásukról. Megyénkből az 1952. évi be, gyűjtési tervek pé'dás teljesíté­séért 12 dolgozó paraszt részesül kéthetes ingyenes üdülésben, akik közül két dolgozó paraszt az el­múlt hét csütörtökjén már el is utazott a gyorsvonat párnázott ko­csiján Párádra. Az egyik a lövő- petri Bartha Károly n holdas dolgozó paraszt, aki multévi be­adási kötelezettségét kenyérgabo­nából 105, kukoricából 105, nap­raforgóból 150, burgonyából 107, hízottsertésből 100, tejből 105, to jásból 103, baromfiból pedig 101 százalékra teljesítette. Bartha Károly az üdülőből levelet kül­dött szerkesztőségünkhöz, amely a következőképpen szól: „Amikor megérkeztem az üdülő­helyre, eddig soha nem érzett öröm fogott el, hogy egyszerű parasztember létemre olyan szép helyen tölthetek két hetet, ahol az elmúlt rendszerben csak az urak henyélhettek. Nagyon jól érzem magam. Szép számmal összejöttünk itt az or­szág területéről. Vannak sztaha­novista bányászok, acélgyárban dolgozó élmunkások, újítók és a mezőgazdasági munkában, beszol­gáltatásban élenjáró dolgozó pa­rasztok. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Mindég közösen járvr-k szórakozni. Az elhelyezé­sünk kifogástalan. Naponta négy­szer étkezünk. A legfinomabb éte­lekből mindenki annyit fogyaszt, amennyi éppen jólesik. A reggeli után elmegyünk sétálni, ismerke­dünk a tájjal. Ebéd után, aki akar, pihen uzsonnáig s utána pedig társalgunk. Egyik mozielöadás a másikat éri. Egyik este mozielö­adás, a másik este szinielőadás, van hol szórakozni. Sokat beszél- getünk arról, hogyan fogunk dol­gozni, ha visszatérünk munkahe­lyünkre, Akik itt vagyunk, mind­nyájunknak egy a célja: a béke, népünk felemelkedése. Ebhez pe. dig a legjobb fegyver a jó munka, az állammal szembeni kötelezett­ségünk pontos teljesítése. Köszönetemet fejezem ki pár­tunknak és kormányunknak, hogy engem ebben a nagy megtisztelte- tésben részesített. ígérem, hogy ebben az esztendőben is jó gazda­ként, minden terményféleségből, dohányból, búzából, rozsból, ku­koricából, burgonyából többet termelek, mint tavaly. Sokkal több baromfit tartok és gondos­kodom a jószágállomány gyarapí­tásáról is. Beadási kötelezetlsé gemnek pontosan eleget teszek sőt azt túl is teljesítem. Segítem majd a községi tanácsot, hogy községünk minden dolgozó pa­rasztja egy emberként végezze et időben a mezőgazdasági munká­kat, pontosára teljesítsék az állam iránti kötelezettségüket, bő- községünk az elmúlt évi begyü tési verseny országos ötödik h>- lyb’öl az elsők közé kerüljön. lgj akarok hozzájárulni az új orszá got építő hatalmas munkához, ót év,es tervünk sikeres megvalósító sához. BARTHA KÁROLY II holdas lövőpetrj dől, paraszt. Párád ” c 4 tFőidőre) es (tiéd Varga Ilona, a kis- vúrdai gépállomás dol­gozója alig pár napja került ki a háromhó­napos traktorosnö- képző iskoláról. A bátyja, Varga Sándor már régebben traktorista. Sokat be­szélt húgának a trak­torosélet szépségeiről. Sokszor vitt ebédet is bátyja után a szán­tóföldre és először csak titokban figyelte a gép munkáját, ahogy bátyja kezében egyen­letesen zúgott a mo­tor, az ekék nyomá­ban szép sorjába bo­rultak a barázdák. Mi­nél többször látta a traktort, annál jobban megszerette Egyik al­kalommal, amíg a bátyja ebédelt, meg­kérte; — engedje meg neki, hogy felülhessen a traktorra. Bátyja egy kicsit vonakodott, de azért megengedte. Megmu­tatta, hogyan kell el­indítani, vezetni a gé­pet, megállítani, — szóval megmagyaráz­ta nagyjából a veze­tés titkát. A többiről aztán Varga Ilona így emlékezik meg; „Ak­kor voltam igazin bol­dog, antike ' első al­kalommal kezembe vettem a kormánvke- rckef. Ment szépen minden cs öröm volt nézni, hogyan fordul ki a fekete föld az eke nyomában... Mi­kor már jól elhalad­tam a bátyámtól, utá­nam is kiáltotta; — „De jó traktoros len­ne belőled, Ica!" Er­re újból megvillant agyamban: traktoros leszek! Hisz nincs annak semmi akadá­lya, nem is én lennék az első a gépállomá­son, dolgoznak már ott öten is lányok!” Elhatározását való­ra is váltotta. Beke­rült a gépállomásra, traktoros lett... A vezetőség aztán el­küldte a háromhóna- pOs traktoros iskolá­ra. Otl ismerte meg aztán a traktoros tu­domány minden csiny­ját-bínját. — Kitűnő eredménnyel vizsgá­zott. Amikor hazakerült, örömmel számolt be szüleinek és nővéré­nek, hogy hogyan él­tek az iskolán.— „Jó ellátásban részesül­tünk és még ezenfelül 320 forintot is kap­tunk havonta. A tanu­lás mellett sokat spor­toltunk. A kultúr cső. portban sok szép éne­ket tanultunk és nem egyszer szerepeltünk az új fehértói kultúr- otthonban. Vidáman és boldogan töltöttem cl a három hónapot/ Nővére, üizelta most már nem tudta tovább őrizni „titkát" és majdnem sírva mondta, hogy miért is nem ment el ö ts a traktorosképz ' iskolá­ra. De nem késett so­kat, csupán három hó­napot. Mert a most kezdődő iskolára már ő is elment másik kél barátnőjével együtt... Varga Ilona szor­galmas munkdjávi akarja kiérdemelt hogy kombájnvezet, tanfolyamra mebe sen. Most, a tél foly mán a szerelömühel. ben dolgozik hároi új traktorista társává: együtt, akik vele egyV“ szerre végezték el az iskolát A tavaszi munkák - nál a négy fiatal trak- toroslány két erőgép­pel dolgozik majd, s köztük az egyik erő­gép felelős vezetője Varga Ilona lesz A három fiatal Var­ga-testvér lelkesedése az apjukra, Varga Sándorra is nagy ha­tással volt, „ .Mtéri ne dolgozhatnék ér,, is a három gyerekkel együtt?” — morfondi rozott. egy darabig. aztán megszületett el­határozása; tavasszal ő is a gépállomásra megy dolgozni,.. SZÉKELY JANOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents