Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)
1952-12-21 / 299. szám
6 Néplap 7TO2 DECEMBER 21, VASÁRNAP Eredmények és hibák a megyét versenyrehívó tiszadobi Táncsics politikai iskoláján A tiszadobi Táncsics tsz. politikai iskolájának hallgatói igyekszenek alaposan megvitatni a XIX. pártkongresszus anyagát. A legutóbbi szemináriumon Szaburov elvtársnak, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága elnökének előadását beszélték meg. Megvitatták saját szövetkezetük eredményeit és hiányosságait is. Szűcs Imre elvtárs, az alapismereti szeminárium propagandistája egy-egy részt olvasott fel Szaburov elvtárs beszédéből. Ismertette, milyen eredményt ért el a Szovjetunió a negyedik ötéves terv négy év és három hónap alatti teljesítésével: „Az egész ipar termelésének volumene 1950-ben 73 százalékkal magasabb volt, mint a háború előtt.” Majd az ötödik ötéves terv ipairi előirányzatával foglalkozik: trAz ötödik ötéves terv irányelvei előírják, hogy az ipari termelés színvonala 1955-ben 1950-hez viszo nyitva, körülbelül 70 százalékkal emelkedjék”, — mondta Szaburov elvtárs. A Szovjetunió ipari programjának felolvasása után elsőnek Nórák Sándor elvtárs szólalt fel. Elmondotta: a Szovjetunió eredményei késztessék a tsz. tagságát Is nagyobb eredmények elérésére. „Mi vagyunk az ország gazdái, — munkások és dolgozó parasztok,— ezért segítsük elő az ipari növények terméshozamának növelésével iparunk további fejlődését.” — Sallai János elvtárs arról beszélt, hogy a negyedik ötéves tervet azért tudta megvalósítani a Szovjetunió, mert pártját és kormányát a dolgozó tömegek egésze követi. A párt a politikai és szakmai káderek tízezreit neveli ki. „Nekünk, párttagoknak. szövetkezeti dolgozóknak jobban meg kell ismernünk pártunk politikáját, célkitűzéseit, hogy első ötéves tervünket szövetkezeti tervünk megvalósításával elősegítsük. Éppen ezért nem szabad megengednünk, hogy a körülbelül 100 politikai iskolai hallgató közül csak 20-an jelenjünk meg!” A jelenlévő elvtársak azonban nem beszéltek arról, hogy a Szovjetunió iparának, technikájának fejlődése — biztosítéka a. mi iparunk fejlődésének is. TANULJUNK A MEZŐGAZDASÁG SZOVJET MESTEREITŐL A Szovjetunió segítette elő ag- Tárországunkat ipari országgá való átalakulásában. Sokain szólaltak fel Szaburov elvtárs beszéde mezőgazdasági részének felolvasása után. Itt is a hatvannégy éves Novak elvtárs kezdte meg a hozzászólást. Novák elvtárs helyesen mutatott rá, hogy a szovhoz- és kolhozparasztok úgy akarják elérni a gabonafélék terméshozamának 50—60 százalékos emelését, hogy idejében szántanak, használják a szuperfosffátot, pétisót és az agrotechnika más vívmányait. „Mi későn vetettünk és még körülbelül 280 hold gabonavetéssel tartozunk államunknak, saját magunknak. Szégyelhetjük magunkat. Be kell hoznunk a lemaradást. Ma a rádióból hallottam, hogy a szovjet elvtársak hófogót építenek a földekre, hogy a havat megkössék. Ezzel meglassítják a tavaszi olvadást és a föld több vizet tud tárolni. Ha ezt mi is megcsináljuk, nem fog ki az aszály rajtunk, mint az idén. A fahamut pedig össze kell gyűjtenünk. Kiváló műtrágya van belőle a zöldségekhez. Nagy hiba szövetkezetünkben, hogy idegenkedünk a műtrágyától. „Nem piszko- lom el a kezemet”, — hallottam többször az elmúlt nyáron, de még az ősszel is. Pedig megéri, mert jobb lesz a termés.” Sallai János elvtárs elmondotta: a szovjet emberek azért tudnak egy-egy hektár földön évről-évre többet termelni, mert megfogadták Sztálin elvtárs útmutatását az állatállomány fejlesztésében Is. Kovács Sándor elvtárs beszélt arról, hogy eredményeinket meg is kell védeni a rablóktól. „Erősítenünk kell néphadseregünket. Fiainkat neveljük jó katonáknak s nekünk tudnunk kell a fegyvert forgatni.” Sok azó esett a szovjet gép- és traktorállomások működéséről s ezzel összehasonlították A TI SZAVAS VARI GÉPÁLLOMÁS MUNKÁJÁT. Bakos József elvtára fogalmazta meg a leghűbben. „Olvastam, hogy a szovjet gép- és traktorállomások traktoristái egy év alatt 1100 holdat is felszántanak. Sajnos, a ti- szavasvári gépállomás szövetkezetünkben dolgozó traktoristái még a 250 holdat is nehezen érik el. Be kell vezetni a szigorúbb tervfegyelmet, — követelte Bakos elvtárs. — Fél határunk szárítatlan, mert a traktoristák nem gondozzák a gépüket, könnyen elromlik és napokat állnak egy kis csavarért. Húzódoznak a munkától. „Úgyis megkeressük a 30 forintot, — mondogatják, ha felelősségre vonjuk őket Szorosabb kapcsolatot kell kiépítenie a gépállomásnak a szövetkezetünkkel. Ez nagyrészben a két vezetőn múlik.” Több értékes hozzászólás hangzott el még A MUNKAFEGYELEMRŐL, ZÁRSZÁMADÁSRÓL, a munkadíjazásról és más fontos dolgokról. Az elvtársak Szaburov elvtárs beszéde nyomán sorra tárták fel a szövetkezet eredményeit és hiányosságait. Beszéltek arról, az „Új barázdát szánt az eke”, „Az aratás” című, de más szovjet szépirodalmi könyvek is sok segítséget adnak munkájukhoz. Szó volt a párttagok felelősségé ről. Hock Mihály elvtárs így fogai mazta meg: „Elsősorban nekünk, párttagoknak kell élenjárnunk, — kezdeményeznünk a munkában hogy a tömeget mozgósítani tudju a pártvezetőség irányításával. Többet kell tanulnunk, mert nem tudunk még kommunista módra vezetni, dolgozni.” SZILÁRD TANULÁSI FEGYELMET! A Táncsics tsz. politikai iskola hallgatói helyesen éa alkotóan dolgozzák fel a XIX. pártkongresszus anyagát. És meg kell mondani: ha teljes létszámmal vennének részt a politikai iskolán, még nagyobb eredménye lenne a tanultaknak a szövetkezet életében! A rossz „példamutatásban” az első- és másodéves politikai iskolák propagandistái az „élenjárók”. Sipos Zsófia és Szolyka Antal elvtársaik legutóbb kiadták „albérletbe” az iskola vezetését Sziics Imre alapismereti tanulóköri propagandistának. Ez felelőtlenség. E felelőtlenség következtében három különböző fokon tanuló elvtársakat, pár- tonkíviilieket vontak össze egy sze mroáriumban. Ez szüli a hiányzásokat, fegyelmezetlenséget. A párt- vezetőség mindebbe belenyugszik. Nem csoda, ha körülbelül 100 hallgató közül csupán 20 vett részt a szemináriumon, A tiszadobi Tán- osiös-beliek nem tartották be korábban tett fogadalmukat. A megye politikai iskolai hallgatóit hív- ták ki versenyre az alaposabb tanulásban, a pontos megjelenésben, a tanultak alkalmazásában. Nem hinnénk, hogy így megnyerjék a versenyt. A pártvezetőségnek fele lősségre kell vonulok a hanyag propagandistákat, hallgatókat, meg kell követelni a Központi Vezetőség határozatának maradéktalan végrehajtását. (VARGA GYULA) Íz ellenség- garázdálkodott a nyírmadai gépállomáson A nyírmadai gépállomás vezetői a traktoristáknak járó 132 mázsa búzából 68 mázsát maguk között osztottak ki. Amikor érezték, hogy ebből még baj is lehet, hamis nyilatkozatokat töltöttek ki a traktoristák nevét is aláírták, Arról szólt ez a nyilatkozat, hogy a raktárban maradt 68 mázsa búzára a traktoristáknak nincs szüksége, mert mindenki megkapta a családja ellátásához szükséges mennyiséget. Ezzel a nyilatkozattal egyidőben Király János traktorista panasza is beérkezett a megyei tanácsra,-amely arról szólt, hogy tíztagú családja 427 kiló búzát kapott, az irodán dolgozók között pedig olyanok is vannak, akik másodmagnkra 470 kilót kaptak. Tehát egyrészt már ott megszegték a törvényt, amikor irodai alkalmazottak részére búzát osztottak. Az eset azért is igen súlyos meat nem egy-két megtévedt anyagkezelő vagy más beosztott alkalmazott keze van a dologban, hanem az igazgató- tói kezdve az egész vezetőség részese * törvénytelen cselckdetnek. Az egész fekete munka indítvá- j nyozója a gépállomás vezető könyvelője volt, Iglódiné, egy volt csendőralhadnagy lánya. Mint az anyaggazdálkodás szakmai felelőse biztatta a többi vezetőket, hogy „nem olyan nagy dolog az, osz- szák csak szét maguk között a terményt.“ Amikor a traktori6ták bementek az irodába követelni a járandóságukat, Iglódiné azzal vitás- tóttá ki onnan a dolgozókat, hogy a bakancsuk nem tiszta, a ruhájuk pedig olajszagú. Megalázó magatartásával igyekezett távoltartani a dolgozókat az irodától. Iglódinét, a csendőr lányát már rég el kellett volna távolítani a gépállomásról. A vezetők azonban ébertelenek voltak, sót az ellenség bűntársává váltak. A vizsgálat kiderítette, hogy nem csak a dolgozóknak járó búza került illetéktelen helyre hanem a szociális juttatásokat is helytelenül használták fel. A szociális keret 3.796 forintjából szőnyeget. függönyt vettek az irodába, a traktoris-- táknak pedig nincs tisztességes ivóedényük. Egy olajos vedret mostak ki és abban tartották az ivóvizet A traktoristáknak egyetlen mosdótál áll rendelkezésükre. Beszélhetnénk arról is, hogy miként mérték a nyírmadai gépállomáson a különféle segélyeket születés, házasságkötés, vagy más alkalmakkor, Iglódinénak házasságkötésére 500 forintot utaltak ki. Szita elvtárs, a politikai helyettes 500 forint szülési segélyt kapott, ugyanő a prémiumosztásnál 400 forintot kapott, amikor a legjobb traktorista, Mezei Sándor 50 forinttal lett „kielégítve *, Tóth Istvánnak szülési segélyre már csak feleannyi jutott, mint Iglódiné házassági, vagy Szita elvtárs szülési segélye. A nyírmadai gépállomás vezetői megrövidítették a dolgozókat. Súlyos bűnt követtek el s ezért felel- niök kell. Azonban a gépállomás helyi vezetőin kívül a megyei gépesítési csoport vezetőinek sem szabad lett volna ilyen sokáig tűrni ezt a rothadt szellemet amely eléggé el nem ítélhető. A járási pártbizottságot is figyelmeztesse ez az eset; több gondot kell fordítania a gépállomásra, több segítséget adni a pártszervezeteknek. (MT sajtócsoportjának jelentése nyomán.) Ä jugoszláv dolgozók békeharca A jugoszláviai dolgozók éles harcot folytatnak Tito Rrnkovics uralmon lévő klikkje ellen, amely Dél- kelet-Európában a béke legmegátal- kodottabb ellensége. A jugoszláviai dolgozók békeharca minden nehézség ellenére is napról napra hatalmasabbá válik. A titóisták ennek a haicnak a meg akadályozás érdekében megrágal mázzák és hamis fényben tüntetik fel a népek békekongresszusának célkitűzéseit. Mint mindenkor, a nép érdekeinek megvédéséért harcolók első soraiban most is a munkásosztály áll. A munkások példát mutatnak, ho gyan kell f oly látni a békeharcot. így például Olga Martin paracsini textilmunkásnő bátran felállt az egyik gyűlésen és a titóisták szemébe mondta, hogy fasiszta sajtójuk hazudik, hogy minden titóista vezető hazudik, hogy senkisem hiszi el azokat a titóista hazugságokat, amelyek szerint a jugoszláv határokon » provokációkat a népi demokráciák követik el. A munkásnő hozzátette: jól tudja az egész világ, hogy a titóisták követnek el ilyen bűnös provokációkat a népi demokráciák határain azzal a céllal, hogy soviniszta gyűlöletet szítsanak ezeknek az országoknak a népei ellen. A jugoszláv munkások sikeresen folytatják harcukat a titóisták „tervei“ ellen, amelyek a haditermeléssel, a hadifontosságú nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek kivitelével kapcsolatosak. Szabotálva a szénkitermelést, a boszniai és a hercegovinál bányászok az utóbbi kilenc hónap folyamán 329.063 tonnával kevesebb szenet termeltek a tervezettnél. Amint az a titóista gazdasági tanacs44 | titkárságának adataiból kitűnik, a munkások ellenszegülése következtében a fővárosi építkezések tervét nyolc hónap alatt mindössze 50.2 százalékra teljesítették. I A munkások megakadályozzák a fegyverek és lőszerek kirakását és szállítását. A vasútvonalakon, az állomásokon és a raktárakban a noun- ' kások azért harcolnak, hogy meg- akadályozák a réz, cink, búza, fa és élelmiszerek kivitelét. Szabotálják a vasúti kocsik és a mozdonyok javítását. A ,,Politika“ című titóista szennylap beismeri, hogy egyre több és I több vasúti kocsi és mozdony válik használhatatlanná. A jugoszláviai dolgozó parasztok ^ a munkásosztály vezetésével és szo- ; ros szövetségben a munkásosztály- j lyal, szintén harcolnak a titóista rendszer ellen. A dolgozó parasztok elszántan visszautasítják azoknak a kiadásoknak a vállalását, amelyek a háborús előkészületeket, a titóista hadsereg felszerelését fedezik. A dolgozó parasztok megtagadják, hogy a katonai építkezéseknél és a j stratégiai fontosságú utak építésénél dolgozzanak, ahova erőszakkal I hurcolják őket. A titóista sajtó be- • ismeri, hogy a jugoszláviai falvak- I ban uralkodó munkanélküliség és éhínség ellenére a katonai építkezéseknél igen erős munkaerőhiány j észlelhető. A jugoszláviai haladó értelmiségiek is hozzájárulnak a titóisták háborús készületei ellen folytatott harchoz. A „Studentszki Liszt44 című fasiszta férclap 1952 október 21-i számában elismerte, hogy a zágrábi egyetem haladó szellemű hallgatói és professzorai megbénították a titóisták militarista és fasiszta „tömegszervezeteinek44 tevékenységét és megakadályozták azoknak az intézkedéseknek a foganatosítását, amelyeket ezek hoztak. Egyre szilárdabban megszerveződnek a jugoszláv hazafiak, akik azért harcolnak, hogy felszabadítsák Jugoszlávia népeit Tito Rankovics fa siszta klikkjének igájából és az imperialista rabságból. Ahol 70, és ahol 18.000 hektár vetésterületre jut egy traktor L .P. Berija elvtárs mondotta a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán, hogy Szavjeí-Uzbekisztásiban minden ezer hektárnyi vetésterületre 14 traktor jut, ezzel szemben Franciaországban ugyanekkora területre csak hét, Olaszországban négy, sokkal kisebb kapacitású traktor. A keleti országokban pedig szinte alig van traktor. Az Uzbek SzSzKban 70 hektárnyi vetésterületre jut egy traktor, Pakisztánban viszont csupán minden 9.000 hektár, Indiában 13.000 hektár, Iránban pedig 18,000 hektár vetésterületre. Képünk: az üzbekisztáni Jangi-julszki gép- és traktorállomás munkába induló két villanytraktorát ábrázoja. Iránban nem villanytraktorok, de még csak közönséges traktorok is alia léteznek. Kombájnok és cséplőgépek helyett pedig ilyen ósdi eszközökké» végzik a csépiéit.
