Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-21 / 299. szám

4 NÉPLAP inra december ?i, tasarnap Befejeződött a népek békekongressznsa A. péntclc délutáni ülés A népek békekongresszusának részvevői pénteken délután Ismét összeültek, hogy folytassák a vitát a kongresszus napirendi pont j* felett. Az amerikai békeküldöttaég tag­ja, Minnie Garther asszony izzó szavakkal ítélte el a koreai hábo­rút és kijelentette: „Amerika népe munkát és békét követel. A béke­követelés általános az amerikai nép körében” — hangoztatta és a hidegháború befejezése érdekében küldöttsége nevében javasolta, hogy „a népek gyakoroljanak nyomást a kormányokra a hidegháború meg­szüntetése érdekében. A potsdami és jaltai egyezmények szellemében meg kell indítani a tárgyalásokat a nagyhatalmak között. Az ENSz. a nemzetiek közötti tárgyalások színhelye legyen és ne a háború eszköz». ” Jugoszlávia népei szembcszállnak a titóisták háborús mesterkedéseire! Ezután DotWca asszony, a jugo­szláv nép képviselője lépett a szó­noki emelvényre. Elmondotta, hogy mélyen együttérez a függetlensé­gükért küzdő népekkel, majd arról beszélt, milyen aljasul árulta el a Tito-kormány Jugoszlávia népeit és szolgáltatta ki az amerikai impe­rialist Aknák. — A Tito-banda a nép akarata ellenére kényszerít háborús szerző* dósokét az országra és háborús elő­készületekre fordít minden rendel­kezésére álló eszközt. A jugoszláv dolgozók, akik a második világhá­borúban oly bőslesen harcoltak a náci-fasizmus ellen, nyíltan és ke­ményen szembeszállnak a titoisták mesterkedéseivel. Hatalmas taps fogadta az emel­vényre lépő GusUi Fucsikóvdt, Csehszlovákia népének békeküldöt­tét, a csehszlovák nép nemzeti hő­sének, Julius Fucsiknak özvegyét. — Itt, a kongresszuson, — mon­dotta Fucsikova, — több alkalom­mal érintették a különböző felszó­lalók a Prágában nemrég lezajlott Slánsky-per kérdését és egyesek téves következtetéseket vontak le. Ez érthető is, hiszen az imperia­listák sajtója és rádiója hazug módon tájékoztatta a közvéleményt e haeaárulók elleni per lefolyásáról. — Julius Fucsiknak azért kellett elpusztulnia, mert a mostani per vádlottéinak egyike, Reich), a Ge­stapo kéme és ügynöke volt. Váj­jon hogyan néznének önök arra az emberre, aki elárulja legközelebbi barátait, harcostársait, hogyan ítél­nék meg azt az embert, aki gyáván elárulja hazáját? — fordult Fuesi- kova egyenesen a küldöttekhez. — Mert Keicin, Slánsky és társai ezt tették. Ezeket az árulókat olyan bűnökért ítélték el Csehszlovákiá­ban, amelyeket minden országnak szigorúan meg kell torolnia. — Nálunk, Csehszlovákiában, — folytatta — szigorúan fellépnek azok ellen, akik elárulják hazáju­kat, akik elárulják a béke ügyét, akik háborút készítenek elő. Mi békében akarunk élni és ezt kíván­juk minden népnek. A kongresz- szusnak e napjaiban különösen idő­szerű Fucsik üzenete: „Szerettelek benneteket, emberek, legyetek ébe­rek !” ( Gusta Fucsilcova szavait dörgő taps fogadta. A küldöttek felállva, forrón ünnepelték a nagy író özve­gyét, a bátor békeharcost. Jusef Helmi egyiptomi küldött felszólalása után a francia Pierre Cot lépett a szónoki emelvényre. Pierre Cot üdvözölte a nemrég Berlinben megtartott nemzetközi értekezlet határozatait a német egység kérdéséről. Ezekhez a ha­tározatokhoz csatlakozva javasla­tot tett arra, hogy a négy nagyha­talom kezdjen tárgyalásokat a né­met kérdésről azon az elvi alapon, hogy Németországnak függetlennek kell lennie és nem szabad csatla­koznia semmiféle katonai szerző­déshez. E tárgyalások megindítása érde­kében javasolta, hogy bízzák meg a kongresszus elnökségét egy bi­zottság életrehfvásávalv amelynek tagjai köztiszteletben álló szemé­lyek lennének s e bizottság tolmá­csolja majd megfelelő helyeken a népek követeléseit, A délutáni ülés utolsó szónoka Vérnél Overoe dán küldött volt. Követelte, hogy az ENSZ-be vegyék fel a Kínai Népköztársaságot és a többi országokat is, amelyek felvé­telüket kérték. Ezután a bizottságok a kongresz- szus plénuma elé terjesztették je­lentésüket. A népek küldötteinek nagy tanácskozása nyolc napon át tartó széleskörű vita után befe­jezte a kongresszus napirendi pont­jainak megvitatását és pénte­ken éjszakai ülésen megvitatta, majd elfogadta a határozati javas­latokat, amelyeket a bizottságok dolgoztak ki. Befejeződött a népek békekongressznsa Szombaton hajnali három órakor végétért a népek békekongresszusa, amely nyolc napig folytatta tanács­kozásait a bécsi Konzerthausban. A zdróiilésen Jean Lafitte, a Béke-Világtanács főtitkára érdekes adatokkal világította meg minden idők legnagyobb béketanácskozósá- nak átfogő jellegét. Közölte, hogy a népek bókékongrcsszusán 18S0 személy vett részt 85 országból. Ezek közül 1627 küldött, 105 ven­dég és 102 megfigyelő volt. A ta­nácskozásokon a legkülönbözőbb nemzetközi szervezetek 46 képvise­lője is részt vett. A népek békekongresszusán részt vett sok olyan ember is, aki nem tartozik a nemzetközi békemozga­lomhoz. A népek békekongresszu­sán részt vett küldöttek közül 250 kívül áll a nemzetközi békemozga­lom keretein. Ezután Tves Farge közölte, hogy a népek békekongresszusához sok­ezer üdvözlőtávirat érkezett a föld­kerekség minden tájáról. — Ezután határozati javaslatokat terjesztet­tek a kongresszus elé. Yvés Farge a szavazás után közölte, hogy a szavazásban összesen 1647 személy vett részt. Az öt nagyhatalomhoz intézett felhívást 1637 küldött el­fogadta, hét küldött tartózkodott a szavazástól, három pedig azért nem szavazott, mert csak megfigye­lőként vett részt a kongresszuson. A világ népeihez intézett felhívás­ra 1626 küldött szavazott igennel, 10 tartózkodott a szavazástól és 11 nem vett részt a szavazásban. Yves Farge bejelentését leírha­tatlan lelkesedéssel fogadta a kon­gresszus. Közel fél óráig dübörgött a taps. Valamennyien érezték, hogy történelmi pillanatot élnek át. „Átok a háborúra! Békét a világ­nak! Megvédjük a békét! Béke­harcra fel!” — hangzottak a kiál­tások a hatalmas terem minden oldaláról. A záróbeszédet GímCppe Hüti olasz parlamenti képviselő mon­dotta. A népek békekongresszusának legnagyobb eddigi eredményét ab­ban látjuk — mondotta —-, hogy a bécsi tanácskozásokon sikerült kö. zös nevezőre hozni az egész em­beriség békevágyát, amely most anyagi erővé változik és lefogja a háborús gyujtogaték kezét. Javas­lom, hogy a kongresszus titkársága adja ki fehér könyvben a nagy béketanácskozásunkon elhangzott alapvető fontosságú felszólaláso­kat, amelyek irányt szabnak jö­vendő békeküzdelmünk számára. A népek békekongresszusának felhívása az őt nagyhatalom kormányaihoz A népek békekongresszusa a kö­vetkező felhívást intézte az öt nagyhatalom kormányaihoz: Napról-napra sürgősebbé válik annak szükségessége, hogy lemond­janak az erőszakról, mint a nem­zetközi konfliktusok megoldásának eszközéről. Hatszáz millió férfi és nő köve­telte a világon, hogy az öt nagyha­talom kezdjen tárgyalásokat és kös­sön bókeegyezményt egymással. — Ezek az emberek aláírásukkal erő­sítik meg ezt a követelésüket. A közvélemény legszámottevőbb áramlatainak képviselői azt a kí­vánságukat nyilvánítják, hogy az erőszak alkalmazása helyett tár­gyalások útján rendezzék a vitás kérdéseket. A népek békekongresszusa, amely 1032 december 12-én ült össze Bécs- bem, az einer teég akaratát fejezi ki, amikor ünnepélyesen felhívja az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Kínai Népköztársa­ság, Nagybritannia és Franciaor­szág kormányát, kezdjék meg a tárgyalásokat, amelyektől a béke sorsa függ. Az öt nagyhatalom közötti meg­egyezés, a békeegyezmény megkö­tése véget vet a nemzetközi feszült­ségnek és a legnagyobb szerencsét­lenségtől menti meg a világot. Ezt követelik a népek. A népek békekong'resszusának felhívása A Béke-Viliágtanécs a népek bé­kekongresszusának összehívásával azt a szándékát juttatta kifejezés­re, hogy egyesítse azoknak a kü­lönböző mozgalmaknak, szerveze­teknek és áramlatoknak nemes tö­rekvéseit, amelyek ugyan sok kér­désben nincsenek azonos vélemé­nyen, de amelyek a népek közötti egyetértésre törekednek és együtt akarnak küzdeni a háború meg­akadályozásáért és a béke megte­remtéséért. A szabadon lefolyt vita arról az egységes eltökéltségről tanúsko­dik, hogy véget akarunk vetni az erőszakos politikának, amely már oly sok szerencsétlenséget -hozott a népekre, és azzal a veszéllyel fe­nyeget, hogy katasztrófába dönti az emberiséget. Véleményünk szerint nincsenek az államok' között olyan ellentétek, amelyeket na lehetne tárgyalások útján áthidalni. Elég volt a városok és falvak le­rombolásából ! Elég volt abból, hogy tömegével gyártsák a gyilkos fegyvereket! Elég volt a gyülölséz szitásálból és a háborús úszításból! Itt a legfőbb ideje, hogy tárgyal­junk egymással! Itt a legfőbb ide­je, hogy megegyezzünk egymással! Az öt nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége, Nagybritannia, a Kínai Népköztár­saság és Franciaország kormányá­hoz fordulunk, amelyektől oly nagy mértékben függ a vi-Mtg békéje. — Felszólítjuk ezeket a kormányokat hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat bákeegyeamény meg­kötne céljából. óriási felelősség terheli az öt nagyhatalom kormányát. A népek választ várnak tőlük. A népek min­dent elkövetnek, hogy érvényre jut­tassák a tárgyalások szellemét. Követeljük, hogy Koreában hala. dóktalanul szüntessenek be minden hadműveletet. Amíg városok dőlnek romba, amíg vér folyik, ntecs le­hetőség a megegyezésre. Ha meg­szűntek a hadműveletek, könnyeb­ben tudnak majd megegyezni a hadviselő felek' a vitás kérdések­ben. Meggyőződésünk, hogy minden jóakaratú ember támogatni fogja pártatlan. Igazságos és emberi kö­vetelésünket. Ugyanakkor követeljük azt is. hogy Vietnamban, Káoszban, Kam bodzsában és Malájföldön azonnal szüntessék meg az olyan jogos nemzeti függetlenségi mozgalmak elfojtására alkalmazott erőszakot mint amilyen például a marokkói és a tuniszi nemzeti függetlenségi mozgalom. A népek békékongresszusa vala­mennyi nép számára követeli azt a jogot, hogy maga döntsön sorsáról és maga válassza meg életformáját, belső ügyeibe történő minden be­avatkozás nélkül, bármivel próbál­ják is ezt a beavatkozást igazolni. A béke legfőbb alapja valamennyi állam nemzeti függetlensége. Tiltakozunk minden faji megkii- iönböídetés ellen, amely sérti az emberi lelkiismeretet és fokozza n háborús veszélyt. Meggyőződésünk, hogy a katonai egyezmények, — amelyeknél az erő­sebb magához láncolja a gyengéb­beket, — továbbá támaszpontok és idegen katonai erők jelenléte nem. zeti területen — súlyosan fenyege­ti az adott ország biztonságát, amely ilyen módon arra ébredhet, hogy akarata ellenére háborúba so­dorták, Az a véleményünk, hogy olyan államot, amely nem vesz részt semmiféle koalícióban és nem tűr idegen csapatokat területén, biztosítani kell minden tényleges vagy lappangó agresszió veszedel­mével szemben. A legutóbbi háború két tűzfész­ke azzal’ a veszéllyel fenyeget, hogy tűzvészt okoz Európában és Ázsiá­ban. A német és japán kérdéseket tárgyalások útján békésen lehet és kell megoldani. Szükségesnek tart­juk, hogy a legrövidebb időn belül kössenek békeszerződést az egysé­ges és demokratikus Németország­gal, olyan Németországgal, ahol nem lehet helye az Európát sze­rencsétlenségbe döntő nácizmusnak és mi 1 itarizmuenak. E békeszerző­désnek ki kell zárnia, hogy Német­ország részt vegyen más államok elJen Irányuló katonai szövetségek­ben. Javasoljuk, hogy Japánnal is kössenek békeszerződést, amely vé­get vet az ország megszállásának és lehetővé teszi a japán nép szá­mára, hogy elfoglalja helyét a békés nemzetek közösségében. Szük­ségesnek tartjuk, hogy újra felve­gyék a tárgyalásokat az osztrák államszerződésről, amely megsza­badítaná ezt az országot az Idegen megszállóktól. Meghallgatták a Koreában és Kínában járt különböző nemzetisé­gű kiváló emberek beszámolóit a bakteriológiai fegyverek alkalmazá­sáról. E beszámolók megrázó hatá­sa alatt erélyesen követeljük: ha­ladéktalanul tiltsák be a bakté­riumhadviselést és valamennyi ál­lam csatlakozzék az erre vonatko­zó genfi egyezményhez. A tudo­mány nagy eredményeit nem sza­bad a védtelen emberek millióinak elpusztítására felhasználni. Egy­idejűleg az atomfegyver, a vegyi­fegyverek, valamint a polgári la­kosság kiirtására alkalmas más hadieszközök feltétlen betiltását kö­veteljük. Elítéljük azoknak a rövidlátását, akik azt állítják, hogy a fegyver­kezési verseny alkalmas az orszá­gok biztonságának megőrzésére. Az a véleményünk, hogy a fegyverke­zési verseny — éppen ellenkezőleg — fokozza a veszedelmet, amely minden államot — kicsit és na­gyot egyaránt — fenyeget. A népek akaratát tolmácsoljuk, amikor követeljük, hogy kezdjenek haladéktalanul tárgyalásokat az igazságos és nem egyoldalú leszere­lésről. Biztosak vagyunk abban, hogy hathatós nemzetközi ellenőrzés lehetővé teszi az általános, egyidejű fokozatos és arányos leszerelés megvalósítását. Támogatjuk valamenyi nép kép­viselőinek kívánságát, hogy a kü­lönböző országok haladéktalanul kezdjék meg újra az anyagi és kulturális javak cseréjét. A nem­zetközi kereskedelemmel, a -tudo­mány, az irodalom és a művészet eredményeinek kicserélésével szem­ben tanúsított ellenállás akadályoz­za az emberiség jólétét és haladá­sát. Véleményünk szerint az ENSZ alapokmánya szavatolja a világ valamennyi államának biztonságát, de ennek az alapokmánynak mind szellemét, mind betűit megsértik. Követeljük, hogy a Kínai Népköz- társaság elfoglalhassa jogos helyét az ENSZ-ben. Követeljük, hogy ve­gyék fel az ENSZ-be azt a 14 álla­mot is, amely eddig nem hallat­hatta hangját ebben a szervezet­ben. Végül követeljük, hogy az ENSZ legyen ismét a kormányok meg­egyezésének fóruma és hogy a né­pek ne legyenek kénytelenek to­vábbra is csalódni az ENSZ-be ve­tett bizalmukban. A népek — bármilyen rendszer­ben éljenek és bármilyen eszmé­nek hódoljanak is — békében akar­nak élni. A háborút valamennyi nép gyűlöli. A háború árnyékot vet valamennyi bölcsőre. A népek­nek módjukban áll megváltoztatni az események menetét és vissza­adni az emberek bizalmát a nyu­godt holnapban. Felhívjuk a világ népeit: harcol­janak a tárgyalások és a megegye­zések szellieméért az embereknek a békéhez való jogáért! As ötéves terv nyomában A terv ajándékai Szabolcsveresmarton Tiszamentí kisközség Szabolesveresmart — Meghúzódik a Nyírség dombjai közt. Azt hin­né az ember, mikor a kisvárdai kövesúton igyekszik megközelíte­ni, hegyvidéki község­be ér. Diwbes-dombos a falu területe. Az em­berek arcát pirospozs­gássá teszi a Kárpá­tokról fúvó szél. Jó- kedvűek. A békébe ve. tett hitüket növeli a Szovjetunió és a Cseh­szlovák Népköztársa­ság jószomszédságának tudata. Sokan járnak a „Kineseskapu”-hoz dolgozni. Átrakodó munkások. Minden nap látják a Szovjetunió segítségét. Szén, vas­érc, fa, gyapot, kor­szerű gépek érkeznek ide a Szovjetunióból, a segítő készség meg­számlálhatatlan jelei, mind eay-egv tégla épülő szocializmusunk­hoz, az ötéves tervhez. Ez a terv Szabolcs- veresmartnak új ta­nácsházát adott. 280 ezer forintba került t® épület. Ezen kívül a harmadik fúrottkutat is megkapta a község a tervtől, meg két tantermet, egyiket a Rákosi-telepen, mási­kat a Rozsálypuszlán. A községhez tartozó két telep dolgozói gyermekeinek már nem kell naponta hat- nyolc kilométert gya- logoluiok, helyben van az iskola és a lanító. Új fény jelent meg a két telepen, a tudás fénye. A két iskolával hatra emelkedett az iskolák száma a falu­ban. Duplája a felsza­badulás előttinek. A I’etőfi-utcában 200 mé­teres bekötőutat épí­tettek. Alig egy hónapja, újabb nagy öröm érte a szabolcsveresmartia- kat. Autóbuszjáratot kaptak. Ezzel közelebb kerültek Kfevárdúlioz, Nyíregyházához, Bu­dapesthez — hazánk szívéhez és az egész országhoz. Nem kell 22 kilométert gyalo- golmiok Kisváráéig és vissza. Az autóbuszjá­rat a vonatok menet­rendjéhez igazodik. Mindazt, amit ka­pott és kap a község népi demokráciánktól, kötelezettséget is ró a falu lakóira: az al­kotó munka fokozását, hogy míg szebb legyen a község arculata és még több mezőgazda­sági cikkekkel lássa el növekvő iparunkat, egész népünket. A ha­zaszeretetei, hogy meg is védhessük azt, amit alkotunk.

Next

/
Thumbnails
Contents