Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-21 / 299. szám

•» NÉPL «aa^asa A P 1052 DECEMBER 21, VASARNAP Sztálin elvtárs születése napjára a tiszalöki járás a hatodik helyre tört elő^c a begyűjtési versenyben A közelmúltban Lövöpetri dolgo­zó parasztjainak kezdeményezésére begyűjtési hét kezdődött, amely újabb lendületet adott a Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére fo­lyó versenynek. Ebben * versenyben a tiszalöki járás maga mögött hagy­ta a mátészalkai és baktalórántházi járásokat. A mátészalkai járás a ha­todik helyről a hetedikre, a baktai pedig a hetedikről a nyolcadikra szorult. A megyei pártbizottság verseny­zászlóját továbbra is a kisvárdai já­rás dolgozói őrizhetik, a begyűjtés­ben elért jó munkájuk jutalmául. A második hely a nagykállói járás dolgozóit illeti, akik a megyei ta­nács begyűjtési versenyzászlaját kapják. A harmadik v kemeesei já rás, 4. a csengeri járás, 5. Nyíregy­háza város, 6. a tiszalöki járás, 7. a mátészalkai járás, 8 a baktai já­rás, 9. a fehérgyarmati járás, 10. a nyíregyházi járás, Jl. a vásárosnamé- uyi járás, 12. a nyírbátori járás. A megye első községe Sztálin elvtárs 73. születése napján is Lö­vöpetri. A megyei pártbizottság versenyzászlóját kapja. Második község Hermánszeg# harmadik ^Mán- dok. Turistvándi és Csaroda azon­ban azok közé a községek közé tartoznak, amelyek megyénket sú­lyosan visszahúzzák az országos ver­senyben. Az első termelőcsoport a kemeesei Dózsa, minden beadási kötelezettsé­gének eleget tett. Az ököritófülpösi Haladás a megyei tanács verseny- zászlaját kapja. Harmadik a sza- moskéri Uj Élet termelőszövetkezet. Az állatbegyüjtést elősegítő siló- zási tervteljesítésben első lett a nagykállói gépállomás, így a megyei pártbizottság begyűjtési versenyzász­laját is a nagykállói traktoristák őrizhetik (ők őrzik a mélyszán­tásért járó versenyzászlót is). A megyei tanács versenyzá3zlóját a kislétai gépállomás kapja a silózás­ban elcrt jó munkájáért. 111 százalékra teljesítette megyénk a silózás tervét Megyénk dolgozói Rákosi elvtárs­nak tettek fogadalmat, hogy Sztálin elvtára 73. születésnapja tiszteletére silózási tervüket 110 százalékra tel­jesítik. December 19-én megyénk silózási tervét 111 százalékra telje­sítette. Rákosi elvtárs országgyűlési be­számolója óta 10 százalékkal emel­kedett a teljesítés. A nyírbátori já­rás termelőszövetkezetei megelőzték a mátészalkaiakat, amelyek szinte egész ősszel az elsők Voltak. A két versenytárs állása: nyírbátori járás termelőszövetkezetei 192 százalék mátészalkai járás 175 százalék A megyei termelőszövetkezeti tér' vet 117.3 százalékra teljesítettük, az egyéni tervet 122 százalékra, a földművesszövetkezetit azonban csak 79 százalékra. Az utóbbi gyenge eredményt az okozta, hogy a föld­művesszövetkezetek vezetői és a he­lyi tanácsok között nem volt meg a silózás munkáját elősegítő kapcso­lat. A silózás tovább folyik, még olyan termelőszövetkezetekben is, mint a kemeesei Dózsa, amely a tervét eddig 300 százalékra teljesí- | tette, vagy a leveleki ,,II. kongresz- szus“ termelőcsoport, amely tervét 688 százalékra teljesítette. Ramo- csaháza község a tervét eddig már 340 százalékra teljesítette, de a si­lózás nem állt le. Túlteljesíti éri tervét a Tiszamenti Vízműépít« javítóműhelye A Tiszamenti Vízmüépítő Válla­lat gépkölcsönzőjének és javítómű­helyén« T dolgozói megértve pártunk Központi Vezetősége november 29-i ülésének útmutatását, elhatá­rozták, hogy az évi terv határidő- előtti teljesítésével készülnek Sstá Un elvtárs születésnapjára. Vállal­ták, hogy december 21-re befejezik évi tervüket Büszkén jelentjük, Ígéretünknek eleget tettünk. Évi tervünket hat százalékkal túlteljesítettük. A terv teljesítésében élenjártak Perger Béla, Schatz Károly és Balogh Miklós sztahanovisták. Sok érdeme van a terv határidőelőtti teljesíté­sében Bruzsenyák József főműve­zetőnek is, aki a munka jó meg­szervezésével, a műszaki feltételek biztosításával és jó irányításával járult hozzá a terv sikeres végre­hajtásához. perger Béla, lakatos-brigádja újabb vállalást tett. Elhatározták, hogy december 31-ig 4 darab há­romnegyed köbméteres földmarko­lót készítenek. Bárlfai Imre ko­vács-brigádja pedig azt vállalta, hogy január 10. helyett december 31-re készítik el a két darab’ öntö­zőkocsit. Dolgozóink megígérték: a párosverseny üzemünkben a jövő­ben sem alszik el. Tudják dolgo­zóink, hogy a termelésben élenjár­ni annyit jelent, mint igazán sze­retni a hazát, védeni a békét. BLAKER ANDRÁS üzemvezető jelentése. Dolgozók szeretetteljes levelei Sztálin elvtársról A forró szeretet és hála sugárzik minden levélből, melyet a dolgozók oly nagy számban küldtek szerkesz tőségünknek, Sztálin elvtársat kö­szöntve 73. születésnapja alkalmá­ból. Egyszerű dolgozó parasztok, gyárimunkások és diákok fogtak tollat, hogy szeretetüket lángoló lelkesedésüket kifejezzék. DROTÁR ANDRÁS, az irodaház- építkezés sztahanovista brigádveze. töje büszkén jelenti, hogy vállalá­sukat november 13 án teljesítették és már 1953 január havi tervüket fejezik be. Átlagszázalékuk eléri a lJf3-at, de igyekeznek ezt még to­vább fokozni. BODNÁR GYÖRGY, a riagykállói tsz. elnöke egyszerű, nem toliforga­táshoz szokott ember, de mondani­valója azt hirdeti: tudja, érzi, ki­nek köszönhetik boldog életüket a Bodnár Györgyök Magyarországon. „8 gyermeket nevelek, — írja. — A felszabadulás előtt álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen jö­vő álljon előttük. Legnagyobb fiam tisztiiskolán van, a másik DISz- titkár, leányaim közül ki tanul még, lei már nekem segít a csoport­ban. Egyik mezőgazdasági iskolára készül, hiszen már az egyetem is nyitva áll előttük. Szeptemberben alakítottuk a III. típusú éj Ba­rázda termelőszövetkezetet. Mind a család magamfajta, azelőtt cse­lédember volt. Most h50 katasztrd- lis hőid földünk van. 152 hold őszit vetettünk már, és illataink is szé­pek, — írja a jól dolgozó gazda büszkeségével. Mi, akik a múltban egy barázda földet sem mondhattunk a- magun­kénak, ma többszáz hold földön gazdálkodunk és mindnyájan tud­juk, hogy Sztálin elvtársnak, a di­cső Szovjet Hadseregnek köszön hetjük boldog életünket-” Sorolhatnánk a levelekben tett vállalások és teljesítések szebbnél szebb példáit. Mind egy-egy jele ct Sztálin elvtárs iránt érzett forró szeretetnek. KÁLMÁN SÁNDOR a nyiregy- házi tanítóképző diákja így ír: ,,-rr Mikor egy épülő várost, hidat, üze­met látok, mikor tanáraim előadá­sát hallgatom a kommunizmus ha­talmas építkezéseiről, ez a név jut eszembe: Sztálini Milyen boldog a mi életünk, — írja. — Szabadság, tanulási lehetőség, bol­dog ifjúkor. Nem kiváltság többé % tanulás és ez mind Sztálin elvtárs által lett az enyém is. Tudom, mi a feladatom, — fejezi be levelét; — Méltó akarok lenni mindarra, amit kaptam és igyekszem ügy tanulni diáktársaimmal együtt, hogy ez kifejezze Sztálin elvtárs iránt érzett szeretetünket-” Az építkezésen, a mezőgazdasági munkában, vagy az iskolapadban egy érzés vezette a levélírók tollát ős az olyan emberek, akik egész életükben szerszámot forgattak, most köszöntőlevelet, sőt megha­tóan kedves, szívből jövő verseket írtak, hogy szeretett Sztálin elvtár­sunkat üdvözöljék vele. Ha irodal­mi szempontból nem is kifogdstalh. nők ezek a versek, de mindegyiket a szívből jövő őszinte szeretet dik­tálta. MEGGYESI ISTVÁN Csengcr bői így ajánlja versét: „Ügy gon dolom, nem lehet kifogástalan Írá­som, de egy egyszerű doígőiö őszinte megnyilatkozását, hitét, szeretetét, hálaérzését szeretnem tolmácsolni: „Nagy vagy, mert a legnagyobbat tetted. Mit emberért földön ember csak tehét. Megadtad a népnek szabadságát, Minden földi kincsnél értékesebbet.” Sztálin elvtársat élteti forró lel­kesedéssel a vers írója. Sztálint, a béke nagy vezérét. A zene elhallgatott s a bemondó hangja jelentkezett: „A Meteorológiai Intézet je­lenti, várható időjárás ma estig: felhőátvonuláeok, he- lyenklnt eső, erős északi szél, mely az ország keleti részén, viharrá fokozódik.” A trak­toros, aki a készülék mellett tilt, dühösen legyintett kezé­vel, nyakába kanyarította kabátját és kilépett a ház­ból. — A fene megette ezt a kalitkát, — zsörtölődött ma­gában, s a kabátgallért szo­rosabbra fogta össze nyaka körül. Elindult a part felé. Ezt a helyet valóban kalit­kának lehet nevezni. Az egész talán egy 100—120 hol­das sziget, melyet délen a Tisza határol, a többi részét pedig a folyónak egy holt ága öleli körül. A föld a Vörös Csillag termelőszövet­kezet tulajdona- Mostanáig az egyik részét, ahol nem volt erdő, legelőnek használ­ták. Itt van. a termelőszövet­kezet szárnyasállat-állomá- nya. Többszáz tyúk, kacsa li­ba, melyre a révész felesége felügyel. Az egész szigeten csupán ez az egy ház, a ré­vész lakóhelye vau. A terme­lőszövetkezet tagsága ez ő?z- szel határozta el, hogy a már lassan hasznavehetetlen legelő egy részét feltörik, s a tavasszal bevetik. így ke­rült ide Biró István, a szö­vetkezet traktorietája. A munkát még tegnap dél felé befejezte, azóta itt áll tétle­nül. OIRó ISTVÁN elért ar- ■*-* ra a helyre, ahol a komp állt. Megállt és elgon­dolkodva nézett le a folyóra, amelynek szürke vize, mint megvadult ménes, ott vágta­tott el lába alatt, tajték ózva, ágaskodva. — Mint «■lőtte a víz, úgy örvénylettek a traktoristábam a gondola­tok. Biró István ismerte ezt a vidéket, ezt a földet. Itt szü­letett, fiatal kora éta ezen á földön cselédeskedett, ebből a darabból hasítottak ki szá­mára a földosztáskor egy jó darabot. Két éve már, hogy ezen a területen működik az a szövetkezet, amelynek tag­ja. Biró úgy lett a szövetke­zet tagja, mint a hozzá ha­sonló sokezer parasztember. Szereti a földet és látta, hogy a szövetkezetben soha nem hallott terméseredmé­nyeket érnek el. Ott a jöve­delem is jóval nagyobb, mintha egyénileg gazdálkod­na. A SZÖVETKEZETBEN töltött egy év alatt igen megszerette a gépeket is. így határozta el, amikor a gépállomás embereket kért a szövetkezettől, hogy trak­toros lesz. Jó dolgos, nagy kedvvel végzi munkáját — Aránylag rövid idő múlva mór a legjobb traktorosok között emlegették nevét. A tervét, amióta a gépállomá­son dolgozik, mindig túltel­jesítette. Most is november 7. tiszteletére megfogadta, hogy őszi tervét határidő előtt elvégzi. S már a kitű­zött napnál hamarabb, jóval a száz százalék felett járt. Persze, ehhez az is hozzá­járult, hogy öntudata is na­gyot fejlődött. Biró István — nem kis örömére — egyi­ke volt azoknak, akiket a politikai iskola második év­folyamára osztották be az ősszel. Párttagok között ta­nulni, — pártonkívüli létére, nagy megbecsülés. Erre Biró igen büszke volt. A PÁRTTAGOKRA mtn- + dig úgy tekintett, mint a többinél különb emberekre, akik egy fejjel kimagaslónak mi ndenütt. Mostanában nem egyszer megtörtént, hogy egyesek Bíró Istvánt párttagnak néz­Síró István tagjelölt lesz ték. Amikor ez ellen tiltako­zott, csodálkozva kérdezték: Te nem vagy párttag? Bíró szeretett volna párttag lenni. Mindenben a kommunistákat, a párttagokat utánozta, akik körülvették, s szfvvel-lélekkel velük érzett. Cselekedeteit úgy bírálta meg: hogyan vé. gezte volna ezt el, ha párt­tag volna, mit szólna ehhez egy párttag. De milyen jó érzés volna, ha neki is a zse­bében lenne a kis piros könyv, a párttagság jelképe. Azonban nem mert erről szólni senkinek, ügy gondol­ta, nem érdemelte ki még azt, hogy viselhesse a párt­tag megtisztelő címét. Nem is szólt egészen addig, mfg ezelőtt vagy két héttel nem beszélgetett vele a párttitkár elvtárs. Ezután már volt bátorsága megírni a tagjelölt-felvételi kérelmet, amelyet a párttag­ság a soronkövefkező taggyű­lésen tárgyal meg, — így ígérte a titkár elvtárs. CZÓVAL Biró István ls. meri ezt a vidéket és ezért aggodalmaskodik. Tud­ja, ha itt megindul a szél, azt nem állítja meg egyha­mar semmi. Vágyakozva gon­dolt arra az időre, amikor majd nálunk is, mint a Szov­jetunióba®, hatalmas szélfo­gó erdősávok védik ezt a vi­déket a szél romboló hatásá­tól. — No, de ez most nem se­gít rajtam, — gondolta dü­hösen és új cigarettát vett elő. Két nap múlva lejár a minisztertanács-szabta határ­idő és a mi szövetkezetünk­ben még hatvan hold ve tét­len. Nekem kellene elvetni, de emiatt az átkozott szél miatt nem tudok á géppel átmenni a Tiszán. Bíróban kétféle érzés vív­ta harcát. Az egyik az volt: minek töröm magam, én már teljesítettem tervemet, fel­ajánlásomat. .Minek veszé­lyeztessem magam, meg a gépemet azzal, hogy megkí­sérlem ilyen borzalmas idő­ben az át kelést. Igen ám, de ahogy így lassan megnyugtatta magát, egy másik hang kezdett be­szélni : Úgy-e, nyugodtan ül­nél Itt, mert te már teljesí­tetted felajánlásodat? Arra nem gondolsz, hogy a cso­portod, a többi szövetkezeti paraszt is tett felajánlást, azt, hogy a vetést minden körülmények között elvégzik határidőre. Persze, most könnyű azzal elaltatni ma­gadat, hogy félted a gépet, azért nem kelsz át a Tiszán. Pedig csak félsz! Félsz a nehézségtől, a veszélytől. Bíró elgondolta azt a tag­gyűlést, amelyen az ő tag­jelölt-felvételi kérelmét tár­gyalják. Gáttá, hogyan be­szélnek, vitatkoznak a leg­magasabb fórum tagjai, a párttagok. Elsorolják majd erényeit: jó dolgos, szereti a munkát, megbízható ... csal; fólős. Nem mer a nehézsé­gekkel megbirkózni. És cser­benhagyta a saját csoportjá­nak tagjait is. Nem, az ilyen ember nem való a legkiválób­bak közé, Rákosi Mátyás pártjába. DÍRÓ RÁLÉPETT az •*-* erősen imbolygó komp­ra. Újabb cigaretta után ka­parászott zsebében, de nem talált, csak egy kis törmelék dohányt. Egy régebbi újsá­got vett elő, hogy szakítson magának egy cigarettapapír­ra valót. Mielőtt eltépte vol­na, szinte gépiesen, megszo­kásból kisimította és belené­zett, Szeme egy címen akadt meg: ,,A kommunista példa- mutatásról”. Először érdek­telenül olvasta, aztán mind izgatottan falta a betűket, lekuporodott a korlát mellé, az újságpapírt erősen rá­szorította térdére, hogy a szél ne verdesse és ki ne kapja kezéből. Kapkodva fu­tott régig tekintete a soro­kon. „A pártnak tagja lenni nagy megtiszteltetést és ki­tüntetést jelent...” Aztán egy idézet következett Sztá­lin elvtárstól: „Mi, kommu­nisták, különös vágást! em­berek vagyunk... Nincs na­gyobb tisztesség, mint tagja lenni annak a pártnak, amelynek alapítója és veze­tője Gén in elvtárs...” Amikor az írást végig­olvasta, az újságot szépen összehajtotta és gondosan eltette. Szemében nem volt semmi bizonytalanság. Egész tartása elszánt akaratot tük­rözött. Most már nyugodtan, megfontoltan végiggondolta a dolgot, hogyan lehetne az átkelést megvalósítani. Gyors léptekkel elindult a révészház felé. IV ÉHÁNY PERC MÚLVA ismét ott voltak a kompnál. — Nincs tovább mit vár­ni, Mihály bácsi, — folytat­ta az úton elkezdett beszél­getést a révésszel. Az öreg nem szólt semmit, hanem gondosan megvizs­gálta a köteléket, a csigákat, majd hosszasan nézte a há­borgó vizet. Az öreg révész már régen itt élt a folyó mellett és jól ismerte. Gáttá, a hullámzás ugyan nagyon erős, de a kompot nem bo­rítja fel, — ha ügyesek lesz­nek. Végül kimondta a szenten­ciát : — Hát, ha nagyon aka­rod ... A traktor és a munkagé­pek egy jó őrá múlva már a kompon voltak és elindul­tak. |7 GT DARABIG elég nyugodtan haladlak, mert az északi szelet a nr>- gas töltés elfogta. De alnjttt egyre kijebb értek, annál job­ban hánykolódott a komp,1- a szél pedig annál jobban bele­ragadt a járműbe és igyeke­zett elszakítani a kőtelektől, amelyek veszedelmesen - re­csegtek, ropogtak. Bíró a komp elején segített a révésznek, amikor a hátsó részről egy nagy pattanás hallatszott és a komp az ár­ral szembe kezdett fordulni. A hátsó kötél dobjának á fékje — az a dob, amelyre a kötél felcsavarodik —el­szakadt. Az a veszély feűye- geteft, hogy a komp teljesen elfordul, s az első kötél egyedül nem bírja a nagy megterheltetést s elszakad, A komp elszabadulása pedig a véget jelentette volna. Biró egy hatalmas ugrás­sal a dobnál termett és meg akarta fogni a gyorsan forgó kart. Ez azonban olyan ha­talmas ütést mér karjára, hogy Biró felkiáltott fájdal­mában. Nem törődve az üté­sekkel, keményen megmar­kolta a dop hajtóját és a sarkát neki feszit ve a korlát­nak, megállította azt. A kö­tél, mint az acéihür megfe- szült s Biró hallani vélte, amint a szálak megpattan- nak benne. De a kötél még­sem szakadt el, s a komp forgása megállt. Biró min­den erejét megfeszítve, las­san visszafelé kezdte víorgat- ni a dobot. Aztán így tar­totta, száját keményen össze­szorítva, lankadatlanul, míg csak keresztül nem értek a folyón. Amint kikötöttek, kilépett a partra, s sapkáját levéve, verejtéktől gyöngyöző homlo­kát a szél felé fordította., AFRA ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents