Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-18 / 296. szám

1052 DECEMBER 18, CSÜTÖRTÖK

NÉPLAP

3

Az országgyűlés szerdai ülése

A népek békekougres§zusának kedd délutáni ülése

(Folytatás a 2. oldalról.) «ági bizottságnak azzal, bogy a bizottság a módosító indítványra voKristóf István országgyűlési képviselő, a SzOT főtitkára szólt ezután hozzá a költségvetéshez.

Világosan látjuk, — mondotta —, hogy az imperialista ragadozókkal szemben fel kell készülnünk, legdrágább kincsünk, szabadságunk, függetlenségünk védelmére. Bűnt követnénk el dolgozó népünkkel szemben, ha nem gondoskodnánk erős, korszerűen felszerelt, hazaszeretettől fűtött hadseregről.

Foglalkozott az imperialisták fegyverkezési hajszájával és többek között megállapította:

A határainkon ólálkodó Tlto- banda, az 1952—53-as pénzügyi évben saját bevallása szerint a költségvetés 75 százalékát költi hadicélokra, negyven százalékkal többet, mint az előző évben. A Tito—- Rankovics-banda katonai táborrá változtatta Jugoszláviát és déli határainkon valóságos liái)orú9 tűzfészek veszélyezteti népünk szabadságát.

Ahhoz, hogy meg lehessen akadályozni az eszeveszett imperialista . ragadozók háborús provokációit, — folytatta —, nemcsak akarni kell a békét, hanem fel kell készülni annak megvédésére.

— Ilyen körülmények között békénket, dolgozó népünk alkotó munkájának nagyszerű eredményeit csak úgy tudjuk megvédeni, ha megteremtjük annak feltételeit, ha korszerűen felszerelt, kiválóan képzett hadsereggel rendelkezünk.

Népünk büszke saját fegyveres erejére, szeretettél veszi azt körül, mert a béke és a szabadság védelmének hadseregét látja benne. Népünk bizalommal és azzal a meggyőződéssel tekint hadseregére, liogy fegyverei erejével, katonai tudásával, izzó hazaszeretetével képes megvédeni hazánk határait, képes megállani helyét a béketábor reánk eső frontszakaszán.

Kristóf elvtárs rámutatott, hogy hadseregünket a legmagasztosabb eszmék vezérük, katonáinkat eltölti igazságos ügyünk tudata s ez acélozza erejüket.

Néphadseregünk példaképe — folytatta —, a d:cső Szovjet Hadsereg. Harcosaink tisztjeink előtt

natkozó javaslatát a költségvetés vitájának bezárása után tegye meg.

követendő példaként áll a szovjet harcosok és tisztek magas eszmeisége és kiváló katonai tudása. Fáradhatatlanul arra törekszenek, hogy sikerrel sajátítsák el a győzelmes sztálini haditudományt és hogy a dolgozó néptől kapott fegyverek mesteri kezelését, hozzájuk hasonlóan elsajátítsák.

Hangsúlyozta ezután, hogy az anyák ma boldogan küldik fiaikat a néphadseregbe, s fiataljaink is örömmel teljesítik hazafias kötelességüket.

Foglalkozott a továbbiakban a bécsi békekongresszus jelentőségével és kijelentette:

A magyar nép küldöttei a népek békeharcosainak kongresszusán beszámolnak a hazánkban folyó békés építő munkáról és a magyar nép elszánt békeakaratáról. A mi hadseregünk ezt a békés építőmun- kát, magunk és gyermekeink boldogságát hivatott megvédeni.

— Honvédségünk erősítése összefonódik a magyar dolgozó milüók békeakaratával, békés építőmunkánk védelmével, a mi hadseregünk világosan látja, hogy van hazája, van mit megvédenie, de van is mivel megvédenie.

— Hazánk minden becsületes fia tudja, hogy a békét védeni azt jelenti, védeni ezt a földet, új életünket, drága szép hazánkat.

— Dolgozóink előtt ma már világos, hogy csak az szereti igazán hazáját, aki harcol a békéért

— De népünk egyre jobban megérti azt is, hogy a béke vágya egyedül nem elégséges a béke megvédéséhez, hogy a békevágynak konkrét cselekedetté. szocialista építőmunkánk lendítőjévé kell válnia. A béke megvédésének jelszava már eddig is több és jobb termelésre, hatalmas tettekre lelkesítette dolgozó népünket.

Dolgozó népünk tudja, hogy a munkaversenyben, a begyűjtésben elért minden sikerünk hatalma« csapást mér az amerikai imperialisták terveire, mert ez bennünket erősít, életünk lesz ezáltal szebbé, néphadseregünk is erősebbé.

A népek békekongresszusának kedd délutáni ülésén elsőnek Ka- neka Denka, a japán küldöttség tagja szólalt fel és rámutatott arra, hogy a koreai háború erősen érezteti hatását a japán nép mindennapi életében. Az amerikai monopóliumok kezében lévő japán ipar legnagyobb része hadianyag gyártásával foglalkozik és ennek következtében csaknem teljesen visszafejlődött a szükségleti cikkek termelése, ami a japán lakosság élet- színvonalának nagyméretű süllyedésével jár. Az amerikai megszálló csapatok katonái és tisztjei törvénytelen előjogokat élveznek. Potom pénzen összevásárolják a nyomorgó japán lakosság ingóságait. A nőkön — gyakran tíz-tizenkét éves lányokon — elkövetett erőszak igen gyakori eset. Nyílt titok, hogy az amerikai imperialisták a tokiói laboratóriumokban bakteriológiai hadieszközöket állítanak elő, pestissel fertőzött bolhákat és tetveket tenyésztenek a koreai háború céljaira.

A japán nép — amely sohasem felejti el a Hirosimára zúdított atombomba szörnyű pusztításait — a bakteriológiai és atomfegyverek betiltását, nemzeti szuverénitásának teljes visszaállítását és az öthatalmi békeegyezmény megkötését követeli — hangoztatta a japán küldött.

Rose Hillebrand, az össznémet küldöttség tagja, a bajorországi tartománygyűlés képviselőnője, — akit a békemozgalomban való részvétele miatt az OUenhauer- féle jobboldali vezetőség kizárt a szociáldemokrata pártból — nagy figyelemmel fogadott beszédében javasolta: a népek békekongresz- szusa küldjön ki nemzetközi bizottságot annak megállapítására, hogy az amerikai megszállók — az általuk is aláírt potsdami egyezményt durván megszegve — újra fegyvert és zsoldos csapatokat adnak a börtönökből kibocsátott hitleri tábornokok kezébe, földalatti terrorista szervezeteket tartanak fenn német földön.

Rose Hillebrand végül felkérte a népek békekongresszusát, támogassa a német nép követelését, hogy a győztes államok hívjanak össze öthatalmi értekezletet, amelyen a német nép képviselőjének bevonásával készítsék elő az egész Németországgal kötendő békeszerződést.

A következő szónok Bernal angol tudós, az Ismert békeharcos vitaindító beszédet mondott a kongresszus napirendjén szereplő harmadik pontról, a nemzetközi feszültség enyhítésének lehetőségeiről.

A népek békekongresszusának követelnie kell az öthatalmi békeegyezmény megkötését — mondotta — a jelenlegi háborúk azonnali megszüntetését, a kulcsproblémákat jelentő japán és német kérdés békés megoldását, a bakteriológiai, vegyi és atomfegyverek használatának feltétlen betiltását, a háborús propaganda és a népek elleni uszítás üldözését és büntetését az egész világon, az ENSZ alapokmányában lefektetett elvek megtartását és azt, hogy a megújhodó ENSZ-he vegyék fel a Kínai Nép- köztársaságot és mindazokat az országokat, amelyek felvételét az amerikaiak és csatlósaik ostoba és bűnös módon eddig megakadályozták.

— Nem elég csupán tilalmakat, csupán szerződéseket és határozatokat követelni a béke biztosítására. A Szovjetunióban folyó hatalmas természetátalakító építkezéseknek, a Kínai Népköztársaságban és az európai népi demokratikus országokban folyó építkezés korszak- alkotó eredményeinek ismertetésével is meg kell győznünk a világ népeit, hogy nem a fegyverkezés, nem a háború vezet boldogsághoz, jóléthez és felemelkedéshez, hanem a tudomány és építőmunka együttműködése, a nagy eszmék iránti odaadás, a béke.

Cavenaille belga küldött elmondotta, hogy az amerikaiak a belga kormánykörök tevékeny segítségével megkezdték Belgium nemzeti és állami szuverénitásának felszámolását. A belga nép most elsősorban a nemzetközi békemozgalom előrelátható győzelmére építi reményeit és teljes erejével küzd a győzelem kivívása érdekében.

Az ülés következő szónoka Kor- nyejcsuk szovjet író, a békeszerető nagy szovjet nép képviselője. Elmondotta, hogy a szovjet nép együtt küzd a világ valamennyi népével a békéért. Ennek gyakorlati alátámasztását jelenti az,

hogy a Szovjetunió vezetői világosan rámutattak, hogy a két rendszer — a szocialista és a kapitalista — békésen élhet egymás mellett. De nagy békevágyát más módon is bizonyítja a Szovjetunió.

Vájjon építhetne-e a Szovjetunió hajózható csatornákat, átalakíthatná-e a természetet, minden szovjet gyermekeknek biztosíthatnád a középiskolákat, építhetne-e hatalmas vízierőmüveket, ha háborúra gondolna? — kérdezte a szovjet szónok. Nem, de miért van hát szükségük az imperialistáknak az állítólagos szovjet támadó tervekről szóló mesére? Azért, hogy ezernyi támaszpontot építhessenek szerte a világon és hogy egyre jobban beavatkozhassanak az egyes államok belügyeibe, gazdasági életébe.

A továbbiakban a szovjet író arról beszélt, hogy az imperializmus a legkegyetlenebbül üldözi a gyarmati népek felszabadító mozgalmát. Ezután rámutatott, milyen mély ellentétek vannak az egyes imperialista országok között.

Kornyejcsuk ezután kiemelte: Büszke arra, hogy mint a Szovjetunió-Legfelső Tanácsának képviselője, megszavazta a béke védelméről szőlő törvényt, amely megtilt minden háborús propagandát és az ilyen hírverés szerzőit, terjesztőit börtönre ítéli.

— Azt kívánom az amerikai népnek — mondotta a hallgatóság nagy tapsa közepette —, hogy minél előbb hozzanak ilyen törvényt Amerikában is. Nem hiszem, hogy ez a kívánságom beavatkozást jelentene Amerika belügyeibe.

Kornyejcsuk a szovjet nép követeléseit megfogalmazva hangsúlyozta : egységes, békeszerető és

demokratikus Németországot akarunk, mert ilyen Németország fennállása Európában a békeszerető Szovjetunió mellett, lehetetlenné teszi az újabb háborúkat.

Kristóf István elvtársi felszólalása

SZTÁLIN ELVTÁR ÉLETE

au.)

Lenin és Sztálin bátran és biztosan, szilárdan és körültekintően vezették a pártot és a munkásosztályt a szocialista forradalomra, a fegyveres felkelésre. Lenin és Sztálin a Nagy Októberi Forradalom győzelmeinek megihletői és szervezői. Sztálin Leninnek legközelebbi segítőtársa volt. ő vezette közvetlenül a felkelés előkészítésének egész munkáját.

Október 24-én kora reggel Ke- renszkij parancsot adott a párt központi lapjának betiltására és páncélos gépkocsikat küldött a lap szerkesztőségi és nyomdahelyiségéhez. Reggel 10 órakor azonban Sztálin elvtárs utasítására vörösgárdisták és forradalmi katonák visszaszorították a páncélos autókait és erős őrséget állítottak fel a nyomda és szerkesztőség előtt. Délelőtt 11-re megjelent a Rabócsij Putj aznapi száma Sztálin vezércikkével — „Mire van szükségünk!” — amely a tömegeket a burzsoá ideiglenes kormány megdöntésére hívta fel. A felkelés október 24-én kezdődött. Október 25-én este megnyílt a II. Szovjet-kongresszus, mely az egész hatalmat a Szovjeteknek adta át. Sztálin elvtárs tag ja lett az első Népbiztostanácsnak. A szovjet kormány fennállásának első napjától fogva egészen 1923-ig a nemzetiségek ügyeinek népbiztosa. ő vezette közvetlenül a pártnak és a Szovjethatalomnak egész munkáját, amellyel a nemzeti kérdést a Szovjetunióban megoldotta.

Az Októberi Szocialista Forradalom által megdöntött oroszországi kapitalistáli és földesurak paktálni kezdtek más országok kapitalistáival arról, hogy katonai beavatkozást szervezzenek a szovjetek országa ellen. Céljukul a munkások és parasztok szétverését, a Szovjethatalom megdöntését tűzték ki és azt, hogy az országot újra rabigába hajtsák. Megkezdő1 dött a polgárháború és a fegyveres beavatkozás. A Vörös Hadsereg hősi küzdelemben verte szét az ellenforradalmi és intervenciós bandákat. A Vörös Hadsereg legjelentősebb győzelmeinek közvetlen ih- letője és szervezője Sztálin elvtárs volt. Mindenhová, ahol a forradalom sorsa kockán forgott, Sztálint küldte a párt. ő volt a legfontosabb sztratéglái tervek szerzője. A döntő jelentőségű hadműveleteket ő vezette Cáriéin alatt, Pjerm alatt, Petrográd alatt és Djenjikin ellen, nyugaton a pánok Lengyelországa ellen és délen Vrangelj ellen — mindenütt Sztálin vasakarata és sztratégiai lángesze biztosította a forradalom győzelmét Sztálin nevelte ki és vezette azokat a katonai megbízottakat, akik nélkül mint Lenin megállapította, nem lett volna Vörös Hadsereg. Sztálin elvtárs nevéhez fűződnek a Vörös Hadsereg legdicsőbb győzelmei!

Győzelmesen befejezvén a beavatkozók elleni háborút, a Szovjethatalom megkezdte az áttérést a békés gazdasági építőmunkára. A négyesztendei imperialista háború és a háromesztendei polgárháború az országot feldúlta. A polgárháború befejeztével a parasztság kifejezésre juttatta elégedetlenségét a beszolgáltatás! kötelezettség rendszerével, azzal, hogy minden fölösleget le kell adnia, éis követelte, hogy lássák el elegendő áruval. Az éhség és fáradtság következtében a munkások egy részének soraiban szintén elégedetlenség nyilvánult meg. Az osztály ellenség igyekezett kihasználni az ország súlyos gazdasági helyzetét

' A párt előtt az a feladat állott, hogy az ország gazdasági éleiének minden kérdésében új irányvonalat dolgozzon ki. A Központi Bizottság előtt világos volt, hogy a háború befejezése és a békés építő- munkára való áttérés után a hadikommunizmus rendszere eljátszotta szerepét. A gabon afel esi ege k kötelező beszolgáltatására nem volt többé szükség, a parasztoknak meg kellett adni a módot arra, hogy termékeik feleslegének nagy részét tetszés szerint használják fel. Ez majd lehetővé teszi a mező- gazdaság és az áruforgalom felélénkítését, az ipar felélesztését, a városok ellátásának megjavítását, új gazdasági alap megteremtését a munkások és parasztok szövetsége számára.

De a pártellenes csoportok, elsősorban a t rock isták, meg akarták akadályozni a pártot az új irányvonal kidolgozásában.

Sztálin Leninnel együtt következetesen keresztülvitte s megvédte a párt irányvonalát és ostorozta a pártnak mindezeket az ellenségeit.

A párt a lenini álláspont körül tömörülve vonult fel a X. kongresszusra, amely a forradalom további győzelmes előnyomulásának főkérdéseit volt hivatva eldönteni.

A kongresszus rendkívül fontos határozatot hozott arról, hogy a gaibonafölöslegek kötelező beszolgáltatásának rendszeréről át kell térni a természetbeni adóra, át kell térni az új gazdasági politikára, amelynek megalkotója és ösztönzője Lenin volt. A X. kongresz- szus határozata az új gazdasági politikára való áttéréssel biztosította a szocializmus építése szirmára a munkásosztály és a parasztság szilárd szövetségét.

Ezt a főfeladatot szolgálta a kongresszusnak a nemzeti kérdésben hozott határozata Is. Az előadói beszédet „A párt soronlévő feladatairól a nemzeti kérdésben” a kongresszuson Sztálin mondta.

Sztálin előadói beszéde és a kongresszus hatáiroraata szabatosan és világosan jelölte meg a párt gyakorlati főfeladatát a nemzeti kérdésben. „Megszüntettük a nemzeti elnyomást, — mondotta Sztálin, — de ez még nem elegendő; fel kell számolni a múlt súlyos örökségét — az elnyomott népek gazdasági, politikai és kulturális elmaradottságát; segíteni kell nekik abban, hogy e tekintetben utólérjék Közóp- Oroszországot.” Sztálin harcra hívta fel a pártot a nagyhatalmi, nagyorosz sovinizmus ellen, mint főveszély ellen és harcra a helyi nacionalizmus elten.

A történelmi feladatokat, amelyeket Lenin a kongresszuson kitűzött, meg kellett valósítani. 1922 április 3-án a Központi Bizottság teljes ülése Lenin javaslatára a Központi Bizottság főtitkárává választja Lenin legjobb és leghívebb tanítványát és fegyvertársát — Sztálint. Azóta Sztálin elvtárs megszakítás nélkül dolgozik ebben a minőségben.

Lenin egészségét az 1918-ban ellene elkövetett merénylet és a szakadatlan megfeszített munka aláásta. 1921 végétől kezdve Lenin egyre gyakrabban volt kénytelen munkáját félbeszakítani. A pártvezetés munkájának főrésze Sztálinra hárult

Ezekben az években óriási munkát végzett a nemzeti szovjetköz- táreasá goknak egy szövetségi államban, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségében való egyesítése körül. 1922 december

30-án a Szovjetek I; összszövetségi Kongresszusa Lenin és Sztálin javaslatára meghozta történelmi je- lentőségfi határozatát a szovjet népek önkéntes egyesüléséről a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségében (SzSzKSz — Szovjetunió).

1024 január 21-én Gorkiban, Moszkva mellett meghalt Lenin, a bolsevikok pártjának vezére és alapítója, az egész világ dolgozóinak vezére. Lenin zászlaját, a párt zászlaját magasra emelve vitte tovább Sztálin — Leninnek kimagasló tanítványa, a bolsevik párt legjobb fia, Leninnek méltó utódja és művének nagy folytatója.

Január 26-án nyílt meg a Szovjetek II. összszövetségi Kongresz. szusának gyászülése. Sztálin beszédet mondott: a párt nevében nagy esküt tett.

A bolsevik párt esküje volt ea tanítójának és . vezérének. Leninnek, aki örökkön örökké élni fog. Ezt az esküt a párt Sztálin vezetése alatt becsülettel teljesítette és teljesiti.