Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)
1952-12-14 / 293. szám
1002 DECEMBER 14, VASÁRNAP néplap Börtönben a Síeljük a lazító, pusztító gebei kitlákoknak Iff. Szaniszlai Gábor belépett a trágyaszagtól telített istállóba. A tehenek bőgve fogadták. Szaniszlai elégedett mosolyra húzta száját, mikor látta, hogy egy nagy riska- tehén ahogy feláll, alig bírja lábát odább tenni. Csak reszkettek megfeszült inai és szikkadt bőre a nagy csontokon. — Ennek se sok kell már... — jegyezte meg. Előtte négynapos borjú, utolsót mozdított lábán. Szaniszlai Gábor hasbarúgta a vékony szalmán fek- yő borjút. — Na, eggyel újra kevesebb »an ... — gondolta, majd előkotorászta zsebéből a munkaegység- könyvet, mérgesen lapozgatott benned Keveselte a munkaegységet. Az irodára sietett, útközben egy kutya szerzett neki bosszúságot, mert egy háromhetes borjúcsülökkel szaladgált az istálló előtt. — A fene egye meg a piszkos kutyáját, — rivalkodott rá. — Mit mutogatja... Az irodán Murják Juliannára meresztette szemét — Én nem ennyi munkaegységet érdemiek! 'Négy ember helyett dolgozom, nekem négy munkaegység jár! Júlia magyarázta, hogy a munkaegységkönyvben nincs olyan tétel, hogy ezért a munkáért naponta négy munkaegységet kell adni. — Megette a fene ezt a szolga- életet ! — szitkozódott Ssaniszlai. —' Ejnye, Ssaniszlai bácsi, — csattant fel a lány. — Hogy beszélhet így? Hát nem maga magának dolgozik? — Szolgaság ez csak!... Nem Is lesz ebből a csoportból semmi! — Miért ne lenne? — kérdezi Júlia. — Megálljon csak, milyen szépen fogunk majd gazdálkodni jövőre. — Szépee-en? He-he-he! — nevetett Szaniszlai. — Cseh Sándor nélkül? Ez a csomó, semmihez nem értő ember?! Azt zártátok ki ebből a csoportból, aki igazi szakember. Aki tudta volna vezetni, irányítani a munkát. Majd megbánjátok ti még ezt! Elpusztulnak az állatok, nem lesz, aki összefogja az embereket, — jósolgatott Ssaniszlai Gábor. Fejét elfordította és abba az irányba nézett, amerre az épület körül néhányszázméterre 52 hold föld terült el. Abban gazdálkodott 194!Mg, meg 12 holdon Nyírcsászáriban, apjával együtt. Szaniszlai Gábor újra mélyet sóhajtott. A régi „jóvUág”-ot nem felejti ő, amikor 57 darab sertés volt udvarukon, 3 tehén. 3 lő, 120 darabból álló birkanyáj. 160 mázsa rozs, 2—300 mázsa burgonya, 100 mázsa napraforgó és sok minden került össze évvégére a liarácsolásból 13 hold gyümölcsöse is volt. Szőtte a terveket, hogyha a gyümölcsfák megerősödnek, szakembert fogad bele és a gyümölcsösből összeharácsolt pénzből földet vásárol és ő is annyi cselédet tart és annyi sok napszámossal dolgoztat, mint Cseh Sándor. Cseh Sándornak 47 hold földje volt Gebe községben, Gelse határában pedig 400 hold földet bérelt. Csordáira, nyájaira szegény , emberek vigyáztak, földjét cselédek túrták. Százak és százak robotoltak Cseh Sándornak. Száz és száz nincstelen ember rakta meg hombárját, góréját, pincéjét terméssel, fazékját hússal. A hús mellé bort az asztalra Is azok raktak. Cseh Sándor egyre gazdagabb lett. «gyre több földet vásárolt s közben százak szegényedtek el, váltak földönfutóvá. Cseh Sándor félt a néptől. Jól emlékezett 1910-re, a Tanácsköztársaságra, amikor a nép Gebén is munkástanácsot alakított, hogy felossza a földet, hogy megszabadítsa a Cseh Sándor-féléktől Gebe község dolgozó parasztjait, nincstelenjeit. Ezért most mindenáron „jó ember” akart lenni. A nép bizalmába úgy férkőzött, hogy néha elment: egy-egy dolgozó paraszthoz és klkuruzsolt „ingyen” egy-két beteg jószágot. Gebe község dolgozói hittek neki. Ezt pedig Cseh Sándor felhasználta arra, hogy a Szovjetunió és a népi demokrácia ellen, a párt ellen lűzítsa a község dolgozó parasztjait. 1945 őszén a községházán szónoklatot tartott és „elrablóit” jószágairól beszélt. Jószágait ő maga ajánlotta a németeknek, nehogy itthon a népnek jusson, aztán pedig úton-útfélen rágalmazta a Szovjet Hadsereget azzal, hogy „elhajtotta” jószágait. A földosztáskor azt hangoztatta, hogy az állam nem jól cselekedett, amikor szétosztotta a földet. 1946- ban a Magyar Kommunista Párt szatmármegyei titkára ellen szőtt gyilkossági tervet. 1949 ben kulák- gyülést tartott lakásán. Azon a gyűlésen Cseh Sándor úgy beszélt: „Rövidesen Jugoszlávia megszállja Magyarországot és akkor minden kommunistát ki végzünk a községben.” Azon a gyűlésen kijelölték a megye „új tisztikarát”. Főispánnak Bereczkit, a volt járási főszolgabíróhelyettest, alispánnak Péter István volt főjegyzőt Nyírmeggyesről, főszolgabírónak pedig Nyírvasváriból Hussti Sándor volt főjegyzőt jelölték. Cseh Sándor tisztában volt azzal, hogyha a község dolgozó parasztjai a termelőcsoportban megismerkednek a szövetkezeti gazdálkodás fölényével, nein hisznek neki többé. Ezért Bece Jenőnek, a mátészalkai járási tanács mezőgazdasági osztályán dolgozó állattenyésztési felelősnek, Cseh Sándor gazdatiszti iskolástársának közbenjárásával a Lenin termelőszövetkezet tagjait kijátszva, a csoport tagjai tudta nélkül Cseh Sándor befurakodott a termelőszövetkezetbe. A jószégkuruzslással, mézes-mázos, hízelgő beszédével egyhamar a tagság bizalmába férkőzött. Cseh Sándor igyekezett is volt gyümölcsösét rendbetartanl. Arra számított, egyhamar saját tulajdona lesz Ismét a 15 hold gyümölcsös s ennek érdekében még a ta- gosítő bizottságot is befolyásolta. Arra törekedett, hogy a Lenin termelőcsoport földjébe essen a gyümölcsöse. Ez sikerült is neki. A Lenin termelőszövetkezeti csoport azonban rosszul járt, mert földje a határ legrosszabb részére került. Később aztán, amikor a csoportfejlesztésre került a sor, Bece Jenőtől azt a megbízatást kapta, hogy ő „szervezze” a csoportot, ö, a Mák járt házról házra „agitálni” a termelőszövetkezet „mellett”. Akkor Cseh Sándor még néhány Mákot hozott be a termelőszövetkezetbe, hogy romboló munkája minél könnyebb legyen. Akkor lett termelőszövetkezeti tag öccse, Cseh Miklós kulák és Szaniszlai Gábor is. Cseh Miklós nz állattenyésztés vezetője lett, Szaniszlai Gábor pedig a növénytermelésben kapott „feladatot’. Szinte felmérhetetlen az a kár, amit a kulákok okoztak a Lenin termelőszövetkezetnek. Cseh Mik lös utasítására a sertésgondoző, a juhász, a tehéngondozó a termelő- szövetkezet 200 hold édescsillag- fiirt-vetését legeltették le (ebből 70 hold szerződött volt). Ha azt vesszük figyelembe, hogy a szárazság miatt magot nem hozott volna a csillagfürt (bár ez akkor még egyáltalán nem volt kérdés, mikor a legeltetését megkezdték), akkor is holdankint vagy 20 mázsa takarmányt adott volna, több, mint 4.000 mázsa takarmánykészlete volna most a termelőszövetkezetnek. Persze, nemcsak a esillagfürtöt, hanem a kukorica egyrószét és a háztáji gazdálkodás egyrószét is lelegeltette. Iff. Szaniszlai Gábor a vezetőségnek azt mutatta, hogy „dolgozik”, de a tagok között lázított. Hiába dolgoznak a csoportban, — mondotta, — nem ér az semmit. Elvesz mindent az állam. — Az őszi betakarítás kezdetén pedig Szaniszlai Gábor elhagyta a csoportot, más községbe ment „dolgozni”. Sokan hagyták ott ekkor a termelőcsoportot. Egy hónap múlva úgy gondolta Szaniszlai, hogy eléggé meglazult már a munkafegyelem, visz- szament tehát a csoportba, hogy ott folytassa romboló munkáját. Közben Cseh Sándor a termelőszövetkezet kommunistái ellen lázítot- ta a csoport tagjait. Kihasználva az elnök, Gyarmati Sándor elvtárs hibáit, azokat felnagyította Cseh Sándor és minden kárt, minden romboló munkát, amelyet a kulá- kok folytattak, a kommunistákra és az elnökre hárított. Végül aztán a kommunisták és a felvilágosult termelőszövetkezeti tagok megsokalták a kulákok munkáját. Elérkezett a kizárás ideje. Cseh Sándor maga mellé vette Siti Bálintot, Kása Józsefet, egy éjszaka „vádiratot” szerkesztettek a vezetőség és a csoport kommunistái ellen és egyben kérték, hogy azokat zárják ki a csoportból, s ragaszkodtak Cseh Sándorhoz és Cseh Miklóshoz. 87 aláírást gyűjtöttek és „tiltakozásukat” a járási pártbizottságra küldték. Cseh Sándor és Cseh Miklós elhíresztelték a tagság között, lwgy a kommunisták kizárásáról lesz szó a következő gyűlésen. Valóságos lázadást szerveztek. A félrevezetett tömeg karókkal jött a gyűlésre, melynek a feladata a kulákok kizárása volt. Csak a kommunistáknak és a többi józangondolkodású termelőszövetkezeti tagnak köszönhető, hogy nem történt: rendzavarás és a kulákokat kipenderítették a szövetkezetből. De nem mindegyiket. Ottmaradt ifj. Szaniszlai Gábor. Akkor kaphatta azt a feladatot Szaniszlai, hogy férkőzzön az állatokhoz és folytasson ott pusztító munkát, amikor kizárták a kulákokat, Szaniszlai önként jelentkezett a tehenek mellé. „Én egyedül két ember helyett Is elvégzem a munkát” — szájait, csakhogy minél kevesebben lássák romboló munkáját. A termelőszövetkezet tagjai hittek neki, mint Cseh Sándornáls annakidején. Már több mint három hete Ssaniszlai Gábor a szarvasmarhagondozó. A takarmány elpusztításáról a kulákok már a nyár folyamán gondoskodtak, most Szaniszlai Gábor a® állatok rendszertelen etetésével, a borjúk étkeztetésével segíti a jószágállományt a pusztulás felé. Ilyen „munkát” végeztek és végeznek a gebei kulákok. A helyi kommunistáknak azonban még következetesebb harcot kell folytatni a kulákok ellen, mint eddig. A termelőszövetkezet kommunistái felelősek azért, hogy a kulákok ilyen hosszú ideig végezhették a termelőszövetkezetben az aknamunkát. A pártszervezet nem folytatott felvilágosító raun kát. Engedte, hogy a kulákok romboló munkát végezzenek. Hibát kő vetett el a járási tanács, hogy nem figyelt fel a gebei eseményekre. Megtűri, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztályán Bece Jenő, Cseh Sándor egykori gazdatiszt! iskolás társa, romboló munkát végezzen. Bece Jenő felelős azért, hogy a kulákok évekig végezhették romboló munkájukat a gebei Lenin termelőszövetkezetben. A járási pártbizottságnak is nagyobb éberségre van szüksége, harcosabbnak kell lennie, nem kellett volna ilyen bosszú ideig húzni ezt az ügyet A termelőszövetkezet kommunistái és tagjai ne tűrjék maguk közt ifj. Szaniszlai Gábor kulákot sem. Nem szabad azt sem engedni, hogy ezek a kulákok más községbe menve, tovább folytassák romboló munkájukat. Cseh Sándorék rátörtek a termelőszövetkezet tagjainak jövőjére, életére. Amit a termelőszövetkezet becsületes dolgozói négy szorgalommal s fáradsággal építettek, a kulákok alattomosan, különböző fondorlatokkal szétrombolták. Börtönben a helyük az állatot pusztító, termelőszövetkezetet romboló gebei Mákoknak ! K. D. A Néplap pontújából Gyorsabban végzik a javítási munkákat a mátészalkai cipészszövetkezet dolgozói Megyénk szövetkezetei nagyban készülnek 1952, döntő tervevünk sikeres befejezésére. Dolgozóink Sztálin elvtárs születésnapjára tett felajánlásokkal segítik elő a terv teljesítését és készülnek a 15-től 20-ig tartó Sztálin-müszak megszervezésére. Egyetlen kisipari szövetkezet sem akarja adóssággal átlépni az új év küszöbét. A december 1-i értékelés alapján a megye szövetkezetei évi tervüket 90.9 százalékra teljesítették. A mátészalkai cipészszövetkezet dolgozói vállalták, hogy Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére évi tervüket teljesítik és hetvenezer forinttal termelnek többet. A szövetkezet dolgozói ezt a vállalást már december 12-re teljesítették. Az eredmény elérését nagyban elősegítette az, hogy a szövetkezet valamennyi dolgozója politikai oktatásban vesz részit és tudják, hogy a többtermeléssel a békeharcot és népgazdaságunkat erősítik. Megmutatkozik a politikai oktatás hatása a munkafegyelemben, az egyenletes termelésben és annak fokozatos emelkedésében. Az egy főre eső termelési érték szeptemberben 3.800 forint, októberben 3.860 forint, novemberben 4.000 forint volt. A szövetkezet dolgozói az isko- kisgyermekek cipőjavítási munkáját 24 óra alatt, az üzemi és tszcs- dolgozók cipőjét 48 óra alatt és minden egyéb javítási munkákat, fejeléseket 96 óra alatt végzik el. Az eredményekhez hozzájárul a szocialista versenymozgalom jó megszervezése. Sztálin elvtárs születésnapjára minden dolgozó tett felajánlást. Szombati László vállalta, hogy napi tervét 100 forinttal túlteljesíti, vállalását 124 százalékra teljesítette. Ugyancsak Tu- róczi Béla, Törő Ferenc és Gál János vállalásukat már 118 százalékra teljesítették. A szövetkezet röpgyűlésen határozta el, hogy december 15-től 20-ig Sztálin-müszakot rendez. A szövetkezet dolgozói vállalták, hogy az eddigi eredményeiket 10 százalékkal emelik a műszak alatt. HAJDÚ ANDRÁS, Néplap-levelező. A nagyhalászi és dombrádi malmok dolgozói jól harcoltak vállalásaik teljesítéséért A dombrádi malom dolgozói felajánlást tettek december 21-re Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére, hogy évi tervüket erre a napra teljesítik. A vállalt kötelezettségüknek eleget tettek, sőt tervük teljesítésénél már a 115 százalékot is túlhaladták. Ez.t úgy tudták elérni, hogy vigyáztak arra: üzemzavar nélkül termeljenek. Ezért elsősorban Bodnár László főgépészt és Kiss Gyula főmolnárt illeti a dicséret, akik a megelőző karbantartást elsőrendű feladatuknak tartották. Ennek következtében hosszú hónapok óta nem fordult elő üzemzavar. A nagyhalászi hengermalom dolgozói sem akarnak kimaradni a nagy nap méltó megünnepléséből. Vállalták, hogy évi tervüket 110 százalékban fogják teljesíteni. —» Vállalásukat a mai napig már 129 százalékra teljesítették. A nagyhalász! hengermalom dolgozói pá- rosversenyben vannak a demecseri malommal, jelenleg a nagyhalász! ak állnak a verseny élén. A malom dolgozói nagy figyelmet szentelnek a takarékosságra és a selejtmentes munkára. Nagy Gizella lisztkimérő felajánlást tett, hogy az 1.5 százalékos portást a legkevesebbre csökkenti. Azóia úgy dolgozik, hogy porlása 0.2 'zá ’.íi.ékos. HOV.iN JÓZSEF, Néplap levelező. Városépítés a Német Demokratikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája 1950 szeptember 7-én jóváhagyta a Berlin, valamint egész sor más város felépítéséről szóló törvényt. Nyomban utána megindították a tervezési munkálatokat, hogy Berlinben, Drezdában, Lipcsében, Chemnitz- ben, Magdeburgban, Dessauban, Rostockban, Wismarban, Nordhau- senben és további 45 városba® minél előbb eltüntessék a háború pusztításainak nyomait, s hogy a füstös romok helyén minél előbb új, korszerű mii nk áslak óh á zak emelkedjenek. A tervek elkészítésénél a Német Demokratikus Köztársaság építészeinek nagy segítséget nyújtottak a gazdag szovjet tapasztalatok és a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű terv-dokumentációja, amelyet a német építészek rendelkezésére bocsátott. A városépítés! munkálatok középpontjában Berlin, a német főváros áll. Napi munkájuk befejezése után tízezres tömegek vesznek részt rohammunkával a főváros romfala,nításában, mert Berlin újjáépítésében a német egység megteremtésének jelképét látják. Drezdában az amerikai légikalózok terrorbombúzása elpusztította a legtöbb történelmi nevezetességű műemléket. A város újjáépítési terve alapján Mi úr várossá épül ki, középpontjában ragyogó kultúrpar- kot létesítenek. Drezdának a jövőben G50.000 lakosa lesz. A városépítési tervek szerint Magdeburgot ipari központtá építik ki, erre fekvésénél fogva is kiválóan alkalmas. A tervek nagy súlyt helyeznek a város nehéziparának továbbfejlesztésére, de ugyanakkor munkásl-akások egész sorának építését is előirányozzák. Az Elba-folyő szigetén, amely a várossal szemben fekszik, kuMúrparkot létesítenek a magdeburgi dolgozók számára. Lipcse városa az újjáépítési munkálatok befejezése után mintegy 750.000 lakost számlál majd. A lakónegyedek építését már 1951- l>en megkezdték, rövidesen megindul a városi színház, az operaház, az operett- és az ifjúsági színház építése is. Lipcse a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági ipari és kulturális életének egyik fontos központja lesz. Rostock várost a hajógyártás és a halfeidolgozó ipar központjává építik ki. A Német Demokratitti* Köztársaság legfontosabb kereske delml kikötővárosa is Rostock lesz A nagyarányú lakóházépítkezésel mellett gyors ütemben épül a hal- feldolgozó kombinát és több ro stocki hajógyár. A városépítési terv hatalmas é: ragyogó távlatokat nyit meg a Né met Demokratikus Köztársaság vő rosal előtt. Míg az imperialistái megszállása alatt sínylődő Nyugat Németországban a dolgozók nagy része még most Is kénytelen egész ségtelen pincékben meghúzódni, ; Német Demokratikus Köztársaság ban a népi hatalom a legmesszebb menően gondoskodik arról, hogy ; dolgozók korszerű, napfényes la kástioz jussanak. A szovjet példi nyomán minden városban számo parkot, játszóteret, sportpályát, a ipari városok körül pedig erdőöve zeteket létesítenek, hogy a dolgc zók számárai minél nagyobb szóra hozást, művelődési és pihenési le bet őségeket biztosítsanak. Gigászi terv ez, de a berlini dől gozók példája azt mutatja, hogy felszabadult nép nem Ismer olya' nehézségeket, akadályokat amely« két a munkásosztály pártjának ve zetése alatt le ne tudna győzni. (Xovoje Vremja.' 7
