Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)
1952-12-03 / 283. szám
2 NÉPLAP 3652 DECEMBER 3, SZERDA. A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban (Folytatás az 1. oldalról.) ki meglévő üzemeinket, hanem az is, hogy meggyorsítsuk épülő üzemeink, cementgyáraink befejező- sót s mindenekelőtt a Hejőcsabai Cementgyárét! Az alapanyagipar előtérbe állítása, minden eszközzel való fejlesztése mellett rendbe kell szed nilnlc néhány olyan országos jelentőségű vas- és gépipari nagyüzemünket, mint például a Ganz Va- yongyár, a MÁVAG, a Beloiannisz, a Gheorr/ihu Dej Hajógyár, a Győri Vagongyár s még néhány más üzemünk. Ezek olyan üzemek, melyek szocialista iparosításunk megvalósítása, s exportunk szem pontjából különösen jelentősek, s amelyek jelenleg tervüket nem teljesítik. Egész iparunk korszerűsítése, az iparban, de különösen a g.vépgyár- tásban, a kohászatban, a vegyiparban a gyártmányok és termékek minőségének megjavítása s a selejt csökkentése parancsolóan megköveteli, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsunk a hazai műszer, és készülékgyártás, valamint a híradástechnika fejlesztésére. A szénbányászat, s a bányászat egyéb ágainak fejlesztése, a szénbányászat tervszerű, egyenletes, ütemes termelésének megvalósítása, továbbá a vaskohászat gyors- ütemű fejlesztése, s emellett a színesfémipar, a vegyipar és villa- mcsenergia termelésének az átlagosnál nagyobb arányú fejlesztése, s az egyéb felsorolt feladatok meg követelik a vezetés megjavításéit. A vezetés az ipar, a közlekedés, de az egész népgazdaság vezetése megjavításának egyik alapvető fel tétele népgazdasági tervezésünk további tökéletesítése. Nem kétséges, hogy a tervezőmunkában jelentős előrehaladást tettünk. Azonban bizonyos az is, hogy az Országos Tervhivatal munkájában komoly hiányosság a munka sokszor szertelen, kapkodó jellege, valamint a marxi-lenini-sztálinl tudományos megalapozottság elégtelensége. Ezért szüntelenül tökéletesítenünk kell az Országos Tervhivatal és általában a tervezés munkáját, ki kell küszöbölnünk az említett hiányosságokat. Az ipar állami vezetésének megjavítására, pártunk javaslatának megfelelően, a minisztertanács elhatározta külön kohászati és külön vegyipari minisztérium létesítését, hogy ezáltal az állam az ed diginél sokkal konkrétabban és köz vetlenebbül irányítsa az alapanyagipar legfontosabb ágainak termelését, fejlesztését, beruházásait. De meg kell javítani az üzemek vezetését is. Jobban meg kell szertezni a minisztériumok részéről a párt- és kormányhatározatok és saját határozataik végrehajtását és a végrehajtás ellenőrzését. Ipari termelésünk megjavítása, nak egyik döntő kérdése az üze men belüli és az üzemek közötti együttműködés, a kooperáció helyes megszervezése. Ez iparunk egész munkájának egyik leggyengébb pontja. A kooperáció jelenleg túlzottan széles. Ezen változtatni kell, különösen a gépiparban. A legfontosabb gyártmányokra kötelező kooperációs tervet kell készíteni (ami eddig is elő volt írva, de amit eddig minisztériumaink. elmulasztottak), s végrehajtását ellenőrizni kell. Érvényt kell szerezni az egész iparban és nem utolsósorban az építőiparban a párt határozatának az önköltség és az építőipari költségek csökkentésére vonatkozóan. Maradéktalanul meg kell valósítanunk a termelékenység növelésének 1953-ra előírt feladatát az ipar valamennyi ágában és minden egyes üzemben. Továbbra Is következetes, szívós harcot kell folytatnunk az ütemes, egyenletes termelés megvalósításáért egész iparunkban, mert az ezen a téren elért eredmények még egyáltalán nem kielégítőek. Köveikezeiesen meg kell valóst tzni a minisztertanács határozatát • tiVóyt'iz'r'á korlátozásáról és a dolgozók pihenőnapjánál: biztosításáról. Gazdasági felső, közép és alsó vezetőkádereinknek meg kell érteniök, hogy u rohammunka felszámolása s a munkavédelmi és balesetellenes intézkedések megtar. tása nem egyszerűen „szociúlpollti ka”, hanem a termelés érdeke is. Ugyanekkor: a munkavédelmi és balesetei leni előírások megtartása és megtartatása — törvényes kötelezettség, melynek teljesítéséért a gazdasági vezető a törvény előtt felel. Súlyosabb esetekben nemcsak állami vonalon, de amennyiben párttagok, pártvonalon is felelősségre kell vonni a kötelezettségeiket e téren elmulasz tó gazdasági vezetőket. Jóllehet iparunk fejlődésével egészében neon lehetünk elégede'lenek mert üteme megfelel tervünk előírásainak, mégis fel kell vetnünk a kérdést, mi az oka annak, hogy azoknak a feladatoknak a megvalósítása — mint a termelés egyenletesen emelkedő, ütemes jellege, a kooperáció slb. — melyeket pártunk vezetése n januári aktlvaértekezleten vetett fel, viszonylag lassan halad előre? Ennek egyik igen fontos oka gazdasági és pártkádereink elégtelen műszaki és gazdasági képzettsége! Ezért siettetnünk kell kádereink műszaki-gazdasági képzését, elő kell segítenünk kádereink gyorsabb fejlődését! Iparunkban, közlekedésünkben, népgazdaságunk egész területén az elmúlt évek folyamán mély gyökereket vert a szocialista munkaver seng, mint a munka termelékeny sége emelésének, a szocializmus építésének alapvető módszere. Pártunk nagy erőfeszítéseket telt é« tesz a szocialista rmmkaversen-- jobb, eredményesebb megszervezésére, a munkaverseny kiszélesítésére. a Sztnhnnov-raozgalom kifejlesztésére. Pártunk vezető szervei számos határozatban foglalkoztak ezzel a nagy fontossági! kérdéssel s T-enin—Sztálin tanítása, a Szov- letunió gazdag tapasztalata és saját tapasztalataink alapján mégha tározták a feladatokat, amelyek ezen a téren pártunk, szakszervezeteink, munkásosztályunk, dolgozóink előtt állanak. Ki tagadhatná, hogy a munka- verseny terén értünk el eredménye, két? De az is bizonyos, hogy az eredmények mellett elég gyakori jelenség nálunk a munkaver9°ny elbiirokratizálása, melyről Központi Vezetőségünk ez év júniusában megtartott teljes ülésén is szó volt Ezek a jelenségek a júniusi plenum óta eltelt idő alatt, sajnos nem szűntek meg, hanem helyenként tovább barj ánzotta k. Emellett a munkaverseny itt-ott azért is akadozik, mert kimondottuk ugyan, hogy a munkaversenv gazdája legyen a szakszervezet, de a szakszervezet a munkaverseny gazdájának szerepét még csak kis mértékben, hiányosan tölti hé. pártszervezeteink egy része pedig úgy gondolja: ha a mnnkaverseny gazdája a szakszervezet, akkor a pártszervezet nem felel a munkaversenyért, nem kell irányítania a munkaversenyt. Ez természetesen teljesen helytelen! Pártszervezeteink, szakszervezeteink, DISZ szervezeteink egyi'- legfontosabb feladata, hogy megszabadítsák a írni nka versenyt a bürokratikus kinövésektől, a felajánlásoknak felülről, a dolgozó'* tudtán kívül való deklarálásául hogy a munka versenyt mind szélesebb és hatalmasabb tömegmozgalommá bontakoztassák ki országunkban. s nem utolsósorban iparunkban, hogy felkarolják, támogassák, segítsenek valóraváltani az, újítók, az élenjárók, a fejlettebb, korszerűbb termelési eljárásokat kezdeményezők javaslatait, s ezzel segítsenek egész termelésünket ma. gasabb színvonalra emelni. Tegvék eleven valósággá, igazi széles 10- megversennyé a Gazda-, a Röder-, a Deák-, a Loy-mozgalruat! Elevenítsék fel a gépek jobb kihasználására irányuló 550 órás mozgalma*, amely jelentős kezdői l eredményeket hozott, de amely mozgalomrő' utóbb mintha kissé megfejd1'''- tünk volna. Emeljék az elmaradó kát az élenjárók szintjére! 13) A MEZŐGAZDASÁG ÉS A BEGYŰJTÉS TERÉN Mint már leszögeztük, a mezőgazdasági termelésben a fö feladat: a hozam növelése. A növénytermelésben a hozam emelésének a kulcsa: az alapvető agrotechnikai rendszabályok követ- iezetes megvalósítása, valamint a talajerő fokozása. Az ezévi tapasztalatok azt mu tátják, hogy ott, ahol betartották és betartják az alapvető agrotechnikai előírásokat, az eredmény nem marad el. Az agrotechnika terén bizonyos előrehaladást tettünk a felszabadulás óta. Ugyanekkor mezőgazdaságunk sokezer traktort és egyéb mezőgazdasági nagygépet kallóit. Mezőgazdaságunk műtrágya- ellátása a háború előttinek 4,4-sze- resére emelkedett. Mindez az erőfeszítés azonban, amelyet a felszabadulás óta tettünk, nem mutatkozik meg kellőképpen a növénytermeié hozamának növekedésében. Ennek persze részint az az oka, hogy a háború alatt a nagytőkések és nagybirtokosok, a német fasiszta imperializmus érdekében, az uralkodó Horthy-ren clszer a termöta lajt kis-zlpolyozta és a háborút követő gazdasági romlás éveiben nem volt mód a talajtermőképessésének gyors helyreállítására. De nem ez az alapvető ok. Vegyük például a mélyszántást. 1951 őszén min'egv 3 millió 800 ezer kát. holdon végeztünk mélyszántást, s ez körülbelül kétszerese annak a területnek, amelyen a második világháborút megelőző években Magyarországon őszi mélyszántást végeztek. A mélyszántás kétségtelenül hozzák! rult terméseredményeink növeléséhez. de nem adta meg eddig a szükséges eredményt azért, mert oz a mélyszántás rém elég mély és mert nem elég korai. Az őszi mélyszántást nálunk a szükséges 20—25 cm. helyett gyakran csak 15—18 ora-esen végzik, emellett nem használják ki teljes mértékben az egyre inkább rendelkezésre álló és a termést fokozó előhántós ekéket. A másik döntőfontosságú rendszabály a terméshozam fokozására : a trágyázás. Népgazdaságunkban rendkívül nagy veszteségeket c-koz, hogy nálunk elhanyagolják a helyes trágyakezelést, mindenekelőtt az istállótrágyázást. A trágyázás elhanyagolt voltát mutatja, hogy 3951-berr mindössze 1.2 m'llió kát. holdat, a szántóterületnek csak mintegy 12 százalékát trágyázták meg szerves-trágyával, s ez is túlnyomórészt rosszul kezelt, alaesonyértékü trágya volt Ugyanekkor számos állami gazdaságban és termelőszövetkezetben évek óta hever a trágya használatlanul. Ez évben a trágyázás valamelyes javulást mutat. De a trágya,kezelósé- nél még nincs javulás. A terméshozam növelése érdekében lényegesen meg kell javítani a vetőmag-termelést. Meg kell valósítani a minisztertanács határozata-, melynek értelmében minden állami gazdaságnak, minden termelöszö vetkezetnek, a saját legjobb parcelláján kell megtermelni a maga számára a vetőmagot, s az állami vetőmag-termelésnek, vetőmagnemesítő állomásoknak ehhez kell se gítséget nyújtaniuk. Igen fontos szerepet játszik a növénytermelés hozamának emelkedésében a betakarításnál mutatko zó veszteségek csökkentése. Ez évben, amikor egyébként is igen gyenge termést takarítottunk be, s amikor ezért különösen nagy gonddal kellett volna biztosítani a termés veszteségnélküli betakarítását, az átlagosnál is magasabb volt a betakarítási veszteség. Igen nagy károk érték a népgazdaságot, a rizs késői aratása, a gyapot késői szedése és a cukorrépa késedelmes betakarítása miatt Is. Végül rá kell irányítanunk a figyelmet az öntözés kérdésére, mint a terméshozam fokozásának egyik fontos eszközére. Az öntözést a régi Magyarországon teljesen elha nyagolták. Elég megemlíteni, hegy 1938-ban Magyarországon mindössze 16.500 kát. holdon folytattak öntözéses termelést. Ez évben pedig 100.000 kát, holdon, vagyis a háború előttinél; ötszöröséül 1953-ba, mintegy 150.000 kát. lioldnyi öntözött területünk lasz. Ez kétségtelenül igen gyorsütemü fejlődés. D? ezen a területen mégis elmaradunk a felemelt ötéves terv célkitűzéseihez képest, s az a veszély fenyeget bennünket, hogy az 1954-beu elkészülő tiszalökl duzzasztómű vízé hosszabb ideig csak kisebb részben leszünk képesek öntözéses tenne lésre felhasználni a duzzasztómű vet kiegészítő öntözőmüvek építő sónek késedelme miatt. Ezért ezt a fontos kérdést újból felül kell vizsgálni s mindent el kell követnünk, hogy öntözéses termelési lehető é geiuket a növénytermelés hozamának növelése és az időjárás sze zé- lyeltől való függőségünk csökken tése érdekében teljes mértékben kihasználjuk. A nagy, országos jelentőségű ön tözőmüvek mellett rendkívül fonUs ezen a téren a helyi kezdeményezés, melyre széles lehetőség vnn Állami gazdaságaink, termelőszö vetkezeteink használjanak ki ennek érdekében minden adottságot, folyókat, tavakat, patakokat, ön‘özé- ses szántó- és legelőterületük kiszélesítésére ; párt- és állami szervein!,- pedig karolják fel, támogassák az ilyen helyes helyi kezdeményezéseket! A növénytermelés hozamúnak növelése, mint alapvető és fő feladó mellett a legközelebbi évekre nem szabad megfeledkeznünk a még mindig folyó őszi mezőgazdasági munkákról. Az őszi mezőgazdaság! munkák vontatottan haladnak. Jóllehet ősziárpából mintegy 90 000 kát. holddal többet vetettünk el az idén, mint a múlt évben, s jóllehet, az utóbbi évek folyamán az ősziárpa vetésterülete a háború előtt'm-k többszörösére emelkedett, az ozévl tervet nem teljesítettük, s ezt tavasszal kell pótolnunk. Ennél nagyobb baj azonban, hogy elmaradtunk a kenyérgabona vetésével, amely túlságosan későre húzódott s amelyből most november végén még mindig hiányzik néhány százalék. Az ősei munkák elhúzódásánál a rossz időjárás mellett legalább ugyanilyen súllyal esik latba számos tanács- és pártfunkclonámisünk — közöttük felelős megyebizottsági és megyei tanácsi funkcionárius — és igen sok szövetkezeti vezetőnk opportunista magatartása, melyet az osztályellenség, a kulá- kok és egyéb reakciós elemek ügyesen megnyergelíek. A kulákok és egyéb reakciós elemek azt igyekeztek terjeszteni, hogy várni kel! a vetéssel, mert „az állam majd ad vetőmagot”. Számos párt- és tanácsfunkcionáriusunk ]>edig az ellenséggel nem szállt szembe, nem leplezte le, s szövetkezeti vezetőink egy része Is felült az ellenség hírverésének. Ezt az őpportu- nista hangulatot az is táplálta, hogy a begyűjtési minisztérium felügyelete alá tartozó begyiij ö vállalat összeiratta, hogy mely tér melőszövetkezetnéi hiányzik takarmány, s ez ugyancsak fokozta a me-'siás-várást. Mindebből az a tanulság, hogy a tavaszi mezőgazdasági mm '-ókat előrelátókban, tervszerűbben kell megszervezni, a vetőmagot elő kell készíteni, elő kell teremteni, s hogy az ellenséget idejében le kell lep lesni, s el kell szigetelni. Ez a feltétele annak, hogy tavasszal a mezőgazdasági munkákat terv szerint, idejében végezzük el. s ezzel is elősegítsük a mezőgazdaságban a növénytermelésnél a terméshozam »melését. Az állattenyésztésnél a hozam növelésének fő kérdése a helyes ia kamt dny gazdálkodás és takarmánykezelés megszervezése, valamint a tenyésztői munka megjavítása, vagyis mindenekelőtt annak biztosítása, hogy a inagasteruielé- kenységü állatok leszármazol Iáiból történjék az anya- és az apaállatok utánpótlása. Emellett mindé, nokelőtt az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben, komoly erőfeszítéseket kell tenni a napi háromszori fejés és n mesterséges borjúnerolés elterjesztésére. 1 Azonban az állattenyésztésnél ugyanúgy, mint a növénytermelésnél, amikor a legközelebbi év és a legközelebbi évek döntő, központi feladat&béut állítjuk előtéri« a hozam emelését, nem feledkezhetünk meg a reális helyzetről, arról, hogy takarmánnyal szűkösen vagyunk, hogy állatállományunk át- .eleltetését mluden körülmények között biztosítani kell, hogy ennek érdekében meg kell valósítani a silózás tervét, amely Idén sokkal magasabb, mint tavaly, hogy fel kell használnunk minden fellelhető és felhasználható takarmányt, hogy állatállományunkat mennyiségileg is, számszerűleg is továbbfejlesszük. A hozam növelése a mezőgazdaságban most és a legközelebbi években — a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt — központi feladat azért, mert egyrészt szántóterületünket csak korlátozott mértékben tudjuk növelni, másrészt mert meglévő szántóterületünk, ha ennek hozamát csupán átlagosan 20—25—30 százalékkal emeljük, elegendő terményt ad ahhoz, hogy összes közellátási szükségleteinket kielégítsük és még külkereskedelmünknek is jelentős feleslegeket bocsássunk rendelkezésére, tartalékokat is gyíijtsünk. A hozam növelése központi kérdés az állattenyésztésben azért Is, mert itt különösen szembeszökő az elmaradás. De a hazain növelése ügy a növénytermelésien, mint az ~állattenyésztésben is előfeltétele és az alapja annak is, hogy a dolgozó parasztok százezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek meg a nagyüzemi, társasgazdálkodás fölényéről az egyéni, kisüzem ü gazdálkodással szemben és teljesen önkéntesen belépjenek a termelőszövet, kezetekbe. Ami a mezőgazdaság szocialista átépítését illeti, üt továbbra ij változatlanul az eddig elért ered menyek megszilárdítása, meglévő szövetkezteink gazdasági megerősítése a fö kérdés. Lényegében ennek kell meghatároznia a fejlődés ütemét a továbbiakban. Az idei év tapasztalata azt mutatja, hogy többnyire azok a termelőszövetkezetek küzdöttek meg eredményesen az időjárás viszontagságaival, a c0- hézségekkel, amelyek már néhány- éves múltra tekinthetnek vissza. Azt is figyelembe kell venni, hogy az idei gyenge termés következtében számos termelőszövetkezetünk jövedelme elmarad a multévi mögött s az Ilyen termelőszövetkezetek megszilárdítására különös gondot kell fordítanunk. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy a legközelebbi esztendőben sem gondolhatunk a termelőszövetkezeti mozgalom túlságosan gyors mennyiségi fejlesztésére, A terméshozam növelésében s a mezőgazdaság szocialista alapon való átszervezésében különösen fontos szerepet kell betöltenie a gépállomások hálózatának. Meg kel! azonban mondani, hogy a gépállomások jelentős része ezt a szerepet még csak igen hiányosan tölti be s ebben mindenekelőtt az ÁMG, a gépállomások központja, s a földművelésügyi minisztérium vezetése a hibás. Ezért a mezőgaz ;ban megvalósítandó feladatok megoldásának egyik alapvető feltétele: a gépállomások munkájának megjavítása. _ Ennek érdekében meg keil szilárdítani a gépállomások központját, meg kell javítani mindenekelőtt az AMG vezetését! A mezőgazdaság kérdésével szorosan összefügg a begyűjtés kérdése, A begyűjtés területén vannak eredményeink. A kedvezőtlen mezőgazdasági esztendő ellenére a begyűjtés feladatait alapjában sikeresen valósítjuk meg, s biztosítjuk a lakosság zavartalan, mondhatni bőséges ellátását, az összes fontosabb élelmiszerekben. De a begyűjtés területén komoly hiányosságok is mutatkoznak. Hiányos- súga a begyűjtésnek, hogy nem tesz elég különbséget a termelő- szövetkezetek és az egyénileg gaz- dálkodők között, nem nyújt tik1'. (Folytatás a S. oldalon.)
