Néplap, 1952. december (8. évfolyam, 283-306. szám)

1952-12-03 / 283. szám

^^ 'DŰÁq prMf tarjai tqyf uVfeftl ? ÍiP^ Mai számunkból: VARGA SÁNDOR ELVTÁRS, AZ MDP MEGYEI TITKÁRA MOND ÜNNEPI BESZÉDET AZ IRODA­HÁZ ALAPKŐLETÉTELÉNÉL (3, old.) — JÓZSEF ATTILA (4. oldal) — JELENTÉSEK A ZSTR- BEGYÜJTÉSRŐL (4. oldal) AZ MDP SZABOICS'-SZ AT MÁR MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁN AK LAPJA ) '■ VIII. ÉVFOLYAM, 2S8. SZÁM. ABA vSO FILIER 1952 DECEMBER 3, SZERDA A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben lés feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban Gero Ernő elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén Feladatok A) AZ IPAR TÉRÉS ipari vezetőink A Központi Vezetőség legutóbbi ülésén Gerő Ernő elv társ többek között azokkal a hatalmas eredmé­nyekkel foglalkozott, amelyeket az elmúlt esztendő folyamán a párt és a minisztertanács 1951. december 2,-i határozatának végrehajtása ré­vén értünk el. Ez az időszak fé­nyesen bizonyította a párt irány­vonalának helyességét. „Hogy azon­ban a helyes politikai vonalat az életben megvalósíthassuk — tanítja Sztálin elvtárs, — ahhoz káderek kellenek, akik megértik a párt po­litikai vonalát s magukévá teszik, mint saját vonalukat, akik át tud­ják vinni az életbe, akik meg tud­ják valósítani a gyakorlatban és felelősséget tudnk vállalni érte, vé­delmezni tudják, küzdeni tudnak érte. Éneikül azt kockáztatjuk meg, hogy a helyes po'itikai vonal papí­ron marad.” Az utóbbi esztendők folyamán új káderek, vezetők tízezrei emelked­tek ki a munkásosztály, a paraszt­ság milliós tömegei közül, akik a és a kormány határozatainak luSgValósífásáért folytatott kemény h'ÍTOban bebizonyították kommu­nista helytállásukat. A Központi Vezetőség júniusi ütése után azonbau Gerő elvtárs leg­utóbbi beszámolója ismét felhívta n figyelmünket, hogy a társadalmi élet különböző területein számos hiba mutatkozik a kommunisták helytállásánál, amelyek elter je­lese veszélyezteti további mun­kánk sikerét. A Központi Vezető­ség legutóbbi ülése rávilágított, hogy népgazdaságunk területén a munkafegyelem, az állampolgári fogyelem, a határozatok végrehaj­tása terén mutatkozó hibák legfőbb okát a harcos kommunista helyt­állás hiányában kell keresnünk. A kommunista helytállás fokmé­rője a párt és kormányhatároza­tokhoz való viszony. ,.A párt és a kormány határozatai iránt tanúsí­tott formális magatartás, a végre­hajtásuk tekintetében mutatott passzivitás olyan hiba, amelyet a iegkönyörtelenebbüi ki kell Irtani” — mondotta Malenkov elvtárs az SzKP XIX. kongresszusán. Akadnak funkcionáriusok, akik megfeledkeznek arról a felelősség­ről, amelyet a párt, az állam bizal­ma jelent számukra a rájuk bí­zott poszton. A nyíregyházi tata­rozó vállalat messze elmaradt az előirányzott terv teljesítésében, azonban vezetői megelégszenek az­zal, hogy arra hivatkoznak, nem biztosították számukra a szükséges munkaerő - keretet. Ugyanakkor azonban nem folytatnak harcot a munkafegyelem megszilérdffásáért a megjelent határozatok érvényesí­tésével nem küzdenek az indokolat­lan hiányzások, a munkafegyelem megsértői ellen. „A párt- és állami fegyelem megsértésének egyik legveszélyesebb és legsúlyosabb megnyilvánulása, hogy egyes funkcionáriusok eltit­kolják az igazságot a vezetésük alatt álló vállalatok és Intézmé­nyek való helyzetéről és szépítge- tik a munka eredményeit.” A kis­várdal Vulkán Igen szép eredmé­nyeket érf el a tervteijesítésben. Az öntöde például már november 5-én befejezte évi tervét. Komoly helytállásáról hiányosságok voltak azonban ugyanitt a minőség terén. Előfor­dult gyakran, hogy a selejt a j megengedett 3 százalék helyett 7 százalék fölé szökött. Az üzem ve­zetősége „népszerűségét” féltve; nem alkalmazta a minisztertanács selejtelszámolásra vonatkozó ha­tározatát, hosszú időn keresztül ta­karta a hibákat és többek között „pótidö” címén számolták el a seiejt miatt okozott többletmunkát. „Az ipar fejlődésének egészében kedvező képe azt sem fedheti el, hogy a termelékenység, az önkölt­ség, a béralap, a létszám terén tá­volról sincsen nálunk minden rendben’’ — mondotta Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén. Nagy hibák mutatkoztak ezen a téren megyénk építőiparában. A Tisza- menti Vízmüépítö Vállalatnál sú­lyos összegeket fizettek ki állás­pénz címén a tervszerűtlen munka következtében ugyanakkor, amikor más építkezéseiken munkaerő­hiánnyal küzdöttek és hatalmas összegeket fizettek ki túiőra cí­mén. Mindez abból adódott, hogy a vállalat vezetősége nem gondos­kodott az egyes munkahelyek meg- ■ felelő ellenőrzéséről, opportunista módon kezelték az idevonatkozó párt- és kormányhatározatokat.’ Erős mértékben hátráltatja a terv teljesítését az elégtelen gépkihaszná­lás. Súlyos nemtörődömség nyilvá­nul meg neon egy esetben már a tervezésnél. A vásárosnaményi tég­lagyárban nemrégiben fejezték be több mint kétmillió forintos beru­házással egy új nagyteljesítményű gép beállítását. A gép óránkiot mintegy háromezer téglát állítana elő, azonban mindössze napi 10— 12.000 darab a teljesítménye. A teljes gépkihasználás akadálya az. hogy a bürokratikus tervezés nem gondoskodott megfelelő szállítóesz­közről a gép kiszolgálására. Nagy­ban hozzájárul ez ahhoz, hogy a téglagyár, amely építőiparunk egyik legfontosabb alapanyagát gyártja, elmaradt a tervteljesítés­sel. E hibák egyik előidézője, — mint Gerő elvtárs rámutatott — a vezetőkáderek elégtelen politikai és szakmai képzettsége. Pártszerveze­teink egyik legfontosabb feladata, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gonddal segítsék elő és őrködjenek a vezető káderek politikai és szak­mai képzésén. A termelés párt­ellenőrzésénél minden esetben az odavonatkozó párt- és kormányha­tározatokból kell kiindulni, mert csak ilyenformán lesznek képesek erre nevelni a gazdasági vezetőket is. Gerő Ernő elvtárs legfontosabb feladatként az 1952-es termelési év sikeres befejezését, a jövő tervév zökkenőmentes előkészítését jelölte meg gazdasági vezetőink, pártszer­vezeteink számára. Komoly erőfe­szítés, harc kérdése ennek a fel­adatnak megoldása, melyet csak a párt útmutatása! alapján, a párt­ós kormányhatározatok következe­tes megvalósításával vihetnek győ­zelemre. Az iparban mindenekelőtt bizto­sítanunk kell a: 1952-es termelési év sikeres befejezését s elő kell ké­szítenünk a sima, zökkenőmentes, szervezett átmenetet 1953-ro. Ipari termelésünket 1958-ban 1952 várható termeléséhez képest ló százalékkal kell emelnünk. Ehhez a Ifi százalékos emeléshez meg kell jegyeznünk a következőket: a) Az 1953-ra, a Politikai Bizott­ság <Utal jóváhagyott IG százalékos emelés mintegy .J—G százalékkal kevesebb amiül, umit elérhettünk volna, ha népgazdaságunk nem szenvedett volna, a súlyos fagy- és aszálykár kő vet kéziében. b) Az 1953-ra elfogadott 16 .szá­zalékos emelkedés mellett is, amely messze túlhaladja bármely kapita­lista ország ipari termelésének évi emelkedését, a felemelt ötéves ter­vünkben előirt ipari termelésnöve­kedést cl fogjuk érni, mert az öt­éves ten- első háruul évében már jelentős étéiül szereztünk a fel­emelt tervhez két vest 5“, és mert 1951-ben a maridékor bepótoljuk. e, At, ipeh t, tetnuiés 1G százaU- l&s emelése Í95s-ban olyan feladat, amely állami szerveinktől, minisz­tériumainktól, üzemeinktől, párt­ós tőmepszervezetePnktöl, egész műn. küsosztályunktól és műszaki értel­miségünktől rendkívül magasfokú szervezettséget, fegyelmezett, szor­galmas írni nkdt, igen komoly erő feszítést követel me<f. Amellett a nagy erőfeszítés mel­lett, amelyet most decemberben an­nak érdekében kell megvalósíta­nunk, hogy. ezévi ipari termelési tervünket teljesítsük, sőt túltelje­sítsük, illetve határidő előtt telje­sítsük, biztosítani kell az 1953 ét- első negyedének termelése számára a zavartalan anyagellátást, a ter­meléshez szükséges félkész-gyárt­mányok megfelelő készletét. Ki kell érni, hogy 1953 első negyedé­ben a termelés 1952 utolsó negye­déhez képest folyamatosan tovább emelkedjék, s hogy januárban se legyen visszaesés — az idényjelle­gű iparágaktól eltekintve — de­cemberhez képest sem. Az 1953. évre való helyes átme­net biztosítására annál inkább fel kell hívnunk gazdasági vezetőink figyelmét, mert máris találkozunk olyan tünetekkel, hogy csak az éves terv teljesítését tartják fontosnak — amely persze rendkívül fontos — azzal azonban nem törődnek, hogy mi lesz januárban s az azt követő hónapokban. Szénbányászatunk vezetői és bá­nyászaink igyekeznek Ivehozni az utóbbi hónapokban a felemelt terv­hez képest mutatkozó elmaradást, s ez helyes és dicséretes dolog! Az azonban már nem helyes, hogy emiatt elhanyagolják a feltárást, a munkahelyek, előkészítését, az elő- váj-ást! S ami a szénbányászatra áll, az vonatkozik, ha más viszonylatban is, vaskohászatunkra, ahol a kar­bantartást szinte .rendszeresen el­hanyagolják! És vonatkozik ipari termelésünk minden területére, nem utolsósorban a külkereskedelmünk számára termelő üzemekre, ame­lyek különösen gyengén készültek ' fp' az ezért indulásra. És vonatkozik | természetesen a könnyűiparra is, amelyben az év elején a félkész- termékekkel való ellátottság terén az előrelátás hiányossága folytán nehézségek voltak. Iparunk vezetői n*fk. üzemeink igazga tói na k. pá rtszer vezetei nknek. szakszervezeteinknek és DlSZ-szer- vezéteinknek, pártkádereinknek és párttagjainknak tudatában kell lenniük annak, hogy részben az ipar jobb, szervezettebb, gazdasá­gosabb, eredményesebb munkáiéival kell bepótolnunk azt, amivel a fagy ás az aszály miatt 1952-ben a mezőgazdaság adósa maradt a nép­gazdaságnak. Egész további fejlődésünk szem­pontjából változatúmul a döntő, alapvető kérdés: az alapanyagipar gyorsított — az eddiginél is gyor­sabb — fejlesztése, tehát ugyanaz a kénlés, melyet pártunk második kongresszusa. előtérbe állított. Ezért az iparban továbbra is erő­feszítéseink javát az alapanyag- iparra kell összpontosítanunk, an­nál is Inkább, mert alapanyagipa­runkat 1953 hun as ipar átlagos fejlöd/sénél jóval nagyobb mérték- ban kell fejlesztenünk: Vonatko­zik ez mindenekelőtt szénbányásza­tunkra, vaskoh/iszatunkra és eil- lamosenergialpariin leva, de olajbá­nyászatunkra, al umimumipai unkra és nehézvegyipar unkra- is. Szénbányászatunk termelésé; egyetlen év alatt több mint 4.6 mil­lió tonnával kell emelnünk. Ez az emelkedés a háború előtti Magyar- ország egész széntermelésének fele. E hatalmas feladat teljesítésére a bánya- és energiaügyi miniszté­riumnak jobban fel kell készülnie, mint ahogyan az 1952. évi terv- teljesítésére felkészült. 1953-ban fel kell számolni az ez évben tapasz­talt rendszertelenséget, az ideges kapkodást, a hajrázást, amely ez évben a szénbányászat g mindenek­előtt a minisztérium szénbányá­szati főosztályának munkájára sok­szor rányomta bélyegét. -V bánya- és energiaügyi rainisztériumtól, a bányamunkásoktól, s a műszakiak­tól. valamint búnyászpártszerveze- teinktől, a bányaterületek városi és megyei pártbizottságaitól, a szak- szervezettől, a DISZ-től azt kér­jük, hogy biztosítsák az 1953. évi erősen emelkedő terv teljesítését magasabb szervezettség, átgondol­tabb vezetés, fegyelmezettebb mun­ka révén. De nemcsak mennyiségi teljesí­tést várunk a minisztériumtól és bányászainktól. Meg kell javítani a minőséget is. A szén gyenge mi­nősége komolyan zavarja villamos, energia-termelésünket, amelyben egyébként is komoly rendellenessé­gek vannak. A szénbányászát veze­tőinek s bányászainknak a szénbá­nyászat termelési tervéi nemcsak mennyiségileg, tonnában, hanem kalóriában is teljesíteni kell! Le­hetetlen- tovább tűrnünk az elma­radást a számunkra legfontosabb és legértékesebb szérfajtákná!: a feketeszénnél és a minőségi barna­szénnél. Ez azt jolcnii, hogy ugyanakkor, amikor hatalmas erőfeszítést kell tennünk, hogy szénbányászatunk erősen felemelt termelési tervé* egészében megvalósítsuk az átla­gosnál is nagyobb erőfeszítésre, tervszerűbb, átgondoltabb, szerve­zettebb, alaposabb munkára van. szükségünk a ptes-mecseki meden­cében, valamint a tatabánya-dorogi szénvidéken! Széntermelésünkkel együtt a vas­kohászat az az alapanvag-lpar. águnk, mélynek fejlesztésére 1953- ban és a következő években a leg­nagyobb erőt kell összpontosíta­nunk. Néhány szám segítségével ér­zékeltethetjük leginkább, hegyesen a téren mekkora erőfeszítésről van szó. Míg, mint említettem, egész iparunk termelését 1953-ban, az 1952. évi tényleges termeléshez ké­pest 16 százalékkal kell emelnünk, addig a nyersvastermeléet 44.3 szá­zalékkal, az acéltermelést 18.5 szá­zalékkal. s ezen belli! az elektroacél, vagyis a minőségi acélfajták ter­melését 2S százalékkal. Vas- és acéltermelésünk e nagy­mértékű emelkedésének megvan a reális alapja, mert a jövő évben részben már működő kohászati üzemmé válik ötéves tervünk büsz­kesége. a Sztálin Vasmű és mert a Diósgyőri Kohászati üzem újjáala­kításában Is olyan mértékben ju­tunk előbbre, hogy ez erősen fogja éreztetni hatását a termelésben. A szénbányászattal és a vaskohá­szattal, mondhatni egy sorba kelt állítanunk villám osenergtai párunk fejlesztését. Megköveteli ezt egész népgazdaságunk fejlesztése, de szükséges azért is, hogy a jelenle­gi nél nagyobb tartalékkal rendéikor., zünk és nagyobb biztonságot érjünk el villamosenergiaellátásunkban. — Ugyanekkor jelentős lépést kell tennünk nyersolajé párunk fejlesz­tésében is és kereken 50 százalék­kal kell növelnünk alumíniumipa­runk termelését, aminek ugyancsak teljes mértékben reális alapja van. Ezekre a számunkra döntő terü­letekre s mindenekelőtt a szénbá­nyászaim a vaskohászatra a viUa- mosenergiaiparra kell összpontosí­tanunk az eddiginél sokkal nagyobb mértekben a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket ipari felszerelést, építőanyagot, szállítási eszközöket, munkaerőt, műszaki gazdasági és nem, utolsósorban párt- és tömeg- szervezeti kádereket. Mindenekelőtt gyorsan üzembe kell helyeznünk — terveinknek megfelelően — a Sztálin Vasmű- vet. Meg kell gyorsítanunk a Diós­győri Kohászati üzem teljes rckon. strukciójdt. A Sztálin Vasmű épí­tésével és üzembehelyezésével pár­huzamosan kell fejlesztenünk az ezt kiszolgáló új kőszéubányálnkar, s új bányává rosounkat. Komlót. Be kell fejeznünk az inotai koope ráció építkezéseit, gyorsabb ■ütem­ben kell építenünk és üzembe he­lyeznünk új, nagy villamoscrömii- v cinket. ([not«, Kazinebarcikn stb.) Az alapanyagipar különféle ágai. hoz kell számítanunk az dpitö- anyagipart is, különösen a cement- termelést, ahol mint már említet tem, jelentősen elmaradtunk a szükségletekhez képest, s ahol ezért 1953-ban és a következő években igen nagy erőfeszítéssel be kel; hoznunk eddigi elmaradásunkat. Ehhez természetesen nemcsak az szükséges, hogy jobban használjuk (Bolytatás a S. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents