Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-25 / 276. szám

NÉPLAP

1052 NOVEMBER 25, KEDD

IP—1—ILI'IWU.

A harmadik magyar békekongresszus tanácskozásai

Ä harmadik magyar békekongresszus vasárnap reggel 8 órakor a budapesti Sportcsarnokban

folytatta tanácskozásait. Nógrád megye gyönyörű palóc népviseletbe öltözött küldötte, Juhász Sándorné

elnökül. A jelölő bizottság megválasztása után megkezdődtek a hozzászólások.

Brand M einer professzor, a Békc-Világtanács képviselője a békemozgalom feladatairól

Hosszantartó, lelkes tai>s köszön, tötte az emelvényre lépő Brand meiner professzort, a Béke-lVllég- tanács képviselőjét,, a Koreában járt nemzetközi jogászbizottság bá- terszavű vezetőjét. Brandweiner professzor beszéde elején a Békevilágtanács nevében köszöntötte a kongresszust, majd rámutatott: ez a kongresszus olyan időpontban ül össze, amikor az amerikai imperialisták által a csatlóskormányokra parancsolt „szerződések” fenyegetik a békét.

— Elsősorban az amerikai-japán ügynevezett „biztonsági egyezményt”, a sanfranciscói szerződést és nz Ausztrália, Ujzéland és az Egyesült Államok között létrejött szerződést kell megemlíteni a világ egyik felén, a német különszerződést, az úgynevezett „európai védelmi közösséggel’” kapcsolatos szerződést a világ másik feléh — mondotta. — Ezek a szerződések együttvéve egy egységes terv részeit alkotják. Ezek a szerződések, ez a szerződési rendszer agresszió jellegű: Távol-Keleten a függetlenségükért harcoló népek, az új Kína, Európában pedig a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. Az amerikai tervek szerint Japánnak és Németországnak — népeik kifejezett akarata ellenére — a tervezett támadás ugródeszkáivá kellene válótok.

— A magyar nép nem maradhat közömbös az események ilyenirányú fejlődésével szemben — mondotta Brandweiner professzor. — Rámutatott, bogy a népek bécsi békekongresszusán mindenekelőtt a német és a japán probléma kerül szóba. Ezután arról beszélt, bogy Korea problémáját nem lebet elszigetelt ázsiai kérdésként felfogni.

— A koreai események ma vagy holnap bárhol megismétlődhetnek a világon — mondotta. — Minden, ma még elszigetelt háború, bárhol legyen is az, az egyezmények imperialista, rendszerének következtében közvetlen veszélyt jelent a világ- békére. Éppen ezért

a, koreai probléma is egyike

lesz a népek bécsi kongresszusa, legkiemelkedőbb kérdéseinek.

Brandweiner professzor ezután részletesen beszélt a tömegpuszti- 1ásra alkalmas fegyverek eltiltásának kérdéséről.

Nagy tapssal fogadja a kongresszus Brandweiner professzor tört magyarsággal, de baráti, tiszta szívből kiáltott szavait: „Éljen a bátor magyar nép! Éljen a béke!"

Paflcovics Ktatalin, az országos hírű, kiváló gyapotszedőnö és Kisfaludy-Stróbl Zslgmond. Kos- sutli-líjas szobrász beszéde után népviseletbe öltözött borsodi parasztasszony, Kőró József né lép az emelvényre, az elnökség asztalához. Karján sok-sok béke-tarisznya, mindegyik tele a borsodi dolgozók, munkások és parasztok üzeneteivel. Mosoly derül az arcokra, szeretet sugárzik a küldöttek szeméből, amikor a borsodmegyei küldött be. jelenti: n megye úttörői négy láda ajándékot készítettek koreai pajtása iknak.

A mozdonyvezetők sötétkék egyenruhájában állt a mikrofon elé Fürlinger Mátyás sztahanovista. A béketalálkozó tiszteletére fűtő házunkban november 20-tól 80-ig valamennyi műhelyünk részvételével békeműszakot tartunk — mondotta.

Ezután rarragi György Kossuth- díjas újságíró szólalt fel.

Arról beszólt, milyen mély haraggal, Izzó gyűlölettel fogadta népünk a jugoszláv emberrabiók ős kőméi; vallomását. A magyar nép azonban jól tudja, hogy a méltó büntetéssel sújtott bűnözőknél is sokkal nagyobb gonosztevők gazdáik: az amerikai imperialisták, a Tito-banda.

A budapesti emberrabló gyilkosok

gaztetteinek szálai nem érnek véget abban a budai villában. Belgrádig nyúlnak ezek a szálak, s Belgrádop át Washingtonig. — Nekünk, magyar békeharcosoknak, az a kötelességünk, hogy éberen figyeljük a bálin,tok és púposok felbérlőit, fel- fegyverzőit: Titót és az amerikai

imperialistákat, s tettekkel álljuk útját gyilkos szándékaiknak — mondotta befejezésül.

Wolf Johanna sztAlinvárosi főmérnök lép a moknpfon elé:

— Alig több mint két éve, a du- napentelei fennsíkon még a búzát aratták, ma pedig egy kialakult városnegyedet találunk ott, világos, erkélyes otthonokkal, fákkal és virágokkal beültetett utakkal.

Mosonyi Emil Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Tiszalöki Vízmű tervezője szólalt fel ezután. Ismertette a bujibisevi és sztálingrádi víz. lépcső építésének lenyűgöző adatait, a cimljanszki erőmű, a Leuin- csatorna, a turkinén főcsatorna óriási jelentőségét.

— Mi nemcsak a tudományos kutató, a tervező és építő mérnök érdeklődő szemével tekintünk n Szovjetunió természetátalakító terveire, hanem azok tanulságait messzemenően fel is használjuk azoknál a hazai építkezéseknél, amelyekről az ország felszabadulása előtt magyar kutató, magyar mérnök még csak nem is álmodhatott. De a legfontosabb tanulságra éppen a békekongresszuson kell rá mutatnom, s ez: a Szovjetunió gigantikus béketervei mindannyiun- kat megerősítenek abban a szent elhatározásban, hogy a tudomány és technika minden eszközével küzdjünk mi is a békéért — mondotta a békekongresszus résztvevőinek tapsvihara közepette.

Most Carlo Rossi, az Olasz Béketanács tagja köszöntötte a kongresszust,

— Az olasz nép ismeri a magyar nép erőfeszítéseit és azokat a jelentős eredményeket, amelyeket élet- színvonaluk emeléséért és a népek közötti tartós békéért folytatott harcukban elértek. Síi is minden erőnkkel a békéért harcolunk. A mi harcunk feltételei természetesen inások, mint a magyar dolgozóké.

— Az olasz nép nemzeti függetlenségét ismét lábbal tiporják. Idegen parancsnokságok telepedtek bs legnagyobb és legszebb városainkba, termékeny földeinken a gyűlölt amerikai gépek pusztítják a. (érmést és hadi-repüiőteret, nehézbombázók kifutópályáit építik földjeinken.

Ezután az elnök bejelentette, hogy úttörők kívánják üdvözölni a békekongresszust. A békekongresz- szus küldöttei forró, lelkes tapssal köszöntötték reménységünk, jövőnk, drága gyermekeink küldötteit. — Amikor elült az ünneplés, a fiatal lányok ajkán felcsendültek Kodály Zoltán békedalának megkapjó hangjai: „Ez a föld, ez a ncp békét vár..." A dal elhangzása után a békeküldöttek újból felálltak helyükről, s hosszú, lelkes tapssal köszönték meg az úttörőknek a legfiatalabb nemzedék üdvözletét.

Majd Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző és Balázs Endre, a November 7 Erőmű mérnöke után Veres Péter Kossuth-díjas író mondott beszédet. Hangsúlyozta : az írók teljesíteni akarják kötelességüket a béke védelmében s tudják, hogy csal; a nép életét és az eszmét tisztán és mélyrehatóan ábrázoló irodalom, csak az igaz művészet oldhatja meg ezt a feladatot.

— Ebiben a helyzetben az olasz nép nem maradhat közömbös. A legkülönbözőbb módszerekkel harcol a békéért és harca egyre szélesebb : a legkülönbözőbb politikai

irányzatokhoz tartozó emberek legjobbjai csatlakoznak a bébeharchoz. Minden faluban, minden városban úgynevezett „békefüzetekben” írják össze a béke helyi követeléseit. Ezekben a füzetekben az olasz dolgozók azt követelik, hogy pénzüket a fegyverkezés helyett a nép jólétének emelésére fordítsák, hogy baráti kapcsolatokat teremtsenek a- Szovjetunióval és a népi demokráciákká!. Á7. olasz parasztok elfoglalják a földeket, hogy megakadályozzák a repülőterek építését. A munkások minden városban, minden tizemben sztrájkbalépnek, haA tudomány és a technika minden eszközével küzdünk a békéért

talmas tiltakozó gyűléseken leplezik le az imperialisták hóditó és háborús szándékait. A rendőrség legbrutálisnbb beavtakozása ellenőre egcsz Olaszország visszhangzik attól a daltól, amelyet annakidején az osztrák elnyomás ellen küzdő 48-as szabadságharcosok énekeltek: ,,Takarodjatok az országból idegen elnyomók".

Carlo Rossi beszédének elhangzása után a Rüidöttek lelkesen ünnepelték a békéért harco’ó olasz népet.

Beresztóczy Miklós érseki helytartó szólalt fel ezután:

— A korea i véres háború, a baktériumfegyver bevetése, a német pgység helyreállításának akadályozása, az emberi méltóság cinikus semmibevétele a világ életének irányításúban, az önző amerikai tőkés akarat kíméletlen keresztüibajszo- lása emberi érzéseink, vallási öntudatunk és papi hivatásunk legszentebb eszméivel állnak szöges ellentétben. ,

Ezért nincs máshol helyünk, nem. lehet máshol helyünk, mint azok oldalán, akik a népek életében az egységet, a szabadságot, a békét megteremteni és fenntartani akar. ják — a békét akaró népek táborában — mondotta a többi között.

A koreai nép hősi példája helytállásra, áldozatkészségre lelkesít

Meleg taps fogadta Móray Tibort, a „Szabad Nép” munkatársát, amikor az emelvényre lépett. Mét'ay Tibor csaknem másfél esztendőt töltött Koreában, a szabadságot és a békét elszántán védő bő - koreai nép’ között, s a szemtanú szavaival számolt be tapasztalatairól.

— Keszonban a várost járva, egyíaben egy kis domb tetején furcsaalakú, kiégett épületrészre bukkantam. Egy romház maradványa volt, olyasforma, mint egy oldalára állított koporsó. Az ajtónyiláson át a belsejébe mentem. A szürke fal telistele volt mindenféle ocla- niázolt rajzzal, felirattal. A rajzol;: meztelen nők, bombát dobó amerikai repülőgépek, égő koreai házak. A feliratokból kiderült, hogy a furcsa alakú épület az amerikai hadsereg első tüzérségi megfigyelő- részlege B-esoportjának őrhelye volt. 1950 decemberében Bili Charterten, Albert R. Bean. Massey Anderson és más amerikai katonák álltak itt őrséget. A nevek és rajzok tömkelegében volt egy jelszó, amely sokkal nagyobb betűkkel, mint az egyéb firkálások, végigvonult a falon és uralta az egész helyiséget. Ez a jelszó így hangzott: „You shoot ’em, we loot .em” és a Tennessee állambeli Tullahomeból való I^esHe Whitfield amerikai katona írta a falra 19.10 december 3-án. Ez a mondat magyarul annyit jelent: „Ti lőjétek le őket, mi pedig majd kiraboljuk őket". Ez a mondat biztatás volt az első vonalban harcolók felé: az ő feladatuk a lakosság legyilkolása, a második vonalbelieké a kifosz. tás.

Ennél tömörebben, ennél vil4go- sabban még alig fogalmazta meg valaki az amerikai hadsereg, az amerikai imperializmus programm- ját a szabad népek számára, mint ahogyan Leslie Whitfield Koreában garázdálkodó amerikai zsoldos felpingálta egy köszöni romház falára.

Méray Tibor ezután arról a különbségről beszélt, amely a békében élő Magyarország és a .háborúban vérző Korea között van, majd így fol?tatta:

De valahol nem lehet, nem szabad különbségnek lennie: az emberekben. Nem lebet, nem szabad különbségnek lennie a törhetetlen bitben, a zokszönélktili helytállásban, a keménységben, az elszánt akaratban, hogy végigvívjuk ezt a harcot, megingathatatlan hűségben a béketáborhoz és a Szovjetunióhoz. Ha azok a phenjani asszonyok, akiknek nines a télire tüzelőjük, félesztendeja nem láttak húst az asztalukon és a sovány táplálkozás miatt mellükből kiapadt a tej. ha ezek nz asszonyok panaszkodnának. vájjon ki vethetné ezt a szemükre? De ezek nz .asszonyok versenyben állnak, bogy a katonák ruháit mossák, tisztántartsák, megvarrják, megfoltozzák. A koreai nép tudja: nem a panasz és nem a siránkozás, hanem a harc és a törhetetlen hit -— ez a győzelem útja. A koreai nép tudja, megtanulta és megmutatta, hogy erővel és helytállással, zokszó nélkül és áldozatokat vállalva, meg lehet verni, szét lehet zúzni az agresszo- rokat, akiknek az a programmjuk a népek számára, hogy legyilkoljál; és kiraboljuk őket.

Szerte az egész világon százmilliók vívják a harcot a békéért. Koreában fegyverrel, Londonban : röpcédulákkal, Budapesten: műn. kaversennvei, Párizsban: sztrájkkal — ezernyi módon, ezernyi eszközzel, de nő. nőttön növekedik ez a harc. Hatalmas a mi erőnk, a béke ereje. Hatalmas a mi táborunk, a béke tábora. Miénk, csakis a miénk lehet a győzelem.

Versztovsek Borisz, a jugoszláv emberrabiók karmaiból kiszabadított forradalmi emigráns felszólalása

Szünet után az elnök bejelentette, hogy Versztovsék Borisz, a jugoszláv emberrabiók karmaiból kiszabadított forradalmi emigráns újságíró kíván a kongresszushoz szólani. A hírre egyszerre megmozdult az egész terein. Mindenki felállt, s amikor az ajtóban megjeleni a jugoszláv békeharcos, egyszerre zúgott végig a termen a kiáltás : „Vesszen Tito!” Versztovsek Borisz két mankóra támaszkodva, ápolók kíséretében megy az emelvényhez. Mankóival nem tud felmenni az emelvényre, s ezért az emelvény mellett helyeznek el mik rofont számára.

— Engedjétek meg, hogy üdvözöljelek benneteket, a harmadik békekongresszus küldötteit, a Magyar Népköztársaságban élő jugoszláv forradalmi emigránsok névé ben. Miként a magyar nép. úgy mi. jugoszláv politikai emigránsok is gondosan és szeretettel készültünk fel erre az ünnepre, a harmadik magyar békekongresszusra. A mi elvtársaink, akik a gyárakban dolgoznak, vagy a közép- és felsőisko- lákbnn tanulnak, lelkesülve kapcsolódtak be a kongresszus tiszteletére indult országos versenybe, hogy minél jobb eredményeket érjenek el. A magyar dolgozók szeretetélől

és figyelmétől körülvéve, mi mind- aúnyian boldogan és örömmel látjuk a szocializmus felé haladó 31 a - gyar Népköztársaság útját, a magyar dolgozó nép alkotó munkáját és boldog életét.

Amikor ezt látjuk, mindig a szerencsétlen jugoszláv népre gondolunk, mely évek óta fasiszta járom, a Wall Street, a Tito—líarkovics- banda elnyomása alatt nyög. Fájó az, amikor jugoszláv népünk keserves életére és szenvedésére, a 250 ezer letartóztatott családjára, az anyák és gyermekek százezreinek könnyeire, az UDB haláltúboraiban elpusztult hazafiak ezreire gondolunk.

Mi, jugoszláv politikai emigránsok újra a saját bőrünkön győződhettünk meg a ti-tóista UDB kegyetlen módszereiről. Tito és bandája veszett ellensége a szabadságnak. Az emberiség söpredékéből, rablókból és gyilkosokból, csavargókból szervez terrorista bandákat aljas tervei végrehajtására. Ezek a bandák garázdálkodnak Jugoszláviában és elküldik őket a határontúl- ra is. Ilyen banda volt az is, amely engem elrabolt.

(Folytatás a S. oldalon.)

t>ar!o llossi

az olasz békeharcosok üdvözletét tolmácsolja

Az óvodákban és iskolákban mái az új nemzedéket nevelik a boldog alkotó életre. Sztálinvúros — béke- mű, egy alkotó ország hősi kiállás,: a teremtő békéért. Bókernü, mert a nyugodt és biztonságos munka hajlékát teremtjük meg vele nemcsak magunknak, de az utánunk jövő békevágyó generációknak is — Aki tölgyfát ültet — mondja egy régi orosz közmondás — az hosszét ülőkre rendezkedik be. aki egy ilyen munkát kezd meg — lehetjük mi hozzá — as elkötelezte magát a tartós, teremtő békére. A mi tölgyfánk munkások ezreinek bé keakaratdt tükrözi vissza-, n mi munkánk, a mi Szrálin városunk: hifiink a tartós békében.

talott harcát szorosan összekapcsolja a világ békeszeretö népeinek harcával,

Ha Hjo Szán a népek közötti béke és a nagy Sztálin éltetésével fejezi be beszédét. Egyemberkénr ünnepel az egész terem: „Éljen Sztálin!’” — „fiijen Kim ír Szén” zúg a kiáltás, s percek telnek el, amíg a tapsvihar elül. Ekkor Bulla Elma színművésznő a Magyar Néphadsereg Színházának tagja szólal fel:

Tíz körömmel is harcolnunk kell, hogy megtarthassuk ezt a csodálatos, kibontakozó virágot, új életünket — mondotta, majd befejezésül egy részletet adott elő Jirji Marek csehszlovák fró „Egy anya beszél” című elbeszéléséből.

Könnybebornlnak az asszonyok szemei, elkomorulnak a tekintetek és ökölbeszorulnak a kezek a gyönyörű szavak hallatára. A művész Hangja valamennyi küldött sziléhez szól.

Ezután az elnök bejelenti: Han Hjo Szán követ ős meghatalmazott miniszter, a koreai nép képviselője kíván felszólalni. Ta.psvihar közepette lép a mikrofon elé. A teremben mindenki feláll, hosszan, lelkesen ünnepük a szabadságáért küzdő, az egész emberiség boldogságát védelmező, hős koreai népet.

— Engedjék m-ag ■— kezdte felszólalásait Han Hjo Szán —, hogy Korea egész népe nevében üdvözöljem a harmadik magyar békekon- kresszus küldötteit és az egész baráti magyar népet.

— A koreai nép szeretett vezére, Kim ír Szén elvtárs megmondotta, hogy az amerikai-angol támadók hazánk és népünk ellen folytatott háborúja nem végződhet másként, mint úgy, hogy a hős koreai nép a kínai önkéntesekkel együtt, a demokratikus erők, a béketábor támogatásával győzelmet arat fölöttük.

•— A koreai nép hazájáért, a ko reai nép igazságos békéjéért folyA hős koreai nép üdvözlete