Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-21 / 273. szám

1052 NOVEMBER 21, PÉNTEK NÉPLAP Adjon több segítséget a pártszervezet a nagykállói békemozgaloiiinak Megyénk dolgozó parasztjai vál­lalták, hogy a békeliarcosok nagy seregszemléjét, a harmadik magyar békekongresszust kötelezettségeik maradéktalan teljesítésével ünnep­ük meg. Erre adták szavukat a nagykállói dolgozó parasztok is. | Azonban eddigi eredményeik nem kielégítők. Azt nem lehet elmondani, hogy Nagykállóhan nem értek el ered­ményeket : kukorlcabegyüjtés tarvét jóval túlteljesítették. De ez csak a kukoricára áll. A burgonya, de kü­lönösen a napraforgóbegyüjtés ter­vére azt koránt sem mondhatjuk el. Nem fejezték még be a nagy­kállói határban az őszi munkákat sem. Ennek oka az elbizakodottság, a tömegek között végzett felvilágosító munka elhanyagolása, a békemoz. £>Uam jelentőségének lebecsülése. Hogy ez mennyire így van, azt mutatják a begyűjtésben elért „eredmények” is. A békemozgalomnak nemcsak a tőkés országokban van hatalmas jelentőségük, ahol a dolgozók tör­hetetlen békeakarata lefogja a hábo­rús gyújtogatok kezét, hanem mér­hetetlen jelentőséggel bír a szocia­lizmus táborához tartozó országok­ban is. Amikor a mi népünk ki­nyilvánítja erős békeakaratát és ezt tettekkel támasztja alá, akkor hazánk szocialista építésé» gyor­sítja meg, erősíti honvédelmünket, elveszi a kedvét az imperialisták­nak — nagy erőnk láttán —, hogy azok háborús kalandokba bocsát­kozzanak. Nagy tömegeket bevonni a békemozgalomba, annyit jelent, hogy aktivitásra, tettekre serkent­jük azokat a becsületes embereket, akik idáig nem voltak tagjai sem­miféle tömegszervezetnek, nem fog­lalkoztak politikával. A bókebizott- ságok feladata megmutatni a két tábor — a béketábor és a háborús gyújtogatok tábora közti nagy kü­lönbséget, a világ népeinek hatal­mas tőkeerejét, leleplezni az ame­rikai imperialisták vezette háborús gyújtogatok aljas mesterkedéseit, amelyek a harmadik világháború •mielőbbi kirobbantására irányul­nak. A békebizottságoknak szemlél­tetően kell bemutatni: mi az össze- függés a békemozgalom egy-egy Aránylag a legjobb munkát azok a bókebizottságok végzik, amelyek bennt a faluban működnek. Nem véletlen jelenség az, hogy a be­gyűjtés terén bennt a faluban érték el a legjobb eredményeket, míg a környező tanya világban, — ahol pedig a dolgozó parasztoknak csak­nem fele lakik — igen vontatot­tan haladnak a munkák. Alihoz, hogy a falu nagyjából már teljesí­tette kötelezettségét, nem utolsó­sorban a békebizottságok munkája is hozzájárult. Azonban meg kelt mondani, hogy itt is, ahol a többi­hez viszonyítva jobbnak lehet ne­vezni a békemozgalmat, a munkák nagyrészének végzése irányítás nél­kül, mondhatni: ösztönösen tör­tént. A helyi pártszervezettől nem kapnak feladatokat a békeblzottsá- gok, nem irányítják őket. A párt­szervezet titkára azt sem tudja, hogy ki a falusi békebizottságok hogy például a tanyai békebizott­ságok nem tudták megtartani a járási békeértekezletekre a kül­döttválasztó kisgyüléseket. A nagy­kállói pártszervezet viselje gond­ját a bókemozgalomnak, adjon fel­adatokat a békebizottságokuak. A békebizottságok munkája igen szé­leskörű lehet. A fentebb említette­ken kívül, például bízzák meg a békebizottságokat, hogy szervezze­nek az utcák között versenyt. És, ahol a legjobb eredményt érik el, azok kapják meg a ,,Béke utca’’ kitüntető nevet. (Ez Nagykállóban különben is időszerű feladat, mert ugyan a községi tanácsnál azt mondják: az egyénileg dolgozó pa­iiarcosának cselekedetei, tettei és a békevédelem nagy ügye között. Ez lett volna a feladata a nagy­kállói békemozgalomnak is. gok csupán a járási pártbizottság­tól kaptak segítséget, a küldöttvá­lasztó kisgy ülések megtartásához. Mivel» a pártszervezet nem irá­nyítja a békebizottságokat, nem látja meg a bókemozgalombau rejlő hatalmas erőket. Nem vette észre a pártszervezet, hogy milyen nagy segítséget jelentene munká­jához, ha a tanyavílágbau jól dol­gozó békebizottságok lennének. Ha a faluban kevés segítséggel arány­lag jó munkát tudtak végezni a bé­kebizottságok. akkor mit lehetne el­végezni a jól irányított, feladato­kat kapó tanyasi békebizottságok­kal?! Politikai felvilágosító mun­kát végeznének, megmutatnák a dolgozó parasztoknak, miképpen cselekednek helyesen, és hogyan végezzék munkájukat, hogy a béke méltó harcosai legyenek. Azonban ezt a lehetőséget a nagykállói párt- szervezet nem használta fel. Any- nyira rasztok versenyeznek egymással, de ennek a valóságban semmi nyoma nincs.) A békebizottságok szervez­zenek kultúrbrigádokat, amelyek a legjobb békeharcosokat köszöntik. A kötelezettségeiket jól teljesítő dolgozók házalt tüntessék ki „Bé­keház’’ címmel. Ha *a békebizottsá- 'gokat segíti a nagykállói pártszer­vezet, akkor elérf,' hogy erős béke­mozgalom fejlődik ki, ezáltal emel­kedik a tömegek politikai felvilá- gosultsága. És így minden dolgozó paraszt tisztán, világosan látja: a béke. a haza védelme és az állam iránti kötelezettségek maradékta­lan teljesítése egy, ugyanazon do­log! Nagykáilóban 71 bckcbizolíság van, de ezek uagyresze csak papíron „működik“ felelőse. A nagykállói békebizottsu- ncm segíti a pártszervezet a békebizottságok mnnkáját, A Néplap bírálata nyomán megjavította munkáját a besenyődi termelőszövetkezet — meggyorsították az oszt vetést Október utolján Besenyődön a „Szikra.” termelőszövetkezet tagjai gyűlésre jöttek össze. Amíg a gyű­lés meg nem Icezdödütt, addig az emberek kis csoportokban közösen olvasták a Képlap egyik cikkét, mely a besenyődi termelőszövetke­zettel foglalkozott. Az olvasást meg. szakította a rádió hangja. A tagok főleg arra lettek figyelmesek, ami­kor hallották hogy „Besenyődön ■non halad az őszi munka, mert a szövetkezetek fejlődését nem követ­te az eredmények megszilárdítása. Az új tagok nem■ adják be a vető­magot, nem járnak el rendszeresen dolgozni. A brigádvezetőket megvá­lasztotta a csoport tagsága, de azok ■nem tudják azt, hogy melyik tag tartozik hozzájuk.” Ugyanaz, mint amit az újságban olvastak! Tudták, hogy ez mindenkinek szól, mert bizony nagyon keveset törődtek a közössel. Mindöjük azt mondta: — „Majd megyek dol­gozni a szövetkezetben, lia a ma­gamét rendbet eszem.” A rádió már elhallgatott. Csend lett a szövetke­zet irodájában, nagy csendesség. — Néhány perc elteltével Márki Gyula ■új csoporttag élesen megköszörülte a torkát, talán azért, hogy a mon­danivalójához erőt merítsen. — Most aztán jói nézünk Tci, Az egész ország rólunk beszél, mindenfelé tudják azt, hogy a bese. nyödi „Szikra” termelőszövetkezet tagjai elmaradtak az őszi munká­val, nem akarnak a tagok vetni, azt gondolják: szövetkezeti ta­gok lettünk, lesz kenyerünk, ha nem dolgozunk is. ■ — Pedig nem igsj van az, mert most is van sok olyan szövetkezeti tag, aki a nyáron a hűvösről nézte, hogy merre halad a nap, a forgó­területét meg otthagyta kapálatlan. Azt a 760 négyszögöl forgót, amiért felelős volt, még csak ki se egye­zette és 10 mázsa forgó kára szár­mazott ebből a szövetkezet tagságá­nak! Kozma- András rendesen meg- kapdlta az ö 150 négyszögöl terüle­tét, fizetett is S mázsát! Nagy Púimé, özv. Fridiik Jánosné, Kiss Andrásné és a többiek forgója még egy mázsát se adóit. Láthatjuk eb­ből, hogy a mi kárunk az, ha el­hanyagoljuk a munkát! — Az a baj, hogy nincsenek ki­alakítva a brigádok! — kapcsoló­dik a- beszélgetésbe Vékei János. A munkánkon változtatni kell — jelenti ki határozottan Szabó Sán­dor, akit alig pár napja választot­tak meg a szövetkezet új elnökének. — Munkához kell látnunk. Be ho­gyant — teszt fel a kérdést inkább magának, mint a szövetkezet tag­ságához. Hirtelen azt sem tudja, hogy mit is kell tennie, ö is új tag a! szövetkezetben és nem ismeri eléggé a szövetkezet belső életét, üzért áll itt tanácstalanul. Nem is igen segített neki senki sem eddig a tanácstól. Még nem látja azt, hogy mi is a legfontosabb feladata, min is kell nekik sürgősen javíta­ni ok. A tagok közül Puskás István bri­gádvezető, aki már három éve a szövetkezeti élet útját tapossa, a Néplap cikke nyomán hozzászólásá­val igyekszik segíteni az új vezető­ségnek. — Első és legfontosabb feladat a brigádok és munkacsapatok meg­szervezése. Ami pedig a vetőmagot illeti, nézük csak meg, hogy kik is azok, akik nem gondolnak saját maguk és az egész ország kenyérel­látására. Javasolom, nézzük meg előbb Jenei Endre S holdas közép- parasztot, aki búzát értékesített szabadpiacon, a szövetkezetbe pedig nem hozta be a vetőmagot! A termelőszövetkezet új vezető­sége látta, hogy Puskás Istvánnak igaza van. így az első és legfonto­sabb feladatnak a brigádok és mun­kacsapatok megszervezését tekin j tették. Kialakították a brigádokat. A brigádvezetők jegyzőkönyvileg átvették a területet és a csoport vezetősége személyileg felelőssé tette őket azért, hogy a rájuk bí­zott területen haladjon az őszi- vetés, a brigádok tagjai hogyan teljesítik legelemibb kötelezettségü­ket,azt, hogy a munkából rendszere­sen kiveszik a részüket. Voltak bri. gádvezetők. akik ez élőt a feladat elől meghátráltak. Ilyen volt Pus­kás László és Novak András, c,zel:et új brigádvezetőkkel váltották fel. Másnap pedig a- tanács és a- szövet­kezet vezetősége elmentek megnéz­ni. hogy Jenei Endre miért is nem vitte be a vetőmagot a szövetke­zeibe.'. A szövetkezet vezetősége és Jenei Endre egy községben ne rclkedtek fel. Részben ismerték is egymást. Azonban igazán csak most ismerkedtek meg. Most már tudják, hogy ki {s Jenei Endre. Egy speku­láns paraszt, aki a vetőmagot vem adta. ugyan be a szövetkezetbe, de 7 mázsa búzát értékesített S00 fo­rintjával. Nyerészkedni akart dol­gozó társai, bőrére. 12 mázsa burno- nyával tartozott a dolgozó nép álla. mának, beadási kötelezettségének nem tett eleget, a burgonyáját pe­dig 50 zsákkal eldugta a répakúp alá, A tanács és a- szövetkezet ve zetösége felismerte Jenei alias tevé­kenységét. Látták azt is, hogy nem közéjük való Jenei. A szövetkezet tagsága nem sokkal később határo­zatot hozott, Jenéit kizárták a szö­vetkezetből. Az ezután következő napokban megváltozott az élet a „Szikra” termelőszövetkezetben. .4 szövetkezet tagsága beadta a vető­magot. — Szervezetten folyt a mun. ka, így tudták elérni azt, hogy J,S0 hold vetést, 150 hold ősziszántást maradéktalanul elvégezték! — PAPP — a A gyarmattartó hatalmait kudarca az ENSZ-közgyűlés gyámségi bizottságának ütésein Az ENSz-közgyülés gyámsági bi­zottságának legutóbbi ülésein anó folytattak vitát, miként különbőz tessék meg az önkormányzatot ka­pott országokat a gyarmatosító ha­talmak igazgatása alatt álló önkor­mányzattal nem rendelkező terüle­tektől. A gyarmatosító hatalmak — köz tűk az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — azzal az ürüggyel, hogy több önkormányzat tál nem ren­delkező terület állítólag már meg­kapta az önkormányzat minden jo gát, nem szolgáltattak az Egyesült Nemzetek Szervezetének az alap­okmány által követelt statisztikai adatokat és más tájékoztató adató kát, az ilyen önkormányzattal nem rendelkező területek lakosságának életkörülményeiről. Ezzel kapcsolatban még a köz gyűlés 6. ülésszaka egy különbizott­ságot bízott meg azzal, dolgozza ki azokat a pontokat, amelyek meg­határozzák, hogy valamely önkor­mányzattal nem rendelkező terület népei teljes mértékben elérték-e az önkormányzatot. A különbizottság a gyámsági bizottságnak beterjesz­tette jelentését. A jelentés rámutat: annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a szó­ban forgó nép elérte-e az önkor­mányzat teljes mértékét figyelembe kell venni, teljes felelősséget ka­pott-e nemzetközi kérdésekben, jo­ga van-e közvetlen kapcsolatokat létesíteni más országokkal és nem­zetközi szervezetekkel, nemzetközi egyezményeket kötni, aláírni és ra­tifikálni, szabadon kiválasztani kormányzati rendszerét, mentes-e más' állam kormányának ellenőrzé­sétől, vagy beavatkozásától, stb. Hat ország — Burma, Vene­zuela, Guatemala, Egyiptom, Irak és Kuba — képviselői határozatter­vezetet terjesztettek a gyámsági bi­zottság elé az olyan tényezők fel­sorolásának megerősítéséről, ame­lyek irányelvként szolgálhatnak a közgyűlés és a gyarmatosító hatal­mak számára annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy elérte-e egyik vagy másik terület az önkormány­zat teljes mértékét. A gyarmatosító hatalmak — élü­kön az Egyesült Államokkal — e’- lenezték ezt a határozati javasla­tot. O. O. Jurausz, a Szovjetunió kép­viselője megállapította, hogy a köz­gyűlés csak abban .az esetben hoz­hat határozatot valamely önkor­mányzattal nem rendelkező terü­letre vonatkozó adatszolgáltatás megszüntetéséről, ha ez a terület független, szuverén állarná válik, amelynek lakossága gyakorolja a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat. A Szovjetunió képviselője módo­sítást javasolt a hat ország határo­zattervezetéhez. A módosítás ki­mondja. hogy a gyarmatosító ha­talmak a terület státusában történt változás esetén tájékoztassák az ENSz-t az önkormányzattal nem rendelkező területre vonatkozó ál­lamberendezésről, törvényhozási ak­tusokról és közigazgatási rendelke­zésekről. valamint a terület és az anyaország kormánya közötti jogi helyzetről. A szovjet küldöttség által java­solt módosítást tizenkilenc szava­zattal elfogadták. A bizottság határozata a gyar­matosító hatalmak újabb vereségé­ről tanúskodik. Mint ismeretes, Adenauer báb­kancellárt súlyos vereség érte ked­den a parlamentben. Mas líeimann, a Német Kom­munista Párt elnöke a „Freies Volk”-nak adott nyilatkozatában utalt Adenauer parlamenti veresé­gének okaira és várható követ­kezményeire. Reimann mindenek­előtt kiemelte, hogy a november lS-i szavazás eredménye, — amely Adenauer első nyilt parlamenti ve­resége volt — a nyugatnémet la­kosság fokozott erejű tiltakozó ak­cióira vezethető vissza. Súlyos csa­pás érte egyben az amerikai impe­rialisták háborús politikáját is, az esemény tehát nagyjelentőségű nemzetközi fordulatot jelent. — A bonni kancellár vereségével a né­met nép bebizonyította, hogy meg tudja akadályozni a különszerződés ratifikálását. A Német Kommunista Párt ki­jelenti — mondotta Max Reimann, — hogy egyetért a háborús külön­szerződés ellen irányuló hazafias akciókkal és rendszabályokkal és az ellenállási mozgalom élén har­col az Adenauer-rendszer megdön­téséért, a német egység helyreállí­tásáért. Az angol sajtó is élénken kom­mentálja az eseményt. Adenauer, aki a Nyugattal való teljes integrá­láshoz kötötte saját jövőjét — írja a „Times” — úgy érzi, hogy helyze­tét csak a bonni szerződés ratifi­kálása szilárdíthatná meg. Ezért okoz súlyos gondokat Adenauernak a szerződés elfogadása ügyében el­szenvedett parlamenti vereség.” Adenauer a „Daily Herald” sze­rint háromévi kancellársága alatt most szenvedte a legsúlyosabb ve­reséget. A „Lemondani! Lemon, dan!!! kiáltásokban, — amelyek az ülésen körül harsogták — ott csen­dült az igazságot, a békét, az egy­séges független Németországot aka­ró nép hangja és nem csoda, ha Adenauer ezt hallva — „a parla­menti szavazás eredményének ki­hirdetése után feltűnően elhalvá­nyodott és láthatóan megrendült” — írja a Daily Mail. Ugyanazon a napon szenvedett vereséget a parlamentben Pinay francia miniszterelnök is. A fran­cia nemzetgyűlés november 18-án a kormány követelése ellenére 407 szavazattal 147 ellenében ismét el­utasította a belügyminisztérium 1953 évre szóló költségvetés-terve­zetének megvitatását. 450 köbméter siló helyett 1200 köbméter silót késziteit a kocsordi „Táncsics“ tszcs. 1952 februárjában 136 család győződött meg a nagyüzemi mező- gazdálkodás fölényéről s elhatároz­tuk, hogy a Vörös Csillag termelő­szövetkezet példájára mi is ter- melőesoportot alakítunk. 714 hold­dal így alakult meg a kocsordi Táncsics termelőcsoport. Mindjárt az elején felhasználtuk azokat a tapasztalatokat, melyekkel a ré­gebbi csoportok bírtak. Felosztot­tuk a területet brigádokra, munka­csapatokra és egyénekre. Az aratás­nál és a betakarításnál mutatko­zott aztán meg, hogy mit jelent a felosztott földterület. Búzából 12, árpából 14 mázsás volt az átlag­termésünk. Igaz. nagyban segítette eredményeink elérését az agro­technika vívmányainak az alkalma­zása is. Most is 40 hold búzát vetettünk keresztsorosan. A növénytermesztés mellett nagy gondot fordítunk az állatállomány fejlesztésére is. 44 szarvasmarhánk, 44 növendék marhánk van, 10 ökör, 29 ló, 30 koca, 36 hízó — melyet 26-án adunk be — ezenkívül 55 malac a jelenlegi állatállományunk. Még ebben az évben újabb baromfi­törzset létesítünk. Bőségesen gon­doskodtunk az állatok téli takar­mányáról is. 450 köbméter siló helyett 1200 köbméter silót készí­tettünk. Szövetkezésünk első kilenc hónapjában valójában meggyőződ­hettünk arról, hogy a termelőcso- port a parasztság jólétének az alapja. Ezt bizonyítja a zárszám­adásunk is. Aszályos idő ellenére is egy munkaegységre 5 kiló kuko- rica, 3 kiló burgonya, 5.75 kiló ke­nyérgabona, 10 deka cukor jár s ezenkívül még a pénzbeli juttatás Jakab Miklós tszcs, elnök. Adenauer és Pinay parlamenti vereségei

Next

/
Thumbnails
Contents