Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-19 / 271. szám
NÉPLAP 1952 NOVEMBER 19. SZERDA PARTÉPÍTÉS __________ í“**i A nyírbogáti pártszervezetek munkája a termelőszövetkezetek megszilárdításáért Nyírbogát tapasszal lett termelőszövetkezeti község. A régi „Kossuth’’ tsz. mellett öt új termelő- csoportban kezdték meg , új életüket a falu dolgozó parasztjai. Pártunk II. kongresszusa, a megjelent párthatározatok, Rákosi elvtárs és többi vezetőink útmutatásai figyelmeztetnek bennünket, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdításának első feltétele a pártszervezetek jó munkája. A mezőgazdasági munkák kezdetén igen sok nehézséget kellett legyőzni a szervezett, közös munkával ismerkedő új szövetkezeti tagok között. Elsősorban a kommunistákat kellett mozgósítanunk. Különösen az újonnan alakult Petőfi, Béke Bástyája és Hunyadi tszcs-kben mutatkozott meg kezdetben a pártszervezet, a politikai felvilágosító munka hiánya. Az új pártszervezetek oktatási munkája A megalakított tsz-párt szer vezetek nagy gondot fordítottak kezdettől a politikai oktatásra. Számos jól dolgozó tszcs.-tagot vontak be politikai iskolára, elsősorban természetesen a párttagokat. Ennek hatása gyorsan megmutatkozott, mert a politikai iskolán állandóan szóvá tették a párttagok helytállását és a munka-fegyelem megszilárdításának jelentőségét Is. A nyári ara-tás-cséplésl, növényápolási munkák folyamán és most az őszi munkák idején a tsz.-pártszer- vezetok többsége már következetes narcot folytatott a párt- és a minisztertanács határozatainak végrehajtásáért. Azokban a pártszervezetekben, aliol a gazdasági feladatok sikeres végrehajtásáért pártépítési munka megjavításával harcoltak — ott nem is maradt el az eredmény. Ez a gazdasági év bebizonyította, hogy azoknak a párttitkároton-ak volt igazuk, akiknek a legnagyobb dologidőiben is gondjuk volt vezetőségi ülések, taggyűlések összehívására, politikai iskolák tartására jól felhasználták azok mozgósító erejét és nem feledkeztek meg a DISZ szervezetekről sem. A Hunyadi tszcs, pártszervezetének jó tapasztalatai A Hunyadi tszcs, vezetői, párt- titkára minden bizonnyal jobb érzéssel készülnék a közeledő zárszámadásra. mint az ugyancsak községben Kossuth tsz. vezetői. Pedig a Kossuth tsz. a legidősebb a faluban és most mégis elmaradt a fiatalabbak mögött. Az idei aszályra sem hivatkozhatnak nagyobb joggal, mint a többiek, hiszen nincs messze egymástól a területük. Nem „természeti csoda” okozta, hogy a Hunyadi kukoricatáblái az aszály ellenére is meghozták a 13—20 mázsás termést és a beadási kötelezettség rendezése és a szövetkezeti szükséglet biztosítása után szétosztásra is jut a tagok között. A Kossuth tagjai viszont rosszul dolgoztaik. Elhanyagolt kukoricaföldjeiket kárörvendve nézte az ellenség. 20 hold kukoricájukat mindössze egyezer kapálták meg. Nem „természeti csoda” okozta tehát a szövetkezetek eredményei közötti különbséget, hanem a tagság munkája, lelkesedése, öntudata közti eltérés, ami mögött a pártszervezetek jó vagy rossz munkáját kell keresnünk. A Hunyadi tsz. pártvezetősége kezdettől gondoskodott a tagok állandó politikai oktatásáról. Most is rendszeresen megtartják a heti politikai iskolát és azon résztvesz valamennyi hallgató. Nem feledkeznek meg a DISZ-ről sem és nemcsak a munkában, de a politikai körön is követésre méltó a tszcs. DlSZ-taigjain-ak fegyelmezett, jó munkája. A DISZ-szervezet aktív munkája segíti a pártszervezet fokozatos utánpótlását is. Három párttagot és tagjelöltet vett fel a 2-1 éven felüli fiatalok közül a pártszervezet az' utóbbi hónapokban. Szegedi János brigádtagot, Hegedűs Péter traktoristát tagjelöltnek vette fel a taggyűlés, jó munkájukért, legutóbb pedig Takács Ferenc DISZ-titkár tagfelvételi kérelmét fogadta el a párttagság. A tag- és tagjelöltfelvételi munkát azonban még a Hunyadi tszcs.-ben is állandóbbá, rendszeresebbé Íveli tenni. A szövetkezeti tagok és különösen a fiatalok közti politikai nevelőmunka eredményeként az őszi betakarítási, vetési munkát elsők közt végezte el a Hunyadi tszcs. Emellett saját erejükből arra is futotta, hogy 50 férőhelyes sertósfiaztatót építsenek és egy baromftistállót. Elférne egy sertésflaztató a Kossuth tsz.-ben is, de ott hiányzik az építkezéshez, a közös vagyon gyarapításához szükséges akarat. Pedig egyéni boldogulásuk alapja is csak a közös vagyon növelése lehet, ezt azonban nem értették meg még a szövetkezet tagjai. Ez akadályozza a munkafegyelem megszilárdulását, emiatt maradtak el az őszi munka végzésében is. Utolsók közt fejezték be a községben a munkát és a község begyűjtési tervének teljesítését is az ő lemaradásuk, vonakodásuk okozta. Horváth elvtárs, a Kossuth tsz. párttitkára maga is lebecsüli a politikai oktatást. Az elmúlt évben sem fordított gondot a politikai iskolára, az idén is elhanyagolja és szívesen nyugtatja meg magát olyan véleménnyel, hogy „nagy munka idején nincs arra idő”. Hiányzik a politikai nevelőmunka a szövetkezetben. Alakítottak ugyan két pártcsoportot, azonban azok is elhanyagolják kötelességüket. Nem nevelik a szövetkezet tagjait munkafegyelemre, a közös vagyon megbecsülésére, a párt és az állam szakadatlan erősítésére. A közeledő zárszámadás alkalmával nemcsak a szövetkezetek gazdasági eredményeit terjesztik a tagság elé. A gazdasági eredményeit mögött meg kelt keresni azok okait is, a gazdasági vezetés és a politikai munka eredményeit és hibáit, ez ad alapot a további munka kijavításához. Elsősorban a kommunistákra vár fontos feladat, hogy politikai felvilágosító munkával előkészítsék és a további munka elörelendítőjévé tegyék a zárszámadást. A helybeli tszes.-k párt- titkáraival már megbeszéltük a legfontosabb feladatokat és a következő vezetőségi üléseken megtárgyalják: hogyan segítette a pártszervezet a szövetkezet gazdasági eredményeinek eléré-sét és milyen téren követtek el hibákat a politikai munka elhanyagolásával. A következő párttaggyűléseket is úgy készítjük elő tszcs-ink pártszervezeteiben, hogy azok felébresszék a kommunisták felelősségét, aktivitását, fokozzák a szövetkezeti tagok közti felvilágosító munkát. Úgy akarjuk előkészíteni szövetkezeteinkben a zárszámadást, hogy az a feladatok alapos megvitatása után a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításának, fejlesztésének ető- relendítőjévé váljon.- Mitrócsálc József MDP titkár, Nyírbogát, Takarékoskodnak a külföldi anyagokkal a trafójavítóban Épül a Tiszalöki Erőmű, a megye villamosítása gyors ütemben halad. Ez nagy feladatok elé állítja a trafójavító üzem dolgozóit is. A transzformátorok sokaságát kell javítani, átalakítani. Munkájukhoz nagymennyiségű anyagot használnak fel, nem kismértékben külföldről' hozott anyagokat is. Meleg helyiségben, zümmögő villanymotorok mellett, szigetelt huzalok között vígan megy a munka. Fürge munkáskezek gombolyítják, egyengetik a szigetelés alá bujtatott vörösréz drótot. A falak mentén pedig egyre szaporodnak a kész transzformátor-tekercsek, hogy a javítóba átkerülve, körülöleljék a súlyos vasmagot. A tekercselő hátsó felében Repfca Jánosné irányítja a papírszigetelőgép munkáját. 132 százalékos teljesítményei dolgozik. Itt ágyazzák puha szigetelésbe és varázsolják" újjá a selejtből kiszedett, kilágyí- tofct huzalokat. Az üzemben ebben az évben eztdáig 0723 kiló vörösréz huzalt mentettek meg a beolvasztástól, s tettek újra használhatóvá. Igaz, van vele munka bőven, de megéri, mert a kilónkénti hét forintos hulladékárat leszámítva is, 280 ezer forint értékű dinamó- és trafóhuzalt gyártottak belőle. Pénzben Is szép eredmény ez, de duplán számít, mert importanyag. Ezzel kell legjobban takarékoskodni. Tudják ezt az üzemben, tudja Gajdos Mária is, aki a tekercselésnél dolgozik. A tekercselést megnehezíti, hogy a drót iübb darabból van és forrasztani kell, de eléri a 133 százalékot. Most. is jókedvűen illeszti össze a drót végeit s ráhelyezi a felmelegedett forrasztópákát, örömmel dolgozik, ügy mondják, mindig ilyen jókedvű. Pár perc, s a lábnyomással kapcsolható tekercselőgép már tovább forgatja a féligikész tekercset. Fönn az „emeleten” Mohácsi András raktárosnál sokat mondanak a kartonlapok. Ez évben 7S9 kiló nátroneellulóze-papír és 250 kiló triplexlemez fogyott el. ami azt jelenti, hogy ezekkel ugyanannyi külföldről behozott prespán- temezt, pamutot és több másfajta importanyagot takarítottak meg. Három hónapja van ü'eraben az új papírszigetelőgép. melyet az üzemben házilag állítottak elő. Nemsokára kész lesz a másik is. Elkészítésükkel — a gyári árat számolva — 33.000 forintot takarítottak meg. Emellett lehetővé válik, hogy pamut helyett a hazai gyártmányú nártiumcellulóze-papír. ral szigeteljenek, ami tökéletesen megfelel a követelményeknek. A nátriumcellulóze használatával csupán a szigetelésnél értékben 3750 forintot takarítottak meg, de emellett több mint 100 pu-Moverre való pamut fonalat adtak vissza népgazdaságunknak. A nátriumcellulóze nagy tekercsekben van. Most olyan gépet készítenek, amelyik egyszerre kcsken y sza 1-agú tekercsekre szabja a papírt. Ez több munkafolyamatot feleslegessé tesz, s lehetővé válik a vékony szigetelőszalag tömeges gyártása. A javítóban egymás mellett sorakoznak az „orvoslásra” váró trafók. Mielőtt a vasmagra ráhelyeznék a tekercseket, előbb egy vastag szigetelő hengert illesztenek rá. Most a külföldi prespánleiuez helyett hazai nátriumcellulózét használnak, aminek a fajsúlya is kevesebb. Az erre a célra felhasznált 5 mázsa nátriumcellulóze-pa- pírrál több mint 12 mázsa importanyagot helyettesítettek ebben az évben. Míg az öt mázsa nátrium- cellulúze-papír ára- csak 633 forint, addig a 12 mázsa prespánlemez ára 1800 forint -lenne, i Az importanyagok meglakarítá- : iának értéke közel háromszázezer forint. Ezt az értéket azonban még növeli a dolgozók igyekezete, hogy a külföldi Ipar termékeit minél na- I gyobb mennyiségben a hazai ipar i termékeivel helyettesítsék. Oktatási segédanya« a XIX. pártkongresszus útmutatásainak tanulmányozásához ISckés építés a Szovjetunióban — háborús gazdálkodás az imperialista országokban A szovjet nép, kommunista pártja és nagy tanítója, Sztálin elvtárs tanításaiból tudja, hogy a szocializmus alapvető gazdasági törvénye : az egész társadalom fokozatosan növekvő anyagi és kulturális igényeinek maximális biztosítása a legfejlettebb technika alapján, a szocialista termelés szüntelen növelése és tökéletesítése útján. Ha összehasonlítjuk az új ötéves tervben foglalt százalékszámokat az 1950-es termelési adatokkal — írja az „Humanitő” — a Szovjetunió gazdasági fellendülése az imperialista hatalmakhoz viszonyítva a következőképpen alakul (1920. évi termelést száznak vesszük) : 1920 __ 100 1937 1948 1051 1355 Szovjetunió 428,9 1S6 1-230 1.802 USA 102,7 154 200 — Nary-Britannia 123,7 m 104 — Franciaország 81,7 69 110 — A háborúelőtti utolsó évhez (1940) képest a Szovjetunió ipari termelése 1955-ig háromszorosára emelkedik. Sztálin elvtárs 1946 február 9-i történelmi beszédében a párt és a szovjet nép elé a kommunizmus építésének nagyszerű programmját tűzte ki. Éppen ezért hangsúlyozta, hogy nagy figyelmet kell fordítani a közszükségleti cikkek termelésének növelésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére az összes áruk árainak csökkentésével, A háború utáni években a Szovjetunió ennek az útmutatásnak az alapján a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek anyagi jólétének és kultúrájának újabb emelkedését érte el. Erről a háborúutáni ötszöri árleszállítás adatai szemléltetően tanúskodnak. Az első árleszállítás következtében a szovjet emberek kb. S6 milliard rubelt, a másodikkal további mintegy 71 milliárd rubelt, a harmadik során kb. 110 milliárd rubelt nyertek. 1950-ben a szovjet nép jövedelme 62 százalékkal lett több, mint 1940-ben volt. 1951-ben további 10 százalékkal nőtt és 1952-ben az ötödik árleszállítás egymagában nem kevesebb, mint 2S milliárd rubel nyereséghez juttatta a szovjetország dolgozóit. A nép fogyasztása a Szujetunió ban már a háború utáni ötéves terv idején felülmúlta a háború előtti ' színvonalat: 1951-ben az előző évhez képest 13 százalékkal nőtt a közszükségleti cikkek forgalma. — Húsból 82 százalékkal, zsírból 10 százalékkal, növényi olajból 40 százalékkal, tej- és tejtermékekből 35 százalékkal, cukorból 29 százalékkal, pamutszövetből 18, selyemből 26. cipőből 11, bútorból 50, rádióból 26, varrógépből 29, kerékpárból S6 százalékkal többet vásároltak, mint 1950-ben. A tőkés országokkal ellentétben a Szovjetunió nemzeti jövedelme gyors ütemben növekszik. 1950 ben összehasonlító árakon számítva, 04 százalékkal haladta meg az 1940-es színvonalat, 1951-ben ivedig, az előző évvel szemben további 12 százalékkal növekedett. Az ENSZ gazdasági bizottsága Eoiópa 1951. éri gazdasági helyzetéről szemlét készített. Ez a szemle külön fejezetben foglalkozik a Szovjetunió népgazdaságának fejlődésével. összeállítóinak, bármenynyire húzódoztak is, figyelembe kellett venniük a közismert, letagadhatatlan tényeket. Kénytelenek tol. tak elismerni, hogy a Szovjetunió gazdasága gyorsan fejlődik és felfelé halad. .........A Szovjetunióban nem fenyeget az infláció veszélye" — állapítja meg a többi között az ENSZ szemléje, s az 1951-ről szóló gazdasági összefoglalójában még azt is kénytelen elismerni, hogy „a Szovjetunió katonai kiadásai az utóbbi két év alatt sokkal kisebbek, mint a müncheni értekezlet és a Szovjetunió elleni német támadás közötti időben”, ami számadatokban kifejezve így hangzik: a Szovjetunió békés építésének védelmét célzó előirányzatok 1051-ben a Szovjetunió összköltségvetési kiadásainak csupán 21,3 százalékát képezték, míg a háborúelőtti 1940-es évben 32.5 százalékát. Még soha ilyen szembeszökően nem mutatkozott meg a különbség a békés építést valóraváltő szocialista rendszer és a romboló, háborúra spekuláló Imperializmus között, mint a mi korunkban. Klipen ezért az Imperialisták még ve- szettebbiil szítják a háborús hisztériát, hogy megvalósíthassák fegyverkezési programmjukat, amely új adókat, újabb nélkülözést tartogat országaik dolgozó tömegeinek — és új profitot a fegyvergyárosoknak. 1950-ben az amerikai társaságok profitja 41.4 milliárd dollár: tett ki, jelentősen többet, mint a háborús években besöpört maximális profitok összege. Ez a szám 1951-ben már 44,5 milliárdos mesé- beillő összegre rúgott, amelyből a General Motors páncélszekrénye 1,3, a General Electricé szintén 1,3, a Dupont de Nemourse (atombombák és robbanóanyagok gyártója) 14. szer nagyobb hasznot nyelt el. Az Amerikai Egyesült Államokban a katonai kiadások átlagos évi összege a háború utáni három esztendőben az 1941—42-es háborús étek színvonalán mozgott. A következő években Truman kormánya tovább növelte a háborús előkészületekre előirányzott kiadásokat. Az 1932—33-as évben ezek a kiadások 75,6 milliárd dollárt tettek ki, s ez az összeg az Egyesült Államok egész költségvetésének túlnyomó részét jelenti. Miközben Amerikához hasonlóan Angliában is a munkások milliói kerülnek ki az utcára és állandóan emelkednek a közszükségleti cikkek árai, az angol monopóliumok haszna is évrői-évre növekszik. Az oxfordi egyetem mellett működő statisztikai intézet adatai szerint 1951-ben, az előző évhez képest ez a növekedés 20 százalékra rúgott. Az angol monopolisták kis csoportjának profitja az egész nemzeti jövedelemnek több mint kétharmadát emészti fel. Az amerikai „Times Herald” című burzsoá újság maga nyilatkozik így a kormány háborús politikájáról: .......Újabb fecsegéseket várhatunk külső veszélyekről... új hazugság-kampányokat, amelyek arra irányulnak, hogy megfélemlítsék az amerikaiakat és kényszerítsék őket, hogy elfogadjanak olyan kiadásokat, amelyek katasztrófába döntik az országot.” De a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. — A népek a tényeknek hisznek. A tények pedig a Szovjetunió békesze- retetéről beszélnek és leleplezik az imperialista háborús gyujtogatókar. A hétpróbás rágalmazókra és mesterkedéseikre pedig az új ötéves terv irányelvei újabb hatalmas csapást mérnek. Még a francia „Paris Presse” burzsoá újság is beismerte az új ötéves terv előirányzatával kapcsolatban. hogy ..azok a feltételezések, amelyek szerint a Szovjetunió lemondott volna gazdasága gyorsított 'fejlesztéséről, abból a célból, hogy erőfeszítéseit az ipar terén a fegyverkezés felé irányítsa, az új terv bejelentésével erősen meggyengültek.” A „Ce Soir” pedig a francia dolgozók felfogását tükrözve így ír: „Az utca emberei Franciaországban és másutt úgy ítélik meg az ötéves tervet, hogy egy ország, amely tízezrével fogja építeni az új iskolákat, kórházakat, bölcsődéket és amelyik felkészül arra, hogy egészen az érettségiig, tehát tíz éven keresztül kötelezővé tegye az oktatást, olyan ország, amely a békét akarja és amely meg van győződve róla, hogy a békét meg lehet menteni”. A népek látják, hogy a szocializmus egyet jelent a békével, az alkotással, a kapitalizmus pedig a háborúval és rombolással.
