Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-13 / 266. szám
iS52 NOVEMBER 13, CSÜTÖRTÖK: 3 NÉPLAP A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésről az E.\SZ>kűzgyíilés politikai bizottság-ának november lO-i illésén Az ENSZ-közgyülés politikai bízó ttsúgának november KM ülésén A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője mondott beszédet a koreai kérdésről. Az amerikai lapok már előre kö zölték, hogy november 10-én a Szovjetunió külügyminisztere tart be szedet. Rámutattak, hogy a beszéd nagy érdeklődést kelt az ENSZ-ben és befolyásolja a közgyűlés ülésszakán folyó vita további menetét. A zsúfolt terem közönsége nagy figyelemmel hallgatta a Szovjetunió képviselőjének beszédét. Az alábbiakban közöljük Vi- siuszkij elvtűrs beszédének kivonatát: A koreai kérdéssel kapcsolatban az. 1. bizottságban lefolyt vita bebizonyította, hogy az Egyesült Államok kormánykörei nem tartják érdeküknek a koreai háború megszüntetését és a koreai kérdés békés rendezését. Erőfeszítéseik arra irányulnak, hogy meghiúsítsák a fegyverszüneti tárgyalásokat és folytassák ezt a már harmadik éve viselt igazságtalan, agresszív háborút. Ezt számos tény bizonyítja. E tények jellemzők arra, hogy az Egyesült Államok agresszív politikát követ Koreával szemben, noha az amerikai kormány nem egyszer jelentette ki, hogy aggodalommal tölti el a Koreában kialakult helyzet és a íegyyerszüneti tárgyalások menete. Mégis, a Koreai-kínai parancsnokság békeszerető álláspontja következtében sikerült bizonyos eredmé nyékét elérni és megegyezésre jutni a fegyverszüneti egyezménytervezet pontjainak túlnyomó többségében. Ez a körülmény — a koreai fegyverszüneti tárgyalások során felmerült nehézségek ellenére is — azt a reményt keltette, hogy a tárgyalások nem is hosszú idő múlva megfelelő egyezmény megkötésével fejeződnek be. Ez a remény azonban nem teljesedett be, mert. kiderült, hogy az am», rikái parancsnokság a fegyverszüneti tárgyalások felborítására törekszik, arra, hogy a koreai háborút ne békés megegyezéssel fejezzék be, hanem — miként amerikai kormánykörökben nyíltan kimondják — ,,ka tonal döntéssel”, más szóval fegyveres erővel, a csatatéren minden áron kivívandó győzelemmel. Igazolta ezt az az amerikai hatá rozatá javaslat is. amelyet Acheson október 24-én terjesztett elő a Korea egyesítésének és újjáépítésének kér désével foglalkozó ENSZ-bizottsúg jelentésével kapcsolatban. Ez a határozati javaslat lényegé ben egy kérdéssel foglalkozik, aha difoglyok hazatelepítésének kérdésé vei. Ezen a kérdésen jutottak zsák utcába a panmindzsoni tárgyalások és a kialakult helyzetben e kérdés megoldása a koreai fegyverszünet megkötésére vonatkozó egész felad a' megoldásának kylcsa. A határozati javaslat azt ajánlj" a közgyűlésnek, hagyja jóvá azt az elvet, amelyet az amerikai parancs nokság vall a hadifoglyok haantele pitésének kérdésében. Ilyenformán az amerikai küldöttség kitart amellett az úgynevezett elv mellett,hogv nyomás és erőszak segítségéve', kényszerítő körülmények között alkalmazott „rostálás” vagy „megkérdezés” segítségével, a tömeges ngyon- lövétéseldg terjedő kegyetlen meg toriások alkalmazásával visszatartsák a koreai és kínai hadifoglyok ,jelentős részét. A. J. Vlsinszkij ezután az amerikai agresssoroknak azzal az aljas rágalmával foglalkozott, hogy az agresszió Észak-Koreából indult ki. Visinszkij elvtárs a bizonyítékok egész sorát tárta fel beszédében, amelyek minden kétséget kizárólag megmutatják, hogy az agresszió Pél-Koreából Indult ki, hogy 1950 júniusában Li Szín Man csapatai törtek be amerikai instruktorok támogatásával és vezetésével a Ko- reai Népi Demokratikus Köztársaság területére. Visszatérve a fegyverszüneti tárgyalások kérdésére, Visinszkij elv- társ rámutatott arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének intézkedéseket kell tennie arra, hogy végetvessenek a koreai háborúnak, a maga részéről teljes támogatást kell nyújtania a panmlndzsoni fegyverszüneti tárgyalásokhoz, hogy leküzdjék a tárgyalásokon felmerült nehézségeket és megszüntessék a tárgyalások során keletkezett zsákutcát. Ezen a téren a megoldásra váró fő kérdés a hadifoglyok kicserélésének kérdése. Az amerikai határozati javaslat szerkesztői bizonyítani próbálják, hogy e kérdés megoldását meg lehet találni az említett javaslatban előterjesztett tervben, abban a javaslatban, amely minden feltétel nélkül az amerikai parancsnokság álláspontját támogatja, jóllehet, ez az álláspont szöges ellentétben áll a nemzetközi jog általánosan elismert alapelveivel és az alapelveken nyugvó nemzetközi egyezményekkel, köztük az 1949. évi genfi egyezménnyel. Visinszkij elvtárs azután arról beszélt, hogyan ferdítik el az amerikai küldöttek és az Egyesült Államok „szövetségeseinek” küldöttei a genfi egyezmény tartalmát és értelmét. így Eloyd angol megbízott kijelentette, hogy a 118. cikkely e szavait: „A hadifoglyokat a hadműveletek befejezése után szabadon kell bocsájtaní és haza kell szállítani”, úgy kell értelmezni, hogy a hadifoglyokat nem kell átadni a másik félnek, ha a hadifoglyok ebbe nem egyeznek bele, mert ez állítólag nem a hadifoglyok sza- badonengedését jelentené, hanem a hadifoglyok további visszatartását és fegyveres őrizet alá helyezését. Eloyd úr úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy a 118. cikkelyben hadifogságból való szabadon- bocsátásról van szó, nem pedig általában valamilyen szabadonbccsá- tásrél és hogy a hadifoglyoknak a másik fél számára történő átadásával kapcsolatos sizabadonengedés? minden körülmények között bizonyos időt követel meg, amelynek: folyamán a hadifoglyok elkerül hetei lenül fegyveres őrizet alatt vannak. Visinszkij elvtárs ezután azokrö’ a felháborító bűnös eljárásokról beszélt, amelyeknek segítségévei az amerikai parancsnokság a haza- településről való lemondásra kényszeríti a hadifoglyokat. Az amerikaiak hadifogolytáboraiban meghonosodott rendszert csupán leplezetlen és féktelen terrornak lehet minősíteni, amelynek célja: aláásni a koreai és kínai hadifoglyok erkölcsi ellenállását, lesüllyeszteni erkölcsüket, szembe állítani őket saját kormányaikkal rákényszeríteni ezekef a hadifog. lyokat arra, hogy lemondjanak a hazatérésről. Az amerikai parancsnokság kezében ez jó eszköznek bizonyult a fegyverszüneti tárgyalások megszakítására és a háború elhúzására. Az amerikai parancsnokság s vele karöltve az Egyesült Államok is az Egyesült Államokat támogató más országos hivatalos képviselői módszeresen barbár bánásmódnak vetik alá a hadifoglyokat, minden lehető meglorlási módot alkalmaz- nak velük szemben, s ugyanekkor szüntelenül állítólagos „humanizmusukról” kürtőinek, bűntetteik leplezésére álszemt kijelentéseket tesznek, miszerint ők a hadifoglyok jogait és érdekeit védelmezik. A nemzetközi jog és a nemzetközi gyakorlat szerint minden hadifoglyot haza kell telepíteni — szögezte le Visinszkij elvtárs. majd rámutatott arra, hogy hiába pró bálják egyes küldöttek elferdíteni, Az ENSZ közgyűlésének november 11-1 délelőtti teljes ülésén az általános vita során többek között felszólalt Pandit asszony, India küldöttségének vezetője. Azzal a kijelentéssel kezdte beszédét, hogy a közgyűlés „az egyre növekvő válság légkörében” ült össze, „a koreai bábon! tovább tart” és ezért , a koreai béke a közgyűlés előtt álló kérdések között elsőrendű fontéi roma gyár ázni a genfi egyezményt. Az 1949. évi genfi egyezmény éppúgy, mint a korábban érvényben lévő 1929. évi egyezmény valamennyi hadifogoly feltétlen hazatelepítését követeli. Ez a követelés annyira határo zott, hogy a hazatelepítést a 118, cikkely értelmében akkor Js végre ke'! hajtani, ha nincs határozat a hazatelepítésről a felek között kötött külön egyezményekben, sőt még akkor is, ha egyáltalán nincs egyezmény. A hadifoglyot őrizetben tartó hatalomnak a 118. cikkely értelmében magának kell elkészítenie és késedelem nélkül végrehajtania a hazateleprtési tervet a fent kifejtett elvnek megfelelően. A genfi egyezményben nincs se- milyen megállapítás, amely rnegen- gedné a hadifoglyokat őrizetben .ártó hatalomnak bármely hadifogoly haza telepítésének megtagadását azzal az ürüggyel, hogy a hadifogoly nem kíván hazatérni. A koreai amerikai parancsnokság álláspontja éppúgy, mint az ezt támogató kormányok álláspontja durván ellentétben áll az 1049. évi genfi egyezménnyel és a nemzetközi jognak a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó, általánosan elismert elveivel. VisLnsztoij elvtárs végül a következőket mondotta: A Szovjetunió küldöttsége ragaszkodni fog hozzá — és reméli, hogy más küktöt ségek is támogatni fogják, hogy a bizottság fogadja el a Szovjetunió által október 29 én előterjesztett határozati javaslatot. Tekintetbe veszi azonban az 1. számú bizottságban a koreai kérdésben lezajlott vélemény oserét, több küldöttség kívánságait és megjegyzéseit, így szükségesnek tartja a korábban előterjesztett határozati javaslat egyes indítványainak pontosabb megfogalmazását, a többi között azt, hogy pontosabban körülírja a, békés rendezést szolgáló bizottság összetételét, valamint az említett bizottság feladatait. A Szovjetunió határozati javaslata a megfelelő módosításokkal a következőképpen hangzik: „A közgyűlés, miután megvizsgálta a Korea egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó bizottság „elertósét, szükségesnek tartja, hogy -bizottságot létesítsenek a koreai kérdés békés rendezésére a közvetlenül érdekelt felek és más államok — köztük a koreai búborúban részt nem vetít államok — részvételével. A bizottság összetétele a következő: Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Szov j-etunió, Kínai Népköztársaság, India, Burma, Svájc, Csehszlovákia, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea, Az említett bizottságnak tegyék feladatává, hogy haladéktalanul tegyen intézkedéseket a koreai kérdés rendezésére, Korea egyesi lé sének szellemében. Az egyesítést maguk a koreaiak hajtják végre az említett bizottságok felügyeletével. A többi között tegyen intézkedéseket a bizottság annak érdekében, hogy minden eszközzel elősegítse, hogy mindkét fél minden hadifoglyot hazaszállítson.” íme a koreai kérdés igazi rendezésének útja. Mélységes meggyőződésünk. hogy ez az egyetlen út, amely vegetvet a koreai nép ellen folyó Igazságtalan, agresszív háborúnak. Ez az egyetlen út, amely elvezethet a koreai fegyverszünet megkötéséhez és a békéhez, amit valamennyi békeszerető nép oly forrón kíván és követel. tosságú”. A továbbiakban azonban megkerülte ezt a nagyfoniosságú kérdést és így nem mondta ki, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete vessen véget a koreai háborúnak. A többi kérdéssel kapcsolatban Pandit asszony hangsúlyozta, hogy az indiai kormány szükségesnek tartja a Kínai Népköztársaság részvételét az ENSZ munkájában. Az ENSZ közgyűlésének november 11-i teljes ülése Tito-fasiszta komédia Zágrábban — és a jugoszláv valóság Zágráb városa néháDv napj^ páratlanul cinikus é-s lapos komédia színhelye:' a Tito-pártnak nevezett csőcselék tartja ott kongresszusát. Ez az undorító színjáték főleg azért oly cinikus, mert rendezője, a fasiszta-titólsta kamarilla a pogromlovagoknak és a nép esküdt ellenségeinek ezt a csődületét „a jugoszláv szocializmusról” hangoztatott féktelen szószátyárkodás köd- függönyével leplezi. A szocializmus zászlaja, amely győzelmesen lobog a Szovjetunió tizenhat köztársasága fölött, s mind magasabbra emelkedik a népi demokratikus országok fölé, ellenállhatatlanul vonzza a földkerekség sokszäzmilliö dolgozóját. A titóista disznóólból kirajzott politikai csepünigók még ezért fanyalodnak a ,„szocializmusról” terjesztett mesékre. Ezek a mesék csak a jugoszláv néptömegek ámítására kellenek. Ti tóék ezért üvöltöznek tor- kuksaakadtából a jugoszláviai „szocializmus” építéséről és a szocializmus építésének „külön útjairól”. Példátlan képmutatós, szédítő hazugság! A titófasiszta párt zágrábi kongresszusa szemléltető példája a politikai szélhámosságnak. A zágrábi komédia fő-fő mutatványszáma természetesen „ö tltó- sága” beszámolója volt. üres hordó jól kong — hirdeti a közmondás. De a belgrádi Duce beszédéből az undorító koholmányok, a szószátyárkodás és a dühödt szovjet ellenes rágalmak zavaros áradatán kívül a titólsta rendszer értékes beismerései és pokoli önleleplezései is ki-ki ütköznek. S amikor Tito nekifogott a nemzetközi helyzetről szóló nagy-képű fejtegetéseinek, alig indította cl rozzant gebéjét, a hepehupás úton az agyonreklámozott „szocializmus” helyett egyszerre csak az imperialista posványba pottyant. Tito a Németországról, valamint a legfontosabb háborúutáni kérdésekről megkötött teheráni. jaltai és a többi egyezmény écsárlásúval kezdte előadását. Halálos bűnökkel vádolta a Szovjetuniót. Főkép a Szovjetunió békepolitikája ellen acsarkodott. Ez persze egyáltalán nem újság. A lakáj csak gazdája aljas szava járását szajkózhatja. — Truman Amerikája már sokkal előbb elsütötte ezeket a szovjetellenes petárdákat. A pávatollal ékeskedő fasiszta varjú csupán üres szalmát csépel. Az emberiség jobbik fele a Békevilágtanács felhívására elszántan és szívósan küzd az Öthatalmi békeegyezmény megkötéséért, a vitás kérdések tárgyalások és megegyezés útján való megoldásáért. Tito hízelegve vakkantja washingtoni gazdái felé. hogy ez az igazán minden népre kiterjedő mozgalom semmi más, mint a Szovjetunió mesterkedése. Minden megegyezés, minden békeegyezmény fölösleges! — jelenti ki Tito. — Ott van az Egyesült Nemzetek Szervezete! Legföljebb az egyik főakadályt kell elhárítani, az ENSZ munkáját fékező vétójogot, amelyet a Szovjetunió következetesen és állhatatosan védelmez. Nem világos-e, hogy Tito ebben a kérdésben is Amerika hangját szajkózza, azét az Amerikáét, amelynek képviselői évek óta minden követ megmozgatnak, hogy a Biztonsági Tanácsban meg szüntessék az öt nagyhatalom egyhangúságának elvét. A jugoszláv szatrapa a nemzetközi politika más kérdéseiben is ugyanily ultra-amerikai álláspontot képvisel. Hiszen nincs egyéni véleménye. Miért is volna! Pénz beszél, kutya ugat. Akié a dollár, azé a vélemény. Ez Tito „szocializmusa” a külpolitikában. De milyen ez a „szocializmus” az ország belső életében? A lelgá- zott Jugoszlávia teljesen az ameri kai gyarmatosítók kezére került, ők rendelkeznek a kikötőkben, a nagyüzemekben, az éré- és szénbányákban. .‘ ■■ egykori tőkés-tulajdonosok tö-bszáz gyárban „igazgatók” lettek. A jugoszláv falu teljhatalmú ura a lculúk. Mint a háború előtt, most Is a kulák dönt a szegényparasztok és zsellérek millióinak sorsáról. TI tóék központi lapja, a Borba a múlt hónap végén néhány adatot közölt a jugoszláv dolgozók életéről. „1952 második negyedében — Írja a Borba — egy-egy xifci lakos Boszniában és Hercegovinában 500 gramm, Szerbiában 400 gramm, Montenegróban 450 gramm, Macedóniában 430 gramm marha- és borjúhúst fogyasztott.” íme, a valódi kép: 430 gramm hús három hónapra! De még ennél is fölháborítóbb Titóék aljas próbálkozása, amikor bizonygatják, hogy Jugoszláviának most „a nép érdekében” kell fokoznia húskivitelét. Titóék közük, hogy „a rossz termés miatt az állatok és állati termékek kivitele a jelenlegi körülmények közt reális szükséglet!” A nép éhezik, nincs sem élelmiszer, sem kenyér, sem takarmány. Mi a megoldás? Nosza kótyavetyéljük el az állatokat, hadd lakjanak jól a gyarmatosítók! Ebben mutatkozik meg az -amerikai és angol imperializmus bérenceinek gonosz logikája. Titóék nemrég megdrágították a lakbéreket az ország valamennyi városában és járásában. Ebből az alkalomból Kidrics, ez a fasiszta korcs a következőket írja a ,,Borba ”-ban : „Hogy összehangoljuk a fogyasztási alapot és az árualapot, s egyszersmind megakadályozzuk az árak emelkedését, a jugoszláv kormány ügy döntött, hogy a lakbéreket száz százalékkal fölemeli.” Teliát fosszuk ki a dolgozókat — mondják Titóék, akkor' majd csökken az áruk kereslete. A fogyasztást alap és az árualap” „összhangba kerül”, de a nép e műveletije belepusztul. A Tito-fasiszták most, amikor az egész világ fölismerte kulisszák mögötti irányítóikat, úi hazugságokhoz, új cselfogásokhoz folyamodnak. A zágrábi cirkuszban kihirdették, hogy ők „szocializmust” építenek az Amerikai Egyesült Államokkal, Angliával és Francia- országgal való együttműködésük ■alapján.” Ennek bizonyításául te- lekürtölik a világot, hogy Anglia, Franciaország és főképpen az Egyesült Államok imperialistáitól 553 millió dollárt kaptak. Mire fordították ezeket a dollármilliókat? Fegyverkezésre, a Ufó- isi a. hadsereg és a jugoszláviai fasiszta banda fenntartására. De a dolgozók szükségleteinek kielégítésére egyetlen dollár sem jutott. — Ezekért a dollárokért a jugoszláv nép nemzeti függetlenségével, nemzeti kincseivel, vérével és életével fizet. Ezelrután ne csodálkozzunk, hogy Titóék csak a jobboldali szocialista, árulókban találtak lelkes hívekre. Tito ujjongva jelentette ki Zágrábban, hogy szoros kapcsolatot teremtett a.z angliai labour! stak vezető rétegével, valamint a francia, belga, nyugatnémet, norvég, svéd, indiai és burinai jobboldali szocialista pártok vezetőivel. Titóék ugyanakkor a hitlerista söpredék soraiból is nagybuzgón toborozzák cimboráikat. A napokban ünnepélyesen kihirdették, hogy szabadonbocsátottak 11 náci háborús bűnöst, még Franz von Neu- hausent, a nemzeti szocialista párt jugoszláviai csoportjának volt vezetőjét is. A háború idején ez képviselte Göringet a szerbiai „négyéves gazdasági terv” végrehajtásánál, s ez irányította Délkeleten a hitlerista katonai vezérkarokat. A titólsta kémek és gyilkosok zágrábi csődülete, amely nem oszol, hatott szót a Tito-fasiszták szeny- nyes életének botrányos leleplezése nélkül, pontosan megmutatta, hogy ez a fizetett provokátorbanda ml- 'yen mélyre zuhant, s mennyire el- züllött. A titólsta fasiszta klikk dühöng, hazudik és rágalma®. De a történelem már régen ítélkezett az ám- 'ökról. Hasztalan handabandáznak, minden véres gaztettükért felelniük kell! •/. Smith. (A „Tartós békéért, népi őe. mokráeiáért” legújabb számú, nak eikkébő’l.)
