Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-12 / 265. szám

NÉPLAP 1952 NOVEMBER 12. SZERDA A csütörtöki népnevelőértekezletek elé Csütörtök este népűjevelőértekiez- letek loaznek. megyénk községeiben, termelőszövetkezeteiben. Az érte­kezletek főfelactatia, hogy elősegítse a. vetés, őszi mélyszántás, beta­karítás és nem utolsó sorban a be­gyűjtés munkáját, A párt titkár elv- társaikinak éppen ezért alaposam értékelni kell a község, a terjnelő- szöTOtikeaet munkáját ás azt, hogy a népnevelők hogyan végezték moz­gósító munkájukat a tervek határ­időre való teljesítésére. Számos jó tapasztalat van ezen a téren. -Misakuj elvtárs Ualikányi népnevelő előtt, ha valaki azon siránkozik, hogy „szárazság volt és nem lehet teljesíteni a beadást nem sír együtt a parasztokkal, hanem saját példáját állítja elébUk példának. Juhász Mihálynak például azt mondta: „Az én földem sem jobb- ininősógű, minit a tiéd, nem Is esett löbb eső rá, mánt a te földedre. Nekem mégis jutott a beadásra, bőségesen maradt a családomnak és ez apró burgonyáiból még ma­radt az állatok tokea-tnányozására is. De a jó termést einnak köszön­hetem, hogy minden vetést idejé­ben végzek el, mütrágyázom és al­kalmazom az őszi mélyszántást is. A beadást könnyű teljesíteni — fe­jezte be Miszkuj el v társ, csak jól áeelil művelni a főidet, Jliszkuj elvtárs szavai, melyben a korai vetés előnyeiről beszélt, kö­vetendő példa legyen megyénk dol­gozó parasztjainak. A múlt hónap 25-én az őszi búza vetési határide­je is lejárt. Népnevelőinkre az a feladat vár, hogy ha késve is, de mozgósítsanak arra, hogy a legsür­gősebben végezzék el a hátralévő vetést dolgozó parasztjaink, tér- melőcsoportjaink. A tlszadobi „Táncsics’’ tsz. népnevelői nem mondhatják el az értekezleten, hogy jól harcoltak a korai veté­sért, mert — bár van bőven vető magjuk, mégis a búzavetésben nagy a lemaradás, pedig évről-évre ta­pasztalhatták már, hogy a korai vetés egyik feltétele a bő termés­nek. Mondják el a népnevelők, hogy saját jövő évi kenyerét veszélyez­teti az, aki nem igyekezik a vetés sell. Vessenek véget a kulálkok ál­tal terjesztett helytelen elméletnek, hogy nem számít a vetésnek, ha november utolján vetik is el. A népnevelőit feladata, hogy példá te­ltül mutassák be azt, hogy a későn vetett őszi növény könnyebben ki­fagyhat, mint a korai vetés, mert ha egy száraz fagy jön a még alig kikelt, fiatal növényre, anmalk nagy. része kifagyhat. A betakarítási munkáknál is van még tennivaló A népnevelőknek nagy munkát kei! végezniük, hogy korai hóesés be me lepje az ásottam burgonyát, cukorrépát, a szedetlen kukoricát és napraforgót. Gyorsan közeledik az országos nagy béketalálikozó napja. A csengerl „Lenin” tsz.-ben bizony nem ünnepelhetik méltóképpen ezt a napot, ha nem igyekeznek a be­takarítási nnmkáikikatl. 12 hold napraforgó vár még szedésre a szö- vetifceez.ben. A népnevelőknek Itt az a feladatuk, hogy felkeressék azokat a csoporttagofcat, családtagokat, akik nem járnak rendszeresen dol­gozni, hogy a csoport, a saját és az ország érdekében segítsék hozzá csoportjukat a betakarítás gyors el­végzéséhez. Azokba a községekbe pedig ahol nagy az elmaradás, a népnevelők szervezzék meg a társa­dalmi munkát. Faszaiban és több községben a DISZ-fiatialok kezde­ményezésére már értékes segítséget kapott a helybeli termelőcsoport a teukoricabetakarítás, krumpliásás gyorsításához. Ahol még kukorica vám töretlen, úgy szervezzék meg a népnevelők, hogy csövestől hordják haza és otthon vagy az öregeik, vagy a gyerekek leszedik a csöveket, hogy a földet minél előbb leta karit has­sák és elvégezhessék rajta az őszi mélyszántást. Arra is mutassanak rá a népnevelők, hogy mennyit ve­szít tápéntékéből az a tengeriszár, amely még most sincs felszedve. A szél is elhordja leveleit és táp­értéke Is sokkal kevesebb. Van még egy igen tápláló anyag a silózáíshoz, melyre megyénk köz­ségeiben, termelőesoportjaiban szin­tén kevés gondot fordítanák. Ez pe dig a cukorrépa koronája. Nem egy helyein láthatjuk, hogy kinn a föl­deken hagyják rohadni a levágott répakoronákat és emellett azon siránkoznak, hogy kevés a takar­mány a jószágok számára. A népnevei őért ekezleten beszélni kell még arról titkár elvtársaink­nak, hogy az őszi mélyszántási tervet mennyire teljesítették községeink, termelőcsoportjnink. — Arra is bővem mondhatnak majd példát a népnevelők, hogy az őszi mélyszántásba vetett növény meny­nyivel biztosít magasabb termésát- laigot. A nyírcsászári „Haladás” termelőszövetkezetnél például az 50-es évben gyönyörű burgonyater­més volt az őszi mélyszántásba ve­tett földlien. 1051-ben viszont, mi­vel féltek a korai kapálástól, meg- szánfatták kukorica alá újra a föl­det és alig hozott valami termést ezekbe a földekbe vetett kukoricá­juk. Ebben az esztendőben pedig az eddiginél is jobban meggyőződ­hettek dolgozó parasztjaink, cso­porttagjaink arról, hogy a száraz­ság ellenére is elég jól termett az őszi mélyszántásba vetett növény, mert a téli csapadékot így tarta­lékolja a talaj és nem sínyli meg olyan könnyen az esőhiányt a ve- temény. Ezt is községeikből ismert tapasztalatokkal bizonyíthatják be népnevelőink azok előtt, akik még ma is azon a. helytelen elméleten vannak, hogy „ráérünk mi tavasz- szal is szántani, minek ősszel”. Az előhántós eke használatában sem dicsekedhetünk még kellő ered­ménnyel megyénkben. Népneve­lőinkre vár ifit is az a feladat, hogy megmagyarázzák ennek jelentősé­gét.. Legfontosabb és egyik legna­gyobb érdeme az, hogy a gyomma g- vakat alulra forgatja és így nincs a növény kitéve annak a veszély­nek, hogy a fiatal növényeket el­öli a korán kikelt dudva. A népnevelőértekezletelmck elő kell segíteni a begyűjtési eredményeink megjavítását is. Igen fontos, hogy a titkár elv- társ beszámolójában értékelje a népnevelők, a kommunisták példa- mutatását, tervteljesítését is. Nem úgy, mint azt Üjfehértőn Pál elv­társ, az alapsaervezet titkárhelyet­tese tette az egyik népnevelőérte­kezleten, ahol — bár a község el­maradt a beadással, mégsem emit- j tette a kommunisták, a népnevelők ! helytállását, felelősségét. Pedig jó- néhányan voltak olyanok, akiket komoly bírálat illetett volna azért, mert m'nt hátralékosok igyekeztek .felvilágos’ ó munkát” végezni a községiben. Csak úgy kaphat szabadpiacot a község, ha minden egyes dolgozó paraszt kötelességének tartja be­adása kötelezettsége teljesítését. — Kékese már kukoricából szabad­piacot kapott. A többi dolgozó pa­rasztokkal együtt Muskőtcziék is szépen vásároltak a szabadpiacon értékesített kukorica árából. Búr gonyából azonban még sokan tar­toztak a községben. Muskőtcziék el­határozták, hogy a vásárolt hol­mikat elviszik megmutatni azok­nak, akik hátralékosok burgonyá­ból és megmagyarázzák nekik — csak úgy adhatnak el szabadpia­con burgonyát, ha ők is teljesítik beadási kötelezettségüket. A tiszalöki járás felhívással for­dult megyénk parasztjaihoz a be­adás túl teljesítéséért. A kemecset járás elsőnek csatlakozott a felhí­váshoz. Csatlakozásukban ígéretet teltek arra-, hogy november 25-re túlteljesítik beadási tervüket. Nép­nevelőink beszéljenek dolgozó pa­rasztjainkkal, termelőcsoportjaink- kfll erről a felhívásról, mozgósít, sák őket a felhíváshoz való csatla­kozásra. Úgy végezzék felvilágosító munkájukat népnevelőink, hogy megyénk minden egyes községe tel­jesítse beadási tervét az országos béketalálkozó napjára, november 22-re, alkalmazzák ennek elérésre az agitáció jól bevált formáit, a szóbeli, a csoportos, a szem-éltető agl-tációt. Pátrohán a tanáesh-áz falán két kép látható. Egyik robotban, nyo­morúságban meggörnyedt parasz­tokat ábrázol: „a láp-tag felsza­badulás előtt”. A másik tábla szép új házakkal épült utcasorokat az egykori uiasági. cselédviskók helyén. Ez a kép 1951-et ábrázolja. Az ilyen agi'táeióval emlékezetessé teszik a dolgozó parasztok előtt a régi nyo­morúságos időt, amikor már fiata­lon megrokkantak az emberek a sok munkában. Magyarázzák meg emellett népnevelőink azt is, hogy ha teljesítik dolgozóink a beadási kötelezettségüket, még jobban biz­tosítják, hogy soha vissza ne tér­jen a múlt. Beszéljenek arról is népneve­lőink, hogy a beadott napraforgó után zsírt, vaigy olajat, vagy szap­pant is kaphatnak. A terven felül beadott forgó után még nagyobb mennyiségben részesülnek ezekből a kedvezményekből. Mindezek mel­lett beszél gessenek a népnevelők egyes dolgozó parasztok megválto­zott éledéről. Úgy, mint Varga Már­ton újfehértói népnevelő, aki el­mondja azt, hogy milyen sors várt volna azokra a fiatalokra, akik most néphadseregünk tisztjel, vagy felsőbb iskolára járhatnak. Cseléd­sorsban tengődtek volna-, mint ini valamikor — mondta Varga elv­társ. Munkájuk eredménye volt, hogy az ö utcájukban alig akad 1—2 hátralúikos. A csütörtökön megtartandó népnevelőértekezleten adják át egymásnak tapasztalatai­kat népnevelőink és ötleteikkel se­gítsék elő, hogy a következő hetek­ben minél eredményesebb legyen minden egyes népnevelő munkája. TANULJUNK A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA TAPASZTALATAIBÓL A púrtesoportvesető Irta: Zinaida Csalaja Bő választék a fogyasztási iparcikkekből Az őszi és téli idényben sok fo­gyasztási Iparcikket jobb minőség­ben és nagyobb választékban hoz­nak forgalomba. Több újfajta sza­bású férfiöltönyt készít a konfekció­ipar. Sok márkás cikket, szavatol- tan jóminőségű konfekcióárut vá­sárolhatnak a dolgozók, a női ru­hák is szebbek, ízlésesebbek lesz­nek: gazdagabb lesz díszítésük és szegésük, finomabb a kidolgozá­suk. Kapható lesz igen jóminősőgü, tartós hazai nylonharisnya. A gyer­meki-uhuikban is jobban lehet majd válogatni. Kibővül az olyan cikkek választéka Is, amelyeknek gyártá­sát az utóbbi időben elhanyagol­tak; így például sok férfi- és női esernyő, női kalap kerül az üzle­tekbe. A dolgozók gyakran jogosan kifogásolták a kötöttáruk festésé­nek minőségét. Most színtartó, jó kötött holmikat vásárolhatnak. Ki­váló minőségű piperecikkek is for­galomba kerülnek. Több és jobb háztartási cikket kapnak káziasz- szonyaiink. Mintegy 50 százalékkal több konyhaeszköz (darálók, for­mák, evőeszközök stb.) és 47 szá­zalékkal több kályha kerül forga­lomba, mint tavaly ilyenkor. Kibő­vül a konyhatűzhelyek választéka: fehér, krémszínű, halványkék és alraazöld, korláttal ellátott tflzhe lyek kaphatók. Sokféle szép ajándéktárgy között válogathatunk majd. Finom kivi­telű ólomln-istály dísztárgyak, csi­szolt Írókészletek — a testvéri Csehszlovákia iparának kitűnő gyártmányai — kerülnek az üzle­tekbe. Szebb, finomabb és ötletesebb já­tékokat vásárolhatunk gyerme­keinknek. Nehéz lenne felsorolni mindazt a sokféle játékot — ba­bát, mozgó- és társasjátékot — amely gazdagítani fogja és rész­ben máris gazdagítja a játéküzle­tek választékát. Lehet kapni vil- lanyvasutat és elektromos „úttörő sínautót” is. A Román Népköztár­saságból mintegy tízezer, plüssbő! készült különböző állatjáték érke­zik a közeljövőben. Körülbelül egy éve történt. Nágya- Koljagyina mester, egy feketeszemíí fiatal nő beszélgetett pártcsoportvezetöjével, Anna Dinit- rijeva Zseleznovdval s nyugtalanul kérdezte: — Mit csináljunk Tamarával? Semmi sem használ neki. 0'épe vesztegel, munkájának rengeteg tö­rés, selejt az „eredménye”, Még nézni is fáj. Ha szólok, visszafele sei, yorombáJikodik. Adj tanácsot, Anna Dmitrijevna, mit tegyek vele. — Kévéim kell az embereket, se­gíteni kell őket, hogy megálljának a lábukon. A koinszomolisták miért nem érdeklődnek iránta? Be kell vonni a társadalmi munkába, isko­lába kell küldeni — válaszolt a pártc-soportvezetö. A mellette álló vékony, szőke lányka a részleg kotnszotml-szer vező titkára szomorúan felsóhaj­tott. ■— Igen. már próbáltuk. Elmen­tünk hozzájuk, megkértük a szüleit hogy beszéljenek vele. Kém akar tanulni. — Mit gondoltok, csak az ön-tu dalos embereket kell nevelni? — csodálkozott Anna, Dmilrijevna. —■' Hívjunk össze nyilvános pártgyil- lést — folytatta a párt csoport veze­tő. — Olt majd beszélünk a múlt ról s a jövőről. Tamarát okvetlen hozzátok el. Tamara cl is ment. Anna, Dinit rijevna beszélt... — Mi új technikával dolgozunk, amit munka közben sajátítottunk el. Most a többtermelésen van a hangsúly. — Kagy volt a selejtszázalékunk, de tanultunk belőle. Lidia Lebe- gyávánál, a fedőfonálgép vezetőjé­nél alig áll a gép. A fedőfonál jól megy, a tervet túlteljesíti, segít a többieknek is, hogy sztahanovisták legyenek. Pártszervezetünk fel vette őt ö, tagjelöltek sorába. Iva nova. Vinogradova elvtársitok szin­tén jól kezelik a gépiiké!. Tamara hallgatta Zseleznovát, s közben azt gondolta: — Lám, mi­lyen boldogok, őket minden egyes gyűlésen megdicsérik, engem pedig csak szidnak. Mielőtt kezdik, jó lenne elmenni. — A selejt csökken, de még nem eléggé! Ki ebben a hibás? Ki húzza vissza a részlegei? — liAillotla az előadó beszédét. Figyelni kezdett. A nevét már nem egyszer említették a gyűlése ken, mint »elejtgyártót. Nemrégen a faliújságon rótták meg. Az egész üzem odajárt olvasni. Szorongva várta-, hogy a pártcsoporlvezető ne vén szólítsa, s mindenki szemrehá­nyóan nézzen majd rá. De Zseletsnova nem említette Ta. mura nevét. Közép Ázsia paraszt­jainak munkájáról kezdett beszélni, arról, hogyan terem a gyű pót. Tamara kissé Jelviduu, de nyug­talansága nem múlt el. Miért nem, cmlítelték? Elfeledkeztek róla? Két nap múlva, Tamara odafor­dult mesteréhez. — Koljagyina elvtársnő, azt hi­szem nem jók az orsóim, vagy a gép rossz. A cső mindig piszkos lesz, a fedőfonál sem pontos. Kágya Koljagyina, szemű gyre vette Tamara munkahelyét. — Nem a gép rossz, hanem a ke­zed ügyetlen. No, tisztítsd csak ki a gépedet. Tamara sokéiig babrált a géppel, de megint selejtet csinált. A lány­ka idegesen, kapkodva dolgozott. Elszomorodott. OU akart hagyni mindent. De eszébe jutottak Zse- leznova szavai és egyszerre sajnál­ni kezdte az elrontott fonalakat. „Nem, azért is elérem, amit aka rok” — gondolta Tamara könnyes szemekkel. Befejeződött a műszak de Tama­ra, nem ment el. Egyszeresek maya, mellett látta Lidia Lebegyevát, — Add csak ide, megmutatom' neked, hogy kell bánni vele, Lídia, két órán át foglalkozott Tamarával. Másnap a műszak előtt félórával ismét találkoztak. Lidia segített beigazítani a, gépet, a tech­nológiai térkép szerint előkészíteni a munkát. Tamara megindította a gépet és örömmel figyelte egyenle­tes, engedelmes munkáját. Műszak után Lídia -megint ott maradt Tamarával. Amikor Lidia a harmadik nap is megjelent, hogy segítsen, Tamara zavarba jött. — Miért vesztegeted rám az időt? —Nem vesztegetem, ha jól dolgo­zol, nekem is örömet okoz. — Bedig neked sem könnyű, a dolgod: nagy felajánlást tattól, lob százalékot. Minden perc drága, te pedig itt velem ... — De hiszen a párt tagjelöltje vagyok! —- Na és? — Hát milyen kommunáid, az, akit mint a pókot, csak a marfa hálója érdekli? Hiszen a mi részlegünk az egész műhely, az egész üzem. Érted? Bárt csoportunk vállalta, hogy felszámoljuk a rész­legünkön u. lemaradást. Tudod, Tamarácska, szívvel lélekkel kell dolgozni, sztahanovista módra! Tamara lassacskán érezte, hogy egy nagy, összeforrott esaf-tí-d tagja. Szeretett volna egy sorban haladni a legjobb munkásnőkkel. Nekilátott a tanulásnak. Nemsokára az egyik legjobb szta­hanovistát felvették a. Lenini Kom- szonwl tagjai közé, ü volt az — Tamara. A nyíregyházi vasutas népnevelők tapasztalatcseréje A nyíregyházi vasutas népneve­lők csütörtökön reggel tapasztalat­csereért ekezletire gyűlnek össze kultúrotthonukban, hogy megvitas­sák a csoportos agitáció, eredmé­nyeit, fogyatékosságait. A tapasz- talatcsereéi'tekezlet arra van hi­vatva, hogy jelentős mértékben megjavítsa a politikai tömegmnn- kát a Központi Vezetőség június 20—27-i ülése útmutatásainak szel­lemében. Az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált a nyíregyházi vasútüzemeknél a csoportos újság­olvasás, a csoportos beszélgetés. A forgalmi üzemrésznél minden vál­tásnál megszervezik az agitátorok a felvilágosító munka e népszerű, eredményes formáit, A pályafenn­tartásnál minden délben megtart­ják a csoportos újságolvasást. Kü­lönösen nagy jelentősége van ennek ennél az üzemrésznél, hiszen a munkásoknak több mint a fele faluról bejáró — nem egyszer két- laki munkás. A fűtőháznál, a kis­vasúti üzemrésznél szintén jelentős eredményeket ért el a pártszerve­zet a csoportos agitáció különböző formáinak elterjesztésében. Nem utolsó sorban éppen ennek köszön­hető, hogy a fütőhúzl munkások üjra elnyerték az „éltizem” címet, a pályafenntartás munkásai közül pedig 59 kapott sztahanovista ki­tüntetést. Ezek az eredmények sar­kalják arra a népnevelőket, hogy még lelkiismeretesebben végezzék felvilágosító munkájúikat. Különö­sen nagy szükség van arra a nyír­egyházi vasútüzemeknél, hogy ke­ményen, megalkuvás nélkül harcol­janak a szociáldemokratizmus és a Jobboldali szociáldemokrácia ügy­nökei ellen. A csoportos agitáció különböző módszereit, tapasztala­tait megvitató csütörtöki értekez­let minden bizonnyal komoly mér­tékben hozzájárul a további, még eredményesebb felvilágosító mun­kához — az évi terv sikeres befe­jezéséhez!

Next

/
Thumbnails
Contents