Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-10 / 263. szám
NÉPLAP 1052 NOVEMBER 10. HÉTFŐ Varga István elvtárs beszámolója az állami gazdaságok élenjáró dolgozóinak nagyaktíva-értekezletén Gromiko elvtárs beszéde a gazdaságilag elmaradott országok megsegításéről Az ENSZ közgyűlés gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságának ülése A szabolcs-szatmármegyel állami gazdaságok élenjáró dolgozói nagy- akti va-értekezletre jöttek össze november 8. és 9-én Nyíregyházán. A kétnapos értekezleten résztvettek az állami gazdaságok vezetői, párt- titkárai, törnegszervezetek vezetői és élenjáró dolgozói, több mint százötvenen. Vinginder István, a MEDOSZ megyei elnökének megnyitója és az elnökség megválasztása után Varga István elvtárs, az általános tröszt személyügyi előadója tartotta meg ' «számolóját. — A nagyaktíva-értekezlet összehívását az tette szükségessé — kezdte beszámolóját Varga elvtárs —, hogy pártunk Szervező Bizottsága és Hegedűs miniszter elvtárs utasítása alapján meg kell tárgyalnunk az állami gazdaságok 1952. évi gazdálkodásának eddigi eredményeit és hiányosságait, melyekből tapasztalatot merítve, megerősödve folytathatjuk a még hátralévő hónap tervének teljesítését, helye«™ tervezzük és hajtjuk végre az 1953. évi feladatokat. Pártunk Központi Vezetősége és Rákosi elvtárs útmutatásai alapján a mezőgazdaság szocialista átszervezése — ezen belül az állami gazdaságok megszilárdítása és fejlesztése — mindinkább egész dolgozó . népünk ügyévé válik. Dolgozó népünk nagy tömegei megértették, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése további fejlődésünk alapkérdése: meggyorsítja népgazdaságunk előrehaladását, biztosítja a dolgozóknak élelmiszerrel, Iparunknak mezőgazdasági nyersanyaggal való jobb ellátását. Varga elvtárs ismertette, hogy az állami gazdaságoknak szocialista minta gazdaságokká kell válniok, példát kell mutatniok fejlődő ter- jnelőcsoportjaiuknak, de mindemellett nagymennyiségű és kiváló minőségű vetőmagot, tenyészállatot és ipari nyersanyagot is kell szolgál tatniok. Az állami gazdaságokhoz az ország szántóterületének alig tíz százaléka tartozik, mégis az őszibúza- velőmagszükséglet egyötödét nekik kell biztosítianiok, a tenyészbikák 50 százalékát, a tenyészkanoknak pedig több mint háromnegyedét a® állami gazdaságoknak kell felne- velniök. Gyapottermelésünk 25 százalékát, a hízotteertésszükséglet 18 százalékát kell biztosítani, emellett süldőkkel kell ellátni az állami hizlaldákat, melyek az állami gazdaságokkal együtt az ország sertés- hússziikségletének több mint 50 százalékát fedezik. Ezek a terv-számok a dolgozók életszínvonalával együtt a jövőben még emelkedni fognak. De pártunk, kormányzatunk a feltételeket is biztosítja gazdaságaink számára, hogy ezeket a tervfeladatokat végrehajthassák. Állatni gazdaságaink területe csaknem 100 százalékig tagosítva van, legjobban ők vannak ellátva gépekkel és szakemberekkel, a Szovjetunióból érkező gépeket, vetőmagvakat elsősorban az állami gazdaságok kapják, a nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelő korszerű ólak, istállók egésiz sora épül az állami gazdaságainkban s a nép állama még sok- más beruházással segíti az állami gazdaságok dolgozóit, hogy jó munkát végezhessenek. Az állami gazdaságok lervtcljesííésére áttérve, Varga elvtárs a következőket mondotta: Megállapíthatjuk, hogy ez évben az előző évekhez képest sokkal tervszerűbb volt az irányítás, ellenőrzés és a munkaszervezés is. Ennek köszönhető, hogy a növény- termelésben a tavaszon és az aratás-csépi és idején is jő munkát végeztünk. Megyénk állami gazdaságai elsőnek fejezték be a cséplést és a vetést is határidő előtt országosan elsőként végezték el. Azokban a gazdaságokban, ahol Idejében vetettek, alkalmazták a szovjet agrotechnikát, mennyiségben és minőségben is tudták a tervet tel- j síteni. A nagymezői állami gazdaságban 11.99 mázsás volt a holdanként! átlagtermés búzából, melyből minőségi vetőmag-átadási tervüket 114 százalékra teljesítették. Az újfehértói állami gazdaságban 11.44 mázsás eredményt értek el búzából, de sorolhatnánk még jó néhány állami gazdaságot, ahol a kedvezőtlen időjárás ellenére is teljesítették tervüket. Vannak azon- ban olyan gazdaságok is, amelyek szégyenszemre lemaradtak gabonatermelésben a környező kisgazdaságokkal szemben. Ilyen gazdaság volt a nyírbogdányi, csahold és urai. Az urai .gazdaságban rosszul választották ki a talajt, ezt nem készítették elő megfelelően és utána a vetést sem ápolták. Ezt lehet elmondani a többi hátulkultogó gazdaságra is. A gyümölcstermelésben is, ahol a fagy után nem siránkoztak, hanem elvégezték a rendszeres permetezési és ápolási munkákat, ott a tervet teljesítették. A nagymezői állami gazdaság a 133 vngonos felvét 95 százalékra teljesítette, ugyanakkor a minőségi tervét túlteljesítette. így értékben az egész ■tervét túlteljesítette, akárcsak az akapusztai állami gazdaság. Mátészalkán, Nyírmadán és Magyon viszont »siránkoztak a rossz időjárás miatt, a gyors védekezés helyett. — le is maradtak a terv-teljesítésben. Egyes gazdaságok okultak az elmúlt ér hibáiból és a szovjet módszereket ímint például a keresztsoros vetést) nagy területen alkalmazták. Az abapusztai állami gazdaság 100 százalékban keresztsorosa vetette az őszieket. A nyírbog- dán.yi, nagymezői állami gazdaságok azonban még az előírt 50 százalékát sem vetették így. Ezek a gazdaságok már most akadályozói annak, hogy jövőre magas terméseket érjenek el. Az állaifeuyészléai és hizlalást tervek teljesítését Ismertetve, Varga elvtárs elmondotta, hogy a Gyümölcs- termelő Állami Gazdaságok Trösztjéhez tartozó gazdaságok az első háromnegyedévi tervüket hízottsertésből 102 százalékra, árusüldő- t er vüket 100. hízottmarha-tervüket 102 és tejleadási tervüket 101 százalékra teljesítették. Az általános tröszthöz tartozó gazdaságok nem érték el ezt az eredményt. Az egyes gazdaságoknak vannak kiemelkedő eredményei, mint például a nyír- madai, ahol a hízóttseríés-tervet 136 százalékra, a petneháziak 112 százalékra teljesítették. Tejleadási- tervét Nagymező 140, Nyírtass 134 százalékra teljesítette. Javulás van a szaporulati tervek teljesítésében is, Dombrád lószaporulat-tervét 128 százalékra, Csaholc a sertésszapo- ruiait-tervét 136 százalékra teljesítette, Tiszavasvári a szarvasmarháivá! elérte a 128 százalékot. Vannak azonban hiányosságok is, különösen a sertésszaporulati tervek teljesítésénél. A magyi állami gazdaságban 57 százalékos és Nyírmadán is igen rossz a búgatási arány. Általában elmondhatjuk, hogy gazdaságainkban hibák vannak a takarmány biztosítása terén. A legtöbb állami gazdaság igazgatója és állattenyésztési szakembere ezen a téren a rossz gazda szerepét tölti be. Ahelyett, hogy öntevékenyen igyekeznének a takarmánybázis kiszélesítésére, a hiányok pótlására, — központi intézkedésre várnak és általánossá vált az a nézet, hogy „a takarmány biztosítása a tröszt és a minisztérium feladata”. Súlyos lemaradások vannak a silózás területén, de megtalálható a pazarlás Is. A szalmafélék feltárásit legtöbb helyen halogatják. A nyírbogdányi állami gazdaságban a szénafélék befedését még az őszi esők idejére sem végezték el az előírásnak megfelelően. Ez pedig tisztán hanyagság, ebhez semmiféle szaktudásra vagy különleges anyagra nincs szükség. Szalma van a nyírbogdányi állami gazdaságban Is, csak be kellett volna vele fedni az értékes takarmányt az Időjárás rongálása elől. A nyír,'6,ányi gazdaságban a takarmányár dúsnál nem használják a bizonylatokat, így az egyes górok magtárak ellenőrzésénél előadódtak olyan esetek, hogy abban több vagy kevesebb takarmányt találtak az előírtnál. A* állategészségügyi rendszabályokat sem tartják Ive minden állami gazdaságban. A nagymezői állami gaz. daságban nagy volt a mesterségesen nevelt borjúkból az elhullás. Ez főleg a rossz tartás, a gondatlan kezelés folytán adódott. A magyi gazdaságban a szopós malacok, Nyírábrányba.n a naposcsibék hulltak el hasonló hanyagságok miatt. A tiszavasvárl állami gazdaságban mérgezés, a kemecsei állami gazdaságban felfúvódás miatt — szintén gondatlanságból — hullottak el a felnőtt állatok. Ezeknek a megszüntetése nem valami mélyreható újítást vagy különleges Szaktudást kíván, csupán a minimális állategészségügyi előírásokat kell be ‘ a ti an i és már is elkerülhetők ezek a súlyos károkat jelentő állatelhullások. Varga elvtárs foglalkozott a pénzgazdálkodás hiányosságaival és a pénzügyi tervek betartásával is. Ismertette: a mátészalkai állami gazdaság főkönyvelőjének éberségén múlott, hogy a gazdaságot nem károsították meg, mintegy 50.000 forint értékű fuvardíjjal és le nem szállított trágya árával. Azonban nem mondtató el minden főkönyvelőről és pénzügyi szakemberről, hogy ilyen lelkiismeretesen végzik a gazdaságok pénzügyi dolgait. A nyír- álvrányi gazdaságban olyan munkabéreket és munkautalvúDyokat is számfejtettek, amelyeknél a kifizetett bér tízszer nagyobb volt, mint amennyi járt volna. A nyírbog- dányi állami gazdaságban az igák állítólagos teljes kihasználása melléit az igatartás 57 ezer forint ráfizetéssel jár, ami tízszer több, mint az igát legrosszabbul hasznosító állami gazdaság eredménye. A nyírlugosl állami gazdaságban egy kiló borjúhús előállítása 22.63 forintba kerül. A nyírnia da i állami gazdaságban egy kiló ráhíztalt marhahús belekerült 15.41 forintba, ugyanakkor a szomszédos magyi állami gazdaságban ez csak 6.70 forintba kerül. Ezek a hiányoseságok mind -abból adódnak, hogy a pénzügyi szakemberek a számokat nem hasonlítják össze az élettel, nagy részüknek csak az a fontos, hogy papíron „vágjon” minden és akkor az ő munkájuk szerintük teljesítve van. Az igazgatók »agyrésze akadémiát végzett, vagy hosszabb Idő óta vezeti már a gazdaságot, amiből az következik, hogy sokkal jobban tudniok kell a számokból is gazdálkodni. Vannak gazdaságok, amelyek vállalást Is tettek az önköltség csökkentésére, mint például a balkányi állami gazdaság, amely csatlakozott a sárlbesnyöi állami gazdaság felhívásához és az eddigi megtakarítása, illetve többletbevétele meghaladja az 500 ezer forintot. A beszéde végén Varga elvfárs felhívta az értekezlet résztvevőinek figyelmét a munkafegyelem további megszilárdítására és a munkások szociális igényelnek kielégítésére (A hozzdszóldsokról holnap sidnotunlc t>e.) Az ENSZ gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bizottság i most tárgyalja az elmaradott országok gazdasági fejlődésének kérdését. Egyiptom, Pakisztán, Indonézia, Irán és számos más ország képviselői felszólalásaikban ismertették az elmaradott országok nehéz gazdasági helyzetét, és felhívták a figyelmet a nemzetközi kereskedelem kiszélesítésének szükségességére. Több küldött felszólalásában hangsúlyozta, hogy a külföldi tőke a kizsákmányolás politikáját folytatja a gyarmatokon és félgyarma- tokon és mit sem törődik ezeknek az országoknak gazdasági fejlődésével. A vita során a november 6-i délelőtti ülésen A. A. . Gromiko, a Szovjetunió képviselője nagy beszédet mondott. Beszédéből az alábbi részletet közöljük: Senki előtt nem titok az* a körülmény, hogy sok gazdasági tekintetben elmaradott országban — bár ezeknek az országoknak jelentékeny természeti kincsei és hatalmas munkaerőtartalékai vannak, azaz megvannak a gazdasági élet fejlesztéséhez szükséges fontos feltételek — a lakosság mégis igen súlyos anyagi helyzetben van, állandóan szükséget szenved és nyomorog, sokmillió embert pedig az éhhalál fenyeget. Az ENSZ titkárságának az 1949 —1950. évi gazdasági világhelyzetről szóló jelentéséből kitűnik, hogy a világ lakosságának körülbelül egyharmadát számláló országoknak nemzeti jövedelme nem egészen öt százaléka a világ összes országai nemzeti jövedelmei összegének és egy főre eső része évi 50 dollárnál is kevesebb. Ezen országok közé tartozik Burma, Indonézia, Fü- löp-szigeitek, Equador, Abesszínia, Haiti, Szaud-Arábia, Thaiföld és több más állam. Ennek a helyzetnek mindenekelőtt az az oka, hogy az elmaradott országok politikai és gazdasági tekintetben az imperialista nagyhatalmaktól és a külföldi monopóliumoktól függenek. Az utóbbiak gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartják ezeknek az országoknak egész gazdasági és társadalmi életét, kizsákmányolják ezeket az országokat, az elmaradott országok lakossága leglényegesebb létérdekeinek megsértésével, a maguk gaz dagodása érdekében hatalmas profitokat sajtolnak ki ezekből az országokból. Mindez úgy történik, hogy az elmaradott országok legértékesebb természeti kincseit, a kőolajat, az ónt, a rezet, a horganyt, a mangánércet, a nikkelt és más értékes természeti kincset külföldi, monopóliumok rabolják el. Az elmaradott országok parasztságának súlyos helyzete azt bizonyítja, hogy ezen országok számára hatalmas jelentőségű volna a mostani mezőgazdasági helyzet megváltoztatása. A földnélküli kis-, valamint középparasztok érdekében végrehajtandó agrárreformok feltétlenül szükségesek ezen országok számára. A földreformok — amint ezt a Kínai Népköztársaság példája mutatja — megszabadíthatják a gazdaságilag elmaradott országok termelőerőit a fejlődésüket akadályozó feudális bilincsektől és földet biztosíthatnak a mezőgazdasági termelők, a parasztok számára. Ez viszont elősegítené a feltételek megteremtését arra. hogy a gazdaságilag elmaradott orszá- gog Iparosodhassanak, hogy létrejöhessen nemzeti iparuk. Közismert, hogy az Egyesült Államok és több más fejlett kapitalista állam igyekszik -az elmaradott országokat továbbra is gazdasági életének nyersanyagszállító függvényeikén!: árulnak elhelyező piacaként megtartani, szemben az elmaradott országok jogos nemzeti érdekeivel. Emellett az említett kapitalista államok arra törekszenek, hogy az elmaradott országo kát bevonják agresszív háborús terveikbe, részben olymódon, hogy ezekből az országokból különféle nyersanyagokat szállítanak ki. De nemcsak ezen a módon. Az Egyesült Államok a megfelelő egyezmények megkötésekor állandóan azt követeli, hogy katonai létesítményeket építhessen. Az elmaradott országok önálló gazdasági fejlődését állandóan hátráltatják, a külkereskedelmét korlátozzák, ellenőrzés alá helyeik. Gromiko elvtárs ezután számos meggyőző adattal bizonyította, hogy egyes hatalmak — elsősorban az Egyesült Államok — terjeszkedő politikát folytatnak az elmaradott országokkal szemben. Az úgynevezett „műszaki segély” és a „katonai segély” szorosan összefonódik, ami sok ténnyel bizonyítható. Alátámasztja ezt maga az Egyesült Államok elnöke is gaz. ilasági jelentésében, amelyet 1951 januárjában intézett a kongresz- szushoz. A jelenté« megemlíti, hogy „a katonai segély és a gazdasági segély közt nincs éles határvonal.” Az Egyesült Államok egyik fő- eszköze az elmaradott országok leigázása terén az említett országokba irányuló tőkebevitel. 1943-től 1951-ig az amerikaiak külföldi tőkebefektetései több mint kétszeresükre emelkedtek. Az elmaradott országokban elhelyezett külföldi tőke rabló jellegét bizonyítja a többi között az a tény, hogy az amerikai és egyéb monopóliumok tőkéiket nem a termelési eszközök termelésébe, nem is a feldolgozó ipar ágazataiba, hanem főként azokba az ágazatokba ruházzák be, amelyek stratégiai nyersanyagokat és nagy profitokat juttatnak nekik. Ahhoz, hogy a helyzetet megváltoztassuk, meg kell szüntetni, a néhány hatalomL által folytatott fegyverkezési versenyt, meg kell szüntetni az imperialista hatalmaknak azt a kísérletét, hogy az elmaradott országok területét katonai támaszpontok építésére hasz. nálják fel, csökkenteni kell a hadi- termelést és ki kell fejleszteni a békés célokat szolgáló termelést. A Szovjetunió, ugyanúgy, mint a múltban, amellett száll síkra, hogy az elmaradott országokkal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok segítsék elő ez országok nemzeti iparának, mezőgazdaságának és közlekedésének fejlődését. A Szovjetunió 'azt tartja, hogy az elmaradott országok gazdasági megsegítése program injának elsősorban nemzeti iparuk fejlesztésére kell.irányulnia és semmi esetre sem kell biztosítani a segítséget nyújtó országok számára politikai, gazdasági vagy más kiváltságokat. Az ilyen egyezményeknek a mindenféle megkülönböztetést kizáró kölcsönös haszon, az államok nemzeti szuverenitása elvének tiszteletben tartásán szabad 'alapulniuk. Csak ezeknek a feltételeknek megtartása mellett tudnak kedvező hatást gyakorolni az elmaradott országok gazdasági fejlődésére és lakosságuk életszínvonalának emelésére. A Szovjetunió bebizonyította': készen áll arra, hogy fejlessze kereskedelmi kapcsolatait az elmaradott országokkal, készen áll arra, hogy szokásos exportáruikért cserébe olyan berendezéseket, különböző gépeket cs más árukul szállít, son ezeknek az országoknak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ■termelő és feldolgozó iparuk, kereskedelmük és mezőgazdaságuk fejlesztéséhez. A Szovjetunió ezzel elősegíti az elmaradott országok gazdasági fejlődését. A Szovjetunió azt tartja, hogy az elmaradott országoknak nyújtandó gazdasági segítség és a velük való együttműködés hatásos formája mindenekelőtt az, hogy kibővítsék normális kereskedelmi és gazdasági kapcsoltaikat más országokkal; megkii. lönböztetés, más országok bel. ügyeibe való beavatkozás kívülről jövő diktátum nélkül.
