Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-07 / 262. szám
4 N h. r L A P AZ ÉLET 1917 OKTOBEREBEN KEZDŐDÖTT ÍRTA: PETRU DUMITRIU I 1917 november 7_én az Auróra cirháló forradalmi matrózai az ágyuk csövét a Téli Palota felé irányították, ahol az ideiglenes kormány székelt. Az ágyuk eldördültek, s ezzel jelt adtak a forradalmi felkelésre. Lenin és Sztálin vezetésével az orosz proletariátus győzelemre vitte a forradalom ügyéti fiz épülő kommunizmus fővárosa: Moszkva Iria: fliekszandr Csakovszkij, Sztáiin-díjas Négy császár volt Európában: a Kaiser, az osztrák-magyar császár, a cár és a szultán. Királyok is voltak: számszerint tizennégyen. Montenegro királyával együtt. Köztük egy Anglia királya, India császára is volt. Bulgária királya pedig, — egy német herceg — a cár és az autokrata címmel triiszlcélkedett. Mindenütt koronás földkfk megtöltötték az újságokat látogatásaikkal, ünnepi fogadásaikkal, háboríts beszédeikkel, amelyekben „kardról’,’ „isienröt'’ és „az Én népemről” beszéltek — a nép mindig kisbetűvel az Én, Enyém nagybetűvel. Vgyanr Igy cselekedtek a különféle ázsiai lidlványok, a rnikádó, a perzsa sáli, az afgán király és Kína császárai. Mindez a század elejét idézi. A csillogó, koronás bábuk körül bohócok, automaták merev mozdulataival keringett az udvaroncok és a nagybirtokos arisztokrácia világa. Olykor a kamarás úr apósa illetlenül viselkedett az asztalnál, de mindenki megbocsátott neki: „— Tudjátok, faragatlan, de rendes ember; no meg aztán — olyan gazdag!” A faragatlan ember pedig továbbra is zavartalanul mutogatta gyenge oldatát: nyereségeket vágott zsebre egy-cgy üzletkötéssel, vagy nagy börzefogással, az üzérkedésben valamelyik kohóipari vagy bányavállalatnál. És rángatta azokat a szálakat, amelyek mozgásba hozták a nemesi bábukat. A kapitalisták mint egyes, a tenger fenekén lakó állatok, amelyek más, elhalt állatok héjában, üres kagylójában keresnek menedéket, — az üresen maradt hűbéri címerek mögé rejtőztek. Gyakran azonban nem is nagyon fáradoztak, hogy elrejtőzzenek. Nyütan uralkodtak. A köztársasági Franciaországban Schneider volt a király, a creusoti acélművek ura. -la Egyesült Államokban Theodore Roosevelt elnök egy újságírótól ezt kérdezte: „— Az Egyesült Államok melyik kormányáról beszélőn? Van belőle több." És valóban élt és virult John D. Rockefeller úr, akinek címere egy petróleumot kanna volt és John Pier pont Morgan úr, okit sohasem lehetett lefényképezni és Ford úr, aki azt akarta, hogy csali öuraságának gyárai gyártsanak automobilokat, mégpedig ' az egész földgolyó számára. Élt és virult Sir Basil Zaharoff, aki adott és vett és megint eladott puskákat, gépfegyvereket és ágyúkat. Anglia királya sirré, lovaggá, báróvá avatÉlt egy faluban két testvér. Szántottak-vetettek, könnyeikkel öntözték a földet, egész nap görnyedt a hátuk. Gabonájukat és jószágukat elvitték az urak s bot ütésekkel fizettek érte. Keservesen tengődtek a testvérek, nem egy évig, nem kettőig, hanem ki tudja, meddig. Körülöttük a többi paraszt sem élt jobban. Egyszer aztán a testvérek megelégelték, bogy más javára dolgozzanak. Elhatározták, hogy felkerekednek, s elindulnak, végigjárják egész Oroszország-anyácskát, hogy megkeressék az igazságot. úgy is tettek. Vándoroltak egy hónapig, vándoroltak egy évig. Egyszeresük egy nagy faluba értek. A falu közepén a íüldesúr háza állott, mellette kőból épült templom. „No, — gondolja a két testvér, — itt megkérdezzük, hol lakik az Igazság.” Végigmentek a falun. Ta- lálkuztak a földesúrral, aki fogaton jött szembe velük. — Kik vagytok, parasztok? ITonnan jöttök, mi járatban vagytok? — kérdezte tőlük az ár. ta. És Dcterdmg úr, aki Jáva, Szirmúira, Venezuela, és Románia és más gyarmatok vagy félgyarmatiak kőolaját „birtokolta”. Mennyi mindenféle király a szegény emberiség nyakán! A füligérő keményített galléros urak kora volt óz, a hosszú ruhák, asz ernyők és á strucctóllas kalap ú úrhölgyek korszaka; az a colit in- lámpás gépkocsik, az „Ötfelvonásos” filmek-, a hanyatló költők és a „mályvaszln” kora; a nyomor, a tizcnkéiúrds munkanap, a puska- tussat szétvert sztrájkok, a paraszt felkelések korszaka. Az utolsó kommühárdok a gyarmatok sóba nyálban senyvédtok, mikor Verlaine utódai abszintot ittak a Café de la. llotonde-ban. A szdzadcleji ledér világ, amely őrült fegyverke zésl versenybe kezdett, amelyet felkavart. a nacionalizmus, a gyarmatok és befolyási övezetek utáni étvágy, forrt, mint a mocsár egy júliusi napon. Fent egykedvű rész- vétlenség, idegesség és ki Pcin mondott rettegés a jövőtől, Lent púdig „az ismeretién” mélységekben, amiről legszívesebben nem igen beszéltek, túlfűtött kazánként forrt a tömegek haragja és reménye. Tahin a termelés gépezetét hajtó kazánok készültek levegőbe repülni és a nép haragja készült izzó Vassal félper- Zselnl és eltakarítani a burzsoázia• fertőjét, a rothadást? Előbb <Us egyik, aztán a másik következett be. 191) nyarának derekán nekibőszültck a császárok, királyok, főhercegek, hercegek. Az egész aranypaszomúnyos, csecsebecsékkel feldisziteit világ kiáltozni kezdett: kivonták a ‘berozsdásodott kardokat, s harciasán hadonásztak angolkóros végtagjaikkal. John, D. Rockefeller, John Pier- pont Morgan, Sir Basil Zaharoff és a többi moesárleirály elővette jegy zettömbjét és lázasan kezdte s*á* molgatni a nyereségeket, jutalékokat, tőkebefektetéseket. Megkezdődött n nagy üzlet. Az egész föld- gömböt elárasztotta a sár, a, könny és a vér. ■. Javában tombolt a mészárlás, amikor kitört a Forradalom, a népek hőn várt. Forradalma, amelytől annyira, féllek a. klzsáknlányo- lók. Az oroszok és a cári birodalom többi nemzetiségének soha el nem múló dicsősége, hogy az emberiség történelmében elsőnek emelték a magasba, a szocialista forradalom zászlaját, a. népék nagy mozgalma nalc lobogóját. Ez a legyőzhetetlen mozgalom Petrográdból indult ki, a régi nap túr szerint 191Í október 93-én, Vlagyimir lljics Lenin vezetése alatt. Az „Aurora” ágyúlövései lerántották, porba döntötték az örég Európa mind a négy császári koronáját, amelyeket a■ királyi és hercegi koronák lavinája követett, AZ eltelt $5 év alatt alig maradi meg egy-cgy keserves kis korona Európa szó lein; a brit korona pedig elveszti legnagyobb gyémántját, az indiait; rövidesen árverésen adják cl Chicagóban. Hát a többi király? Az acél, az olaj, a töke királyai? ők a dzsungel törvényét követve, továbbra is felfalják egymást. Az arany az Egyesült Államokban zsúfolódott össze, ahová idönkint, mint a mohamedánok Mekkába, el-ctzardndo- kolnált a tőkcnélküli kapitalista államok fejei és áldással térnek visz- sza: egy egy kölcsönnel, amely nem segítséget, hanem kiszolgáltatottságot és romlást jelent országukra. Az Egyesült Államok gazdasági éle le Chaplint juttatja eszünkbe abban a filmjében, amikor bekötött szemmel görkorcsolyázik egy kor- láinélküli leírasson a.z Ötvenedik emeleten és egyik lába idönkint az űrbe léndiil. A különbség csak ány- nyi, hogy az amerikai gazdasági éleiben nem tetöterrasz, hanem igen csúszós lejtő a Színhely ... Talán csak rút álomban lehetne elképzelni, milyen lett volna az emberiség történelme — az Októberi Forradalom nélkül. Elmebajban szenvedő királyok és császárok, diktátorok, gyüjtűtáhorok demokratái; munkások és értelmiségiek szánni ra: kemencék; amelyekben embereket. égetnek el, hóhér hordja, gengszterek, ifjúkort bűnözés és olykor-olykor egy-egy világmészúr. lás. Valami azokból a lázálom szülte képekből, amelyeket Salvador Dali. úr. Franco kedvence fest: rózsaszínű hústömeggé vált, darabokra tépett emberiség. Szadizmus és dühödt delirium keveréke. 1911 októbere megakadályozta, hogy ex a rút álomnál is nyomasz több és borzalmasabb valóság átfogja az egész világot. A lázálom azonban továbbra is kísért. Dé most erős fény őrködik bolygónk fölött: a Kreml vörös csillaga. Ez a csillag „megálljt” parancsol a ki- zsákmányolóknak és gyilkos lakájaiknak. Fennen hirdeti, hogy 1911 októberében az emberiség történelmének új korszakába léptünk. Az egyik szovjet író azt az elmés megjegyzést tette, hogy a múltban helytálló közmondás: „A mese gyorsan száll, a tett utol nem éri”, ma már nem Időszerű. Helyette így kell megfogalmazni az tlj közmondást: „Ma gyorsan száll a tett, mesénk utol nem éri”. Ezt ■a megállapítást igazolja hazánk fejlődése azóta, hogy gondolatban hazakisértük a leszerelő szovjet harcost szülővárosába, vagy falujába. Ami azóta történt, csodálatba- ejti a legszárnyalóbb képzeletet is. Megvalósult a negyedik ötéves terv, s népünk ma már a kommunista párt XIX. kongresszusa által jóváhagyott ötödik ötéves terv céljainak megvalósításáért indul rohamra a munka frontjain. Még gyönyörűbb, még le- nyiigözőbb lesz a mi hatalmas, szépséges, drága Moszkvánk. A Szmolensak-tóren magasépiilet hirdeti, hogy városunk történetének új korszakához érkezett. Nemsokára újabb hét magasépület munkálatait fejezik be és elkészül a Lo- monoszov-egyetein, amely monumen túlis szépségével még felejthetetlenebbé teszi városunk képét. Moszkva minden nap változik. Arca tlj vonásokkal gazdagodik. Építésére, szépítésére a rubelek milliárd jatt fordítja államunk. Ebben az évben 700 millió rubellel többet fordítunk Moszkva építésére, mint tavaly. A város fejlesztésének tízéves terve, amelyet J. V. Sztálin utasítására dolgoztak ki, s 1932 NOVEMBER 7, PÉNTEK amelyet a szovjet kormány jóváhagyott, az épülő kommunizmus országának méltó fővárosává fejleszti Moszkvát. A kommunista párt XIX. kongresszusán M. A. Jass- nov küldött a következő szavakban foglalta össze Moszkva fejlődésének kilátásait: „Tíz esztendő alatt többmillió négyzetkilométernyi lakóterület épül Moszkvában. '• Már ebben az ötéves tervben háromszor annyi lakóterületnek kell épülnie, mint amennyi a negyedik ötéves tervben épült. Kiszélesedik az iskolák, gyógyintézruények és filmszínházak hálózata, tovább fejlődik a városi közlekedés, valamint a közüzemek. A jövő évben . teljesen befejezik a Metro körülbelül 20 kilometer hosszú nagygyűrűjének építését”. Ezek a kilátásai fővárosunk fejlődésének. És ezek a kilátások örömmel és büszkeséggel töltik el a .Szovjetunió minden polgárának szívét. „Moszkva... Milyen közel áll ez a szó az orosz ember szívéhez I” — írta egykor a költő. Korunk költői még nagyszerűbb, lelke- sílőbb dícséretét zenghetik Moszkvának. Mert ez a város ma már nemcsak az orosz emberek szivéhez, áll közel, hanem mindazokéhoz is, akik a világ bármely táján ' a békéért, a szabadságért, az emberiség boldog jövőjéért harcolnak és munkálkodnak. •— Moszkva az egész emberiség reménye, mert Moszkva az épülő kommunizmus fővárosa. Azt felelték neki: — Szegényen éltünk, baj. gond volt az életünk, nem bírjuk tovább. Megyünk, hogy megkeressük az igazságot, Mondd meg nekünk, urunk, hol találjuk meg? — Jól van, — mondta az lír, — ha akarjátok, megmutatom, merre van. de egy évig dolgoznotok kell érte. A testvérek ráállottak, dolgoztak, dolgoztak: szántottak-vetettek, könnyeikkel öntözték a földet. Eltelt az esztendő. Mentek az űr elé, így szóltak néki: „Mondd meg hát urunk, merre keressük az igazságot?!” — No, hát az igazság, —- felelte az úr, — hogy nektek, piszkos népségnek, örökké bennünket, urakat kell szolgálnotok. Keserveset sóhajtva mentek tovább a testvérek. Mentek egy hónapig, mentek égy évig. Megérkeztek egy másik faluba. Találkoztak a pappal. Megszólítják a testvérek: „Mondd meg nekünk, atyánk, hol találjuk meg az igazságot?!” — .Jól van, — feleli a pap, — ki könyörgöm nektek az A LENINI IGAZSÁG igazságot az egek urától, de egy évig dolgoznotok kell érte. Beleegyeztek. Dolgoztak, dolgoztak, szántották a pap földjét, verejtékükkel öntözték. Léteit az esztendő, óda- álltuk a pap elé, az meg így szólt hozzájuk: — Dolgozzatok szorgalmasan, ne haragítsátok az istent, ez a ti igazságotok! A testvérek nagy búsan továbbmentek. Egy kereskedő házához értek. Kilépett a kereskedő, pompás ruhában, kövéren, kövérebben, mint a földeséi-, meg a pap. Mondják neki a testvérek, hogy mi járatban vannak. — Jól van, —- feleli a kereskedő, — megtanítalak lentieteket, hol keressétek az igazságot, de előbb dolgozzátok nálam egy évig. Mit tehettek mást a testvérek, elszegődtek hozzá. — Egész nap munkában görnyedt a hátuk. Megtanította őket a kereskedő hogyan kell becsapni a becsületes embereket, liogya-n kell megrövidíteni a szegényeket. 1,9 sem telt még az esztendő, amikor a fiatalabbik testvér azt mondta : „Nem keresem tovább az Igazságot, a parasztnak úgy sincs igazsága ezen a világon.” Ezzel visz- Szatért a falujába. Az idősebbik nett adta olyan kötiy- nyen; ő nem akart igazság nélkül hazamenni. Elment a gyároshoz. A gyáros a földcsíknál, a papnál, a kereskedőnél is gazdagabb volt. — Az idősebbik beállt hozzá dolgozni. Sokan dolgoztak még a gyárban. Hosszú esztendőkig dolgozott.: Munkában görnyedt a háta, de az igazságot nem találta. Egyszer suttogást hallott: „Csak egy ember van a világon, aki ismeri az igazságot. Leninnek hívják, Péterváron lakik.” — Megjegyezte a nevét és elindult, hogy megkeresse ezt az embert. Ment. ment, talán egy hónap is eltelt, amíg I’élervárra érkezett. Egy munkás reskedőket, se a gyárosokat, jött szembe vele. Halkan s hogyan kell ezeket elker- nwgkérdezte tőle: getni; a cárral együtt. — Hol lakik Lenin? y- szament az idősebbik Az még halkabban vála- tét," - a gyárba és a lenini • id Túl kezdett beszélni a — Gyere utánam, majd a„ ik. Ha egymaga beelvezetlek hozzá. Jj>0n tizen hallgatják. . Ha Beléptek egy egyszerű szobai Vl •szélnek. -— százan bába. KüröskürUl könyv, cs1 a k; Es bejárta a lepa könyv. Belépett egy cvdelpie i!"’” a* e"'sz Hliigot. bér. Az öltözete nem v90 <,?. iők teltek el, amíg pompás, de tiszta. Hozzf.v oktől "árat és falut belépett és barátságosan u után ?cra szúlílolta ti szüntette őket: égbe a? t és a paruszlo— Jónapot, elvtársi, a szói októberében pedig jót hoztatok? na,a*-nlt ;lz K^ásot Elmondta neki az, zcngeít blk testvér, hogy Felkeltek a műnreste az igazságo^d. a n, parasztok a fu.sokaig beszélgetett . 1 Vl’szo gyárosok ellen. , "v bekérni dig maga Lenin gyan életről, a frétun,o!c ybb segítőtársa génységről, aztán í£«a ig17 ah És győzött a — Jól telted, hogfe az nro& Sba mentét megkeid^ó ^ sok és parasztok igazságot. Ott előbl J*,?zor 1 a Küdesuruknnk . . , , , , Polliiké soknak dolgoznak, dód, hol van. Az iga! az oro^ yed keserves muntartjátok a kezetekbtDogú^^ hátuk, nem öntözik És Lenin elmondta, beleérti bel a földet, — ők kell harcolni a i,. ^latnai gazdái gyáraiknak, igazságáért, hogy n< " ln olvtt k, életüknek, ják se az urakat. a jogok (Bjclorussz mese.) Az Auróra ágyai cJdös’flíillek...
