Néplap, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-30 / 281. szám

195? NOVEMBER 30, VASAKKAL' NÉPLAP Kártyabarlanggá változtatta a plébániát az odacsalt iskdásgyerinekek zíillesztésére Luczki Ferenc vásárosnaniényi katolikas plébános A washingtoni háborús gyújtogatok, akik a koreai vér. és túzözönt szeretnék az egész világra kiterjeszteni, aljas céljaik szolgá­latába állítják az emberisé« söo rétiekét. A Csehszlovákiában leleple­zett trockista kém- és gyilkosbanda, a Magyarországon elfogott jugo- szláy emberrablók perc fényes bizonyíték erre. A háború ügynökei so­rába tartoznak a papi palást mögé rejtőzködő gonosztevők is. Erről a magyar dolgozó nép alaposan meggyőződhetett a Mindszenty-és Crösz- per idején. Ne gondolja azonban senki azt, hogy ma már nem buj­kálnák közöttünk a háborús gyújtogatok cinkosai! Itt vannak még és népellenességük, hazaárulásuk, erkölcstelenségük bűzével próbálják :'rrjíertozni az egyszerű, becsületes embereket. Fnczki Ferenc „küldetése“ 1949 a hároméves terv diadalá­nak esztendeje volt Yásárosna- ményban is. Nagy léptekkel indult el a község dolgozó népe a kulturá­lis felemelkedés útján. Az általános iskolák osztályaiban százzal emel­kedett a létszám. Sok-sok munkás- ős psrasztgyermek ült he a főisko­lák, egyetemek padjaiba. Kiterjedt a hír: gimnáziuma lesz Namény- fiák. (Kbbeu az esztendőben nyi­totta meg kapuit két párhuzamos osztállyal.) A felnőttek politikai is­kolákon, Szabad Föld Téli Estéken tanultak ezerszámra. Oszladozni kezdett az a sötétség, amellyel az urak és papok kötötték be az egy­szerű emberek szemeit. Ebben az időben hívatta magához egyházi Tv lettese Luczki Ferenc mérkvállaji papot. Luczki alázatosan meghaj­totta jóléttől majd kicsattanó fe­jét, az ingyenclósben megyaátag.)- dott hájas derekát. A főpap a szék karfájára csapott: „Erélyes kézre van szükség Yásárosnnményban, édes fiam. Menj oda és Krisztus nevében teremtsél rendet!” Élesen csattant a főpap hangja s Luczki energikus léptekkel hagyta el a püspöki székhelyet. (Erről a jele­netről ő maga dicsekedett el egy alkalommal.) A „scgíiőíársak“ Vásárosnaményban az volt az el­ső teendője, hogy a küldetéshez „méltó” munkatársakat, szövetsége­seket szerezzen. Harangozónak Atya falvit, a volt horthysta főtörzs- ög^estert fogadta fel. Megnézte a származását s miután meegyőző- Wrt arról, hogy Abafalri apja Iszóiyván volt népnyúzó jegyző, meg volt elégedve a választással. Káp­lánja Asztalos Lajos lett. Asztalos Lajosnak is szép „ajánlólevele” volt. Az egyik nyáron fellázította áz ömbölyi cséplőmuukásokat s a munka szabotáiúsára biztatta őket. Gondoskodott Luczki a községi egy- háztanúcs megfelelő összetételéről is. Az egyháztanács gondnoka Ri­máin Pál lett Simon Pál arról ne­vezetes Vásárosnaményban, hogy cipészműhelye és üzlete volt, ame­lyekben hat segédet zsákmányolt ki. Az egyháztanács tagjai sorába ke­rült Petróczi Béla kulák is. Két cséplőgépgarnitúrája volt hajdaná­ban s ezekkel uzsorúzta a munká­sokat, parasztokat. A felszabadulás után, a kezdeti rendezetlen viszo­nyok között két stráfszekér bútort rabolt össze, utána petróleummal kezdett feketézni. Nyíregyházán há zát vett magának és hamis bejelen­tőlappal akadályozta meg azt, hogy nyíregyházi lakásába egy dolgozó család beköltözhessen. Legutóbb a Sentevál-tól lopott hét zsák'kuko­ricadarát. így tehát „alkalmasnak” bizonyult arra e buzgó férfiú, hogy Luczki oldalán segítsen az anya- szentegyház ügyelt „rendbétenni”. Meg kel! azt is mondani, hogy a plébánost ezelőtt egy esztendővel szinte „pótolhatatlan veszteség” ér­te. Budapestre szökött az egyház- tanács egyik oszlopos tagja: Szá­méi Béla, volt malomtulajdonos. Pedig micsoda „derék ember” volt! A felszabadulás előtt malmában a vámon felül minden mázsa után 3 kiló „portási" összeget vontak le a szegényparasztok lisztjéből. A ma­lom minden nap 180 mázsa lisztet őrölt. Csupán ezzel a módszerrel 5 és félmázsa lisztet lopott naponta a parasztoktól. Száméi gépkocsit vásárolt magának. A felszabadu'/s után fekete-üzleteket bonyolított le. Egyszóval igen érzékenyen érintette Luczki tisztelendő urat az a tény, hogy a „tehetséges” Szám cl elszö­kött Yásárosna mény ból. Szövetségesei közé kell még so­rolni doktor Rubócxki ügyvédet is. Igen eredeti módon oldották meg a kölcsönös baráti kapcsol a t formáit. Dr. Rubóc'-ki Abafalviékhoz jár ebédelni s a tisztelendő úr szintén, így minden nap találkozhatnak és megbeszélhetik a tennivalókat. Ru- bóczki a felszabadulás előtt a kU- várdal Tulkán vasöntöde tulajdo­nosa volt, tehát Luczki számára teljesen megbízható ember. Terv a gyermekek züllcszféscrc Luczki tisztelendő fondorlatos tervet eszelt ki társaival együtt. — Ezt mondotta: A felnőttekkel ne­héz és veszélyes beszélni, próbál­juk meg a dolgot a gyermekekkel és a fiatalokkal. Ettől az időtől kezdve igen nyá­jas lett a gyermekekhez a pap. Sokat beszélt nekik a kegyes köte­lességekről, rendszeresen elliivta őket ministrálni, harangozni. Ha temetésnél kellett ministrálni, ak­kor 50 fillérrel jutalmazta a gyere­keket. De nem adta ám oda a pénzt! összegyűjtötte az 50 fillére­ket s az összegyűlt pénzből futball- labdát vásárolt. Futball-délutáno- kat rendezett a parókia udvarán. Egyre több gyereket sikerült becsá- bítani a plébániára, nemcsak kato­likusokat. hanem reformátusokat is Aztán jött a következő lépés. Eze­ket mondja erről Székely Sándor, ] az egyik VII.-es gyermek: „Engem Pásztor Lajcsi hívott el magával a tisztelendő úrhoz. Elmentünk az ímaterembe, «hot ping-pongoztunk, játszottunk. A tisztelendő úr bo-1 hozta a kártyáját is és egész dél­után játszottunk. így ment ez min­den délután.” Szűcs Miklós, Nagy Sándor, Szelestei Péter, Szclestci Miklós és még sok-sok félrevezetett gyermek tanúskodik ezekről a gyalá­zatos dolgokról. A tanítók pedig észrevették, bog}' akik azelőtt jeles és jörendöek voltak, egymásután felelnek elégtelenre, nem tanulnak, fegyelmezetlenkednek. Hát ez volt a célja Luczklnek! Kártyabarlanggá változtatta a plé­bániát, hogy a gyermekeket lezül- lesszo, megakadályozza azt, hogy a munkások és parasztok fiai. lányai becsülettel tanulva mérnökök, taní­tók, orvosok és agronómusok legye­nek. Yásárosnamény szemete, az Abafalriak, Pctrócziak, Asztalosok, Szamelck, Simonok fogtak össze a plébános vezetésével a gyermekek és szülők eilen. A béke ellenségei Egy pillanatig sem lehet a gyer­mekek és szülők barátjának nevez­ni Luczkit. A napokban újra meg­mutatta igazi arcát. A katolikus papok békebizottsága nevében fel­kereste egyik paptársa s kérte: írja alá a papi békebizottság fel­hívását. Luczki kijelentette: „A felhívással nem értek egyet, nem írom alá.” Mit tartalmazott ez a felhívás? Vájjon valami különleges politikai kötelezettséget ? Egyáltalán nem. Az egyszerű százmilliók legforróbb óhajáról és vágyáról, a békéről be­szélt az írás. Többek között ezeket tartalmazza: „Mi, magyarországi katolikus papok híveink millióinak akaratából a világbáke ügye mel­lett állunk imáinkkal és munkánk­kal.” Luczki azt válaszolta: ,„.. nem értek egyet vele, nem írom alá ..A felhívás azután így szól: , leszögezzük, hogy a bak­tériumfegyver és atomerő pusztító háborús alkalmazását súlyos bűn­nek tartjuk...” Luczki azt vála­szolta : „... nem értek egyet vele. nem írom alá .. így folytatódik tovább a felhí­vás: „sürgető szóval kívánjuk, hogy azonnal szüntessék meg a most fo­lyó háborúkat, elsősorban a koreai vérengzéseket és aztán kezdjék meg a világ hatalmai a minden nép békéjét biztosító tárgyalásokat”. — Luczki azt válaszolta: „... nem ér­tek egyet vele, nem írom alá.” — Ugyanez volt a véleménye káplán­jának, Asztalos Lajosnak is. Ehhez nem kell sokat hozzáfűzni! Elég annyit mondani: aki a béké­nek ilyen gonosz és elvetemült el­lensége, az ellensége minden gyer­meknek és szülőnek, az megérdemli, hogy lesújtson rá a felháborodott nép haragja! SOLTÉSZ ISTYÁN Uj munkások mennek a bányába A járás! tanácsház szobájában sokan vannak, fiatalok, idősebbek. Az Ipar új emberei, akik most je­lentkeztek bányásznak s a vonat indulását várják, hogy elindulhas­sanak az eddig ismeretlen élet felé, új otthonukba. Kényelmesen he­lyezkednek el, jólesik a meleg eb- ■ ben a sáros időben. Beszélgetnek eddigi életükről, jövőjükről. Kállai Árpáé fiával együtt megy a bányá­ba. ö maga katona volt, most sze­reit le. Fia kuláknál dolgozott s nem tudott erről, csak mikor haza­jött. Nem is tűrte egy nercig sem, hogy a gazembernek dolgozzon. Felháborodva beszéli: — így is tizhavi fizetésbe adott egy öltöny ruhát neki. Az sem ér többet 320 forintnál. Most oda me­gyünk dolgozni, ahol értékelik a munkánkat, — az állam bányá­jába. — Azt ígérte a kulák: száz forin­tot fizet egy hónapra és ellátást, de még az SzTK-ba sem jelentett be, — bizonyítja a fia. A legfiatalabb, Hite József, árva gyermekként nevelkedett. Szülei ko­rán elhaltak. Kuláknál dolgozott, aki még iskolába sem engedte. — Lopva tanult. Igaz, hogy betűzve megy az olvasás, de azért megy most bányásznak, mert úgy tudja, ott lehet tanulni. Most is a tanu­lásról beszél. — Nem adnám én sokért, ha tudnék jól írni-olvasni. Elóg baj ez nekem, higyjék el. Azóta már szakmunkás is lehetnék. Zsebéből papírt és borítékot vesz elő. Már megvette előre, hogy írni fog a kislánynak, ha megtanul jól írni. Aztán tovább tanul, minden­áron szakmunkás akar lenni. Laka­tos Istvánnak, Jónás Józsefnek és Kovács Sándornak is vannak ter­vei. ők is tanulni, dolgozni akar­nak, hogy értékes tagjai lehesse­nek a társadalomnak, sok szenet akarnak adni a hazának. A szoba lassan megtelik, közele­dik az indulás ideje. Kállai Árpád fia már csak a fejét csóválja, hogy hagyta magát a kulák által be­csapni. ö már többet nem lesz ku­lák cselédje. Ha a bányában fog dolgozni, megkeresheti a havi ezer­kétszáz forintot s ha jól dolgozik, még többet is. Tanulni fog és nem fogja többé becsapni a kulák. A vitának, beszédnek lassan a végére érnek, az idő is eljárt. Itt az indulás ideje, menni kell az ál­lomásra. Vidám, mosolygó emberek hagyják el a tanácsházat s intenek búcsút az ittmaradóknak. Több, mint negyvenen .mennek a nyíregy­házi járásból, százt izénkét ten a megyéből, de még sok munkáskézre van szüksége a bányának. Fiatalok, öregek jókedvvel mennek bányász­nak, tudják, hogy a jó kereset, új otthon mellett gyarapíthatják !u- flá-'ukiit, — (antiihiitnak. A műszaki teltételek biztosítása mellett a pályafenntartási főnökség a dolgozók egészségvédelméről se feledkezzen meg! „Készítsd el már nyáron a szánt, félen a szekeret” — tartja egy régi orosz közmondás. Ennek a köz­mondásnak megszületése fontos a vasút pályafenntartási területén is. Miből is áll a „szán előkészítése nyáron” a pályafenntartásnál? Ab­ból, amit a nyíregyházi IV. pálya­mesteri szakasz dolgozói már el­végeztek. Éles főpályamester elv­társnak legfontosabb teendője, hogy megteremtse azokat a lehetősége­ket, amelyekkel még a fagyok, a tél beállta előtt befejeződhessenek a karbantartási munkák, mert ezt később akadályozná a fagy. A műszaki feltételek biztosítása eredményezte aztán, hogy a munka üteme még a vártnál is jobban meggyorsult. A karbantartó KÖrei- és Nagy-brigád a műszaki feltételek biztosítása nyomán hívták ki egy­mást párosversenyre. A versenyben a Körei-brigád megfogadta, hogy az addigi 2(5 napos jótállási időt 30 napra emeli. Ezzel szintén a téli forgalom zavartalan lebonyolí­tását kívánja elősegíteni. A Körei-brigád fogadalma nyo­mán a többi brigádok is hasonló fogadalmakat tettek munkaterüle­teiken és azokat szavuknak lielyt- állva, teljesítették is. A minőségi munka megjavítására tett fogadal­mait teljesítése egyet jelent a téli fagyos időre való felkészüléssel. A karbantartási munkák időre, valamint jóminőségü elvégzése a téli forgalom zavartalan lebonyolí­tásában azonban korántsem min­den. A pályafenntartás területén tavaly több szakaszon hiba volt a hótorlaszok és sokszor a megfa­gyott hó eltakarításánál. A IV. szakaszon erre is gondoltak. A hó és jég eltakarítására 200 lapátot, / ---------------------— 150 seprűt készítettek elő és kiélez­ték a jégfeltöréshez a csákányokat­Gyakori télen a váltók jegese- dése. A váltókon keletkező jég fel­olvasztását szolgáló sómennyiség már a IV. szakasz raktárában van. Olt van még a dolgozók melegítő italához szükséges cukor- és tea- mennyiség is. A hóekék, liókotrók kijavítását, karbantartását a fütöhúz lakatosai végzik. Ha azonban rákerülne a sor, a gépek mellé a kioktatott dol­gozókat a szakasznak kell adni. Ennek érdekélten az előírásszerinti oktatást rendszeresen megtartják a IV. szakaszon. Itt jól hasz­nosítják a tavalyi tapasztala­tokat, amikor is a nyíregyháza— görögszállási, nyíregyháza—napko­ri szakaszokon végeztek hóeltaka- rító munkát a IY-es szakasz dolgo­zói. Hasonlókép gondoskodtak a zavartalan téli forgalmat biztosító szerszámok, anyagok beszerzéséről is. Azonban nem mindemről gondos­kodott a pályafenntartási főnök­ség. Nem gondoskodott a dolgozók részére gumicsizmákról a hóeüaku- rításhoz. Gondoljanak arra a veze­tők, hogy a legjobb bakancs, de bőrcsizma is átázik, ha négy-öt órán keresztül térdigérő hóban dol­goznak benne. Ez pedig előfordul­hat. — Lehet olyan hótur- lődás, hogy annak eltakarítása huzamos, 4 5 órai rohammunkát igényel. Ide kellenének akkor majd a gumicsizmák. A legfőbb érték, az ember egészségét védik ilyenkor a gumicsizmák. Éppen ezért, a téli forgalom zavartalanságát biztosító Intézkedések megtétele mellett ne feledkezzenek meg a dolgozók egészségvédelméről sem. A TITASz. dolgozói befejezték évi tervüket A november 7. előtti versenysza­kasz értékelésénél már látszott, hogy a dolgozók közös összefogása az évi terv teljesítésében az eddigi évek legszebb eredményét fogja hozni. Úgy is lett. Az újabb foga­dalmakban már a műszakiak és a munkások közös vállalásaként az évi terv december 1-re való befeje­zése is szerepelt. A fogadalom tel­jesítéséhez minden egyes dolgozó hozzájárult. Az összes felajánlások értéke 27.878 forint, melyből csu­pán anyagtakarékosságra 11.S60 fo­rint jutott. A fogadalom megtétele után még a november 7 előttinél is lelkesebben indult meg a bare a vállalás teljesítéséért minden üzem­részben és külső munkahelyen. Szorosabbá vált a kapcsolat a mű­szakiak és a munkások között. En­nek eredménye, hogy egyre inkább megszűnnek azok az okok, amik — ha kis mértékben is —, de akadá­lyozták a többtermelést. Ez főleg a műszakiak részéről adódott. Hősies munkát végeznek a külső munkahelyek hálózatépítő munká­sai és a műszakiak. Az elmúlt na­pokban esős, sáros időben is foko­zott ütemben végezték a községek villamosítását. A sokszor hősies kitartást igénylő munkának meg is lett az eredménye. November 20-án — négy nappal a vállalás teljesíté­sének határideje előtt — a TiTÁSz dolgozói befejezték évi tervüket. Ez idő alatt a Sztálin elvtárs szü­letésnapjáig vállalt 27.S7S forintos megtakarításból 16.728 forint érté­kűt teljesítettek. Most fokozott harc indult a fogadalmak többi pontjainak maradéktalan teljesí­téséért : Nemesborzova, Mánd, l’e- nyige. Yámoeoroszi, Csaholc és Nyírtelek községek villamosítási munkálatainak december 21. előtt való befejezéséért. Nyírteleken de­cember 21-én, Sztálin elvtárs szüle­tésnapján fog kigyulladni a házuk­ban a fény. Ebből az alkalomból a TITÁSz üzemi kultúrgárdája Nyír­teleken fog szerepelni, Néyyesi Miklós tudósító. Már jövőévi tervükön dolgoznak a mezőgazdasági gépjavító vállalat dolgozói A nyíregyházi mezőgazdasági i gépjavító válladat dolgozói a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére tett vállalások maradéktalan telje­sítésével november 6-án befejezték évi tervüket. A fogadalom valóra- váltásáór.t indított harc azonban nemcsak az évi terv időelőtti befe- i jezásót eredményezte, hanem a munkafegyelem terén is jelentős javulást hozott. Ennek során az üzem dolgozói elnyerték a „legjobb munkafegyelmet elért üzem” fel­iratú vándorzászlót. Ezt eredmé­nyezték a dolgozók közötti páros- versenyek, melyeknek versenypont­jaiban a munkafegyelem megszi- j lárdítása is szerepel. Acs István he- j gesztő, aki Glovács Andrást hívta ki párosversenyre, ISO százalék el­érésére tett fogadalmat. Ezt napi 210 százalékos átlagra teljesítette. A Sütő brigád is 170 százalékkal j teljesítette a 120 százalék elérésé- I re tett fogadalmát. Az évi terv befejezése után r. ! dolgozók most az 1933 évi téli gép­javításokon dolgoznák.’ Célkitűzé­sűk, hogy a november 7. előtti ver. fényszakaszban elért eredményü­ket tovább fokozzák. Ennek érde­kében bevezették a szovjet rend­szerű gyorsszerelési módszert. Ed dig ugyanaz a brigád végzett min­den munkát egy-egy gépen. Most a szovjet módszer szerint minden munkát, így a gépek mosását, szét­szerelését, javítását és összeszere­lését is különböző brigádok vég­zik. Az eddig elért eredmények le­hetővé tették, hogy az üzem terü­letéhez nem tartozó tíz borsodme- gyei gépállomás traktorjainak ki­javítását is elfogadják, mint terven felüli munkát. Azt pedig, hogy a terven felüli munka is időre kész. lesz, biztosítja az a nagyszerű versenyszellem, ami főleg a no­vember 7-i versenyszakaszban ala­kult ki. Ezt most Sztálin elvtárs születésnapjára készülve még csak fokozzák. A jó munkát segíti, hogy minden egyes üzemrészben külön- kiilön rersenytáblán értékelik az eredményeket, ami nap mint nap fokozza a verseny lendületét. wn* é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents