Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-24 / 250. szám

NÉPLAP 24 1052 OKTÓBER 24. ÜÉNTEK A propagandamunka sikere elsősorban a propagandistáktól függ Erről tanúskodik Trencsényiné elvlársnő kállóscinjcni középfokú politikai iskolája is A demecseri és a nyírtéti gépállomás aa őszi munkában A demecseri és nyírtét! gépállo­más nincs messze egymástól, a tá­volság alig tíz kilométer. Adottsá­gaik nagyjából egyformák. Mind­kettőt termelőszövetkezeti községek Az őszi munkák megkezdésekor voltak nehézségek a demecseri gép­állomáson Is. Legelőször Is a nem egy termelőszövetkezetben uralkodó maradi nézetekkel kellett megküz­deniük, melyek szerint nem lehet szántani, vetni, mert száraz a föld. Szóval a csoportok egyrésze még nem ismerte a korai szántás-vetés jelentőségét. A gépállomás vezető­sége azonban nem nyugodott ebbe bele. A pártvezetőség minden tagja, a mezőgazdászok és brigádvezetők, valamint a munkában élenjáró traktoristák felvilágosító munkát végeztek a termelőcsoportokban. A csoport vezetőségének és tagjainak megmagyarázták a korai őszi mun­kák előnyét és példákkal támasz­tották alá igazukat. Az idei termés is megmutatta, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó volt a termés ott, ahol korán szántottak, vetet­lek és az eső a földben találta a magot. A felvilágosító munka ered­ményeképpen a termelőcsoporttagok belátták, hogy valóban saját magu­kat károsítják meg, ha halogatják az őszi munkákat. így biztosították maguknak a te­rületet a demecseri traktoristák. — Azonban ez a munkák előtti kis huza-vona a traktorosok egyrészé- ben visszatetszést keltett, s a mun­ka kezdeti lendülete alabbhanyat- lott. Ekkor kezdődött meg a békeköl­csönjegyzés. A pártszervezet felvilá­gosító munkája nyomán a traktoro­sok egyöntetű lelkesedéssel fogadták ezt, s már az első napokban a gép­állomás minden dolgozója jegyzett. A pártszervezet mostmár azon igye­kezett hogy a traktoristák lelkese­dése megmutatkozzék a munkában is. Ez sikerült is a pártszervezet­nek, különösen azért, mert a mun­kában a párttagok járnak elől jó példával és ragadják magukkal a pártonkívüü dolgozókat. A verseny elsői: Balogh András 217, Miklósi Miklós IDS százalékos őszi tervtelje­sítéssel. Mindketten párttagok. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XIX. kongresszusa és kü­lönösen Sztálin elvtárs beszéde még nagyobb lelkesedésre, jobb munkára ösztönözte a gépállomás dolgozóit. A pártszervezet éppen ebben az időben készült vezetőségi ülésre. — Erre az értekezletre meghívták a brigádvezetőket és az élenjáró trak­torosokat is. A vezetőség ekkorra már kimutatta, hogy ha november 7-ig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáig teljesí­teni akarják a tervet, akkor a trak­torosoknak naponta nyolc normál­hold felszántásának megfelelő mun. kát kell elvégezniük. A taggyűlé­sen egymásután születtek meg a felajánlások. Másnap már a gépál­lomás minden dolgozója ismerte a kommunisták vállalásait és egysége­sen csatlakoztak hozzájuk. Elhatá­rozták hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulójára az őszi -és az éves tervüket mara­déktalanul befejezik. Az elmúlt héten kezdődött meg a demecseri gépállomáson is a politi­kai oktatás. Az iskola ünnepélyes megnyitóján Miklósi Miklós kezde­ményezésére, békehét tartását hatá­rozták el, s ehhez a gépállomás va­lamennyi dolgozója csatlakozott. Elhatározták, hogy a békiehét min­den napján a traktorosok teljesít­ménye felül lesz a nyolc normál- holdnak megfelelő munkán. E vál­lalásuk teljesítése sikeresen halad. A gépállomás vezetősége nemrégi­ben azt tapasztalta, hogy két bri­gád az „Ifjú” és a „Május 1” ál­landóan elmaradnak a többi brigá­dok teljesítményei mögött. A párt- szervezet vezetőségének javaslatára egy-egy csoportot állítottak össze, amelyek felülvizsgálták e két bri­gád munkáját. A felülvizsgáló cso­portban a ptártvezetőség egy tagja, a körzeti mezőgazdász, a brigádve­zető vett részi, valamint annak a termelőcsoportnak az elnöke, ahol a brigád dolgozik. Az „Ifjú” brigád­nál például megállapították, hogy a traktorosok kifogástalan jó minő­ségű munkát végeznek, valamennyi erőgép előhántós ekével dolgozik. ,Tó a. termelőcsoporttal való kapcso­lat is. Az elmaradás oka pedig az, hogy a brigádvezető nem ellenőrzi rendszeresen: a traktoristák betart­ják-e az előírt gépápolást. Az ellen­őrzés hiánya miatt ezt a traktoro­sok sok esetben nem végezték el, s ennek következtében gyakori volt a gépállás, a géphiba. A brigád traktorosai között folyó verseny is formálissá vált, mert a verseny ér­tékelését csak ritkán kapták mega traktorosok. E látogatás óta nagyot javult a brigád munkája és azóta a versenyben is feljebb került. A „Május 1.” brigádnál a látogató csoport megállapította hogy a bri­gád vezetőjének munkája tervsze­rűtlen. Nem tartottak szoros kap­csolatot sem a mezőgazdászokkal, sem pedig a termeiőcsoport brigád­vezetőivel. A gépállomás vezetősége azóta ennek a brigádnak sokkal több segítséget ad, bogy a hibákat ki tudják javítani. A brigád vezetők a demecseri gép­állomáson naponta beszámolnak munkájukról, s a vezetőség azonnal segíteni tud, ahol lemaradás van. Amelyik dolgozó nem teljesíti a na­pi tervét, azzal beszélgetnek és meg­magyarázzak neiki a terv mindenna. pos teljesítésének jelentőségét. A demecseri gépállomáson a trak­torosok egy része már régebben tel­jesítette az őszi tervét. Bodnár Já­nos 212, Tóth Sándor 200 százalék­nál járnak. Mindketten jelvényes sztahanovisták. Ilyen módszerekkel teljesíti a de­mecseri gépállomás őszi tervét si­keresen. A* elbizakodottság „segítette“ az utolsó helyre a nyírtét! gépállomást A szomszédos nyírtéti gépállomá­son egészen más a helyzet. Arra hivatkoznak, hogy a körülmények nem azonosak a demecseri gépállo­máséval, mert az ő területük nagy­részt homokos, ezért nem tudják teljesíteni a tervet. Az igaz, hogy a gépállomás területe nagyrészt ho­mokos. Azonban a nyírtéti gépállo­más csak a nyári és az őszi terv teljesítésével maradt el. A tavasz- szal elsők közt volt a megyében, női traktoristái pedig országos hírnevet vívtak ki maguknak. Pedig akkor is ezen a területen dolgoztak. Nem a területben van a hiba, hanem ott, hogy a vezetők a jó eredmények láttán elbizakodtak. Nem látogatják olyan gyakran a traktoristákat mint ezelőtt, és nem ellenőrzik munkáju­kat rendszeresen. A politikai mun­ka is — éppen az elbizakodottság „eredményeképp” — alábbhagyott. A gépállomás nyári tervét nem tel­jesítette, most pedig az őszi mun­kák megkezdése óta az utolsó he­lyen kullog. Az őszi terv teljesítése során az egy erőgépre eső napi átlag nem éri el a két norm ál hokinak megfe­lelő munkát sem. A gépállomáson van olyan traktoros mint Mikulás Ferenc, aki az őszi tervéből mind­össze 11 normálholdnak megfelelő talajmunkát végzett el. A vezetőség nem átallott a a bi­békért a kormány intézkedését okolni, azt, hogy a traktorosok nagyrésze csoporttag, s mint mond­ják : „nincs kedvük dolgozni”. Azon­ban a teljesítmények nem ezt mu­tatják. A szövetkezeti traktoristák érik el a legjobb eredményeket. A gépállomás elsője is, Bagoly Pál, aki több mint 53 százalékra teljesí­tette tervét, szövetkezeti tag. A legnagyobb hiba. az, hogy a traktorosoknak nem magyarázták meg: a termeiőcsoport terméshoza­mának emelése legelsősorban tőlük függ. És ha ez emelkedik, akkor a traktorosok jövedelme is jóval ma­gasabb lesz. Nagyban hátráltatja a munká­kat, hogy rossz a kapcsolat a gép­állomás és a termelőszövetkezetek között A nyírtóti gépállomás az el­múlt évben arról volt híres, hogy a legjobban tartotta a kapcsolatot a termelőszövetkezettel. Most pedig Neizer Mihály traktoros napokig nem tudott dolgozni, mert nem volt terület. Nagyon hiányos az ellenőrzés Is. így történhetett meg hogy a Nyír- ttirára küldött Vörös Hajnal brigád a legutóbbi tíz napon nem dolgozott semmit, géptörés és terlilethiány miatt. Az őszi munka során idáig több mint hetven műszak gépállás volt géphiba miatt, ami annak is következménye, hogy a fiatal trak­torosokkal nem foglalkoznék meg­felelően. A gépállomás vezetőinek tanulniok kell a szomszédos demecseri gép­állomástól. Ellenőrizzék a traktoro­sokat, adjanak nagyobb segítséget munkájukhoz. Fokozzák a politikai nevelőmunkát és szilárdítsák meg a kapcsolatot a termelőszövetkezetek­kel. így járuljanak hozzá a magas terméseredményekért vívott harc­hoz. Éódi László. A nyíregyházi kcpzomfivészeíi kiállítás elé A formalizmus ezerféle útvesz­tőjében talajtvesztett képzőművé­szet felszabadulásunk után az elé a probléma elé állította művészein­ket, hogy hogyan vehetné fel a kapcsolatot, hogyan foghatna ismét kezet a tömegekkel, miként talál­hatna vissza önmagához, vissza a művészethez. Egy világos volt mű­vészeink előtt az, hogy olyan nyel­ven kell beszélniük, amely mindenki számára érthető s olyan tartalom­mal kell megtölteni müveiket, amelynek valóban köze van a mai élethez. Minden igaz művész tudta, hogy részt kell vennie az új társadal­mat, az új embert kialakító harcos munkában. De hogyan? Ez volt a kérdés. Megindult a lázas keresés és mint mindig, ebben a munkában is a Szovjetunió sietett segítsé­günkre, megmutatva az utat, ame­lyen járva, képzőművészetünk be­töltheti igazi hivatását. Felhívták figyelmünket haladó hagyomá­nyainkra, s ebből kiindulva, meg­indult a munka a dolgozó nép mai művészetének kialakítására, a szo­cialista realista művészet megte­remtésére. A helyi képzőművészeti munka- csoport tagjai is részt kértek eb­ből a munkából. Műtermeik, vala­mint kiállításaik látogatása közben meggyőződhetünk arról a kitartó munkáról, amelyet kifejtettek a szocialista realista művészet kiala­kításának érdekében. A szombaton nyíló kiállítás anya­gának szemlélése közben bátran mondhatjuk, hogy a helybeli mű­vészek kivétel nélkül a szocialista­realista művészet útját járják. Ké­peik, szobraik a mi tájainkról, a mi építéseinkről beszélnek, a ml pro­blémáinkat tárgyalják, a mi társa­dalmunk elé tartanak tükröt, amelyben önmagunkat láthatjuk, szocializmust építő hatalmas mun­kánk közepette. Ez a művészet a dolgozó nép mű­vészete és így méltán várhat ér­deklődést és támogatást a dolgozó nép részéről. A kiállítást holnap délelőtt 11 órakor nyitjuk meg a városi ta­nács nagytermében. Berky Nándor szobrászművész, a megyei képzőművészeti csoport vezetője. Nagy jelentősége van a falu szo­cialista átalakításában, feladataink megoldásában a politikai oktatás­nak. A marxizmus-leninizmus esz­méin lánglelkü hazafiak, bátor békeharcosok nevelődnek. S az ügy sikere az emberektől függ. Lenin és Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a propagandamunka sikere elsősorban a propagandistáktól függ. Trencsényiné elvtársnőt, a kállő- semjéni községi tanács végrehajtó bizottságának titkárát megtisztelő feladattal bízta meg a járási párt- bizottság: vezesse a középfokú poli­tikai iskolát. Nemes és szép párt- megbizatás! — mondja Trencsé­nyiné. S a propagandisták munká­jában ez az első: szeresse foglalko­zását s állandóan igyekezzék töké­letesíteni munkáját. A szocialista tiazát építő ember számára a mun­ka becsület, dicsőség és hősiesség dolga. A szovjet emberek példát mu­tatnak ebben. Gladkov „Eskü” című elbeszélésében így beszél Saranov munkás: „Szeretem munkapado­mat, szeretem a dolgokat gyönyö­rűen megcsinálni, úgyhogy az ját­szók és éljen a kezemben, mint a művészet alkotása ... Nincs szá­momra nagyobb gyönyörűség, mint annak tudata, hogy az általam el­készített darab nemcsak egyszerű fémdarab, amit a maró mechaniku­san megmunkált, hanem lelkem egy része, amelyben benne van szerete­tem benne vannak kutatásaim, ál­matlan éjszakáim.” Gyönyörű szavak ezek, amelyek az élenjáró szovjet emberek gondo­latait és érzéseit fejezik ki! Ilyen érzések kell, hogy jellemezzék a pro­pagandistát is: szeresse pártmun­káját, állandóan tökéletesítse elő­adásait adja beléjük a lelkét és arra törekedjék, hogy hallgatóiból marxiamus-leninizmussal felvérte­zett jó hazafiak legyenek! Trencsényiné az első foglalkozás­tól kezdve szívügyének tekintette a hallgatók oktatását, nevelését. AZ ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ ELŐTT mindenki számára meghívót küldött el, személyesen is beszélgetett jö­vendő hallgatóival. Amikor mind­ezek ellenére mégis hiányzott négy az ünnepi megnyitóról, a legjobbak közül 1—1 elvtársat bízott meg az­zal: keressék fel a hiányzókat, hogy a következő foglalkozásra mindenki eljöjjön, ő maga is beszélt a hiány­zókkal. Az oktatási év megnyitóját ünne­pélyes keretek között tartották meg s ugyanakkor már ezt a foglalko­zást is komoly, lelkes munka jelle­mezte. Sajtófelelőst, faliujságfele- lőst választottak. A sajtófelelős gondoskodik arról, hogy minden po­litikai iskola kezdetén néhányperces nemzetközi beszámolót tartson va­laki, a faliujságíelelős friss cikkek­ről gondoskodik, amelyek az iskola életével foglalkoznak. Trencsényi elvtársnő lelkesedése, ügybuzgalma hatott a hallgatókra is. Ünnepi fo­gadalmat tettek a harmadik ma­gyar békekongresszus tiszteletére: pontosan, szorgalmasan tanulnak az egész évben! A második foglalkozáson egy iga­zolatlan hiányzó volt: Vízi János elvtárs, aki megfeledkezett a tanu­lásról, s mint boltkezelő Nyíregyhá­zára utazott bevásárolni. Trencsé­nyi elvtársnő kemény bírálatot mon­dott a politikai iskola következő foglalkozásának kezdetén. A párt- titkár elvtárs és a hallgatók figyel­mét egyaránt a szilárd tanulási fe­gyelemre, a jó oktatómunka alapjá­ra hívta fel. AZ ELŐADÁSBÓL A politikai iskola egyik legfonto­sabb része a propagandista előadá­sa. Lenin elvtárs írta: „Minden is­kolában a legfontosabb az előadá­sok eszmei és politikai irányvo­nala.” A propagandistának arra kell törekednie, hogy előadása tudo­mányos, pontos, mindemellett egy­szerű, érthető és élénk legyen. Gon­dosan, alaposan kell felkészülni minden előadásra. Helyesen tette Trencsényiné elvtársnő, amikor el­készítette előadása írott szövegét. Az írott szöveg igen nagy hasznára van az előadónak, mert megköve­teli a kérdés mélyreható, minden irányú tanulmányozását. Kulinyin elvtárs ezzel kapcsolatban így ta­nítja a propagandistákat: „Ha önök maguk írnak előadást, meg keli mondanom őszintén — ötször olyan jól tanulmányozzák át a kérdést, mintha más előadását hallgatják. Hiszen az előadás megírásához minden szót meg kell gon­dolnunk. Az előadás megírása­kor utána kell néznünk itt is ott is a forrásoknak. Az előadás megírása közben sokkal több kérdést dolgo­zunk fel . . Ha az előadó nem ké­szít írott szöveget, a fogalmazást az előadóteremben, a hallgatóság előtt kell elvégeznie. Ez akadozásokkal, szünetekkel, esetleg nyelvbotlások­kal, ismétlésekkel jár. Persze, nem könnyű munka egy előadásra jól felkészülni. Vigyázni kell arra a propagandis­táknak— amire még Trencsényiné elvtársnő, mint kezdő propagandista nem fordított gondot, — hogy. ke­rüljük a brosúra, útmutató mecha­nikus, szószerinti Ismétlését. Trencsényiné elvtársnő elkészítette előadását, egyes helyeken azonban, mechanikusan kimásolt egy-egy részt az útmutatóból. Ez ideológiai zavarra is vezetett. Trencsényiné elv- társnő arról beszélt, hogy a tőkések hatalmát csak forradalmi úton le­het megdönteni, majd így folytatta : „más volt a helyzet hazánkban, mert benntiuket a Szovjetunió sza­badított fel. .Nem magyarázta meg népi demokráciánk sajátossá­gát s főleg nem mulatott rá vilá­gosan : népi demokráciánk is a pro­letárdiktatúra funkcióit tölti be — nálunk sem „békés belenőve* útján szűnik meg” a kapitalizmus! Figyelembe kell azt is venni, hogy minden előadás A LEGSZOROSABB KAPCSO­LATBAN ÁLLJON AZ ÉLETTEL, mint Kulinyin elvtárs mondta, az előadásokat „konkrét tényekkel kell. fel ékesíteni.” Az a jó előadás, amely a hallgatóságot gyakorlati tettekre mozgósítja. Trencsényiné elvtársnő amikor a munkás-paraszt szövetség erősítéséről beszélt, el­mondhatta volna, hogy a múltban, a falu földterületének kétharmadát a Kállavak és egyéb gazemberek bi­torolták. A párt a dolgozó parasz­tok kezére adta a földet. Az 1915-ös kisgazdapárti előretörést Kállay András arra használta fel, hogy „ellenállási érdemeire” hivatkozva visszakövetelje földjét, kastélyát. A párt védte meg a kisparasztokat! A Szovjetunió segítéséről beszélve el­mondhatta volna sok más között a propagandista, hogy a kállósemjéni termelőszövetkezeti csoport magas termésátlaga is a szovjet agrotech­nikát dicséri. Helyesen jelölte meg Trencsényiné elvtársnő az utolsó kérdés előadásában ezt: „Milyen tanulságokat kell levonni pártunk­nak a proletárdiktatúra megterem­téséért vívott harcaiból mai felad i- taink Jobb megoldása céljából?” Még helyesebb lett volna, ha a kál­lósemjéni begyűjtési tervek, őszt ve­tési tervek teljesítésére is mozgósí­tott volna előadása! Dícséretreméltő, hogy Trencsé­nyiné elvtársnő CSISZOLT, MAGYAROS BESZÉDRE TÖREKSZIK, kerüli a bürokratikus tolvajnyelv „átbeszéléseit”, — „kitárgyalúsaii” — „kihozásait” stb. Az olyan elcsé­pelt frázisok, hogy „ki kell érté­kelni” ..: „élére kell állítani a kér­dést” csak tompítják a kommunista propaganda fegyverét. Trencsényiné elvtársnő, az iskolai valamennyi szorgalmas hallgatója megfogadta, hogy a kállósemjéni középfokú politikai iskola „minta- politikai iskola” lesz. Az előfeltétel! és biztosíték erre megvan: a pro­pagandista és a hallgatók lelkese­dése. Ha ez állandó szorgalommal, következetes, rendszeres tanulással párosul, akkor céljukat elérik. veszik körül. Mégis a demecseri gépállomás az őszi tervét 66 száza­lékra, a nyírtéti pedig alig húsz szá­zalékra teljesítette. A demecseri gépállomás jó módszerei

Next

/
Thumbnails
Contents