Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-19 / 246. szám
N t P C Ä P 15?« ÖKTÖBW fg, yxsxrnap ■ »•miwvnwv ■■!■■»■ —i—p—ww——MBBnn————————iwwffi A tivadari dolgozó parasztok levele a mult nyomorúságáról, a mostani vidám életről és a békéről! Tivadar, 1932 január 5. XT agy méltóságú Földtnivelésügyl x” Miniszter Űr! Kegyelmes Urunk! Alulírott Tivadar köoségbeli kisgazdák és földmunkások alanti tisz- teletteljes kérelmünket terjesztjük fel megérzés, megértés, szíves támogatás reményében Kegyelmes Urunk elhagy ato fctságum k ban velünk érző s bennünket támogató kegyes színe elé: Az isteni gondviselésnek mi általunk pór emberek által ki nem für. készhető akarata következtében az évek hosszú sora óta reánk zudult természeti csapások, melyek megfosztottak munkánk eredményétől, megfosztott piacunktól s kereseti lehetőségtől lelketlen, kapzsi emberek kiuzsorázó gonoszsága, mely iel- kiismeretlenségben tobzódva, hihetetlen mértékben verte fel a nyomor éveiben az élelmiszerárakat s uzsorakamataival tönkretette gaz. öálkodásunk alapját s ezen eredőket betetőzve a multévi, a szószoros értelmében tökéletes gazdasági eredménytelenség és általános gazdasági válság s mint ezek együtthatása a nyomornak, az ínségnek olyan mélypontjára juttatta községünket, s az egész vidéket, melyhez hasonló állapotban talán egy vidéke sincs hazánknak. Kegyelmes Urunk! Itt állunk magunk népes családunkkal, — nálunk ismeretlen az egyke — a tél kellős közepén kenyér nélkül s aggodalmaktól gyötört lelkünk előtt szinte minden nap megjelenik, mint rémkép, a kérdés: mit eszünk? S hogy még jobban gyötörtessünk, — a hétfejű sárkány — a szükség pajzsos férflával küzdő nyomorult ember nyomorúságát saját önző, aljas céljaira kihasználni akaró uzsoraszörny felütötte fejét s kö- nyörület nélkül ki alkarja szívni megmaradt csepp vérünket. Ismerve az ínség örvényének szélén álló ember lélektanát, mely szerint, hogy szükségét hacsak pillanatra is lecsillapítsa, aí leglehetetlenebb áldozattal is, .de megszerzi a szükségelt táplálékot, felverte a búza és a kenyér árát, majd ha kénytelenek leszünk megfizetni, egyenlő a teljes és tökéletes tönkremenetelünkkel. 28 pengőt követelnek tölünk egy mázsa megőrölt búzáért. Fáj a lelkünk, mikor utolsó darab állatunk- lói nevetségesen olcsó árért meg kell válnunk, hogy ezt a lelketlen árat megfizessük, de kénytelenek vagyunk, hisz vidékünkön egy szem búza sincs eladó, csak amit a közvetítő kereskedelem más vidékről beszerezve, búsás haszonnal ad el. Még most talán kerül valami elpo- csékolnivalónk, de már sokáig nem bírjuk s tavaszra nem lesz semmi eladni valónk s így nem lesz meg a mindennapi betevő falatunk s a drága magyar föld, mellyel utolsó csepp vérünkkel össze vagyunk forrva, az éhségtől elerőtlenedett karok által nem lesz művelhető. Mi nem kérünk ingyen búzát, csak a törvényes lehetőségek határain belül kérjük magunkra hagyatottságunkban hazánk megsegítő és támogató erejét. Az volna tiszteletteljes kérésünk, hogy Csonka-Bereg megye szerencséden népe állami felügyelet mellett valamelyik szerv, esetleg a Future közvetítésével hozzájuttathatna általunk megfizethető áron, az uzsora és közvetítőkereskedelem kizárásával kenyér nekval óhoz. Kegyeskedne odahatnl, hogy a szó valódi értelmében nyomorral, ínséggel küzdő s az elpusztulás szélén álló községünk és vidékünk kisgazdái és földmunkás népe a községi elöljáróság által a szükségletnek megfelelő mennyiségben megállapított kon vérnek valót, kaphatna balettá- nélkül, hogy így családunkkal együtt megszabaduljunk az éhség szorongató karjai közül. Hogy ne kelljen tönkretenni magunkat úgy, hogy soha többé talpra r.e álljunk. Kegyelmes UrunkMi mint hű gyermekek, ott állunk forrón szeretett édesanyánk szenvedő, megté- pefct hazánk mellett s készek vagyunk vele együtt még a mainál is nehezebb sorsot is eltűrni, készek vagyunk zúgolódás nélkül, ha kell, lemondani mindenről, — készek vagyunk, s ha kell, készek leszünk utolsó csepp vérünket is feláldozni, de a mindennapi kenyérről lemondani nem tudunk, nem tudnak gyermekeink, mert a gyomor akaratunk ellenére követeli a legszükségesebb táplálékkal való kielégítést. Tűrésünkért mi nem kérünk jutalmat, mindössze annyit, hogy a törvényes lehetőségek határain belül az ínség fenyegető pallosa fejünk felől el- távolíttassék. Kérésünket a Nagyméltóségi Miniszter Űr kegyes jóindulatába ajánljuk. Dávid János sk., Vincire' István sk., Fápián István sk.. Csapó Lajos sk. * Tivadar, 1953 október 17. IT- edv.es Gyáré elvtárs! Mi, tivadari dolgozó parasztok gyűléseken Hangoltuk meg sze retett, nagy vezérünk, Sztálin elv- társ beszédét, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán mondott. Határtalan lelkesedést váltottak 1H belőlünk a népek lánglelkű vezérének szavai. Tudjuk, hogy a „rohambrigádokhoz” mi is hozzátartozunk és ezután még nagyobb felelősséget érzünk a világ népeinek felszabadító harcáért. Az egész tivadari dolgozó nép véleményét és érzését öntötte szavakba Molnár Antal, anúkor a gyűlésen ezeket mondotta: „Én is, mint minden dolgozó paraszttársam, mostani, megváltozott jó életemet a szovjet népnélSztálin elvtársnak köszönhetem. Jól meg kell jegyezni Sztálin elvtárs mostani beszédéből azt, hogy amikor mi békeharcunkkal támogatjuk a Szovjetunió ve zette béketábort, akkor elsősorban saját magunk békéje, jóléte felett őrködünk, saját boldogságunkat segítjük elő. Ezért javaslom én is, cselekedetekben mutassuk meg, hogy megértettük a mi nagy tanítónk, Sztálin elvtárs szavait," Igen, a Szovjetunió felszabadításának, nagy pártunknak, a Magyar Dolgozók Párájának, Rákosi elvtársnak köszönhetjük a ragyogó, napfényes jelenünket. Falunk egyre gyorsabban, ugrás, szerűen fejlődik. A község mellett folyik el közvetlenül a Tisza. Ez örök rettegésben tartotta, a tivada- riakai. Állandó volt az árvízveszély. A múlt rendszer urai nem gondoltak arra, hegy erős gátat emeljenek és igy minden öt—hat évben pusztított nálunk ez az elemi csapás. Most népi államunk nemcsak a gátat javította meg s igy megszűnt az árvízveszély, hanem egy hidat is épített a községben a régi kompjárat helyett. Az elmúlt négy év. alatt több ház épült, mint a Horthy-rendszer 25 esztendeje alatt. Ma nincs olyan család nálunk, ahol ne olvasnának újságot. A tanácsházán, ami szintén most épült, 270 kötetes könyvtár várja az olvasókat. És nemhiába várja, mert a könyvtárnak mintegy hatvan-hetven rendszeres olvasója van. Lehetne sorolni még nagyon sokáig mindazt, ami új a községünkben, s amire mindannyian büszkék vagyunk. De szóljunk inkább néhány szót Molnár Antalról, akinek élete, mint csepp az egész tengert, úgy tükrözi vissza a mi megváltozott életünket. Molnár Antal 11 éves kora ótu vselédeskedett a tivadari kulálcok- nál. Amikor megnősült és már három gyerek is volt, még mindig abban az egyhelyiséges lakásban lakott, amelyet a küldio adott neki. A bútorzata: egy ágy, egy dikó, egy láda, egy asztal és két szék volt. Ruházatuk: a k-ulák ócska holmija. Molnár Antal a felszabaduláskor öt hold földet kapott, Rövidesen beszerezte a gazdasági felszereléseket és lassan kezdett kivirágozni boldog élete. Nemsokára egy házat épített, egy tipuslakást, melyben két szoba, előszoba, konyha, kamara és fürdőszoba van. A ház építéséhez állami kölcsönt kapottl amit 15 év alatt kell visszafizetnie. Nemsokára Molnár Antal, mint minden tivadari dolgozó paraszt rájött, hogy az igazi boldogulás útja- a termelőszövetkezetben van. A közös gazdaság elsőért jövedelméből az új házat bc- bútorozta, szép keményfából való darabokat vett. Két szekrényt, két ágyat, éjjeliszekrényt, tükörasztalt, meg mindent, ami csak egy házban szükséges. De telik bőven ruhára is. A legidősebb fia, aki szintén ter- melöcsoporttag, nemrég nősült és azóta, is sokat vásárolt. Ilyen a mi életünk. S ezt akarjuk meghálálni a nagy Sztálinnak, pártunknak és Rákosi elvtársnak. Ezért ígérjük, kedves Győré elvtárs, hogy a, vajai felhíváshoz csatlakozva, mi is békehetet tartunk. Ezért vállaljuk a harmadik mhgyar békekongresszus tiszteletéibe, hogy október 23-ig teljesen befejezzük a vetést, betakarítást és az ipari növények aid a mélyszántást. A sikeres munka érdekében vasárnap is dolgozunk. És azt is megfogadjuk, hogy beadási kötelezettségünket napraforgóból, tengeriből október 23-ig százszázalékosan, félévi sertésbeadási kötelezettségünket 60 százalékban teljesítjük. Mi ezzel a cselekedetünkkel a Szovjetunió vezette béketábor erejét kívánjuk erősíteni. Hálánkat akarjuk kifejezni pártunknak és Rákosi elvtársnak! A tivadari dolgozó parasztok nevében : NAGY GÁBOR, 9 Vörös Hadsereg tszcs, párttitkára. KUN ISTVÁN, 9 Béke tszcs, párttitkára. CSAPÓ LAJOS, a községi tanács elnöke. Bolgár Filmbét üyírejyybázán A bolgár film több, mint 30 évvel ezelőtt született, de a kapitalisták kezében lévő filmgyártás kezdetleges alkotásai, technikailag elmaradott, főleg amerikai film-utánzatok, voltak. Visszatükrözték a felszabadulás előtti Bulgária társadalmát, népszerűsítették a fasiszta eszméket. A bolgár nagytőkések még ennek a hazug, hamis filmgyártásnak a fejlődését is gátolták, mert számukra nagyobb hasznot jelentett a tőkés országokból behozott, elsősorban amerikai filmek bemutatása. 193S-ban 232 filmet hoztak be Bulgáriába, ebből 114 amerikai volt. 1944 szeptember 9-e, Bulgária felszabadulása megadta a lehetőséget az új, az igazi filmművészet megteremtésére. A döntő változást azonban a Bolgár Kommunista Párt V. kongresszusának a filmművészetről hozott határozata és a filmgyártás államosítása hozta meg. A kongresszuson tisztázták a film jelentőségét és Dimitrov elvtárs meghatározta feladatait: „Arra van szükség, hogy a film rendszeresen és céltudatosan mutassa be építőmunkánkat, terveinket, sikereinket, a szocialista verseny és a Sztahanov-moz galom fejlesztését. A filmnek fokozottabb mértékben kell arra törekednie, hogy dolgozó népünk között elvesse az új, szocialista kultúra magvait”. A bolgár filmművészet megfogadta Dimitrov elvtárs útmutatásait. Felépítették az új bolgár játékfilinstudiót, az írók bekapcsolódtak a forgatókönyvek írásába. A szovjet film alkotóinak segítségével 1950-ben megszületett az első játékfilm: Kalin, a sas. Ebben az esztendőben már sok új film készült. A mai élet problémáit dolgozzák fel a Hajnal a Haza felett és a Boldogság felé című filmek. A bolgár népnek a török elleni függetlenségi harcát eleveníti meg az Igán Vazov klasszikus író regénye alapján készült Iga alatt című film. Hatalmas mértékben megnövekedett Bulgária mozihálőzata is. A múltban 213 filmszínház működött, jelenleg 1067 mozi játszik, ebből 610 falun. Azokon a helyeken, ahol nincs még állandó mozi, vándormozi működik. 1948-ban a nézők száma mintegy 22 millió volt, 1951-ben már elérte a 48 milliót. A magyar dolgozók a szeptember 23-án kezdődő Bolgár Filmhéten megismerkedhetnek a bolgár film legjelentősebb alkotásaival. A nyíregyházi ünnepi hét alatt a Hajnal a Haza felett című filmet mutatja he a Béke-mozi 23-től. Ezen a filmhéten szeretettel üfl- vözlik dolgozóink a bolgár film művészeit, alkotóit, dolgozóit. Természetátalakítás Bulgáriában A Bolgár Népköztársaság területének 30 százalékát, azaz 3,300.000 hektárt erdő borit. Az erdők nemcsak értékes faanyagot adnak a népgazdaságnak, hanem enyhítik az éghajlatot is és így hozzájárulnak a magas terméshozam eléréséhez. A monarchalasi szt a rendszerben a belföldi és külföldi kapitalisták tervszerűtlen rablógazdálkodást folytattak, s az erdők egyharmadát kiirtották. Az erdők helyén vízmosásos kopár vidék maradt. A népi hatalom kíméli az erdőket, sőt hozzálátott a tervszerű fásításhoz, s nagyszabású tízéves erdősítési tervet dolgoztak ki. A sztálini nagy természetátalakitó tervek példájára, Cservenlcov elvtárs kezdeményezésére átalakítják Dobrudzsa éghajlatát. Néhány év alatt 9 mezővédő erdősávot telepítenek Dobrudzsában 800 kilométer hosz- szúságban, a üobrudzsai állami gazdaságok és termelőszövetkezetek 23.000 hektárnyi termőföldjén létesítenek mezővédő erdősávokat. Tíz év alatt eltűnnek a vízmosásos, kopár területek. Egymillió hektárnyi területet erdősítenek, A települések és az ipari központok körül zöld övezetet létesítenek, amelyek biztosítják majd a levegő megfelelő páratartalmát és tisztaságát. Sztálin cin társ velünk van A népek szívében őrzött nevek közül nincs manapság drágább és nagyszerűbb, mint Sztálin elvtárs neve. A világ néped ajkán ének zeng. amely ezeket mondja: „Sztálin a harcunk és Sztálin a béke, Sztálin nevével épül a világ". Sztálin annyit jelent, mint a béke és boldogság atyja, őrzője, kovácsa. Az egyszerű emberek úgy gondolkodnak, mint ahogy Ilja Erenburg, a szovjet író: „Amikor a tengeren fenyegető időjárás közeledik, a kapitány maga áll a kormány mellé. A hajón az emberek dolgozlak, vagy könyvet olvasnak, de a kapitány virraszt és az éjszakába tekint. Gyakran gondolok Sztálin elvtársra ... Nagyságára és hősiességére gondolok, amellyel többmillió dolgozóért küzd fáradhatatlanul azokért, akik fát ültetnek, gyermekeiket ringatják, verseket olvasnak: ezekért harcol, ezek számára akarja a békét megtartani”. A világ valamennyi egyszerű embere Sztálin elvtársra, a béke és szabadság vezérlő csillagára gondol! Marinetta Barbe, egy firmini rendőrök által agyonlőtt francia bányász 11 éves kislánya így írt Sztálin elvtársiak: „Heléne, aki néhány hetet az ön országában töltött, gyűléseken elmondta nekem, hogy önöknél is azelőtt boldogtalanok voltak az embereik és önöknél is megölték a bányászokat, de most minden megváltozott. Uffy szeretném, ha apa velem lenne ... Monsieur Statin, engedje meg, hogy egy kislány, aki önt szereti, nagyon-nagyon megcsókolja.” A makronizoszi haláltábor egyik sziklájára valaki vérével Irta fel a drága nevet: „Sztálin." Maian fasiszta pribékjei öreg néger parasztot vallattak. „Te kommunista vagy!” — rival tak rá a rendőrök. — „Nem vagyok kommunista, de mi nagyon szeretnénk, ha Sztálin gyermekeinek neveznének bennünket” — felelte az öreg' néger. Az elmúlt napokban a világ szeme, barátoké és ellenségé a Szovjetunió hatalmas Kommunista Tártjának XIX. kongresszusára szege- ződött. Minden dolgozó elragadtatott lelkesedéssel hallgatta a kongresszuson elhangzott beszédeket. Csodálattal és lelkesedéssel töltötte el a dolgozókat az olyan megállapítás, mint: „A széntermelés a legutolsó három évben 74 millió tonnával, a nyersolajtemielés 13 millió tonnával növekedett. A háború előtt ugyanilyen méretű növekedés elérése a széntermelésben hat, az olajtermelésben tíz évet vett igénybe... A gabonaprobléma, amelyet ‘régebben a legélesebb, legkomolyabb problémának tartottak, sikeresen megoldódott, végérvényesen és visz. szavonhatiatlanul megoldódott... országunk az időjárás minden szeszélye ellen örökre biztosítva lesz.” Csodálattal és lelkesedéssel töltötte el a dolgozókat a kommunizmus építésének a kongresszuson kibontakozó csodálatos körvonala. De bármilyen lenyűgözően, bármiljen nagyszerű dolgokról beszéltek is a szónokok, minden egyszerű ember forró óhajtással várta azt a pillanatot, amikor Sztálin elvtárs bölcs, egyszerű, nyugodt szavai felhangza- nak a Kreml termében. Vass Imre, a Tiszalöki Erőmű építkezésének gépésze mondotta: „Megmondom, elvtársak, őszintén, ón azelőtt keveset olvastam, sietve átfutottam az újságokat, azonban a kongresz- szus eseményeit feszült figyelemmel kísértem, nem mulasztottam el egyetlen mozzanatát sem. És megmondom, elvtársiak, nagyon vártam azt a pillanatot, amikor megláthatom az újság hasábjain Sztálin elvtárs beszédét. Forrón vártam azt, hogy a világ népeinek nagy vezére szóljon hozzánk.” Sztálin elvtárs beszélt. Szavait a világ egyszerű embereihez intézte. Elmondta nekik: hogyan tudják megtartani kezükben a békét, hogyan tudják kivívni szabadságukat, függetlenségüket. Szavait a harc vörös lobogójára írták a békéért és szabadságért harcoló dolgozók. Itt nálunk, Szaboles-Szatmárban is. Az ö szavai nyomán gyorsabban és jobban építenek a Tiszalöki Erőmű alkotói. Jobban dolgoznak a Vulkán vasöntői. Az ö szavai nyomán serényebben folyik a munka a szántóföldeken. A vajai bókeharcosok vetési békehetet kezdeményeztek s azóta niúr sok-sok község csatlakozott a mozgalomhoz. Vasárnap is dolgoznak a parasztok földjeiben, mert azt tartják: „A bombák vasárnap is hullanak a háborúban. Síi pedig most azért dolgozunk ezen a vasárnapon, hogy hétköznapokon se hulljanak bombák.” Űj erő és elszántság költözött az egyszerű emberek szívébe és karjába Sztálin elvtárs szaval nyomán. Üj erő és elszántság költözött az egyszerű emberek szívébe és karjába, annak tudatában, hogy velük van a nagy Sztálin! Emlékezünk még a Berlin eleste című szovjet filmre s annak egy sztálingrádi jelenetére. Az őrmester ezt mondja Csujkov tábornoknak a komoly, nagyon súlyos és válságos órákban: „Hírlik, hogy Sztálin elvtárs megérkezett, itt tartózkodik.” A tábornok így válaszolt: „Hát volt olyan idő, Ivanov elvtárs, amikor Sztálin nélkül voltunk? Itt van és mindig velünk van,” Komoly, súlyos időket élünk. Az új háború gyujtogatói tüzcsóvát akarnak dobni békés otthonainkra. Azonban az egyszerű emberek nem rettennek meg, hanem a biztos győzelem tudatában indulnak harcba az élet, a béke nagy csatájában, mint egykoron a sztálingrádi hősök, mert tudják, hogy Sztálin elvtárs velünk van! S. I.
