Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-17 / 244. szám
•* NÉPLAP 1952 OKTÓBER 17, PÉNTEK ílogyan serkentsék népnevelőink az őszi vetés gyors befejezését ? A falusi pártszervezetek népnevelőinek a legelső sorokban kell felvilágosító szóval íiareolnio'k azért, liogy mielőbb befejeződjék a vetés, ti zaboles-Sza tmárban mindenütt pótolják az eddigi mulasztásokat. A vajai békebizottság, a vajai dolgozó parasztok ma a Néplap hasábjain békevetési versenyre szólítják a megyét. Vetési békehetet kezdeményeznek, amelynek célja, hogy előmozdítsa a vetés október 23-ra való teljes befejezték A falusi népnevelők most értekezleteket tartanak mindenütt, harci megbeszéléseket, amelyeken megvitatják: hogyan agitáljanak, hogyan végezzék felvilágosító munkájukat, amellyel a vetés október 23-ra való teljes befejezésére .kell mozgósítaniuk. Ezeken a népnevelő értekezleteken meg kell vitatniok a népnevelőknek, milyen érvekkel serkentik majd a dolgozó parasztokat a vetés gyors be fejezi éré. Legelsősorban arra kell rámutat- niotk, milyen kára származik a késlekedésből a dolgozó parasztnak, a községnek, ’az egész országnak. Tudnivaló, hogy a minisztertanács határozata megjelölte azt a végső határnapot, amelyig el kellett, illetve el kell vetni az egyes őszi kalászosokat ahhoz, hogy a dolgozó parasztok bő termést takaríthassanak l>e. Ezeket a határnapokat a legjobb gyakorlati tapasztalatokra támasz, kodva állapították meg. s betartásukkal bő termést takaríthatnak be a falvak dolgozó parasztjai. Megyénk alaposan elmaradt az őszi kalászosok vetésével. Szeptemlter húszadikán már lejárt az őszi árpa, szeptember liarmincadikán a rozs és a takarmánykeverékek vetési ideje. — nem sok idő van már hátra a búzavetés október 25-i végső határnapjáig. Mindezek ellenére van még vetni való rozsból is, árpából is, de főképpen őszi búzából. A dolgozó parasztok, nem utolsó sorban a szövetkezeti gazdaságok már. is megkisebbítették az őszi árpa, a rozs hozamát a késlekedéssel. De még jobban megkisebbitenék, lia továbbra is elhanyagolnák a munkát. Népnevelőink n ek számos szovjet példa, tapasztalat áll rendelkezésükre. A. G. Sapovad elvtárs, szovjet tudós „Az őszi gabonafélék agrotechnikája” című könyvében írja: „A kerszoni kísérleti állomás adatai szerint az ősziek vetcsidejénck elmulasztása a 11 éves átlag szerint a termést 60—80 százalékkal csők. kentette.” A. Nosztaszovszkij szovjet professzor azt írja „Az őszi búza vetési idejéről” szóló cikkében : „A Kubáni Mezőgazdasági Főiskola adatai szerint a szeptember 25-én ugarba vetett őszi búza 4 év folyamán 32 mázsás termést, az október 5-én vetett pedig 25 mázsás termést adott hektáronként. Helyi példákért sem kell egyetlen népnevelőnek sem | a szomszédba mennie. Győrteleken ' Móricz Endre dolgozó paraszt népnevelő Szatióczki Béla dolgozó paraszttársával beszélgetett, amikor az felvetette neki: „Én az apámtól mindig azt hallottam, hogy az a búzavetés jó, amit november utolján, András napkor vetnek, ü mindig akkor vetett és volt is búzája.” — Erre Móricz Endre népnevelő elmondta neki Szabó Adóm példáját, aki későn vetett el. „Láttad a tava. szón Szabó Adóm búzavetését?"’ — kérdezte. — „Láttam” — így Szatióczki. „No, ha láttad, tudod, milyen volt az. Imitt-amott egy szál búza. — Tudod, ő mikor vetett? November elején, nem is András napkor!” S rámutatott ezután a népnevelő, bogy a késlekedő Szabó Ádám 4 mázsás búzatermést aratott, míg ő, Móricz Endre az idejében végzett vetés után 10 mázsát.. Kiszámította azt is a népnevelő, hogy ha .sokan késlekednének a községben. és ha mindenki hat mázsával kevesebb búzát aratna a faluban a késlekedés miatt, akkor Győrieteken 4.020 mázsával kevesebb búzatermés lenne. Mert 670 hold a falu búzavetése! — Ilyen jó érvekkel agitálnak a gyűrtetek: népnevelők. s nem is csoda, ha Gyűrtelek előd halad az őszi munkában. A népnevelők megmagyarázhatják: a későn vetett ősziek korán megszakítják fejlődésüket és nem kellően fejletten mennek a télnek. A gyengén fejlett hajtások a tél folyamán erősebben szenvednek, nagyon gyakran megritkulnak és nőim el is pusztulnak az alacsony hőmérséklet következtében, tavasszal pedig lemaradnak a növekedésű litten a jól fejtett, egészséges hajtásaikkal szemben. A növény gyökérrendszere elkésett vetés esetén gyengébben fejtett, mint a rendesen kifejlődött növényé. Ezért tavasszal, amikor a talajban rendszerint aránylag kevés a nitrogén, a fejlet-1 len hajtások gyengén fejtett gyökérzetükkel — érthetően — nitro- génhiánybaa szenvednek. Ezzel magyarázható, hogy az idején vetett ősziek jól telelnek, már az első szép tavaszi napokban dús zöld szőnyeget mutatnak, s bő termést hoznak, — .míg a kései vetés fejletlen, satnya, kisebb termést hoz. A kései vetéssel károsodik a dolgozó paraszt és az egész ország Népnevelőink ne sajnálják a fáradságot attól, hogy kiszámítsák, a vetés késése milyen kárt okoz a dolgozó parasztnak, a községnek, az egész országnak, amikor sokezer mázsákkal csökkenhet az őszi kalászosok hozama. S beszéljenek arról, bogy a csökkenő terméssel kevesebb kerülhet az ország kamrájába, nem emelkedhetne a kívánt mértékben a dolgozó nép jóléte. De arról is szóljanak, hogy a szövetkezeti gazdaságoknak is, az egyéni gazdáknak is kevesebb terménye kerülhetne szabadpiacra a terméscsökkenés esetén. Hozzák fel példának a ke- mecsei „Dózsa” termelőcsoportct, amely 85.260 forint értékű beadott terménye mellett még 75.000 forint értékű gabonát adhatott el szabadpiacon a jó termés következtében. Megnőtt a szövetkezet bevétele, amelyből 20.000 forintot teherautó- vásárlásra, 33.000 forintot gépi felszerelések vásárlására, 33.000 forintot építkezésekre kívánnak fordítani, 105.000 forintot pedig kiosztanak a tagoknak munkaegységeik arányában. De hozhatnak példát az egyéni gazdák köréből is. Ugyancsak ICemecsén ónodi István hat- holdas dolgozó paraszt jő termése eredményeképpen 3.630 forint értékű terményt értékesíthetett szabadpiacon. Ezután úgy határozott, hogy egy 000 forintos kerékpárt, 1950 forintért három kabátot, S00 forintért fehérneműt, és 980 forintért egy tűzhelyet vásárol. Mindezen érvek segítségével meg tudják magyarázni népnevelőink, hogy valamennyi szövetkezet, valamennyi dolgozó paraszt egyéni érdeke is, hogy ne késlekedjék tovább a vetéssel — de ugyanúgy az égési dolgozó nép érdeke, hogy bő termést hozzanak az őszi kalászosok, több kenyér jusson az egész országnak. Ezt segítsék elő jó munkájukkal a népnevelők. A begyűjtési állandó bizottság munkája nyomán meggyorsult a burgonyabegyüjtés Kállósemjénben Kállóseimjénben a begyűjtési állandó bizottság vasárnap reggel ülést tartott. Feladatni tűzték maguk elé, hogy a községben meggyorsítják a burgonya begyűjtését, hogy mennél előnb megkaphassák a szabadpiacot krumpliból is. Eddig a krumplibeadás Kallóséin - jenben vontatottan haladt. Több családban kenés a munkaerő, s a beadás rendszerint a krumpiiűsűs másnapjára maradt. Többféle javaslat született. Pintér István azt javasolta, hegy minden állandó bizottsági tag szervezze meg a körzetében azt, hogy két, vagy három család fogjon össze és közösen ássák a krumplit. Előbb az egyik családét azután a másikét és akkor azon a napon, amelyiken kiveszik az ásásl engedélyt, minden gazda teljesíteni tudja beadását. Hogyan szervezte meg Pintér István a közös burgonyaásást ? A gyűlés után az állandó bizott- - súg tagjai rögtön munkához láttak. Pintér István először Pisák Mihályt kereste fel. Pisák Miliáiy a zsákokat szedegette össze — krumpliásáshoz készült. Pintér benyitott és köszönés után azzal kezdte: — Mit akarsz azzal a sok zsákkal? — Krumplit ásni mennénk holnap, ha az Idő is úgy akarjapahogv mi. — Kikérted már az ásási engedélyt a tanácstól? — Majd reggél, ha megyünk kifelé. — Van-e sok ásnivaJód? — Nem olyan sok, de egy naji latit nem lesz meg. — Akikor, hogy fogod aznap tel- ; -ítenl a beadást is? Mert tudod, a iörvény úgy szól, hogy a beadást burgonyából azon a napon kell teljesíteni, mikor a gazda az ásási engedélyt kiváltja. Pisáknak nem tetszik a nagy gyorsaság, de Pintér nem hagyja annyiba: — Jól van az a rendelet megcsinálja, csak mi nem gondolkodtunk eddig okosan. Éppen azért jöttem hozzád, hogy nem látnád-e te is jónak, ha három család összefogna, te, Pisák B’erencék, meg én és akkor mindegyikünk krumplija fe! lenne ásva egy nap alatt, és még akkornap a beadást is teljesíteni tudnánk. Pisák Mihály jobbra, balra hajtogatta a fejét, nem tudta, hogy mit szóljon. — Pisák Ferenc úgyse áll össze védünk, mert neki nincs annyi krumplija — próbált még ellenkezni. — Azt majd megtudjuk tőle, csak előbb te mondj véleményt — sürgette Pintér. Aztán megint magyarázni kezdett: •— Nézd Mihály, nemcsak mi fogunk így együtt dolgozni, hanem az egész falu ... Mindenki, akinek még van ásnivaló krumplija. Mindenkinek hasznos lesz ez. Hamarabb felássuk a krumplit, hamarabb tudjuk teljesíteni a beadást és hamarabb megkapja a község a szabadpiacot krumpliból Is. Te is eladhatod a felesleget. Vásárolhatunk. Kell a pénz. Téliruhát kell venni, mert jönnek a hidegek... De míg szabadpiac nem lesz, addig nézhetünk otthon a krumplira. — Én nem bánom, legyen úgy, ahogy mondod, ássuk együtt — egyezett bele Pisák Mihály. Ferencékhez meg menjünk el ketten és kérdezzük meg, hogy társul-e. Az eredmény: 82.8(Vo-os tervteljesítés Hétfőn reggel már közösen ásott a három gazda. De nem csak ök fogtak össze, hanem a falu dolgozó parasztjainak nagyrésze. Aznap este Pintér István 130 százalékra teljesítette krumplibeadását és a következő napokon társai Is eleget tettek állam iránti kötelezettségüknek. Az egész község pedig október 13-ig 82.S százalékra teljesítette beadását. A tagösszeírás tapasztalatai A tagsági könyvek kicserélésével kapcsolatos összeírás e hó 15-én megkezdődött. Járási pártbizottságaink s pártszervezeteink nagy többsége megértette a Központi Ve zetőség határozatából ennek politikai. jelentőségét, s annak szellemében végezte munkáját. Tegnap délben a nyíregyházi III. kerületi alapszer vezet eredményesen befejezte a kerületében lakó párttagok összeírását. A pártcsoportvezetők lelkes munkája, szorgalmas utánajárás, s a vezetőséggel tartott szoros kapcsolat eredménye ez. Jeszenszki elvtárs, a pártszervezet titkára többízben beszélt a párt- csoportvezetőkkel feladatukról, s munkaközijén is segített nekik. TISZANAGYFALU azon községek közé tartozott, amelyek országos viszonylatban is az utolsók között voltak a tagdíjfizetésben. A párttagság egy része hónapok, sőt évek óta nem rendezte tagsági diját. Most a tagkönyvcserével kapcsolatban a pártcsoportvezetők felkeresték ezeket a párttagokat is, s ennek eredménye az leit, hogy eddig 112 párttagsági bélyeget kértek pótlólag azok részére, akik most kívánják rendezni tagdíjhátralékukat. Pártszervezeteink egyrésze azonban nem értette meg a tagsági könyvcsere jelentőségét, s kevés gondot fordított a tagok összeírására, a kartonok pontos kitöltésére, az éberségre. Az UJFEHÉRTÓI községi pártbizottság hanyagul, bürokratikusán szervezte ezt az igen fontos munkát, Bár a párttagok összeírásának 15-én reggel meg kellett volna kezdődnie, a pedagógus pártszervezetnek csak 16 án adta át a községi pártbizottság az összeíráshoz szükséges kartonokat. Nehezen halad az összeírás a községi alapszervezetnél is, aminek oka az, hogy a pártszervezet vezetősége nem egyedül a pártcsoportvezetőkre bízta ezt a feladatot, hanem aktívákat bízott meg az összeírással. Arra sem figyelt fel idejében a községi pártbizottság, hogy az 58 taggal rendelkező mályváskerti alapszervezet titkára, Janik Sándor (aki a békekölcsönjegyzés idején is párttaghoz méltatlanul viselkedett) az üsszeírási munkálatokat nem indította meg, s nem is található ottliop. Súlyos hibák vannak helyenkint az összeíró-lnpok kitöltésénél is. A NYÍR PAZ UN Y1 „GEKÖ” TSZCS.-BEN, ahol Kékesi* Győző JB.-nktíva volt felelős az üssasírá sért, nem Informálta kellőképpen a pártvezetőséget és a pártcsoport- hizalmiakat, s ennek következtében az összeíró lapokat ceruzával töltötték ki. BUJON, ahol Hajnal elvtárs JB.- tag volt a felelős, elnézte azt a súlyos hibát, hogy a pártcsoportbi- zalmiak nem keresték több cselben pártcsoportjuk tagjait, hanem távolléte esetén a meglévő régi kartonokról végezték cl az összeírást. A nyíregyházi járásban előforduló súlyos hibákért felelős a járási pártbizottság minden tagja. Nem véletlen, hogy a járás párt- szervezeteinek egy része helytelenül értelmezte a tagösszeírást, amikor maga Fodor elvtárs, a JB. munkatársa sem volt tisztában azzal, hogy az összeírást a párttagsági könyvbe is be kell jegyezni. A nyíregyházi Kisvasút pártszer- vezaténél ifj. Cipó elvtárs a felülvizsgálatkor visszaminősített politikailag fejletlen volt szociáldemokratapárt tagokat úgy tüntette fel, mint akiket 1948 ban vetlek fel tagjelölteknek. Ez is hiba, mert az adatoknak pontosaknak kell lenniük. Éberen kell, hogy őrködjenek a pártcsopörtbizalmiak azon is, nehogy olyanokat írjanak össze, akik nem rendelkeznek érvényes párttagsági könyvvel. Olcsván régi MKP tagsági könyvvel rendelkezőt írtak össze, a Tiszamenti Vízműépítő Vállalatnál pedig a pártvezetőség éberségén múlott az, liogy Fiirj Györgyöt, aki 194S óta nem rendelkezik tagsági könyvvel — nem írták össze. Egervár hőseinek emlékezete Múltunk egyik csodálatos fénynyel tündöklő haditettét ünnepeljük. Most van négyszáz esztendeje, hogy az egri várvédő vitézek. Dobó István várkapitány irányításával megállították -a török hódítók előrenyomulását. Dicső tetteikkel igaz példáját adták az önfeláldozó lia- zafliságnak, a magyar haza őszinte forró szeretetének. Ezekben a napokban kegyelettel ütjük fel a történelem lapjait, hogy példájukból erőt, bátorságot merítsünk ország- építő munkánkhoz. 1552 jelentős dátum volt a magyarországi török hadjáratok történelmében. Ebben az esztendőben indult újabb hódító útra a török: célja Temesvár és Lippa bevétele, Erdély elfoglalása, a szolnoki vár lerombolása és a Felvidék rneghó- doltatása volt. .A török hatalmas seregeket mozgósított, s egymásután estek el a kisiétszámú várőrséggel, gyakran idegen és megbízhatatlan zsoldosokkal ellátott várak. S amikor Szolnok vára is török kézre került, Ahmed basa negyvenezer és Ali, budai basa helytartó seregei megindultak a Felvidék kapuja, Eger felé. » Dobó István várkapitány hiába fordult segítségért I. Ferdinánd királyhoz, csak Ígéreteket kapott tőle: seregét továbbra is Becs védelmére tartogatta. Oláh Miklós egri püspök sem sietett az egriek segítségére, kijelentette, hogy a vár védelme országos ügy, ezért a királyra tartozik. Az uralkodó osztály hazaáruló magatartása az egri vár megvédésének kérdésében is élesen megmutatkozott. Heves megye földbirtokos urai, főnemesei — bár féltették birtokaikat — a nemesek jórészével együtt a háttérbe húzódva figyelték az eseményeket: áldozatot hozni egyikük sem volt hajlandó. Az egri káptalan, amely falvak egész sorának, hatalmas kiterjedésű szántóföldeknek és erdőknek ura volt, — 27 gyalogost küldött a várba. Mindezzel szemben azonban megmozdult a hazátlannak bélyegzett, megsanyargatottr mindenéből kifosztott szegény nép, A jobbágyok és kézművesek, szekérre rakva maradék holmijukat, kevés élelmüket, asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt elindultak az egri várba. Menekülhettek volna a biztonságot jelentő erdőkbe és hegyekbe, menthették volna életüket, de nem tették, mert megértették kötelességüket. Egyszerűen nem tudták cser- oeoliagyni a hazát. Nem nézhették tétlenül, hogy Eger a török martadnak prédája legyen. Mi, négyszáz évvel későbbi utódok a múlt nagy példáiból új erőt merítünk a ma és a holnap harcaihoz, szocializmust építő munkánkhoz. Az egri hősök csodálatra méltó tetteiből megtanuljuk, hogyan teli még izzóbban szeretni hazánkat és még izzóbban gyűlölni a haza, a nép ellenségeit. Megtanuljuk, hogy a hazaszeretettől fűtött, az ellenség gyűlöletétől áthatott, a közös nagy célokért vívott kiizdo- iemlven eggyéforrt közösség ereje teiülmulliatatlau. S ugyanakkor azt s megtanuljuk, hogy folyton erősítenünk kell békénk védelmezőjét, szabadságharcos hagyományaink méltó örökösét, néphadseregünket, amely kész arra, hogy bármikor visszaverje az új háború aljas kiagyalóinak minden gyalázatos íísérletét. Erre tanítanak, erre buzdítanak minket haladó hagyományaink, erre ösztönöz minket az egri példa is. A nép nem felejti hőseit, a magyar nép emlékezetében soha el nem múló fénnyel világítanak az egri csillagok.
