Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-02 / 231. szám
1932 OKTOBER 2, CSÜTÖRTÖK :s lik termelőszövetkezeté község lett és a dolgozó parasztok 70 százaléka jegyzett békekölcsönt Mikor Ilk község-ben híre futott a békekölcsön jegyzésének, már mozgásban volt a falu: egymás után .léptek be a tsz-be a dolgozó parasztok. A népnevelők nem hagyták feilte megkezdett munkájukat, a termelőszövetkezet előnyéről akkor is beszéltek, amikor a békekölcsönjegyzés fontosságát mondták cl a dolgozó parasztoknak. A népnevelők munkájuk alkalmával felidézték a dolgozó parasztok előtt a múltat, amikor 31 kulák, mint pióqa tapadt a községre, szívták a tlulgozók vérét. A kulákoknál cse- lédeskedett nagyon sok dolgozó paraszt, Akik nem szegődtek cselédnek, azokat pedig úgy zsákmányolták ki a kulákok, hogy a harmados kukorica-, vagy burgonyaföldet csak tigy adták 'a rászorult, nyomorgó dolgozó parasztoknak, ha azok 13—20 Ingyen munkanapot dolgoztak nekik. Példának említik a népnevelők a megváltozott élet bizonyítására Lazul" Kálmánt, aki a felszabadulás előtt egyik kuláktól a másikhoz szegődött, éjt-napot egybe tett, de munkája gyümölcsét a kulákok élvezték. Itongyoskodott, éhezett sokat, családjával együtt. Ma a Lenin t "-rmelőszüéetkezet tagja. Jól öltözködik, amit mindenki láthat a községben, van kenyere. egyszóval boldogan él. Két fia pedig rendőr. Elmondták azt is a népnevelők, hogy a kujákok hogyan akarnak ártani népi demokráciánknak, hogyan akarják akadályozni a fejlődésünket. Elmondták, hogy addig, míg a községben minden dolgozó paraszt becsületesen eleget tett beadási kötelezettségének, addig a kulákok igyekeztek félrevezetni a községi tanácsot, elvonni a kenyeret a liős munkásosztálytól. Király Károly 01 holdas kulák 32 mázsa rozzsal tartozik államunknak. Úgy akarta a tanácsot félrevezetni, hogy a feleséhez szállította a termés nagyobb részét, ott gépelte el, hogy aztán el tudja feketézni, vagy tönkretenni. Király Károly tartozik még a tavalyi sertésbeadással is. A baromfi- és tojásbeadást Is szabotálja. — Mikor forintjainkat kölcsönadjuk a hazának, mikor termelőszövetkezetbe lépünk, a kulákok kezeit és biztatójuk, az imperialisták kezeit kötözzük meg, hogy ne dobhassanak égő csóvát a dolgozók házaira, hogy ne térjen vissza soha’ az uzsora-munka, a kizsákmányolás, a nyomor, a szenvedés világa. Ilk községije ezt mondták el a nép nevelők a dolgozó kis- és középparasztoknak a kölcsöujegyzés alkal mával. A községi tanács tagjai is példa- adóan vették ki részüket a népnevelő munkából. Valamennyien beiratkoztak a termelőszövetkezetbe, békekölcsönt jegyeztek s aztán útnak indultak, felkeresték a dolgozó parasztokat és beszéltek az új, a szövetkezeti parasztok életéről. A napokban megalakult a „Búza- kalász” 111. típusú termelőcsoport. Eddig 120 család fogott kezet a .,Büzakalász’'-ban. A Lenin termelőszövetkezetbe is többen beléptek. Ilk termelőszövetkezeti község leit. A dolgozó parasztok új utat választottak, a felemelkedés útját, a nagyüzemi gazdálkodás, a boldogulás útját. Ezzel együtt nőtt a lelkesedés is. Még azok is igyekeztek békekölcsönt jegyezni, akik addig huzaikodiak. órák alatt szebbek lettek az eredmények, egyre többen szavaztak a békére, az ötéve3 terv győzelmére. A község dolgozóinak mintegy 70 százaléka szavazott eddig kölcsönadott forintjaival a Léke mellett, népünk boldog jövője melleit. Eddig 56.000 forint békekölcsönt jegyeztek. (Ssécsl Ferenc tanácselnök.) Ötéves tervünkre, a békére szavaztak a gyoröcskei szövetkezeti parasztok Győröcske termelőszövetkezeti község dolgozó parasztjai csaknem egyöntetűen leszavaztak az ötéves tervre, a békére. Kedden este már csak öt olyan család volt a községben, aki nem jegyzett békekölcsönt. A népnevelőknek sikerült olyan lelkes hangulatot teremteni a községben, hogy mindenki szívesen adta kölcsön megtakarított pén- Két a nép államának. Már eddig is, saját községük életén is tapasztalták, hogyan térül vissza löbbszörö- gen kölcsönadott forintjuk. Régen ez a kisközség teljesen el volt zárva a világtól. Ősszel s tavasszal, amikor esőssé vált az idő, ki saru mozdulhattak a faluból, A kátyús, sáros utakon nehezen tudták megközelíteni Záhony, vagy Tisza bez- déd községeket, ha orvosért vagy egyéb fontos ügyben kellett menniük. Az eddigi kölcsön jegy zésekből már hét kilométeres bekötőutat kaptak. És éppen most, a Harmadik Békekölcsönjegyzés alatt vezették be a villanyt is a községbe. A tavasszal megalakult termelőszövet- kezati csoportot is a nép állama segíti az építkezésekben, hogy minél gyorsabban haladhassanak a boldog élet felé vezető úton. Ezért követték lelkesen a község dolgozói a békekölcsönjegy zésben is a kommunistákat. Krupa Mihály párttitkár és felesége kereken ltlOO forintot jegyzett, Bányai Imre 300, Béres Bertalanná 3 gyermeke mellett is 200 forintot adott kölcsön az államnak. Ezek és a többi példamutatóan jegyző dolgozók felvilágosító munkára indultak, hogy egyetlen dolgozó se maradjon ki a kölcsön- jegyzéeből. A népnevelők közötti verseny olyan lelkes volt, hogy az egyik népnevelő meg is „haragudott’’ Krupa Mihálynéra, mert az őhozzá beosztott családok közül is lejegyeztetett egyet. A község népnevelői a záhonyiakkal versenyeztek s ebben a versenyben eddig ők vezetnek, mert a záhonyi dolgozó parasztoknak közel egyharmada nem jegyzett még békekölcsönt. A község dolgozói békekölcsön- jegyzésüket azzal erősítették meg, hogy ez Idő alatt meggyorsították a begyűjtés és őszi vetések munkáját. Szeptember 30 ra befejezték az ősziárpa és rozs vetését, sőt a búzának is elvetették a nagyobbik felét, a hiányzónak is elő van készítve a talaj. Baromfiból a háromnegyedévi, tojásból az egész évi beadási kötelességet teljesítették. Burgonyabegyüjtési tervüket 105 százalékra, sertésbéadási tervüket 50 százalékra teljesítették s biztosítva van a még hátralévő mennyiség is. ÉDESANYÁK ÚTJA Van egy utca* Nyírbátorban. Édesanyák Utjának nevezik. Szép szóles át, még most ősszel is színes, piros és jeli ér virágok díszítik s az pt két oldalán nagy a blakú fehér házakat találni. Derűs és szép ez az utca, mint az édesanyák mosolya. Régen nem volt ilyen utca sem Nyírbátorban, sem sehol máshol a megyében. Helyette volt egy szé- fiyendobogó a bátori dohánybeváltó kapujában s a lakkcsizmás horthysta üzem parancsnok oda állította ki a terhes munlcásasszonyokat. Volt idő, amikor a beváltó munkdsasz- szonyai béremelést kértek. Mint édesanyák, mert már nem tudták nézni, hogy gyermekeik senyvedőnek, éheznek. A bérkövetelőket nem a szégyenpiacra állították ki, hanem egy cementpadlós kamrába csukták valamennyinket. Az áldott állapotban lévőket is. Szűk kamra tvolt ez, leülni nem lehetett. S aztán vizet bocsátottak a börtönbe. Ilyen kegyetlen bitangok voltak az urak! A bátori községháza kévéig tornya, amelynél csak Erdőhegyi főszolgabíró volt gőgösebb, mennyi szomorú gyászmenetet látott elvonulni, kicsi koirorsóval, zokogó szülőkkel a temető felé. S a nyírbátori járás minden községében szinte hetenként megkongatták a csecsemők lélekharangját. 25 százalékos volt itt a csecsemőhalálozás. Aj élet virágainak nevezik a gyermekeket. — A Horthy-rendszer minden 100 virág közül huszonötöt bimbókorában el- Éensasztott. Ha a múltban utcát neveztek volna el, így kellett volna' himlők: „Édesanyák könnye.” Most nem sírnak a munkás és Xxnaönyparaszt asszonyok. Azok a nagyablakos, fehérfalú szép házak' nem mások, mint a szülőotthon, a bölcsőde, a csecsemőotthon. A bölcsödében la-knal: naphosszat a munkába sietök apróságai három éves korig. A csecsemőotthonban azoic a piciiu/ek nevelkednek, akiknek sem apjuk, sem anyjuk. A hófehér ágyacskdkban hancürozó, rugda- lózó apróságok soha, de soha nem fogják megismerni az árvaság keserűségét! Az utca másik oldalán találjuk a szülőotthont, löjo ban 135 paraszt asszony jött ide szülni. 1952-ben szeptemberig 291 szülés történt. A legtöbbjük ingyen kap itt helyet és orvosi kezelést, teljes ellátást. Akik fizetnek, azok is csekély összeget. Pedig az államnak félezer forintjába kerül átlagosan minden szülés. A mi államunk, a nép állama azonban szereti az édes anyákat s az élet virágait: a gyermekeket. A nyírbátori járásban 30 százalékkal csökkent a Horthy- rendszer óla a csecsemőhalálozás arányszáma! Itt fekszik egy barátságos fehér szobában Kiss Gusztáváé Anyasági Érdemrenddel kitüntetett nyírpilisi tszcs.-lag is. 13 gyermeke van. Tizenkettedik és tizenharmadik gyermeke ikrek — most születtek itt a bátori szülőotthonban. Még gyen gécske az asszony, eres kezét a látogatóba érkezett férje erős tényé rében pihenteti, Kern sokat beszélnek, mosolyogva néznek egymásra. Pihegve újságolja az asszony, hogy az újszülött Juliska és Pista össze sen hat kilósak. Ez a család az elmúlt rendszerben ,,báró” Karg György nyírvas vári birtokán cselédeskedett. Egy esztendőre kaptak lj mázsa gabonát és 60 kiló babot, pondrós szalonnát, Akkor már öt gyermekük volt. Az uraság a betevő falatot sem biztosította a nagy család számára. A kenyér csak félesztcndcig volt elég. Az asszony harmados fül del kapált. Még akkor is, amikor már a szülés órája következett. S a szülés után már másnap fel kellett kelni dolgozni. A felszabadulás után kaplak földet. Ezév tavaszán pedig beléplek a termelőszövetkezeti csoportba. Hárman dolgoznak a családból, A munkaegységeik szerint közel félvagon terményjövedelemre lehet számítaniuk, öt gyermek iskolába jár. Egyikük nemsokára ipari tanuló lesz, aztán mérnök. A két leg kisebb itt született. A szülés előtt már IS napig bent pihent Kissné s most is mindaddig bentmarad, amíg teljesen meg nem erősödik. A nép állama vigyáz az édesanyákra. Mert az édesanyák a jövő hoi'dozói. Aj otthonban szülő parasztasszonyok nem feledik el az Édesanyák Útját egykönnyen. A napokban az otthon gondnoka, Erdei elvtárs nép nevelőkörúton volt kint a községben, a tanyákoit. Meglátogatta a kispiricsei tanyán, a bátori Vörös Csillag egyik tagját, Pctrucz Istvánnál is. retrueznö nemrégiben szült gyermeket s amint meglátta a gondnokot, örömmel kiáltott fel: „Magát én ismerem!” 200 forint békekölcsönt jegyzett Petruczné és azt mondta: „Tudom a kötelességemet. Nem felejtem el az állam szerető gondoskodását. amelyben nekem, mint gyermeket szülő pa rasztasszonynak részem volt.” Erről beszéljenek a népnevelők: Az amerikai farmerek nyomora és elszegényedése Nagyobb embercsoport gyűlt ősz- sze egy izzó júliusi napon a csiká- gói „Ashland Auditórium” tágas nagyterűiének erkélyén a haladó párt kongresszusának megnyitása előtt. Napsütötte, szélfútta nicuk- tól, szegényes ruházatukról és las >ú, tartózkodó beszédükről minden különösebb nehézség nélkül azonnal felismerte bennük a farmert az ember. A legforróbb dologidőben, aratáskor hagyták félbe a munkát s jöttek fel az ország különböző államaiból Csikágóba, hogy elmondják gohdjaikat-bajaikat és leszögezték az amerikai farmerek békeakaratát. Néhány tudósító örömmel kapott az alkalmon és beszédbe elegyedett a kongresszus egyik résztvevőjével, Mack Ingram Észak-karolinai farmerrel. Magasranőtt, szélesvúllű. negyvenöt év körüli férfi tilt velük szemben, tíztagú család feje. — Én magam csak hét napig jár tain iskolába. A nevemet még valahogy le tudom írni, ebből áll az egész tudományom. Odalenn Délen zárva vannak az iskolák a négerek előtt — meséli. Ingram-nek éppúgy nincs saját farmja, mint sokszázezer néger testvérének. Egy fehér földbirtokostól, Jasper Browntól bérelt egy darab földet. A termés egyik fele az enyém, másik fele Jasper Browné — mondja. Az egész család látástól- vakulásig dolgozik. Dohányt, kukoricát és búzát vetettünk. Amelyik évben jó a termés, kétezer dollárt keresünk meg. Ebből a kétezer dollárból ©gyet Brown kap. Aztán az én ezer dolláromból még levonja a vetőmag, műtrágya és mezőgazdasági felszerelés árát és a lakbért... — Mi marad maguknak egy évi nehéz munka után? — kérdezzük. — Hát... semmi. Egyszerűen semmi — feleli Ingram. — Hiszen ez rabszolgaság! Igazi raibezoígaság! — kiált fel néhány másodpercnyi nyomasztó csend után az egyik laptudósító. A legutóbbi tíz-tizenöt év alatt sohasem volt annyira kilátástalan és súlyos az amerikai farmerek millióinak helyzete, mint most, azóta, hogy megindult a koreai intervenció és az eszeveszett fegyverkezési hajsza. A farmerek lapjaiban csupa ilyen címeket lát az ember: „Éhínség és háború szorongatja kétoldalról a farmereket”, „A pusztulás szélén állunk”, stb. Az Iowa-i „Farmer-szövetség” kongresszusa a következőket írta be határozatába : „A szó szoros értelmében, száz és százezer farmer áll :t pusztulás szélén. Csak az hiányzik, hogy egy kicsit legyen rosszabb a termés, csak valamivel csökkenjen a mezőgazdasági termények ára, vagy akár csak betegedjék meg valaki a családban és máris teljes esőd fenyegeti a farmer gazdaságát”. És ezt annak az Iowának farmerei mondják, amit az ország „kincseskamrájaként” emlegetnek! Még ha meg is elégszünk a hivatalos statisztika száraz, gondosan összeválogatott számadataival, akkor is a farmerek tömeges elszegényedésének sötét képét pillantjuk meg a számok mögött. A kormány szerveinek előzetes számításai szerint a farmereknek ebben az évben lesz a legalacsonyabb jövedelmük az elmúlt tíz évvel összehasonlítva. A múlt évben egy farmercsalád átlagos jövedelme mindössze 800 dollár volt. Ez épp egyötödrésze a hivatalosan megállapított létminimumnak, ami szintén csak azt teszi lehetővé az átlag-amerikai számára, hogy épp hogy éhen ne haljon. Ehhez azonban még azt is hozzá kell tennünk, hogy ebből a farmonkénti yHO dollárból még levonásra kerül a mezőgazdasági nagyvállalatok profitja. Ilyenformán az amerikai farmergazdaságok kétharmad részének tényleges jövedelme jóval kisebb ennél az összegnél. Míg a farmerek jövedelme minduntalan csökken, szédületes iramban emelkedik a vetőmag, mezőgazdasági felszerelés és műtrágya ára. Egyedül az elmúlt évben 12 százalékkal nőttek u farmerek termelési költségei az előző évhez képest, ebben az évben pedig minimális becslés szerint is még újabb öt százalékkal. Ezenkívül a farmerek jövedelmének több mint egy- harmadát nyelik el háborúk és a fegyverkezési hajsza kiadásainak fedezésére szolgáló közvetlen és közvetett adók. A farmerek óriási többsége valósággal fudoklik az adósságokban.— Az elmúlt hat év folyamán a farmerek különböző bankokkal és egyéb hitelintézményekkel szemben fennálló tartozása majdnem kétszeresére nőtt és már valóban kolngz- szális összegre — 13 milliárd 600 miliő dollárra rúg. Dohát honnan vegye a pénzt adósságai kifizetésére, mezőgazdasági munkaeszközök vásárlására, családja fenntartására és egyebekre az amerikai farmer, mikor a mezőgazdasági termékek ára veszedelmesen süllyed? „A farmerek és fogyasztók egyaránt az élelmiszer-trösztök és közvetítő kereskedők harapófogójába szorultak" — állapította meg nemrégiben Nancy Rice, egy New- Tork állambeli farmer felesége a „National Guardian” című laphoz írott levelében. Az Egyesült Államok kapitalista gazdálkodásának körülményei között, — ahol megállás nélkül folyik a farmer-társadalom rétegeződésé- nek és a föld néhány óriásbirtokos kezében való koncentrációjának folyamata, — valóban súlyos és örömtelen a kisfarmerek sorsa. — „Meg vannak számlálva a kis- farmer napjai — mondja George Smith michigani farmer a ..National Guardlan"-ben közölt levelében. Elkerülhetetlenül megfojtják farmját a tömeg-termelés és a nagytőke érdekei...” Mindössze tíz év alatt, 1040 és 1050 között az Egyesült Államokban több mint hétszázezer farmer- gazdaság ment tönkre. A koreai háború, a farmerek fiainak mozgósítása a hadseregbe, az egész gazdasági élet militarizálása, a dühöngő infláció és az adócsavar mind fokozottabb megszorítása mégin- kábli meggyorsította a kis-farmerek kiszorításának folyamatát a mező- gazdaságból. Elég annyit mondanunk, hogy 1051 április 1-től 1052 április elsejéig több mint egymillió ember esett ki az Egyesült Államok mezőga zdaságá ból. „Az összes farmok háromötöde túl kiesi ahhoz, hogy biztosítsa egy- agy család tűrhető megélhetését. — állítja Lee Fryer, az „Amerikai farmer” című könyv szerzője. — Négymillió munkaképes farmer áll a szokott probléma előtt: miből éljen meg?” A Wall-Street tőkemágnásai és az Egyesült Államok vezető politikusai nem tudnak és nem is akarnak más „kiutat” ajánlani a kis-farme- reknek, mint a még nagyobb nyomor és tönkremenés programmját. Braunén" földművelésügyi miniszter nemrégiben felszólította a farmereket, hogy 170 millió busblel- lel csökkentsék a búzatermést. — mezőgazdasági termelés mesterséges csökkentése azonban kizárólag a mezőgazdasági monopolvállala- toknak játszik a kezére, amelyek mesés extraprofitpt zsebelnek be az árak felsTófolása útján. — a kis- farmer viszont csak' még hamarább tönkremegy tőle. Magától értetődik, hogy az amerikai farmertársadalom széles tömegei egyáltalában nem hajlandók belenyugodni tragikus sorsukba. Nap mint nap jobban tudatába jutnak, liogv sem a háború, sem a gazdasági élet militarizálása nem menti meg őket a nyomortól és tönkremenéstöl. Ezért válik mind hangosabbá az egyszerű farmerek szava a béke védelmében, a háború és a monopoltőke elnyomása ellen. (J. Litusko, a Pravda neicyorki különtudősítójának cikke.) NÉPLAP
