Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-12 / 240. szám
1952 OKTÓBER 12. VASÁRNAP Dicsőség a Bolsevik Pártnak, Lenin-Sztálin nagy párt janiik ! A KOMMUNIZMUSRÓL ÁL9IODOZ1AK Utazás a hajdani jarosslávi korút ánysósághan A XIX. PÁRTKONGRESSZUS NAPJAIBAN Áss ember életében nincs boldogabb pillanat annál, mint amikor befejezve a közösség számára végzett munkáját, az alkotás hevétől szaporán dobogó szívvel és égő szemmel szeretettel keze alkotására tekint. Ilyenkor a lélek kitárul, a gondolatok merészen szállnak a jövendő felé. Az ilyenkor folytatott beszélgetések során az emberek feltárják valamennyi gondolatukat, vágyaikat, mindazt, amit szívük mélyén őriznek. Az „Ifjú leninista” című sztálingrádi kom szó- mol-lap éppen ezeket a. pillanatokat választotta ki arra, hogy megszólaltassa a Leninről elnevezett Volga—Dcm-csatorna ifjú építőit. Az építők saját üzemükkel látták munkájuk nagyszerű eredményét. A komszomol-ujság ebben az örömteli pillanatban arra kérte az építkezés fiatal hőseit, mondják el, miről álmodoznak most? A kezdeményezés rendkívül élénk visszhangot keltett az építők körében. Százszámra érkeztek és érkeznek a levelek a lap szerkesztőségéhez. Olvasásuk közben szinte tapintjuk az emberi élet ütőerét és úgy érezzük, betekintést nyerünk a sztálini korszak új, boldog fiatal nemzedékének lelkivilágába, egy olyan kor emberének leikébe, amely valóra váltja az emberiség legnemesebb törekvéseit, a legmerészebb. a legbátrabb álmokat is. P. Szmisnyikova, az 5. számú többputtonyos exkavátor brigádvezetőjének levelében olvassuk: „Lelkemben világosság gyűlt... Nagy örömmel tölt el az a tudat, hogy az én szerény munkám is hozzájárult a csatorna felépítéséhez. A Volga—Honosa torna nekem az élet iskolája volt. Itt ültem először az exkavátor emelökarja mellé. Sokan mondták akkoriban, hogy nem fog sikerülni, nem lánynak való dolog ez. Én azonban nem maradtam el a férfiak mögött. A legnehezebb órákban mindig Sztálin elvtárs bölcs szavai lelkesítettek munkámban. Azokra a szavaira gondoltam, hogy a technikát megnyergelő emberek csodákra képesek. Ezek a szavak életem jelszavává váltak. Jakov Besszonov, a vízválasztó építkezési körzet exkavátormester helyettese így ír: „Azokban a napokban, amikor a nagy építkezés elkészültét ünnepeltük. kedvem lett volna olyan nagyot kiáltani, hogy az egésa világ meghallja: Szeretett hazám, nagy vezérünk és tanítónk, Sztálin elvtárs! Készek vagyunk, hogy becsülettel teljesítsük minden megbízásotokat 1” A csatornát üzembehelyezték. Éjjel-nappal közlekednek n hajók ezen az emberi kéz teremtette folyón. Befejeződtek a nagy történelmi jelentőségű munkák, az építők teljesítették a párt megbízatását. Mi történt ezután? A Volga- és Dom-men,!i sztyeppékról hova mentek a fiatal építők? Hova vitte őket szívük vágya, az emberi kéz teremtette tavak partjáról, ahol elsőízben ismerték meg az igazi dicsőséges munkát? Anatolij Uszkov, a Szocialista Munka Hőse, a fiatal mérnök az első nagy lépkedő exkavátor közismert vezetője a szerkesztőség levelére röviden így válaszolt: „Gépiink egész kezelőszemélyzete, miután befejezte munkáját a Volga—Doe-csa torna építésénél, arról álmodozik, hogy gépiinkkel együtt a sztálingrádi vízierőmű építésénél, a kommunizmus újaiéi, még nagyobbszabású építkezésén fogunk dolgozni.” A. V. Gorkov Sztálto-dijas mérnök a következőket írta: „Arról álmodozom, hogy megláthatom a hatalmas volgai vízierőműveket és látni fogom közös munkánk eredményét, a virágzó Volga-meníi sztyeppét. Bízom abban, hogy a technika történetében sohasem látott új berendezéseken fogom végezni jövendő munkámat.” „Arról ábrándozom, hogy a Volga—Hon-csatorna építkezésének befejeztével a Turkmen Főcsatorna építkezéséhez kerülök. Arról álmodozom, hogy erdőket ültetek majd ezen a vidéken. Kedves álmom még. hogy összegyűjtve megfigyeléseimet, könyvet írok majd azokról a nagyszerű tettekről, amelyeknek szemtanúja voltam és amelyekben magam is részt vehettem”, — írta válaszában II. Borogyihiv, Ivalaes kerületi kertész. A szovjet emberektől távol áll m önelégültség, még a legnagyobb sikerek és eredmények idején is. A szovjet embereket egyre élőbbre (tg előbbre viszi az a törekvés, hogy még több tudást sajátítsanak el. „Arról álmodozom, hogy mérnök leszek, — írja Alekszandra Vukolova■ Kai acs-kerületi munka csoportvezető. — A csatorna építkezésénél jól elsajátítottam a technikusi hivatást, de ez még kevés. A nagyszabású építkezések müveit, embereket követelnek. Beiratkozom a politechnikai főiskolára, hogy mérnökként dolgozhassam tovább az új építkezéseken.” Valamennyi építőt, fiatalt és öreget egyaránt a kommunizmusról szőtt álmok töltenek el. „Hetvenöt éves vagyok. Nem búsulok azért, mert megöregedtem, de mégis irigylem a fiatalokat. Nagyon szeretnék unokáimmal együtt a kommunizmusban élni. Azt hiszem, busy ez sikerülni fog" — írja A. B. Travjanov, aki szintén válaszolt az újság kérdésére. A Volga—Don-csatorna építői azokról az új, a,z eddiginél is nagyobbszabású békés építkezésekről álmodoznak, amelyekben az 5 koruk annyira bővelkedik. Gondolataik a párt felé szállnak, Sztálin elvtárs nevét mélyen szívükbe zárva, a kommunizmusról álmodoznak. (Borisz Polevnf cikkéből.) Fehér kőoszlop villant fel a fe- nyöerdő sötét hátteréből. — Itt volt a jarosslávi kormányzóság határa, — bólintott a gépkocsivezető a kőoszlop fele. — Nézze csak meg a címert ezen az emlékművön .. . A hajdani jaroszlávi kormány- zóság címerében kell ábra emellcedö barna medve látszik. A határkövet arra a helyre állították, ahol a kormányzóság területe találkozott a Vlagyimirt kormányzóság földjével. A gépkocsivezető kiengedte a, féket és a forradalmi század viharaiban épen maradt kő eltűnt a szemünk elől. A gépkocsivezető továbbfolytatta. a beszélgetést: — Most Pereszlavl-Zalesszkij következik. Vlagyimir lljics is járt ezen a helyen. Az itteni illegális nyomdában nyomtatták a „Kik azok a népbarátokI” v. könyvét. Amennyire tudom, Lenin azok elten a kétlábon járó medvék és más ragadozók ellen irt, akik azt akarták, hogy a jaroszlávialc és a Vlagyimir iek tovább is az élet bozótjában éljenek, úgy, ahogy a kormányzóságok regi gazdáinak tetszett ■. . Az itteni földet most másféle jelképek diszitik. A sarló és kalapács a békés munka jelképei. A dolgozók, az ország új gazdái elvetették azokat a- címereket, amelyek a hivatalos Oroszország épületeinek homlokzatát díszítettek: az önkényuralom koronája alól az „alattvalók’’ millióira ragadozó tekintettel néző kétfejű sast és a birodalom tunya életét, megszentelne- sítő medvét. I T j emlékművek ékesítik a jaro. szlávi földet: Lenin és Sztálin nagy korszakéinak emlék-müvei, annak a kornak emlékei, amelyben minden út a kommunizmushoz vezet. A Volga útján mint világítótornyok ragyognak a vízierőm űvek Alizéi, az ősi Uglics és a régi Kibinszk környékén, amely egykor „a Hajó- vontatók fővárosa” volt. Hamarosan elkészül a ribinszki terület parifém magasló emlékmű az óriási töltés lábánál. A magas talapzaton egy női alak áll. Ez a Volga, a megújult, átalakult folyó megszelnél yesitője_ A Volga, medencéjében minden város rohamosan fejlődik. Itt van például Ribinszk, amely új nevet kapott Alekszandr Szcrgejcvies S cser bakó v emlékére. A sztálini ötéves tervek ipari központiéi fejlesztették a várost. A harmincas évek elején itt épült fel az a nyomdagépgyár. amelynek kollektívája- kiérdemelte a Lenin-rendet és a Munka Vörös Zászlaja■ rendjelét. 19.jöttén a város mellett keletkezett a. ribinszki tenger, amely emeli a. Volgának és mellékfolyóinak víz- szintjét és hatalmas terület, földrajzi képét változtatja meg. Az ötödik ötéves terv további, ragyogó távlatokat tár a vidék elé! T/annak napok, amelyeken kUUi. ' nősen erősen érezzük népünk erejét és egységét, életének szépségét. Ilyenek a Kommunista Párt XIX. kongresszusának napjai. A kongresszus nemcsak a kommunisták életében nagy esemény. — A Párt a miénk, mindannyiunknak szüksége van rá; mindany- nyiimknak drága! — mondja Ivan Ivanóvics Toriéin, a ribinszki nyomdagépgyár lakatosa. — Milyennek szeretné látni az üzemet az ötödik ötéves tervben? — kérdezzük tőle. — Mint látja, üzemünk nagy, az épülettestek tágasak és magasak. A jelenlegi keretek mégis szűkösei: már, növekszik a termelés és túlnő a jelenlegi kereteken. Szeretnénk, ha üzemünk tovább bővülne. Erről beszélünk is a gyűléseinken. És szeretnénk, ha hangunk a. kongresszusig is eljutna . ■. — Hz az élet hangja, — veszi át a szót az üzem párttitkéra. — így hát a kongresszus biztosan meg fogja hallani! (I. R.IABOV) PATAKI MIHÁLY a kisszeke- rcsi bckcbizoltság tagja. Nemhiába kapta ezt a megtisztelő feladatot Pataki Mihály. A beadásban és más állami kötelezettségben sohasem marad el. A békebizottságnak az egyik leglelkesebb tagja. Most, bogy a békebizottságok igen fontos eseményre készülnek, a béke- kongresszusra. megjavították munkájukat a kisszekeresi békebizottságok is. Kisgyűléseket tartanak, amelyeken beszámolnak eddigi munkájukról, küldötteket választanak és serkentik a falu dolgozó népét a béke védelmére. Pataki Mihály is ilyen beszámolóra készül. És, mivel a békebizott- ságokuak az is egyik fontos feladatuk, bogy a vdág eseményeit, a háborúra törekvő ismperialisták terveit és a béketábor harcát megmutassák, megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak, Pataki Mihály elhatározta, hogy beszámolójában Nyugat- Németország felfegyverzéséről beszél. Azonban nemcsak azt mondja el, amit újságban is elolvashatnak. Ha a német hódítókról van szó, van miről beszélni Kisszekeresen. Pataki Mihály sok munkával s gondossággal gyűjtötte az anyagot. S amikor nekifogott a beszámolót megírni, az öreges betűk mögött végigvonult Kisszekeres évszázados történelme. CZATMÁR MEGYÉBEN és ez- zel együtt Kisszekeresen a német elnyomás nyomai mindjárt a török hódítók kiverése utau felle'- hetők. A német katonák szabadó-, járhattak az országban és szabadon nyomorgathatták, rabolhatták a jobA kisszekeresi békebizottság népünk ősi ellenségéről beszél a küldöttválasztó kisgyűlésen bágvokat. És természetesen ezek tetejébe még jött a „törvényes*4 adó, amelyet meg kelleti fizetni, ínért ha a kitűzött határidőt túllépték, akkor azt a megyében lévő német udvari ember a duplájára emelte. Az 1900-ban megjelent Szatmár várme- gye története leszögezi: „Az adót természetesen a jobbágy fizette .. Az a jobbágy, akinek a fizetése alig volt több a semminél. „Faragó gazda öregbéresének, ki szekeret tud csinálni, évi fizetése hat forint Azonfelül jár neki egy öreg szűr, abadolmáoy, négy pár bocskor, aba- nadrág, két fehér ruha, fekete 6Ü vég...** Ezekben az időkben a rendes adón felül a német katonaság számára havonként még 2769 katona- és 2010 lóporciót kellett beszolgáltatni. Ezért: • a lakosság itt a háborús, idők miatt rémítőeu megfogyott, vagy szökve menekült arról az istenverte földről s inkább útonálló haramia lett belőle, mint, hogy véres verítékkel végzett munkája után az legyen az eredmény, hogy családjával együtt félmeztelenül koplaljon s muukája gyümölcsét az idegen katona haracsolja el.“ így mintegy hetven község pusztult ki. néptelenedett e”t. ÍGY MENT EZ ÉVTIZEDEKIG. míg az 1848-as szabadságharc kitört. A szatmáriak, a kisszekere- siek is fegyvert fogtak, hogy az átkozott rablókat elűzzék, De mint ismeretes, a szabadságharcot leverték. És ekkor nagy szegyen érte a kisszekeresieket. A nemet elnyomás új, erőszakosabb formában jelentkezett. A hírhedt véreskezű Haynaa tábornok, a 13 bős aradi vértanú gyilkosa itt telepedett le. A falu szélén hatalmas sarga ház állott, s vasrácsos ablakaival uralkodni látszott az egész környék felett. A nép messze elkerülte a gyűlölt „sárga házat“, amely csak bajt és vészt hozott számára. (1945-ben a dolgozó parasztok lerombolták, hogy még nyomait is eltüntessék Haynau uralmának.) Hayuau nemcsak a szabadságharcban volt véreskezű, hanem a birtokán is. Nem tűrte a legkisebb „rendellenességet“ sem s minden ilyet véresen megtorolt. A nép nem sokáig bírta, mert a jobbágyrendszert már hivatalosan eltörölték, de az ,,új rend“ Haynau birtokán még százszor rosszabb volt, mint az azelőtti XJAYNAU nem vette ember- számba a magyar cselédet. (Ebben nagyon hasonlított azokhoz a magyar urakhoz, akik az osztrák császárnak eladták az országot.) Megindult a szervezkedés Haynau birtokának cselédei között, s 1852- ben összegyűltek a hírhedt „sárga ház“ elé emberi megélhetést, földet követelni. Ekkor Haynau már látta, hogy erőszakkal nem tud annyit elérni, mint megvesztegetéssel. így járt el aztán ennél az ügynél is. A mozgalom vezetőit lepénzelte, főidet adott nekik és ezért az első megmozdulás kudarcba fulladt. Azonban az elsőt követte a többi. Haynau kényelmetlenül érezte magát, elköltözött Becsbe. Azonban a birtok megmaradt és halála után tovább szállt a többi Haynaura, akik csakúgy, mint véreskezű elődük, zsarolták, fosztogatták a népet. Pataki Mihály ezen a birtokon volt bosszú évtizedekig cseléd. A békebizottsági küldöttválasztó kisgyűlésen saját tapasztalatait is el mondja. A birtok legutóbbi gazdája, „báró“ Haynau Gyula 1937-ben volt először és utoljára uradalmában. A látogatás után hírhedtté vált az a gőgös mondása: „Eladom a birtokot, csak ötszáz holdat tartok meg, mert így sem tudok a pénzemmel mit csinálni!*4 Pataki Mihály kiszámolta, hogy őmaga ebben az időben az egész évi keresetét alapul véve egy nap nem egészen egy pengőt keresett. Ebben benne van a pénzbeli és a természetbeni fizettség. A lakás, amely közös volt, a búzának neve zett ocsu, a kis vizes tej, a barma dós kapás föld, az is a rosszabbik földön, a tüzelőnek nevezett gaz. S Pataki Mihály azt is kiszámolta, hogy akkor már legalább naponta bárom pengőt kellett volna keresni, hogy egy kicsit is emberi módra élhessenek. így jött el 1944 Ez betetőzte a német rablók évszázados elnyomását, rablását. A fasiezták kipusztították, elhurcolták a község állatállományát, felrobbantották a hidakat, meg ki tudja felsorolni azokat az őrült cselekedeteket, amiket elkövettek — mert a magyar urak eladták nekik évszázadé kon keresztül az országot. T GY FOGJA ELMONDANI Pataki Mihály sorban a megdönthetetlen tényeket, s így magyarázza meg a dolgozó parasztoknak, hogy mit jelent az amerikai imperialisták terve Nyugat-Németor- szág újrafelfegyverzésérc. A háborút akarják ismét kirobbantani, s annak a Haynau, Hitler-féle hordának adnak a kezébe fegyvert, amely évszázadok óta sanyargatta a magyar urak segítségével a népet. De elmondja Pataki Mihály, hogy éppen ennek a megakadályozására kell törekedni a jó munkával, a bú- adás teljesítésével. Mert csak így tudjuk erősíteni az országot, honvédelmünket, így tudunk helytállni a békeharcban. S csak így megy el a kedvük az imperialistáknak a h«í borús kalandoktól. így segítjük a német militarizmus ellen harcoló német népet is. Ezért a békeken gresszusra készülő dolgozó nép még nagyobb erőfeszítéseket tegyen. Kisszekeresen is van még elég tennivaló. Az őszi munkákkal elég jól haladnak. azonban a beadásnál ezt még nem mondhatják el. A sertésbeadás háromnegyedévi tervét például még nem teljesítették. A békekougresszus tiszteletére lelke« versenynek kell kibontakoznia és hogy ezt Pataki Mihály előmozdítsa, maga is vállalta beadási kötelezettségének batáridő előtti teljesítését Pataki Mihály ezt fogja elmon daui, mint békebizottsági tag beszámolójában, s úgy választanak küldöttet, hogy az méltóan képviselje a fáin békeharcosait.
