Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-04 / 233. szám

1952 OKTÓBER 4, SZOMBAT NÉPLAP 3 PARTÉPÍTÉS A nyíregyházi garázsépítkezés kommunistáinak példamutatósa a SZK(b)P XíX. kongresszusára tett vállalások teljesítésének emelője Lelkes felajánlásokat tettek a Tiszamenti Vízmüépítő Vállalat - nyíregyházi ga rázsépítkezésének dolgozói a Szovjetunió Kommu nista (bolsevik) Pártjának XIX. Kongresszusa tiszteletire. A fel­ajánlások elhangzása után a kom- í munisták vezetésével harcba indult az üzem valamennyi dolgozója a vállalások maradéktalan teljesíté­séért. örömmel vetették minden erejüket látba, hogy minél szebb eredményeket érjenek el. Lelkesí­tette munkájukat a Kongresszus hatalmas jelentősége, a kongresszus célkitűzései. Csütörtökön értékelték az eddig végzett munkát. Az üzem dolgozói több mint 26 ezer forint értékkel túlteljesítették vállalásukat. Még aznap este összejöttek az üzem kommunistái pártcsoportértekezlet- te, hogy megvitassák a Kongresszus jelentőségét, s az azzal kapcsolatos további feladatokat, hogy értékeljék "addig végzett munkájukat. Váradi elvtárs, az üzemi pártcsoport veze­tője arról beszélt: „ahhoz, hogy munkánkat még lelkesebben, még eredményesebben tudjuk végezni, szükséges, részletesen is ismerni a Kongresszus napirendjét, célkitű­zéseit. Alaposan ismernünk kell a Szovjetunió ötödik ötéves tervét, .amely megmutatja, hogyan fejlő­dik az ország, hogyan változik meg a szovjet nép anyagi és kulturális élete.” Helyes lett volna még, ha Váradi elvtárs megemlíti a kommu nizmust építő ötéves terv leglénye­gesebb adatait is és ami az üzem dolgozóit különösképpen érdekelte volna: az építőiparral kapcsolatos irányelveket: „A meglévő épitöszer- vesetek megszilárdítása és kiszélesí­tése alapján továbbfejleszteni az építőipart, s a nagy építkezések körzeteiben új építőszervezeteket lé­tesíteni. Széles körben alkalmazni nagyipari építési módszereket. Leg­alábbis megkétszerezni a vasszerke zet-gyárak teljesítőképességét, kellő számú nagyüzemet építeni előre­gyártóit vasbetonszerkezetek gyár- 'fására. Fejezzék be a legfontosabb épitőmunkák gépesítését, s biztosít­sák az álmenetet az egyes folyama­tok gépesítéséről az építés teljes gépesítésére.” Ez a hatalmasarányú fejlődés a mi életünkben, a mi munkánkban is döntő változás: je­lent. A Szovjetunió a mi példaké­pünk, s fejlődése irányt mutat ne­künk is a további előrehaladásra. Az, hogy a Szovjetunió ötödik öt­éves tervében célul tűzte ki az ipar teljes gépesítését, azt jelenti, hogy a tapasztalatokat átvéve, mi is folyamatosan gépesítjük építő­iparunkat, hatalmasan megkönnylt- jiik az építőiparban dolgozók mun­káját, gyorsabban, jobban és ol­csóbban emelhetjük a terv alkotá­sait. Váradi elvtárs nem mutatott rá erre elég határozottan, hogy a pártcsoport tagjai még világosab­ban lássák: milyen nagy erőforrása ez a Kongresszus a békéért harcoló népeknek, valamennyiünknek. A pártcsoport tagjainak hangjá­ból a Szovjetunió iránti mélységes szeretet és hála érzése csendült ki. Barati elvtárs elmondotta, hogy ő régen dolgozik már a kőműves szakmában, de a felszabadulás elért legfeljebb 1—2 hónapot volt biztos munkája évenkint. Ma már nem kell félnie a munkanélküliségtől, az éhezéstől, s könnyebb a munkája is. A múltban nem látott gépet a kőműves szakmában, s ma már két ember el tudja végezni géppel azt a munkát, amihez azelőtt tíz em­ber kellett. Azért tett felajánlást a XIX. Pártkongresszus tiszteletére, s azért harcol a 200 százalék el­éréséért, mert tudja, hogy az ő munkája is segíti a mi ötéves ter­vünk mielőbbi befejezését, s tudja, hogy a XIX. Pártkongresszus a mi hazánk fejlődését is előbbre viszi. A páricsoportériekezlei helyesen foglalkozott a kommunisták helytállásával Gilányi elvtársnő hozzászólása a pártcsoport valamennyi tagja előtt megmutatta, mennyire szükséges, hogy a Párt tagjai mindenben pél­dát mutassanak, s a legnagyobb nehézségektől se riadjanak vissza. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Szervezeti Szabályzata ki­mondja : „A párttag kötelessége, hogy mutasson példát a munkában, elsajátítsa munkájának technika ját, szüntelenül emelje szakmai képzettségét, megtartsa a minden párttagra egyaránt kötelező párt­ós állami fegyelmet.” Gilányi elv­társnő a segédmunkás-brigád veze­tője, a pártszervezet harcos tagja. Mindig élenjár a munkában, s a legmagasabb százalékot éri el bri­gádjával. A segédmunkás-brigád soha nem teljesít 150 százalékon alul! A Harmadik Békekölcsön jegyzé­sénél is megmutatkozott, mennyire szükséges a kommunisták példamu­tatása. 500 forinttal járult hozzá Gilányi elvtársnő a béke megvédé­séhez, s példája nyomán Szilágyi Júlia pártonkívüli segédmunkás is 500 forintot adott kölcsön álla­munknak, de a brigád többi tagjai sem maradtak el. Most, amikor arról beszél egész dolgozó népünk, hogy a Szovjetunió ötödik ötéves terve milyen eredmé­nyeket fog hozni, amikor a mi öt­éves tervünk döntő évének befeje­zéséhez közeledünk, dolgozóinknak erejüket megfeszítve kell harcolni a tervek teljesítéséért. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a dolgozó .cine­gek lelkesen vesznek részt ebben a munkában. A tömegeket úgy ra­gadhatják magukkal, a kommunis­ták, úgy vihetik őket harcba, ha párttagjaink minden nehézséggel szembeszállya, példamutatóan dol­goznak, ha a legkiválóbb eredmé­nyeket ők érik el. A garázsépítkezés kommunistái életükre visszaemlékezve, megvál­tozott életükről beszélve tettek újabb fogadalmat arra, hogy eddi­gi eredményeiket még szilárdabbak­ká teszik, azokat túlszárnyalják, s november 7. tiszteletére még szebb eredmények elérésére buzdítják az üzem valamennyi dolgozóját. Csaj- bók elvtárs, aki nemrég került az iparba, azért akar jó szakmunkás lenni, hogy még. többet, adhasson a hazának amely gondoskodik az ő szakmai továbbtanulásáról. A garázsépitkezés kommunistáit újabb tettekre lelkesíti a Szovjet­unió Kommunista (bolsevik) Párt­jának XIX. kongresszusa, s az ő lelkesedésük, jó munkájuk magával ragadja az üzem valamennyi dol­gozóját. Az ő felvilágosító, példa­mutató munkájuk nyomán még szebb, jobb eredmények elérésévei teszik gazdagabbá hazánkat, bizto­sítják országunk függetlenségét, a békét. Ez a munka, ez a harc viszi előbbre a mi ötéves tervünk mara­déktalan teljesítését, az ország va­lamennyi dolgozójának szebb éle­tét. — Lévainé — A inegye dolgozói becsülettel, eredményesen harcolnak azoknak a vállalásoknak teljesítéséért, amiket az SZK(b)P XIX. Kongresszusa tiszteletére tettek. Lelkes munká­jukkal hálájukat, szereltüket, ra­gaszkodásukat fejezik ki a szovjet népek, a Bolsevik Tárt és Sztálin elvtárs iránt. Ebben a szelleban végzik munká­jukat a Tiszamenti Vízműépítő Vállalat főépítésvezetőségéhez tar­tozó munkahelyek dolgozói is. A vásárosnaményi Száraz-ér híd- ján dolgozók majd egy hónappal maradtak el tervteljesítésükkel. A Kongresszus tiszteletére megfogad­ták : normájuk kétszeres teljesíté­sével a Kongresszus napjáig behoz­zák elmaradásukat. Ma már a dol­gozók fejüket feltartva büszkén mondhatják: „Ígéretünket teljesí­tettük”. A híd a tervezett időre készen lesz. A büdszentmihályi raktárépítke­zésnél dolgozók vállalása volt: ok­tóber 1 re, a tervezettnél hama­rabb befejezik a kislakás és az első raktár betonozási munkáit. Az eredmény: túlteljesítették foga­dalmukat, hiszen a vállalás határ­ideje előtt 10 nappal befejezték a kislakás és az összes raktárhelyisé­gek betonozási munkáit. A foga­dalmak teljesítésében kitűntek Debreceni kőműves, Bajzáth és Gyöngyösi kubikosok brigádjai, napi normájuk kétszeres teljesítésé­vel. Hasonlóan szép eredményeket értek el a föépítésvezetőség többi munkahelyeinek dolgozói is. A ter­vezettnél hamarabb készítették ' el egyes munkáikat: a győrleleki Vá- jás-hidat, a csegöldi bekötőutat. Az alkalmazol! szovjet módszerek eredményei arra lelkesítenek bennünket, hogy munkánkat még jobban végezzük ezentúl e módszerekkel Holnap kezdődik el a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XIX. Kongresszusa, amely megvitatja a kommuniz­must építő nagy terv, az ötödik ötéves terv irányelveit is. Mióta a mi sajtónk ismertette a Szovjet­unió ötödik ötéves tervének irány­elveit, azóta szövetkezetünk min­den tagja sokat beszél erről a terv­ről, s együtt említik mindig a mi nagy célkitűzéseinkkel. Hogyan is ne, amikor a nagy szovjet példa mutatja meg a mi előrehaladásunk irányát is! Engem az a kitüntetés ért, hogy a legutóbbi magyar parasztküldött­séggel ott jártam a jólét, a bol­dogság gyönyörű hazájában, a Szovjetunióban. Dagesztánban is A „Dimitrov“-brigád Hetfotl délben már minden tag jegyzett békekölcsönt a nyír­egyházi „Ságvári” termelőszövetke­zetben. A kertészetben dolgosó „Dimit rov” brigádnak szárazkertészete volt. Karral hordták a vizet a sok­ezer palántára. Nem egyszer áztat­ták meg a szomjazó kerti növények tövét, hogy biztosítsák a bő tér mist. Nem kis büszkeséggel mondja Vitanov Tamás, a biigádvezelő, hogy a 80.000 forintos tervezett helyett, már eddig 100.000 forintot árultak kertészetükből! Eddig elsők a párosversenyben, amelyre a Béke brigáddal léplek még a tavaszon. A „Béke” kertészbrigád is közele­dik már a 100.000 forintos jövede lemhez. A „Dimitrov’’ brigád még .)0.000 forintot akar árulni a tél beálltáig. A „Béke” brigád kerté szete öntözéses terület, kissé később növelte, érlelte meg a termést, ezért mosolyogva mondják a „Bé­ke” brigád tagjai, „majd elhagy­juk mi még a „Dimitrov” brigá­dot! Nekünk még sokkal több árunk van, mint nekik”, ifivel most mindennél előbb való a vetés, a „Dimitrov” brigád szakított egy kis időt és a mezőgazdasági brigád segítségére sietett. Kukoricát tör nek. Csak úgy mosolyognak az asszonyok, lányok a szép csövekre. — Látjátok, — mutat egy hatalmas cső kukoricát Vitanov elvtárs a brigádvezető. — Itt a pót beporzás eredménye. Szépen fejlő dött, nem foghijjas, a cső végét is eltakarják a kukoricaszemek. — Hát ha még az idő kedvezőbb lesz! Akkor nézzétek meg, milyen csövek lesznek. — Ne feledjétek, hogy a négyze­tesen vetett, az most is szebb -— kapcsolódott a beszédbe Sóvári ■János. Incze József né a szekereknek ké szített utat, hogy a kukoricacso mákhoz juthassanak. Szaporán járt a keze. A kukoricaszálakat egymás után ölelte magához a sarló .nyiss- szánt a kukoricaszárak tövén. Hát­asak néhány méterre volt a föld szélétől, amikor a szomszéd táblá­ban a traktor úgy rákezdte a mon- dókáját, hogy Incze Józsefné még a saját szavát se hallotta volna. A traktor akkor fordult be a dűlőn és ekéje nagyon beleszaladt a ta pados földbe. — Alig IMII mit szántani, pedig még egy pár hold rozs is vé­telién — kergetlek egymást Incze ■Józsefné gondolatai. Majd hirtelen elhatározásra jutott. Gyorsan le- kapkodta még azt a néhány kuko­ricaszárat, amely a szekér útjában volt, aztán 'furcsán Júliához és Varga Erzsébethez sietett. Tárcsán és Varga mindketten DISZ-fiala tok, szorgalmas dolgozói a termelő­szövetkezetnek. incze Józsefné kö­rülnézett, mintha nagy titkot akar na elárulni, csak aztán kezdett a beszédbe. — Tudjátok, hogy mennyire fon­tos a vetés! Azt hiszem, ezt nem is kell rriondani. Nézzelek, itt van ez a sok kukoricaszúr. Ha nem volna itt, már holnap, vagy holnapután szánthatna a traktor. Olyan szép holdvilúgos éjszakák vannak! Jöj­jünk kü Mit szóltok hozzá? — A kút lány egymásra nézett. Dehogy is volnának ők elrontói az ilyen javaslatoknak. — Én eljövök! — Én is! Aztán! megbeszélték a brigád- vezetővel, hogy nappal törnek, éj szaka kukoricaszárat vágnak, hogy inincl hamarabb földbe kerüljön a búza. — Csak arra kérlek benneteket, hogy ne szóljatok erről az irodán semmit — intette a brigád tagjait Incze Józsefné. — .Miért? — kérdezte megdöb­benve a brigádvezető. — Nem akarom, hogy kinevesse­nek azok, akik meg nappal se jár nak munkába. Mert azok csak ne veinek! Nem törődnek azzal, hogy az altnál is lehetne szedni, mcy a vetés is itt ran a nyakunkon! — Mit törődnek azok az­zal, hogy mit csinálunk?! Úgy gon­dolják, van már annyi munkaegy­ségük, hogy kapnak vagy 5—6000 forintot (mert egy munkaegységre J0 forint körül fog jutni). A kényé rük is megvan, még mást is kap­nak, hát akkor minek igyekezze­nek? I — mondta, gúnyosan a bri­gádvezető felesége. — De mondd! Minek vagytok ti ,j fegyelmi bizottságban?! Nem tud lók rendet teremteni? — támadtak a brioádvezetóre. — Meg kell büntetni őket — hangzott innen is, onnan is a vá­lasz. — Úgy is lesz az — válaszol a sok javaslatra, kérdésre Vitanov elvtárs. Éppen az előbb bosszanko­dott Réti János, a kocsisok veze­tője is, hogy Varga Mihály és ifjú .Uák Miklós, ahelyett hogy törni jönnének, elcsavarogják az egész napot, Figeczki Lajosnak meg siló gödröt kellett volna ásni és senki se tudja, hol van. — Igazatok van, nem engedhet­jük tovább, hogy 5-6 ember köny- nyelmüsége miatt elkéssünk a búza­vetéssel, ott maradjon az alma sze delien. Estére csoportgyűlést tar­tunk, mind legyetek ott. Éppen er­ről lesz szó. Javasolni fogjuk, hogy minden mulasztott napra ö munka­egységet vonjanak ie azoktól, akik minden szó nélkül nem jönnek dol­gozni! ~~ Lz helyes. így kell bánni azzal, aki ezután már csak a zsá kot, meg a pénzeserszényt akarja tartani! Míg beszélgettek, kezük járt, sza­porodtak a kukoricacsomók. A sze­derek is megérkeztek, a kocsisok gondosan válogatva, a legszebb, a legszárazabb csöveket rakták a sze­kérre , onnan egyenesen a dolgozó nép raktárába, beadásra viszik. Az irodában pedig a vezetőség arról beszélgetett, hogy mikor ér- kezik a tayság levágni a kukorica szárat a sok munkában, mit sem sejtve arról, hogy éjszaa, amikor a hold álmosan kinyitja szemét, a ..Dimitrov” kertcszbrigád már öleli a puhán zörgő kukoricaszárakat s egymás után fekszenek le a kévék a földre a csöndes, holdvilágos éj­szakában. K. D. voltam, a nagy Sztálinról elneve­zett kolhozban, ahol sokat tanul­tam, kincseket érő tapasztalatokat hoztam haza, amelyeket itthon sor­jára megvalósíthatunk szövetkeze­tünkben. Egy példát: odakint, a szovjet kolhozokban láttam, mennyire fon­tosnak tartják a kolhozparasztok, a földművelés igazi mesterei azt, hogy a föld termőerejét mindig olyan színvonalon tartsák, hogy bő termést biztosítsanak. Hazatérve, megbeszéltük mi is, hogyan trá­gyázzuk, „zsírozzuk" földjeinket a bő termés érdekében. Tavasszal például nem kevesebb, mint 20 va­gon fekál-trágyát, 150 mázsa szu­perfoszfátot, 100 mázsa pétisót és óü kiló kálisót használtunk el föld­jeink talajerejének növelésére. A gyümölcsösben fészektrágyázást al­kalmaztunk szovjet eljárás szerint, a szőlőben is trágyáztunk megfe­lelően. Az eredmények nem marad­tak el. Az idei májusi fagyok elle­nére is holdanként 60 mázsás ter­mést várunk például a szőlőből. —- Konyhakertészetünkben is szovjet módszer szerint vezettük be az ön­tözéses gazdálkodást — jelentős eredménnyel. Termelvényeinket alig győzzük piacra hordani. S elmond­hatják a városi dolgozók, jófajta, jóminőségü árut viszünk piacra. Paprikakertünkben például holdan­ként 70 mázsás volt a termés gyö­nyörű paprikából! Bő termésünk volt az idén is a szovjet tapaszta­latok, élenjáró agrotechnikai mód­szerek segítségével. Xem lebecsülendő dolog az, hogy 4 kiló negyven deka kenyérgabona mellett a tervezet szerint 24 forint 60 fillér készpénz, s még más egyéb is jut egy-egy munkaegységre. Az alkalmazott szovjet módsze­rek eredményei arra • lelkesítenek bennünket, hogy munkánkat még jobban végezzük ezentúl e módsze­rekkel. Eddig állattenyésztési munkánk­kal elmaradtunk egy kissé. A Szov­jetunióban szerzett tapasztalataim, s a szovjet tapasztalatokat tartal­mazó írások, könyvek segítségévéi állattenyésztésünket is fellendítjük a közeljövőben. Huszonnégy tehén­ből álló tejgazdaságunkban beve­zetjük az állatok egyedi takarmá­nyozását, háromszori fejősét, beve­zetjük a tögymasszirozást, s a ta- kannányadagolás szovjet módsze­reit. Máris hozzáfogtunk a silózás­hoz, gondoskodtunk a bőséges ta­karmánymennyiségről, s jövőre megvalósítjuk a szovjet kolhozok­ban oly jól bevált zöld futószala­got — állataink takarmányozásá­nak fő biztosítékát. Most pedig valamennyien úgy ha­tároztunk, hogy a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártja XIX. Kongresszusa tiszteletére szövetke­zetünk valamennyi tagja vasárnap dolgozik, ünnepi „Kongresszusi műszak’’-ban gyorsítjuk meg a szü­ret munkáját. Suszta Sándor, a nyíregyházi „Dózsa” tszcs, elnöke. Termelési győzelmekkel ünnepük a megye dolgfozói az §ZK(b)P XIX. Kongresszusát

Next

/
Thumbnails
Contents