Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-21 / 222. szám

1952 SZEPTEMBER 21 VA*ATHAP

néplap

n gi'ir. ;i n wmmiiWT

A BUJT FA CIPÓ

Szélben, esőben is

Puha nyírfából faragták. Pánt van rajta pléhből. Talpa nem hajlik, egyetlen merev darab az egész. A hátulsó része 3—} centiméter magas.

Páljai János dolgozó paraszt, akinek a padlásán hevert ez a fa cipő, azt mondja: „Tudja, ez téli

lábbeli volt.'' No, szép. Milyen lehetett vájjon a. nyári lábbeli?! Páljai folytatja: „Hallja, elhiheti,

nem a, bőségtől volt ez divatban nálunk, hanem az Ínségtől. Még Szentesi Gábor is ezt hordta Hor- thyék idején, pedig neki 10—12 holdja volt. Csizmaszárat kötözött rá, aztán úgy járt facipőben. .4 gyerekek meg éppenséggel nem is ismerték a bőrholmit...”

Szűcs János, egy másik dolgozó paraszt így emlékezik vissza arra az időre, amikor az öreg József István, a falu ezermestere felcsapott facipésznek: „Tényleg, azt lehet mondani, hogy József Istvánnak a mi nyomorúságunkból leélt ki a szerencséje. Gyerekkoromban én is facipőben jártam. Ronggyal töm tem tele s úgy jártam iskolába. Még most is sinylem — tönkretette a lábamat.” Ha sorra mennénk, majd minden ember ezt mondaná Bujon.

Soltész Júlia igen-igen szeretett tanulni. Beállott azonban a hideg idő, esni kezdett a hő, — nem volt cipő, nem mehetett iskolába. Addig könyörgött a, lány, míg az apja felment a. tanítóhoz, a fasiszta Som faihoz: „Segítsen valamit', tanító úr, hiszen tudja, a legjobb tanuló a lányom...” A tanító rámordult a parasztra: „Mit sir? Ott a fa. cipő! Csináltasson neki!” Sirt keservesen Juci, hiszen nagyobbacska lány volt már, de nem volt más megoldás: elmentek József Istvánhoz, mértéket vettek s lett a lángnak cipője nyírfából. Nem kellett hozzá se csat, se fűző. Csak rongy, meg szalma. Töméntelen sok rongy régigtekerve, majdnem térdig, hogy meg ne fagyjon valahogy az ernbér lába.. .

Háti Kálmán, a kulák főbíró, meg Bzinok, a református pap volt a bábája a. facipős viseletnek. Még dicsekedtek is, hagy milyen nagy jótéteményt cselekedtek ők. Pedig ez is csak úri huncutság volt. Báti- nak volt 350 hold földje, több cselédje. Aztán amikor eljött a fizetés ideje, akkor rávágott a nádpálcával az asztalra s azt mondta: „Vakulj magyar, ne láss tóti” — s alig adott pár pengőt, ocsus búzát. Ssinok sem volt. különb. 150 holdban terpeszkedett. A lánya egy német náci katonatiszt szeretője volt, ö meg felesben rabolta a népet...

ök ajánlották először az embereknek. hogy járjanak facipöben. Mondják is a bajiak: „Ha nu;g tovább tartott volna a Báliak, Szino- 'kék világa, akkor lassan papirruliá- han jártunk volna...”

Hová, lett az az iá?!-.. A facipő már csak múzeumba való, mutogatásra, hogy az unokák, meg a dédunokák emlékezzenek': ilyen cudar világban éltek apáitól;, nagy apáitok.

Éppen iskolába igyekeznek a für gelábú buji gyerekek. Frank Ferii kérdezzük: „Hány cipőd van,

Ferif” — „Nem sok...” — mondja a gyerek. „Mégis, hány?'’ — „Négy, négy pár cipőm. Az egyikén még nincs egyetlen folt sem, a töb- bieken egy kicsike kis foltocska van. A bátyámnak is van két pár cipője...” „Böreipötök van f" — Feri néz, hallgat, mint aki nem tudja, hogy rosszul hallott-e, vagy talán 'megbolondult a kérdező. Bőrből? Hát mi másból lehetne!?. Oláh Sanyi beugrik, a földmüvesszÖvet- kezet húsáruházába. Egy füzetes regényt vásárol, meg egy pullóvert. 16 éves. Ipari tanulónak készül Nyíregyházára. Most, ősszel új ruárut. (Valamikor legfeljebb három filléres harnmtcseppcukorkát vittek az asszonyok.) Ruhát sem akármilyet csináltatnak most a dolgozó parasztok. Legkelendőbb a 229 forintos minőségi férfiszövet.

És vájjon mikor vásároltak a múltban., a facipős Bujon zsolnai ebédkészlet, kévéskészlet? Mert most azt vesznek a dolgozó parasztok, az egykori nincstelen cselédek. Ast, Mihály hatholdas dolgozó paraszt is azt vett menyasszonylányának. Gönczi Dániel, Szepesi Sándor hasonlóképpen. 561 forintba kerül egy ilyen szerviz!

Facipő — zsolnai porcellán ... A régi és az új Búj...

%

Tévedések elkerülése végeit meg kell még azt is Írni, hogy nem egyedül Bujon jártak facipöben a múltban az emberek. Jákváry Kálmán, vármegyei népművelési titkár 19)1 december 15-én a következő szövegű körlevelet intézte a közsó

hát, ci]iöt kapott. A cipőt Nyíregyházéin vettek, mert már itt nem volt olyan jóminöségü. Az apja háromholdas dolgozó paraszt. Szép, barna félcipőt választott magúnak a városban ...

Egyébként itt a földmüvesszövet ■ kezeli boltban sokmindent megtudhat az ember. Ebben a főüzletben, egy év alatt félmillió forinttal növekedett az áruforgalom. Az 1. számú fiókban 300-000 forinttal s most nyitottak meg három hónapja egy hdrmadik fióküzletet. Közel

100.000 forintot forgalmazott eddig. Valamikor csak szatócsüzletkék voltak a faluban. Áru bennük: só,

paprika, petróleum, gyertya, gyufa. Most nem ezek a fő cikkek„ hanem a jóminöségü cipő. A főüzletben havonta 100 pár is elfogy ilyenkor ősszel, Tűzhely, villanyvasaló, vil- lanyrezsö, liőpalaclc, ■— mind kelendő cikk. Ebben az évben eladtak, már 10 rádiót is. Paplant, szép selyempaplant, huszonötöt. Csőtésztát havonta félmázsát, )0—50 üveg készételt, közel egy mázsa édesség.

gekhez: „Sok községből befutó fa cipórendel esnek idejében eleget tenni nem tudott a megyei két favipö- elöálUtó üzem, ezért az alispán úr a királyi tanfelügyelő úr véleményére 1000 pár facipöt rendelt Apát inból... Kérem tehát a T. Cimet, hogy a még szükséges facipöt a vármegyei népművelési bizottság, Nyíregyháza, Megyeháza címmel azonnal rendelje meg, hogy még karácsony előtt leszállít hassuk.' Nagyon alkalmas a facipö karácsonyi segélyakcióra ... az Alis pán Urnák és a Kir. Tanfelügyelő Urnák leghatározottabb óhaja a fa. cipö-viselet...”

Borra futottak be a megrendelések, Büdszentmihályról 10 pár fa- cipőre és így tovább más szabolcsi községekből.

És a. tévedések elkerülése végett azt is meg kell írni: ma már sehol nem hordanak a megyében facipöt- Már el is feledkeztek róla. És ami a buji földművesszövetkezeti bolt forgaloméit illeti, ez is vonatkozik sorra valamennyi szab"7''“ -ratmári községre.

A Néplap postáidból

A nyírbátori járás termelőszövetkezetei gondoskodnak a téli takarmányról

A nyírbátori járási tanács állattenyésztési csoportja összehívta a járás 70 szövetkezetének elnökeit, takarmányfelelőseit és állattenyész tési brigádvezetőit, hogy megismertesse a szövetkezeti vezetőkkel a silózas és szalma felt árás jelentőségét. László János, a járási tanács dolgozója ismertette a silókészítést és a szalma feltárást. Kimondotta: a nyári száraz időjárás miatt több szövetkezetnél nem elegendő a növekvő állatállomány telelésére a meglévő takarmánykészlet s ezért a szövetkezetekben megalakult síié zási brigádoknak az előírtnál is több silótakarmányt kell elkészíte- niök. A takarmányfelelősök legfontosabb munkája pedig: felkutatni

a silózásra alkalmas növényféleséueket.

A nyírbátori járás szövetkezetei ' ideig 1500 köbméter silót készi i

tettek. •— Esztár Mihály, a kislétai Rákóczi tsz. elnöke elmondotta: 150 köbméter silótakarmányuk van s még 61X1 köbmétert silóznak. A silózásban és szalmafeltárásban versenyre hívja a járás szövetkezeteit. Szövetkezetük tagsága meggyőződött a silózás fontosságáról, mert mióta silótakarmányt etetnek, havi 2200 liter helyett 4500 liter tejet adnak be. Nem egy tehenük van, amelyik megadja a napi 26—27 liter tejet a jó takarmányozás bevezetése óta.

Az előadás után megnézték a nyírbátori Lenin tsz-ben a szalmafeltárást és a silókészítést. Különös érdeklődéssel nézték a szalma- féltárást a szövetkezeti tagok, mert ezt még nem ismerték.

FODOR LÁSZLÓ.

Nyírbátor.

Nem maradunk adósai az államnak

Keresztesi Anna, a tiszaszalkai Dózsa tszcs, levelezője az állammal szémbeni kötelezettségük teljesítéséről ír: ,.Kenyérgabona és takarmány beadásunkat 100 százalékban teljesítettük — írja. Hizottsertés- beadásunkat jóval 100 százalékon felül szarvasmarhabeadúsunkat szintén 100 százalékra teljesítettük. De nem vagyunk hátralékban a tej- beadással sem, ezt is terven felül teljesítettük. A tojás- és baromfibeadással vagyunk elmaradva, azzal is csak azért, mert tavasszal elpusztította telepünket a baromfivész. Ezt úgy akarjuk pótolni, hogy baromfi helyett hízottsertésl adunk be. Most ismét nagy erővel hozzákezdtünk a munkához. Az őszi trágyázást és a keverőszántást már elvégeztük, s van olyan földünk is, ahol a mélyszántást Is elvégeztük. Hamarabb akarunk vetni, hogy jövőre többet arathassunk. Munkánk mellett nem feled kezünk meg az építkezésekről sem. Szeptember 4-én égj’ 400 férőhelyes ' juhhodály építéséhez fogunk hozzá.” |

ssánt a Kossuth-brigád

Virrad. A sötét terhes fellegekből szüntelenül szakad az eső. Magyar ■János elvtars. a sőrekűti gépállomás A'ovs»//t-brigádjának vezetője, alighogy kidörzsölte szeméből az álmot, a folyosóra sietett és belehallgatott a messzeségbe. A hajnali, szél a távolról traktorok alig hali ható berregését hordozta.

— Szántanak, —.nyugodott meg Magyar elvtárs s azzal visszament szobájába, hogy rendbeszedje magát.

— Szántanak, — ismételte meg gondolatban, — de vájjon szánt-e Zajácz? — merült fel benne a kérdés. A kíváncsiság újra a folyosóra húzta. Mosoly lopakodott arcára, amikor hallotta Zajácz János, az alig 20 éves traktoros gépének hangját. Zajács csak az őszi munkák megkezdésénél került a brigádba. Az első időben nagyon gyenge teljesítményt ért el. Egyszer Magyar elvtárs észrevette, hogy Zajácz kedvtélen, sokat áll a gépével.

l\/í AGYAR ELVTARS körülnéz- te a gépét. — Innen hová lett a csavar? Innen meg egy anya- csavar hiányzik. Hát ezeket miért nem szerzed be? Aliért nem szólsz, hogy hozzak?

— Majd megcsinálja — az áj •gazdája, — lökte oda félvállról Zajácz.

— Hogyhogy, talán te nem akarsz dolgozni?

—- úgyis megyek katonának.

Igen. A ,,kjs” Zajácz katonakorban van. Készül rá, hogy megtanulja a haza megvédésének „mesterségét”.

— Szereted te a mi hazánkat? Békében akarsz élni? — szegezte Magyar János a kérdést a fiúnak. — Ha igen, akkor itt a barázdákban, a traktoron is meg kell állni a helyedet. Kinek a földjén szántól, vetel? Kinek terein a föld többet, ha idejében elvégezzük az őszi munkákat? Ha több .terem a földön, jobban élnek a szövetkezeti parasztok, több jut az üzemi munkásoknak, akik gépeket, a katonáknak jó fegyvereket, ruhákat gyártanak. Ha több terem, több kenyér jut neked is, ha katona leszel. Ez is a békét szolgálja, ugy-e, Zajács elvtárs?

A fiú lesütötte fejét, arcán a szégyen vörösödött. Szeretett volna elszaladni, ^traktorra ülni, felváltani a segédvezetőt, aki olyan btisz kén ült a traktoron.

— Az elmúlt 10 nap pont. miattad maradtunk el a versenyben, — folytatta, Magyar elvtárs. — A Pc W/i-brigád ■ 5 százalékkal megelőzött bennünket. Temiattad kell szégyenkezni a brigádnak.

Körülbelül 3 óra hosszat tartott a beszélgetés. Végül Zajácz János ígéretet tett:

— Míg itthon lesz, nem kell többet szégyenkezni miatta. Olt lesz az elsők között, — fogadkozott Zajács.

T ÓI,ESŐ ÉRZÉS fogta el Ma- " gyár elvtársat, amikor kinézett gz ablakon és arra gondolt, hogy Zajács János, a fiatal traktorista, aki a jó időben alig haladt valamire, most dacolva széllel, esővel, sárral, nap mint nap túlteljesíti a tervét.

Alig a felesége reggelit készített, addig a jegyzetfüzetét lapozgatta. Sok mindent elárul az a kis füzet. Alint egy térkép mutatja, melyik termelőszövetkezetnek hol, milyen nagyságú, milyen minőségű földje fekszik. Aleg vannak jelölve a bevetésre és az őszi ’mélyszántásra váró táblák is. Gyorsan tud tájékozódni füzetéből. Azokat a területeket szántják először, amelyek az eső iránt nagyon érzékenyek, a homokosabb talajt későbbre hagyják. Persze, ezt inkább az őszi mélyszántásnál lehet alkalmazni. Magyar elvtárs brigádjának traktorai sohasem állnak az idő, vagy a munkahiány miatt. Külön heti tervet készít, ha esetleg hosszas lesz az esőzés, akkor is zavartalanul folyhasson a munka. Ha valaki megkérdezné tőle, hol szánt, ha 3 hétig esik az eső, a válasz egyszerű és gyors volna: „A szélsőbokori

Szabadság termelőszövetkezet föld

jén.” A szélsőbokorban 200 hold homokos föld van, amely még ilyen hosszú esőzés után is szántható.

A BRIGÁD TAGJAI már jó^ előre tudják, hol fognák szántani, ha a megkezdett táblát befejezik. Nemrég történt, hogy már-már majd kifogytak a szántásból. Magyar elvtárs beszélt a termelőszövetkezeti vezetőkkel.

— Nálunk nincs most mit szánt- tani, — mondta Horváth- András. a felsősimái Béke termelőcsoport vezetője.

Magyar elvtárs elővette füzetéi és javasolta: nézzenek szét a határban, hátha mégis akad egy né- hány holdas tá bla. 50 hold őszi mélyszántásra váró táblát találtak, újteleken 47 hold szántanivalót, a Debrő-bokorban pedig 80 hold vető- szántás alá • alkalmas földet „kutatott fel”.

Magyar elvtárs mindig talál munkát éjszakára. Alég a csépiéinél • történt, hogy amint estefele az egyik cséplőgéphez megérkezett, — mindjárt furcsa zaj ütötte meg a fiilét. A csapágy volt kopott. Esté 11 órakor leálltak a géppel. Szétszedték az erőgépet. Petróleumlámpánál cserélték ki a csapágyat. Egész éjjel dolgoztak. Tomasovstki András, a gép felelős vezetője egyf maga képtelen lett volna erre g munkára és mikor meghasadt :( hajnal, már újra felzúgott a csépi Iőgép.

Magyar elvtárs odaadó munkájával, példamutatásával magával» ragadta az egész brigádot. Zomborszki András elvtárs is feltűnően keveset pihent. Egész nap ment a gép, éjszaka tisztogatta, olajozta, húzta meg a csavarokat. Szépen is halad a tervteljesítéssel. Nyári tervét 239 százalékosan teljesítette. Az évi tervét már befejezte, sőt lő százalékkal túlteljesítette.

A KOMMUNISTÁK példáját követték a pártonkívüliek. Ott van például Szekrényes András traktoros. Nyári tervét 204 százalékosan teljesítette. Ilyen emberekből áil a Kossuth traktoros brigád. Ezért tudták már a nyári tervüket 171 százalékra teljesíteni. Az őszi terv teljesítésében is elsők akarnak lenni. Tudják, hogy érdemes versenyezni, a Tiszalöki Erőműért, az új gyárakért, a kultúrházakért, mért minden, ami az országban épül. az az ő büszkeségük is.

A jó munka másképpen is megfizet. A terv túlteljesítésével, h termelés, emelésével növekedik a trnktoristák keresete Is. Zomborsz- ki elvtárs havi keresete már 2.000 forint körül van. Sokat beszélt ezekről Magyar elvtars a brigád tagjainak.

Alig M,agyar elvtárs gondolatai röpködtek, a kerekek gurultak, js egyhamar megérkezett Zomborszki elvtársihoz. Az eső még akkor sem szűnt.

— Ali újság van? — kérdezte Magyar elvtárs. — Eláztál, mi?

Zomborszki elvtárs válasz helyett a munkáról kezdett beszélni.

— Alost szántom a negyvenharmadik holdat. (10 nap alatt 33 holdat kell szántani, hogy az erőgép tervét teljesítse. Zomborszki hét és fél nap alatt 43 holdat szántott, csupán gépkezelő van vele.)

T\/JT EG KELL ELŐZNI a Petőfi- brigádot! Biztos mi leszünk az elsők ebben a tíz napban, — mondta Zomborszki. — Már most is az elsők vagytok. — válaszolta a brigádvezető.

Magyar elvtárs már nem tudta tartogatni az örömhírt, amit addig titkolt, hirtelen belekezdett.

— Nagy újságot mondok... Élüzem lettünk.

— Él tizem?... — Ismételte meg a brigádvezető szavát, majd széles mosolyra húzta száját, felugrott a traktorra, megbillentette a gázszabályozót, a traktor telelármázta a határt. Az ekék belehasítottak a földbe.

Magyar elvtárs néhány pillanatig nézte, hogyan fordulnak meg a barázdák az eke nyomán s aztán újra

kerékpárra ült, hogy felkeresse a brigád többi tagját is.