Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-21 / 222. szám

Mai sziámiinkból i

JELENTÉS AZ ŐSZI MUNKÁK ÉS A BECYÜJTÉS VERSENYÉRŐL (2. old,) TALAJJAVITÁSI BEM UT ATÓ FEH É R- CYARMATON (4. old.) — NAGYOBB CONDOT FORDÍTSON A VÁROSI TANÁCS A TANYABOKROK BEGYŰJTÉSI MUNKÁIRA (5. Old.) — SZÉLBEN, ESŐBEN IS SZÁNT A SÖRE- KUTI KOSSUTH-BRIGÁD (6. Old.) — CÉPET S KULTÚRÁT ADUNK A FALUNAK (7. old.)

Javítsuk meg a párttagsági dí fizetését

Miaden párttag legelső .kötelessége, pártunk alaptörvényének, szervezeti szabályzatának betartása. Párttagságunk tömegei ezáltal forrnak össze a Párttal, lesznek egyek feladataival, célkitűzéseivel. A párttagság meghatározása magába foglalja : „A Párt tagja az, aki magáévá teszi a Párt célkitűzéseit, elfogadja programnyilatkozatát és politikai irányvonalát, résztv.8sz valamely alapszervezetének munkájában, aláveti magát a pártfeg,telemnek és rendszeresen fizeti a tagsági járulékot.”

Szoros egységben, tömör meghatározásban találjuk itt a párttagság legfontosabb feltételeit, ezek közt a párttagsági díj rendszeres fizetését. Ki a tény is bizonyítja, hogy a tagsági díj fizetése nem egyszerű gazdasági kérdés, hanem a Párt iránti hűség, ragaszkodás kifejezője. Párttagságunk túlnyomó része ennek tudatában megvásárolja hó- napról-hónapra lelkiismeretes gondossággal. tagsági bélyegét, a Párthoz való tartozás bizonyítékát.

Pártszervezeteink egyrésze azonban a tagdíjfizetést tisztán gazdasági kérdésnek tekinti, egyszerű bélyegárusításnak és nem látják összefüggését a pártélet egyéb megnyilvánulásaival. Ez a föoka annak, hogy megyénk pártszervezeteinek jelentős részében komoly elmaradás van a tagdíj fizetésben. A Szervező Bizottság április 10-j Jui- fárojsttta felhívta a figyelmet erre a hiányosságra és feladatul tűzte ki. hogy legkésőbb ez év végéig meg kell szüntetni a tagdíj-hátralékot, el kell érni, hogy minden egyes párttag és tagjelölt rendszeresen, pontosan fizesse párttagsági díját.

A határozat jelentőségét n-em ismerte fel pártszervezeteink többsége, s emiatt kell szégyenkezniük megyénk kommunistáinak az ország előtt. Csak pártszervezeteink egy- részében tapasztalható a határozat óta állandó javulás. A nyíregyházi városi pártbizottság felismerve a tagdíjfizetés politikai jelentőségéi rendszeresen ellenőrizte az *alap- szervezetek e téren kifejtett munkáját. Alapszervi titkári értekezleteken, vezetőségi üléseken rendszeresen napirendre tűzték a tgdíjfize- tés kérdését és különösen a pártcsoportok megszilárdítására, munkájuk megjavítására hívták fel az alapszervezetek figyelmét. A pártcsoportok élénkülő munkája nagyban növelte a párttagság öntudatát, fegyelmezettségét, aktivitását. Ez visszatükröződik abban is, hogy a nyíregyházi pártszervezetek tagságának több, mint 96 százaléka már rendszeresen rendezi párttagsági díját.

A nyíregyházi pártszervezetek vezetői Kalinyin elvtárs szavaival magyarázták meg a tagdíjfizetés politikai jelentőségét: „Hiszen Önök is megértik, hogy ha el is halasztják egy-két hónappal a párttagsági járulék fizetését, a párt számára ez nem lényeges jelentőségű, azt még nem szenvedi meg pártunk kasszája. Pártunk most nem szegény. ... De nem is erről van szó, ha; nem arról, hogyha önök nem fizetik be idejében a párttagsági járulékot, ez annyit jelent, hogy nem törődnek a párttal. Hogy a párt iránti kötelességeket félvállról veszik. És az, aki a párt iránti kötelességeit, méghozzá ilyen egyszerű, szigorúan szervezeti jellegű köte- Vsségét, mint a párttagsági járu-.

k befizetését ekként fogja fel —1

az bizony nem fogadta szívébe a i pártot. Hiszen, aki törődik a párt- j tál, annak számára a párttagsági I járulék fizetése jó érzés, mert így szinte anyagi kapcsolatot létesít a párttal, mintegy tapintható közel j ségbe kerül vele.'’

Ez a mélyből fakadó érzés, a párthoz való forró ragaszkodás diktálja özvegy Szabó György hé elvtársnő, újfehértói tsz.-tag szavait, aki jogos haraggal bírálta a tagdíjfizetésben elmaradt fiatal párttagokat: „Je csak a bizalmiakat hibáz, ássátok! Elsősorban ti vagytok a hibásak, mert ha igazán szeretitek a pártot, akkor nem várjátok, hogy mikor jön a pártbizalmi, hanem magatok keresitek a bélyegért, mint ahogy én cselekszem. Ha még ennyit sem teszünk meg, akkor mit .várjon' tőlünlí a párt?!”

A nyírbátori járás pártszervezetei is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a párttagok közti politikai munkára, a pártfegyelem megszilárdítására. Nagyobb gondot fordítanak azokra,a párttagokra, akik az utóbbi időben elszakadtak alapszervezetüktől, nem vesznek részt annak munkájában, nem járnak el taggyűlésekre és elhanyagolják a tagdíjfizetést. Többször is felkeresik ezeket a tagokat, elbeszélgetnek velük, kivizsgálják elmaradásuk okát, azonban, ha többszöri felszólítás ellenére sem változtatnak ma- ■gataftasiikoii, akkor fegyelmi úton járnak el velük szemben, s az alapos kivizsgálás után több esetben a kizárás súlyos büntetését is alkalmazták. A nevelőmunka, a pártfegyelem következetes szilárdítása nyomán felélénkül ,a pártélet és a nyírbátori járás pártszervezetei eredményesen harcolnak a Szervező Bizottság párttagsági díjról szóló határozatának végrehajtásáért.

Megyénk pártszervezeteinék többségében azonban máig sem történt fordulat a tagdíjfizetés terén. Különösen a baktalórántházi és nyíregyházi járás pártszervezeteiben mutatkozik komoly hiányosság. A hibák gyökere nem egy helyen a párttagok elhanyagolása, a nemtörődömség, az önteltség. Ny ír kérésén az alapszervezet vezetőségének egyik tagja úgy nyilatkozott: „Nincs szükség sok párttagra, elég ha hatan vagyunk.” Ebben a pártszervezetben a párttagok többsége nem fizet tagdíjat, több két-hároméves tagjelölt van és ebben az évben még nem vettek fel tagjelöltet. Más pártszervezetekben hosszú hónapokon keresztül elhanyagoltak egyes, egyébként becsületes párttagokat. Számos pártszervezetben egyszerűen lemondanak ezekről a párttagokról „kizártnak” minősítik őket és a nyilvántartásból is kihúzzák neveiket. A venesellői alapszer- ■ vezetnél 125 tag és tagjelölt helyett mindössze százkettőt, tartanak nyilván. A többiekről egyáltalán nem vesznek tudomást, nem keresik fel őket. Gyulaházán B. Barda Mihályié 4 holdas kisparaszt 1945- ben lépett az MKPsba férjével együtt. De elhanyagolta a párttagsági díj fizetését, a pártszervezet már lemondott róla. Most, amikor a tagkönyvesere kérdése napirendre került, felkeresték. B. Barda MLhályné örömmel fogadta a tagkönyvesere hírét és azt, hogy visz- szamenőleg is rendezheti párttagsági díját. A pártvezetőség Barda elvtársnőt sok más taggal együtt elveszettnek tartotta a párt számára, akivel már. úgysem érdemes foglalkozni

Pénzeső, Iforiníeső

10.009 forintos nyereményt hozott Vincze József

pop: dolgozó poroszt 100 forintos kötvénye

Csaknem az egész községet be kell járul, amíg megtalálja az ember Tincse József dolgozó parasztot, akinek 100 forintos kötvényét tízezer forinttal sorsolták ki a köl- csönsorsolás második szerencsés napján. Idős Tincse József, a boldog nyerő, — egyik a falubeli három Tincse József közül — az udvaron dolgozgat. Amikor meghallja a nagy újságot, boldogan örvende zik. Később egy pillanatra elkomorul, összeráncolja . a szemöldö két és gyanakodva kérdi: „Hátha

nem is igaz... el sem akarom hinni, hogy 100 forintom után eny- nyi pénzt adjon nekem az állam.. De a nyerés elvitathatatlan. A számok beszélnek. 5064—0732! Ez a nyerő szám. Ezt a számot hordozza homlokán Tincse bácsi Békekölcsön-kötvénye.

„A Második Békekölcsön jegyzésénél, — kezdi ei aztán nagy vidáman a beszélgetést az idős dolgozó paraszt, akinek hajlékát meglátogatta a szerencse, — a népnevelők magyarázták: amellett,, hogy a falunkba előbb ér el a villany, hogy minden más tervléiesitnfén.v előbb készül el, nemhogy visszakapja az ember a pénzét, hanem még nyerhet is. PóAaal ram hüminösriem. . . Aztán mégiscsak jegyeztem 100 forintot.” ‘ e

Mncze József nem látta, még először világosan, hogy mit is jelent az, hogy forintjainkkal is segítjük az ötéves tervet, hazánkat. Előbb még azon gondolkozott, kifizesse-e a jegyzett összeget, vagy nem. Elég szomorú helyzetben volt, mert hoszszú betegségbe esett a félesége, aztán meg meghalt. Sok pénzt felemésztett a lietegség, a temetés. — Azonban, amikor a pénz kifizetésére került a sor, mégiscsak számvetést tett.

Valamikor Horvdth „bárónál” cselédeskedett. Hajnali két—három órától gürcölt a család éjjel 11-ig is. Mégsem volt semmijük, egyetlen árva tehénkéjükön kívül. A sok pénz, amit hozott a munkájuk, a' földesurat illette. Az mulatozott, dőzsölt a verítékükből. A felemelkedés felé az első lépést akkor tették meg, amikor a Párt földel adott. Hét szép holdat. S ma már van fogata is. amivel dolgozzon. A gazdasági felszerelést is azóta szerezte. hogy szabadság van Magyar- országon. így hát Vincze József arra a véleményre jutóit: az állam segít engem s pont én legyek az, aki hálátlan, aki nem tartja be a szavát?! Kifizette a jegyzett ősz- szeget maradéktalanul. Előkerftette a pénzt s megvásárolta a kötvényt. Betette a sifonba s talán még el is felejti, ha az állam nem figyelmezteti: „A nép állama betartja a

szavát”, — azaz, lia nem sorsolták volna ki ily szépösszegű nyeremény- nyelt í no.ee bácsi kötvényét.

A szomszédok is láthatják: érdemes kölcsönt jegyezni. Alig lehet mozdulni a szobában. Mind összegyülekeztek a szomszédok a nagy hír hallatára.

— Aztán mit csinál azzal a tengernyi pénzzel, Józsi bácsi? — kérdik innen is, onnan is.

— Hogy mit-e? — feleli higgadtan az öreg. — libára pislám s úgy mondja: „Bakancs kellene, de legelébbis kifizetem az évi adómat ’ Aztán veszek csak bakancsot, mert az én házamban az a szokás: első a kötelesség. Első az állam, aztán jövök én.”

így vélekedik Tincse bácsi. Persze, jut a pénzből bőven bakancsra, ruhára, még a gyerekeknek is.

S ahogy folyik benn a szobában a beszéigetés, sokmindenröl szó esik. A múltbeli államkölcsönökről is. Tud is rá példát mondani Tincse József: „a harctéren szolgáltam az első világháború idején. Emlékszem, csak azok a katonák kaptak szabadságot, akik it Cheri hadi kölcsönt jegyeztek. Kétszeres bőrt húztak le rólunk. Kivittek a vágóhídra, otthon meg még a nyomorúságunkból is elvittek, ami volt. Mert abból a kölcsönből mi semmi hasznot nem láttunk, az az urak háborúját szolgálta. S egy huncut krajcárt sem fizettek visz. sza belőle."

Tincse József boldog. Tudja azt. hogy kölesünelvel a békét szolgálta, a béke ügyét segítette elő s most személyesen is meggyőződött róla : tetézve visszakapják a dolgozók a jegyzett összeget. S láthatják ezt a szomszédok is. örülve és lioldogan azok, akik szintén forintjaikkal is hozzájárultak az-öt- éves terv megvalósításához, a béke megvédéséhez, — pironkodva azok. akik nem jegyeztek akkoriban. — Tincse József példájából van mii tanulni...

10.000 forintot nyert Basa Lászióné, klsvárdai pedagógus

Számosán nyertek még megyéulk- ben a Második Békekölcsön első sorsolásának második napján. Többek között a boldog nyerők közé tartozik Basa Lászióné, kisvárdai óvónő is. 2513—0347-es 200 forintos kötvényét 10.000 fm-inlo- nyereménnyel húzták ki a szerencse- kerékből.

A besztereci Botos-család is a verőfényes élet- részese lett

.Sötét, reménytelen, nélkülözésekkel teli élet — ez volt a sorsa a múltban azoknak az embereknek, akik egy talpalatnyi földet sem mondhattak magukénak. Ha a gyermekek már elérték a 10—11 évet summáénak, napszámosnak adták őket a szülők, hogy a sok kis éhes száj részére valamicske kenyeret keressenek. Ilyen sorsról tud beszélni Botos József elvtárs is, a besztereci Uj barázda tszcs-ből. Heten voltak Botos elvtársék testvérek és mikor már * valamennjúre is fel- cscperedtek, segíteni kellett a szülőknek a kenyérkeresetben. — Mikor a hatodik osztásból vizsgáztam — emlékezik vissza Botos elvtárs —, már summás voltam, tanultam, dolgoztam is — ha ugyan nevezhetjük tanulásnak azt, amit én a napi nehéz munka után csináltam. A tarisznya azért mindig velem volt és ha egy csepp szabadidőm akadt tanultam.

Az édesapjától sokat hallotta: —

nem jól van ez így. Jó lenne már nálunk is úgy — mondogatta az édesapja — mint ott kinn a Szovjetunióban. Elkergetni az urakat és végre emberi életet élni. De Botos bácsi csak akkor kóstolhatott a szabadság édes poharából, mikor azok a szovjet hősök, akik oly elszántan harcoltak az urak ellen otthon, ami országunkba is elhozták a várva-várt szabadságot. Megnyilt ‘a lehetőség a tanulásra, fejlődésre az egykori summás, napszámos fiuk előtt. Botos elvtárs a felszabadulás után a Kommunista Pártnak lett a tagja. 15 hold földet kapott és eleinte abban gazdálkodott. 1947-ben épített egy o3yan házat, amelynek párját alig lehet találni a faluban. — (A tavaszon vásároltak az új lakásba konyha bútort,.)% 1951-ben belépett a tszcs-be ’ és még nagyobb lehetőségek állnak előtte. Testvérei előtt te megnyit az út a szebb, boldogabb élet felé. Egy öccse 'most néphadseregünk tisztje, főhaduagy. Egy a tszcs-ben

brigádvezető, egy híyírbogdányban

dolgozik a. szövetkezeti boltban. - - Egy öccse most jár. Nyíregyházára gimnáziumba. Dehogyis járhatott volna valamikor a Botos családhoz hasonló napszámos, részesmunkás gye. reke gimnáziumba, de katonattezt meg még úgysem lehetett volna.

A kis 4 éves Erzsiké, Botos elv- társ nagyobbik lánya már arról beszélget, hogy traktoros lesz. — De ha szorgalmasan tanul — mondja Botos elvtárs — lehet még gépészmérnök is. Évike, a kisebbik lány szintén tetszése szerint választhat majd életpályát magának.

A Botos-családra a régi sötét, szomorú élet helyett most boldog, verő- fényes élet vár. A tanulás, a művelődés és gondtalan élet részesei lettek.

Megyénk területén sokszáz az ilyen „elveszettnek” tartott párttagok száma, akiket egyszerűen ..kizártnak” minősít nem egy pártvezetőség ahelyett, hogy türelmes nevelőmunkával ébresztenék rá a párt iránti kötelességére. Annál veszélyesebb ez a jelenség, mert gyorsan közeledik a. párttagság összeírása, a tagkönyvesere. Uj párttagsági könyvet ^*ak az kaolint

akinek neve szerepel a nyilvántartásban ' és három hónapnál hosz- szabb ideje nincs elmaradva párttagsági díjjal.

Pártszervezeteink nagy harci feladata a következő időkben a tagkönyvesere előkészítése. Ennek sikeres végrehajtására elsősorban a pártcsoportbizalmiakat és segítségükkel a pártcsoportok tagjait kell mozgósítani, a nyilvántartás,

az átjelentések rendezése után minden egyes hozzájuk tartozó párttagot, tagjelöltet számba kell vennie az alapszervezetnek. Harcoljanak pártszervezeteink azért, hogy a tagkönyvesere idejéig állandó nevelőmunkával elérjék: pártszervezetük minden egyes tagja rendezze a tagdíjfizetését és Pártunk öntudatos, fegyelmezett tagjaként várja a tagkönyvesere napját.

Vili. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM

_____________________________________________________________ARA 50 FILLER____________________________________________1952 SZEPTEMBER 21, VASÁRNAP