Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

' a néplap 1952 SZEPTEMBER 14, VASÁRNAP PÁRTÉPÍTÉS Ä párttagsági könyvesére a pártélet fontos eseménye MDP Központi Vezetősége határozatot hozott a párttagsági könyvek kicserélésére; a tagkönyv- csere azért vált szükségessé, mert a jelenleg érvényben lévő párttag­sági könyvek 1052 december 31-ével lejárnak. Az 1053 januári tag- könyvesere alapvetően különbözik az 191S—10. évi, a párttagság fe­lülvizsgálásával egybekötött tag. könyvcserétől. „A tagkönyvesere — a KV. határozata szerint — nem azonos a felülvizsgálással; minden párttagnak, aki érvényes tagkönyv­vel rendelkezik s alapszervezeténél nyilván van tartva, meg kell kapnia új tagsági könyvét.” A tagsági könyvcsere végrehajtása során te­hát felülvizsgálást, kihagyást, tör­lést egyetlen párttaggal szemben sem lehet alkalmazni. A tagsági könyvek kicserélése pártunk közel egymilliós tagságát közvetlenül, személyében érinti; éppen azért e feladat megoldása komoly politikai és, szervezési mun­kát igényel. A pártbizottságokat s a pártszervezeteket e munka vég­zése során a párt és a párttagok iránt érzett felelősségnek kell át­hatnia ; biztosítaniok kell, hogy minden egyes párttagunk, akit megillet, megkapja új tagsági könyvét; nem szabad tfirniöfk a bürokráciát, a nemtörődömséget, az egyes párttagok sorsa Iránti kö­zönyt. A tagsági könyvcsere sikeres végrehajtása megkövetelt a legszé­lesebb párttagság, minden egyes párttag tevékeny közreműködését is; párttagjaink segítsék e műre kában a pártot, maguk se törjék a bürokratizmust, a hanyagságot. A párttagsági könyv megbecsülé­se a kommunista párttag számára fontos kötelesség. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja tag­jai úgy óvják tagsági könyvüket, mint a szemük világát; a hős fel­szabadító Szovjet Hadsereg kom­munista tagjai szívük felett meg­őrizték’tagsági könyvüket a német fasizmus ellen vívott harc legvére­sebb csatáiban is. A párttagsági könyv nem egyszerű igazolvány csupán, hanem a párthoz való tar tosás legfontosabb írásos dokumen­tuma, amely feljogosít a párttag megtisztelő elme viselésére. ' Nagy megbecsülés népünk, mun­kásosztályunk élcsapatának, a szo­cializmust építő nagy pártnak, Rákosi Mátyás pártjának tagja lenni. Pártunk tagjai büszkék párt- tagságukra, mélyen átérzik, hogy e megtisztelő címet a nép, a haza szolgálatában jó munkájukkal nap­ról napra ki kell érdemelniük. Pár­tunk újtípusü, öntudatos embereket formál tagjaiból, akik a munká­ban, fegyelemben, tanulásban, éber­ségben, az ellenség elleni bátor harcban, a hazafiasságban mindig élen járnak. Párttagságunk többsé­ge a felszabadulás óta kemény har­cokban összeforrt nagy pártunkkal, tüzön-vizen keresztül követi pár­tunkat s vezérünket, Rákosi Mátyás elvtársat. Pártunk tagjai sziklaszi- lárdan bíznak pártunkban, számuk­ra a legnagyobb, a legszentebb do­log a párt; éppen azért nagyrabe- csülik párttagságukat s párthoz tartozásuk írásos bizonyítékát: a párttagsági könyvet, amelyet félt­ve őriznek, vigyáznak reá, mint a szemük fényére. Akadnak azonban pártunknak olyan tagjai is, akik még nem ér­tették meg, mit jelent a párttagság magasztos fogalma, nem becsülik eléggé párttagságukat; nem őrzik gondosan tagsági könyvüket sem. Akadnak olyan párttagok, akik tagsági könyvüket elvesztik; ezek a párttagok elősegítik pártunk el­lenségeinek aknamunkáját is, mert lehetővé teszik számukra, hogy az elvesztett párttagsági könyv birto­kába jussanak s párttagnak áleáz- .■ va magukat végezhessék gyaláza­tos romboló munkájukat. A párt­tagsági könyv védelme pártunk vé­delmét is jelenti! A párttagsági könyv éber megőrzése a párthoz való ragaszkodás első elemi köve­telménye. A pártszervezetek, a pártblzalmiak neveljék párttagsá­gunkat a párttagsági könyv meg­becsülésére, védelmére. Vizsgálják ki az elvesztett párttagsági köny­vek ügyét; ezeket az eseteket be­széljék meg a párttagsággal, hegy ez politikai iskolául szolgáljon szá­mukra. A tagsági könyvcsere köze Jed’ése különösen megköveteli párt­szervezeteinktől, hogy minden olyan párttag ügyét rendezzék, aki el­vesztette tagsági könyvét. A Központi Vezetőség határoza­ta kimondja, hogy csak azok kap hatják meg új tagsági könyvüket, akik érvényes tagsági könyvvel rendelkeznek; aki pedig három hó­napnál hosszabb ideig nem fizeti párttagsági díját, nem rendelkezik érvényes párttagsági könyvvel. — Párttagságunk túlnyomó többsége tagdíjfizetési kötelezettségének ele­get tesz; a párttagok egy része azonban nem flze-tt rendszeresen tagsági díját, sőt nagy számban akadnak olyan párttagok is, akik hónapszámra elhanyagolják tagsági díjuk fizetését. A párttagsági díj fizetése nem egyszerű anyagi kér­dés, hanem politikai kérdés, a párt­hoz való viszony kérdése. Kulinyin elvtárs erről a következőket mond­ja: „Ha nem fizetitek pontosan a tagsági dijat, eláruljátok, hogy nem törődtök a párttal, hogy közö­nyösen fogjátok fel a pártköteles­ségeket, Az, aki ilyen lanyhán fog ja fel a pártkötelességeit, hozzá még az olyan egyszerű kötelességet. mint a tagsági díj lefizetése, an­nak nem szívügye a párt. Aki törő­dik a párttal, szívesen fizet tag­sági díjat, mert ezzel szinte anyagi kapcsolatot létesít pártjával-” Púrt- vezetőségetmk, pártbizalmiaink ál­landó feladata, hogy megmagyaráz­zák párttagjainknak a tagdíjfize­tés politikai jelentőségét; a tag könyvcsere előkészítése során külö­nösen fontos, hogy felkeressék mindazokat a párttagjainkat, akik nem fizetik rendszeresen tagdíju­kat, beszélgessenek velük, biztosít­sák, hogy a tagösezeírás, a tag könyvcsere idejére rendezzék elma­radásukat, érvényes tagkönyvvel rendelkezzenek. A párttagsági könyvcsere sikeres lebonyolításának előfeltétele, hogy minden párttagunkat alapszerveze­tében szabályszerűen nyilvántart­sanak. A Központi Vezetőség hatá­rozata szerint ugyanis a tagság összeírása idején csak azokat a ta­gokat és tagjelölteket szabad össze­írni, aki az alapszervezet nyilván­tartásában szerepelnek. Alapszerve- zetein.k jelentős részében nem hajt­ják végre megfelelően a Szervezeti Szabályzat előírását: „Ha vala­mely párttag, vagy tagjelölt mun­kahelyet, vagy lakóhelyet változtat, úgy az új munkahelyén, illetve la kólielyén működő pártszervezetbe-, kell őt átigazolni. Az átigazolást a párttag, illetve tagjelölt tagsági könyvébe is be kell vezetni.” Párt­szervezeteinkben gyakran előfor­dul, hogy az eltávozó tagok nem jelentik be elköltözésüket, nem ké­rik átigazolásukat az új munkahe­lyükön, lakóhelyükön működő párt- szervezetbe. Ennek következtében átmenetileg ezek a párttagok, tag­jelöltek elvesztik kapcsolatukat a párttal, nem élnek pártéletet. Az 1952 október 15—-november 1-i tag és tagjelölt-összeírás idejére e párt­tagok és tagjelöltek rendezzék át igazolásukat, jelentsék be távozá­sukat régi alapszervezetükben s je­lentkezzenek új munkaterületük lakóhelyük pártszervezetében. A tagok és tagjelöltek összeírá­sának előkészítése során fordítsa nak gondot pártbizottságaink, párt- szervezeteink a tagnyilvántartás rendbehozására. Kommunista lelki­ismeretességgel, gyorsan, pontosan intézzék el a függőben lévő átiga­zolási ügyeket; hajtsák végre a Központi Vezetőség határozatát, amely kimondja: rendet kell te­remteni a párt okmányok kezelésé­ben s fal kell számolni a lazaságo­kat a párttagok és tagjelöltek nyil­vántartásában. A pártbizottságok pártszervezetek, pártblzalmiak ügyeljenek arra, hogy a tagok és tagjelöltek összeírása idején egyet­len, arra illetékes párttagot se hagyjanak ki az összeírásból, ugyanakkor azonban legyenek ébe­rek az ellenséggel szemben, akadá­lyozzák meg, hogy jogtalanul bár­kit is összeírjanak, nehogy az el­lenség tlymódou befurakodhassál; pártunkba. A párttagsági könyvesere sikere a pártbizottságok, alapszervezetek vezetőségei jó munkája mellett a pártblzalmiak mimikáján múlik. A pártbizalmiak, ellenőrizzífk csoport­juk tagjainak párttagsági könyvét; magyarázzák meg pár! csoportjuk tagjainak a tagsági könyvcsere je­lentőségét ; neveljék a csoportjukba tartozó kommunistákat a tagsági könyv megbecsülésére, fegyelemre az átigazolás, a tagdíjfizetés kér­désében. Végezzenek különösen oda adó, lelkiismeretes munkát a tag- összeírás idején; a párt számít reá­juk e felelősségteljes munkában! A párttagsági könyvcsere előké­szítése, megszervezése felelősségtel­jes feladat, mely sokoldalú politi­kai s a részleteirbernenő aprólékos szervezési munkát is igényel. Párt- bizottságaink, pártszervezeteink úgy hajtsák végre ezt a feladatot, hogy a tagsági könyvcsere végre­hajtása során még magasabbra emeljék a párttag megtisztelő cí­mét. A kommunista párttag a nép ügyének leghűségesebb, legoda- adóbb, legáldozatkészebb szerény munkása, — az új élet építője, aki­től példamutatást várnak és kap­nak a dolgozók. A párttagsági könyvcsere előkészítése idején fo­kozzuk a párttagok felelősségét a soronkövetkező nagy feladatok; a harmadik és negyedik negyedévi terv, az őszi beadás teljesítése ér túlteljesítése, az őszi mezőgazdasá­gi munkák sikeres elvégzése és más feladatok megoldásában. A párt­tagsági könyvcserével a kommu­nista olyan dokumentumot kap, amely újra megpecsételi a dolgozó nép élcsapatához, Rákosi Mátyás pártjához való tartozását; tegye minden kommunista ezt az ünne­pélyes felemelő pillanatot azzal emlékezetessé, hogy még Lelkeseb- lien, még odaadóbban, még ered­ményesebben küzd pártunk nagy ügyünk, a szocializmus győzelmé­ért. Párttagságunkban nagy visszhan­got váltott ki az SzK(b)P XIX. kongresszusának összehívása. Száz- és százezer kommunista, pár­tunk száz- és százezer tagja ol­vasta és tanulmányozza büszke, felemelő érzéssel az SzK(b)P mó­dosított szervezeti szabályzatát, amely a kommunista párttag elé az új társadalom építésének ma­gas követelményeit állítja. Párt­tagjaink megértik, hogy magasak azok a követelmények, amelyeket a kommunista párttagság állít elébtik és hogy ezeknek a követelmények­nek fokozott helytállással, példás fegyelemmel, a párt- és kormány- határozatok megvalósításáért foly­tatott következetes harccal kell megfelelniük. Ennek a harcos helyt­állásnak jelképe a mi párttagsági könyvünk. (A Szabad Nép cikke.) Ankéten tárgyalták meg a Rákosi Művek népnevelői a csoportos agitáció legfőbb módszereit Népnevelőink megtisztelő felada­ta. hogy nap-nap után megmagya­rázzák dolgozó népünknek pártunk és kormányunk határozatait. Nagy­szerű feladatuk, hogy gondoskodja­nak: ne legyen becsületes, hazáját szerető ember az országban, ki ne tudná, mit jelent számunkra n szocializmus építése, népgazdasá­gunk ötéves terve, aki nem érti a haza védelmének fontosságát és je­lentőségét. A kommunista agitáeiót a for­mák és módszerek változatossága, gazdagsága jellemzi. A szóbeli agi­táció nagyszerű formát az egyéni beszélgetéseken kívül a csoportos beszélgetések, a gyűléseken és röp- gyűléseken elhangzó beszámolók és A legjobb népnevelők ki Az elmúlt héten a gyár három üzemének pártbizottsága kiilön- ktilön összehívta a legjobb népne­velőket, hogy kicseréljék tapaszta­lataikat, hogy beszámoljanak, mit értek el saját alapszervezeteikben, a csoportos beszélgetés, a kisgyűlés és a közös újságolvasás alkalmazó sa és népszerűsítése terén. Az ankéton a Központi Vezetőség Agitációs és Propaganda Osztályú-, nak kiadásában megjelent „A cso­portos agitáció módszerei” című brossura értékes anyaga eddigi fel- használásának tapasztalatait vitat­ták meg az elvtársak. Az ankéton kiderült, hogy ahol a Politikai Bizottság 1950 novem­Hol a népnevelő, aki hozzászólások, kollektív újságolva sás stb. Az agitáció e formáinak változatossága lehetővé teszi, Uegj, mondanivalóink a dolgozói; minden: rétegéhez eljussanak, ami lényeg--- sen fokozza felvilágosító munkánk, hatását. •s A Rákosi Mátyás Művekben a népnevelők közül egyre többen vég­zik felvilágosító munkájukat a Központi Vezetőség útmutatásának szellemében, kitartóan, fáradhatat­lanul. Az üzem egyes pártbizottság gai az egyéni. agitáció mellett már’ a csoportos agitációkat, mint a ne-, vetés fontos mód-szőrét is alkál­in azzá!;. cserélték tapasztalataikat béri határozatát végrehajtották, ahol a felvilágosító munkára al­kalmas elvtársakat állítottak és ők ugyanazon a helyen, ugyanazok kö­zött az elvtársak között végzik meggyőző munkájukat, ott a népne- velőmunkának van is foganatja. A Szerszámgépgyár megbeszélé­sén Mezei elvtárs beszámolt arról, bogy a fogköszörűsök nem vették komolyan munkájukat s csak azóta törődnek vele, amióta közösen el­beszélgetnek. A dolgozók itt annyi­ra hozzászoktak a csoportos beszél­getésekhez, hogyha a népnevelőjük valami okból nem keresi fel őket, maguk érdeklődnek, hol tartanak a műhely terve teljesítésében. felolvas az újságból? Lázár elvtárs arról számolt be, hogy az Idősebb elvtársak elmond­ják a fiataloknak múltbeli keserű életüket, vagy grafikonok segítsé­gével összehasonlítást tehetnek az imperialista országok és a mi dol­gozóink életszínvonala között. Szikszói elvtárs a türelmes mun­ka eredményét mutatta be a maga élménytárából. — Áprilisban csináltam először, — mondotta, — hogy ebédidőben dolgozó társaim közé ültem újsá­got olvasni. Volt, aki otthagyott. Később egyre többen vették észre, milyen érdekesek azok a cikkek, amelyeket felolvasok. És már hoz­zá is szoktak. Azután pedig, ha egyszer előfordult, hogy nem jelen­tem meg, már reklamálták: hol -a népnevelő, aJki újságot olvas ne­künk? Az öntödegyárban többen arról szóltak, hogy nehézségeik vaunak a csoportos foglalkozás megtartá­sának időpontja körül. Erre Viír- nagy elvtárs adott választ a maga példájával: — Korábban szoktam bejönni én is az üzembe, velem együtt mások is. Beszélgettünk. Ez azután rend­szer lett. Néha reggel, néha munka után, hetente egyszer, vagy köt­szer, mindenképpen összejövünk, de ha sürgős a megbeszélnivalónk és lm röviden végezhetünk, még ebédidőben is találkozunk. Ahol állandóan változnak a népnevelők Ugyanezt nem mondhatjuk el az Acélműről, ahol nemcsak hogy nem válogatták ki a népnevelőket a Po­litikai Bizottság határozata széllé méhen, hanem a futtában kijelöl töknek sincs állandó beosztásuk. Ma ezzel, holnap azzal foglalkoz­nak és így a nélkülözhetetlen, szo­ros kapcsolat nem jön létre népne­velő és csoportja között. Ennek az is oka, hogy a vezetőség tagjai ma­guk is gyakran változtak. Kisgyűlés, ami AZ ankéton kiderült, hogy a dol­gozók szeretik a csoportos agitáeiót s lia jó a vezető, szívesen részt- vesznek rajta. A népnevelők rendszerint kétszer, de legalább egyszer előre elkészí­tett témáról csoportos beszélgetést szerveznek. Természetesen adódhat olyan eset, amikor eltérnek az eredeti té­mától. Még az Acélművekben, ahol a vezetőség elhanyagolta ezt a fon­tos területet, ott is olyan példát mondtak el, amely napnál világo­sabbá teszi a csoportos agitáció jelentőségét. Izsai elvtárs számolt be erről. Nagyjavításról volt szó. Azelőtt ez mindig tizenkét napig tartott. Most öt napra tervezték. Sokan elleneztél;, lehetetlennek tar­tották. Az elvtársak klsgyfilésre hívták össze csoportjaikat, megma­gyarázták, ha a javítást rövidebb idő alatt végzik el, annak hatal­mas jelentősége van népgazdasá­gunk szempontjából. A kisgyűléseu A Szerszámgépgyárban . olyan elvtársak vettek részt, akik a cso­portos agitáció mindhárom forníií- járól hasznos tapasztalatokat mon­dottak el. Takács elvtárs elmon­dotta, hogy csoportja tagjainak együttes fellépése segített Nagy e’.V- társnak, hogy fegyelmezettebben dolgozzék. Azelőtt hetente három­szor dolgozott, háromszor lem. Egyedül nem sikerült őt meggyőz­ni. A csoport határozottan elítélté viselkedését, ez már hatott. lyet tett kötet lelkesen csatlakoztak a tervhez. A nagyjavítás öt nap alatt elkészült, Sorolhatnánk még számtalan pél­dáját a csoportos agitáció eredmé­nyeinek. új, friss kádereik kerülnek elő, akik először csak hozzászól nak, később már, ha történetesen a népnevelő nem ér rá, helyette felolvassák az újságot és vezetik a Vitát, Megbeszélik a gyár ügyeit, feltárják a hibákat, sikeresen har­colnak a jobb eredményekért, har­colnak minden ellenséges megnyil­vánulás ellen. A helyesen előkészí­tett csoportos agitáció elősegíti a kritika, önkritika fejlődését és a hibák kollektív megbírálásúnak ko­moly nevelő hatását. A Rákosi Művek három üzemé­nek ankétja újabb bizonyíték arra, hogy ahol szívügye a pártszervezet* nek a népnevelőmunka, ott a dol­gozók előtt kitárul a nagyszerű jövő képe, ott a gyáruk sorsát, or­száguk sorsát a maguk sorsának érzik. (Az Esti Budapest cikke.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents