Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-11 / 213. szám

1052 SZEPTEMBER 11, CSÜTÖRTÖK Két rendszer — két enciklopédiu tükrében Irta: A. SZTARKOV KEPEK A KOMMUNIZMUST EPITO SZOVJET EMBEREK ORSZÁGIBÓL A brit eclklopédia részletes élet­rajzot közöl Sir John Jacobról, aki — mint olvassak — ragyogó kato­nai karriert futott be. Pályafutá­sának tetőpontja az indiai határon kifejtett tevékenysége volt. A tisz­teletreméltó Sir itt „a törzsek megfékezésén fáradozott, s részben személyes tekintélyével, részben különféle katonai rendszabályokká] engedelmességre kényszerítette őket”. El lehet képzelni, milyenek voltak ezek a rendszabályok. A tör­zseket megfékező „tekintély” élet­rajzánál is részletesebben foglalko­zik' a brit enciklopédia Alfred Le­wis Johnsszül. Ez az úr a liver­pooli hajózási társulat tisztviselő- jeként kezdte pályafutását. Hu­szonhat éves korában már a társu­lat igazgatója volt, de ..... ő ezzel nem elégedett meg. Érdekeltséget szerzett Nyugat-Afrikában, s egész sor olyan társulatot finanszírozott, amely hozzáfogott a világ e részé­nek feltárásához és fejlesztéséhez” — vagyis kizsákmányolásához. Az olvasó méltán kíváncsiskod- hatik, mi vitt rá arra, hogy meg­emlékezzem erről a két gyarmati ragadozóról, akiknek neve más gyar­matosítók, rabszolgakereskedök, ka­lózok, tőzsdések és nemzetközi ka­landorok neve mellett ott szerepel a brit enciklopédiában. Elárulom, hogy egy találkozás vitt rá erre. Nemrégiben találkoztam Viktor Grigorjevics Blazsenovval. Az ő neve szintén bekerült egy enciklo­pédiába, csak nem éppen a britbe, hanem a Nagy Szovjet Enciklopé­diába, amelynek ötödik kötetében, a 280. oldalon ezt olvashatjuk róla: „Blaasenov V. G. (sz.: 1910.).' A moszkvai rendezöpáJyaudvar főmozdonyvezetője, az 50O-as mozgalom egyik kezdeményezője. 1950-ben küldöttnek választot­ták a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsába. 1944 óta a SzK(b)F tagja. A Csuvas ASzSzK-ban, Alatlr városban született. 1934-ben fütő lett a moszkvai rendezőpályaud­var moz-donyszinében. 1937-ben lett mozdonyvezető ... A Nagy Honvédő Háború befejezése után többször kitüntették és prémium­ban is részesült. 1948-ban meg­indította az 500-as mozgalmat. E mozgalom célja a mozdonyok tel­jesítőképességének fokozottabb kihasználása. Az újító mozdony­vezető kezdeményezése az ország minden részében követőkre ta­lált. Blazsenov 1950 március 4-én a Szovjetunió Miniszterta­nácsának határozata alapján más 500-as mozdonyvezetőkkel együtt Sztálin-díjat kapott.” Éppen Lengyelországból tért ha­za, amikor találkoztam vele. A szovjet szakszervezeti küldöttség­gel járt ott. Amikor elbeszélését hallgattam, szinte megelevenedett előttem a romjaiból feltámadt len­gyel főváros és az a kis ház Porc- nyinban, ahol Lenin élt egykor... — Amikor Katowicébe utaztam, — mesélte Blazsenov — elhatá­roztam, hogy ellátogatok a moz- donyszinbe. Eszembe jutott, hogy itt régi barátaim dolgoznak, akik­kel már évek óta levelezek. A moz- donyszi-nbem ez üzemvezető foga­dott és személyesen kalauzolt. — „Nem találkozhatnék Kocot és Fo- roiter mozdony vezetőkkel 7” — kér­deztem tőié. ö csak mosolygott és ezt mondta: „Forelter most éppen úton van, estére itt lesz. líocof. meg Itt áll ön előtt, Blazsenov elvtárs. Én vagyok az”. Egy héttel azelőtt kapta meg kinevezését és kijelentette, noha túl van már negyven éven, beiratkozik a főisko­lára, mert mérnök akar lenni. Megkértem Blazsenovot, beszél jen terveiről. — Megüljük mozdonyunk negye­dik születésnapját, — jelentette ki mosolyogva. — Hogy hogyan üljük meg? ötszázezer kilométerre akar­juk emelni a mozdony teljesítmé nyét, mielőtt javítóműhelybe kerül­ne. Eljön majd hozzánk vendég­ségbe Blinov is és kölcsönösen el­lenőrizzük, ki hogya-n teljesítette vállalásait. Iván Petrovics Blinov Blazsenov „szomszédja" az Enciklopédiában. Szintén az ötödik kötetben, a 300. oldalon találkozunk nevével. Bli­nov a kurgani mozdonyszin főmoz­donyvezetője, a Szocialista Munka Hőse, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldötte. Az első sztaha­novisták közül való. Egyike volt a fűtőaayagtakarékossági mozgalom kezdem ényezői nek. Lapozzuk át az Enciklopédia többi kötetét is. A kötetek lapjain a történelem, tudomány és művé­szet régi nagyságainak szomszéd ságá-ban szovjet munkások, eszter­gályosok, vasutasok, írók és spor­tolók nevet sorakoznak egymás mellé. Üzleti vállalkozók és gyar­mati kalandorok nevét hiába kere­si itt akárki Is. A szovjet élet ké­pét tükrözik ezek a kötetek. Két enciklopédiát hasonlítottam össze: a brit és a Nagy Szovjet Enciklo pédiát. A két enciklopédia — két világ. A Volga és az Ural közt fekvő térülőjén új öntözíicsatcrnákat létesi- tenek. A fűcsatornák hossza 850 kilométer, az eiosztócsaíornák podig négy és félezer kilométeren futnak végig. Mái- 650 kilométer hosszúságban dot goznak a földmunkákon. Képünk a csatornaopitkozésen működd exkavátort ábrázol, amint a csatorna aiapárkából egy önürfíő gé pkccsit tölt meg homokkal. JV. FIVI/Ä; Egy üzem a XIX. pártkongresszus előtt Pjotr Dmitrijenko szokása sze­rint a műszak kezdete előtt pár perccel érkezett a műhelybe. Első pillanatban nem tapasztalt semmi különöset. Minden olyan volt, mint máskor, mint egy nap­pal, egy héttel, egy hónappal ez­előtt, mint máskor is reggel, ami leor még nem kezdi meg munkada­lát a gépek kara, de a kipihent ke­zek már nyúlnak a munka után. Azután homályosan megmozdult Mernie valami furcsa érzés. Még a gyárudvaron, amelyet tulajdonkép­pen csak megszokásból nevesnek így, mert hiszen már rég kert lett belőle, rákiáltott Szergej Szidoi'kin: — Hallottad? Olvastad? — Az­tán választ sem várva, tovább sie tett. Szidorkin azonban közismert volt szelességéről. Ám a műhelyben is, ahol a műszak kezdete előtt min­dig nyugalom szokott lenni, szo­katlan élénkséget tapasztalt. Alckszandr Vasziljevies Karpov, a helyettes műhelyfönük, szokása ellenére nem ellenőrizte munka kezdete előtt a műhelyrészeket, hanem egyenesen a pártirodába ment. Visszajöhet letette az újsá­got, homlokára tolta szemüvegét és jelállt. Pjotr Dmitrijenko csak úgy falj ültél hallotta elejtett sza­vait: — XIX. pártkongresszus... Az tij ötéves terv ... Délben, ebédszünet alatt Karpov helyettes' műhelyfönük és Arapov, a mühelybizottság elnöke felmentek arra a kis emelvéni/re, ahol a kész alkatrészeket szokták összerakni- összegyűlt körülöttük mindenki. Alekszandr Vasziijevics ünnepélyes hangon beszélni kezdett: — Elvtársak.' Engedjétek meg, hogy felolvassam... Hangosan, érthetően olvasni kéz dett: — A SzK(b)P valamennyi párt- szervezetének iudomására... Csend lett. Feszült figyelem ült ki az arcokra. Mindenki igyekezett erősen az emlékezetébe vésni a tör­ténelmi jelentőségű okmány min­den szavát, minden sorát. Karpov érthetően, tagolva olvas­ta fel az ötödik ötéves tervre vo natkbzá irányelveket. Mindenki úgy rezte, mintha magas hegyoromra jutott volna, fel, s most feltárult előtte a közeljövő fényárban tün­döklő végtelen panorámája. — Az új ötéves terv a közjó ér­dekében új nagy munkahőstettekre, példátlan arányú, merész elgondo­lások megvalósítására hívja a szov­jet embereket. Ezt- érezte mindenki, amikor hall- ga-tta az ősz művezetőt, aki áradó lelkesedéssel olvasta a nagyszerű sorokat a kommunizmus győzelmé­ért vívott további harcról. Az em­berek, akik mind tudták, hol a he­lyük a kommunizmus építőinek roppant hadseregében, magukban azt latolgatták, eléggé felkészül­tek-e erre a harcra. Nagy tettek előtt állnak. Minél többel kell hoz-, zájárulniok a közös ügy sikeréhez. Pjotr Dmitrijenko is ilyen gon­dolatokkal fogott hozzá megszokott, de most még csábítóbb célt nyert munkájához. * Az az üzem, ahől Dmitrijenko dolgozik, azokban az években épült, amikor Karpov, Krilov és Prokof- jev olyan fiatalok voltak, mint ő most. Egyszer egy fénykép vitrint vett észre a gyárban. Egyik állványán a műhely egész hosszában húzódó, formás, szép kivitelű automata- gépsor képét látta. A gépeket a szovjet automobil-, traktor-, gép- stb. gyárak állították elő a Szergó Ordzsonikidze-iizem számára. Dmit­rijenko szintén résztvett ebben a munkában. Gyönyörködve nézte a fényképeket. Büszke volt üzemé­nek, gyártmányára. A harkovi „Sarló és Kalapács"-gyárban há­rom munkás kezelt egy ilyen gép­sort, amely negyvennyolc ember munkáját végzi el, Ennél a gépsor nál csak a gépel: normális munká­ját kell ellenőrizni. A szerelölalcatos azután az auto­matagépsor mellett egy másik fényképen néhány kis m unka gépet pillantott meg. Dmitrijenko alig hitt a szemének. A felirat szerint ezek a kis revolverpadok is az ö üzemének gyártmányai. Csak éppen 18—20 évvel öregebbek megtermet- tebb óriás testvéreiknél. A két fénykép az összehasonlítás célját szolgálta. Pjotr kétségek között ment Pro­kofjevhez. — Alekszej Grigorjevics! Va-la mikor tényleg, csináltak,.ilyen játék­szereketT — kérdezte az idős laka­tostól. — Hát persze. Másfél évbe tel­lett, amíg elsajátítottuk gyártásu­kat. Azután kezdődött meg a soro z at gyártás. •, ... Az élet halad előre. A szov­jet technika vívmányai egymást érik. Emelkedik az emberek kultu ralis színvonala. — Erre gondolt Dmitrijenko lakatos, amikor a mű­helybe lépett. A szerelők kisgyűlést tartottak amelyen megvitatták a pártkon­gresszusnak az ötödik ötéves terv re vonatkozó irányelveit. — Mi legyen a határozatunk? — kérdezte Karpov. — Az egész műhely sztahanovis­ta-műszakot tart a kongresszus tiszteletére, — javasolta Barancsi- kov lakatos. — Helyes! — kiáltott közbe Varvara Petrovna darusnő. Ezután felszólalt Pjotr Dmitri jenko. — Felajánlom, — mondta —, hogy a hónap végéig pótlólag n dörzstdresát és ugyanannyi sebes ségváltószekrényt állítok elő. Ü“ általában... — Pjotr kihívóan né zeit társaira, — általában legalább 300 százalékra teljesítem majd nor mámat, s kizárólag kiváló minősé­gű alkatrészeket készítek. Kérdőleg nézett Szidorkinra, a: egykori tengerészre, aki puszta megszokásból mindig csíkos trilcót hordott. — Not tengerész, kiAllsz velem versenyre? — Miért nef — visszhangozta Szidorkin. — Rajta! Versenye: | zünkt •.. Pjotr Dmiirijenkot este fel ellök tagjelöltnek. Elmondta i taggyűlésen, milyen gondolatok töl­tik cl ezekben a napokban. Szavai­ban rendíthetetlen győzelmi hit csengett. Képünk egy új lakóházat — a Moszkva Kotelnyicseszkaja rakparti új feihökaroolot ábrázolja. Ilyen palotákat emelnek a Szovjetunióban a doh gőzök számárai A leningrádi agrofizikai intézet fényfizioiógiaí laboratóriumában mos. torsig,os fénnyel eredményesen gyorsítják ,meg a legkülönbözőbb fajta* mezőgazdasági növények fejlődését. ,\ hatalmas villanylámpák és gáztól- tésü fényosövek olyan óriás men nyiségü fényenergiát sugároznak, hogy a növények termékenysége hatalmas mértékben megnövekedik. A paradicsom például évente hatszor terem, a búza pedig feleannyi idő alatt érik be. A képen R- Moshov professzor a biológiai tudományok doktora, a laboratórium vezetője M. Gudkova tudományos munkatárssal a mesterség,13 fénnyel t',i-,'-»"V't ' '* ­A „Vorosilov“-koihoz fejlett állat tenyésztő telepén külön takarmány- konyhát létesítettek, ahol univerzális malom örli meg a takarmánygabo­nát, felszeleteli a takarmánygyökeret, öszezúzza az olajpogácsát. A képen M. Kurlajev kolhozparaszt tápláló takarmányt készít a takarmánykony- bábán az állatok számára. , í NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents