Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-09 / 211. szám
2 néplap 1952 szeptember 0, iwo Igaza volt Móricz Zsigmondnak: a szövetkezet a dolgozó parasztság boldogulásának útja Emléktáblával jelölték meg Tiszacsécsén Móricz Zsigmond szülőházát Szeptember 7-én reggel és délelőtt valóságos zarándoklás indult meg Tiszacsécse felé az ország, a megye minden részéből. Különvonatok, autóbuszok vitték a dolgozókat, autók, motorok, kerékpárosok hada sietett a tiszaparti, határmenti kis község irányába. A közeli falvakból szekeres, gyalogos parasztok igyekeztek Móricz Zsigmond, a nagy magyar író .szülőfaluja felé. A fehérgyarmati járás községei ünnepi díszt öltöttek, Kümürö, Turistvándi s a többi falu házain zászlók lobogtak s az utcák felett kifeszített nagy papírszalagokon hirdették a betűk: ..Móricz Zsigmond meghalt, de szelleme él!'’ Nehéz ezen a napon szívig hatoló meghatottság nélkül látni és hallani. A tiszaháti, sza- mosháti boldog, felszabadult nép emlékezik ma nagy szülöttéről, Móricz Zsigmondról. Soha, de soha még magyar írót így nem ünnepeltek ! Ám annak az írónak, aki a népért harcolt akit a nép örökre a szívébe zárt, annak a nép illő tiszteletet ad. Most már adhat, mert az igazság, a nép szava szabadon zúghat és zenghet. Ott állunk a Tisza partján. A túlsó oldalon a nagy szovjet haza földjei, hegyei integetnek. S mi ezekben a felemelő órákban kimondhatatlan hálával gondolunk a Szovjetunióra: neki köszönhetjük, hogy ma szabadon beszélhetünk a nép nagy fiáról, a tiszacsécsei Móricz Zsigmondról. A kis község oly tiszta, fényes és szép, mint egy ünneplőbe öltözött leány. Az író szülőházát, az aprócska, égnekszaladó beregi nádtetős házacskát, sokezer ember gyűrűje öleli körül. Hiányzik az ünnepségek, gyűlések előtti zsivaj — mindenki az emlékezés áhítatos csendjében várja az ünnepség kezdetét. Móricz Zsigmondra gondolnak a tiszaháti, szamosparti parasztok. Hisz oly jól ismerték! Sokan-sokan vannak itt, akik is- •4 őt. együtt iÁrfstír dal. Ha ma élne Móricz Zsigmond, nem ismerne rá megyéjére. Éppen szülőfaluja, Tiszacsécse termelőszövetkezeti község példája is mutatja : tartotta meg ünnepi, emléktáblaleleplező beszédét, amelyen többek között a következőket mondotta: — Ha körülnézünk Móricz Zsigmond szülőfalujában, akkor láthatjuk, hogy nagy fiának legmerészebb álmai is megvalósulásban vannak, kedvenc szavunkkal élve, ..túlteljesíti” azokat a népi demokrácia. A kilátástalanság, a hazája miatti kétségbeesés siettette halálát s íme, tíz esztendővel árva koporsója után csoda történt: „tündérországból, egy, a szabadságával élni tudó, öntudatosodó, boldoguló nép áll itt emléktáblája előtt. Elmondhatjuk, hogy Móricz Zsigmond szabadságát is a dicső Szovjet Hadsereg vére váltotta meg — író és népe csak a felszabadulás után találkozott igazán. — Móricz Zsigmond világosan látta — folytatta Nagy Sándor elvtárs — a dolgozó parasztság rettenetes magárahagyatottságát s úgy, ahogy volt ábrázolta is. Az ő fellépésével egycsapásra eltűnt a parasztság könnyű, Idilli életéről alkotott úri-irodalmi elképzelés. Móricz Zsigmond a nyers valósághoz szoktatta az olvasót. — Dolgozó parasztok! — mondotta későbben a Sztálin-díjas író. — Emeljétek a beadási-, terv-, az állami fegyelmet! Mint Móricz Zsigmond tette — ne alkudozzatok. Tanuljunk a dolgozó parasztság nagy írójától, Móricz Zsigmondtöl, lépjünk bátran a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Mert Móricz helyesen, ebben látta a dolgozó paPártunk, Rákosi elvtárs vezetésével dolgozó parasztjaink a felemelkedés útján haladnak! Ezek után — Most eljöttünk szülőházadhoz — folytatta — mind, akiktől elválasztottak a múltban, öntudatos uéped, kommunisták, ifjak, mi, látatlan írótanít -nyaid, a béketábor baráti nemzetéinek író harcosai, hogy itt ünnepeljük a szocialista népi kultúra sikereit, hogy megesküdjünk az igazság világára, hogy nyomdokaidon haladva, szétromboljuk a társadalmi gonoszságot, babonát, sötétséget, hogy felvegyük a küzdelmet a népvesztő új imperialista világháború ellen. Eljöttünk szeretett barátunkhoz, harcos Móricz Zsigmondhoz, aki' él s akit soha nem feledünk el. Ez örök munkaszeretetünk jegyében leplezem le és adom át ezt a kis emléktáblát — legyen a dolgozó parasztoké, hogy szeressék meg az irodalmat s legyen fegyver a kezükben, mint ahogy Móricz Zsigmondé- ban az volt! — fejezte be beszédét Nagy Sándor. Nagy Ignác, a községi tanács elnöke vette át az emléktáblát, majd koszorúkat helyezlek el alatta. Elsőnek Győré elvtárs helyezte el a Párt koszorúját, majd Erdei Sándor elvtárs, népművelési miniszter- helyettes, utána az írószövetség nevében Rideg Sándor, Bodogán János elvtárs a Megyéi Tanács nevében koszorúzta meg az emléktáblát. Sok koszorú és virág díszítette még a táblát. Nagy Sándor SztáliA-díjas, Kossuth-díjas író PARTÉPÍTÉS + Hogyan osszák meg a munkát az i brányi pártbizottság tagjai Pártunk Központi Vezetősége legutóbbi ülésén többek közit feladatul tűzte ki a vezetés színvonalának megjavítását. Ennek egyik feltétele az, hegy a pártmunkát ne csak egyedül a titkár végezze, hanem a vezetőség- minden egyes tag ja aktívan dolgozzon a szervezetek megerősítéséért, a párttagok neveléséért. Minden vezetőségi tagnak a beosztásihoz tartozó feladatokat el kell végezni, mert csak 'gy tudnak a pártbizottságok alapszerve- zetek jó munkát végezni. A szövetkezeti felelős a szövetkezetek megszilárdításáért, az ágit. prop, titkár az agitációs és propaganda munkáért felelős. Nálunk, az ábrányi pártbizottságon a KV ülés útmutatásai alapján egyre jobban kialakul a kollektív munka a vezetőségben. A hetenkint megtartott vezetőségi üléseken tárgyaljuk mega Párt- és a kormányhatározatokat és megjelöljük, melyik elvtárs miért lesz felelős az elkövetkező béren. Most például a taggyűlések idején felelős volt egy-egy pártbizottsági tag azért, hogy segítséget adjon az alapszervezeti titkárnak a beszámoló elkészítésében és a taggyölé sen felmerülő vitás kérdések tisztázásában. A Szabadság tszcs-ben például Kató elvtárs, a Béké-ben pe- dik Kovács István elvtárs volt felelős. A tszcs, pártszervezetek munkájában komoly javulás tapasztal ható mióta a mi segítségünkkel készülnek fel a taggyűlésekre. Tapasztalataikról az elvtársak vezetőségi üléseken beszámolnak, ez szintén segítséget ad a pártbizottságnak ahhoz, hogy jobban megismerje a pártszervezetek problémáit, tudja azt, hol van szükség nagyobb segítségre. A vezetőségi tagok beszámolóinak alapján tudtam meg, hogy az Alkotmány tsz-be.n D. Csajbők József pártvezetőségi tag nem mutat példát a közös vagyon meg- ő~ • •-«.íi-»n és nem akarja fejlesz pártunk és népi demokráciánk ellen lazítsa a dolgozókat. De a papi reakció e sötét alakja attól sem riadt vissza, hogy a szülőket úttörő gyermekük ellen usztfsa. Ezt tette Mátyás Józsefekkel is. Mikor a lelkes úttörőt nem sikerült hálójába keríteni, szüleivel felhlvatta a kislányt és azt igt'fgette neki. ha nem megy itttörő gyűlésekre és a rendezett mulatságokra, akkor taníttatja felsőbb iskolában. Az öntudatos kis úttörőt nem sikerült álszent hazug szavakkal félrevezetni, csődbe ment a Horgai tiszteleté« gyalázatos terve. A pártépílés terén is rannnk hiányosságok, melyeket sürgősen ki kell javítanunk. A PB. határozata előtt rendszeres volt nálunk a tagjelöltfelvétel. Havonta 8—0 munkában és beadásban élenjáró dolgozó parasztot vettünk fel pártunk soraiba. Olyanokat, mint Kovács Eászló a Zrínyi tszcs-ből. Kovács elvtársat előbb kisebb pártmegbízatásokkal láttuk el, mikor ezt becsülettel végezte, komolyabb pártmunkára osztottuk be és-hogy ott szorgalmasan tanult az is bizonyítja, hogy most már alapfokú politikai Iskolát fog vezetni. A Politikai Bizottság határozatát azonban nem tanulni!, nyoztuk alaposan és így nemhogy javulás mutatkozott volna a pártépítés terén községünkben, inkább visszaesés tapasztalható! Olyan követelményeket állítottunk a pártba jelentkezők elé, melynek igen kevés elvtárs felelt* meg, vo" olyan hónap, hogy alig 2—3 la tagjelöltet vettünk fel. Nein
