Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-28 / 228. szám
NÉPLAP 7 1952 SZGPTEKBwR CT. ‘-.WéRNAP _ .TrissraiBaraHBsaBNBHBSBaMnBaHHBHaBni Horváth Ferenc nyíregyházi ifjúmunkás nyereményéből békekölcsönt jegyez és bevásárol Horváth Ferenc nyíregyházi ifjúmunkás a 61 /2. Vállalat egyik munkavezetője, a második békekölcsönsorsolás alkalmával 50000 forintot nyert. Horváth Ferenc elv társ az üzem DISz-titkára, fiatal ember. Azonban életében már soksok tapasztalatot szerzett, tapasztalatot az elmúlt rendszer nyomorúságos éveiről, amikor a Sas-utcai házacskájukban laktak, — inkább nyomorogtak. A népi demokrácia hatalmas lehetőséget adott a számára, mint minden fiatal számára. Alig múlt ttO éves, már hathónapos művezetői tanfolyamot végzett, és ez az, ami a mi fiataljaink életében a legszebb. Tanulhatnak, kivirágoz, hat tehetségük s olyan nagyszerű cél érdekében gyümölcsöst ölhetik, mint az ötéves terv megvalósítása. Mennyire más most Horváth Ferenc otthona! Vájjon találhattunk volna-e az elmúlt rendszer munkás- fiatalja otthonában szépirodalmi müvekből álló könyvtárai! Petőfi, Tolsztoj, Móricz Zsigmond, Victor Hugo éppúgy barátai, mint ahogy legjobb segítői Fagyejev, Solohov, Aczél Tamás. Jó munlcájdval építi saját jövőjét Horválh Ferenc és éppen jó munkája eredményeként bíztak rá olyan felelős munkát, hogy irányítson nagy fontosságú építkezéseket. S akkor, amikor a nép állama köl- csönjegyzésre hívta fel a dolgozókat, akkor sem maradt hátul. Az elmúlt esztendőben ezer forintot jegyzett. S nagy volt az öröm, nemcsak a családban, hanem az üzemben is, amikor néhány nappal ezelőtt 50.000 forintos nyereménnyel, húzták ki kötvényét. Horváth Ferenc első szava a köszönet és hála szavai voltak a Párt és Rákosi elvtárs felé. Aztán terveket szőtt: hová fordítja a pénzt, mit vásárol szülei, testvérei számára és saját magának. Képei erről beszélnek. Az első kép azt mutatja, amikor ünnepélyes keretek között adták át számára a nyíregyházi Takarékpénztárban a nyereményt. Utána a>z üzletbe sietett. Szép, nagy rádiót vett, aztán ruhaneműt vásárolt, többek között egy nagyszerű bőrkabátot. Kerékpárt is vett. iS amikor a minisztertanács újabb felhívással fordult a dolgozó néphez: jegyezzünk békekölcsönt. Horváth Ferenc as elsők közt sietett eleget tenni hazafias kötelességének. 8.000 forint békekölcsönt jegyzett. Utolsó képünk ezt mutatja be. Kchányan talán azt mondják, hogy Horválh Ferencnek szerencséje volt. Persze, kihúzták a sokmii- lió kötvény közül az övét is és volt, aki a mostani sorsoláson kevesebbet nyert, vagy éppenséggel most nem húzták ki a kötvényét. Ám minden egyes dolgozó fiatalnak „szerencséjei” van, ebben az országban. Mert minden egyes fiatal számára nyitva áll az út a ragyogó jövö felé. És az is nyilvánvaló, hogy az elmúlt rendszerben Horváth Ferenc nem nyerhetett volna. Államkölcsön volt a múltban is, azonban abból a dolgozók számára egy fillér sem jutott. Horváth Ferenc nyíregyházi ifjúmunkás példája is meggyőzően bizonyítja: érdemes békekölcsönt jegyezni. Gyengén Indult a jegyzés, de már 810 forintos az átlag* a klsvárdai Vulkánban A kisvárdai Vulkán dolgozóinak nagyrésze mar otthon a rádió mól lett hallotta csütörtökön reggel a kormány felhívását, amelyben III, Békekölcsön jegyzésére szólítja fel az ország lakosságát. Soltész La. jós már azzal az elhatározással ment be az üzembe, hogy 1.500 forintot jegyez. Le is jegyezte az elsők között és megnyugodva, azzal a tudattal, hogy eleget tett kötelességének, munkához látott. Köziben az üzemben folyt a köl- csönjegyzés, de nem megfelelő módszerekkel. ügy vették, mintha az csupán adminisztrációs feladat volna. Ez meg Is látszott az eredményen. Több dolgozó megfeledkezett arról, hogy mit jelent számára az ötéves terv, a béke; s bizony nem a tehetségükhöz mérten jegyeztek. Nem volt, aki felelevenítse előttük a múltat, nem volt, aki emlékeztesse őket, hogy mit hozott számukra eddig is a terv és mit hoz ezután. Tár óra múlva azonban segített ezen a pártszervezet. A Soltész Lajoshoz hasonló éljegyzőkből jó nép. építkezést, ami a régi gyár mellett most folyik. Az lesz az új öntöde, ahol a mostaninál is egészségesebb körülmények között végzik január 1-től munkájukat Timku Józsefek, Rigó Hátinték. Már építik az emeletet, ahol külön női és külön férfi fürdők, minden dolgozó számára külön szekrényes öltöző készül. — Már 34 méter magasra nyúlik ki a földtől az a víztorony, amely a gyár vízellátását teszi zavartalanná. Készül az új megmunkáló üzem a kőművesek szorgos munkája nyomán, ahol tiszta munkakörülmények között végezhetik munkájukat a dolgozók, készíthetnek satukat azoknak a gyáraknak, amik az ötéves terv ideje alatt öt naponkint nyílnak meg az országban. Mindezekről beszélt Soltész Lajos és beszéltek a többi népnevelők. Az eredmény nem is maradt el. Amíg az első órákban voltak egy páran, akik hallgattak azokra, akik a kölcsönjegyzés sikerét akarták megakadályozni, — most példamutatóan jegyeztek békekölcsönt a dolgozók. A múlt évben épített Az épülő kisvárdai Vulkán •?} mét eres víztornya, ami az új gyár víz- szükségletét fogja biztosítani. nevelő; brigádokat szervezett. A népnevelők aztán beszélgettek a dolgozókkal. Soltész Lajosnak is volt miről beszélni. Az öntödei dolgozókat: Rigó Bálintot, Timku Józsefet emlékeztette arra az időre, amikor Harmati vezérigazgató volt a gyárban az úr. Arra az időre, amikor minden tél elején visszakapták munkakönyvüket, amit „pihentethettek” a következő késő tavaszig, mert addig lezárták az öntödét. Emlékeztette őket arra, hogy a régi üzemben állandóan veszélyben forgott a munkások élete, nap-nap után súlyos balesetek fordultak elő. Ma pedig messzemenően védik a munkások egészségét. Hatalmasat fejlődött az üzem. Amíg 194ö-ben kilenc megmunkáló géppel dolgozott a gyár, addig ma már százegy korszerű gép áll a dolgozók rendelkezésére. Neonfény- nyel ellátott üzemrészben dolgoznak ma a megmunkálók. Ez azonban még nem minden. A dolgozók saját szemükkel látják azt a hatalmas gyönyörű, korszerű laboratórium dolgozói mindannyian többet jegyeztek egyhavi fizetésüknél, Miklós József, Bozsalyovszki József, Szabó István művezetők 2.000— 2.000 forint kölcsönt adtak. Példamutató a fiatalok jegyzése is. Például Bárdi Pál 1.600 forintot jegyzett, a Csizmadia ifi-brigád tagjai pedig átlagosan 50 százalékkal jegyezték túl egyhavi fizetésüket. Ezeket a dolgozókat ünnepük a gyár dolgozói, ezeket a dolgozókat keresi fel a zenekar, a kultűrcsoport tagjai és csasztuskákkal köszöntik őket. Az állandóan friss hírekkel megjelenő faliújság írt róluk, meg a többi élenjáró kölcsönjegyzőkröl és hírt ad a gyár mindenkori jegyzési átlagáról. Soltész Lajosnak és az üzem többi becsületes dolgozójának nem kell szégyenkeznie, hiszen eddigi jegyzési átlaguk 810 forint. Most- már tudják, hogy forintjaik kölcsönadásával saját életüket és saját üzemük fejlődését segítik elő.
