Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-27 / 227. szám

1032 SZEPTEMBER 27, SZOMBAT NÉ PC AP Kína 200 év éta először más országénak is szállíthat gabeeát A kínai mezőgazdasági miniszter nyilatkozata Li Szu-cseng, a Kínai Népköz­társaság Központi Népi Kormányá­nak földművelésügyi minisztere nyilatkozatot adott az Uj Kína tu­dósítójának a mezőgazdaság gyors fejlődésének eredményeiről. Megál­lapította, hogy a Kínai Népköztár­saság megalakulása óta eltelt há­rom év alatt a gabonatermés 40 százalékkal, a gyapottermés 300 százalékkal növekedett. Az idén Kína-gabonatermése már 9 száza­lékkal haladja meg az 1937-ben el­ért legmagasabb szintet. Gyapotter­més pedig 50 százalékkal lesz ma­gasabb, mint a háború előtt. Ezek a ragyogó sikerek nemcsak azt eredményezték, — mondotta, — hogy a Kínai Népköztársaságnak ma már nem kell sem élelmiszert, sem gyapotot külföldről behoznia, hanem azt is, hogy 200 év óta elő­ször, más országoknak is szállíthat gabonát. A Kínai Népköztársaság 1951-ben például félmillió tonna ga­bonát szállított Indiának. A mezőgazdaság más ágaiban el­ért eredmények is komoly fejlődés­ről tanúskodnak — mondotta a mi­niszter. Az országszerte igen gyors ütem­ben végrehajtott földreform, amely eddig 420 millió parasztot érintett, hatalmas termelőerőket szabadított fel. A saját földjüket művelő pa­rasztok határtalan lelkesedése a termelés növekedésében mutatkozik meg. A parasztok életszínvonala en­nek következtében állandóan emel­kedik. A Kínai Népköztársaság parasz+- esaládja-inak negyven százaléka kölcsönös segélynyújtási brigádok­ba tömörült. Az országban ma már négyezer termelőszövetkezet műkö­dik. Az elmúlt három év alatt 52 gé­pesített állami- gazdaság létesült. A felszabadulás óta az országban sok ríj mezőgazdasági kutatóinté­zet ts laboratórium, is létesült. A termés- és!terméshozam növe­léséért indított verseny egyre na­gyobb arányokban bontakozik ki az országban, ami a kínai parasztok növekvő politikai fejlettségét bizo­nyítja —■ mondotta befejezésül a miniszter. A Titó-rendszer — a dolgozók kizsákmányolásának magasiskolája A „Rabotnicseszko Dclo”-ban B. Min,ovies iijabb adatokat közöl a jugoszláv munkásosztály kizsákmá­nyolásáról. Jugoszláviában már régen meg­szüntették a napi 8 órai munka­időt és 10—16 órán keresztül dol­goztatják a munkásokat. A heti egy nap munkaszünetet is megszüntet­ték. A kizsákmányolás foka az iparban és a bányászatban megha­ladja a 600 százalékot. A közepes keresettel rendelkező munkások egészévi jövedelme csupán kéthavi szükségletük fedezésére elegendő. Tito Jugoszláviájában kegyetle­nül kizsákmányolják a nők és a gyermekek munkáját is. A Zemundi gyárakban mintegy háromszázötven gyermek dolgozik, akik közül egye­sek még 12 életévüket sem töltöt­ték be. A bori bányákban ezeröt­száz ifjú a legnehezebb munkát végzi. A gyermekek a szó teljes ér­telmében egy darab száraz ke­nyérért dolgoznak. Tízezer ipari tanuló közül 1.900 angolkóros. Két­ezer * idegösszeroppanásban, 4S0 bőrbetegségben és 630 gyomorbaj­ban szenved. A jugoszláv dolgozók sok helyen barakkokban, romos házakban húz­zák meg magukat. A „Politika” megírta, hogy egy munkáltató barakkját két részre osztotta, az egyik részében tartja a jószágot, a másikban pedig munká­sait szállásolta be. A Noviszádi „Szlobodna Vojvo­dina” közölte, hegy Noviszádon há­rom kis szobáiban hetven munkás lakik. A Szkopljei „Nova Makedonien’’ arról ír, hogy Szkopljében mintegy 850 sárkunyhóban körülbelül hat­ezer ember lakik. A legyengült, fá­radt munkásokat a lap „csavar­góknak” nevezi. A nyomorgó, kimerült munkások gyakran válnak a gépek áldozatai­vá, hozzájárul ehhez az is, hogy a jugoszláviai üzemekben hiányzik a műszaki munkavédelem. A „Borba” szerint „sérülések és balesetek foly­tán az elmúlt évben több mint egy­millió munkanap esett ki a terme­lésből”. A megsérült munk'ások nagyrészét nem tudták idejekorán orvosi segítségben részesíteni, mer, sem orvos, sem gyógyszer nincsen elegendő. Ilymódpn ’zsákmányolják ki Ti- tóék a jugoszláv munkásosztályt, hogy óriási profitot harácsoljanak a külföldi monopolisták és saját burzsoáziájuk számára. A sőrekíiti gépállomás dolgozói csatlakoztak a nagy varsányi traktorosok verseny fel liávásálioz Alighogy elterjedt a hír a nagy- varsányi gépállomás traktorosainak versenyfelhívásáról, máris csatla­koztak hozzá. Az első versenytárs a sőrekuti gépállomás lett. A sőrekuti traktorosok a ver­senyhez való csatlakozásban ezeket írják: ..Megváltozott életünk lemér­hető a gépállomásunk fejlődésében is. Az ötéves tervünk során már ed­dig is több százezer forint értékű beruházást kaptunk. Több mint kétszázezer forint értékű javítás és átalakítás . történt a központi épü­letünkben. Korszerű, kényelmes pi­henőhöz, fürdőszobához, szép, tágas kultúrteremhez jutottunk. Nem beszélve az új gépszínekről, a trak­torok és egyéb gépek egész soráról. S ha belenézünk terveinkbe, még hatalmasabb, dolgozó parasztsá­gunk munkáját még jobban meg­könnyítő gépekkel felszerelt gépál­lomás képe rajzolódik ki előttünk. Az új épületek egész sora emelke­dik majd védelmet nyújtva a száz erőgépnek és a hozzávaló munkagé­peknek. Több kombájnnal fogunk dolgozni, amelyből az elkövetkező évben már kettőt meg is kapunk. — Nem is szólva az aratógépekről. — Ezért, hogy mindez megvalósuljon és eredményeinket megvédjük az imperialista rablóktól, csatlakozunk a nagyvarsärtyi gépállomás dolgo­zóinak versenyfelhívásához.. Meg­erősítjük a korábbi felajánlásun­kat. mely szerint az éves tervünket október 10-:é teljesítjük és a béke kölcsönjegyzésben, melyről tudjuk, hogy a szocializmus építését, a béke védelmét, a dolgozók jólétét szolgálja, legalább hétszáz forintos átlagjegyzést fogunk elérni." Példát miiíat Kiss László járási tanácstag Már reggel 7 órakor együtt van­nak a porcsalmai nevelők, hogy mi­előtt a napi munkához látnának, forintjaikkal erősítsék ötéves ter­vünket. A jegyzésben élenjár Me- legh Károly igazgató, aki 1200 fo­rintot jegyzett. Czomba Éva, aki még csak most kezdte nevelői mun­káját, 700 fotont jegyzésével járul hozzá békénk megvédéséhez. A tan­liavi testület valamennyi tagja fizetésükön túl jegyez. Kiss László a érász’.éu termelő­csoport brigádvezetője versenyre hívta ki a járás valamennyi bri­gádvezetőjét. 550 forintos jegyzése mellé ezeket mondja : „Mint járási tanácstag nem akarok lemaradni a jegyzésben sem.” Szűcs József járási tudósító. Egyre több élenjáró Erölcsönjegyző neve lierüE be a nyíregyházi IV, kerületi békebizotlság dicsőségkönyvébe A nyíregyházi IV. ke­rület békebisot taligának I ug'j o i ti icsőség-u Ibumot készítetlek, amelybe beír­ják a legjobb Békeköl­csön jegyzők neveit. .Ír al­bumot a. Széchenyi-utoai Népboltban. berendezel t vörös sarokba, helyeztek cl. Amint belepünk a Nép­ből t ajtajún, azonnal sze­münkbe öltik a szép vörös drapéria és előtte a, Sza­badság-szobor. A szobor jelelt a jelirat: ..Kövessé tek példánkat!” A vörös sarokban lévő asztalkán pedig olt találjuk a béke- bizottság jelvényével dí­szített albumot. Belelapo­zunk, s a sok név között ott találjuk Vajda György- nv nevét is, aki a jer je által jegyzett összeg mel­lett maga is, mint házir asszony 200 forintot adott bölcsön a nép államának. Vqjda Györgynét jelke vessük a Széchenyi-ntca ■i2. szám alatt lévő laká­sában. Becsenget link. De­rűs, szépen berendezett otthonában fogad bennün­ket Vajdám:. — Nehéz azt elmondani —- kezdi a beszélgetést — milyen volt régen az éld. mert igazi eleiünk csal: azóta van, amióta orszá­gunkat felszabadították a szovjet emberek. A felsza­badulás előtt apámnak volt ugyan egg kis földje, de a nyolc gyereket nem bírta belőle eltartani. így aztán a tuzséri községi kertészetbe menüink dol­gozni, Napszámot kap­tunk. Az egy pengő hat­van fillér, amit kerestünk, még kenyérre sem volt elég. Testvéreim szintén cselcdcsked tek, napszámos­kodtak. A munkánk gyü­mölcsét van mi szakítot­tunk Ív. Emlékszem: egyik húgom, amikor a földről felvett egy almát, a köz­ségi gazda meglátta, po fonü i ötté. Nyom orr. sáyos volt a lakás is, ahol lak­tunk. Alig fértünk benne. Arra, hogy iskolába jár­hassunk, gondolni sem meri link. — Most kél szoba-kony- hás, fürdőszobás lakd sunk van, 19.0)-ben rádiói vettünk részletre. Négy gyermekem van, az álla lános iskolában kiváló ta­nulók, az úttörő-mozga­lomban dolgoznak. Tovább akarnak tanulni, úgy min! testvéreim. Egyik lány- testvérem most végzett az agrárt udomdyyi éyyete­tnen, jelenleg a sátoralja újhelyi Kertészeti Techni­kum föagronómusa. Kéj testvérem most jár egye­temre. Ezenkívül két kis- öcsémet a miiltévben az a kitüntetés érte, hogy két hétig a, Német Demokra- t ik u s K öztá i saságba n üdüllettök! Ennyi min­dent adott a, un csalá­dunknak a terv. Lehet e ennek a családnak olyan tagja, aki nC jegyezne Bő. kekölesönt f! Vajdámé ncm> elégszik meg azzal, hogy ö magú kétszáz forintot jegyzet! — hiszen ö is bckcbizoU- sági tag, — hanem, ha be fejezi házimunkáját, ma­ga is kezébe veszi a jegy­zési ivet, népnevelőmüli- kára indul, hogy még több békeh a rcos h áziassztvi y nerc kerüljön a IV. ke men békebizottság üciő- ségkönyvébe. — Kör gelegne, — VILLA TRAKTOlílSTÁK! Szabó István, a csahold gépállomás traktorosa, akinek héttagú családja van, 900 forintot jegyzett! Kövessétek Szabó István traktoros példáját, segítsétek jegyzésiekkel is elő az ötéves terv sikerét! EPERJESRE PARTTITKÄRA! Te vagy a község gazdája, te vagy mindenért a felelős; • ami községedben történik! Hogyan fogod a Párt által rád­hízott feladatot végrehajtani, ha te magad nem mutatsz [léi­déit a község dolgozóinak jegyzéseddel, s szemelhunysz Esze- nyi Bertalan volt csendőr aknamunkája felett?! Példa mutat ásóddal, s az ellenség leleplezésével Segítsd győzelemre községedben a Békekölcsönjegyzés sikerét! ÁLLAMI GAZDASÁGOK DOLGOZÓI! Vegyetek példát Tóth József brigád-munkásról, a keme- csei állami gazdaság dolgozójáról, aki 900 forintos jegyzésé­vel köszönte meg a pártnak, hogy 6 hónapos brigádvezetű- iskolán vehetett részt! Jó munkája mellett forintjaival Is elősegíti, hogy még több dolgozó tanulhasson! Gerléi Ferenc főorvos: A kölcsön jegyzés a béke, az élei ügyét szolgálja Én az előző békekölcsönjegyzésem összegét túljegyeztem, amikor most 3000 Ft-ot jegyeztem. Nemcsak azért tettem ezt, mert tudom, hogy népi államunk a xvénzt visszafizeti, ha­nem ettől függetlenül azért, mert meggyőződhettem arról számtalan esetben; ez a kölcsön a béke, az élet ügyét szolgáló nagy célra íor- diitatik és abból egyetlen fillér sem vész kárba 1 Számomra a kormány­zat teljesen új központi laborató­riumot és kórszövettani osztályt épített és ez az építkezés már a végefelé közeledik. Az előző Béke­kölcsönjegyzés is hozzájárult ah­hoz, hogy ez a laboratórium a nyír­egyházi kórházban megépülhetett. Így segíti elő a kölcsön minden forintja az állam és szocialista egészségügy fejlődését és ezen ke­resztül a béke ügyét!. Gerléi Ferenc, kórházi főorvos. Egy pedagóg miért jegyzett Nem is olyan régen volt, csuk éppen már kezdj tik cl feledni, amikor a tani tó hajbókolva, ment az iskolaszék, a presbitérium, a főjegyző úr elé, hogy a tanítólakás ablakain nincs üreg, az iskola, amelyikben 150 gyerek is van összezsúfolva egg ki esi tanteremben, dermesztőén hideg. Mintahogy nekem is ezért kelleti küirjüiöy.ti nem egyszer, Kézleyyin téssel intézte cl a község vezető­sége rendszerint az iskola ügyét. Reménytelenségben és megaláztatás­ban élt a múlt rendszer pedagó íjusa. iÉs még ez az állás is jó volt, mert sokezer képesítővel rendelkező tanító volt munka nélkül, végig kilincselte tízszer is a főjegyzőt, főbírót, plébánost míg sikerült el­helyezkednie először fizetésnélküli beosztásbain. Az én kérvényeméi hússzor' is visszaadták, amíg állást kaptam. Nem egg olyan pedagógus volt, akit a nyomor, az öngyilkos­ságba kergetett. Ezek a szomorú emlékek most. felideződnek a fala, a tanya, valamennyi pedagógusa előtt. Nincs olyan becsületes nevelő, aki ne arra gondolna rögtön: meny nyíre más ma! Ma már nem va gyünk a főjegyző és plébános lúba- kapcája, hanem a dolgozó nép meg­becsüli értelmisége, amely ki/cje us elmondja: Békekölcsönt zésre jut erkölcsiekben, anyagiak­ban. Azt hiszem, valamennyi peda­gógus társam elölt felejthetetlen jz első pedagógusnap, amely napon í szeretetnek és megbecsülésnek . olyan áradata vette körül a tanító­kat és tanárokat! Megyénkből hár­man kapták meg a megtisztelő ,,Ki­váló Pedagógus' címet. Bokszásau részesüllek pénzjutalomban. A ma falusi és tanyasi pedagógusa többé nem elmaradott. Egymásután lesz- szil!: le a szak’anárképzöi vizsgá­kat. Folyóiratok, könyvek állnak rendelkezésünkre. Népi államunk mindent megtesz, hogy gondtalanul és zavartalanul nevelhessük a, nép gyermekeit. Pedagógus társaim! Nem feled­hetjük el a sutét múltat és harcol­nunk kell azért, hogy egyre jobb legyen a. dolgozó nép élete is. Itt az alkalom, hogy forintjainkkal is megháláljuk népi államunk eddigi támogatáséit. Az én fizetésem mint­egy ezer forint és 1500 forint Béke­kölcsönt jegyeztem. Felhívom peda­gógus társaimat, jegyezzenek vala­mennyien becsületesen é-s áldozat­készen. Legyünk mi is részesei nagyszerű ötéves tervünk megvaló­sításának. S' NAGY ISTVÁN orosi tanító. A Tisiainenti Vízműépítő dolgozói leleplezték Bencze Sándor jobooidaii szociáltlsiiíoitraia aknamunkáját A Tiszamenti Vízműépítő Válla lat Víz-utcai építésvezetőségének dolgozói a Harmadik Békekölcsön­jegyzés alkalmával örömmel je­gyezték le forintjaikat a nép álla­mának. Például Erdős Béla 1200 forint fizetése mellett 1500 forintot jegyzett, Máté Erzsébet 900 forint mellett 1000 forintot, Tormai László építésvezető 3000 forintot, Daróczi Józsefné előbb 900 forintot jegyzett. Fizetése 960 forint. Majd mikor a csasztuskabrigád dallal kö­szöntötte az élenjáró jegyzőket, Da’.őcztné felkereste népnevelőjét és még 100 forintot utánjegyzett. Van azonban a Víz-utcai építkezés­nél ellenség is. Ez Bencze Sándor jobboldali szociáldemokrata, aki nagy gúnyosan azt mondta a nép nevelőknek: „adok én is 25 forin­tot”. Nézzük csak meg, hogy ki is ez a Bencze Sándor? A mull rend­szer hű kiszolgálója. Ügyvédek, gyárosok talpnyalója volt mindég. Sokáig Budapesten dolgozott a Kő- szénbányái Részvénytársaságnál, mint könyvelő. A lökések spiclije volt. Ezért szedte a fizetést. Ezért lehetett a líészvénytársaság köny­velője. Most befurakodott a becsü­letes munkások sorába. Itt akar romboló munkát végezni, gátolni a mi békés fejlődésünket. Aljas mun­káját látják a dolgozók is. Szem ők Mihályné például így ír róla ... „Bencze Sándornak csak 25 forin­tot ér az, hogy ő a népi demokrá­ciánk bérelszámolója lehet. Persze, neki jobb volt a régi gyárosokat, bányatulajdonosokat kiszolgálni, talpukat nyalni. Mi, dolgozók visszautasítjuk a 23 forintját! Bencze Sándor 25 forintja nélkül is felépítjük az ötéves tervet 1 Nem kell nekünk az ő könyöradománya! Ö a nép ellensége! Nem tűrhetjük, hogy ilyen emberek dolgozzanak közöttünk! A sok túlórát felszedni — azt tudja, de a népi demokrá­ciánk építéséhez hozzájárulni, azt nem. Máskor ébereblien figyeljen ' fe! a vállalat vezetősége, hogy F,t tűr meg az üzemben!”

Next

/
Thumbnails
Contents