Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)
1952-09-27 / 227. szám
NÉPLAP 1932 SZEPTEMBER 27, SZOMBAT »J» Népnevelők! Harcos, következetes felvilágosító munkával küzdjetek a kölcsön jegyzés sikeréértf Levél a megye dolgozó parasztjaihoz Irta: Pelei Sándor dombrátii bösépparasst-1 mostani időben sűrűn fogom meg a? írószerszámot, mert van már módom arra, hogy tanulhassak. Ve mielőtt leültem e levél megírásához, egy yicsit nehéz volt a szívem, én még sohasem írtam a nyilvánosságnak. EL akarom mondani dolgozó paraszttársaimnak, hogy érdemes kölcsönt jegyezni. De ne essen félreértés, nem azért nehéz dolog ezt megmagyarázni, mert nincs mivel megmutatni, hogy mennyire megváltozott életünk. Az élet változását lépten nyomán tapasztalhatjuk. Inkább azért, mert ■igen sokan vannak azok, akik hamar felejtenek, emlékezetükből kitörlődik a múlt szenvedése, nyomorúsága, csak a mai nagyfényes jelenüket, gondtalan életüket látják. A magam életét szeretném röviden elmondani, amelyhez hasonló nagyon sok van. Gyermekkoromban nagyon szűkösen éltünk, hiába volt apámnak kilenc hold földje. Ao iskolát úgy végeztem, hogy közben keményen dolgoztam. Amikor a ]Latodik elemibe jártam — már a vizsgák közeledtek — az iskola igazgatója felhívta apámat, hogy taníttasson tovább, mert igen jó fejem van. Annak ellenére, hogy hol jártam iskolába, hol nem, -valamennyi osztályomat tiszta kitűnővel végeztem. Na gyón szerettem tanulni. Nem adtam volna egy fél világért, lm magasabb iskolába mehettem volna. Ve hiába törte magát apám, nem bírtuk volna a költségeket. Pedig abban az évben jó termés járta. Volt úgy, hogy l.i—13 mázsa búza is megtermett egy hold földön. Csak hát akkor mázsája hat pengő volt s ebből is csak hármat kaptunk meg, hármat pedig „bolettában” adtak. Persze aztán a másik három pengőt soha az éleiben nem láttuk, mert valamilyen nevű adóba lefogták. Aztán, ahogy cseperedtem, úgy növekedett bennem a tanulási vágy. Sokszor amikor dolgoztam, megálltam az eke-szarvára dőlve és elgondolkoztam. Mennyi mindent ki lehelne hozni ebből a földből, ha másként gazdálkodnánk. Csak hát < :t a „máskentet" nem tudtam. Akkoriban kezdett bennem alakot ölteni a tanulás célja: az emberi tudással megváltoztatni' a természetet. Addig szántogatlam, vetegettem otthon, míg el nem jött a katonaidő. Hogy milyen volt ez, azt mindenki tudja. Amikor hazajöttem, még csak jobban megerősödött bennem az a nézet, hogy a tudás szükséges az embernek. Még egy pár évig otthon voltam apám házában. Egy szép híre járta, hogy a Lónyai- ■uraduloinban az irodába egy gyakornokot keresnek. Elszántam magam, megpróbálom. Hátha, tudok ott tanulni valamit. Hosszas huzavona után felvettek. De nehéz, küzdelmes esztendők következtek ezután. Hányszor éreztettek velem az uradalom vezetői,, az intéző, az ispán úr, hogy én csak egy egyszerű paraszt vagyok. Emellett szinte éjjel nappal talpon kellett lennem. És mégis, beszéltem az egyik tanítóval: nem véúlalná-e el, hogy előkészítsen magánúton a polgári iskola letételére. Az elvállalta. Szűkös keresetem nagyrészt! most már a könyvekre, a vizsgadíjakra költöttem. Apám nem bírt segíteni rajiam. Mert a házvételre évekkel ezelőtt felvett kölcsönt nyögte még mindig. Ekkor már 27 éves voltam. Kezdtem egy kicsit körülnézni a világban és nagyon sok mindent megláttam. Emlékszem rá, egyszer valamiféle „nemzeti ünnep’’ volt s a nagy téren meghallgattam egg „úr" beszédét. Olyan szép cikor- nyás volt az és olyan hangzatos szavak hallatszottak ott a hazáról, hogy még. „Miénk a haza’’, meg, hogy „meg kell védeni a. keleti ve szedclcmtöl". Már nagyon jól láttam, hogy kétféle haza van és ez a két haza egy napon sem említhető. As egyik hasa volt a Lányainké, az intéző, az ispán, a plébános úré. A másik volt a dolgozóké, akik ■naphosszat húzták az igát. És vaj- jon miért védte volna meg az urak hazáját Horváth Lajos, az urada lom egyik cselédje, akinek öt apró gyermeke és egy beteg felesége volt. Horváth Lajos béres volt, ami azt jelenti, hogy reggel háromtól este tízig talpon kell lenni. Ezért u munkáért kapott évente 1G mázsa terményt, GG pengőt, egy kis tejet és egy lakásnak nevezett nedves odút. A keresete nagyrésze elment az orvosra, hónapról-hónapra kukoricamáién és egy kis krumplin él tek. Ettől rosszabb nem igen lehetett volna már. És nem, hogy a „haza" védelméről gondolkoztunk, hanem minél többet beszéltek a „vörös veszedelemről", annál inkább vártuk azt. Mert — gondoltuk — ami az uraknak rossz lehet, az nekünk csak jó. A felszabadulás már otthon la Iáit — nem lehetett ott tovább bír ni. Közben apám meghalt és én hat hold föld tulajdonosa lettem, A felszabadulás után ezzel a csupasz hat holddal kezdtem meg az új életet. Ma két lovam, két tehenem és egy tenyészbika növendékem, hat disznóin, aprójószág, házam, rádióm és még ki tudja felsorolni, hogy mim van. Ezt én mind a mi népi államunktól, a mi hazánktól kaptam, fis most már akadálytalanul tanulhatok. Nem a hasamon keli megkuporgalni a könyv árát. Most is, legutóbb tíz- köteleii sorozatét vásároltam .— ezek a könyvek a szovjet agrotechnikáról szólnak. Mert most már végleg elhatároztam, hogy mezőgazdász leszek. Bár már jóval felül vagyok a harmincon, — de hozzálátok tanulni. Még csak egy dolgot szeretnék elmondani. Nyáron katona voltam, az igazat megvallva .kedvetlenül mentem el. Meg volt rá az okom. A múltban igen sokat voltam katona. És akkor ez- azzal kezdődött, hogy egy napig begyömöszölték az embert egy szobába; a, kutya se törődött velük. Legfeljebb egy-egy őrmester tévedt arra. és az is „az anyád istenivel’’ kezdte. Mennyire meglepődtem mostani bevonulásomnál. A fogadás zenével kezdődött. Aztán egy terembe leültünk, ott ki olva sott, ki társasjátékot játszott, sakkozóit. A tiszt elvtársak olyan szépen elbeszélgettek az emberrel, kikérdezgették minden baját, gond ját. De nem csak beszélgettek velünk, hanem együtt röplabdázta-k is. Az élelmezésről nem is szólok, olyan jó volt. Ott tapasztaltam különösen, hogy minden, amit csak a hazának adunk, az a mi jólétünket szolgálja. Én idáig se szégyenkezhetek a hazám előtt. A beadásomat mindig rendesen és pontosan teljesítettem. Hisz itt mutathatom meg, hogy nem vagyok hálátlan. Ezért jegyeztem hét száz forint Békekölcsönt is. Leg alább megmutathatom: én is aka rom, hogy még nagyobb jólétben éljünk és hogy ezt a szép életünket biztosabban tudjuk védelmezni. Ezért kell minden dolgozó parasztnak az állam iránti kötelezettségek teljesítése mellett forintjai val is hozzájárulni a mi nagy ügyünkhöz! ügy gondolom — mint, ahogy én — megérti ezt minden dolgozó paraszt.. Élenjárók „12 gyermekes szülök gyermeke vagyok, A múltban a szüleim És én is mint cselédek dolgoztunk. Keserves voit az életem, a szüleim nem tudtak eltartani, ef-.yik kuliktól a másikhoz mentem dolgozni, de mindenütt rossz bánásmódban volt részem, ütötíck- vertek és éheztettek, A kulákok nem ismertek cl embernek, az istállóban a lovakkal együtt aludtam, ruhát meg lábbelit nem adtak. Télen is csak rossz bocskorban jártam, az ételem csak a maradék volt, amit a kulákok már nem ettek meg. Nem biram elviselni az életet, megszöktem a ku- láktól. 1945-ben rátaláltam az igazi életre. 1950 őszén a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalathoz mentein dolgozni. Nagy szeretettel fogadtak az elviársak, megtanítottak irní-cl- vasni, mert bizony eddig, azt sem tudtam, örömteli lett az életem. A nyáron :s jő munkám jutalmául üdülni küldött a szakszervezet Siófokra. Megbecsült emberré váltam. Csütörtökön reggel amikor meghallottam a III. Békekölosönjegy. zés felhívását, én is elmentem, hogy eleget tegyek hazafias kötelességemnek: 700 forintot jegyeztem. Ezzel is segíteni kívánom az államot, hisz már olyan sokat kaptam tele. A párt, az állam adta meg számomra a loho- tcséfbt. hogy fölemelkedhessek, új ember válhasson belőlem, — szakmunkás, Segédmunkásként kezdtem — nemsokára hegesztő leszek. Tudom, hogy a kölcsönadott forintjainkat többszörösen visszakapjuk és soha nem tudiuk visszafizetni mindazt, amit a párttól, az államunktól kaptunk, A 700 forintos Jegyzésemmel akarom törleszteni. meghálálni pártunknak. államunknak a sok segítséget. azt, hogy boldog, szabad ember lehetek. KARÁCSONYI ANDRÁS, segédmunkás, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozója. Bárdi Pál ifjúmunkás a klsvú.'dat Vulkán népnevelője példamutatóan jegyzett le az elsők között. Társai kérdésére elmondotta, hogy miért jegyzett 1.G60 forintot. 1(1 éves volt, amikor az üzembe került. Szakmunkás, öntőmunkás akart lenni, de erre csak a felszabadulás után kerülhetett sor. — Azóta megvan a lehetősége a tanulásra. Szakmailag és politikailag is képezi magát, tervét 170 százalékra teljesíti. Ennek arányában fizetése is megnőtt, havi keresete 1.300 forint körül van Mindig jobbak a munkakörülmények is, amelyek mindig magasabb teljesítmény eléréséhez segítik. A j falszabadulás óta állandóan bővül, fejlődik az üzem, az áj öntődéhez | most egy még korszerűbb épül. Uj laboratóriumban dolgoznak és amíg 3 esztendeje csak 9 munkagéppel dolgoztak, ma már 101 munkagépe van az üzemnek. Ezt a fejlődést se- j gítették az eddigi jegyzések. A to-! rabbi rohamos fejlődést biztosítja J a mostani jegyzés is, hogy mindig j több fiatal nevelődjön ott a szakai: J mesterévé, tu dósa v á. Nyíregyházi mozik műsor» ; BÉKE-FI LM SZÍN HÁZ: fél 5, .fél 7, fel 9 órakor: j RIGOLETTÓ. Világhírű oloü~ film. DCZS.t FILMSZÍNHÁZ: 4. 6. 8 órakor: DÉRYNÉ. I.á: ványos zenén íi>m. a, ínagy:'. színésznő életéről* 1 Népnevelők tapasztcslcitcseréje SZAUDER FERENC, elvtárs a ny.V egyházi trafójavítóüzem sztahanovistája elsősorban az tizembe nemrég bekerült új dolgozókat kereste fel agitációja során. Ezek közül többen nem értették meg azonnal a külcsönjegyzés jelentőségét. így volt Pristyák József raktári segédmunkás is, aki először csak 100 forintot akart jegyezni. Arról beszélt. hogy sehogy sincs megelégedve mostani beosztásával, úgy érzi, sokkal többre lenne képes. Szauder elvtárs a saját példájával bizonyította, hogy csak akarat kell hozzá és lehet ezen segíteni. Jó két esztendővel ezelőtt került a vállalathoz és bár nem fiatal ember már, mégis átképzésre jelentkezett. Szerette új szakmáját, társai segítették és gyorsan elsajátította. Már az elmúlt évben sztahanovista lett és azóta sok fiatalt segített hozzá, hogy a szakma meslere legyen. Seregi Kálmán, Repka Jánosné, Puluckai Péter dolgozó parasztfiatal és még vagy 3-G fiatal szakmunkás nem is olyan régen még mint udvari segédmunkások dolgozlak, ma pedig, átképzésük után, az üzem megbecsült, jólfizetett dolgozói, akik most havi fizetésük jegyzésével viszonozták az állam gondoskodását. Ez az út nyitva áll mindenki előtt, Szauder elvtárs szavai nem maradtak hatás nélkül. Pristyák József 400 forintos jegyzésével járul hozzá új életünk építéséhez. A 61/2. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT NÉPNEVELŐI a Vállalat központjának külső frontján é4 bejáratánál elhelyezett táblákon népszerűsítik a term:lés és a Békekölcsönjegyzés élenjáróit. Az egyik felirat azt bizonyítja, hogy Horváth Ferenc elvtárs ifjúmunkás, aki a legutóbbi sorsolásnál 50.000 forintot nyert, nem feledkezett meg a dolgozók állama iránti kötelességéről és SOOO forintot jegyzett. A felirat melletti táblán képsorozatot találunk, amely azt mutatja be, hogy Horváth elvtárs mire fordította a nyereményt. 120 ezer forint jövedelmet hozott a szövetkezetnek. A napokban 5 gyönyörű lovat kaptak 1500 forintért darabját. Vásárban még a duplájánál is többet kellett volna fizetni érte. A kölcsünjegyzést az „Alkotmányinál bonyolították le. A csoport vezetősége jegyzett le elsőm.:. A csoport elnöke 500 forintnyi kölcsönt jegyzett államunknak. A vezetőség többi tagjai is 4—5—G00 forintot jegyeztek. Az öreg Juhász Péter bácsi, látva a vezetők példa* Kora reggel volt még, amikor a levelek! „Alkotmány” tszcs, népnevelői felkeresték a csoport tagjait mutatását, 5 maga is 400 forintot jegyzett. Mikor lejegyzett azt mondta a tagságnak: „Valamikor a mi falunkban csak Molnár Gusztávlakásukon. Minden népnevelő két kimutatást vitt magával. Egyikre az volt felírva: mié kapott a község a tervtől,-a másikra pedig az, amit eddig az „Alkotmány” tszcs, kapott államunktól. Nem könnyű dolog ezt felsorolni, hisz úgy a község, mint a csoport sok gazdag ajándékát élvezte már c-ddig tervünknek, államunknak. A községben — mint a népnevelők is mondták — az 5 éves terv nyomán épült mozi. Kaptak napközi otthont, villanyt, könyvtárat és községüknél vezet el az új betonút, ami igen megkönnyíti a betakarítást a mezőről. A csoportnál pedig, ha csak azt a 39 darab kocát nézzük meg, amit igen kedvezményes áron kaptak államunktól, eddig — mint a népnevelők eddig kiszámolták — né volt földbirtokosnál volt rádió. Most én is, ha este hazamegyek,-bekapcsolom a rádiót és egész este hallgathatom a zenét. Régen nemcsak rádiónk, de még élelmünk és ruhánk se nagyon volt, túsz az uraság igen a fogunkhoz verte a bért, a sok robot után. A vezetők példamutatása és a népnevelőmunka eredményeként csütörtökön már a kora délutáni órákban 121 tag jegyzett le az Alkotmány tszcs-ben és az egy tagra eső átlag 300 forint volt. Estére, ahogy előrelátható vo] r, minden egyes tág lejegyzett. Elhatározta a csoport tagsága, hogy nyílt levelet intéz a nylrmadai tszcs, tagságához, mivel hallották, hogy náluk lassan megy az államkölcsönjegyzés, melyben emlékeztetni fogják őket arra, mi mindent kapott a Dózsa tsz. is államunktól. Azért jegyeztem Békekölcsönt, hogy az átkozott múl! vissza ne jöjjön terményt a „grófok", „bárók“ és a papok birtokáról — a káptalanból. Nekünk nem volt kenyerünk. Éheztünk, rongyoskodtunk. Hogy ennek az átkozott múltnak még „ nyoma so jöjjön vissza, azért ir.yekszem én minél jobban dolgozni. Azért jegyeztem most is 700 forint Békekölcsönt — fizetésem 100 százalékát. Nálunk már lejegyezett üzeműnk minden becsületes dolgozója. Átlagunk 800 forint. A mi vonataink most sokkal terhesebbek, mint valamikor, a múltban vo!. tak. Sok búzát, krumplit, tengerit, káposztát és egyéb mezűgazdasásí terményt küldenek az állami gazdaságok. termelöcscportok a varos: dolgozók számára. A munkások pedig mezőgazdaságé gépeket adnak, ti-ak- iort, kombájnt. A párt gondoskodik arról, hogy a dolgozók életszínvonala állandóan emelkedjen. Nálunk, a vasútnál, a jegyrentíszer eltörlése óta kétszer volt fizetésemelés. Állandóan javul a sorsunk, ahogy épül az országunk. Ez mind azt mutatja, hogy duplán vísz- szatizeti az állam a nyeremények mellett a mi kölcsönadott forintjainkat. FEKETE ANDRÁS, kisvasúti fíitöházi munkás. Nekünk munkásoknak nem volt kenyerünk a múltban, pedig ogáéz évben szállította a kisvasút a sok
