Néplap, 1952. szeptember (8. évfolyam, 207-229. szám)

1952-09-26 / 226. szám

néplap 1952 SZEPTEMBER 20, PÉNTEK Elnyomás, szolgasors a múltban... „..mi ezredes úr megpofozott és felmondott..." JEGYZŐKÖNYV. Készült Gáván, 1939 június 5-én a dadai felsőjárás főszolgabírói hivatalában. Jelen vannak az alulírottak. Tölgyfa József buji lakos megjelent és előadja, hogy Adam Dezső nyugalmazott ezredes, újfehértói lakos, buji birtokos tanyáján szol­gál, mtnt gazdasági cseléd. „Folyó hó 3-án, szombaton délben munka­adóm magához hivatott és azért, mert nekem ebédet hozó két gyerme­kem állítólag takarmánymagrépát húzott ki a földből, ami niiatt a kisasszony, Bereczky Borbála megrugdosta a gyerekeket, amit én ki­fogásoltam, e miatt az ezredes úr megpofozott és felmondott.” A jegyzőkönyvet az alispánhoz terjesztették fel, aki Tölgyfa Jó­zsef panaszát elutasította azzal: „Ádám Dezső törvényesen járt el...” „A. legnagyobb fájdalommal szemléljük gyermekeink fejletlen és beteges voltát...“ Nyíregyházi napszámosok kérvénye az alispánhoz 1939-ben 1939 április 29-én a Nyíregyházi városi napszámosok az alábbi kér­vényt adták át az alispánnak,, a fasiszta Borbély Sándornak; „Jléltóságos Alispán Úr! Alul­írott Xyíreggháza megyéi,párosnál dolgozó állandó napszámg^k azzul uz alázatos kéréssel fordufáuic mél­tóságodhoz, mcUóztasséfc odahatni, hogy a napi 1.60 P-t kitevő nap­számbérünket a város a mai meg clhctcsi viszonyokhoz képest emel­je fel. Méltóztassek megengedni, hogy kérésünket az Alispán Úrhoz terjesztjük, de mentségünkre szol gáljon az, hogy kérésünkkel már többizben fordultunk munkaadó rá rosunkhoz, de mindig elutasítást kaptunk azzal az indokolással, hogy fedezet nincs. Fordultunk már ké­résünkkel az illetékes miniszté­riumhoz, innen kérésünket a város­hoz , mint illetékeshez visszaküld­ték, de a város ismét elutasított bennünket, s nyomorúságunkon nem segített. Kérésünk támogatására legyen szabad felhoznunk, hogy hűségesen dolgozunk városunknak 10—15 éve és mindig meg voltunk elégedve, ameddig fizetésünk csak megközelí­tőleg is arányban volt a napi árak­kal, de most, amikor havi kerese­tünk legjobb esetben 39.52 P-t tesz ki, nem vagyunk képesek belőle magunkat és legtöbben nagytagú családunkat eltartani. Úgyhogy a legnagyobb fájdalommal szemléljük gyermekeink fejletlen és beteges voltét, eltekintve attól, hogy ruha és lábbeli nélkül mennek az isko lába-. S mindez azért van, mert a fentemlített napszámbérünkből, 35 —39 pengőből még lakbért is kell, 10—12 P-t fizetni s így megélhe­tésre, ruhára és egyéb szükségletre havonkint 5—6 ember részére 25 pengő marad. Alázatosan hérünk nyomorúságos helyzetünkön gyors segítséget és vagyunk Méltöságos Alispán Űr hó­doló tisztelői." Márföldi János, Ragdny Mihály, Hók János, Ugyan' János és még negyvenketten írták alá a kérvényt. Urak kastélya, dolgozók viskója... Két fényképet láthatunk. Az egyik „gróf” Andrássy Gyula tisza- dobi kastélya, a másik a fényes litkei Molnár-család régi, Horthy- rendszerbeü lakása. (Ma már, mint szövetkezeti tagoknak, szép új há­zuk van s ezt a viskót istállónak használják, míg az állatoknak is új istállót építenek.) — két kép mindennél meggyőzőbben mutatja: milyen volt a régi rendszer. Keve­seknek, a grófoknak, földesuraknak, bankároknak és papoknak fényűzés, dőzsölés a dolgozó nép verítékéből. Gróf Andrássynak nemcsak ez a kastélya volt. Több, mint 10.000 holdján a cselédek kiuzsorázásából több hasonló kéjlakot épített magú nak. Molnároknak csak ez az egy nyomorúságos viskócskája volt s még abban sem húzhatták meg ma­gukat biztonságban, nyugalomban. Az éhség, a nyomor egyik kuláktól a másikhoz, egyik uraságtól a má­sikhoz hajszolta őket. Ilyen volt a „hárommillió koldus országában” az élete sokmillió nincstelennek, szegényparasztnak 1 „A szegény népnek hallgass a neve' Néhány apagyi dolgozó az alábbi névtelen levelet küldte el 193S jú­lius 18 án az alispánhoz. A levél le­leplezi azt, hogy a Hortliy-rendszer főjegyzői hogy zsarolták a népet. A válasz megjött rá. 1939 június 30-án írta az alispán: „... kéret műket kedvező elintézésben része siteni nem tudtam, egyrészt, mert a nwnkabérmegúllapitó bizottság rendelkezése mezőgazdasági mun­kásokra vonatkozik, másrészt költ­ségvetési fedezet az ügyben rendel­kezésre nem áll, dr. Borbély Sán­dor alispán." „Crőf“ Forgách Lászlóné volt mán istállói. Még az istállók is szebbek. Állataikat többre becsülték » fólclbir mint alkalmazottaikat, akiknek doki földbirtokos egyik majorjának jobbak voltak, mint a cselédházak, tokosok, a Horthy-rendszér urai, verejtékcs munkájából dőzsöltek. Egyházi reakció, csendőrterror... Az 1800-as évek végén a saegény- paíasztság felemelte hangját. Föl­det és szabadságot követelt. Mikecz János alispán „szózatot” Intézett a szabolcsi parasztokhoz, s ebben többek között ezt írj-a: „Nem lehet megváltoztatni a vi­lágrendet, amely fennáll, mióta a világ, a történelem vissza tud men­ni. Az emberi társadalom úgy van alkbtva, mint a világegyetem, a kis halat megeszi a nagy hal. a csirkét elviszi a vércse, a kakuk más madarakkal költeti ki tojá­sát ... Ti parányi- férgek! A minden- seggel szemben ti akartok tökélete­sebb alkotmányt teremteni, mint a világegyetem, amelyet az örökké­való alkotott?!...” Isten átkával, a papokkal fenye­geti , a népet, azonban úgylátszik, mégsem bízott eléggé az „örökké­valóban”, mert nagy sebbel-lobbal, riadalommal csendőrerősítést is kért. Erről tanúskodik az a jelen­tés, amelyet a megyei közigazgatási bizottság élé terjesztett: „Minthogy pedig több helyütt a nép magatar­tása . fenyegető jelleget öltött, no­vember 24-én reggel 60 csendőr ki­rendelését kértem, eme számnak még tízzel leendő felemeléséért utó­lag szintén táviratoztam. Minthogy ezen karhatalmi segédlet elegendő­nek nem. látszott, újból táviratoz­tam a kért létszám kiegészítésére. A csendőrkerületi parancsnokságtól nyert értesítés szerint összesen 110 főből Lálló rendkívüli erősítmény rendelkezésemre bocsátása iránt az intézkedés, megtétetett.” A levélben foglaltakat egyébként „kivizsgálta’’ a főszolgabíró és az alábbiakat jelentette: „Tisztelettel jelentem, hogy ez a névtelen levét magánviseli a valótlanság bélye­gét ...” Jól mondja a közmondás: Egyik holló nem vájja ki a másik­nak a szemét 1 íme a levél: „Nem szép dolog a névtelenség homályába burkolózni, de kénytelen: vagyok vele, mert a ml községi elöljáróságunk megöli, örökké lehetetlenné teszik azokat, akik ellenük még szót is mernek emelni. A szegény népnek hallgass a neve, büdös paraszt a titulusa. Kénytelenek vagyunk ezt a mód­szert választani panaszunk előter­jesztésére. Radnai László, községünk főjegy­zője rövid apagyi tartózkodása alatt már 150 hold földet, házat, szőlőt szerzett. A sényői útón is vett1 öt­ven hold földet. Ezt a területet most körülárkoltatta. fával beül­tette. Az országutat ügy rnegszü- kítette, hogy életveszélyes a közle­kedés, a keskeny úton két szekér­nek kitérni. lehetetlen. Az ő fölúje előtt és után 4 méter széles a run­des út, az ö földje mellett pedig két métert hagyott. Kérünk hely­színi szemletartást a leggyorsabban elrendelni,. hogy. ez a kapzsi csele­kedet méltó elbírálásban részesít- tessék. Egyben tessék belenézni a község háztartásába is és megvizs­gálni több évre visszamenőleg, hogy lehetséges az, hogy egy köz­ségi jegyző, aki teljesen vagyontala­nul jött a községbe, 8 év alatt 150 hold földet; házat, szőlőt tudott szerezni...” A kép Falussy Árpád volt szatmári főispánt mutatja. — Többezerholdas földbirtokos, a dolgozó parasztok ke­gyetlen kizsákmányolója volt. Ilyen „díszmagyarok“ bitorolták a hatal­mat az elmúlt rendszerben, ó volt az, aki Jelentette, hogy „Fehérgyar­maton nincs szükség középiskolára, a paraszt akkor jó. ha buta.“ Dolgozó népünk soha nem engedi meg, hogy ezek a gyalázatos bitangok valaha is még egyszer a nép nyakára üljenek! A NEMFIZETÖK INGATLANAIKBÓL KI LESZNEK MOZDÍTVA ..Felhívás és idézés! Alant nevezett vogyonváltságföldhöz juttatóitokat a törvényes jogkövetkezmények terhe mellett folyó hó 27-én délelőtt 8 órára az adóügyi iroda hivatalos he­lyiségébe azzal idézem meg, hogy a juttatott vagyonváltság ingatlan évi részlethátralékát a magával hozandó pénzből ée törlesztési. könyvbe fizes­sék ki, mert a. nemtizetők ingatla­naikból azonnali hatállyal ki lesznek mozdítva. Olyan indok, hogy most sem termett, nem ad jogcímet arra. hogy továbbra is birtokban tarthas­sák. Minden egyes nemfizetőnél o fizetpkészség hiányát kell megállapí­tani és nem lesz senkinek sem mód­jában, hogy a hátralék dacára az ingatlant birtokában tarthassa, Biid- szentmihály, 1941. október 21-én. — Főjegyző. S itt következik alatta többszáz név, köztük Aranyos Gjiborné, Ara­nyos István, S. Bagdi Imre, Bak Mihály, Köblös Sándor nevei ... Képünkön Haász római katolikus tábori püspök pápai kitüntetést ad át „vitéz" Czekeházy fasiszta őrnagynak a háború alatt. Ez a korbácsos horthysta katonatiszt először mint a vásárosnaményi Járás körzeti kato­nai leventeparanosnoka működött s kegyetlenségéről volt hírhedt. Később kém lett. Véresszájú háborús uszító volt s eme „érdemeinek" elismerése ként a pápa, — aki ma az amerikai imperialistákkal cimborái, __ a tol vagrenddel tüntette ki. A kép jobbsarka a Horthytól kapott kastélyt áhl'á ml Í9 J 6

Next

/
Thumbnails
Contents