Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1952-08-17 / 194. szám
ß NÉPLAP 1952 AUGUSZTUS 17, VASÁRNAP A BEKE NAGY MÜVEI Két esztendővel ezelőtt egymás eután jelentek meg a Szovjetunió minisztertanácsának határozatai haitalmas alkotások, nagy békeműveik felépítéséről. Ebkor döntött a szovjet nép arról, hogy két óriá-i vízi erőmű vét épít a Volgán : Sztálingrádnál és Kujbisevnél; 1100 kilométer hosszú csatornával köti össze az Amu-Darja folyót a Kaszpi-tengerrel és arról is kőt éve határoztak, hogy 1952. nyarára megnyitják a volga—don-i csatornát. Nem sokkal azután jelentek meg ezek a határozatok, hogy az amerikai imperialisták egyik legnagyobb gaztettükbe. a koreai háborúba kezdtek. Olyan időben születtek a kommunizmus négy építkezéseinek tervei és olyan időben folyik építésük, amikor a tőkés világ egyre őrültebb ütemben folytatja a fegyverkezési versenyt, amikor a dollárok mllliárdjait költik egy újabb vérontás előkészítésére. Olyan időben tesz óriási lépéseket a Szovjetunió a természet nagyarányú át- ála.kítása terén, amikor Koreát a Wall-Street programja szerint sivár pusztasággá változtatják a ne- kisza.badul't amerikai rablóbandák, amikor felégetik a vetéseket., porig bombázzák a falvialkat, városokat, erőmüveket, halomra gyilkolják aiz ártatlan gyermekeket. A Szovjetunió jövőt ábrázoló térképén viszont csatornák sűrű hálózata szövi be az országot, itt .is, ott is egy-egy új erőmű jele látszik, széles zöld csíkok mutatják aiz erdősítési program végrehajtását, kék foltok a hatalmas víztárolókat, a mesterséges tengereket. A békés építőmunka zaja felel az imperialisták kardesörtetésére a Turgaj- ka pútól és Sztálingrádtól. Az új, hatalmas építkezések is tanúsítják, hogy mérhetetlen erő. a békés jövőbe vetett elszánt hit, a kommunizmus felépítésének megmásítiha- iatlan akarata lakozik a szovjet emberekben. Ez a kétszázmillió ember építkezéseivel is bebizonyítja, hogy számit a békére, s nemcsak számít rá, hanem képes is arra, hogy békés építő munkáját minden ellenséggel szemben' megvé- delimezze! A felemelkedés korlátlan távlatait nyitjáik meg ezek az építkezések. A Volga két óriása pár év múlva évemként annyi villamoson orgiát termel majd, hogy az 125 esztendőre fedezné Budapest világítási ámnszükségletét. A Turk- mén-főcsatornához kapcsolódó 1200 kilométer hosszú öntöző és elárasztó csatorna 1,3 millió hektárnyi sivatagot termékenyít meg, a Kara- Kum sivatag Magyarország-nagysú- gú legelőit árasztja el a jótékony vízzel. A Dnyeper vize a kahovkai víz- táirolóból kiindulva, 1.5 millió hektár fekete földet öntöz majd. A Volga a sztálingrádi víztárolóból 12 millió hektárnyi pusztáit lát el vízzel, lehetővé teszi másfélmillió hektár öntözését, a búza, a rozs, a gyapot termelését. A természetűit alakítás terveinek végrehajtásával 28 millió hektárnyi területet hódít el a szovjet ember a sivatagoktól, annyit, mint Anglia. Belgium, Svédország, Svájc és Hollandia termőterülete össizesein. A kommunizmus eddig megkezdett művelnek felépítése azt jelenti, hogy nyolcmillió tonna búzával, hatmillió tonna cukorrépával, há romimi'll'ió tonna gyapottal termelnek többet. Kétmillióval szaporodik a szarvasmarha-, kilencmillióval a juhállomány. Százmillió embert, a Szovjetunió lakosságúinak felét látja majd el ruhával, élelemmel az a terület, amelyen ma legfeljebb csaik száraz fű terem, ahol ma még a szél kavarja a port. Alig néhány év alatt megépülnek ezek a létesítmények, nem úgy. mint a kapitalizmus agyonreklámozott „csodái”. A Í66 kilométer hosszú Szuezi-csatornát 22 évig, a 80 kilométeres Ilmám a-csatornát 35 évig építették. A Szovjetuniónak pedig már az első ötéves tervben is elég volt 20 hónap a 227 kilométer hosszú északi SztáHn-csatorna megépítésére. Persze, nem „magától” gyorsul meg az építkezés a Szovjetunióban, hanem a nagyarányú gépesítés, az új technika legszélesebbikörű alkalmazása következtében. A kommunizmus építkezéseinek elsősoülöttjé- nél, a nemrég felavatott volga— doni csatornáinál is már a munkálatok több, mint 90 százalékát gépek végezték, s a többi építkezésekre is újabb és újabb gépek érkeznek. Hatalma® teljesítményű föld - kotrók teszik fölöslegessé az embert sorvasztó földmunkát. Az ásó- kotrók egy-egy puttonyába 3 köbméter föld fér el; a nagyobb, ötemeletes ház nagyságú gépek puttonyába pedig 14. sőt 15 köbméter. 24 óra alatt 20.000 köbméter földet képesek kitermelni az óriási lépegető ekszkavátorok, amelyek laza és nedves talajon is képesek működni anélkül, hogy elsüllyednének. Nem hernyótalpakon mozognak, liánéin lépegetéssel (mint nálunk a büdsizenitmíhályi „csodagép”, amely a tiszántúli főcsatorna medrét vájja). N agy tel j esi t mén y ű ele v a t o rok, önkiürítő teherautók és traktor- pótkccsik, talajgyalúk, talajnyesök dolgoznak még a kommunizmus nagy építkezésein. Egy-egy gyalú egyetlen óra alatt tíz holdon tünteti el az egyenetlenségeket, eltakarítja a bokrokat, betömi az árkokat, vízmosásokat, lenyes-i a munkát akadályozó emelkedéseket. 300 ember helyett dolgozik ez a gép és kezeléséhez mindössze egy munkás szükséges. Ezeknek a gépeknek _ segítségével valósítják meg a szovjet emberek gigantikus méretű terveiket, amelyek a felemelkedés szinte korlátlan távlatait nyitják meg a szovjet nép előtt. Nem ismer akadályokat ez a társadalmi rend a fejlődésben. A szovjet nép, amely birtokába vette a hatalmas országot, amely felszabadította a társadalmat a kizsákmányolás alól, a természetnek is urává válik. Tettrekészsége határtalan, munkája lenyűgöző méretű. Folyók irányát változtatja meg, hatalmas csatornáik útját méri ki, lekűzdi az éghajlat mositoiia- ságát, saját szolgálatába állítja a szél erejét, a nap melegét, a víz energiáját. Virágzó életet fakaszt ott, ahol azelőtt nem volt . más, mimt terméketlen pusztaság. Az embermilliók boldogságához vezető utat mutatja meg a népek számára, a mi számunkra is, s ezt az utat szívesen követik a magyar dolgozók. Szovjet tanítómesterek útmutatásai nyomán épül Tiszalök- nél legnagyobb vízleröművünk, 200 ezer hold öntözését teszi lehetővé a tisizalöki duzzasztógát. Pár év múlva- a tlszadotoi Táncsicshoz hasonló, sőt annál i® gazdagabb szövetkezetek nőnek ki a csatorna partján, — hirdetve a békés építőmunka nagy diadalát. Érdemes ilyen nagy célokért küzdeni, érdemes a Szovjetunió útmutatásai alapján továbbfejleszteni természetátalakító munkánkat: dolgozó népünket, hazánkat erősítjük vele, békénket tesszük biztosabbá. A meg'g'j alázott amerikai Alkotmány Szovjet ösztöndíjas vagyok Az elmúlt esztendőben egy Madison nevű amerikai városban több, mint 100 ember közül mindössze egyetlen egy merte aláírni az amerikai alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat, az egykori amerikai demokrácia talpköveinek mondatából szerkesztett emlékiratot, a többi : — „félt a következményeiktől”. Ez a tény mindennél jobban megmutatja azt: az amerikai alkotmány nem más, mint meggyalázott papírdarab a Trumanok, Eisenhowerek, Morgarook kezében. * ' A második világháború után vándorkiállítást rendeztek be egy vonaton. A kiállítás a „Szabadság vonata” nevet viselte, az amerikai demokrácia tökéletességét hirdette és végigrobogott az Egyesült Államok országain. Roehesterben megtekintette egy Price nevű néger katonai egyenruhában, mellén kitüntetések sorozatával, amelyet a második világháborúban szerzett. A „Szabadság-vonaton” olvashatta a Függetlenségi Nyilatkozat szavait: „Nyilvánvalónak tekintjük a következő igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek alkottatott, hogy alkotó- juk őket egynémely elidegenithetet Un jogokkal ruházta fel — ezek sorában az élethez, szabadsághoz '■s a boldogságra törekvéshez való j ggal ..A kiállítás megtekintése inán Price egy vendéglőbe ment ahol a fizetésnél a vendéglős becsapta, élve az amerikai „üzleti szabadsággal”. Price tiltakozni próbált, a vitába a rendőrség is beavatkozott: feketének nem lehet iga za. A dollárdemokrácia szokásos érvelésével Privet lelőtték. A „Szabadság vonulta” továbbrobogoitt. * „A házam a váram” — régi mondása az angolszász világnak. Szinte a „klasszikus demokrácia” — „alaptörvényének” tekintik. Az amerikai alkotmányhoz fűzött „javítások, vagy toldalékok” IV. cikkelye is leszögezi: „A népnek az a joga, hogy személye, háza, iratai a jogtalan elfogat ás és kutatás ellen biztosítva legyen, meg ne sértessék ... ” De vájjon élhetett-e ezzel az alkotmányos jogával a georgiai állambeli Robert Hall? Robert Hall lakásán — írta a Coronet című amerikai folyóirat — egy nap megjelent a helybeli sheriff két FBÍ- tigynök kíséretében. Mindennemű magyarázat, vagy letartóztatás! parancs nélkül bilincsbe verték Hallt és magukkal hurcolták. Amikor a rendőrségi gépkocsi megállt a börtön épülete előtt és Hall kiszállt, a sheriff és az FBI-ügynökök ütlegelni kezdték, majd félholt állapotban a börtönbe vonszolták, ahol anéi- küi, hogy eszméletre tért volna, _ meghalt...” Az American nevű folyóirat ösz- szeállította azokat az alkotmány- sértéseiket és bűnöket, amelyeket az. FBI népellenes hajszája során nap- nap után elkövet. Az épületes lista így hangzik: „törvénytelen behatolás magánlakásokba, házkutatás, telet onbeszél ge t esek lehallgat ása, levéltitok megsértése, zsarolás, törvénytelen letartóztatások, testi erőszak alkalmazása, kínvallatás, gyilkosság”. * Milyen „emberi jogokat” védelmez hát Truman — mondjuk — a Magyar Népköztársasággal szemben? Miféle általunk megsértett emberi jogokról szónokolnak az imperialisták az ENSz-ben is? Ugyanazokat védelmezi r.álumk is, melyekéit az Egyesült Államokban: a tör- vénytiprás, az elnyomás és a reakció nép ellenes előjogait! Annakidején, amikor a Magyar Nép köztársaság közzétette Alkotmányát, az egyik nyugati tudósító fanyalogva írta: Benne van minden, ami a demokráciában szemnek-száj- nak ingere, csak az a kérdés, hogy szerkesztői végre is hajtják-e majd, amit a tervezetben lefektettek? Az azóta eltelt három esztendő minden napja ezer ténnyel zúzta szét e célzatos „kritikusok” rágalmazó „kételyeit”. S ezek a tények — a magyar nép mindinkább kiteljesülő jogai, talán még a földesurak és gyárosok megszűnt „jogainál” is jobban fájnak Tramannak! „A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére...“ Szovjet ösztöndíjas vagyok. Viselni ezt a nevet, szovjet egyetemen tanulni: kimondhatatlanul nagy kitüntetés! Most itthon vagyok kéthavi szabadságon és boldogan mesélem mindazt, amit a Szovjetunióban láttam. ^'ok mindemül beszélhetne az ember. Talán a nyár is kevés lenne rá. Annak, hogy én szovjet ösztöndíjas vagyok, hosszú, — nagyon hosszú története van. Egy évvel ezelőtt még csak álom volt, hogy a Szovjetunió egyetemén fogok tanulni. Ma már élményeimet, mint valóságot mondhatom el. Jéekem álom volt régen, az egyetem. Egészen távoli valaminek tiínt, ami homályban, elérhetetlen távolságban marad számomra örökké. Az is maradt volna felszabadulásunk nélkül. Ma egyetemi hallgató vagyok s hozzá szovjet ösztöndíjas! Lehet e ennél szebbet elképzelni? Nem! Legalább is én úgy érzem. Azt hiszem, ugyanezt érzi valamennyi magyar ifjú. Szüleim világhetükben az uraknak dolgoztak. Házunkban legtöbbször a. nincstclenség, a szegénység volt az úr, mint a legtöbb dolgozó házában. Apámnak virradattól napestig tartó kemény munkáiban kérgesedéit meg a keze. Így kezdtem tanulni. De milyen ta nulás volt az! A tandíj nagy volt, s a jövőt kilátástalannak tartottuk, akkor. Egészen másként élünk ma. Ápámélc földet kaptak, már a, termelőszövetkezeti csoportban dolgoznak. Testvéreim is megtalálták jövőjüket, én pedig tervgazdász leszek. Tervezni akarok! Tervezni az egyre nagyobbá, erősebbé váló ország gigászi fejlesztését, építését. Tervezni, hogy országunk gazdag legyen, mint a Szovjetunió, népünk erős és boldog, mint a szovjet nép. * f^sendesen, ünnepélyesen suhant át vonatunk a határon. A szovjet Himnuszt énekeltük. A csapi állomáson hangszóróval üdvözöltek bennünket. Hatalmas „hurrá!’ volt részünkről a válasz. Aztán a Kárpátokon „keltünk út”, utána pedig a végtelen ukrán rónaságon rohant velünk a vonat cukorrépáiölelek tengerén át, friss búzatáblák százezernyi hektárain, óriási kolhozok és szovhozok mentén. Csodálatos volt, A falvakban életerős fiatalokkal, boldog felnőttekkel beszéltünk. Büszkén magyarázták itt is, ott is, hogy bár mindez a háborúban a földdel volt egyenlő, lerombolták a „civilizált” nácik, íme, most minden új. A szovjet emberről legelőször azt veszi észre az ember, hogy életvidám, jószívű és nagyon udvarias. Soha nem látott szeretettel fogadtak bennünket mindenütt. Most értettem meg tökéletesen én is, hogy miért harcolt egy emberként a szovjet nép a háború idején. Hisz itt a példa: a. népé minden, ezért a boldog életért érdemes és kell is harcolni, áldozni. Ilyen érzések között érkeztünk meg Moszkvába. Moszkva!... Milyen bűvös erejű szó! Látni Moszkvát! Olyan élmény ez. amit örkre megjegyez az ember. Moszkva sokmilliós, óriási város. Mint ilyen nagy várostól, óriási zajt is vártam. Csalódtam. Zaj alig van, amit az magyaráz, hogy Moszkva központjában villamos helyett autóbuszok és trolibuszok nyújtanak kényelmes utazást a. dolgozóknak. Mindenütt hatalmas építkezések. Ez jellemző egyébként az egész Szovjetunióra! Ilyen magabiztosan és nyugodtan építkezni: mérhetetlen erő jele. A legyőzhetetlen béke ereje. Ezt éreztük mi is és ezt érzi minden szovjet polgár. Szeptember 11. este 9 óra. Ki^ szálltunk a Metróból <;s Moszkvában első utunk a Vöröstérre vezetett. Megláttuk a Vöröstérrel szemben a Kreml falát. Hát itt vagyok. Sokáig nem mozdultam. Nem is tudtam szabadulni a lenyűgöző látványtól. Millió és millió lámpa fényében vakítóan ragyogtak a Kreml tornyainak rubincsillagai. I Len in-mauzóleum fönsége nyugodtságot áraszt e fényes estében, Moszkvában állandóan sok a külföldi. üe legyen az bárki, _ első útja■ ide vezet! Itt is, ott is álló és gyönyörködő csoportok. Esek mind külföldiek, különböző nyelven beszélnek, de arcuk egyet sugároz: a csodálatot, a tiszteletet, a, meghatottságot. Erősen nézek egy ablakszempárra, amit egy szovjet elvtárs mulatott meg. Sztálin elvtárs lakásának ablaka. — ó . . . ha, láthatnám ...! öt, Sztálint, aki milliónk sorsáért dolgozik és aki felé a világ minden tájáról száll a köszönet, a szeretet! Nem szól senki, de mindenki ezt gondolja. Ezt valamennyien! Közben üt a Kreml toronyórája, őrségváltás Lenin elvtárs sírjánál. Gyönyörű volt... Nem lehet azt leírni. Egyszerű, de fenséges! így adózik a nép annak a vezérnek, akin kívül talán senki sem tett meg nagyobbat az emberiségért. íyiinlh-a ma, látnám, oly eleven iri még bennem a kép: a Metró gyönyörű állomásai, Lenin-mauzö- leum, Gorkij-park, Nagyszínház és a leninhegyi egyelem kolosszális épülete. Az az öt nap, amit Moszkvában töltöttem, élelem egyik legszebb szakasza. Tanulmányaimat a rosztoii egyetemen folytatom. Csodálatos egy város. Mindenütt park. mindenütt szépítés, építkezés. Valahogy ügy éreztem az első időben, hogy jó volna hazarepülni és elmondani mindent mindenkinek, hogy ez a. mi célunk, és törekvésünk is. Tanulásunk nehézséggel kezdődött. Eleinte- nem sokat értettünk és nem tudtunk beszélni kielégítően oroszul. Segítettek azonban szovjet diáktársaink. A szovjet komszomolistú lő sokszor elvették jegyzetünket és úgy jegyzeteltek nekünk előadás közben. Mindenben segítettek. A professzorok külön előadást is tartottak, ha kértünk, úgy vizsgáztunk, ahogy a Párt azt elvárta tölünk. Emlékszem, milyen örömük volt a szovjet elvtársaknak, amikor először fölszólaltam a szemináriumon. Majdnem a vdllukra veitek. Meglepő az a figyelmesség, ahogy \ érdeklődnek országunk eseményei' felől. A Párt tagjait az Intézetben apjukként tisztelik a diákok, ők az élenjárók a tanulásban. És a kom- szomolisták. A diákotthonban együtt lakunk a Szovjetunió és a népi demokráciák ifjaival. Együtt megyünk színházba, moziba. Színházban, moziban mindig zsúfolt a nézőtér. A könyvekért valósággal soröaáUnak. A szovjet dolgozók élete kultúrált, vidám. Jó nézni a tömeget, amint megtölti az árutól roskadozó üzleteket. Jó nézni a fiatalokat, akiknek nem kell aggódni jövőjük miatt, Ismerek sok szovjetcsaládot. Ismerek egyetemi tanárt, katonatisztet, vasesztergályost, kolhozparasz- tot. Mindenütt csak egyet láttam, tapasztaltam : a jólétet és megelé-, gedést. * jpimútt egy év. Csodálatosan j szép év. Hazafelé robogott a vonat, És nagy változásokat tapaszé taltunk ismét. Egy állomás, arnil még tavaly sehol sem volt, már 3—| 4 emeletes épülettel díszeleg. Egy-! egy városban új utcasor, új munkáslakásokkal; egy-egy faluban ú}\ kultúrliáz, szebb annál, amit le romboltak a nácik. Szovjet- ösztöndíjas vagyok. BÜSS-' ke vagyok rá és boldog is vagyok! nagyon, mert már láttam példáké--I pünlcet, a. szocialista Szovjetuniót. Rajta leszünk, hogy a mi hazánkban is felépüljön a szocializmus. NÉMETH ANDRÁS, szovjet ösztöndíjas egyetemi: hallgató, Kótaj.
