Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-13 / 192. szám

3 1952 AUGUSZTUS 15. PÉNTEK PÁRTÉPÍTÉS _________________ Szélesíts ük ki a fa3isí j$á§£-nia%£*alma( „A faliújság az alapszevvezetek, ■a kis termelési egységek dolgozói­nak sajtója, a helyi közvélemény, az alulról jövő bírálat és kezde­ményezés szócsöve, — a legszéle­sebb körű demokrácia kifejezője” — határozta meg a Szervező Bi­zottság 1952 májusi ülése. Mint ahogyan azt a Szervező Bizottság határozata megállapítja, faliújsá­gainknak igen komoly feladata van minden területen. Éppen ezért párt- szervezeteinknek sokkal nagyobb gondot kell erre fordítaniok. Faliújság-mozgalmunk a felsza­badulás utáni időkben erőteljesen kibontakozott, s jelentős segítséget adott a hároméves terv Időelőtti befejezéséhez, ötéves tervünk meg­kezdéséhez. Mint az agitáció igen fontos eszköze, tanította, nevelte dolgozóinkat, bírálataival segítsé­get nyújtott a hibák kijavításához. Éppen azért, mert a faliújságnak ilyen óriási jelentősége van, — cik­kei közvetlenül a személyekhez szólnak, az egész üzem vagy üzem­rész problémáival foglalkoznak, s az üzem valamennyi dolgozója ak­tívan részt vesz a faliujságkészí- tésben, — éppen ezért teli ma is sokkal fokozottabb gondot fordí­tani erre a munkára. Pártszervezeteink, tömegszerv eze- ! ink az utóbbi időben elfeledkez­tek ennek az igen fontos agitációs eszköznek jelentőségéről, kevés gon­dot fordítottak rá, s emiatt a fali­újságok egyhangúak, általánosak lettek, nem foglalkoznak közvetle­nül a legdöntőbb politikai és terme­lési feladatok megoldásával. A fali­újságok jórészt nem az üzem, a falu életéről szólnak, hanem álta­lánosak, egyhangúak, s így unal­massá válva, nem töltik be hiva­tásukat, nem képesek a dolgozók tömegeit nevelni, tanítani, nem tud­ják harcba vinni egy-egy fontos feladat megoldásánál. Az ilyen faliújságok nem képesek a párt- és kormányhatározatok, végrehajtásá­ra, a tervek hiánytalan teljesíté­sére és túlteljesítésére mozgósítani. Vannak pártszervezeteink, ame­lyek a fallujságcikkek fontosságá­val tisztában vannak, akik megér­tették : milyen hatalmas segítséget jelent az a feladatok megoldásá­ban. Ezeken a helyeken meg is lát­szik ennek eredménye, ököritó- íülpösön az egyéni és csoportos jigltáció mellett gondja van a párt­szervezetnek a faliújságra. Szépen bekeretezett üvegszekrényt helyeztek cl a tanácsháza falán, ahol az élenjáró dolgozók arcképeit, eredmé­nyeit függesztik ki, serkentve ezzel a többieket jobb munkára. Hiá­nyossága azonban ennek az, hogy nem használja a faliújság egyik legfontosabb -fegyverét, a kritikát. Elfeledkezett arról az ököritóflU- pösl pártszervezet, hogy az élen­járó dolgozók népszerűsítése mellett az is a faliújság feladata, hogy bátran tárja fel a hibákat, adjon segítséget azok kijavításához, har­coljon a bürokrácia, a maradiság ellen, fokozza a dolgozók éberségét, harcoljon az ellenség ellen. Személyesen felelősek a párttitkárok a faliújságért A faliújság-mozgalom fokozottabb kiszélesítése megköveteli, hogy pártszervezetei n-k vezetői, a párt- titkárok személyes felelősséggel se­gítsék, Irányítsák és ellenőrizzék a fatiujságszerkesztést. Gondoskodja­nak arról, hogy minden üzemben, üzemrészben, s a községekben fali- wjság-szerkesztőbizottság működjön. Ennek a bizottságnak legyen fel­adata gondoskodni arról, hogy a faliújságon rendszeresen megjelen­jenek az aktuális kérdésekkel fog­lalkozó rövid, könnyen érthető, személyhez szóló cikkek. A cikkek mellett helyezzenek el karikatúrá­kat, fényképeket, grafikonokat Is, s mindamellett gondoskodjanak a cikkek elhelyezéséről, hogy azok- ízlésesek, könnyen áttekinthetők le­gyenek. Foglalkozzanak a fulluj- ságcikkek a nemzetközi események visszhangjával, a dolgozóknak a Szovjetunió, a béke, a szocializmus ügye melletti harcos kiállásával. Foglalkozzanak rendszeresen az üzem, a falu kulturális és sport- eseményeivel, a dolgozók politikai és szakmai tudásának fejlesztésével. Nem szabad, hogy megelégedjenek az olyan verseny-táblával, amilyen a nyírmaűai gépállomást ,,díszíti”. Az alig észrevehető kis táblán mindössze a dolgozók neve és szá­zalékos eredménye látható, gyak­ran azonban még ez sem. A szerkesztőbizottság és a cikkíró aktíva Éppen azért, mert a faliújság­nak nagy szerepe van a dolgozók nevelésében, a feladatok jó megol­dásában, — nem szabad szűk re- gzortfeladatnak tekinteni. Nem vál­hat a faliújság valóban a dolgozók újságjává, ha azt csak a szerkesz­tőbizottság tagjai írják, csak azok foglalkoznak vele, ha nem lesz az valamennyi dolgozó ügye, ha nem tesszük kollektív munkává. Leg­fontosabb feladat, hogy a párt- és tömegszervezetek tagjaiból hozzuk létre a szerkesztőbizottságot, olyan dolgozókból, akik fejlettek, akik érzik, milyen kitüntető feladatot bízott rájuk a párt. Ennek a bi­zottságnak a feladata biztosítani, hogy a faliújságon megjelenő cik­kek a pártszervezet, a DISZ, a szakszervezet előtt álló legfonto­sabb feladatokkal foglalkozzanak. Dolgozzon a szerkesztőbizottság tervszerűen, hetenként, vagy kéthe­tenként cseréljék a régi cikkeket, s tartsanak az aktívákkal értekezle­tet a faliújság munkájának megvi­tatása céljából. Xrjuuk Alkotmányunkról! Most, az Alkotmányunk ünnepére tett felajánlások teljesítésének elő­segítésénél döntő feladat, hogy a faliújság cikkeiben is rendszeresen foglalkozzunk az Alkotmány jelen­tőségével. Ne, a Szabad Nép es a Néplap ezzel foglalkozó cikkeit vág­juk ki és tegyük a faliújságra, ha­nem foglalkozzanak a cikkek azzal, hogy mit köszönhet az üzem, a gazdaság, a falu egy-egy dolgozója az Alkotmánynak. Helyesen foglal­kozott ezzel a nagykúllói pártszer­vezet, amikor a község irattárában talált, olyan régi iratokat tett ki a faliújságra, amelyek megmutat­ják egy-egy dolgozó paraszt múlt­beli nyomorúságát, ugyanakkor ír­nak arról is, hogy ma hogyan vál­tozott meg ugyanazoknak a dolgo­zóknak az élete. A dolgozók emlé- keztetése a múltra, a faliújságon is megmutatva mi3gváltozott, szebb életét, — elősegíti a munka jobb elvégzését, s a beadási terv mi­előbbi teljesítésére serkenti dolgozó parasztságunkat. Pártszervezeteink használják fel azt a segítséget, amelyet a fali­újság nyújt, gondoskodjanak arról, hogy a népnevelők, kisgyüléselő- adók agitációs munkájuk sorún támaszkodjanak a faliújság anya­gára. Pártbizottságaink adjanak fo­kozottabb segítséget az alapszerve­zeteknek a faliújság munka irányí­tásában és ellenőrzésében. Pártszer­vezeteink segítsék elő, hogy a leg­szélesebben kibontakozzék faliújság- mozgalmunk. — Léuainé — fl íugoszláy hazafiak meghiúsítják litóék anierikanizáiási kísérletei! a hadseregben A „Napred”-ben, a jugoszláv for­radalmi emigránsok Szófiában meg­jelenő lapjában D. Mitrovics, a ju­goszláv hadseregben szolgáló haza­fiak titóellenes harcáról a lobbi között a következőket írja: Tltóék — amerikai katonai szak­emberek ellenőrzése alatt és köz­vetlen vezetésével — amerikai min­tára szervezik át a jugoszláv had­sereget. A jugoszláv hadsereg „felkészült­ségének” ellenőrzésére különböző angol és amerikai tábornokok ér­keznek Jugoszláviáiba. A mai jugoszláv hadsereg veze­tői fasiszta és burzsoá elemek. A Dép fialt — mint a 'Bitó-rendszer számára megbízhatatlanokat _ ki­zárják a vezetésből._____________» A Titóklikk egész tevékenységé­nek az a célja, hogy a jugoszláv katonákból gyilkosokat neveljenek, akiket az amerikai hupe rial isták érdekeiért háborúba taszíthatnak. Tltóék minden intézkedése a ha­zafiak egyre nagyobb ellenállásába ütközik. A hadseregben szolgáló hazafiak Titö-ellenes harcát bizonyítják a szabotázsok, mint például a bel­grádi 1144 számú katonai posta egyik raktárának felgyujtása. Sza­rajevóban is felgyújtottak egy ame­rikai fegyverrel megrakott katonai i-aktárt. Az m$z leszerelési bizottságának ülése Mint ismeretes ,az ENSZ lesze­relési bizottságában az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország küldötte „együttes kiegészítő javas­latot” terjesztett elő korábbi, az ál­lamok fegyveres erői létszáma „maximális színvonalának megálla­pításáról” szóló javaslatához. J. A. Malik elv-társ, a Szovjet­unió képviselője rámutatott, hogy a Szovjetunió küldöttsége tanulmá­nyozza a három hatalom ^kiegé­szítő javaslatát” és felhívta a bi­zottság figyelmét arra, hogy az amerikai, francia és angol küldött állításai szemmel! át 11 aií óa u ellent­mondanak a valóságnak. A szovjet küldöttség már rámuta­tott — mondotta Malik, — hogy ha elfogadják a fegyveres erők egy- harmaűdal való csökkentésének a Szovjetunió által javasolt elvét, ak­kor Angliának nem kevesebb, mint 520 ezer fővel kell csökkentenie fegyveres erőit a jelenlegibe:: ké­pest és így fegyveres erőinek lét­száma körülbelül 000—020.000 fő lesz. Ugyanakkor a három hatalom a fegyveres erőknek olyan „színvo­nalát” javasolja Anglia számára, amely eléri .a nyolcszázezer főt. A továbbiakban Malik emlékez, tette a bizottság tagjait arra, hogy a Szovjetunió küldöttsége a bi­zottság június 10 i ülésén a követ­kező nyilatkozatot tette: „Mint is­meretes, a szovjet javaslatok előír­ják az öit n-asyha'takwj» fegyverze­téinek és fegyveres erőinek egyliar- maddal való csökkentését. Ha a három hatalom kormánya valóban csökkenteni akarja fegyveres erőit és fegyverzetét legalább egybar- maddal és hajlandó konkrét hatá­rozatot elfogadni ebben a kérdés­ben, egyidejűleg az atomfegyver be­tiltásáról és a betiltás ellenőrzésé­ről szóló határozat elfogadásával, akikor a szovjet küldöttség nem tá­maszt nehézséget a fegyverzet és a fegyveres erők ilyen csökkentésének konkrét mutatószámairól szóló egyezmény elérésének útjában.” Ezzel a nyilatkozattal kapcsolat­ban — folytatta Malik — a szov­jet küldöttség a következő alapvető kérdést Intézi a „kiegészítő javas­lat szerzőihez: Előírja-e a húrom hatalom kiegészítő javaslata Ilyen konkrét határozat elfogadását fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről, egyidejűleg az atom fegyver és az összes többi tömeg- pusztító fegyver betiltásának ellen­őrzéséről szóló határozat elfogadá­sával ? Anglia és Franciaország küldötte jobbnak tartotta, lia kitér a szovjet képviselő kérdésére adandó nyílt vá- 1 lasz elől. Rákosi Mátyás elvtárs üdvözlő távirata Kim Ir Szén eivtárshoz a koreai nép felszabadulásának 7. évfordulóié alkalmából KIM IR SZÉN elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökének, P h e n j a n. Engedje meg miimsaterelnök elvtárs, hogy a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság legnagyobb nemzeti ünnepén, a koreai nép fel- szabadulásának 7. évfordulóján a Magyar Népköztársaság miniszter- tanácsa és az egész magyar nép nevében forró, testvéri üdvözletemet küldje™ önnek és az egész koreai népnek. A dicső koreai nép ered­ményes alkotó munkájával és az imperialista betolakodók ellen folyta­tott hősi harcával az egész világ békeszerető népeinek megbecsülését és rofeonszenvét vívta ki. A magyar nép és közös felszabadítónk, a ha­talmas Szovjetunió vezetése alatt küzdő 800 milliós nagy béketábor szilárdan hisz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság végső diada­lában. RÁKOSI MÁTYÁS, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Hasonlóképpen üdvözlő táviratot intézett Dobi István elvtárs, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke Kim Du Bon elvtárs­nak:, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső gyűlése elnök­sége elnökének, Kiss Károly elvtárs pedig Bak Hen En elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterének. Korea felszabadulásának hetedik évfordulója Hét évvei ezelőtt, 1945 augusz­tus 15-én a hős Szovjet Hadsereg a japán Kvantung-hadsereg váloga­tott csapatainak szétzúzása után felszabadította a hős koreai népet a sokévtizedes japán rabság alól. A koreai nép hosszú történelme folyamán nem egy ízben folytatott súlyos harcot a koreai földre' be­tolakodó külföldi területrablókkal. Már a XVI. század végén egy jól felfegyverzett japán hadsereg nyo­mult be Koreába, da a japánok hatéves hadjárata alatt sem tudták elérni céljukat, Korea leigázását, inert a hős koreai nép kiűzte őke; földjéről. A XX. század elején a japánok ismét Koreára támadtak és azt nagy harcok Után leigázták, és majdnem negyven évig garúzdát- koűtak Korea földjén. Ez alól a rabság alól a Szovjet Hadsereg szabadította föl Korea népét és ugyanakkor megnyitotta Korea előtt az utat az új, boldog élet felé. 1945 szeptember 6-áu majdnem egy hónappal azután, hogy a Szov­jet Hadsereg felszabadította Ko­reát, az ország déli részében partraszálltak az amerikai csapa­tok. A 8$. szélességi körnél húzták meg a határvonalat a két övezet, a szovjet és az amerikai övezet. Észak- és Dél-Korea közö-tt. Miköz­ben a szovjet csapatok segítették Észak-Koreát, hogy minél előbb föl­számolja a japán gyarmatosító rendszer maradványait addig Dél- Koreában az amerikaiak az új gyarmatosítás alapjait vetették meg. Észak-Korea népe hozzákezdett a szétrombolt népgazdaság helyre­állításához és fejlesztéséhez. Az í szak-Koreúbau végrehajtott föld­reform megszabadította a paraszto­kat a földesúri hűbéri kizsákmá- myblástól és a dolgozó parasztokat a föld gazdáivá tette. Ezután álla­mosították a bankokat, az ipar, a közlekedés, a hírszolgálat legfonto­sabb ágait, amely biztosította az inat az ország további demokrati­kus fejlődése előtt. A Munkapártnak, Korea legha­talmasabb politikai pártjának kez­deményezésére mindkét országrész több mint 10 millió embert egyesítő pártjának és társadalmi szerveze­teinek képviselői 1948 júniusában határozatot hoztak hogy közös vá- Jisztásokat tartanak a Legfelsőbb Népgyülésben. 1948 augusztusában tartották meg az egész országban a választásokat. Dél-Koreúban, ahol az imperialisták és a hazai reakció el akarta nyomni a választást, a szavazásra jogosultak 77,52 száza­léka szavazott le, Északon pedig a választók 99,98 százaléka. A koreai nép túlnyomó többsége által meg­választott Legfelsőbb Népgyülés kikiáltotta a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságot, elfogadta a köztársaság alkotmányát és meg­alakította a kormányt, élén a Mun­kapárt vezetőjével, Kim Ir Szén elv társsal. A szovjet csapatok, miután el­végezték felszabadító küldetésüket, 1948 decemberében kivonultak Ko­rea területéről. A koreai Népi • Demokratikus Köztársaság kikiáltásával Észak- Korea élete még az eddiginél is ha­talmasabb fejlődés korszakát élte át. Gyors ütemben fejlődött az ipar. Elég megemlíteni, hogy az Ipar össztermelése 1946-tól 1949-ig 271.1 százalékkal emelkedett. Alapvetően megjavult a dolgozók anyagi helyzete is. Bevezették a nyolcórás munkanapot, megtiltot­ták a gyermekmunkát, biztosították a dolgozók számára az évenkintl szabadságot, ezenkívül egész sor munkabiztonsági és szociális bizto­sítási intézkedést hajtottak végre. óriási arányokat öltött Észak- Koreában a kulturális építkezés is. Míg a japán megszállás alatt az egész országban — a japán isko­lákkal együtt — 1496 elend, közép­es szakiskola volt, addig Észak- Koreában a felszabadulás után rövid évek alatt az iskolák száma elérte az 5,242-t és ezekben több mint kétmillió fiatal tanul. A fő­iskolák esti és magántagozataln, a műszaki tanfolyamokon, a 616 kö­zépfokú és az 1072 felnőttek szá­mára indított elemi iskolábau több mint egymillió ember folytatta ta­nulmányait. Egész másképp alakult a helyzet Korea déli részében, amelyet az amerikai csapatok szálltak meg. Az amerikaiak nem felszabadítókként, hanem gyarmatosítókként érkeztek Koreába. Felhasználták a japán gyarmatosítók apparátusát, a japán rendőrséget, érvényben tartották majdnem az összes korábbi japán gyarmati törvényeket. Éppenúgy. mint japán elődeik, megfojtják Dél-Korea gazdasági életét és nem­zeti kultúráját. Dél-Koreát hídfőállásukká tették, hatalmas fegyverszállítmányokat irányítottak oda, amerikai ellenőr­zés alá helyezték a Iá Szín Mau- klikk fegyveres bandáinak katonai kiképzését. Nem elégedtek meg Dél-Korea rabságban tartásával, hanem ke­zükbe akarták kaparintani Észak- Kóreát is. És _ 1950 június 25-én reggel Iá Sziu Man bundái ameri­kai ruhában és amerikai fegyverek­kel megkezdték a támadást Észak- Korea ellen. Miután ott megkapták a megfelelő visszavágást, az ame­rikai imperialisták nyilt fegyveres intervenciót kezűtek Koreában. Több mint két éve folyik a ko­reai nép harca az imperialisták ellen. Ez a harc sok áldozatot kö­vetelt és követel, de a koreai nép soha egy percre sem rendül meg. Az amerikai imperialisták és csat­lósaik a legkegyetlenebb eszközök­höz folyamodnak, porrá bombáz­zák a koreai falvakat, városokat, halomra gyilkolják az embereket, de a koreai nép nem csügged, ha- i em tovább harcol, mert tudja, hogy igazságos háborút folytat és mellette vau a világ valamennyi becsületesen gondolkodó embere, mellette van felszabadítója, a nagy Szovjetunió. NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents