Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-10 / 187. szám

NÉPLAP 5 * Gazdag a termés, gazdagodnak a szövetkezeti parasztok a császárszállási Uj Alkotmány termelőszövetkezetben Termelőszövetkezeti csoportjaink példát mutatnak a beadásban 48.5. Nyílt levél Szappanos Mihály besztercei dolgozó paraszthoz I „Szeretettel írem levelem' és büszke örömmel közlöm Fariunk­kal, hogy vállalt kötelezettségein­ket teljesítettük, — Írja levelében Zajddezlrí József tsz. elnök Nyírlu- gosról. — A cséplési munkákat be­fejeztük és ezzel egyidőben a köz­ség öt termelőcsoportja a beadást Is teljesítette. Elsőnek a Szabadság tszcs, teljesítette 100 százalékosan a beadást, utána a Rákosi 105, a Rákóczi 10,8, n Kossuth 101 száza­lékra. A termelőcsoportok verseny­be indultak a beadásért, de teljesen figyelmen kívül hagyták az ötödik tszcs-t, a Sztálin termelőcsoportot. Ugyanis ez a csoport mindenben te volt maradva. Most a beadásnál mutatták meg a Sztálin tszcs, tag­jai, hogy kár volt lenézni őket, mert beadásukat messze túl­teljesítették. Rozsból 169, búzából 120 százalékra teljesítetté!!: beadá­sukat. így harcolunk mi, nyírlugosi tszcs-k a minisztertanács zászlajá­ért.” * „A nyírgeleel Dózsa tszcs. 122 százalékban teljesítette kenyérgabo- nabeaüásl kötelezettségét, — írja levelében Kapási Juliánná. — Gép­állomás! tartozásunkat még nem tudtuk teljes egészében teljesíteni, mert időközben a cséplőgépet egy másik csoporthoz vitték el. A csép­lési munkákat erősen hátráltatta az is, hogy a cséplőgép sokszor 3 Zalamegye 86.4 százalékkal vezet a gabonabegyüjtésben A begyűjtési verseny Alkotmá­nyunk ünnepének közeledtével mind hevesebbé válik. A begyűjtés foltozásának fontos feltétele a csáp- lés ütemének megyorsítása. Az or­szág legjobb cséptőmunkacsapatait, gépállomásait és cséplési ellenőreit 670.000 forint jutalomban részesíti a begyűjtési miniszter. Kormányaztunk ebben az eszten­dőben Is megjutalmazza és díszok­levéllel tünteti ki a jól telje- ő dolgozó parasztokat. A díszoklevél a jól végzett munka és a beadás­ban mutatkozó hazaszeretet jelvé­óra hosszat Is állt, mert nem volt megfelelő szerszám a géphez. Mi szeretnénk a cséplést a miniszter- tanács határozata szerint előírt idő­ben teljesíteni, de ehhez a gépállo­más segítségét is kérjük.” * „Községünk a megye szélén, a Román Népköztársaság határa mel­lett fekszik. Régen grófi uradalom volt és Zsuzsánna-majornak hív­ták. A szovjet katonák elzavarták a grófot ós hogy az átkos fasiszta rendszernek még a nyoma se ma­radjon, az új község új nevet ka­pott. Így született meg omboly község. Azóta a község képe is megváltozott, új utcák nyíltak, egészséges, új, szép tágas lakások épültek, 122 egymásután. A három­éves tervtől telefont kaptunk, az ötéves tervtől villanyt és kövesutat fogunk kapni. Ennyi sok minden jó után községünk megértette, hogy a Fárt csak jót akar nekünk, s 1952 tavaszán szövetkezeti község lettünk. Most először aratott közösen az egész falu s ezt az együttes mun­kát úgy ünnepeltük, hogy teljesí­tettük állam iránti kötelezettségün­ket, gabonubeadúsból 102, széna­beadásiból pedig 130 százalékra. _ Ugyanakkor a gépállomással szem­ben fennálló tartozásunkat is 100 száza lék ig ki egyen 1 i tettük. RUTKAl JÁNOS, Omboly." nye, amelyre büszke lehet minden dolgozó paraszt. A gabonabegyüjtésl verseny ál­lása : Gabonabegyiijtés teljesítése százalékban: 1. Zala S0.4, 2. Veszprém 77.0, 3. Heves 77.5, 4. Vas 77.1, 5. So­mogy 75.9, 6. Győr 75.4, 7. Oson- grád 74.2, 8. Komárom 73.9, 9. Pest 73, 10. Békés 71.9, 11. Szol­nok 68.5, 12. Bács 68.3, 13. Hajdú 64.4, 14. Tolna 62,6, 15. Baranya 62.4, 16. Szabolcs 62.—, 17. Nógrád 60.7, 18. Fejér 59.2, 19. Borsod £ forró nyári nap lehajtott az égen. Tüzes sugarával megfestette a láthatáron ritkán úszó fellegeket. A császárszállás! ZJj Alkotmány termelőszövetkezet udvarán még serényen folyik az élet- A házak előtt öregek üldögélnek a kis lócá­kon, szaladgálnak a gyerekek. Egyiknek kezében kalács, másik kezében hatalmas mákoskürt, nem is a kezében, inkább az ölében tart­ja egy hirtelenszöke-hajú, kerek, pirosa rcü, alig négyéves apróság. A felszabadulás előtt az emberek nyomortanyája volt ez a hely. A tanya lakót cselédek voltak. Éjt- napot egybetőve, a családok apraja- nagyja másnak dolgozott. Kalács, mákoskürt nagyon ritka vendég volt, most megszokott., szinte hét­köznapi eledel. Egymást érik a szekerek a tanyában. Egyik vályogot hord a most épülő 1O0 férőhelyes tehén- istállóhoz, ‘4 másik dohánnyal meg­rakva a pajtához siet. Most folyik az aljdoliány-szüret. Tavaly a gaz lepte még a dohányföldet, nem szedték le az aljdoliányt, 4 holdról pedig még az anyadohúnyt se szed­hették le. Megölte a gaz. Ez azonban már a múlté. Most 10 mázsa holdanként! dohányter­mésre számítanak. A pajtáiból vi­dám ifjú munikássereg dala hallat­szik ki. Egy szekér szalmával érke­zik. Jut mindenre szekér, 20 fogat­tal rendelkezik a termelőszövetke­zet. A tanya északkeleti oldalán hú­zódik az új. modern baromfitelep, északra pedig a nyárfacsemetéket mozgatja a szél. A termelőszövet­kezet ültette most két éve, hogyha megnő, felfogja a hideg, goromba szeleket s megvédje a belső gazda­ságot. A határban Is találkozha­tunk új ültetést! akácfasorokkal, a juakmucos szelek jámbort fására ül­tették azokat. A tanya keleti részén az új, kor­szerű pajta mellett hatalmas tá­nyért napraforgók bólogatnak. 32 holdas a napraforgó-tábla. Csodá­jára járnak a környékről. Mert hát Császárszálláson sem esik több eső, mint másutt, inkább a szelek ural­kodnak és a perzselő nap, mégis szép minden, a szövetezetben. Hidas Mihály új házától húzó­dik a kukoricás. Most férfiasodnak, bajuszosednak a kukoricák. Persze, ez már a másodvetésú fajta, 12 hold egy darabban, ez csak nyakig ér. A tavaszi kukoricatábla néhány kilométerre te-ül el, nem kis gon­dot okoz a pótbeporzása, mert bi­zony jól megnőttek azok, 2 és fél— ő méter magasak általában. A tanyától délkeletre terül el a holdanként 150—160 má­zsát igérő cukorrépatábla, tőle jobbra, a dülőút másik oldalán a holdadként 60 mázsát igérő 40 hold Ipari burgonya. Eddig tart a sár­gászöld dohánytenger, amelyen már megkezdték a szüretet. Szinte mesének tűnik az egész határ. Mintha a termelőszövetkezet földjét bőségesen öntözné az eső. Sokan csodálják, pedig nincs sem­mi csoda benne. Mindössze annyi, hogy a termelőszövetkezet korán, jól előkészített talajba vetett. Min­den növény megkapta „fejadagját” a műtrágyából. Az egyik fajta fé- szektrágyázást kapott, a másik pe­dig terített műtrágyázást. A mű­trágya hatására még a szárazság beállta előtt megerősödtek a növé­nyek. A jó növény-ápolással pedig hosszú Ideig megőrizték a talaj nedvességét. A kukoricát 4-szer, sőt volt olyan tábla, amelyet ötször kapáltak meg. Közvetlenül a tanya mögött traktor pöfög a tarlón. A keresztso­Mi, az orosi Petőfi Sándor úttörő­csapat tagjai elhatároztuk a csa­pattanács javaslatára, hogy piros szíveket készítünk kartonlapokból és a közepére fehér békegalambot rajzolunk. Ezekkel a szívekkel kö­szönti csasztuska-brigádunk a be­adásban élenjáró dolgozó paraszto­kat. Mi büszkék vagyunk azokra a rókát szántja. Neki-meki rugaszko­dik, i száraz föld először maka es­küdik, de aztán megadja magát, összeszakad az eke alatt és meg­fordul a másik oldalára. Mikor a traktor távolabb ér, egy másik ün­nepélyes hang is eljut a tanyához. Mint szúnyogok zsongása, alig hall­hatóan szűrődik a távolból érkező cséplőgép zúgása. Garai József ott a felelős gépkezelő, a termelőszö­vetkezet tagja. A cséplőgépmunkú- sok is termelőszövetkezeti tagok. Az utolját csépelik a gazdag termék­nek. Mert a búzatermésük is szép, 11 mázsa holdanként az átlag. Szaporodik a tennelőszö- vetkeaetiek közös vagyona, növek­szik jövedelme. És éppígy gaz­dagodniuk, gyarapodnak a szövet­kezeti parasztok is. Most leginkább a félévi elszámolás a beszéd tár­gya. A tagok számolgatnak, tervez­getnek, hová teszik a sok terményt, mit vásárolnak. Valóra válnak a régi álmok. Hidasi Mihály fia már évek óta motorkerékpárt szeretett volna. Most meglesz. Szabó Istvá­néi: is számolgatnak, tervezgetnek, így volt ez hétfőn este is. A család Szabó István kivételé­vel már együtt volt. Szabó néni megetette a fiaákocát,, a két hízó­nak valót, a malacoknak is lökött egy kis árpát. Azzal 6 is letelepe­dett egy kis székre ott kint a ház előtt. Beszélgettek. — Hogy bírja ez az ember, — szólalt meg csodálkozva Szabó Ist­vánná. — 65 éves létére, kora reg­geltől késő estig nem jönne haza. Elbeszélgetne azoknak a tehenek­nek ki tudja, meddig. Mindig talál valamit. Egyszer a tejet vizsgál- gatja, máskor meg azt, hogy a jó tejelő teheneknek milyen az állá­sa. Szóval mindig talál valami munkát. A zsöríölődést csak akkor hagy­ja abba az asszony, amikor megér­kezik a férje. Szabó István közé­jük ül, bekapcsolódik a beszédbe. — Nem beszéltél még, apjuk, Nagy Istvánnalf Azt mondták, ha lesz eladó gabonánk, ők megve­szik. Tudod, kevés termett nekik. Szabó István beleegyezik az el­adásba. — Lesz miből eladni. Itt már őszig mindig kerül valami a ház­hoz, csak legyen hová tenni. Tu­dod mennyi gabonát kapunk most a félévi elszámolásnál? _ fordul n feleségéhez Szabó István. — 25 má­zsát ! Elhallgatnak. Ragyák járnak az eszükben. Nyolc holdat vetettek ga­bonával, mégis kevés. Mint ahogy nem egyszer szűkölködtek ők is, pedig 17 holdjuk volt. Most pedig itt a 25 mázsa — tisztán. Az adó, a beadás a szövetkezet gondja. — Aztán itt vannak a gyere­kek, azelőtt be kellett érniök az ennivalóval, a ruhával, most meg András azzal példálózkodik, hogy a Hidasi-fiúnak motorkerékpárt vesz az apja. .— Majd jövőre neked is lesz, most örülj, ha veszünk egy kerék­párt, — hárítaná el Szabó, de a fia közbevág: — Nem is motorkerékpár kell nekem, hanem egy szép tangóhar- monika. Szabó István hirtelen fordult András felé, hogy a fiú még mit nem akar. Még az ujjait is billegeti hozzá, mintha már ott volna a harmonika a mellén. Nehe­zen nyugszik meg az öreg, de meg- igérteti Andrással, hogy őt is meg- tanítja játszani. — Akkor minek veszünk rádiót? dolgozó parasztokra, — a mi édes­apáinkra, akik az úttörők piros szívéit birtokolják. így köszöntöttük fel Gemzsi Mihály 7 holdas dolgo­zó parasztot Is. Köszöntő brigá­dunk nagyban elősegíti a termény- begyűjtés sikerét. B. KOVÁCS MIHÁLY,i rajtanácselnök. — szólt közbe Szabónc is, csakhogy ellenkezzék a fiúval. Az azonban nem hagyja magút: — A rádiót nem lehet a nya­kamba akasztani. . Lassan megy a tervezgető*, mert most Marika jelentette be igényét a bútorra. A fiúk majd összekap­tak vele, a szülői szó azonban őt is kibékítette: Lesz bútor, jut arra is. Olyat vesznek, amilyen tetszik Ma­rikának. Nyíregyházára jönnek be, hogy szétnézzenek a bútor ügyé­ben. Tovább tervezgetnek sza­bóik. Nem marad ki a „költségvetés- bői” Szabóná sem. O ugyan szabad­kozik; úgy gondolja, hogy télen elég lesz, ha beül a kályha mellé, !A többiek azonban nem hagyják nnyiban. „Megszavazzák” a bűn­ét. — Száz szónak is egy a vége, — Ézakitotta félbe a beszédet Szabó Istvánná. — Gyerünk vacsorázni. .Jiztáin jó lesz, ha papírt, ceruzát lesztek elő és kiszámoljátok, hogy ljörülbelül mennyi lesz a jövedelem. Nehogy aztán a világba szúmít- gassunk. Szabó Istvánék nyugodtan szőhe- tik a tervet. Hárman dolgoznak a termelőszövetkezetben. Jelenleg 1000 körül van a munkaegységük. Most a félévi elszámolás után kö­rülbelül 5.000 forint készpénzt kap­nak, a 25 mázsa kenyérgabonán kí­vül. Ügy gondolják, az évvégi el­számolásig még szereznek vagy 500 munkaegységet, úgyhogy 150O-zal szoroznak majd az elszámoláskor. Ha csak 3 kiló májusi száradású kukorica jut munkaegységemként, 3 kiló széna, 2 kiló burgonya, — ak­kor is sok az. Aztán még körülbelül 25 mázsa kenyérgebanát is kapnak. Sokiezer forintot hoz majd a sza­badpiacon értékesített termény, — mindamellett, bogy pénzben is 10 ezer forint körül kapnak még az évvégi elszámoláskor. Jut ebből ru­hára, rádióra, bundára, bútorra és még sok mindenre, amiről valami­kor álmodni sem mertek Szabóék. — KOLOZSI DEZSŐ _ za.ppa.nos elv társ! Pontosan egy féléve, február közepén történt, hogy levelet írtál a Néplap szerkesztőségéhez. Ekkorra már az ipari üzemek sorra csatla­koztak „Termelj ma többet, mint tegnap!” jelszóval Loy Árpád moz galmálioz. Te voltál az első dolgozó parászt a megyében, aki levélben megírtad, te is többet akarsz ter­melni, mint eddig termeltél és le­veledben dolgozó paraszt társaidat is erre szántottad. Többek között ezt írtad: „Ahogy megismertem az új begyűjtési törvényt, s utána ol vastam a Szabad Népben Loy Ár­pád sztahanovista felhívását, hogy a munkások arra törekedjenek: ter­meljenek ma többet, mint tegnap, — gondolkozni kezdtem. Sokat szoktam olvasgatni, a népi demo krác'ta azt is adta nekem, hogy tá­jékozódhatom, tanulhatok. (Bizony, erre a felszabadulás elölt még gon­dolni se mertél, amikor Horváth András földbirtokosnál cselídked- tól!) A falusi dolgozók, a föld mű­velőinek munkája nem egyik nap­ról a másikra hozza meg a gyümöl­csét, De nan mint nap szlvósabban kell dolgozni azért, hogy szebbet és jobbat hozzon a föld, többet adjon, mint eddig adott. Azt látom: a föld­művelésben is meg kell valósítani azt a jelszót: „Termelj ma többet, mint tegnap!” Dolgozz minden nap jobban, új módszereket tanulj tneg, hogy a föld többet hozzon, a jószág jobban szaporodjon, mint eddig." Szépen hangzottak szavaid, tíz­ezrek ismerték meg nevedet. Leve­lek tömege érkezett a szerkesztő­ségbe „Csatlakozunk Szappanos Mihály besztereci dolgozó paraszt felhívásához!” — ,,Követjük Szap­panos Mihály példáját!” — írták a megye különböző részeiről a dolgo­zó parasztok. Különböző értekezle­tekre hívtak meg. Amikor- megér­keztél, tisztelettel beszéltek rólad dolgozó paraszt társaid: „Megjött Szappanos Mihály, ö szólított min­ket több termelésre”. A megyei bé­ketalálkozónak küldötte voltál, — Beszterce békeharcos dolgozóit kép­viselted. Ez idő alatt ért életed leg­nagyobb kitüntetése is, a tavaszon leltél tagjelölt a Magyar Dolgozók Tártjában, a magyar dolgozók él­csapatának lettél tagja, melyet Rá­kosi elvtárs vezet, összegezve: köz­ismert, híres ember lettél. Fel év. telt el — mérleget kell készíteni. Szappanos elvtárs, ha csak futó­lag nézzük, hogy mit tettél, a lát­szat az, hogy jól dolgoztál a saját portádon: olyan búzát raktál asz- tagba, melyből holdanként 12—IS múzsát vársz. Napraforgód, krump­lid, répád, kendered, de a tengerid is olyan, ami miatt nem kell szé­gyenkezned, tehát azt mondhat­nánk, jó munkát végeztél. A tava­szon egy értekezleten a község dől gozóinak be is számoltál módsze­redről, hogyan akarsz többet ter­melni, ez is a javadra írandó. De vájjon eleget tcttél-e ezzel minden kötelességednek t Nem. Leveledben erről is írtál: Tudom, hogy az állam csak úgy le­het gazdag, az országunk csak úgy lehet erős, ha mi gazdagítjuk, erő Htjuk... Erősítsük a hazát azok ellen a háborús gyújtogatok ellen, akik újból rabságba vinnék szabad, építő népünketEzekben a sorok­ban már nemcsak magadról írsz, hanem a hazáról, mindnyájunkról, mindnyájunk békéjéről beszélsz. Vájjon csak magadnak akartál bé­két, amikor a község dolgozói meg­választottal: megyei küldöttnek?... Mi tudjuk, hogy nem... A leg­utóbbi tanácsülésen azonban ellent- mondtál levelednek. Itt már nem azt mondtad, hogy a begyűjtéssel erősítsük hazánkat, a béketábort, hanem pontosan az ellenkezőjét, a begyűjtési tervek ellen beszéltél. Azok a tízezrek, akik olvasták a februári felhívásodat, nem ezt vár­ták tőled, és azok, akik csatlakoz­tak felhívásodhoz, nemcsak maguk teljesítik a beadást, hanem tanács­üléseken, kisgyüléseken, mindenütt arról beszélnek, hogy adjunk töb­bet a hazának, mint tavaly adtunk. Ibi i tudjuk, hogy mások akarnak ellenséggé „nevelni”. Vessél számot magaddal: helyesnek tar­tod-e, hogy a dolgozó nép ellenségei közt forgolódsz, hogy a reakciós papra hallgatsz inkább, mint elv­társaidra és saját magad józan eszére?! A kommunisták adták ne­ked az öt hold földet... Az egész ország és a te békés életedet védi az a Párt, melynek te is tagjelöltje lettél. Mindszentyék, Gröszék vi­szont a te földedet is vissza akar­ták venni. Cinkosaik, a reakciós papok most sem mondtak még le a te földedről meg a többi solcezér dolgozó paraszt vagyonáról. Meg­szereznék háború útján is. És te most a földosztás ellenségeihez, a béke ellenségeihez szegődnél? Czappanos Mihály! Vájjon mit szólna a tiszti iskolán tanuló fiad, ha olyat hallana, hogy hátat fordítottál a dolgozó népnek, an­nak a dolgozó népnek, amelynek a bizalmából ö tiszt lesz, amelyet majd szolgálni fog. Mit szólna Mihály fiad, ha hallaná szavadat, amikor a beadás ellen beszélsz. Az ellen beszélsz, hogy kenyeret adjon a falu a te fiadnak és a többi népből szár­mazó tiszteknek, honvédeknek, akik egyre szépülő hazánk határait vé­dik, a városi dolgozóknak, akik a gépeket, a ruhát küldik a falunak! Szappanos Mihály elvtárs! Tud­juk, hogy nem a magad feje után mentél, amikor az utóbbi időben el- lentmondldl a félév előtti nyilatko­zatodnak, azt is tudjuk, hogy rá­jössz: téves útra léptél, visszafor­dulsz erről az útról. Hisszük, hogy igy lesz és akkor rövidesen ismét úgy beszélnek rólad a dolgozók, mint félévvel ezelőtt. Büszke lesz rád, Mihály fiad is, mint amilyen buszke vagy te őrá. Íz orosi úttörők békegalambos piros szívvel köszöntik a begyűjtésben élenjárókat 1952 A l ti"-/. ,T. tó V A SARNAfl

Next

/
Thumbnails
Contents