Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-09 / 186. szám

» *952 AUGUSZTUS 9, SZOMBAT NÉPLAP 3 Csak úgy karcolhatják ki a begyűjtésben a teljes győzelmet a nyírbogdúnyiak, ha a tanács végleg- felszámolja a kislakokkal szembeni opportunizmust Nagyon jól megy nálunk a be­gyűjtés, nincs egyetlen hátraléko­sunk sem, — felelik az érdeklődők­nek a nyírbogdányi tanácsházán. — És a kulákok: vájjon teljesi- Íették-e már a beadásukat? — Még azok som?! — hangzik az. önérzetes válasz. — Ügyeltünk mi arra, hogy azonnal, a gép alól tel­jesítsék valamennyien beadásukat. Ezek Burján Ferenc etvtárs, köz­ségi tanácselnök szavai. Balogh György kulák beadási flapja azonban, mást igazol. 4.13 má­zsa búzával és közel 2 mázsa rozs­osai tartozik még Balogh álla­munknak. — Mit tudjunk vele csinálni, mi­ikor olyan volt a terménye, hogy nem vették be, mert tele van sze­méttel — mentegetőzik Burján elv­társ. Az természetes is, hogy szemetet nem adhat be a kulák termény he­lyett, de régen volt már augusztus másodikra. ahhoz, hogy még minidig a triőrre való várakozás ürügyével halogassa a beadást Balogh kulák. Nem lehetünk mi megértőek az osz- tályellemséggel szemben, mikor az szemetes terményt vet, hogy még szemetasebbet arathasson és ezzel elérje aljas célját, — kenyér he­lyett szemetet adna be. A nyírbog- dán yi dolgozó parasztok a beadási terv teljesítésével, túlteljesítésével harcoltak a szabadpiac megszerzé­séért, addig, míg Balogh György kulák szabotálással hátráltatta ezt. jaimk: „Látjátok, régen OrosF Lászlót, Nagy Józsefet és a többi harmadosát zsákmányolta ki em­bertelenül akkor, amikor 2ö napig ingyen dolgoztatta a harmados földért a szegény embereiket. Azon­felül még a harmados egész család­ja dolgozott érte a kuláknak. Most pedig a beadás szabotálásával igyekszik megkárosítani népi álla­munkat. A PARTSZERVEZETRE / >. , i -----------------------------------­VAR A FELADAT, hogy bírálatával segítséget adjon a községi tanácsnak az opportuniz­mus teljes felszámolásálhoz. A sertésbeadási terv elosztásánál is megalkuvó volt a községi tanács. Komjátí Zoltánné kalákasszonyra például pénzben vetették ki a ser­tésbeadást. A tanácselnök elvtárs itt mentségül azt hozza fel, hogy „ezt egy bizottság állapította meg és én egymagám nem intézkedhet­tem máskép, meghat én a tanács­nál a politikai .dolgokért felelek, niem pedig a gazdasági ügyekért”. Súlyosan téved, Burján elvtárs. Teljes mértékben felelős a község gazdasági ügyeiért. Burján eílvtárs természetesen, mint kommunista, a Párt előtt felelős politikai munká­jáért is, de nehogy abba a téve­désbe essen, hogy neki semmi köze ahhoz, amit a tanács csinál gazda­sági téren. Ezért elsősorban ő a Ügylátszifk, a községi tanács még: mindig nem tanult a tavailyi eset-' bői, amikor Nagy Józsefnénél dug­ta el a kulák a burgonyáját. Hiába jár Balogh alázatos kép­be!, rongyos ruhában a tanácsiház­hoz, vagy más hivatalos helyiségbe, I— a falu dolgozó parasztjai látják azt, hogy bizony nem szegény 6 most sem. Meg kel csak nézni va­sárnap, ha „áhítatra” megy, igen­csak: szép fekete ruhát vesz magára. Hétköznap viszont szánalmat akar kelteni maga iránt, hogy lássák, — íme, olyan szegény, hogy rendes ruha sincsen rajta. Horváth Márton elvtárs a Köz­ponti Vezetőség ülésén felvetette: „Fel kell lépni a falusi felvilágo­sító munkában a kulák veszélyessé­gének lebecsülésével, a „szétvert felelős. Különben pedig nincsen is olyan gazdasági ügy, amely elvá­lasztható lenne a politikai ügyek­től. A tanácsnál levő helytelen né­zetek vezettek oda, hogy MEGALKUVÓ LETT i , ----------------------------- i A TANÁCS A KULAKOKKAL f ­t SZEMBEN. A tanács dolgozóinak, sőt még Lukács József elvtársinak, a köz­ségi alapszervezet titkárának is az a mentsége Komjátinóval kapcso­latban: „nem vethettük ki rá ter­mészetben a sertésbeadást, hisz szegény, nincsen neki miből meg- hizfialni”. Pesti József 3 holdas dolgozó parasztra bezzeg nem mond­ták azt, hogy miből fogja meghiz­lalni a sertést, mikor kivetették rá. Terelik György szintén 3 holdas dolgozó paraszttal be is adatták a ellenség” hangulatával szemben. Fel keli tárni a falu népe előtt a mai meghunyászkodó kulák múlt­beli tevékenységét.” Nyírbogdány- ban is a pártszervezet népnevelői­re vár az a feladat, hogy elmond­ják az egész falu dolgozó paraszt­sertést, s csak a felsőbb szervek figyelmeztetésére írták át a beadá­si kötelezettséget az egyik kulákra. Sok-sók 3—4 holdas dolgozó pa­rasztot sorolhatnánk még fel Pes­tiekhez hasonlóan. Hamvai Erzsé­bet elvtársim, tanácstitkár pedig gyakran visszaemlékszik még arra az időre, mikor Komjátiné „nagy­ságosa sszony” volt és a harmado­sok feleségei főztek neki vasárnap, ők mostak, súroltak nála azért, hogy ő „kegyeskedjen” egy kis so­vány, homokos földet juttatni har­madában és 11-edén és 13-adán aratnivalót. Joggal háborodik most fel Ignáczi József, Komjátinó egy­kori harmadosa azon, hogy még mindig sikerül aljas csalafintaságá­val félrevezetni Komjátinénak a falu vezetőit. Mindezek mellett a hibák mel­lett vannak olyan eredményeik is a nyírbogdányiaknak, amikkel büszkén dicsekedhetnek: SZERDÁRA TELJESÍTETTE A KÖZSÉG A KENYÉR­GABONA BEGYŰJTÉSI TERVÉT. Komoly munkát kellett végeznie a pártszervezetnek, a tanácsnak azért, hogy a kötsségben lévő két tszcs, és az állami gazdaság mel­lett az egyénileg dolgozó parasztok is egyetől-egyig teljesítették beadá­sukat. Nagyban elősegítette ezt az eredményt a kommunisták felvilá­gosító munkája mellett személyes példamutatásuk is. Potol István elvtárs például 150 százalékos tel­jesítésével agitált legjobban a dol­gozó parasztok előtt. Huszár Pál, Bőgős András elvtársak is terven felül teljesítettek. Aztán utánuk Sinfca Sámuel, Pásztor György és egész sor pártonkívüli egyéni pa­raszt teljesítette még terven felül beadását. Most első feladata legyen a köz­ségi tanácsnak, hogy kíméletlenül érvényesítse a törvény szigorát a szabotáló kulákokkal szemben, akik dolgozó népünk kenyere ellen tör­nek. Hívják fel figyelmüket, hogy a legrövidebb időn belül kitisztított kenyérgabonával rójják le kötele­zettségüket. Ha ezt nem teljesítik, a legszigorúbban hajtsák végre raj­tuk a törvényszabta büntetéseket. Ne történjen meg az, hogy amikor a dolgozó parasztok a beadás túl­teljesítésével szereznek dicsőséget községüknek, akkor Balogh György a beadás szabotálásával igyekezzen! szégyenfoltot ejteni a község becsü­letén. A pártszervezet pedig népnevelő érveit gazdagítsa azzal is, hogy el­mondják a községben újra és újra Komjátiné, Balogh György és a többi kulákok aljas vérsaopó tevé­kenységét. De egyben a kulákok sza- botálásiával mutassák meg, hogy az ellenség még nincsen megsemmisítve, nem hunyászkodott meg, csak ép­pen aljas, szánalmat keltő maga­tartásával igyekszik leplezni gaz tevékenységét. Az amerikaiak még mindig nem mondtak !e arról, hogy a hadifogoly- kérdés űrügyével megakadályozzák a fegyverszüneti egyezmény megkötését Készen. Az ,Uj Kína” hí rügy nők-1 ség különtudósítója jelenti: * A vezérkari tisztek értekezletén a koreai-kínai küldöttség lankadat­lan erőfeszítései következtében lé­nyegében teljes megegyezés jött létre a fegyverszüneti szerződés­tervezet pontos megszövegezése te­kintetében. Mindössze a „Korea” és az „Egyesült Nemzetek parancsnok­sága’’ kifejezések kérdésa nincs el­intézve. Az egyetlen pont, ami még elintézésre vár, a hadifoglyok haza- telepítésének kérdése, a szerződés­tervezet 51. és 52. szakaszának megfelelően, amelyben mindkét fél m. gegyezett. Éppen ez az a kérdés azonban, amelyben az amerikaiak ragasz­odnak a koreaiak és kínaiak fog­Igbaesett embereinek visszatartá­sa vonatkozó fantasztikus követe­ss ükhöz. Július 25-én, amikor a koreai­kínai küldöttség a zárt ülések befe­jezését javasolta, egyúttal azt is indítványozta, hogy a vezérkari tisztek üljenek össze az egyezmény- tervezet megszövegezésének részle­tes tisztázása érdekében. Harrison ezt visszautasította azzal az ürügy- gyei, hogy ennek nincs értelme a hadifogolykérdés rendezése előtt. Amikor végül is kénytelen volt a javaslatot elfogadni, azzal vezette félre az értekezleti sátor előtt álló újságírókat, hogy kijelentette: Nam ír tábornok azt kívánja, hogy a vezérkari tisztek „új fegyverszü­neti egyezménytervezetet készítse­nek elő”. Az amerikaiak a vezér­kari tisztek értekezletének kezdete óta nem voltak hajlandók a kérdé­sek megvitatásába belemenni, min­den lehető módon akadékoskodtak és visszavonták a már korábban hozott megegyezést a „Korea” és az „Egyesült Nemzetek Parancs­noksága” megjelölésére használandó kifejezésekre vonatkozólag. A koreai-kínai küldöttség elszánt erőfeszítéseinek eredményeképpen azonban végül is lényegében lehe­tővé vált a megegyezés a fegyver­szüneti szerződéstervezet pontos megszövegezése kérdésében. így a hadifogolykérdés kivételé­vel teljes megegyezés jött létre a koreai fegyverszüneti tárgyalások folyamán felmerült összes kérdé­sekben. A jelek arra mutatnak, hogy az amerikaiak még nem mnodiak le arról az összeesküvésükről, hogy ha törik, ha szakad, megakadályoz­zák a hadifogoly kérdés rendezését. i Augusztus 10: u szovjet hadiflotta napja A Magyar Távirati Iroda moszkvai tudósítója jelenti: Augusztus 10-én, vasárnap ünnepli a szovjet nép a dicső sztá- ! Uni hadiflotta napját; Az ünnepen a Szovjetunió valamennyi dolgo- i zó ja szeretettel és büszkén köszönti fialt, a sztálini hadiflotta legen- ' dáshírű matrózait, akik éberen őrzik a sokezier kilométernyi tengeri határ mentén a Szovjetunió földjét. i Az üzemekben és az intézményekben találkozókat szerveznek a‘ i Nagy Honvédő Háború hős matrózaival és előadásokat hallgatnak a 1 Szovjetunió hadiflottájáról.-------------------- —— Súlyos ellentétek a washingtoni kereskedelmi értekezleten Moszkva: Az amerikai kormány Washingtoniban értekezletet hívott össze, amelyen megtárgyalták, mi­ijen keretek között engedélyeznék Japán kereskedelmi kapcsolatait Kínával. Az amerikai kormány oly mértékben kívánta korlátozni Ja­pán kereskedelmi kapcsolatait a kí­nai szárazfölddel, ami gyakorlati­lag arra kényszerítette volna a ja­pán gazdasági életet, hogy minden kapcsolatot megszakítson Kínával, a japán áruk természetes piacával. Az amerikai uralkodó köröknek az az érdekük, hogy Japán exportját főkép a délkeletázsiai országokba irányítsák, hogy onnan kiszorítsák az angol kereskedelmi érdekeltsége­ket. Ennek az amerikai tervnek Nagy-Britannia erős ellenkezésébe ütköztek, minthogy az olcsóbb ja­pán áruk már a háború előtt is nagy versenyt támasztottak az an­gol exportnak. Ilymódon a washing­toni értekezlet újból felszínre hoz­ta éspedig kiélezettebb formában a régi gazdasági ellentétet egyrészt Nagy-Britannia és Japán, másrészt Nagy-Britannia és az Egyesült Ál­lamok között a Távol-Keleten. Burmában is kísérleteznek az amerikaiak a baktériumfegyverrel Róma (TASzSz): Az Avanti cí­mű lap szingapúri jelentést közölt arról, hogy az amerikaiak kísérle­teket folytatnak a baktériumhábo­rú eszközeinek tökéletesítéséről. A lap szerint ez a bűnös kísérletezés túllépte a koreai „háborús övezet” határait. Erre a célra távoli, elszi­getelt területeiket szemeltek ki, me­lyeknek a világgal való összekötte­tését szigorú ellenőrzés alatt tud­ják tartani, így kísérleteiket titok­ban végzik. Szingapúrban azonban kiszivárogtak egyes hírek, amelyek alapján képet lehet alkotni ezekről az elvetemült kísérletekről. A Ranguhból érkezők elmondták, hogy Északnyugat-Burmának egyik törzsén az amerikaiak kipróbálták a baktériumfegyver használatával kapcsolatos újabb felfedezésüket. Az amerikaiak kísérlete következté­ben a törzs tagjainak száma egy tizedével csökkent. Befejeződött a honolului tanácskozás Moszkva, (TASZSZ). Befejező­dött Honoluluban (Hawai-szigetek) az Egyesült Államok, Ausztrália és Uj Zéland külügyminisztereinek ta­nácskozása az úgynevezett Csendes­óceáni Tanács megszervezéséről. — Hivatalos nyilatkozat szerint a ta­nácskozás résztvevői megalakították a esendesóceáni szövetség tanácsát, amely a három ország külügymi­nisztereiből ált és minden évben ta­nácskozást tart az egyik tagállam­ban. Ezenkívül a kü 1 iigyminisz'terho- iyettesek külön üléseket tartanak majd Washingtonban. Távolkeleti Sdmman-terv Az amerikai külügyminisztérium­ban Achesontól a legifjabb Clarkig mindenki tudja, mi a Wall-Street célkitűzése: megkaparintani Ázsia természeti kincseit. Konkrétabban — megszerezni a Malájföld és Thaiföld ólmát és kaucsukját, Bur­ma és Indonézia kőolaját, India mangánját, Indo-Kína vasércét, ki­szorítani ezekből az országokból az angol sógort — John Bulit és a „jóbarátokat’’ — Hollandiát és Franciaországot. A világosan meg­fogalmazott feladat megoldása azon­ban nehéznek bizonyul. A baj ott van, hogy az ázsiai országok népei nemcsak, hogy nem óhajtanak a dollárcsapdába jutni, hanem min­den erejükből igyekszenek megsza­badulni mindenféle gyarmati „gyámtól”. Erre aztán a washingtoni kopo­nyákban megszületik a nagy ötlet: ki kell próbálni a Schuman-terv ázsiai változatát. E terv lényege az, hogy „össze kell kapcsolni” az ázsiai országok nyersanyagforrásait Japán ipari potenciájával. A leg­főbb kiadásokat és a kockázatot természetesen a japánokra sózzák. Az Egyesült Államok vezető körei, az amerikai monopóliumok részt szándékoznak venni e vállalkozás finanszírozásában és ami a legfőbb, igyekszenek rátenyerelni a profit orosz! á n részére. A „Courier Journal” című ame­rikai lap a terv ismertetése kap­csán így ír: .Figjelembevéve a dél­kelet-ázsiai országok hagyományos bizalmatlanságát Japán iránt és egyre növekvő gyanúját Amerikával szemben, a megfigyelők arra a kö­vetkeztetésre jutnak, hogy ez a feladat rendkívül finom módszere­ket igényel.’’ Washingtonban, mint ismeretes, egészen sajátos elképze­lés uralkodik a diplomácia „finom módszereiről”. A japán kormány az amerikai külügyminisztériummal kötött megállapodás alapján a kö­zelmúltban délkeletázsiai körútra küldte ki Taketor Ogatát, ezt a szatoadlábrahelyezett háborús bű­nöst, aki azelőtt a fasiszta „Trón­támogató Társaság” alelnöke volt. Kire is lehetett volna bízni az új­donsült ázsiai „Schuman-tervben” testet öltött Truman-féle „új rend'’ propagandáját ha nem őrá, a so­ka temlegetett „keletázsiai együttes virágzás! övezet” legtekintélyesebb ideológusára! E tervek a legnagyobb riadalmat keltik az Egyesült Államok és Ja­pán versenytársaiban, mindenek­előtt Angliában. A japán exportő­rök a' Wall-Street pártfogásával egyre inkább kiszorítják az angol kereskedőket az ázsiai, latin-ameri­kai és afrikai piacokról. A múlt évben a sterlingövezetb? irányuló japán kivitel 1950-hez képest két­szeresére emelkedett. Máris tekin­télyes japán „missziók” tevékeny­kednek Malájföldön és Indiában, Burmában és Thaifölden. Amint az „United States News and World Report,, című amerikai folyóirat közli, az Egyesült Álla­mokban és Japánban ezidőszeriut több mint 40 különböző tervet vizs­gálnak meg a Wall-Street ellenőr­zése alá kerülő „keletázsiai együt­tes virágzási övezet” megteremté­sére vonatkozólag. A „Dzajbacu’’-n, a profitéhes japán monopolisták klikkjén kívül azonban sem Japán­ban sem Délkelé t-A zs i á b a ti nincse­nek olyanok, akik részt akarnának venni e tervek végrehajtásában. (A Lityera túrna ja Gazjeta cikke)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents