Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-08 / 185. szám

3 NÉPLAP 1952 AUGUSZTUS S, PÉNTEK PÁRTÉPÍTÉS Pártmunka az ifjúság között Nyírlugoson Nyirlugos a megye déli részén fekszik, ahol hajdanában talán a legnagyobb volt a nyomor. Cseléd­sors, munkanélküliség, örök, kilá­tástalan igahúzás volt itt az ifjak osztályrésze. Mennyivel más ma már a fiata­lok élete! A lugosi fiataloknak 1 albda rűgócsapattuk van, sakkoznak, a kultúrolthonban művelődhetnek s a termelőszövetkezeti csoportok­ban a tudomány, technika segítsé­gével ural lehetnek a földnek, a termászetaeik. Nemes és fenkölt cé­lok állanak fiataljaink előtt. S a lehetőségek felmérhetetlenek. Ki gondolta volna azt, hogy Nagy Já­nos dolgozó paraszt fia katonatiszt lesz? Gimnáziumba valamikor dol­gozó párasatok gyermekei nem jut­hattok el. Ma minden évben 4—5 gyermek kezdi meg a gimnázium­ban a tanulást. Ipari tanulónak is egész sereggel mentek el. Van egye­temet végzett fiatalja is a falunak. Svakéig Miklós fia, akiből jogász lett. Ma már egyre kevesebb fia­talnak jelenít szórakozásit vasárnap délutánonként a görög templom melletti kert bokrai között a liu- szonegyezós, — egyre nagyobb be­csülete van az olyan fiataloknak, mint Ádámszki Nándor, aki arató­brigádot szervezett és jól harcolt na új kenyér biztosításáért folyó csatában. A Központi Vezetőség ülése azonban felhívta a figyelmet Nyir- Jugoson is arra: „A legnagyobb hi­ba lenne, ha a Párt, ha a DISz. lebecsülné az ifjúság nevelésének nagy feladatait és e feladatok ne­hézségeit, ha abbéli indulna ki, hegy az ifjúság úgyszólván már a maga egészében véglegesen, ingadozás nélkül a Párt mellett áll, már a Párt biztos tairtalékserege.” Luce aj Gyula elvtárs, az egységes pártve­zetéssé:: titkára a Központi Vezető­ség ülésének alapos áttanulmányo­zása után értekezletre hívta össze az alapszervezeti titkárokat s a tö­megek között végzett politikai mun­ka mellett napirendre tűzték az ifjúság között végzett pá rím unka megvitatását is. Az értekezlet meg­állapította: súlyos fogyatékosságok vannak az Ifjúság nevelése terén. Igen erősen érvényesül a klerikális reakció befolyása a fiatalok közölt. A Rákóczi termelőszö vetkezel i cso­port. fiatal könyvel ön ője például attól függetlenül, hogy van mun­kája, vagy nines, napköziben Is el­szalad a templomba. Neon egyedüli eset ez. S eddig sem a Párt nép­nevelői, sem a DlSz-szervezet nem magyarázták meg a fiataloknak: Répássy fasiszta gazember, az Ifjú­ság halálos ellensége. Lehet-e az ifjúság barátja az, aki a háború befejezésekor SS-gy-ilkost rejtege­tett, aki a béke ellen szónokol a templomiban, aki így prédikált hűs- vétkor: „Gazdafiú ne vegyen el szegénylányt, szegénylány ne men­jen gazdafiúhoz, mint ahogy ki­rályfihoz nem illik cselédlány ...” így alkar széthúzást szítani a dol­gozó fiatalok, kisparaszti és közép- paraszti fiatalok között. Vájjon mire taníthatja az a Répássy a fiatalokat, aki maga is becstelen, erkölcstelen és lányokat gyalázott meg papi mivoltával visszaélve?! A gyenge nevelőmunka következ­ménye az is, hogy a dolgozó pa- rasztfiatalok még mindig megtö­rik maguk között az olyan kulák- fattyíikat, mint a Bánháziak, akik a nép zsarolásából, tblvajl&sból sze­rezték vagyonukat. Igen hamar el­feledték a dolgozó paraertflatalok azt, hogy a Bánházi-fattyak norm régiben még szóba sem álltaik a sze­gényekkel. A pártszervezet nem nyújtott kellő támogatást a DISz-szervezetnek s ennek követ­keztében meglazult maga a szerve­zeti étet is. Taggyűlést nem tar-1 toltak, maga a vezetőség sem ülé­sezett. Netm harci szervezet volt a nyíri ugosi DISz-szervezet, — sem a faluban, sem az állatni gazdaság­ban, termelőszövetkezeti csoportok­ban, — hanem bálokat, mulatsá­gokat rendező „legényegylet”. So­kan ügy gondolták: ez vomzn majd a fiatalokat a DISz-be. Hogy meny­nyire nem így van, azt mutatják a számadatok. Közel 300 dolgozó pa­rasztfiatal közül alig ötven tagja a DTSz nek. Pedig a DlSz-szerve- zet feladata nem ötvenet, hanem mind a 300-at tanítani a nemes szórakozás mellett. — De még az ötven neveléséinél is hi­bák vannak. A taggyűlések sem sikerülitek, _ a DISz-vezietősóg bü­rokratikusán vezetett. Bgy-egy gyű lése előtt dobolitn.ttak s úay gon­dolták, ezzel mindent elintéztek. Lucza, elvtárs a Központi Vezető-1 ség ülése után, miután a pártszer­vezetek titkáraival megvitatta az. ifjúság közötti párhmunka fogyaté­kosságait, értekezHetre hívta önsze a DISz-titkárokat, vezetőségi tago­kat is. Ezen a közös értekezleten jelölték meg a feladatokat Az ér­tekezleten láthatták a IUSz-í-zerve­zetek: vezetői: a pártszervezet lel­kesen támogatja a fiatalokat a to­vábbiakban ! A fiatalokon a Sor hogy ezt a támogatást jó munká­val viszonozzák. Lucza elvtárs leg­elsősorban arra gondolt, hogy a fia­Amiről Herceg Sándoréi! elfeledkeztek talok segítségével Is a termelőszö­vetkezeti csoportokat erősíti meg. Ennek érdekében megalakították a /íú/cosi-csoportban is a DlSz-szer- vezetet, A fő feladatnak azonban azt tekintik, hogy a fiatalok szá­mára adott megbízatásokat rend-1 szeresen ellenőrizzék. Már tapasz falták, hogy az ifjak szívesen je­lentkeznek a legnehezebb feladatok elvégzésére is, azonban sokszor hiányzik a következetesség a mun­kájukból. Nyakócska elvtárs, DISz- titkár például elhatározta, hogy afaitóbriigádot szervez. Ezt azon­ban nem tette meg. Nyilvánvaló, ha a pártszervezet ellenőrzi, segíti a végrehajtás közben a munkáját, akkor sikeresebben dolgozott volna. A fiatalok politikai oktatását sem lehet elhanyagolni 1 Az új ok­tatási év előkészítése visszatükrözi azt, hogy Lucza elvtársik megértet­ték a Központi Vezetőség Útmutatá­sait, DISz. politikai Iskolákat szer­veztek a falusi és az állami gazda­sági fiatalok részére. Gátolni akarja azonban a fejlő­dést Nyírlugoson is a® ellenség. A sportkör vezetőségébe befurakodott Tusnádi, Bánházi kulák veje s aztán beválasztották a vezetőségbe az egyik Bánházi fattyát is. Nem véletlen, hogy a sportkör úgyszól­ván csak a futballal törődik s nem igyekszik tömegsportot meghonosí­tani. S aztán olt van a kultúrmun- fca! A népművelési ügyvezető Kört- vclycsi tanító, több, mint 20 hold ja menetit bankigazgatói méltóság \ volt s ő Igazgatta — saját zsellére — a Hangya-szövetkezetet is. Mel­lékesen : ö volt a múltban n fiatalo­kat kínzó és nyúzó leveti te főok tató is. Ennek az embernek a kezében van a fiatalok kultúrál is fejlődésé­nek az ügye! Nem véletlen, hogy a könyvtárban ilyen könyveket ta­lálni : „Pázmány Péter élete”. — Aztán Körének József plébános tollúiból olvashat link ostoba taná­csokat a fiatalok számára egy fa­siszta brosúrában s még jócskán akad a múlt reakciós #*»nny Írod al­mából. Ám, ha kérdezed, hogy Körtvélyesi hány nevelő, nemesítő könyvet adott a fiatalok kezébe, egyetlen egy esetet sem tudna mon­dani a felszabadulás óta! Lucza elvtárs, aki most került az egységes párt vezetőség élére, ér­zi felelősségét a fiatalok iránt és ennek értelmében fog intézkedni, hegy ne legyen hiba sehol a fiata­lok nevelése körül. Az „ősi a! kőim any* és a házi törvények Á felszabadulás előtt a magyar dolgozó nép elnyomói, a földesurak, az Ingyenélő grófok, a tőkések nagy bangón dicsekedtek Magyar- ország „ősi alkotmányáról”. Ez az „alkotmány” nem volt más, mint a kizsákmányolás törvényesítése. Ennek az „alkotmányinak” szelle­mében fogantak azok a házitörvé­nyek is, amelyeket a múltban a cselédek bérszegődéai levelére nagy­betűvel lány o,mattak. íme, ezek voltak azok a. törvények, amelye­ket az „ő-sl alkotmány” biztosított a dolgozók számára: (A házi törvényeket Veres Zsig- mond vitfcal volt kocsis bérszegő- di'al leveléről közöljük, aikl 1943 november 25-én lépett (Inni Sándor szolgálatába.) Először. A cseléd mindazon mun­kákat, melyekre kirendeltetik, hí­ren, pontosan, a legjobb tehetsége szerint, minden időben és minden zúgolódás nélkül teljesíteni, a tiszt ségnek vagy a■ felügyelőnek szó nélkül engedelmeskedni köteles. Másodszor. A cseléd mindazon kórokat, melyeket hanyagság, rosszakarat vagy vigyázatlanság- okozott, megtéríteni tartozik. Harmadszor. A cseléd nemcsak maga köteles a gazdaság minden vagyonára hűségesen felügyelni, de társa hűtlenséget is azonnal beje­lenteni tartozik, mert ha ezt elmu­lasztja, ö is felelős lesz az okozott károkért. Negyedszer. A cseléd úgy a ter­més minőségében kimérendő sze- gődményi terménnyel, mint a kije­lölendő marhaj órással és téli takar­mánnyal megelégedni köteles. ötödször. A cseléd bármelyik ma­jorban rendeltetik ki munkára, olt megjelenni s a munkálatokat pon­tosan végezni köteles. Hatodszor. A cseléd, nemcsak a naponkinti kiszabandó munkát kö­teles végezni, hanem, az ilnncp- va-gy vasárnapokra való tekintet nélkül köteles még a kezére bízott jószágok ápolását, megtakarítását, úgy nemkülönben az istállók kita­karítását, a trágya kihordását, an­nak a, trágyadombon való rendes elteregetésót társaival mindennap, s oly időben elvégezni, hogy a befő gdsra kijelölt időben mindezek rendben legyenek. Hetedszer. A béresek nyáron a legeltetési időszak alatt- úgy nap pal, mint éjjel sorrendben ökrész kedni tartoznak, a jószágok által ez alkalommal netán okozott ká­rokért felelősséggel tartozván. Nyolcadszor. Az esetben, ha a gazdaságnak éjjeli örökre volna szüksége, a cselédek kellő sorrend­ben kitiltani kötelesek. Kilencedszer. A cselédnek sem ünnep-, sem vasárnapokon; annál kevésbbé munkanapokon szolgálati helyéről engedelem nélkül eltávozni nem szabad. Tizedszer. Lúd, pulyka, ruca tar­tása egyáltalán nem engedtetik; tyúkfélék is csak korlátolt, szám ban. s úgy engedtetnek, ha azokra kellő gond fordUtatik. Látható ká rok esetén ezeket is elpusztítani köteles. Tizenegyedszer. Jószágaik mellé pásztort, kapás földjeik őrzésére csőszt a cselédek maguk fogadnak, ezeket azonban a félfogadás jóvá­hagyása végett a tisztségnek be- mutatni kötelesek. Tizenkettedszer. A csclédassso- nyok úgy az urasági kastélyban, mint a tiszti latokban belső mun­kára bármikor és kellő sorrendben megjelenni kötelesek. TiZcnharm adszor. Részegeskedés, káromkodás és egymásközötU civa- kodás nem, tűr étik, úgyszintén meg­kívántat ilc, hogy közös lakásukat és azok környékét egyetemlegesen tisztán és rendben tartsák. Tizennegyedszer. Aki át fenti tör­vények ellen vét, a cselédtörvény J/fí. pontja alapján esetről cselre egy pengő pénzbírsággal fenyitte- tik, sőt a netáni károk megtéríté­sére is köteleztetík. Tizenötödször. A cselédtörvény fent nem érintett intézkedései egész terjedelmükben fenntartalnak. A lombos fákkal szegélyezett or-j szagát mentén lévő házban Herceg] Sári dómé szorgoskodik, — tengeri- darát szitál a kiscsibéknek. Egye­dül van a gyerekekkel, férje a miskolci gyárban dolgozik, a két nagyobbal, ö otthon tesz-vesz most a ház körül, a 7 hold földön, amit a felszabaduláskor kapott, nincs most sürgős munka. A napokban csépelt el. — Hogy élnek? — tesszük fel a kérdést Hercegnének, de ő kitér a választól. — Menjünk beljebb ta­lán, ott hűvösebb van, — mondja. A tágas konyha után a szobába léptünk. Ivét ágy, két szekrény, asz­tal, székek vannak az elfüggönyö­zött szobában, az egyik oldalon ter­ménnyel teli zsákok várták, hogy malomba vigyék. I I OGYAN ÉLNEK mostanában? — tesszük fel a kérdést még- egyszer Hercegnének. — „A sze­gény embernek sohasem volt jó” válaszol kitérően. 1111 a na toy 1 csend áll be, csak a csirkék csipogása, s a disznó rü fögése ha Ilik lie kívülről. — Változott tnlán a maguk éle­te is, miDt a többi dolgozóé?! — Nagyon nehéz a megél hét ősé; még kenyérre is ritkán jut, sok az adó, meg a beadás, nem jut ruhá ra sem, — válaszolja Sz&csné. Gyorsan hadarva, különösebb meggyőződés nélkül. Mintha köny nyebb lenne rossz szót kiejteni a száján, mint jőr. Nem válaszolunk rá. Sűrűn tele írt, kissé sárguló papírt tettünk elé. Hercegné csodálkozva, mere ven nézte az eléje tett papírt, majd fájdalmas rándulás fut végig ar­cán, s arrébb tolja a papírt. Mere­ven néz maga elé, — a 13 évvel ezelőtti időkre gondol. Ez a kérvény az, amelyet férje az akkori alispánhoz küldött 1 fKid­ben, s amelyben segélyt kér éhező családjának. „Méltóságod Alispán úr! B sorok írója egy többgyerme­kes családapa, akinek nagy nyo­morúságában egyetlen tehénkéje volt, ami apró gyermekeinek napról napra megadta a szülésé ges élelmet. Ez a jószá.gocska most elhullott s teljesen nincste­len, földhözragadt szegény em­ber lévén, nem tudom mással pótolni. El sem mérhettem, mert a Járási M. Klr. Állatorvos úr nem engedélyezte. Kétségbeejtő helyzetemben a Mt'ltósúgos Alis­pán úrhoz fordulok azon legaiá- zatosaibb kérésemmel, miszerint méltóztatna engem hatósági tó­ul ogn fásba n részes!te n i. A Méltósúgos Alispán úr jóin­dulatúban bízva, s kérésemet megismételve, maradtam a Mél­tóságú s Alispán úrnak legalá za- tosafob szolgája. Baktailóránfháza, 1939. aug. 8. Herceg Sándor.” ÜRNYEZETTANULMÁNYT rendelt el az alispán, amely­nek adatai itt vannak előttünk. Ilyen kérdések és válaszok vannak benne: . „Ingatlan vagyon felsorolása : semmi. Állatállománya: nincs. Jövedelme: évi 100 pengő (ha van munkaalkalom). Milyen tehetőségeket lát saját maga megsegítésére: Pénzbeli se­gélyezés, könyöradoniánygyüjtés. | Tagja-e valamely betegségéiy- zö pénztárnak? — Nem. Mit fiziét lakásért? — Évi 50 pengőt. A lakás egészséges? — Egész­ségtelen. Milyen ruhájuk van, mennyi? — 1 rendbeli viselt, nyári-téli is egyben. Miben szenvednek hiányt? Mindenben.” A környezettanulmány elküldése után pár hónapra megérkezett az allspúni válasz: „A költségveté.t- leg biztosított hitelkeret kimerült, így segélyt nem áll módomban fo­lyósítani. Melléklet: könyörado­má nygyiijtésl én g ed él y.” IYJ ENNYIVEL MÁS ADATOK kerülnének be most egy ilyen környezettanulmányi lapba ! _ Fiaskocája van az ólba.n, ba­romfitól népes az udvar,, 7 hold földje van annak, aki hajdan még cseléd sem lehetett, mert nem volt munkaalkalom. A szekrényben hó­fehér fehérnemüek duzzadnak, ő magán, s gyermekein is rendes ru­ha van. — Mennyit keres a férje? — kérdezzük a még mindig némán maga elé bámuló Hercegnét. — „Keveset” — válaszol halkan, de érzi már, hogy nagyon sután hangzik minden „csakazörtis” zsör­tölődő szava. _ A multkorában hatszáz forintot keresett egy hó­napban, die most bement a gyár­ba, ott jobban tud dolgozni, s több lesz a keresete i-s. — Hát a fiai? — ők is vagy annyit. De abból ők élnek, nem tudnak sokat haza­adni. Beszélgetés közben aztán meg­tudjuk, hogy fiai napi hét forintot fizetnek az egésznapi étkezésért, s ez az összes kiadásuk. A többit haza adják, vagy mint most az egyik fia, — ünneplő ruhát vásá­rolnak. 1000 forintnyi az az ö-z- szeg, amit havonta a három ember haza tud hozni, s emellett a hét hold föld termése, a jószágok. — Mindezt a nép állama biztosította számukra. Attól kapták a földrt, az biztosította a munkalehetőséget. TJ OGYAN TELJESÍTETTE A AA BEADÁST? — kérdeztük. — Váratlanul érte ez a kérdés, szé­gyenpír fut végig arcán, majd kis habozás után válaszol: Termény- beadási kötelezettségemet teljesí­tettem ... — És a tojás, baromfi?’ Hercegnén látszik, hogy nehezére esik a válasz. Bizony kiderül, hogy még az elmúlt esztendőről is van hátraléka. 535 darab tojás, több, mint 32 kiló baromfi. Adót a fel­szabadulás óta még egyáltalán nem fizetett. Nagy szégyen ez, bi­zony nagy szégyen. Szó se igen fér ki Hercegné szájún, amikor komo­lyan összeveti múltbeli nyomorú­ságát mostani jobb sorsával. Vala­mi olyasfélét érez, mint amikor az édesanyját megbántó gyermek lelki- ismerete feltámad. Rút hálátlanság- naik is lehet azt nevezni, amit Her­cegék a hazával szemben elkövet­tek. Azzal a hazával szemben, amely többé nem mostoha, hanem édesanya. Ez az édesanya koldulási engedély helyett földet és munkát ad. Amikor Hercegné mindezt meg­érti és ennek a szónak a jelentősé­ge, hogy: „haza” — a szívéig ha­tol. hullani kezdenek a könnyei. »TÖRVÉNYSZEGÉS is az, a,mit A Hercegék elkövettek. A dol­gozó nép állama megtartja a sza­vát: jobb életet biztosít minden becsületes dolgozónak, de a dolgozó pép állama törvényben szögezte le az Alkotmány szavaival: „A Ma­gyar Népköztársaság polgárainak alapvető kötelessége... a népi de­mokrácia rendjének megerősítése”. Hercegék megszegték* a törvényt és most rádöbbentek, akkor viselked­nek becsületes ember módjára, ha maradéktalanul teljesítik a haza iránti kötelezettségeket. * n 'rtK’KGÉK PÉLDÁJA tegyen Intő figyelmeetetés a rohodl pártszervezet vezetősége és minden népnevelője számára. Sokan mond­ják : „a mi dolgozóink sokkal job­ban élnek most, mint a múltban, látják a különbséget a két világ közölt, tudják a kötelességüket is, nincsen szükség felvilágosító mun­kára”. Hercegné példája éppen azt bizonyítja : a népnevelő munka ál­landósításával kell újra és újra a dolgozó parasztok emlékezetébe idézni azokat a keserves időket, amikor nyomorúságban és éhség­ben szenvedtek. Sokan könnyen fe­lejtenek ! Az élet egyre jobb és vidámabb lesz és sokan hajlamo­sak arra, hogy elfeledjék, honnan indultak el és minek köszönhetik felemelkedésüket. És sokan elfeled - köznek a haza Iránti kötelezettsé­gükről. A rohodi népnevelők az A1-. kotmámy ünnepére készülve, keres­senek fel minden dolgozó parasztot és beszélgessenek velük a haza iránti szent kötelességeikről. A ta­nács pedig legyem őre a nép törvé­nyeinek. Igv ünnepük majd mél­tóan a rohodi doigo-zó parasztok Alkotmányunk születésének évfor­dulóját. LÉVÁIN fí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents