Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-03 / 181. szám

1t?o2 AUGUSZTUS 3, TAS AK NAP N ÉPLAP 7 GÉCZI IRÉN HALÁLA MA adok a megszökött hétközna­pok képét mutatja. Kocsik zörög­nek végig az utóin, asszonyok, lá­nyok sietnek: a boltba, egy-egy sar­kon beszélgető csoportok álldogál­nak. Ez a kép azonban csak látszó­lagos, mert az emberek arcán va­lami nem mindennapi vonás ül. — Sötét árnyék. Ezt a sötét árnyékot a római katolikus parókia vetette az embe­rek lelkére, arcára. Mindenki Géczi Irtunké szomorú esetéről beszél. Vidám, jókedély ti leányka volt, alig múlt liúsEeszten­dete. Szerették a faluban. Amikor fürgén végigsietett az utcán, örök­ké mosolygott, harsányan köszönt s már libbent is tovább. így hát va­lósággal szívenütötte a mándoki dolgozó parasztokat a hír: Irén ön- gyilkos lett, a Tiszába vetette ma­gát. Néhány nap telt el azóta. Meg­szokott, ioedves alakja hiányzik Máindok utcáiról, a vidám lányok seregéből. Kedden vélt a temetése ... hatalmas embertömeg kísérte utolsó útjára. G ÉCZI ISTVÁN, Inénfke apja valamikor kondás volt „bá­ró'’ Forgács birtokán. Akkori életé­ről jobb nem is beszélni. Most Zá­honyban dolgozik a vasútnál. Sokat gyarapodtak. Ami a legfontosabb: gyermekeik előtt szép jövő áll. — Irénke azt tervezte, hogy Miskolc­ra, a szocializmust építő Magyar- ország e rohamosan fejlődő, virág­zó, nagyrainövő Ipari városába megy dolgoz,ni. Nincs annál boldogabb érzés a szülő számára, minthogy gyermekei jövőjét szépnek látja. Legidősebb lányuk halálhírénél szörnyűbb csapást el sem tudtak Volna ‘képzelni. TV ÉJI GONDOLTAI? semmi kü- ■L ’ lönösre. Pzombaton, amikor náluk volt a cséplőgép, az «gyík cséplő múnkúslány fél roll ívta Gó- oFmét. Elmondta neki, hogy írón­két a pap, Boltók Emil, a római katolikus segódlelkész elcsábította. Irén édesanyja megrémült, aztán hitetlenkedve rázta a fejét: „Nem lehet, nem lehet... ilyent nem tesz papi ember. Azok szent emberek. Hollók tisztelendő már el is ment a napokban Kandókról. Ha tör­tént volna valami, biztosan nem hagyja itt magúra, a lányt...” — Este elővette lányát és Írérlelte: „Mondj meg mindent édesanyád­nak •. .” A lány nem szólít. Hétfőn délelőtt, kilenc óra tájiban csak úgy odavetette Gíc'Anének, hogy fel­megy a faluba bevásárolni, aztán inár Indult is. Az anyja utánaszótt: „Ejnye, lábnyom, gyűrött ruhában mész el, vasald ki legalább...” — Csodálkozott az asszony, hogy a lánya rossz ruhában, rossz szandál­ban indul el hazulról. Gyűrűjét, nyakláncát is levette. Máskor ez í-óhaisum törbímt meg. Irén meg­vonta a vállát, aztán nekilátott va­salni. Gáczinét áthívták a szom­szédiba. A lány aizonnal abbahagyta a vasalást, valósággal félnánltattn az ajtót s lódult az útnak. Közben azonban hirtelen eszébe jutott va­lami. Magúhoz hívta iris testvérké­jét, a hétéves Katikát. Megölelte, magához szorította, csókokkal borí­totta el a kicsit, azrián könnyező szemékikel mondta: „Majd hozok neked cukrot...” Aztán megrázta a fejét és szenvedélyesen kiáltotta: „Nem, ne várjatok haza...” — és aazai elrohant. Ahogy kifordult a kapun, újra a régi Irén lett. Fürgén sietett, mo­solygott az emberekre. Nem árult cl semmit. Találkozott a postással, odaadott neki egy levelet azzal hogy vigye el anyjának, mert ő később megy haza. Szóit még egy­két kedves szót, aztán ment tovább. Nem láthatta seniki, hogy milyen viiliairofc dúlnak: benne s hogy mire készül. Tuzsérom keresztül kiment a Tiszapartra. Egy tuzséri paraszt­asszony látta, amint ott állt a fü­zesnél. Mereven nézett maga elé. Észre sem vette az asszony köszö­nését. Csak később riadt fel. Za­vartan leguggolt és virágokat, fü­veket kezdett tépdes.ii. Az asszony továbbment. Irén nézte a vizet. Megszédült. Kóválygott, zúgott a feje, dobolt a szíve, rémült kiáltások kelteik ben­ne. Dulakodott. Éleíösztöne küz­dött a halállal. Szörnyű tusakodás volt. Szeretett volna élni is. Hiszen olyan szép az élet, s még olyan ke­veset élt Húsz kevéske esztendőt. Dolgozhatna, tanulhatna, még mér­nök. vagy orvos is lehetne belőle. Fájó zokogással borult a földre, aiztáp egy szörnyű rém talprairáin- totta. Nem, nem akar szégyenben élni!... Egyedül maradt. Hogy ígérte pedig a pap: leveti a reve­rendát. Másoknak is híresafcelte a faluban, hogy nem is papnak való ő. Hitt neki. S most, most itt­hagyta. Mit szólnának a faluban? Mit szólna az édesanyja?... Csak még egyszer beszélhetne Hollókkal. Akkor biztos jóra fordulna, Ili?«® talán van benne emberi érzés. De nem! Nem beszélhet a pappal, mert amikor az megtudta, hogy magzat fogant, elszökött ózidra... Nincs más hátra, csak a halál... így tépelődhetett, küzködhotett írónké a parton. Senki nem látta, de erre engednek következtetni a nyomok. Lement a ponthoz, aztán visszatért, lefogyott a földre, majd újra elindult a Tisza felé .., Félti zenkettő lehetett, amikor testét kifogták a vízből. Arcraboru’- va, fejét kezére hajtva úszott a vízben, hajában fehér virágszirmok bújtak meg. Teste még meleg volt, de már nem élt... TIZEKET IRTA édesanyjának -*-J búcsúlevelében: „Drága jó édesanyám! Megremeg « szívem, midőn arra gondolok, hogy édes­anya mákhoz utoljára szólhatok. Nagyon fájlalom, hogy így történt, de ne ítéljenek meg. Gyászos éle- tömnek ilyen szomorú vége van, hogy saját kezemtől hullok le a földre. Magamért — higyjéfc el — könnyet sose ontottam, csak az fájt nagyon, hogy testvéreim fejére ily szégyent hozok. De ők se átkozza­nak engem, hanem csak a múltéit. Most már elköszönök mindnyájuk­tól. Édes, egy-két könnyet ejtsenek majd értem. Ha kérdik: hova lett a lányuk, mondják, hogy eltűntem, de maguk sem tudják, hogy hova. Estére én már lenn leszek a víz­ben. De én nem tehetek róla ... Mégegysaer köszönök mindent. Gyerekük: Irén.” A FALUBAN szájról szöjra " jártaik búcsúlevelének sorai. S az emberek azt mondták és azt gondolták magúikban: nem, mi nem ítélünk el, Irén. Te nem tehetsz arról, ami történt. S a mándoki dolgozik megőrzik a szívükben so­káig a kedves kis lányka képét — tisztán, becsületben, ártatlanul. De ugyanakkor lobogó haragra gyúlva szórnak ezer átkot a.rra a lelketlen gazemberre, aki « sírba kergette a lányt, magzatával együtt. Aljas, képmutató gazember Hollók Emil! Amikor idekerült Mondákra, hoz­zálátott, hogy énekkart szervezzen s a lányokat azzal csalogatta ma­gához, hogy megtanítja őket har- móniumozni. Nagy áhítattal beszélt s napról napra lányok seregét csa­logatta a templomba „áhítatra” — vagy a parókiára „gyónásra”. Volt, amikor ö maga ment el mások la­kására, Többször rajtacsípték, hogy úgy ugrott ki . éjszaka a megláto­gatott női „hívek” ablakán. Az volt a célja, hogy magit mellé ál­lítsa a fiatalokat, — de főképpen a lányokat. Most már látni, hogy milyen célból! Nem jóra és szépre akarta nevelni őket, hanem erköcs- telenségbe, a züllés útjára próbálta taszítani áldozatait. Irént a halál­ba lökte. Hát ne háborogjon min­den becsületes ember, ne szorulja­nak ökölbe a kezek ekkora posvány, aljasság láttán! ? Hollók Emil leg­jobb barátnője azonban mégsem pa­rasztlány volt. hanem Kiss Lajoíné, volt horthysta tábornok, majd másod­szor horthysta fasiszta főhadnagy, a volt tiszai körzeti katonai pa­rancsnok felesége. Ott él még Kan­dókon férjével, ötszobás kastély­ban terpeszkedve. Férje annakide­jén a nácikkal sokezer fiatalt hur­colt at ott el. Nem egy szülő még ma is siratja gyermekét. Kiss Lajoséi! most is két cselédet dolgoztatnak. Bodtulr Jánost, egy öreg 70 éves embert, akiit még az SzTK-nál sem jelentettek be. Másik a'lkalimaizott- juk Korlát Ilona, vele is kutya módjára bánik „Mici kisasszory”. íme ez volt Hollók Emil legjobb „híve” — együtt terveltéik ki, hogy milyen módszerekkel züllesszék a fiatalokat, hogyan akadályozzák a DISz-szerveaet munkáját s együtt híreszteltték a faluban: „a béke- eséplés erkölcstelenség”. S a kettős barátságot kiegészítette egy harma­dik : Kovács József plébános sze­mélyében. Amikor a koreai gyer­mekek, árváik és özvegyek számára gyűjtés folyt az egész országban és a mándoki dolgozó parasztok is forintjaikkal sietitek a hősiesen harcoló kis nép segítségére, Kovács József a népnevelőknek azt mond­ta : „Semmi közöm a koreai árvák­hoz... nines pénzem.” (Pedig az állam is bőségesen fizet neki!) Az­tán alkudozni kezdett — 1 forin­tos bélyeget kért. Végül sűrű szit- kozódások közepette öt forintot ajánlott fel... Nem! A koreai népnek, amely életét nem kímélve, küzd a szabad­ságért és bókéért a világ népeitől támogatva, nincs szüksége Kovács pénzére! Nincs szükség rá, mert az ő pénze: ellenség pénze. Azokat a forintokat Kovács és Botfák, Kiss Lajosné erkölcstelen mivolta már beszennyezte 1 Szincsonöam, egy koreai város­ban, az amerikai banditák 50 ern­tet zsúfoltak be egy szobába. Itt volt becsukva. Kim Ha Szil, egy 29 éves asszony is. Egyik nap hat amerikai jött be a szobába és ki­ürítette a szoba egyik sarkút. Ott, a foglyot jelenlétében, egymásután követtek el erőszakot Kim Ha Sztfon. Az asszony két gyermeke, egy hatéves és egy négyéves kis­fiú, sírt, ordított. Az ameriksiiaik lábuknál fogva földhöz csapdosták őket. A gyerekek még éltek. Ekkor kihurcolták őket az utcára, oda­kötötték dzsipjükhöz és a folyétodl bedobták őket a vízbe. Miután mindnyájan meggyalázták az asz. szonyt, meztelenül kiciöálták őt is az utcára és egy póznához kötöz­ték. Vaskalapáccsal éles botot ver­tek a hüvelyébe. Kim Ha Szil meg­halt. Ugyanebben a községiben meg­öltek egy nyolcadik hónapos álla­potos asszonyt is. Felvágták a ha­sát és kiszedték belőle a gyerme­ket. Gyilkosok 1 Gyilkosok! Minden gondolkodó ember ezekre a gazembereikre gondol, amikor Góczi Irén esetéről hall, vagy olvas. Az amerikai gyilkosok és Bollók tisztelete« ábrázata, erkölcsi képe egy és ugyanaz: az imperialisták és ügynökeik képe. ő „csak” egy lányt kergetett a halálba, magzatá­val együtt, de ugyanúgy zúg és méltán zúg a felháborodás vihará­ban az ő átkozott neve is az ame­rikai hóhérok nevével együtt. S. I. Börtön- és pénzbüntetésre ítélték a szabotáló kulákokat Addig, míg a dolgozó parasztság egymással versenyezve tesz eleget hazafias kötelezettségének, a gép alól teljesíti a kenyérgabonabeadási kötelezettségét, addig a kuiákok szabotálják a beadást. A kisvárdai járásbíróság a napokban ítélte el G. Lfppal János fényesjitkei kulá- kot, mert nem tett eleget beadási kötelezett gégének. G. Lippai J ános­nak 11 mázsa búzája és 30 mázsa rozsa termett, A szabotáló kulákot egyévi börtönbüntetésre, 2 ezer fo­rint pénzbüntetésre, 3 ezer forint érékfl vagyonelkobz.ásra és 3 évi közügyéből való eltiltásra ítélték. Petrőcl- Endre újkenéz! kulák, Kósa István 7 holdas dolgozó pa­raszttal 4 hold búzát szer­ződés nélkül arattatott le. 14 ke­resztet Kósa lakására vitt és ott csépelte el. így a kulák cséplési credménylapján ez a mennyiség nem szerepelt, a kulák nem teljesí­tette a beadást. Petrócl Endre ku­lákot 10 hónapi börtönre, 3 ezer forint pénzbüntetésre és 3 évi köz­ügyektől való eltiltásra büntették. A törvény azonban nem hagyta büntetlenül a kulákot, népünk el­lenségét támogató Kósa Istvánt sem. Kósa Istvánt 4 hónapi bör­tönre, ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az olcsvaapáti dolgozó parasztok a gabonabegyüjtési terv teljesítésével harcolnak a békéért Az olcsvaapáti dolgozó parasztok az aratást július 10-én kezdték és 31-re 104 százalékra teljesítették kenyérgabona beadási kötelezettsé­güket. Szép eredmény ez, amelyre büsz­kék lehetnek az olcsvaapátiak. Ezek az eredmények azonban nem po­tyogtak az égből, kemény harcok hozták, szorgalmas munka között születtek meg. A pártszervezet az aratás előtt kisgj'űlések szervezésével bízta meg a békebizottságot, s a kisgyülése- ken ismertették a kenyérgabona be­takarításának és beadásának jelen­tőségét. A pártszervezet vezetősége a népnevelőket Is alaposan felké­szítette a betakarítás idejére. Ta­nulmányozták a begyűjtési rende­letét, népnevelői érveket gyűjtöt­tek saját községükből és a nemzet­közi eseményekből. Minden népne­velő felelős lett egy utcáért, azért, hogy az utca dolgozó parasztjai idejében teljesítsék beadási kötele­zettségüket. ' Az aratás megkezdése előtt nyil- váiiős ,'tanácsülést tartottak. A köz­ség iáfcosságának 90 százaléka részt vett'éten a gyűlésen. A községi ta­nács Végrehajtó bizottsága a be­gyűjtési állandó bizottsággal közö­sen tervét készített az aratás, be- hordás, cséplés és a beadás gyors teljesítése érdekében, ezt is ismer­tették a gyűlésen. A tervet a dolgo­zók megvitatták. A tanácstagok példát mutatva versenyre hívták egymást. Kósa Bertalan és M. Szászt Bertalan javasolták, hogy a dolgozó parasztok fogjanak össze a hordásban. A dolgozók lelkesen fo­gadták a javaslatot, s így is hord­tak be. A községi tanács tagjai megszer­vezték a közös szérűn való cséplést. Kiszámították, hogyha minden dol­gozó paraszt külön csépeli el ter­ményét. akkor 10—15 perc minden gazdánál elvész azzal, hogy a ros­tákat cserélgetni kell az árpacsép­léehez éá ki kell tisztogatni, rázat- nl a cséplőszekrényt az árpátéi. 170 gazda terményének elcsépíé- sénél körülbelül 21 órát takarítot­tak meg azzal, hogy az árpát az egész község dolgozó parasztjai egy helyen és egyfolytában csépellek el. A begyűjtési állandó bizottság tagjai is harcoltak a gyors beadá­sért. Vállalták egy-egy utca ver­senyszervezését, vállalták, hogy körzetükben nem lesz egyetlen dol­gozó paraszt sem hátralékban. A begyűjtési állandó bizottság tag­jai erre a munkára versenyre hív­ták egymást. A cséplőgéptől egyenesen a be­gyűjtőhelyre egymással nemes ver­senyben vitték a dolgozó parasz­tok a beadási gabonát. Jól folyt a beadás. A népneve­lők, a tanácstagok azonban nem bizakodtak el. Tovább folytatták még fokozottabb mértékben" a fel- világosító munkát. Ismertették az Alkotmány egyes pontjait. M. Szabii István népnevelő így válaszolt azoknak a dolgozó parasztoknak, akik nem látták világosan, miért van szükség a gyors beadásra: ..Alkotmányunk kimondja, hogy az ötéves terv végére minden község­ben lesz villany. A miénkben is.. Ha azt akarjuk, hogy járdánk is legyen a községben, akkor pon tosa a és idejében teljesíteni kell beadási kötelezettségeinket. Ha ennek, ele­get teszünk, akkor lesz elég kenyér az ipari munkásoknak, jobb kedv­vel dolgoznak, túlteljesítik tervü­ket és akkor az ötéves terv telje­sítésével a mi falunkban is ki­gyullad a villany.” Az olcsvaapáti dolgozó parasz­tok megértették, hogy az Alkot­mány nemcsak jogokat ad a dol­gozó parasztoknak, hanem köteles­séget is ró rájuk. Az olcsvaapátiak megértették ezt, becsületesen eleget tettek kötelezettségüknek, jól har­colnak a békért. Amiért Tiszavid elmaradt a begyűjtésben Tiszavid község dolgozni 5s ver­senyezve egymással, idejében arat­ták, hordták be a kenyérgabonát. A cséplés is elég gyorsan folyt Azon­ban elmaradtak a hazia iránti kö­telezettség teljesítésével. Nem véletlen az, hogy ilyen szé­gyen érte Tiszavid község dolgozó parasztjait. Az aratás, bet törd ás azért folyt jól, mert a népnevelők és a tanács dolgozói jó munkált vé­geztek. Az aratásnál és behord ásnál elért eredmények azonban elbizako- dottá tették a népnevelőket és a tanács dolgozóit. A cséplés gyorsam folyt, de a be­adás nem. A községben síkmi It az ellenségnek a kuhí'koknak olyan hangulatot teremteni, amely hát­ráltatta a beadás teljesítését. Még­pedig a terméseredmények kisebbí­tésével, a rossz termés meséjével sikerült elhitetni, hogy a begyűj­tési rendelet nem vonatkozik a köz­ségre. Még a tanácselnök is meg­alkudott ezzel a nézettel, annak ellenére, hogy elégedettek lehetnek a dolgozók a terméssel. A feleme­lést ugyan elvégezte a községi ta­nács, azonban azokhoz, akik 48 órán belül nem tettek eleget beadá­si kötelezettségüknek, — azokhoz „udvarolni” jártak. „Ügy gondol­tuk, hogyha elmegyünk, belátják, hogy be kell adni és akkor nem lesz szükség az elszámoltatásra, — mondjA a tanácselnök. Teltek a na­pok, a beadás pedig maradt. Csak jóval később ébredt fel a községi tanács. Iá. Koszta Pál július 22-én csépelt el és csak 27-én számoltat­ták el. Vári Sándor és id. Szőke Mihály pedig még 21-én elcsépeltek és szintén elhúzódott az elszámol-' tatás. Á pártszervezet sem figyelt fel a tanács hiányos munkájára. Neon is ellenőrizte a tanács munkáját. A párttMkár, Bakó Emília cséplési ellenőr és most más községben csé­pelnek. Nem volt, .aki összefogja a népnevelőkéit, s a felvilágosító mun­ka hiánya teret engedett a kuiákok, az oszitályellenség hangjának. A község elmaradt a kenyérgabona beadásával. Szégyen ez a tiszavidl dolgozó 'parasztokra. Megfeledkeztek arról, hogy az ő életük Is más most, mint a Horthy-rendszerben volt. Az alkotmány a tiszavidl dolgozó parasztoknak is adott jogot. Ezzel a joggal élnek is. A községben a felszabadulás előtt sem posta, sem telefon nem volt. Most van. Nem heréSkednek már a tiszavidi dolgo­zó párasatok nyakán a Horthy Gyula-tőin földbirtokosok. Azé a föld, aki megműveli. Arról Is meg­feledkeznek, hogy a felszabadulás előtt százával voltak munka nélkül a község dolgozói. Most a szomszéd községben, az állami gazda ságiban nagyon sokan találtak biztos meg­élhetést. Sok dolgozó parasztot ölelt magához fejlődő szocialista iparunk. Sok Ifjú ipari tanulónak ment a községből. Koszta Imre, Petröcki holtán, Tiba József sze­gény szili iők gyermeke ma néphad­seregünk tisztjel. A községben ki­bontakozik már a dolgozó parasz­tok új élete, erősödik, izmosodik a Szabadság termelőcsoport. Tiszavid község határában is arattak a gé­pek, szántottak a traktorok. Meg azt is várják a tiezavidi dol­gozó parasztok, hogy felépüljön a Tiszalöbl Erőmű, hogy az ő közsé­gükben is kigyulladjon a villainy. A Terv előírja mindezeket és a dolgozó nóp állama biztosítja azok megvalósítását. A dolgozók állama, a dolgozó nép jiedig elvárja Tiszavid község dol­gozó parasztjaitól, hogy becsülettel teljesítsék kötelességüket. A tisz«- vidi dolgozó parasztoknak le kell mosni a szégyent községükről. Ma- ,raclák nélkül kell teljesítem kemyór- gabonaJbeiadásukat és a jövőben (járjanak éten a beadás teljesítésé­ben, hogy róluk is elmondhassák megyénk dolgozói: becsületesen ele­get tesznek hazafias kötelezett sö- giibnelk, jól harcolnak a békéért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents