Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-27 / 175. szám

1952 JÚLIUS 27, VASÁRNAP

NÉPLAP

A nagykállói járás, Székely, a sőrekúti gépállomás, a barabási állami gazdaság* és a kál lésem jeni Uj Élet tszes. vezet a nyári munkákban

A inegyel versenybizottság szombaton Ismét ülést tartott, hogy megállapítsa, milyen munkát végeznek járásaink, községeink, állatni gazdaságaink, gépállomásain:!; és termelőszövetkezeteink a csép- lés, tarlóhántás, másodvetés és a begyűjtés terén.

A versenybizottság értékelése szerint az alábbi sorrend alakult ki:

gabonabegyüjtésben első a nyírbátori járás

ahol a begyűjtési tervet búzából 9,6. rozsból 9,3, árpából 135 százalékra teljesítették. A baktalóránt- liázi járás a gabonabegyüjtésben második helyezést ért el. Teljesítése a következő: búzából 13,2,

rozsból 10,3, árpából 88 százalék. A harmadik helyet a nagykállói járás vívta ki magának.

A községek gabonabsadási versenyében a székelyt dolgozó parasztok lettek az elsők, gabonabeadási kötelezettségeiket teljesítették. Utánuk sorrendben Szabolcsbáka és Nagyvarsány következnek.

A termelőszövetkezetek közt első az újfehértói Dózsa lett, második a vcncsellői Szabadság, harmadik a halmosbokori Uj Élet.

Az állami gazdaságok közül a legjobb eredményt az abapusztal állami gazdaság tudja felmutatni. Második a nyirbogdányi állami gazdaság.

A gabonabegyüjtés teljesítésében legjobb gépállomás a nagyvarsányi, így az kapja a Megyei Párt- bizottság vándorzászlaját. A megyei tanács zászlaját a nagyikállói gépállomás érdemelte ki, míg a harmadik helyre a dózsapusztai gépállomás került.

Az élőállat, tojás és tejbegyiijtés

versenyében a helyzet változatlan.

A járások közt első a mátészal kai, majd a csengeri és harmadiknak a tiszalöki következik. — A községek elsője Győrtelek, másodil Nagyecsed, harmadik Tivadar. —• .1 termelőszövetkezetek között is változatlan a sorrend. Az első -helyet továbbra is a győrteleki Dózsa,

a másodikat a szamostatárfalvi| Ady, a harmadikat a mándoki 71. Évforduló «tartja.

A nyári munkák járási versenyében

ismét a nagykállói járás vezet.

A járás területén a másodvetés 66, a tarlóhántás 76, a behordás 100, a cséplés 60 százalékát elvégezték. Ezzel az eredményével a nagykállói járás nehezen tudta magának kivívni az első helyet, mert a kemecsei járás nem sokkal maradt el mögötte. És emellett a nagykállói járásban indokolatlanul elhúzódik a tarlóhántás és a másodvetés üteme, hisz az aratást még e hó 10-re befejezték. A nagykállói járásban jobban kell megszervezni a fogatok és a gépierő munkáját, hogy minél előbb elvé gezzék a talajmunkákat is. Ezen kívül a nagykállói járásból pót- beporzást nem jelentettek.

A megyei tanács vándorzászlajút a kemecsei járás érdemelte ki a tarlóhántás 65, a másodvetés 62, a behordás 95 és a cséplés 26 százalékos teljesítésével. A kemecsei járás termelőszövetkezetei megkezdték a tengeri és a napraforgó pót- beporzását is.

A harmadik helyre a nyíregyházi járás került, a további sorrend a következő: 4. Nyíregyháza város,

5. a nyírbátori, 6. a baktalóránt- házi, 7. a tiszalöki, 8. a kisvárdai, 9. a vásárosnaményi, 10. a máté szálkái, 11. a fehérgyarmati, 12. a csengeri járások. A versenybizottság külön megrója a tiszalöki és a kisvárdai járási tanácsokat, mert versenyeredményeket többszöri káré, ellenére sem adtak le.

A községek közű

lij. Orosz Sándor és Szentesi Gábor

— A KÉT BUJI VERSENYTÁRS

a Megyei Pártbizottság zászlaját továbbra is a székelyi dolgozó parasztok tartják birtokukban a má sodvetés 112, a tarlóhántás, behordás és cséplés száz százalékos teljesítéséért. A székelylek a pótbeporzást is megkezdték, emellett a kapásnövényeik teljesen tiszták, gyommentesek.

A második helyet, amiért a me-t

gyei tanács zászlaja jár, Nagyvarsány szerezte meg, harmadiknak pedig a nyírmeggyesiek küzdötték fel magukat.

Az állami gazdaságok

legelsőjét nehéz volt eldönteni a versenybizottságnak. Úgy a barabási. mint a nyirbogdányi állami gazdaságok nagyszerű eredményeket értek el, A versenybizottság végül is a körülményeket figyelembe véve, a Megyei Pártbizottság zászlaját a barabási állami gazdaságnak adta, mert a cséplés! munkák elvégzése mellett lekaszáltak és összegyűjtöttek 222 hold lóherét is. A szőlőjük a legszebb a megyében. Második a nyirbogdányi, harmadik a petneházi állami gazdaság lett.

A gépállomások

elsője a sőrekúti lett, a nyári terv 40.2 százalékos teljesítésével. A sőrekúti gépállomás tehát Ismét magúnál tarthatja a Megyei Párt- bizottság zászlaját. A gépállomások elsőségi sorrendje a múlt heti értékelés óta nem változott. A második helyet 33 százalékos tervteljesítéssel Nagyvarsúny tartja, míg a harmadik helyre ismét a nyírmadai gépállomás került, melynek teljesítménye a nyári tervben 30.6 százalék.

A termelőszövetkezetek

közül a Megyei Pártbizottság vándorzászlaját továbbra is a féuyes- litkei Fürst Sándor termelőszövet kezet tartja meg, amely teljesítette az állam iránti kötelezettségét, öt hold kukoricán és öt hold napraforgón elvégezték a pót-beporzást, 9 hold másodvetésü kukoricát már megkapáltak és gyümölcsösükben tizenegyszer végezték el a permetezést. — Második helyre a kálló- semjéni „Uj Élet” tszcs, került. A nyári munkákat elvégezte, megkezdték a tengeri és napraforgó pótbeporzását. A megyei tanács vándorzászlaját kapják. Harmadik lett a sóstóhegyi „Vörös Csillag" rmelőszövetkezet.

Lakatos Károly népnevelő mem hagyja elveszni a falu becsületét

Lelkes hangulatú nyilvános tanácsülésen hozott határoiatot Nagyvarsány dolgozó parasztsá. ga: a csépiestül számított 6 órán belül valamennyien száz százalékig teljesítjük terménybeadási kötelezettségünket !

Messze hallík a cséplőgép zúgása Szűcs József udvarából. A cséplő- brigád serényen dolgozik, a zsákok szemlátomást telnek. Magasan jár már a nap, kicsalja a verítéket a munkások arcára. Az eddig nép- telen utcán itt-ott feltűnik egy-egy pirus, majd fekete keudős asszony, kosárral a karján. A jól megérdemelt ebédet viszik férjüknek, testvérüknek. A gép zúgása mind alább hagy, majd egészen elnémul. Ebéd idő van. A csirkepörkölt étvágygerjesztő szaga terjeng a levegőben. Mindnyájuknak jólesik az ebéd, s pár perc múlva már el is fogyasztják. Az asszonyok összecsomagolják a maradékot, sietnek haza, várja őket a munka. A munkások egy része hűvösbe húzódik, szundít egyet (hajnal óla megállás nélkül dolgoznak). Mások ' újsággal a kezükben lieverésanek.

Lakatos Károly is ’ befejezte az ebédelést. Megtörli száját, feláll, s kututóan néz körül. A gazdát keresi, Szűcs Józsefet, akinél most folyik a cséplés. Majd a mázsa felé. indul, ahol most szedi le’ Szűcs gazda a teli zsákokat.

—. Hogy fizet az idén? — kérdi Lakatos elvtárs a község egyik legjobb népnevelője.

— Jobban, mint ahogy vártam- - válaszol röviden Szűcs József.

— így is tervezgettem a vetéskor, de annyi minden beszélgettek a szárazsággal, rossz Időjárással kapcsolatban, hogy aztán nem bíztam.

—- Ha várakozáson felül fizet a termés, nem lesz nehéz beadását sem teljesíteni— teszt fel a kérdést Lakatos elvtárs, mert az az első magának is, igaz-e V

— Minden nehézség nélkül tudom teljesíteni, s holnap reggel már be is viszem az egészet.

— Holnap reggel? — csodálkozik Lakatos eivtárs. Hiszen valamennyien azt vállaltuk, hogy a csépléstől számított hat órán belül teljesítjük kötelességünket. Az egész község dolgozó parasztságának becsülete függ ettől.

— Nem késik az holnap reggel sem, hisz a cséplés után még rendbe kell hozni az udvart, akkorára estefelé lesz, a jószágetetés következik — szóval van még munkám elég mára. Majd beviszem reggel korán — akarta lerázni a beszélgetést Szűcs József. De Lakatos elvtárs nem tágított: meg kell menteni a köszég becsületét, hiszen a koreai nép a szabadságharcának segítésére hozták ez a határozatot.

A koreai nép két éve már, hogy vérét ontja a szabadságért, a mi szabadságunkért is — folytatja a beszélgetést. Leül, mellételepszik Szűcs József Is.

— Azért is harcolnak, hogy Franck főjegyző, volt földbirtokos ne üljön ismét a nyakunkra. Lám. az első világháború utáni „földosztáskor'’ 10—12 km-re adta ki a földet, hogy ’ inkább lemondjunk róla, s hogy ne kelljen elvenni a Rochlitz földbirtokoséból, akinek legjobb barátja volt, akivel együtt zsaroltak bennünket. A Fúrt most 45-ben a község 85 százalékának földet adott, s gondoskodik állandó felemelkedésünkről is. Itt van Vince Gáza, aki egész életében cseléd volt, aki állandóan az éh- halállal kiizködöít, ma megbecsült ember: tanácselnök. De itt van a szépen fejlődő termelőcsoportunk is. A valamikor nincstelen parasztok, a földbirtokosoktól és kulákok- tól állandó rettegésben élő kis- és középparasztok békés otthont találtak a csoportban.

Azért kell azonnal teljesíteni a beadási kötelezettségünket, hogy tovább erősítsük államunkat, erősítsük néphadseregünket, hogy éberen őrködhessenek felettünk, hogy senki meg ne zavarhasson munkánkban.

Sziics József, csendben hallgatja Lakatos elvtársat, csak időnként bólogat fejével helyeslőén. Aztán elgondolkozva megszólal:

— Igaz, soha nem lett volna tanár a fiamból, ha a Szovjetunió felszabadító csapata nem jön el hozzánk. Legjobb esetben valami tanulónak adhattam volna, ahol a mester cselédje lett volna, s fizetés nélkül szolgálta volna három évig. S ha felszabadult volna ... akkor sem tudott volna .megélni. Szegény volt, elnyomták volna, mint engem.

A brigádvezető hangja hallík: vége az ebédszünetnek, lássunk munkához! Lakatos elvtárs fürgén feláll, elfoglalja munkahelyét. Felhangzik a cséplőgép búgása — folytatódik a cséplés. Szűcs József úgy érzi, neki is szólt a brigád- vezető kiáltása: lássunk munkához. Még egyszer megnézi mennyit csépeltek el eddig, beadási kötelezettségét már kívülről tudja. Elcsépeltek már annyit, kifutja a beadást. Munkához lát tehát. Befog a szekérbe, leméri a beadni valót, felpakol, s elindul a terményraktár felé. Pillanatra elmosolyodik, majd keményen összehúzza szemét.

Köszönetét mond a hazának, mert a fia tanár lett s a jó termény beadással figyelmezteti a háborús gyujtogatókat: a mi erőnk

legyőzhetetlen! Léry.né)

Június 14. estéje volt. A mozihelyiségben összeült a buji tanács,! hogy megvitassa a nagy nyári I munkák sikeres elvégzésének előfeltételeit. A gyűlés hangulata egyre lelkesebb lett s versenykihívásokra is sor került Ifjú Orosz Sándor éjjeli őrszolgálatot teljesített a községben s mivel arra vitt uz útja, kíváncsian tekintett be u. nyitott ajtón.

Bezerédi Mihály beszélt, versenyre hívta Balázsi Károlyt. Aztán Firka József hívta aratási és beadási versenyre Cs. Fazekas Jánost. Később Garat Fcrcncné szólalt fel. Guszti Györgynét hívta párosversenyre. Ifjú Orosz Sándor nagyon jól ismerte már akkor is Szentesi Gábort, versenyszerűen végezték, mint jó föld-szomszédok, a növényápolást. Most a gyors betakarítás körül röpködtek gondolatai. Egyszer a gondolatait hirtelen elhatározás követte. ügy, ahogy volt, bottal, munkaruhában átlépte a küszöböt, megállt az asztal előtt és megköszörülte torkát:

CZABAD EGY SZOT?! — A

^ zaj elhalt s mindenki a váratlanul betoppanóra figyelt.

— Szentesi Gábort párosverseny- re hívom az aratás, 1 Kihordás, cséplés és beadás elvégzésére.

Szentesi Gábor felállt, hátrasimította, ki ritkult őszülő haját. Mosolyogva válaszolt:

— Elfogadom, bár én már elég öreg vagyok a versenyre. De majd meglátjuk...

Ezentúl már hivatalosan, nyíltan folyt a verseny a két jó szomszéd között. Ifjú Orosz Sándor egy hétig járt minden nap nézni a gabonát, nehezen várta, mikor érik kasza alá. Az egyik délben aztán azzal állított haza, hogy viaszérésben a búza, hajnalban mennek aratni. így is volt. Hajnalban már kaszára omlott a búza.

— Igyekezzünk, asszony. Ha ma nem kezdenek aratáshoz Szentesié!'. akkor már nem előznek meg.

CZENTESI GÁBORNAK se

^ volt sokáig érintetlen a gabonája. ök is megkezdték az aratást. Segítséget hívtak. Szentesi Gábor dereka sajogni kezdett este. felé, de ő ezt csak titkon vette tudomásul. Dehogy tenné le a kaszát, még keményebben markolta meg annak nyelét.

— Aratni kell, mert elpereg, — síirögte!;-forog!tak a gondolatok a fejében. Meg aztán Orosz Sándor versenykihívása se ment feledésbe. Szépen dőlt rendre a rozs, szaporodtak a kévék, szaporodtak a keresztek.

Ifjú Orosz Sándoréi: 3 nap alatt befejezték az aratást, rá egy napra a hordást, úgy, hogy mire Szentesiek végeztek az aratással, már a gép járt Oroszoknál.

— Mindenben megelőzött, — jegyezte meg csendesem Szentesi Cá~. bor, közben megállt és nézte, hogy száll a magasba a porfelleg. — Biztosan Oroszéknál van.

— Már gépelnek, — toldta meg az asszony férje befejezetlen mondatét.

_ Ha ’törik. ha szakad, holnap

nekünk is be kell hordani. Ha már Oroszt nem is tudjuk megelőzni, de legalább másokat előzzünk meg a esépléssel.

Szentesiek ott mentek el Oroszék előtt. A szekér ott áll az udvaron üresen. Szentesi Gábor előtt megcsillant a verseny győzelmének utolsó reménysugara. Ha most nem viszi be a beadást, akkor már később hiába viszi, nem lesz senki a

rn1-'.Írnál,

/"Y RÓSZ SÁNDOR MEGVÁRTA a cséplés végét, elvitte a munkásrészt és csak azután akarta szállítani a beadást. Valóban elkésett, mint ahogyan azt Szentesi megjósolta feleségének. Másnap hajnalban vitte a gabonát a raktárba.

_ Hallod, most már biztosain mi

leszünk a győztesek a beadásban. A csépléstől számítva, hamarabb beadjuk, mint ő. — így beszélgettek a kora délelőtt az udvaron, míg a postás közbe nem szólt.

— Jöjjön csak. Szenteli néni, jöjjön. — Szentesi Gáborné a kapu felé sietett.

| — Levél a katona fiától, — ezr

i zel a postás átnyújtotta a levelet.

I Szentesiné szívét forróság öntötte el.

— Hangosan olvasd, én is hadd halljam, mit ír a fiú.

örömtől elfulladó hangon olvasta a levelet: „... Jól érzem magam. Nagyon megszerettem a katonaéletet. Nagyon meg vagyok elégedve. Sokat tanulunk. Lehet, hogy nemsoká még többet is kell tanulni ...”

— Hallod, ez a fiú nekem gya- (nús. Talán valami tiszti iskolára '(viszik, — szólt közbe Szentesi Gábor s szemei csak úgy csillogtak a büszkeségtől. — Tudom, úgy is írsz neki délután. írd meg, hogyha akar, hát maradjon katona. Állja meg a helyét. írd meg, hogy mi itthon elvégezzük helyette is a munkát. Ki ne felejtsd, nagyon érdeklődött a múltkor a versenyről. Hu már az aratásban., behordásban megelőzött is Orosz Sándor, de a beadásnál mi leszünk a győztesek.

]V| ÁSNAP FELBÚGOTT A CSÉPLŐGÉP Szentesi Gábor udvarán. Az idő délutánra - járt. Telteit a zsákok. Máasálásra került a sor. ,

— Ide a szekérre tegyétek, — kiáltotta a zisálto 'oknak Szentesi,

— Most már te magad is elvégzed itt a munkát, itt a gép körül. — fordult az asszonyhoz s azzal a házba sietett. Gyorsan megmosakodott, tiszta feliéri üget vett, iin- nepiö ruhájába öltözött, megixidör- te -rövid bajuszát, hátrasimította kivitkult haját, fejére csapta kemény, pörge kalapját. Két piros szalagot húzott ki az asztalimból, amelyet már előre elkészített. — Egyiket az egyik, másikat a m^si'k telién szarvára kötötte.

— Mind a 8 mázsa búza a szekéren van? — kérdezte a feleségéiül.

— Igen! — kiáltotta vissza az asszony.

Szentesi Gábor szekérre ült és elindult a dolgozó nép raktára félő.

Az úton sok kérdező akadt. „Na, túlestél a cséplésen? De ügyes era-' bér vagy, már el is gépeltél?” —. Szentesi ‘a bajsza alól mosolygott és csak kurtán így válaszolt:

— Csak most kezdtem, — aztán szólt n teheneknek.

— Gyerünk, boclkáim, gyerünk minél gyorsabban, — beszélt hozzájuk.

Díszkapu alatt vitt el nz útjuk, amelyről Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképei mosolyogtak Szentesi Gábor felé. ő is vissznmo- solygott. Jóleső érzés fogta el. mikor elolvasta a feliratot. „Gyors beadással a bókét erősíted!” — „Cséplőgéptől a begyüjtőhelyre!”

1Y| IKORRA MEGTÉRT, elgé- pelték a búzát, a rozsból is volt már annyi, hogy. kifussa a beadást. Le se szállt a szekérről. A cséplőgép munkásai egy-kettőre felrakták a zsákokat és bevitte -a rozsot Is. Délután hat óra volt, a cséplőgép még zúgott javában udvarán, de Szentesi Gábor már teljesítette beadási kötelességét.

A beadásban ő lett a győztes. Mikor a két versenytárs találkozott, elmesélték egymásnak az aratási, behordási. cséplési és beadást munka-élményét és azt is, hogyan serkentette őket a verseny.

— Nem látta még a rajzot, Szentesi bácsi? — kérdezte Orosz.

— Miféle rajzot? — hökkent meg Szentesi.

— Hát nem is tudja, bog}7 kirajzolták? Egy sürgönyoszlopra van kiragasztva. Repülőgépen viszi a búzát a raktárba.

— Repülőgépen? Pedig nekem csak tehenem van, — válaszolta nevetve s megpödörte sörtés bajuszát.

, — Szóval, Szentesi bácsi, azt akarom mondani, hogy tovább Is tartsuk a versenyt.

— Én is ezt akartam mondani. — Jóízűen nevettek mindketten. — Kezet szorítottak, jeléül annak, hogy továbbra is egymással nemes versengésben harcolnak a többtermelésért és a haza iránti kötelességek teljesítéséért.

Kolozsi Dezső

5