Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-22 / 145. szám

NÉPLAP 1952 JÚNIUS 22. VASÁRNAP Végrehajt jók a Megyei Béketalálkozó határozatait Az amerikai agresszorok gyalázatos bűncselekményei a koreai hadifoglyok ellen „A fain dolgozói Vészül jen«* félj u nagy nyári munkákra, tegyék azl aratást ebben az éviién is nagysze-l tű békearatássá. Végezzék el ha-jj mar, szem veszteség nélkül az ara-J tást, a cséplést. Teljesítse minden! dolgozó [»araszt becsülettel ter-j inénybeadási kötelességét!” Jólj az emlékezetembe véstem e monda­tokat a Megyei Béketalálkozó ha­tározatából. Eszembe jutott akkor is, amikor megtartottam a bóke- gyűlésen beszámolómat. Kz a bé­ke-gyűlés, melyen több, mint négy­ezer dolgozó paraszt gyűlt össze, új erőt adott további munkámhoz. A tömegek lelkesedése kísérte ver­senykihívásunkat. A versenyfelhí­vásban megfogadtuk : a növényápo- lási, aratási, behordási, cséplési és begyűjtési tennivalókat „Munkával erősítjük hazánkat, a béke orszá gát!” jelszóval végeezük. Fogadalmunk nem puszta szó. hiszen községünk már eddig is túl­teljesítette félévi lieadási előirány­zatát. SertésbeadásAian 100. szarvas­marhában löl, haromHhan 135 és tojásbeadásban 783 százalékot ért el. A multhavi tejibeadást 110 szá­zalékra teljesítettük, míg e hónap­ban még csak az 55 százaléknál tartunk. Itt erősítenünk kell, mert közel van a hónap vége. Szénából eddig 30 mázsát adtunk be. E té­ren sem fogunk szégyent vallani, hisz a dolgozó parasztok egymás után teljesítik beadási kötelességü­ket. Dolgozó parasztságunk ver­senykihívást tett a községi nagy­gyűlés után megtartott tizennyolc békekisgyülésen, a megtartott kis- gyülések lelkes hangulatban foly­tak le. A résztvevők kifejezték til­takozásukat Dados elvtárs és 'André Stü elrtárs bebörtönzése miatt Versenykihívásunk nyomén Ne- Jiéz Elek sertés- és vágóma rha be­adását száz százalékon felül telje- ejtette. Baromfiból hat kiló nyolc­van deka helyett kilenc kiló nyolc­ban dekát adott he. Tojásból 80 darabbal adott be többet az első félévre. Versenytársa, N. Tisza István Is kitett magáért. Baromfi­ból 170 dekát, tojásból 75 darabot adott be kötelezettségen felül. K. Paczdri Bertalan és versenytársa. EL. Takács András szintén bevál­tották fogadalmukat. Vaja községben már tizenhárom dolgozó paraszt teljesítette egész­évi saénabeadását: Urbán Péter, A agy Sándor, Ilartha, Miklós és még sokan mások. Községünkben a versenyszellem mindjobban kiszélesedett a növény­ápolásban is. A beadásnál tapasz­talt lendületes, jó munkát keil ezen a téren is végezni, hogy a község dolgozói mind nagyobb erővel tö­rekedjenek versenykihívásukat tel­jesíteni. ígéretet tettünk: Aratásig a burgonyát másodszo-r is töltöget­jük. A napraforgót, kukoricát há­romszor, a cukorrépát pedig ara­tásig négyszer kapáljuk meg. Mind a termelőszövetkezeteink, mind az egyénileg dolgozó parasz­tok beváltják ígéretüket, mert a Az MSZT-nek legfontosabb fel­adat». hogy a magyar és a szovjet nép közti barátságot elmélyítse. Nevelje a magyar dolgozó népet a Szovjetunió és Sztálin elvtárs sze­metére, aki felszabadított bennün­ket az évszázados elnyomás alól, Megismertesse a szovjet agrotechni­kát dolgoz:) parasztságunkkal, mun- kásoszltá!yuiiikka! pedig a szovjet iparban alkalmazott újításokat, új munkamódszereket. Mikor átvettem a járási MSZT titkári megbízatást, már láttam, hogy ilyen sokrétű munkát egyedül neon lehet elvégezni, ezért aktíva­hálózatot építettem ki. Az MSZT szervezetek vezetói és tagsága tá­jékoztatására megszerveztük a tá­jékoztatási bizottságokat. A bizott­ságok a Szovjet-Magyar Barátsági Hónap alatt a dolgozókat megis­mertették a szovjet filmekkel és segítséget adtak az alapszerveae- teknék a tagság bevonására. Március elején megkezdtük a tagkönyv-cserét. Eddig 1250 tag vette át az új tagsági könyvet a járás területén. Az alapszervezetek titkárainak jó munkája elősegí­tette szervezeteink erőteljes fejlődé­sét. Kocsordon Benedek elvtárs, alapszervi titkár a Megyei Béke­burgonya második kapálása befeje­zés előtt áll A többinek sem sok híjjá. Bátran, határozottan törünk a cél felé, békénk megvédése felé. S annak örülünk legjobban, hogy versenytársaink is hozzánk hason­lóan harcolnak a békéért, jövőnk­ért. Pusztadobos a növényápolás­ban és beadásban a járásunk első helyezettje, őr község a harmadik helyre tört fel. Ez az egészséges verseny még több lendületet kí­ván meg tőlünk, hogy méltóan, II. Rákóczi Ferenc unokáihoz álljak meg helyünket. K. KOVÁCS ANDRÁS, a Megyei Béketalálkozó küldötte, Vaja. találkozó előtt napról-napra moz­gósította a vezetőséget és a tagsá­got kisgy ülések tartására, ahol megvitatták, miért kell nekünk szívós harcot folytatnunk a béke megvédéséért. Mészáros Károly, a nagyeosedi alapszervezet titkára minden lehetőséget kihasznál, hogy ismertesse a dolgozó parasztsággal a szovjet agrotechnikai módszere­ket. A járásban azonban nem minden alapszervezet működik kielégítően. Itt elsősorban az a tennivaló, hogy MSZT-szervezeteink jobban tú m aszkod j a n a k pár tszer vezet el u k - re. S ugyanakkor a párttitkár elv­társak adjanak több segítséget az MSZT-szervezetek megerősödéséhez, mindennapi munkájukhoz. Foglal­kozzanak a titkárok nevelésével és gyakorlati tanácsaikkal segítsék elő a feladatok megoldását. MSZT-szervezeteinkre komoly fel­adat vár az aratás, cséplés és más előttünk álló munkák jó elvégzésé­ben. Kell, hogy felkészüljenek a feladatok megoldására és helyes agitáeiós és gyakorlati munkájuk­kal hozzájáruljanak a békearatás, cséplés és begyűjtés sikeréhez. Filep Oábor, a mátészalkai járás MSZT titkára. A mátészalkai járás MSZT szervezeteinek munkájáról EGY HŐS NÉP GYERMEKEI IRTA: HENRYK KOROTYINSKI Űttalan utakon, a frontvonala­kon keresztül, az ellenség gyűrűjén át vitte Észak Koreába a partizán­futár a Kocsedo-szigeten lévő ha­difogoly katonáknak a koreai és kínai néphez intézett felhívását. A tények, amelyek ebből a felhívás­ból napvilágra kerültek, megdöb­bentették az egész emberiséget. A hitleri Gestapo kegyetlenkedései, a náci kínzókamrák, Auschwitz és Mauthausen szellemét ébresztik új, minden eddiginél kegyetlenebb for­mában az amerikai imperialisták ! Erről számol be a hadifoglyok üze­nete. Az amerikai beavatkozók nehéz- fQgy vetekkel, tankokkal, lángszó­rókkal vonulnak fel, szabályos had. műveleteket folytatnak a fegyver­telen hadifoglyok ellen. Mérhetet­len szenvedés, kínzatás, halál a ko­reai és kínai hazafiak osztályrésze az amerikaiak hadifogolytáborai­ban. Vadállatok tomboló terrorh.'id- járatáról rántja le a leplet a par- tizámfutár által hozott üzenet s az egész világ becsületes, jóérzésű em­bereit mozgósítja: mentsük meg a hadifoglyokat, mentsük meg a ko­reai népet a gyarmatosítók ször­nyű rabságából. A Kocsedo-szigett rémuralomról a nyugati burzsoá sajtó is sorra közölt beismerő leleplezéseket, s az amerikai hadvezetőség hiába vál­totta le utólag a táborparanesno- kokat, hiába vezetett be szigorú hírközlési cenzúrát, az egész világ előtt megbélyegzik őket a kocsedoi események. A brutális „hadviselők”, a nem­zetközi jogok megsértői, az ameri­kai megszállók most már önma­gukkal sem tudják elhitetni, hogy „nagyszerű hivatást” teljesítenek Koreában a „demokrácia védelme” érdekében. A világ népei szemében rég nevetségessé váltak az ameri­kai gyarmatosítás „érvei”, amelyek szerint „meg kell büntetni az észa­ki agresszort”, „meg kell védeni a déli demokráciát”, önmaguknak is kénytelenek bevallani, hogy haza- áruló bábjuk. Li Szia Man. Dél- Ko reá ban a népnek még csak töre­dékét sem képviseli, s most az amerikai megszállók példáján fel­buzdulva, még a látszatdemokrácia utolsó megnyilvánulásait is eltün­teti. Li Szín Man, az amerikai „demokrácia” iskolájában nevelke­dett főhóhér most „megbokroso­dott”, -s amerikai gazdái tudta nél­kül, a partizánokkal vívott háború ürügyével „hadiállapotot” jelentett be Dél-Koreában, s letartóztatta az „ellenzék” vezéreit, bejelentette, hogy feloszlatja a nemzetgyűlést, új „alkotmányt” dolgoz ki és meg­iianem Li Szán Man véres diktatú­rájának támogatása, kiterjesztése érdekében gyilkoltak halomra száz­ezreket, — nőket, gyermekeket, öre­geket egyaránt. Li Szin Man egyéként nem csi­nált egyebet Dél-Koreában, mint érvényt szerzett az amerikai „poli­tikának”, amelyet a Tribune című angol lap röviden így fejezett ki: „Megszabadítani Koreát a ko­reaiaktól !” Ez az a „nagyszerű hivatás”, amit az amerikai megszállók Ko­reában betöltenek. Ezért kell a ko­reaiaknak százezerszámra pusztul- niok, ezért akarják a hadifoglyokat arra kényszeríteni, hogy tagadják meg 'hazájukat, és esküdjenek „hű­séget” Li Szín Man-nak (a kínaiak pedig Csatig Kai Sek-aek). Mérhetetlen felháborodással ér­tesült nemcsak a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, nemcsak a Kínai Népköztársaság, hanem az egész békeszerető világ arról a hadjáratról, amit az amerikai gengszterek, a baktériumháború lo­vagjai viselnek a koreai és kínai hazafiak ellen. A koreai nép ismét fogadalmat tett, hogy egységesen és elszántan száll szembe az idegen hódítókkal. Rajta lesz, hogy amíg koreaiak él­nek Korea földjén, addig az impe­rialisták ne érezzék magukat ott biztonságban. Egy népet pedig néni lehet elpusztítani, kiirtani, ahogy az amerikai imperialisták tewéz'k. Kevés ehhez minden tankjuk, bak­térium- és atombombájuk. Két év eseményei meggyőzően bebizonyít tották ezt. A legutóbbi bűntett, a Koesedo- szigeti vérengzés megdöbbenést váltott ki az Egyesült Államok nyugateurópai csatlósai körében is, 1 ersze. nem az emberiesség érzése ébredt fel bennük, haaem a félelem a felelőskégrevonőstől, a bűntársak méltó megbüntetésétől. Joggal fél­nek a népek ítélőszékébj], joggal állapítja meg fogvacogva a londoni Times, az angol nagytőke szócsöve: „Angliában mind többen töpren­genek megdöbbenve a koreai hábo­rú kilátásai és céljai felett”. Jogos, alapos a félelmük. A ko­reai nép és a világ egyetlen né]>e sem felejti el, hogy Koreában az imperializmus megmutatta valódi arculatát. A kocsedói hadifoglyok hősi ellenállása példát mutat az elnyomottak számára mindenütt: hogyan lehet ellenállni a sötétség erőivel szemben. Boainer, a véres­A második világháború éveiben nekem is, mint minden honfitársamnak meg kellett ismernem a hitlerista agresszorok és gyilkosok elvetemült bű­neit, akik barbár módon lerombolták a lengyel vá­rosokat és falvakat, kon­centrációs táborokba hur­colták és meggyilkolták az ártatlan emberek tíz­ezreit. Néhány hónappal ez­előtt Koreában jártam és saját szememmel láttam az amerikai imperialisták gaztetteit. Állítom, hogy az amerikai ngresszoro,c nemcsak utolérték, há­rem kegyetlenkedésben túl Is haladták a hitle- rlKta gyilkosokat. Földig lerombolt városokat és falvakat láttam Koreá­ban. Láttam, hogyan bombázták ezeket a rom­halmazokat csak azért, hogy kiirtsák a még élet­ben maradt embereket. Láttam, hogyan vadász­iak az amerikai repülők az úton haladó, vagy a földeken dolgozó békés emberekre. Szemtanúja voltam, amint leszúrták bombáikat a rizsföldekre és erdőkre, hogy ott tü­zet okozzanak, ezzel éhín­séget hozzanak a koreai népre és megfosszák a la­kosságot téli tüzelőjétől. Az országban utazva, sokat, hallottam azokról a gaztettekről, amelyeket az amerikaiak Észak-Ko- rea ideiglenes megszállá­sa alatt követtek el. Hal­lottam, hogy az asszonyo­kon erőszakot követtek el, a polgári lakosságot agyonlőtték, az anyákat gyermekeikkel élve ásták a földbe. Aztán megkez­dődött a koreai és kínai hadifoglyok kínzása. Az amerikai repülők pedig szórni kezdték a bakté­riummal fertőzött férge­ket és rovarokat a koreai földekre. A legnagyobb haragot benuem és bennünk az amerikaiaknak a koreai gyermekek ellen elköve­tett embertelen bűnei vál­tották ki. Koreában na­gyon sok gyerek volt. A Szovjet Hadsereg által felszabadult északkoreai nép nagy szeretettel vet­te körül a szabad hazá­ban felnövő ifjú nemze­déket. Abban az ország­ban, ahol a japán meg­szállás éveiben a gyerme­keknek csak 2 százaléka tanulhaiött, ezrével épül­tek az iskolái, bölcsődék és gyermeknevelő intéz­mények. Egymásután lé­tesültek a gyermekkórhá­zak és szanatóriumok, úgyhogy a koreai gyerme­kek egészségesen fejlőd­hettek, játszhattak és ta­nulhattak. Az amerikai agresszorok elrabolták a koreai gyermekektől ezt az örömteli boldog életet. Rombadöntötték a szülő­otthonokat, iskolákat és gyermekkerteket. Meg­gyilkolták a gyermekek szüleit, lövedékek és szu­ronyok roncsolták össze a védtelen kicsi gyermekek testét. Senki sem tudja megállapítani, hány gyer­meket öltek meg az. agresszorok bombái, há­nyat tettek nyomorékká, s hány koreai gyermek maradt árva, de minden­ki tudja, hegy ez a szám iszonyatos. De a koreai gyermekek egy hős. igába nem tör­hető nép gyermekei. Nem­csak szenvednek, hanem harcolnak és dolgoznak is. Sok gyermekkel találkoz­tam Koreában, aki érté­kes szolgálatokat tett a partizánoknak. Láttam gyermekeket, akik iskola után segítettek a felnőt­teknek a mezei munká­ban. Láttam, hogy az is­kolások a nehéz viszo­nyok között is tanulnak, — és szorgalmasabbak, mint bármikor azelőtt. Az ország északi kerü­leteiben kevés az épen maradt iskola. Ezekbe gyűltek össze a többi rombadöntött iskolák ta­nulói is. A termeket zsú­folásig megtöltik. Hány­szor kell a gyermekeknek megszakítaniok az órákat és lerohanniok az óvóhe­lyekre. A fronthoz közei- levő területekben meg­szervezték a „vándor is. kólák" hálózatát. Ez ab­ban áll, hogy sokszor földbe vagy sziklába vájt kicsiny helyiségekben osz­tályokat szerveznek. A tanítók faluról falura járva felkeresik ezeket; az „iskolákat” és oktat-.' ják a gyermekeket. A rettenthetetlen és lej nem lgázható koreai nép) a rendkívüli viszonyok el-, lenére is megszervezte az oktatást, neveli az ifjú nemzedéket, amely majd a szabad, egységes és de­mokratikus Koreát fogja építeni, tartja a maga „választását”. Most az amerikai imperialistAk, akik — sikertelenül ugyan, de megpróbálták Dél-Koreát a „demo­krácia mintaképének” feltüntetni, most álszent képmutatással követe­lik Li Szin Man fasiszta rendele­téinek visszavonását. Tehetnek azonban bármit. Csak még jobban belegabalyodnak ebbe a piszkos ügybe, s leleplezik saját hazug pro­pagandájukat. ök maguk ismerik be most már, hogy agresszorok. El­ismerik, hogy nem valamiféle „de­mokratikus rendszer védelmére si­ettek”, amikor megszállták Korpát, kezű amerikai tábornok hiába igyekszik vadállati kegyetlenséggel megtörni a. hadifoglyokat, — azok naponta bizonyítják be az egész világnak, hogy hűek szabad hazá­jukhoz. Hiába osztja kisebb, öt­százas csoportokra a hóhér Boat- ner a hadifoglyokat. A felosztott táborra a bútor hadifoglyok ismét kitűzik a békéhez és a szabadság­hoz való hűségük jelét, a szabad Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság nemzeti zászlaját! €

Next

/
Thumbnails
Contents