Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-01 / 127. szám

4 NÉPLAP 1952 JŰMUS 1, VASÁRNAP Tiltakozó táviratok százaiban követelik megyénk dolgozói vj szabadságot Duclos elvtársnak ! Augusztus 20 méltó megünneplésével válaszolnak az imperialista gaztettekre a dolgozók Ezelőtt három nappal értesül­tek a világ dolgozói arróL a szé­gyenteljes galádságrol, amelyet washingtoni sugallatra a fran­cia lakájkormány, a hitleristák­kal cimboráié miniszterelnök, Pinay elkövetett Duclos elv­társ, a Francia Kommunista Párt titkára és még sok békeharcos letartóztatásával. Ez a felhábo­rító tett a tiltakozó táviratok özönét váltotta ki s a táviratok száma egyre nö. Jellemző az a négy szó, amelyet a posta a tiltakozó táviratok fejlécére ír. ..torlódás miatt másolat postán". (Ugyanis telefonon keresztül nem győzik már a táviratokat továbbítani s így az eredeti példányt vonaton és autóbuszon továbbítják.) A táviratok egyhangúan köve­telik: „Szabadságot Duclos elv­társnak!" S ugyanakkor új tér melési felajánlásokat tesznek munkásaink, dolgozó paraszt­jaink, amelyek elősegítik augusz­tus 20., a Népköztársasági Al kotmány évfordulójának méltó megünneplését! így adnak súlyt tiltakozó szavaiknak Szabolcs- Szatmár dolgozói. A nyíregy­házi konfekcióüzem dolgozói így írnak: „Súlyosan elítéljük az amerikai imperialisták és a fran­cia kormány aljas merényletét. Duclos elvtárs a mi elvtársunk is cs a mi békénket is védi... Követeljük, haladéktalanul bo csássák szabadon! Üzemünk dol­gozói új felajánlásokkal vála­szolnak az amerikai agresszorok cinkosainak aljas tettére. — Bánszki András, Kiss József, Szőnyi János elhatározták. hogy elérik a 105 százalékos teljesítményt. Koczka Mihály vágószabász az eddigi napi két terítés helyett három terítési vág le . . Ott van a tiltakozók között a nép valamennyi rétege. Munká­sok, dolgozó parasztok, értel­miségiek, ifjak úttörők. A tyu- kodi gépállomás dolgozói, akik sajtóvitán értesültek Duclos elvtárs letartóztatásáról, így ír­nak táviratukban: „Azzal vála­szolunk, hogy ezután még fe­gyelmezettebben dolgozunk a többtermelés érdekében!" A nagyhalászi kendergyár dolgo­zói elhatározták, hogy második negyedévi tervüket 105 száza­lékban teljesítik. A fehérgyarmati „Győzhetet­len brigád" termelőszövetkezet is táviratot küldött: „Tiltako­zunk Duclos elvtars letartózta­tása ellen és követeljük azonnali szabadonbocsátását. Mi is har­colunk érte: a növényápolás négyszeri kapálásával, az állam­mal szembeni kötelezettségünk 150 százalékos végrehajtásával." Bodnár Amália úttörő pajtás így ír a IV. számú általános is­kola úttörői nevében: „Elhatá­roztuk, hogy a hátralévő iskolai napokban jó tanulással és fe­gyelmezett’ magatartásfal fo­gunk tüntetni Duclos elvtárs szabadonbocsátása érdekében. Nem fogunk rossz érdemjegyet szerezni. Időnket és erőnket a vizsgákra való készületre fordít­juk. A „vöröscsiliagcs" hiánv zásmentes napokat évvégéig megtartjuk." A 250-es számú ipariskola ta­nulói szintén felajánlásokat tet­tek jobb munkára, jobb tanulás­ra. Az I-es és 11-es munkate­rem ifjúmunkásai elhatározták, hogy eddigi átlagteljesítményü­ket 5 százalékkal emelik és se- iejt nélkül dolgoznak. "Har- jcunkkal azért is küzdünk, hogy 'a francia ipari tanulók jobb éle­tet éljenek minél előbb!' — ír­ják az ipariskolai tanulók. Til­takozó ívet készítettek az ipari tanulók, aláírásgyűjtést indítot­tak meg s eddig mind az ötszá­zan aláírták a Duclos elvtárs szabadonbocsátását követelő ívet! A nagyhalászi Rákosi terme- ! lőszövetkezeti csoport tagjai ; meggyorsítják a cukorrépa egye- ! selést, ezt írták táviratukban akkor, amikor követelték Duclos ! elvtárs szabadonbocsátását. Özönlenek a táviratok szaka­datlanul. Csengerböl, Szakoly- ból, Urából, Nyírbogdányból, Baktalórántházáról, Csengerúj- faluból, Köleséről, Demecserből, Tiszalökről, Nagydobosról, Kó- tajból, Mátészalkáról, Nyírbá­torból, a megye valamennyi községéből. Különféle emberek 'írják, küldik a tiltakozó távira­tokat, azonban egyetlen cél hat­ja át őket: Kiszabadítani Duclos plvtársat! Megőrizni a békét! .Tói tudják dolgozóink, hogy a béke megőrzése kemény harcot követel, azonban semmiféle ál­dozat nem sok a béke érdeké­ben. Az a tudat hat át minden békeharcost, hogy a győzelem a mienk, mert sokan vagyunk s élünkön a Szovjetunió halad. HARCOS ÉLET 1896 októberében. Fran­ciaország Jouley nevű községében született Jacques DucIoh. Még kisgyermek, alig 12 éves volt, amikor ki­maradt az iskolából. Nem saját jószántából tette. Szeretett, nagyon szere­tett volna tanulni, sokat tudni a világról. De nem leheteti. Szülei szegény emberek voltak, nem bír­ták volna az iskolázta­tást, de még a serdülő gyermek puszta eltartá­sát sem. Pékinasnak ad­ták tehát sa kis Jacques korán, nagyon korán, meg­ismerkedett a kenyérke­resés szörnyű neliézségei- yel, a kizsákmányolt pro­letárok életével. Tizennyolc esztendős volt, amikor kitört az el­ső világháború. Öt is be­hívták katonának. A har­cok tűiében, majd később a német imperialista csa­patok fogságában ismét újat tanul. Megtanulja, hogy ez a háború nem a francia nemzet érdekeiért in nem is más népek ér­dekeiért folyik, hanem csak azért, hogy néhány tőkés meggazdagodjék a hadiszállításokon, hogy egyik tőkés elmarja a másiktól a piacokat, nycrsanyaglelőhelyeket. — Nem egyedül jut erre a felfedezésre, frontharcos bajtársat ugyanígy gon­dol kodnak, s a háború után — élükön Henrii Barbusse kommunista író­val megalakítják a Volt Fron 11 #1 reosok Köztársa­sági Szövetségét. 1920-ban újabb nagy eseménnyel gazdagodott élete: a híres toursi kongresszus után, amikor a Francia Szocialista Párt csatlakozott Komi it­tenihez, amikor kiűzte so­miból az áruló Keimutlcl- és SémlHit-csoportot. — megalakult a Francia Kommunista Párt, amely­be Duclos elvtárs azon­nal felvételét kérte. Jcan FreviUe nagy francia bé­keharcos erről így emlé­kezik meg könyvében: „Mindeddig nem lépett be a pártba, mert nem akart egy pártban lenni a re- naudelekkel és a semba- tokkal. Most, hogy ezek már nincsenek ott, azon­nal jelentkezik. A társa­dalmi forradalomnak el­hozta nemes szivét, me­leg ékesszólását, mélyen- járö értelmét és finom, de maró szellemességét." A párt már az első perctől kezdve egyre na­gyobb feladatokkal bízta meg Duclos elvtársat. A Frontharcos Szövetségben dolgozik, szerkeszti a szö­vetség újságát, 1932-ben alelnök lesz. Ezt megelőzően Ilkái­ban a Kommunista Párt Központi Bizottságába vá­lasztják, 1931-ben a párt Politikai Bizottságának és titkárságának lesz tag­ja. kilenc esztendővel ké­sőbb pedig a Komintern hetedik kongresszusa be­választja a Végrehajtó Bizottságba. 1940 júniusában a hit­leri megszállás idején a párt Központi Bizottsága történelmi kiáltványt adott ki, amelyben harc­ra szólította a francia népét a német megszállók ellen. A kiáltványon Tho. re~ elvtárs neve mellett ott állt Jacques Duclos elvtársé is. Mindenütt is­merték. mindenütt sze­rették Duclos elvtátsat:« gyárakban, a falvakban, a messzi frontmögötti terü­leteken, a partizánok szál­lásain. Ott veit bátorító szavával, nagyszerű tet­teivel a francia nép mel­lett a legsötétebb elnyo­más óráiban is, szervezte az ellenállást, a partizán­osztagokat, a hitleristák szétzúzására, az ország fel sza bad ításá ra bűzd ít ot ta a francia nép legjobb­jait. 1944 augusztusában ivedig:, amikor elkOzelgett a hitleristák végérája. Duclos elvtárs szervezte meg a híres párizsi anti­fasiszta felkelést. A francia nép a rajong­va szeretett, legendáshírű harcost, Duclos elvtársat túláradó lelkesedéssel vá­lasztotta képviselőjének a felszabadulás után. A kommunista parlamenti frakció elnöke lelt s 1948-ig betöltötte a nem­zetgyűlés alelnöki tisztét is. És hiába volt a vá­lasztás! terror, hiába hoz­ták a hamisításokra al­kalmat adó fasiszta vá­lasztási törvényeket. Fran­ciaország dollárszdlga urai nem tudták megaka­dályozni, hogy a francia proletariátus 1951 június 17-én ismét képviselőjé­nek válassza Duclos elv. társat. Nagyszerű ember, nagy­szerű politikus, nagysze­rű kommunista, a béke és szabadság láng lelkű harcosa Duclos elvtárs. Harcostársai vidám, opti­mista embernek ismerik, olyannak, aki nagyon sze réti az életet, a jövőt és bizik is a jövőben, rc-nd­kívül nagytudású, igen művelt ember, példákéivá minden francia dolgozó­nak. Nagyon jól ismerik eze­ket a tulajdonságait azok is. akik most gyalázatos törvénytiprással, mentei, mi jogának megsértésé­vel, hazug ürüggyel bör­tönbe vetették. Jól tud­ják, milyen értékes em­ber, ezért rettegnek tőle. Rettegnek tőle, rettegnek a Párttól, amely törhe­tetlen kemény harcossá edzette, rettegnek a nép­től. amely képviselőként a parlamentbe küldte, amely hűen követte a padizánhareokban, n pá­rizsi felkelésben, a tünte­téseken és minden meg mozduláson. Hatalmas erő a Kom­munista Párt. Hatalmas erő a francia nép. Erről tanúskodik az imperialis­ták félelme, a gyávaság szülte intézkedések, a ter- rorbullám. amely ma vé­gigsöpör Franciaországon. its azok. akik az első szóra fegyverbe álltak, ha úgy kívánta a nép ügye, akik Duclos szavára, Duclos oldalán tegnap el­szántan harcoltak a fa­siszták eilen, — ma. sziu- lén ott vannak Duclos körül. Harsog, egyre han­gosabban hullik a kiál­tás: ,,Szabadságot D«dós­nak !” Ezt a kiáltást visszhangozza unt már az egész világ, mindenütt dolgozók, becsületes em­berek, békéi: a reosok vála­szolnak: „Szabadságot Duelosnak!” Egyre erő­sebb a tiltakozás hangja,, amelytől leomlanak, mert íe kell, hogy omoljanak a börtönfalak I. NEMZETKÖZI SZEMLE A népi erők nagy sikere az olasz választásokon ■ Rómában, Közép- és Dél-Olasz- országban május 25-én és 26-án tartották meg a községi és tarto­mányi választásokat. Ezeken a vá­lasztásokon súlyos vereségét szen­vedett az amerikai politika és an­nak olaszországi ügynöksége, a De Gasperi-féle kereszténydemokrata párt. Ugyanakkor a kommunisták vezette népi. tömb hatalmas arány­ban előretört. A nem végleges vá­lasztási eredmények szerint a bal­oldali pártok Szicília nélkül is jó négyszázezerrel több szavazatot kaptak, mint 1948-ban, a keresz­ténydemokrata párt pedig másfél- millió szavazatot, veszített. Hozzá­számolva az elmúlt őszi északolasz­országi választási eredményeket is. kitűnik, hogy De Gasperl pártja az egész országban több mint négy­millió szavazatot veszített, a balol­dal pedig több mint félmillió sza­vazatot nyert. A népi erők tehát nagy győzel­met arattak az olasz nagybirtok, a nagytőke és a Vatikán szent­háromsága feletl. E győzelem érté­két csak növeli az a körülmény, hogy az egész kormányapparátus, a rendőrség, a csendőrség, a nagy­tőke minden pénzforrása, a pápa és a Vatikán által mozgósított apácák és papok ezrei és ezrei mind a baloldal ellen vetették be erőiket. Nem riadtak vissza De Gasperl támogatói a nyilt terrortól és az otromba választási csalásoktól sem. Számos dolgozót fenyegettek meg. hogy ne merjen a baloldalra sza- vazui. A választásokat megelőző napokban fasiszta bandák támad­ták meg a baloldali jelölteket. A választás napján ezrével érkeztek Közép- és Délolaszországba Észak­ról az apácák és hamis igazolvá­nyokkal szavaztak Gasperi inga­dozó uralmára. Mégsem tudták megakadályozni a baloldali győzelmet, azt, hogy szá­mos városban és községben balol­dali tanács alakuljon. Nem tudták megakadályozni a Kommunista Párt vezette baloldal győzelmét, mert a nép egyre kifejezettebben támogatja a béke, a függetlenség politikáját. A népi erők győzelme azt bizonyítja, hogy nemcsak a munkások és parasztok, de az ér­telmiség, a kispolgárság nagyrésze és a középpolgárság jelentős cso­portja is gyökeres változást kíván­nak a mai olasz politikában. Ép­pen ezért az olasz választások eredménye az amerikai háborús po­litika nagy kudarca és a békéért küzdő nemzetközi erők büszke győ­zelme. A francia kormány a fasizmus útján Impozáns harci egységben sora­kozott fel Franciaország népe an­nak a hírnek hallatára, hogy Pá­rizsba érkezik Ridgway tábornok, a koreai nép hóhéra, hogy átvegye az atlanti haderő irányítását. Ha­talmas megmozdulásokkal, sztráj­kokkal, tüntetésekkel válaszolt a francia nép a pestistábornok érke­zésére, Hiába jelentek meg a tün­tetést eltiltó lendeletek, hiába moz­gósított a miniszterelnök húszezer rendőrt, kénytelen volt tapasztalni, hogy Párizs utcáin, ahol nem egy­szer emeltek mar barikádokat az elnyomók ellen, most is a nép az úr.1 Ez a nép nyíltan kijelenti: Pinay semmivel sem jobb, mint Pétéin (nem csoda, hogy 10 évvel ezelőtt egyformán nyalták a hitle­risták talpát), Ridgway semmivel sem jobb. mint Hitler tábornokai. A nép nyíltan kiáltja: „Ilidgway, takarodj haza”. A francia nép nagyszerű, harcos magatartása az egész világ dolgo­zóit büszkeséggel tölti el, erősíti harci elszántságukat. Az amerikai imperialisták ennek tudatában uta­sították francia lakájaikat, hogy a fasizmus módszereivel próbálják le­törni a nép ellenállását. Az ame­rikai imperialisták utasítása vilá­gos volt: a népi ellenállás, a népi szabadságharc vezető erejére, a Kommunista Pártra kell mérni az első csapást. „Hogy az atlanti szö­vetség erős legyen — írta nemrégi­ben a Newyork Times — Francia- országnak és Olaszországnak meg’ kell oldania a kommunista problé­mát.” És Pinay francia miniszter- elnök pontosan tudta, hogy gazdái milyen „megoldásra’’ gondolnak. Először André Stil elvtársat, a Francia Kommunista Párt központi lapjának főszerkesztőjét, az első SztálUi-díjas francia írót tartóztat­ták le. többszáz békeliarcos társá­val együtt, utána pedig a legcini- kusabb és legútlátszóbb ürüggyel le­tartóztatták Jacques Duclost, a Francia Kommunista Párt titká­rát, aki Tliorez elvtárs távollété­ben vezeti Franciaországban a Kommunista Pártot. A francia kormány tehát nyíl­tan a fasizmus útjára lépett. A francia nép_, azonban tanult a mait tapasztalataiból, és világosan látja, mire készülődik áruló kormánya. „Jacques Duclos letartóztatásába belenyugodni — hangsúlyozza a Francia Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának felhívása — annyit .jelentene, mint háborúra, fasizmusra, katasztrófára ítélni magunkat. Jacques Dudost azonnal szabadon kell bocsátani! Felhívjuk a munkásosztályt és Franciaország népét, hogy harcolja ki Jacques Duclos szabadonbocsátását”. És a francia nép tettekkel vála­szol a felhívásra. Mindenütt kinyil­vánította azt az eltökélt szándékát, hogy nem engedi felülkerekedni a fasizmust, nem engedi meg, hogy az amerikai imperializmus francia- országi lakájai továbbra is fogva- tartsák Duclos elvtársat. A francia­országi tiltakozások: a sztrájkok, tüntetések ereje mutatja, hogy a francia nép — miként 1934-ben — most is vissza fogja verni a fa­sizmust és diadalra viszi a nép sza­badságának és békéjének ügyét. A hitleri hadsereg feltámasztásának kísérlete Hétfőn a három nyugati külügy­miniszter és a bonni revausistu klikk vezetője, Adenauer aláírta az úgynevezett keretszerződést, kedden pedig hat nyugateurópai állam megbízottja — köztük Adenauer — az úgynevezett európai hadseregről szóló szerződést hagyta jóvá. A népek jól ismerik ezeket a szerződéseket. A keretszerződésnek az a célja, hogy a nyugatnémet bábállamot bevonja az „európai vé­delmi közösségnek’’ nevezett tá­madó katonai tömbbe. Ez a szerző­dés korlátlan jogot biztosít a nyu­gati hatalmaknak arra. hogy csa­pataikat beláthatatlan ideig N’yu- gat-Németország területén tartsuk. A keretszerződés egyáltalán nem ad függetlenséget és önállóságot Nyu- gat-Németországnuk, épp ellenkező­leg: teljesen függő helyzetbe hozza Németországnak ezt a részét a nyu­gati államoktól. A „keretszerződés" az amerikai-angol háborús uszítok és a nyugatnémetországi militaris­ták, a volt nácik, nagyiparosok ka­tonai egyezménye. Ez a szerződés elmélyíti Németország kettészakí­tottságát. akadályozza a német békeszerződés megkötését, „törvé­nyesíti’’ egy új náci hadsereg fel­állítását és fokozza az új háború veszélyét. A keretszerződés aláírásával Nyugat-Németországot beleillesztet­ték a támadó atlanti tömbbe, az „európai hadseregbe’’. Fiz a beil­lesztés történt meg hivatalosan Párizsban az „európai hadseregről” szóló egyezmény aláírásával. Nem hagyja annyiban azonban a német nép sem érdekeinek elárulá­sát, az Imperialisták újabb nyílt háborús lépését. A keretszerződés aláírúsásának napján Münchenben 150 ezer dolgozó követelte a nép­ellenes Adenauer-kormány azonnali lemondását. Nürnberg főterén nyolcvanezren tüntettek, Gelsen- kirchenben több mint 40 ezren. A tüntetések és tiltakozások ereje az­óta is állandóan növekszik. A Szov­jetunió új jegyzéke, amely a négy­hatalmi tárgyalásokat sürgeti és az előbbi jegyzékek szelleméhez híven az egységes, demokratikus, békesze­rető Németország megteremtését követeli, hatalmas bátorítást jelent a német nép történelmi jelentőségű harcában.

Next

/
Thumbnails
Contents